Népújság, 1962. október (13. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-07 / 235. szám

4 NßPÜJSÄG 1962. október 7., vasárnap Bemutatjuk FARKAS JÁNOST, a füzesabonyi vasútállomás szolgálattevő tisztjét. 1947-től dolgozik a vasútnál, s kétszer kapott kiváló dolgozó kitünte­tést. A kongresszusi munka­versenyben vállalta, hogy a menetrend-szerűséget 98,7 szá­zalékra, a közlekedési tervet 98 százalékra, az átlagterme­lést 107 százalékra teljesítik. — 33 VAGON csemegesző­lőt vásárolt fel eddig a mar- kazi átvevőhely. A szőlő nagy része exportként • Svájcba ».utazott”.- A TERMELŐSZÖVETKE­ZETI tagokkal közösen nagy­szabású szüreti felvonulást és bált rendez a Recski Ércbánya KISZ-szervezete ma. A szüreti bálon választják meg az 1962. év szüretének recski szépségét. — ÉPÜL A HATVANI nép- » kertben, a szabadtéri színpad. A tanács a tanácsülés hatá­rozata értelmében az idén 60 ezer forintot fordít a színpad felépítésére. => AZ ELMŰLT iskolai év eredményeiről és az új tanév­feladatairól tárgyal a Péter- vásári Járási Tanács végre­hajtó bizottsága csütörtökön, október 9-én. — egymillió hétszáz­ezer forintot költöttek az idén Eger város szépítésére, rendbehozására. Az előzetes tervek szerint jövőre mint­egy 500 ezer forinttal lesz több a város szépítésére for­dítható összeg.- MEGNYITOTTA ajtaját a szórakozni, tanulni vágyó fia­talok előtt a Pétervásári Járási Művelődési Ház ifjúsági klub­ja. A színvonalas foglalkozá­sok megkezdése után remélni lehet a klub-rendezvények si­keres lebonyolítását. A klub­ban minden hét csütörtökén rendeznek műsorokat a fiata­loknak­A televízió műsora 10.0Q: A ravasz rókácska. Ja- nácsek meseoperájának közve­títése Prágából- 12.00: ötéves a Nemzeti Galéria. .Helyszíni közvetítés. 13.25: A. Magyar Hirdető műsora. 13.40: Bajnoki labdarúgó-mérkőzések. Üjpesti Dózsa—MTK (II. félidő) és a Bp. Vasas—Bp. Honvéd közve­títése a Népstadionból. Utána a Magyar Hirdető műsora. 18.30: A Német Demokratikus Köz­társaság megalakulásának 13. évfordulója. 19.00: Tv-híradó. 19 20: „Mienk — övék.” Fábián Ferenc jegyzete. 19.35: Pooley katona esküje. Magyarul be­szélő NDK televíziós ■ film. (14 éven alul nem ajánlott.) 21.10: A Mantovai-zenekar filmzenét játszik. 21.40: Telesport. 21.55: Hírek. (MTI) Egri .Vörös Csillag 7^8-311: Aki átmegy a falon Egri Béke 7—8-án: Két szoba összkomfort Gyöngyösi Puskin 7- én: Az utolsó vacsora 8- án: Két élet (I.—II. rész) Gyöngyösi Szabadság 7- én: zendülő fiatalok 8- án: Szemtől szembe Hatvani Vörös Csillag 7- én: Ne fogadj el édességet idegentől 8- án: A levegő kalózai Hatvani Kossuth 7-én: feltámadás (I.—II. rész) Heves 7- én: Pesti háztetők 8- án: Bambi t1 étervására A szén Xnkeri Füzesabony 7- én: Szép Lurette 8- an: Kilencedik kör Budapesti színházi esték , 1962. OKTOBER 1., VASARNAP: AMALIA A mikroszkóp mai formájának felfedezője HARMANUS van deijl holland tudós volt, akinek 155 évvel ezelőtt, 1807-ben szerkesz­tett mikroszkópján a vizsgálandó tárgyat középre kellett elhelyezni és azt két mozgatható tükörrel le­hetett megvilágítani. A 45-töl 186- i szeres nagyítást 2 lencserendszer (objektiv -= tárgy-, okulár ^ szem­lencse) mozgatásával lehetett elér­ni. Deijl mikroszkópja ortokroma- tikus volt, azaz a lencsék csiszo­lása révén a szlnhlbát kiküszö­bölte. 105 évvel ezelőtt, 1857-ben e na­pon született FERVNCZI ZOLTÁN Irodalomtörténész, akinek művel közül Petőfi, Deák és Eötvös élet­rajzai tűnnek ki. 350 évvel ezelőtt, 1612-ben halt meg GIAN BATTISTA GUARINI olasz költő; A hű pásztor című pásztordrámája (1596) az olasz ba­rokk egyik legjellegzetesebb alko­tása. 25 évvel ezelőtt, 1937-ben halt meg KOMAROMI JÄNOS író. Műveit a sárospataki diákélet és a háborús évek emlékei uralják. 