Népújság, 1962. október (13. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-21 / 247. szám

1962. október 21., vasárnap NÉPtJSAG s Beszéljünk róla — ha kell hangosan is Kaptunk névtelen leveleket, amelyekben nyomdafestéket nem tűrő hangon vonták fele­lősségre cikkíróinkat, hogy nyilvánosságra hozták néhány vezetőnek és párttagnak hibá­it, téves nézeteit. Aláírásokat gyűjtöttek, hogy ezáltal győz­zék meg szerkesztőségünket, mennyire helytelen a hibák nyílt feltárása, „szellőztetése”. S akadtak felszólalók a párt­értekezleteken, akik azt kér­ték: beszéljünk egymás hibái­ról, tegyük szóvá a téves néze­teket, de csak egymás között, s ne beszéljünk róla hangosan, azaz a nyilvánosság előtt az új­ság hasábjain, a rádióban, te­levízióban. K. J. műszaki vezető szintén helytelenítette, hogy kommu­nista vezetőkről bíráló hang­nemben írnak a lapok, mond­ván, ezzel az összes vezetőkre ráuszítjuk az embereket, lejá­ratják azok tekintélyét. Mit válaszolhatunk ezekre a „kérésekre” és követelésekre? Mit válaszolhatunk, ha a név­telen levélírók az aláírásgyűj­tők, a felszólalók nem azt fir­tatták. hogy igaz-e a bírálat, helytállóak-e a téves nézetek­ről irt cikkek, csak annak köz­zétételét helytelenítették. Mit válaszoljunk, mikor tud­ják, tudniok kell, hogy a kom­munisták és vezetők minden­kor felelősek tetteikért, s ha az ügy úgy kívánja, ha az eset a nyilvánosság elé kívánkozik, vállalja a nyilvánosság előtt is hibáiért, nézeteiért a felelőssé­get. Miért akkor e kéretlen pró­kátorkodás? A nyilvánosság előtt folyta­tott viták nem a kommunista vezetők és párttagok lejáratá­sát célozzák, hanem a téves nézetek tisztázását, a hibák felszámolását, amely vita so­rán mindenki nyilváníthatja nézetét, aki felelősséget érez a párt politikájának helyes al­kalmazásáért, a fejlődésünket gátló hibák mielőbbi felszámo­lásáért. Senki sem tagadja a kommu­nisták egymás közötti elvi vi­tájának fontosságát, amelyben tisztázzák a téves nézeteket, senki sem vitatja, hogy ered­ményes lehet a négyszemközt elmondott bírálat is, de az ese­tek egész sora követeli, hogy e nyilvánosság erejével is fel­lépjünk a hibák, téves nézetek ellen. Amikor a szövetségi politi­kát torzító, s helytelenül al­kalmazó gyakorlat egy-egy ki­rívó esetét tárjuk a nyilvános­ság elé, nemcsak/azzal a céllal tesszük, hogy azt az egy em­bert meggyőzzük nézetének tarthatatlanságáról, de tesszük azért is, hogy akik hasonló el­veket vallanak, vonják le ma­gukban a következtetést, s amennyiben nem értenek egyet a bírálattal, vagy nézetük helytelenségével, úgy vitatkoz­zanak, míg ki nem kristályoso­dik a vitában a helyes elv, a lenini politikának megfelelő gyakorlat. Ennek a célnak az elérése indokolja, hogy a téves néze­tekről, hibákról beszéljünk — ha kell, hangosan is. Kovács Endre Amikor először hal■ í j lottam a fodrászverse-i nyékről, azt hittem jl1 hogy a fodrászok n" Népstadion salakjuní mérik össze erejüket, 5 csattogó ollóval, bo­rotvával, fésűvel ke­zükben róják a mé- ] tereket, veszik az aka­dályokat. Ma már tu dom, hogy ebben a versenyben is érvé­nyes a gyorsaság, de a szépség is: a kísérleti alany és frizurája szépsége, korszerűsé­ge és alkalmi jellege. Elnézést: nem a fodrászversenyek cél­szerűségét akarom gú­nyolni, inkább, hogy ötletét felhasználva, tanácsot adni. Taná­csot, mondjuk: a szol­gáltatásokat végző he­lyi iparnak. Mi lenne, ha ők is megrendez­nék évi