Népújság, 1962. október (13. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-21 / 247. szám
1962. október 21., vasárnap NÉPtJSAG s Beszéljünk róla — ha kell hangosan is Kaptunk névtelen leveleket, amelyekben nyomdafestéket nem tűrő hangon vonták felelősségre cikkíróinkat, hogy nyilvánosságra hozták néhány vezetőnek és párttagnak hibáit, téves nézeteit. Aláírásokat gyűjtöttek, hogy ezáltal győzzék meg szerkesztőségünket, mennyire helytelen a hibák nyílt feltárása, „szellőztetése”. S akadtak felszólalók a pártértekezleteken, akik azt kérték: beszéljünk egymás hibáiról, tegyük szóvá a téves nézeteket, de csak egymás között, s ne beszéljünk róla hangosan, azaz a nyilvánosság előtt az újság hasábjain, a rádióban, televízióban. K. J. műszaki vezető szintén helytelenítette, hogy kommunista vezetőkről bíráló hangnemben írnak a lapok, mondván, ezzel az összes vezetőkre ráuszítjuk az embereket, lejáratják azok tekintélyét. Mit válaszolhatunk ezekre a „kérésekre” és követelésekre? Mit válaszolhatunk, ha a névtelen levélírók az aláírásgyűjtők, a felszólalók nem azt firtatták. hogy igaz-e a bírálat, helytállóak-e a téves nézetekről irt cikkek, csak annak közzétételét helytelenítették. Mit válaszoljunk, mikor tudják, tudniok kell, hogy a kommunisták és vezetők mindenkor felelősek tetteikért, s ha az ügy úgy kívánja, ha az eset a nyilvánosság elé kívánkozik, vállalja a nyilvánosság előtt is hibáiért, nézeteiért a felelősséget. Miért akkor e kéretlen prókátorkodás? A nyilvánosság előtt folytatott viták nem a kommunista vezetők és párttagok lejáratását célozzák, hanem a téves nézetek tisztázását, a hibák felszámolását, amely vita során mindenki nyilváníthatja nézetét, aki felelősséget érez a párt politikájának helyes alkalmazásáért, a fejlődésünket gátló hibák mielőbbi felszámolásáért. Senki sem tagadja a kommunisták egymás közötti elvi vitájának fontosságát, amelyben tisztázzák a téves nézeteket, senki sem vitatja, hogy eredményes lehet a négyszemközt elmondott bírálat is, de az esetek egész sora követeli, hogy e nyilvánosság erejével is fellépjünk a hibák, téves nézetek ellen. Amikor a szövetségi politikát torzító, s helytelenül alkalmazó gyakorlat egy-egy kirívó esetét tárjuk a nyilvánosság elé, nemcsak/azzal a céllal tesszük, hogy azt az egy embert meggyőzzük nézetének tarthatatlanságáról, de tesszük azért is, hogy akik hasonló elveket vallanak, vonják le magukban a következtetést, s amennyiben nem értenek egyet a bírálattal, vagy nézetük helytelenségével, úgy vitatkozzanak, míg ki nem kristályosodik a vitában a helyes elv, a lenini politikának megfelelő gyakorlat. Ennek a célnak az elérése indokolja, hogy a téves nézetekről, hibákról beszéljünk — ha kell, hangosan is. Kovács Endre Amikor először hal■ í j lottam a fodrászverse-i nyékről, azt hittem jl1 hogy a fodrászok n" Népstadion salakjuní mérik össze erejüket, 5 csattogó ollóval, borotvával, fésűvel kezükben róják a mé- ] tereket, veszik az akadályokat. Ma már tu dom, hogy ebben a versenyben is érvényes a gyorsaság, de a szépség is: a kísérleti alany és frizurája szépsége, korszerűsége és alkalmi jellege. Elnézést: nem a fodrászversenyek célszerűségét akarom gúnyolni, inkább, hogy ötletét felhasználva, tanácsot adni. Tanácsot, mondjuk: a szolgáltatásokat végző helyi iparnak. Mi lenne, ha ők is megrendeznék évi