625 évvel ezelőtt, 1337-ben tört ki Anglia és Franciaország kö­zött az ún, „100 éves háború”, a francia déli és nyugati tartomá­nyokat kezében tartó angol király trónigénye miatt. A háború első szakaszát az angol győzelmek jellemzik, majd a felszaba­dító mozgalom létrejötte után (Jeanne d’Arc), végül is az ango­lokat kiűzték Franciaország területéről és 1453-ban Calaisnál az angol csapatok kivonásával Anglia összes franciaországi birto­kait elveszítette. Október 7-e a NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG nemzeti ünnepe, arra emlékezésül, hogy a köztársaság 1949-ben ezen a napon alakult meg. Deijl mikroszkópja. Foto: Természettudományok Történetének Múzeuma, Leiden. Gyöngyös város anyakönyvéből Talán a cím többet ígér, mint a valóság, hiszen lévén október eleje, Pesten sem kez­dődtek még meg az igázi. iz­galmas bemutatók. Erre csak később kerül majd sor. De hát a színiházak országszerte meg­nyitották kapuikat, s felújított darabjaik mindazok számára élményt nyújtanak, akiknek csupán most volt szerencséjük azokat megtekinteni. E rövid kis élménybeszámolóban, bár több darabot is láttam, első­sorban Németh László Utazás című, mai tárgyú drámájáról szeretnék röviden írni. ★ Németh László Utazás című darabját a Katona József Szín­ház mutatja be. Köztudomású, ez a Nemzeti Színház kamara- színháza. Mindezt azért írom le, mert ez mintegy fémjelzi a darabot, legalábbis, ami a sze­replőket illeti. Csupán három nevet: Makiári Zoltánét, Ladá­nyi Ferencét és Kállai Ferencét említem, mert ebből is látható, hogy a kamarai „szint” nagyon komoly dolgot jelent. A dara­bot először a múlt színházi évadban mutatták be, a kriti­kák eltérő hangon nyilatkoztak róla, de egyben mindannyian megegyeztek: mérsékelt han­gon mondták él véleményüket. Amit én most írni kívánok, az amolyan kiegészítő, adalék- forma akar lenni, de semmi esetre sem a dráma elkésett kritikája. Miről is szól, mi is a mondanivalója a darabnak? Egy kis vidéki város, köztisz­teletben álló tanárát az a meg­tiszteltetés éri, hogy hivatalos delegáció tagjaként a Szov­jetunióba utazhat. Eladdig fél­retett, sőt, kissé üldözött em­ber volt, akit tanítani sem hagytak, hanem bedugtak egy könyvtárba. Igen, de most új szelek fújdogálnak, tiszta a mennybolt, elő a sértett embe­rekkel, s kit így, kit úgy — re­habilitáljunk. Az új városi párttitkár ezt egy szovjet úttal kívánja a darab hősénél le­tudni. Azután persze, vissza­kapja elvett lakását, rokonait rendes állásba helyezik, stb. Az öreg tanár megjön a Szovjetunióból, — s ekkor kez­dődik a bonyodalom. Először a családja agresszív és gyáva, de mindenképpen jobboldali érzelmű tagjai találják őt gya­núsnak, csak azért, mert oda- kinn járt és jót is látott. Ké­sőbb törvényszerűen barátai, majd mind az a polgár, aki addig benne, az öreg tanár­ban látta reakciós eszméi zász­lóhordozóját. Elfordul tőle mindenki, s még jó, ha csak szenilisnek tartják. Azután jön a „balol­dal”! A párttitkár sem hisz néki, hiszen csak azért küldte ki őt, hogy ezzel „lekompro­mittálja”, hogy ezzel megbont­son egy értelmiségi blokkot. A párttitkár íratja a dörgedelmes újságcikket is, amelyben a ta­nár „nyilatkozik” — ő tartat az öreggel előadást a TIT-ben. Végül ez a megcsúfolt em­ber rádöbben, mi is történik körülötte, de, sajnos, csak a kórházi ágyon, mert belebeteg­szik ebbe a lelki-erkölcsi haj­szába. A lényeg tehát, hogy ma