versenyüket, melyikük megy ki gyorsabban, smelyikük is végez előbb, szebb, jobb munkával, ha baj van a villannyal, vízcsappal, ablaküveg­gel. De még jobb len­ne, ha ezekre az évenkénti vetélkedők­re, egész év folyamán készülnének, a saját dicsőségükre és a kö­zönség legnagyobb örömére. Ad arma: fegyver­re! Vagy inkább: gyors tettekre! (— ó) Heves megye a fejlődés útján ÉPÍTŐIPAR Heves megye építőiparának termelési volumene 1961-ben 24,1 százalékkal volt magasabb, mint az 1959-es esztendőben. Javult a vezetés és a munkaszervezés színvonala is. „Józanság-felügyelő“ Hallom, hogy egy dán felta­láló olyan készüléket konst­ruált, amely azonnal működés­be lép és lehetetlenné teszi a gépjármű motorjának műkö­dését, ha a kocsiban tartózko­dók leheletében a legcseké­lyebb alkohol mutatható ki. De a szerkezet nem tud kü-\ lönbséget tenni a gépkocsi- vezető és az utasok között.. Túlságosan szigorú a józan­ság-felügyelő, ezért nem alkal­mazzák. Vajon a murci időszakára nem kellene mégis bevezetni — biztos, ami biztos alapon. F. L. ■a. 03arantyőlás a Tjílzcl mentán... Varjak kárognak friss szán­tásokon. Lánctalpas traktorok zörögnek, csörömpölnek, s ka­varnak port a ledöngölt, hepe­hupás földúton — most térnek meg, nyergükben fáradt gazdá­ikkal, az éjjeli műszakból. Ap­ró falvakon robogunk át, s el­ső állomásunk még itt a me­gyében : Mezőtárkány A faluszéli kertekben már az ősz ül ünnepet, vaskos iüst- bozontok kanyarognak fel az égbe: kupacokba halmozva ége­tik a nyári giz-gazt. A villanyszerelőket keres­sük. az ÉMÁSZ munkásait, s nem nehéz rájuk találni a rö­vid utcákban, az állomáshoz közel. Bettenbuch Sándor, brigád­vezető irányítja a tárkányi vo- na],korszerűsítés munkáit, a ré­gi hálózat megújítását. — Rendes kis gárda ez most már — mondja. — Nincs baj az emberekkel, van kedvük a munkához. A rossza elment tö­lünk ... szerencsére... Mintha kínai nyelven mon­daná ezeket, nem nagyon ér­tem először, s csak a szavak eleitett mdtzisá' bői áll össze a teljes kép: Bettenbuch Sándor lsoportja amolyan állam az ál­lamban, a nagy építési csoport­ban kisebb autonómia; afféle „internáló”, vagy inkább „bün­tetőszázad” volt ez a csoport korábban, emberanyaga állan­dóan cserélődött, s főként olyan embereket dirigáltak kö­zéjük, akik máshol sem iggn tudtak fészekhez melegedni, rendesen viselkedni, kielégítő, megnyugtató minőségű munkát végezni. Rosta volt ez a csa­pat, aki innét kipergett, a vál­lalattól is búcsút vett. Ez az állapot már megszűnt, jó idó óta ugyanazok az emberek dol­goznak együtt. Szépen halad­nak a rekonstrukciós munkák­kal, s úgy igyekeznek, hogy 10 —15 évig minden igény kielé- gítődjék a faluban, hogy 10— 15 évig ne legyen panasz az alacsony áramfeszültség miatt. A föld esztergályosai, a pa­rasztemberek szidják az időjá­rást: sokat várat magára az esős szezon; s milyen fonók az élet: a villanyszerelők az ilyen száraz időnek örülnek, így tudnák fokozott tempóval haladni, nem hátráltatja őket a víz, a ragadós sár. Szükség is van a gyors iramra, mert Bettenbuch Sándorék ünnepi munkahétbe fogtak a kongresz- szusi verseny sikeréért. Tiszafüred Vastraverzek karjai fonód­nak össze fejünk felett, mikor a Tisza-hídon át, magunk mö­gött hagyjuk a megyehatárt. Hirtelen Grúzia tájain képze­lem magam; Szocsiból kirán­dulva a Rica-tóhoz, éppen így ér véget az Orosz Szocialista Köztársaság krasznodari kerü­lete, s kezdődik Grúzia! A