versenyüket, melyikük megy ki gyorsabban, smelyikük is végez előbb, szebb, jobb munkával, ha baj van a villannyal, vízcsappal, ablaküveggel. De még jobb lenne, ha ezekre az évenkénti vetélkedőkre, egész év folyamán készülnének, a saját dicsőségükre és a közönség legnagyobb örömére. Ad arma: fegyverre! Vagy inkább: gyors tettekre! (— ó) Heves megye a fejlődés útján ÉPÍTŐIPAR Heves megye építőiparának termelési volumene 1961-ben 24,1 százalékkal volt magasabb, mint az 1959-es esztendőben. Javult a vezetés és a munkaszervezés színvonala is. „Józanság-felügyelő“ Hallom, hogy egy dán feltaláló olyan készüléket konstruált, amely azonnal működésbe lép és lehetetlenné teszi a gépjármű motorjának működését, ha a kocsiban tartózkodók leheletében a legcsekélyebb alkohol mutatható ki. De a szerkezet nem tud kü-\ lönbséget tenni a gépkocsi- vezető és az utasok között.. Túlságosan szigorú a józanság-felügyelő, ezért nem alkalmazzák. Vajon a murci időszakára nem kellene mégis bevezetni — biztos, ami biztos alapon. F. L. ■a. 03arantyőlás a Tjílzcl mentán... Varjak kárognak friss szántásokon. Lánctalpas traktorok zörögnek, csörömpölnek, s kavarnak port a ledöngölt, hepehupás földúton — most térnek meg, nyergükben fáradt gazdáikkal, az éjjeli műszakból. Apró falvakon robogunk át, s első állomásunk még itt a megyében : Mezőtárkány A faluszéli kertekben már az ősz ül ünnepet, vaskos iüst- bozontok kanyarognak fel az égbe: kupacokba halmozva égetik a nyári giz-gazt. A villanyszerelőket keressük. az ÉMÁSZ munkásait, s nem nehéz rájuk találni a rövid utcákban, az állomáshoz közel. Bettenbuch Sándor, brigádvezető irányítja a tárkányi vo- na],korszerűsítés munkáit, a régi hálózat megújítását. — Rendes kis gárda ez most már — mondja. — Nincs baj az emberekkel, van kedvük a munkához. A rossza elment tölünk ... szerencsére... Mintha kínai nyelven mondaná ezeket, nem nagyon értem először, s csak a szavak eleitett mdtzisá' bői áll össze a teljes kép: Bettenbuch Sándor lsoportja amolyan állam az államban, a nagy építési csoportban kisebb autonómia; afféle „internáló”, vagy inkább „büntetőszázad” volt ez a csoport korábban, emberanyaga állandóan cserélődött, s főként olyan embereket dirigáltak közéjük, akik máshol sem iggn tudtak fészekhez melegedni, rendesen viselkedni, kielégítő, megnyugtató minőségű munkát végezni. Rosta volt ez a csapat, aki innét kipergett, a vállalattól is búcsút vett. Ez az állapot már megszűnt, jó idó óta ugyanazok az emberek dolgoznak együtt. Szépen haladnak a rekonstrukciós munkákkal, s úgy igyekeznek, hogy 10 —15 évig minden igény kielé- gítődjék a faluban, hogy 10— 15 évig ne legyen panasz az alacsony áramfeszültség miatt. A föld esztergályosai, a parasztemberek szidják az időjárást: sokat várat magára az esős szezon; s milyen fonók az élet: a villanyszerelők az ilyen száraz időnek örülnek, így tudnák fokozott tempóval haladni, nem hátráltatja őket a víz, a ragadós sár. Szükség is van a gyors iramra, mert Bettenbuch Sándorék ünnepi munkahétbe fogtak a kongresz- szusi verseny sikeréért. Tiszafüred Vastraverzek karjai fonódnak össze fejünk felett, mikor a Tisza-hídon át, magunk mögött hagyjuk a megyehatárt. Hirtelen Grúzia tájain képzelem magam; Szocsiból kirándulva a Rica-tóhoz, éppen így ér véget az Orosz Szocialista Köztársaság krasznodari kerülete, s kezdődik Grúzia! A Tisza éppoly sekély, mint a szubtrópusi hőségben elnyúló, távoli folyam-testvére. Sovány a „szelíd” folyó, medrének kavics- és kiszikkadt iszap-bordái is látszanak, s az ártéri erdők nyár- és topolyafái színes nylon sáljaikat lengetik. Tiszafüreden székel az ÉMÁSZ egri igazgatósága egyik legtekintélyesebb üzemegységének központja. Az üzemegység vezetője Siller Bernét fiatal villamosmérnök, aki — bár született egrinek mondja magát — teljesen megszokta már az életet ezen a vidéken, innét nősült, itt telepedett le. Mintegy 20 község tartozik ehhez az üzemegységhez (Mezőtárkány is!) és a Hortobágy területének nagyszámú gazdasága, de a TiszaviBaráti segítség Az ecsédi külfejtésen dózer egyengeti á talajt. A 4 tonnás teherkocsi tengelyig sUppedt. Lénárt Lajos tehetetlenül áll az elsüllyedt Zil mellett. Két perc sem telt bele, Molnár Sándor dózerével a bajba jutott gépkocsi mellé állt. Drótkötélre fogták az elsüllyedt gépkocsit. Köszönöm a segítséget, — szívesen — ezt fejezi ki Dénárt Lajos és Molnár Sándor kézfogása és mindketten folytatták munkájukat, mintha semmi sem történt volna. Pótolja Pisát Egy olasz városka a következőképpen ajánlja magát a turisták figyelmébe: „Nálunk nincs ugyan Pisai Ferde torony, de garantáljuk, hogy helyi vörös borunk fogyasztása után a mi templomtornyunkat sem fogja egyenesnek látni!” déki Vegyikombinát és Palkónya is. Az üzemegység dolgozói, vezetői most a körzeteket j árjárják, sűrűbben, mint máskor, fokozottabban ellenőriznek ilyenkor tél előtt mindent, készülnek az oszlopszemlékre, a karbantartásokra. Mi sem időztünk sókat a Tisza parti „nagyfaluban”. S míg előbb még Szolnok megye útjain robogtunk, hamarosan Hajdú-Bihar megye határát léptük át, éts szemünkbe tűnt a falu nevét jelző tábla: Egyek... Tipikus alföldi nagyközség, a Hortobágy peremén. Hosz- szan elnyúló, nagykiterjedésiű, gazdag falu. Sertés- és juhtenyésztéséről ismert az országban. Lélekszáma 8 és 9 ezer között mozog, s nagyobb része az embereknek a szétszórt tanyákon él. Fajger Lajost, a negyvenöt éves, de már deresedő hajú férfit, a körzeti villanyszerelőt sokan ismerik és tisztelik a faluban, a tanyákon, s a hortobágyi gazdaságokban iis. Ismerik és tisztelik, megbecsülik munkájáért. 1948 óta él a faluban, egy helyen. S 1937 óta körzeti szerelő egyfolytában. Tehát elég korán, 20 éves fejjel bízták meg a feladattal s vállalta magára ezt a nehéz tisztséget. S 25 esztendeje, kerek negyedszázada ellátja teendőit — kifogástalanul. Sőt, felesége is elleste már tőle ‘ a szakma fontosabb fortélyait, mikor a férfi a tanyavilágot járta többször helyette javította meg a hibákat, cserélt primerbiztosítékot Is, úgyhogy nemcsak egyszerűen feleség ő, de megbízható helyettese is férjének. Tiszta, széparcú asa- szony, alig hinné az ember, hogy túljutott már a negyedik X-en, és öt gyermek anyja. — Nagy a család, s a gond is — mondja Fajger Lajos —, de az öröm se kicsi nálunk. Három a kislány, s kettő a fiú. Közülük csak a legidősebb született szólóban; a többi négy kettes iker, fiú-lány és lány-lány. Negyedszázada körzeti villanyszerelő Fajger Lajos, negyvenöt évéből 28-at töltött eddig a villamos szakmában, s nem kell félnie, hogy nem akad követője a családban. A legidősebb fiú, tizennyolcadik évében jár, jövőre végez Miskolcon a villamosipari technikumban; a kisebbik fiú ugyancsak itt tanul és elsőéves — iker lánytestvére Tiszafüreden első gimnazista, a két kisebbik lányka pedig harmadik osztályos ... Pillantás a Hortobágyra Erősen alkonyatba hajlott az idő, a nap mustárszínű tányérja mind kevesebb melelílj cégér alatt... Szpvá tettük pénteki lap. számunkban az egri Ifjúsági Büfé ügyét, mivel azt eredetileg alkoholmentes, zenés szórakozóhelynek szánták, a város diákifjúsága számára, s ehelyett — az ígéretet megszegve — egy újabb ivóhelyet létesítettek itt, megfosztva as ifjúságot a szórakozás lehetőségeitől. Kifogásoltuk, hogy a vendéglátóipari létesítmény belülről aligha mutatja azt a képet, amit az egység neve után megkívánni lehet. S a Vendéglátóipari Vállalat vezetői válaszoltak: kicseré'jiik a homlokzati feliratot, az Ifjúsági Büfé helyett más nevet adunk az egységnek! Nos, ez a válasz nem lett pusztába kiáltott szó... As Ifjúsági Büfé-ről már csak múlt időben beszélhetünk; tegnap délelőtt felszerelték as egység új nevét: Széchenyi Étterem. Könnyebb volt tehát a felirat csere, mint az alkoholok száműzése a polcokról, szekrényekből, a diákok számára készült létesítmény falai közül. Furcsa ér• telmezése ez a társadalmi alapokon kibontakozó alkot hőlellenes küzdelemnek! Igen furcsa reagálás a jogos ét alapos újságkritikára!! Dicsé. retes az a gyorsaság, ahogyan a cégér-cserét végrehajtották, de vajon több fáradságot, több időt vett volna igénybe az alkohol elszállítása?!? Nem, sőt, az új feliratért adott pénzt is megtakaríthatták volna. S még egy megjegyzést... Mikor a létesítmény megnyílt, s lezajlott ünnepélyes felavatása, szóban kértük a vállalat vezetőit arra, hogy ha már alkoholmentes az üzem, stíl- szerű lenne az egységet inkább Bornemissza Gergelyről elnevezni, így elkerülhetnénk a lejáratott és rosszízű „büfé” szó emlegetését. Akkor azzal tértek ki az ötlet megvalósítása elől, hogy történelmi személyről vendéglátói egységet elnevezni visszatetsző dolog, s cseppet sem szerencsés. Lám, ebben sem következetesek most a vállalat vezetői, mert íme, Széchenyi nevét szegeztették a homlok, zatra. Lehet, hogy ez a Szé. chenyi más, mint akiről az általános iskolai történelemkönyvek is tanítanak...?! (pataky) get áraszt a rónára. Az út mentén csak egy-egy házacska, tanyaszáget pillant ki az ősz pompájából. Kilátó-tanya, Kis- jusztus, Lovasi-tanya — sorolja és mutatja Fajger Lajos bit rodalmának szétszórt pontjait, s egy új települést is, Füred- kócsújfalut, a híres gazdaságok fehérfalú majorjait. A Kiv lenelyukú hídon túl, betérünk a gazdaság központjába, Simon Antal igazgató és Vincze Ferenc párttátkár a gazdaság energetikusától kérdezősködik problémákról, nehézségekről* a szivattyú-telep energiaellá* tá sáról. Az irdatlanul óriási égbolt tele gyöngyszín bárányfelhők, kel s mikor lebukik a nap a láthatárról, a mező nyomban különös alkony! fénybe süly- lyed, s hirtelen szakadnak föl a csend burkai: vadkacsák húznak az égen, fejünk felett* éjjeli szállásukra tartva, ad ohati halastavakhoz. A Hold mintha tengert vfc tágított volna be, olyan volt a sík vidék. Villany szemüket fel* nyitották a tanyák. Csak a „Patkós”-csárdában fogadott halványan pislákoló petróle* umlámpa, ahová. Rózsa Sándor nyomában még nem ért el a karcsú oszlopok vezető* keiben száguldó villamosenergia. De a petróleum világánál a napi, friss újságokat bőn. gészhetlük ... Pataky Dezső