Népújság, 1962. november (13. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-02 / 257. szám
1962. november 2., péntek NÉPÜJSÍG 5 MIN DE N M AVKÜZDELE M .XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXNXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXV QLY KORBAN élünk, w amely követeli és parancsolja az állásfoglalást: akarsz-e jobban élni a tegnapinál, akarod-e a szocializmust, s mit teszel, hogy gyorsabb ütemben, szilárdabb alapzaton építsük fel az új társadalom épületét? Az élet, persze, nem termelési tanácskozás, ahol ennyire élesen és tisztán vetődnek felszínre korunk kérdései! S az élet nem szavakban várja a választ, nem szépen formált, finoman tálalt mondatokban. (Természetesen szavakban is). Van munkád, vasat esztergálsz, mozdonyt vezetsz, könyvelsz* hegesztesz, menetet vágsz vagy váltót állítsz — egyre megy. A munka között csak ott és abban van különbség: menynyit adsz képességeidből, s azt, hogyan adod! Az élet nem kérdőívet rak eléd, asztalodra, munkapadodra, hogy rajta, a rubrikákat töltsd ki! Az élet munkát, feladatokat, megbízatást ad, hogy azokat teljesítsd; célokat tűz eléd, hogy azokat szárnyald felül. Tettekben várjuk ma az állásfoglalást, a választ korunk kérdéseire, tettekben, amelyek beszédesebbek, többet mondób- bak minden cifra szónál. Megnőtt a hozzáértő munka becsülete. Mindenki számára nyilvánvaló, hogy ma az állami és pártélet vezetési 6tílusa mennyire más, mennyire emberségesebb, reálisabb, mint korábban, mint a személyi kultusz szezonjában. Ma nem állítjuk mérlegre az embereket, aszerint téve különbséget, hogy neked csizmadia volt az apád, s te ingadozó kispolgár vagy, az is maradsz; neked meg prolik voltak a szüleid, így hát te vagy a forradalmi erő, csak rád számítunk, csak rád építünk, benned bízunk — tessék, válassz a pozíciókból! A származás szerinti kategorizálás helyett ma elsősorban azt nézzük: milyen a felkészültsége, rátermettsége valakinek, s hogy hűséges híve, vagy pedig ellensége szocializmust építő rendszerünknek. Eztán és mindenkoron csakis a szándék, s a hit, a képesség, a hozzáértés és rátermettség ad rangot az embereknek. Ki hogyan él, hogyan gondolkozik, hogyan dolgozik? — ez a döntő egy-egy ember megítélésében. COKAK vitatkoznak ma ** arról: kinek építjük a szocializmust? — s mind többen jutnak helyes következtetésre. Hit, szándék és akarat, szocializmust építő rendszerünk melletti hűség, ez ma a döntő mérce — hirdetjük, s ültetjük át az elveket hétköznapunk gyakorlatába. Igenám, de szép számmal vannak ma is, akikben még tisztázatlan a szándék, ingatag a hit, s vannak, akik bár nem hívei rendszerünknek, de ellenségnek sem tekinthetők. Talán rájuk nincs szükségünk, nekik mi nem akarjuk a szocializmust?! Szükségünk van — igenis — minden emberre, aki becsületes, aki nem emel kezet vívmányainkra, aki nem gán- csoskodik hétköznapi feladataink megoldásában. Szükségünk van minden emberre, s az ingadozókat is meg kell nyernünk céljaink, terveink aktívabb megvalósításához. Mindennap meg kell vívni a nézetek harcát az emberek megnyerésére. Mindennap több és több energiát kell fordítani a politikai meggyőzésre, a párt céljainak megmagyarázására. Kétoldali ez a küzdelem. Kétoldali, hiszen nemcsak a szimpatizánsok aktivizálásáért kell harcolni — egyik oldalon, de más oldalon fel kell lépnünk az olyan trónfosztott nézetek védelmezői ellen, akik képtelenek kiszabadulni a régi elképzelések bűvköréből, akik egyetlen osztály számára követelik a szocializmust, s abból kirekesztenék azokat, akik „rossz” csillagzat „alatt” születtek. Vajon nem ostobaság lenne-e ma kirekeszteni az emberek ezreit a nemzeti egység fogalmából és megakadályozni őket abban, hogy képességeik maximumát fejtsék ki — csupán azért, mert apjuk valamikor kispolgár, kevésbé ingadozó középparaszt, vagy kulak volt. A mai munkavállalók többsége 1945 után dolgozott először gyárban, vagy hivatalban. Egyikük kisebb, a másikuk nagyobb kerülővel jutott el a szocializmus igenléséig. Az a lényeg, hogy most egy úton haladunk a közös cél felé, éppen ezért nem szabad mesterséges válaszfalakat állítani az emberek közé. A párt tanácsot, helyes, észszerű iránymutatást ad. Szocializmust építünk, jobb világot, jobbat, szebbet a tegnapinál. De ezt a jobb világot, ezt az egyetlen igazságos világot mi minden becsületes embernek szánjuk és velük együtt csináljuk... Pataky Dezső író—olvasó találkozó Apcon Szerdán este, a malom klubjában gyűltek össze az irodalmat kedvelő apcialk, hogy el„GONDOS” MAMA (Balázs-Piri Balázs rajza) beszélgessenek kedves vendégükkel, Bárány Tamás íróval. A hosszúra nyúlt találkozó során sok érdekes, az olvasók számára izgalmas kérdést intéztek az íróhoz, aki részletes válaszaival kielégítette a film, az írás műhelytitkai iránt érdeklődőket. Szó volt a Csigalépcső című írásáról, és annak filmváltozatáról, az Űzött vad című könyvéről, amelyből az Asszonyi sors című filmet készítették. Hosszas vita alakult ki arról, hogy mi az író feladata az emberek tudatformálásában, hogyan segíti az embereket az irodalom abban, hogy azokká váljanak, amivé az írók rajzolta szocialista embertípusok. A könyvtár, amelyik az értékes találkozót rendezte, elhatározta. hogy a jövőben is megkérnek egy-egy írót, vagy költőt arra, jöjjön el közéjük, s adjon választ az olvasók kérdéseire. Amerikai ötletek Egy amerikai bútorgyár nem talált vevőt egy meglehetősen kényelmetlen ülőgarnitúra számára. A cég kereskedelmi vezetőjének remek ötlete támadt. A garnitúrát a következő reklámmal hozta forgalomba: „Legújabb slágerünk: csőbútor vendégek részére, öt percnél tovább senki sem bírja ki rajta az ülést.” A bútor forgalma erősen fellendült. ★ Frank Summer amerikai agglegény beadványt intézett az ENSZ emberi jogokkal foglalkozó bizottságához. Beadványában kijelenti: „Mindenütt bántanak piinket, agglegényeket. Üldöznek az asszonyok, a hatóságok, az adóhivatalok. Minden eszközzel rá akarnak bírni, hogy házasodjunk meg. Mi azonban nem óhajtunk házasodni, ezért az ENSZ védelmét kérjük". ★ A„Wildring News” című amerikai lapban olvasható a következő közlemény: „Allan Williams legutóbb sikeresen segédkezett egy szomszédasszonyának a szülésnél, miután az asszony nem tudott idejében kórházba menni.” JWW' Ismét egy régi adós- I ság, amelyet mostani könyvkiadásunk tör-« leszt: a teljes Jókai! örömmel köszöntőm az eddig megjeleni négy, s a továbbiakban megjelenő 136 kötetet, a teljes magyar • Jókai-kiadást, gyermekkorom első élményeit, Kárpáthy Zoltánt és Rab Ráby-t, az Epour si mouve hőseit, serfőző uramat és a többi Jókai regényalakot, akik most szépen sorban, férfikoromban jönnek köszönteni, hogy | i köszöntsem őket, hogy Iregényes, romantikus sorsukkal visszaidézzék ifjúságom, meg pihentessenek, s a maguk módján tanítsanak is. Jókain lehet vitatkozni, irodalmi értékét lehet feljebb, vagy lejjebb megszabni, de egyet nem lehet megtenni a nagy magyar mesélővei: nem olvasni! Nemzedékek nőttek fel és nőnek még fel Jókai Mór művein. Kegyelet és kötelesség \volt ez a teljes Jókai-sorozat a magyar könyvkiadástól, a magyar olvasóközönséggel szemben. (— ő) Hosszú sikertelenség után siker a Gyöngyösi Ruházati és Kárpitosipari Vállalatnál — TELJESÍTETTÜK! 