Tisza éppoly sekély, mint a szubtrópusi hőségben elnyúló, távoli folyam-testvére. Sovány a „szelíd” folyó, medrének ka­vics- és kiszikkadt iszap-bordái is látszanak, s az ártéri erdők nyár- és topolyafái színes nylon sáljaikat lengetik. Tiszafüreden székel az ÉMÁSZ egri igazgatósága egyik legtekintélyesebb üzem­egységének központja. Az üzemegység vezetője Siller Bernét fiatal villamosmérnök, aki — bár született eg­rinek mondja magát — telje­sen megszokta már az életet ezen a vidéken, innét nősült, itt telepedett le. Mintegy 20 község tartozik ehhez az üzem­egységhez (Mezőtárkány is!) és a Hortobágy területének nagy­számú gazdasága, de a Tiszavi­Baráti segítség Az ecsédi külfejtésen dózer egyengeti á talajt. A 4 ton­nás teherkocsi tengelyig sUppedt. Lénárt Lajos tehetetlenül áll az elsüllyedt Zil mellett. Két perc sem telt bele, Molnár Sándor dózerével a bajba jutott gépkocsi mellé állt. Drótkötélre fogták az elsüllyedt gépkocsit. Köszönöm a segítséget, — szívesen — ezt fejezi ki Dé­nárt Lajos és Molnár Sándor kézfogása és mindketten foly­tatták munkájukat, mintha semmi sem történt volna. Pótolja Pisát Egy olasz városka a követ­kezőképpen ajánlja magát a turisták figyelmébe: „Nálunk nincs ugyan Pisai Ferde torony, de garantáljuk, hogy helyi vö­rös borunk fogyasztása után a mi templomtornyunkat sem fogja egyenesnek látni!” déki Vegyikombinát és Palkó­nya is. Az üzemegység dolgozói, ve­zetői most a körzeteket j ár­járják, sűrűbben, mint más­kor, fokozottabban ellenőriz­nek ilyenkor tél előtt mindent, készülnek az oszlopszemlékre, a karbantartásokra. Mi sem időztünk sókat a Ti­sza parti „nagyfaluban”. S míg előbb még Szolnok megye útjain robogtunk, hamarosan Hajdú-Bihar megye határát léptük át, éts szemünkbe tűnt a falu nevét jelző tábla: Egyek... Tipikus alföldi nagyközség, a Hortobágy peremén. Hosz- szan elnyúló, nagykiterjedésiű, gazdag falu. Sertés- és juhte­nyésztéséről ismert az ország­ban. Lélekszáma 8 és 9 ezer között mozog, s nagyobb ré­sze az embereknek a szétszórt tanyákon él. Fajger Lajost, a negyvenöt éves, de már deresedő hajú férfit, a körzeti villanyszere­lőt sokan ismerik és tisztelik a faluban, a tanyákon, s a hortobágyi gazdaságokban iis. Ismerik és tisztelik, megbe­csülik munkájáért. 1948 óta él a faluban, egy helyen. S 1937 óta körzeti szerelő egyfolytá­ban. Tehát elég korán, 20 éves fejjel bízták meg a feladattal s vállalta magára ezt a nehéz tisztséget. S 25 esztendeje, ke­rek negyedszázada ellátja te­endőit — kifogástalanul. Sőt, felesége is elleste már tőle ‘ a szakma fontosabb fortélyait, mikor a férfi a tanyavilágot járta többször helyette javí­totta meg a hibákat, cserélt primerbiztosítékot Is, úgyhogy nemcsak egyszerűen feleség ő, de megbízható helyettese is férjének. Tiszta, széparcú asa- szony, alig hinné az ember, hogy túljutott már a negyedik X-en, és öt gyermek anyja. — Nagy a család, s a gond is — mondja Fajger Lajos —, de az öröm se kicsi nálunk. Három a kislány, s kettő a fiú. Közülük csak a legidősebb született szólóban; a többi négy kettes iker, fiú-lány és lány-lány. Negyedszázada körzeti vil­lanyszerelő Fajger Lajos, negy­venöt évéből 28-at töltött eddig a villamos szakmában, s nem kell félnie, hogy nem akad követője a családban. A leg­idősebb fiú, tizennyolcadik évében jár, jövőre végez Mis­kolcon a villamosipari techni­kumban; a kisebbik fiú ugyan­csak itt tanul és