egy tanár a Szovjetunióba megy, s mert „reakciósnak” hiszik — senki sem hiszi el neki, hogy odakint sok minden tetszett. A barátai nem hiszik, hogy egy polgárembernek tetszett a Szovjetunió. A „baloldal”: nem hiszi el. hogy egy polgár­embernek tetszhet a Szovjet­unió! Ez a furcsa paradox a da­rabban teljes igazságot takar, hiszen ez a darab fő monda­nivalója. Németh Lászlót én a ma élő magyar írók közül a legna­gyobbnak vélem, számomra ezt bizonyítják regényei, ezt bizo­nyítja a Nemzetiben játszott Galilei-je és sok minden má­sa! De Németh Lászlót politi- kai-erkölcsileg is sok minden­kitől (íróktól) előbbre valónak tartom, mert ő a félretett em­ber, nehéz, súlyos időkben mu­tatta meg nagy emberi intelli­genciáját, lojalitását, egy ő* nem egyszer megbántó társa­dalommal szemben. De mint minden nagy koponya, soha­sem tévesztette össze saját ügyét az egésszel. Tulajdon­képpen ezt magyarázza a da­rabban is. Valóban az Utazás az első, mai életünkről szóló Németh- drárna. A jóindulat, a nagy művészi kifejező erő, a feltét­len jóakarás sugárzik belőle. Németh persze sokkal hama­rább mint mi és sokkal maga­sabb fokon tanulta az életet. De egy időben kényszerűség­ből félreállt, „magánúton” fi­gyelte az életet, s ez most, az Utazás című művén, minden jóindulata ellenére is érződik. Ha nem félnék a szótól, azt írnám: a szocializmus belső problémáit, mintha egy politi­kai autodikta szemével figyel­né és látná. Persze, okosan és jó szívvel, de imitt-amott nem egészen tisztán. A darabban felvetett kérdések ma már po­litikai életünk perifériáját sú­rolja csupán, s az adott vála­szok nem teljesen egyértelmű­ek. Suha Andor Német pedagógusok a hatvani járásban Kelet-Németorszógból érke­zett pedagógus küldöttségei fogadott a hatvani pedagógus szakszervezet, akik egésznapos látogatást tettek a járás né­hány községében. Megtekintet­ték a horti művelődési házat, ahol a közönségszervezést, az et^édi külszíni fejtésen pedig a német gépekkel, végzett mun­kát tanulmányozták. Ellátogattak Petőfibányára is, ott a politechnikai oktatás kötötte le érdeklődésüket, majd Lőrinciben kedves fogad­tatásban részesítették a vendé­geket a vörös selyemzászlós csapat tagjai. Este a selypi ne­velőtestületben ismerkedtek a pedagógusokkal­fS ZIM H Ä.Zfß 5A Ü S O Egerben este 7 órakor: A FÖLD GÖMBÖLYŰ . (Makarenko I. bérlet) Egeresemben este 8 órakör: GÜL BABA Születtek: Bognár Ernő, Gyuris Éva, Tóth Tibor, Deme Erzsébet, Fodor Gyula, Lukovszky László. Lóczi Edit, Nagy Margit, Kerekes Margit, Kerekes Erzsébet, Molnár László, Pauló Katalin, Berta Ti­bor, .Trombitás László, Keserű Anna, Ludányi Attila, Gál András. Gólya Imre, Kéri Mária, Eperjesi István, Koczka András, Koós Fe­renc, Sárkány László István, Dosztál György, Szántó Judit, De­meter Katalin, Tóth Árpád, Banka Éva, Bene Margit, Kontár Tibor, Bús István, Ivanics Lajos, Németh Endre László, Szoó Sándor, Varga Éva, Bencslk Lajos, Domonkos Jolán, Mezei Sándor, Szarvas Márta, Vámos . Zoltán: Füieki Aranka, Bene Klára, Németh An­tal, Kozma Katalin Klára, Kiss Erika, Hordós Veronika, Kovács László, Laczil* Éva, Veréb Zoltán Tihamér, Kiss Hilda, Pilinyi Ottó, Bencze Tamás, Molnár Erikái Vakli László, Kerek Béla. Házasságot kötöttek: Borosl Jó­zsef—Gambár Ilona, Tuza József— Pilinyi Etelka, Hives László—Sas­vári Terézia, Berta Béla—Klátylk Julianna, Gál János—Kakas Mar­git Jolán, Leblancz Zsolt Lajos— Kelemen Mária, Mazumel József— Répászky Márta, Rostás István— Gonda Éva, Békás Géza—Keresz­tesi Éva, Ivádi János—Kiss f)v* Erzsébet, Hajnal Imre—Éliás Irma. Meghaltak: Szarvas Imre, Elő- házi Jánosné (Tóth Mária), Hor­váth Alfréd, Toldi Istvánná (Csé- pány Etelka), Bresztenyszky Gi­zella, Bodola József, Szabó Mihályi Rusvai Anna, Gonda János, Nagy János Tivadar, özv. Herneczki Fe- rencné (Krakóczki Julianna), özv. Csoszánszkl Sándorné (Hegyi Franciska), Mészáros András, Nagy Judit, özv Csivinszki Jánosné (Ko­vács Erzsébet).