117,2 százalékra teljesítettük a harmadik negyedéves termelési tervet — ezzel a hírrel fogadott Katona Béla műszaki vezető. Az év első felében mintha következetesen elkerülte volna a siker a Gyöngyösi Ruházati és Kárpitosdpari Vállalatot. Szakmunkáshiány, anyagbeszerzési problémák és az elavult géppark akasztott féket a termelés ütemére. De a harmadik negyedév szép eredménye már reményt mutat arra, hogy ... — ... éves tervünket teljesíteni tudjuk. — vizsgálja a kimutatásokat Katona Béla. — Milyen tényezők jöhetnek közbe, amelyek károsan befolyásolhatnák az utolsó negyedévet? — A nedves ősz, amely a bútorrészleignél lassítaná a száradása folyamatot. De a régi gépparknál is bármikor közbejöhet egy váratlan törés. — Sok panaszt hallottunk már a gépparkkal kapcsolatban. Nincs mód és lehetőség a felújításra? Katona Béla lemondóan válaszol. — Sajnos, nincs. Hatmillió forintos beruházásra lenne szükség, hogy üzemrészlegünk, gépeink korszerűek legyenek. A tanács nem tud annyit adni. Igaz, a Könnyűipari Kutató Intézet már felméréseket végzett a gépesítés problémájával kapcsolatban, de egyelőre még nem tudjuk, hogy lesz-e ennek valami gyakorlati jelentősége. — PEDIG ÜGY TUDOM, hogy a jövő évben még többet kell termelniük a kárpitosipari részlegnél. — Igen! Béke-garnitúrából, különálló rekamiékból, sezlo- nokból sokkal többet kíván tőlünk a kereskedelem, mint ebben az évben. — Végre megoldódik a volt börtönépület kérdése, ahol az asztalos- és a varróüzem nyer elhelyezést. A másik, amiről szintén örömmel beszélek, hogy a modernebb műhelyek mellett itt már fürdőt is biztosítani tudnak dolgozóinknak. — Nincs mosdóhelyiségük? — Nincs! — hagyta helyben Szatmári István párttitkár, alti időközben érkezett meg. — Nincs olyan helyiségünk, ahol gyűlést tarthatnánk. A párt- szervezet iratait, levelezését a zsebemben hordom. Igen! Ezek már ismert problémák, nem először jelzik a ktsz vezetői. De a Gyöngyösi Városi Tanács az elmúlt évek folyamán mindig helyiség-hiánnyal küzdött A GYÖNGYÖSI Ruházati ét Kárpitosipari Vállalat hosszú idő után végre teljesítette negyedéves tervét. Az ok? Aa anyagellátás javulása, az üzem- részlegek közötti jobb kooperáció, a szükségletnek és lehetőségeknek megfelelő tervezés. De a negyedik és talán döntő okiként' kell említenünk —• a kongresszusi munkaversenyt. A ruházati részlegnél így született meg a 121,3 százalékos negyedéves teljesítmény, a féléves 84,4 százalékossal szemben. Szatmári István, Ázsót Gyula és Patócs János vágó- szabászok, valamint Siroki Ferenc és Kettős István kiemelkedő teljesítménye magával ragadta az egész kollektívát. Vagy a bútorkészitőknél Tüze, Lajos brigádja, akik havonta terven felül hat fotel készítését vállalták. Vagy említhetnénk a rekamdé-készítők- nél Kovács Andrást, Hegedűi Tivadart, akik maradéktalanul teljesítették kongresszusi felajánlásukat. De sikerektől számolhatunk be az asztalos^ műhelynél Tóth József és Bate Gyula brigádjával kapcsod latban is. Eaczik János Különös dolog: a kutya megérzi, hogy az ember meg akarja ölni. — Mit bámulsz folyton rám! Nézz másfelé! — kiáltott rá a kutyára és a puska agyával az állat pofájába sújtott. A kutya felüvöltött, összecsavarodott, de sötétbarna, élénk szemével továbbra is őt nézte. — Feküdj! De ez sem segített. Tekintete állandóan követte, s ez felbőszítette, kihozta a sodrából. Szidta magát, amiért nem képes szétverni pajtásának koponyáját. Bosszantotta, hogy ilyen gyengének bizonyult. Senkit sem vigasztal az effajta beismerés, még akkor sem, ha az ember teljesen egyedül van. Még erősebben rácsapott a kutyára, az ismét felvonított, de szemét mégsem vette le ez emberről. Semmi sem használt Eltette a puskát. Várhat, persze, még néhány órát, akár holnapig is. Már tegnap megpróbálta Maggit lelőni. Ám a ravaszom nyugvíó ujja felmondta a szolgálatot. Tudta, hogy meg kell tennie. Ezzel biztosítja saját életét és a kutyafogatét is. Senki sem bírja ki élelem nélkül hét napnál tovább. Hét nap és hét éjjel feküdt a hálózsákban. Olykor elszunyókált. Kellemes érzés volt álmában megfeledkezni éhségéről, de annál szörnyűbb volt az ébredés, tudva azt, hogy megint fekhet órák hosszat. Nem volt mire gondolnia; tulajdonképpen egyetlen téma foglalkoztatta: élelem nélkül ő is meg kutyái is minden nappal, minden órával gyengébbek lesznek. Lehet, hogy odáig fajul az egész dolog, hogy nem lesz ereje ahhoz az utolsó három mérföldhöz, amely a legközelebbi teleptől elválasztotta. Amíg ez be nem következik, fel kell áldoznia az egyik kutyát Odakint nappal volt. Amikor kinyitotta a kunyhó ajtaját, hogy néhány lécet törjön ki a korlátból, két méternél messzebb nem látott a hóviharban. Visszatért a házba, apróra törte a léceket és begyújtott A kunyhóban egyre melegebb lett és Maggi is egyre közelebb húzódott hozzá. Fülét lekonyította, farkát csóválta. Így szokott a kutya rendszerint ennivalóért, egy kis gyengédségért vagy az életéért könyörögni. Megsimogatta a buksi fejét: — Szegénykém! Nem szaladt oda hozzá, mint azelőtt. Csupán a fejét a térdére fektette, s lentről nézett fel rá. Ellökte magától a kutyát. — Fuss, Maggi! Nincs más kiút. Nincs szükségem olyan kutyára, amely gondolkodik. Itt csak a durva erőt becsülik. A gyengének meg kell halnia, hogy az erősebb élhessen. Ilyen már itt a törvény, szegény kis Maggim! Beesteledett. Aludt. A kutyák felkeltették. Egyikük talált a szán alatt egy régi csontot, a többiek pedig éhesen vonítottak. Felült, de nem bújt ki a hálózsákból. A hirtelen mozdulattól szíve hevesen kalapálni kezdett. Rákiáltott a kutyákra, s azok elcsendesedtek. kor érezte, hogy megbotlott! valamiben. A szán volt. A többi kutya is itt feküdt.. Négykézláb mászott be ai kunyhóba. Nemsokára már jóleső meleg volt odabenn és kává illata terjengett a levegőben. — Maggi! — mondta. —• Ügy rémlik^ hogy eszembe jutott valami. Tegnap volt csak, vagy egy másik életemben, vagy csak álmodtam az egészet? Jól tetted* hogy cseréltél Pollal. Jó, hogy többet tudtál nálam. Gyere ide, Maggi! — De Maggi dühösen morgott a csont fölött, ■ fogait vicsorította gazdájára. — Helyes kicsikém! — jegyezte meg az ember. — Ismét megszokott napok köszöntenek ránk. * Fordította: Sárközi Gyűl** De a kutya ismét rárontott és a hátára fordította. Kúszni kezdett utána, hogy elkapja. Álmossága elmúlt, de gyenge és sír kétségbeesésében, a kimerültségtől. — No megállj csak! — suttogja. — Megállj... Vajon meddig tartott ez az út? Milyen messzire értek? Pár kilométert tettek meg, vagy csak néhány száz métert? Ek„Nem, ez így nem mehet to- ább — gondolta. — Túlságo- an sokáig vártam.” Meggyújtott egy sztearin- Syertyát és a puskájáért nyúlt. Végezni minél hamarabb! A övéstől szinte megsiketült. Magához húzta a kutyát. Megremegett: Pol volt! Az 5gyik legerősebb, legostobább kutyája! — Átkozott bestia! — suttogta. — Rájöttél a dologra? S helycserét csináltál? Ügy látszik, hogy az intelligencia még itt a világ végén, ebben a kalyibában is jelent valamit. — Szegény kis Pol, nagyszerű kutyus voltál! Maggi meg becsapott minket! Evés után elég erőt érzett magában és útnak indult. D« hamarosan elfáradt. Besötétedett és már alig vonszolta magát. Megbotlott valamiben éí elesett. Nem akarózott felállnia. Felült és a hó kezdte betemetni. Túlságosan fáradt vol' ahhoz, hogy félelmet érezzeij. A kutyák elmentek a szánnal. Észrevette, mert Magg makacsul ellenállt és nerr akart a többiekkel tartani Vinnyogott, majd ugatott, d< végül is magukkal vonszolták. Késő este, s teljesen söté! van. Vajon ki bökdösi a hátát! Maggi? Karmaival marta a testét, tépte a ruháját. — Nyughass! — kiáltott rá.