elsőéves — iker lánytestvére Tiszafüreden első gimnazista, a két kisebbik lányka pedig harmadik osztá­lyos ... Pillantás a Hortobágyra Erősen alkonyatba hajlott az idő, a nap mustárszínű tá­nyérja mind kevesebb mele­lílj cégér alatt... Szpvá tettük pénteki lap. számunkban az egri Ifjúsági Büfé ügyét, mivel azt erede­tileg alkoholmentes, zenés szórakozóhelynek szánták, a város diákifjúsága számára, s ehelyett — az ígéretet meg­szegve — egy újabb ivóhelyet létesítettek itt, megfosztva as ifjúságot a szórakozás lehető­ségeitől. Kifogásoltuk, hogy a vendéglátóipari létesítmény belülről aligha mutatja azt a képet, amit az egység neve után megkívánni lehet. S a Vendéglátóipari Vállalat ve­zetői válaszoltak: kicseré'jiik a homlokzati feliratot, az If­júsági Büfé helyett más ne­vet adunk az egységnek! Nos, ez a válasz nem lett pusztába kiáltott szó... As Ifjúsági Büfé-ről már csak múlt időben beszélhetünk; tegnap délelőtt felszerelték as egység új nevét: Széchenyi Étterem. Könnyebb volt te­hát a felirat csere, mint az alkoholok száműzése a pol­cokról, szekrényekből, a diá­kok számára készült létesít­mény falai közül. Furcsa ér• telmezése ez a társadalmi alapokon kibontakozó alkot hőlellenes küzdelemnek! Igen furcsa reagálás a jogos ét alapos újságkritikára!! Dicsé. retes az a gyorsaság, ahogyan a cégér-cserét végrehajtották, de vajon több fáradságot, több időt vett volna igénybe az alkohol elszállítása?!? Nem, sőt, az új feliratért adott pénzt is megtakaríthat­ták volna. S még egy megjegyzést... Mikor a létesítmény megnyílt, s lezajlott ünnepélyes felava­tása, szóban kértük a vállalat vezetőit arra, hogy ha már alkoholmentes az üzem, stíl- szerű lenne az egységet in­kább Bornemissza Gergelyről elnevezni, így elkerülhetnénk a lejáratott és rosszízű „bü­fé” szó emlegetését. Akkor azzal tértek ki az ötlet meg­valósítása elől, hogy történel­mi személyről vendéglátói egységet elnevezni visszatet­sző dolog, s cseppet sem sze­rencsés. Lám, ebben sem kö­vetkezetesek most a vállalat vezetői, mert íme, Széchenyi nevét szegeztették a homlok, zatra. Lehet, hogy ez a Szé. chenyi más, mint akiről az általános iskolai történelem­könyvek is tanítanak...?! (pataky) get áraszt a rónára. Az út mentén csak egy-egy házacska, tanyaszáget pillant ki az ősz pompájából. Kilátó-tanya, Kis- jusztus, Lovasi-tanya — sorol­ja és mutatja Fajger Lajos bit rodalmának szétszórt pontjait, s egy új települést is, Füred- kócsújfalut, a híres gazdasá­gok fehérfalú majorjait. A Kiv lenelyukú hídon túl, betérünk a gazdaság központjába, Si­mon Antal igazgató és Vincze Ferenc párttátkár a gazdaság energetikusától kérdezősködik problémákról, nehézségekről* a szivattyú-telep energiaellá* tá sáról. Az irdatlanul óriási égbolt tele gyöngyszín bárányfelhők, kel s mikor lebukik a nap a láthatárról, a mező nyomban különös alkony! fénybe süly- lyed, s hirtelen szakadnak föl a csend burkai: vadkacsák húznak az égen, fejünk felett* éjjeli szállásukra tartva, ad ohati halastavakhoz. A Hold mintha tengert vfc tágított volna be, olyan volt a sík vidék. Villany szemüket fel* nyitották a tanyák. Csak a „Patkós”-csárdában fogadott halványan pislákoló petróle* umlámpa, ahová. Rózsa Sán­dor nyomában még nem ért el a karcsú oszlopok vezető* keiben száguldó villamosener­gia. De a petróleum világánál a napi, friss újságokat bőn. gészhetlük ... Pataky Dezső

Next

/
Oldalképek
Tartalom