-'VV-V/V'VWV-W'VV-OVVWWWV-VV-V/V-VVVVVV^V/V'V/WWWV-VW'-'N/V^^ OOBOlf /Mfí£i Madaras nehézkesen legug­golt a kályha elé. és tanácsta­lanul nézte a hunyorgó tüzet. Aztán elszánta magát, válo­gatni kezdett a kosárban he­verő gallyak között, sokáig és körülményesen, mintha életbe­vágóan fontos dolgok függené- nek attól, hogy ő melyig ágacs­kát húzza ld a rőzsehaloimbói: holott csak azért piszmogott, mert már szabadulni szeretett volna Márton Pistától és re­mélte, hogy, a fiú a nagy csen­det elunva, odébb áll. Végre kiválasztott egy bogosán nőtt, tüskés gallyat, meglengette a tenyerén, nekinyomta a kályha oldalának, s hajtogatta, hogy elég szívós-e, aztán beletúrt vele a szunnyadni készülő pa­rázsba. többször is, egymás után, de nagyon lassan, moz­dulatainak lomha nyugalmit szinte erőltetve, közben a vál­la felett rá-ráemelte pillantá­sát a fiúra, a nézésével is tusz­kolta volna őt kifelé az irodá­ból. De annak eszébe sem ju­tott, hogy elmenjen. Háttal for­dulva ült és a párás ablakon át csökönyösen bámulta az iro­daház ereszét, amelyről nedves csomókban szakadozott lefelé a megereszkedett hó, Madaras ekkor óvatosan visszaejtette a kosárba a gallyat, letenyerelt a kályhalyuk elé. és fújta a tü­zet, cipóvá duzzasztott képéből tempós, erős fuvallatokat küld­ve a rostély alá. A láng seho­gyan sem akart feltobbanni, ellenben a kályhalyuk egy rosszul irányzott fúvás után, sűrű hamufelhőt vetett ki ma­gából. Madaras tűnődve és négykézláb várakozott, amíg a felhő lassan leereszkedett a padlóra, akkor aztán szuszog­va felegyenesedett, zsebkendő­jével lecsapta magáról a ha­mut és kedvetlenül rászólt a fiúra: — Te még itt vagy? —- Itt vagyok — felelte Pis­ta, mert csakugyan ott volt és nem is látszott olyannak, mint aki menni kíván: bal kez&b-t a jobbjába vette át kalapját és rendületlenül nézte tovább a szabálytalan időközökben alá­zuhanó havat. Elég baj, gondolta Madaras, borúsan kaparászva borostás állát. De csak magában keser­gett. nem merte kimondani, amit legszívesebben mondott volna a fiúnak, hogy menjen a pokolba a Márton-familia egész családi háborúságával együtt: attól meg még jobban fázott, hogy megint végighall­gassa, s kibogozásra elvállalja ezt a bonyolult, komisz ügyet, így hát sóhajtva leguggolt megint, az iménti gallyal hosz- szan és kedvtelanül turkálta a hamvadó parazsat, mígnem si­került az egészet tökéletesen széttúrnia. Akkor aztán beszólt a szomszéd szobába a lányok­nak. hogy csináljanak már va­lamit a tűzzel, mégiscsak disz- nóság, hogy elnök létére ilyes­mivel is. neki kelljen vesződ­nie. De ezt is indulat nélkül, szinte álmosan mondta, a ne­vetgélő lányok '. elébe közö­nyösen lusta pillantást vetve; És aztán percekbe telt, amíg az asztalon heverő csomagból kiválasztott egy cigarettát, s megnyomogatta, fújkálta szelei- tette, ég amikor végre előha­lászta zsebéből a gyufát, azt is sokáig rázta, és figyelte, mi­előtt meggyújtotta volna. — Na? — mondta később a fiúnak, odább lökve az aszta­lon a cigarettacsomagot. — Igen — felelte a fiú, ért­ve az elnök kurta kínálását és ö rágyújtott. Aztán hallgattak, telve mon­danivalóval, mind a ketten, s látszólag igen nyugodtan ... De Madaras ijedten és kese­rűen tudta, amit a társai kö­zül talán még csak néhányan sejtettek, hogy az ő mozdula­tukban, nézésben, hosszú hall­gatásokban, s vontatott szavak­ban megtestesülő, lomha fölé­nyességének, amellyel — egye­lőre — sikerült a biztonságér­zés illúzióját megteremteni maga körül, semmi köze sincs a nyugalomhoz. Ez csak mene­dék volt. Óvó máz, amelyet mind vastagabban kent magá­ra, szó szerint a bőrét védve, mint ahogyan a jeges-tengeri úszó keni-» magát fókazsírral, hogy a dermesztő víz görcsbe ne rántsa és el ne nyelje... Az embereknek imponált az elnök meggyőző lomhasága, s mint­ha szükségük is lett volna rá. Ha valamilyen fogas kérdés adódott, vagy hirtelen meg­gyűlt a munka, az Aranyka­lászban kapkodni, idegeskedni kezdtek: Madaras csak meg­jelent köztük, percekig tartó piszmpgássaí cigaret­tára gyújtott, vastag szeme- héja alól megfontolt pillantá­sokat bocsátott ki a világba és ha még mosolygott is, húsos arcát ravasizkás ráncokba gyűr­ve, az emberek mindjárt el­csendesedtek, és szívesen elhit­ték — vagy inkább elhitették magukkal —, hogy nem lehet semimá baj, az elnök nyugodt, tehát bizonyosan mindent tud, és mindent eligazít. Madaras azonban esténként zúgó fővel ment haza az iro­dából, s miközben lomhán és nyájasan bólintott a járókelők­nek, nem tudott szabadulni attól a kínzó érzéstől, hogy ő nem is fejet, hanem egy for­tyogó fazekat visel a nyakán és mindenféle levesek és gő­zök addig-addig feszítik ezt a fortyogó fazekat, amíg egyszer csak le nem dobja a fedőjét... Pedig hát ő nem is oly rég, igazán nyugodt ember volt, csinálatlanul és derűsen, az, s negyvenöt éves koráig eszébe sem jutott, hogy majd játsza­nia kell valamit, ami sohasem hiányzott belőle, de amit egy­szer érthetetlenül — és szinte észrevétlenül — elveszít. Az­előtt neki volt a legtöbb földje a faluban, nem egészen húsz katalszttrálís hold, s jóllehet na­gyon megérdemelt tekintélye volt a többiek előtt, gazdasága sem az eszét, sem az erejét nem tudtia igazán kifárasztani. Ezért ia készült már jóval az Aranykalász megalakulás* előtt, higgadt várakozással és illő méltósággal az eljövendő elnökségre, mert bizonyosra vette, hogy ő lesz az elnök,, és azt is, hogy majd különösebb erőlködés nélkül elkormányoz* za a közösség hajóját. Első re­ménysége hibátlanul teljesült, egyhangúlag őt választották el-« nőkké, a másik azonban, ti. a kormányzás, kezdettől fogva# sehogyan sem akart sikerülni. Mihelyt egybeverődött az egész falu, s ő beült az elnöki szék-« be, akkora nyüzsgés kereke­dett körülötte hirtelen, amek­korára álmában sem gondolt. És ha csak azok sürgölődtek volna, akiknek volt mit mon- daniok! De a kukáknak is meg­jött a hangja és éppen ők akarták leghamarabb megvál­tani a világot és mind a maga feje szerint való gazdaságról harsogott az elnök fülébe nap­hosszat. Az egyik nyúlfarmót követelt sürgősen (holott Lac- kőházén máig is csak vadnyu- lak vannak), a másik megvette volna — persze hitelbe — a megye valamennyi trak­torát, a harmadik mákot akart volna vetni az egész határban, a negyedik duz­zasztót ajánlott a rétben foly- dogáló cser­melyre, amely­ben a víz a bé­kának hasig ért, s nyaranta ren­desen ki is szá­radt. A tapasztalt, értő emberek szidták . Mada­rast, hogy mi az ördögnek hallgatja végig ezt a rengeteg szamárságot: a többiek szidták hogy már me­gint csak a ma­gafajta jobb gazdáknak akar kedvezni, ahelyett hogy azokat tolná előre, akik hátul voltak. Elég az hozzá, hogy nem hagy­ták békén egy pillanatra sen> (Folytatjuk.) *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom