Népújság, 1962. október (13. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-11 / 238. szám

1962. október 11., csütórlök NÉPÚJSÁG S CS.AdAM ém : 'Jitfkísim * ban” először ültünk lg úgy, hogy megoldódott a nyel­vünk, s a kellemes ízű bor mellett olasz, magyar dalokat énekeltünk. Persze, nem any- nyit ivott a társaság, amennyi jólesett, vagy jókedvet csi­nált, mert a líra nem forint' Hgmar gurul. Támadt egy olyan javaslat az 5'—6 fokos bor „hatására”, hogy jó lenne kivárni Frascattiban novem­ber 2-át, a bor ünnepét, ami­kor itt minden szökőkút bort lövell. (!) Visszafelé a tájban gyönyör­ködtünk. Az ezüstösen csillogó olajfák, pálmák, egzotikussá teszik a vidéket. S az új épü­letek? Nos, a mi tömbházter- vezőink nyugodtan jöhetnének ide formát és ízlést tanulni. Azt, hogy miképpen lehet a színt, a kockát variálni, s ho­gyan lehet egy antik város külső gyűrűjébe beilleszteni az újat. Egy-egy erkélymegoldás, ablak-, ajtóelhelyezés, s máris más a házsorok képe. A fárasztó nap után — ér­dekes — senki nem gondolt lefekvésre. Néhányan megláto­gattuk a Luna-parkot, ami jó­val kisebb méretű, mint a mi Vidám Parkunk. Végül a vá­ros másik végében a Termini pályaudvart néztük meg esti pompájában, amihez fogható, azt hiszem, kevés van Euró­pában. Építészeti remekmű teljesen modem és mégis nagyszerű egységben áll az an­tik belvárossal. Amit megbá­multunk — a szó igazi értel­mében —, hogy egyetlen égő világítja meg az egész teret. Mire eljött az éjfél, kinek- kinek volt mit mesélnie ka­landjairól, s a látottakról, de ideje lefeküdni, reggel korán ébresztő — irány: Firenze! (Folytatjuk.) ÍKAKTOROSOK akik as ital áldozatai lettek.. . Az utóbbi néhány hónap alátt hat traktorral kapcsola­tos halálos kimenetelű baleset történt a megyében. "Az egyéb balesetek száma —, amelyek januártól augusztusig fordul­tak elő a mezőgazdaságban — meghaladják az ötvenet. Mind halálos, mind a más termé­szetű balesetek nagy százalé­kának oka: az ittasság. A közeli hetekben csupán az Egri Gépállomáson egyet­len nap alatt „három” baleset történt Ezek közül egy ember kórházba, kettő a rendőrségre került. A sok megdöbbentő példa közül csupán egyet: — A múlt napokban Ke­rékgyártó Károly —, aki itta­san vezette gépét, Verpelét és Egerszólát között éjjel, felbo­rult. A traktor maga alá te­mette vezetőjét, aki hosszú órákig feküdt a súlyos test alatt, míg végül is a hajnal felé arra járók szabadították ki a traktor alól. A traktoros talán még ezekben a napok­ban is a kórházban van és bi­zonyos, hogy élete végéig visz- szaemlékszik majd a baleset napjára. A gépállomások igazgatói csaknem kivétel nélkül szinte tehetetlenül állnak e jelensé­gek mellett és egyelőre ered ménytelen harcot vívnak az ivás, a részegség e.llen. — Nem tudok mit tenni panaszolta a napokban az Eg­ri Gépállomás igazgatója. — Mindent megpróbáltam már de eredménytelenül. És hogy szavait alátámassza, elmondta azt is, hogy számtalan egyéni beszélgetés, oktatás, intő pél­dák felsorolása után huszon­nyolc felelősségre vonást al­kalmazott már ittasság, része geskedés miatt, sőt az utóbbi napokban emiatt egy trakto­rost el is kellett bocsátania. És az eredmény? Elenyésző, A megye egy másik gépállo­másán az igazgató napi „őrjá­rata” közben nem kevesebb, mint nyolc részeg embert sze­dett le a traktorról. Nehéz, súlyos problémák ezek. de feltétlenül olyanok, amelyekkel szembe kell nézni és amelyeket nem lehet agyon hallgatással, belenyugvással orvosolni. A bajok okait és eredetét vizsgálva, érdekes megállapí­tásra jutottunk. Az érdekesség az, hogy a legtöbb balesetet, sőt súlyos balesetet nem a most kezdő, fiatal traktorosok követik el, hanem sokkal in­kább az „öreg”, tapasztalt ve­zetők, akiknek mint mondani szokás, a kisujjukban van az egész traktorvezetés. A másik dolog, amit a vizs­gálódások megállapítottak, az, hogy a traktoros szeren­csétlenségek és balesetek zö­méért felelősség terheli egyik­másik termelőszövetkezet ve­zetőjét, tagját is. A gépállomá­sok megyei igazgatója, aki szintén igen alaposan és lelki- ismeretesen próbál orvoslást keresni á bajra, elmondta, hogy a legtöbb esetben a trak­torosok együtt isznak a szö­vetkezeti gazdákkal és végzés­kor, áldomásként, a vezetők nem nyugszanak addig, amíg részeggé nem itatják „ember­ségből” a derék, jó munkát végző traktorost. Talán érde­mes itt megemlíteni azt is, hogy a szóba hozott Kerék­gyártó Károlyt szintén a. jó emberek itatták le és küldték hajszál híján a halálba. A másik oka a dolgoknak az, hogy a kettős műszakban dolgozók éjszakára nagyobb mennyiségű italt visznek ma­gukkal és ez okozza részegsé­güket. Ezekben a napokban, amikor hajrá van a mezőgaz­daságban, amikor tényleg a munka dandárja van, a szor­galmas traktorosok nagy pén­zeket keresnek. Nyomban te­gyük hozzá, megérdemlik, hi­szen nehéz, fontos munkát vé­geznek, szántanak, vetik a jö­vő évi kenyérnek valót. A baj azonban ott van, hogy egyi- kük-másikuk nem hasznos do­logra költi a keresetet. Töb­ben gondolkodnak helytelenül már most azok közül is, akik az iparból jöttek néhány hó­napi munkára, a -gépállomás­hoz. Így számítanak: Amit a gyárban, vagy bányában ke­restem, azt a pénzt hazaadom a családnak, hogy az asszony­nak panasza ne legyen, de « többit, amit itt keresek, azt megiszom. Elvégre megdolgo­zom érte. E legutóbbi állítás helyes is, de a többletkerese­tet is rá lehetne költeni a csa­ládra, vagy jó helyen lenne a takarékban is olyan időszakra, amikor valamilyen oknál fog­va kisebb a kereset. Távol áll tőlem erkölcsi pré­dikációkba bocsátkozni, csu­pán a sok baleset, szerencsét­lenség, sőt halál — ami az utóbbi időben a mezőgazdasá­gi üzemekben történt — kész­tetett arra, hogy gondolatokat ébresszek. Valamit tenni kell! Ennyi bizonyos. És most ezút­tal még csak konkrét tanács­csal sem szolgálhatnék. De fel­tétlenül helyesnek tartanánk, ha a gépállomások igazgatósá­ga a gépállomások igazgatói­val, esetleg a rendőrség illeté­kes szervének képviselőivel, a józan életű traktorosokkal ta­nácskozásra ülnének össze éa kidolgoznának valamiféle módszert, eljárást, intézkedést, amellyel gátat lehetne vetni a szinte hetenként jelentkező tragédiáknak. Szalay István Az októberi napsütés mintegy másfél, két fokkal érlelte a must cukorlokát Heves megye szőlőtermő tá­jain mintegy 27 000 holdon kezdték meg hétfőn a szőlő betakarítását. A Mátra alján, Szövetkezeti vezetők fórumai Miben segít a 3004/5. számú kormányhatározat? NEHÁNY HETE látott nap­_________________ világot a 3004/ 5. számú kormányrende­let, amely a termelőszövetkeze­tek további megerősítését, és megszilárdítását tűzi ki célul. Ez a határozat nagy jelentősé­gű minden termelőszövetkezet életében, így a mi közös gaz­daságunk életében is, hiszen ezek után még nagyobb lehe­tőség lesz arra, hogy gyorsabb ütemben fejlődhessen gazdasá­gunk. Mi, a markazi Mátravölgye Termelőszövetkezet tagjai, a tsz vezetőségével egyetértés­ben már megtárgyaltuk a 3004/5. számú kormányhatáro­zatot, és intézkedési tervet is készítettünk elképzeléseink végrehajtására. Az intézkedési terv elég részletesen, mindenre kiterje­dően foglalkozik szövetkeze­tünk életével, de ezen írás ke­retében csupán két lényeges elképzelésünkkel szeretnénk foglalkozni, amelyeknek meg­valósítása az új kormányren­delet szellemében már lehető­vé válik. Elsősorban is víztá­roló építését szeretnénk meg­valósítani. Ezzel a gondolattal már régóta foglalkozik terme­lőszövetkezetünk vezetősége és tagsága, de a kivitelezéssel problémáink voltak. Nem is annyira a másfél millió forint biztosítása jelentette az aka­dályt, hanem az, hogy az ille­tékeseik nem engedték e víz­tároló felépítését, a visontai külszíni fejtés miatt, holott szövetkezetünknek a vízre olyan szüksége van, mint az embernek egy harapás kenyér­re. 7 A 3004/5. SZ. kormány- határozat megjelenésekor újra szóba ke­rült tagjaink körében a víztá­roló megéoítésének gondolata. Vezetőségünk is foglalkozott ezzel a problémával és új meg­oldást keresve, célul tűzte ki e feladat mielőbbi végrehajtá­sát. Elképzeléseink szerint a Melegvíz patak folyásánál, a rét felső részén, az úgyneve­zett „puszta templomi” részen gondoljuk a víztároló megépí­tését. A volt kápolnát annak idején körülsáncolták, hogy a víz el ne öntse. Most pedig ezen a területen a gát megeme­lésével, a felsőrész elzárásával, több mint 13 holdon tudunk víztárolót építeni. E célkitű­zésünket 72 000 forint állami támogatással, 25 ezer forint saját erő ráfordítással még tudjuk valósítani. Kiszámítot­tuk, hogy itt 104 ezer köbmé­ter vizet tudunk tartalékolni, és a víztárolóban halakat is le­het nevelni. A két gát között összesen 179 ezer köbméter víz biztosításáról lenne szó, ha a felsőrészi gátat is meg tudjuk építeni. A felsőrészi gátnál nagyobb mennyiségű víziszár­nyas nevelését lehetne biztosí­tani. A természet adta lehető­ségeknél fogva olyan vízforrá­sunk van, amely naponta 720 köbméter vizet tudna pótolni a két víztárolóba. A meglevő vízhozamot kétszeresére is nö­velhetnénk, ha csokutakat fú­runk. Hangsúlyozni szeretném, hogy e víztárolóra, illetve e két víztárolóra azért van szük­ségünk, mert a gyakorlat bizo­nyította be Markazon, hogy nem lehet teljes mértékben egyirányú gazdálkodást foly­tatni. A szőlőoltvány-nevelést a községben 500 ezerről 2 mil­lióra, az öntözéses kertészetet pedig 2 holdról 105 holdra kí­vánjuk növelni, ezáltal a sző­lő mellett sok más „mellékág’ biztosíthatná a gazdaság gyor­sabb ütemű fejlesztését. még az A VÍZTÁROLÓT esős idő beköszöntése előtt meg kíván­juk építeni. A munkát úgy szerveztük meg, hogy az idő­szerű mezőgazdasági tenniva­lók se szenvedjenek csorbát, ezek a munkák is időben befe­jezésre kerüljenek. A másik dolog — amelyre az új kormányrendelet megjele­nése lehetőséget nyújt — a parlagterületek célszerű hasz­nosítása. Ebben a gazdasági évben meggyőződtünk arról is, hogy nem lehet a szőlőt bár­hová telepíteni, főleg nem fagyzugos helyekre. A megje­lent kormányrendelet, amely­nek a parlagterületek haszno­sításéról szóló fejezete intézke­dik az országban fellelhető parlagterületek fokozottabb műveléséről, a mi termelőszö­vetkezetünkben is nagy jelen­tőséggel bír. A márkázd hegy­oldalban mintegy 35—40 hold nincs megművelve a talaj egyenetlensége miatt. Ezen a területen szőlőt lehetne telepí­teni, talajegyengető gépek se­gítségével. A terület alkalmas lenne ezek után jó minőségű szőlő termesztésére, hiszen itt a fagy és a szőlőbetegségek lé­nyegesen kisebb veszéllyel fe­nyegetnének. Ezen elképzelé sünk megvalósítására is meg hozta már vezetőségünk a dön­tést, csupán gépi segítségre lenne szükség. MINT A FENTIEKBEN is említettem, az új kormány, rendedet szinte korlátlan lehe­tőségeket nyújt gazdaságaink­nak arra, hogy megerősödje­nek, fejlődhessenek. Éppen ezért javaslom, hogy megyénk valamennyi szövetkezete vizs­gálja meg azokat a lehetősége­ket, amelyeknek kihasználásá­val fejleszteni tudják gazdasá­giikat. Az eredmény nem ma­radhat el, és az állam is mesz- szemenő segítséget nyújt a ter­vek megvalósításához. Dér József a markazi Mátravölgye Tsz elnöke ahol a megye legkiterjedtebb szőlőtermő termelőszövetkeze­tei gazdálkodnak — a szokott­nál most több mint egy héttói - később kezdődött meg a szüret. Az október eleji napsütéses idő ugyanis ezen a tájon ked­vezően hatott a szőlőtermésre és a közös gazdaságok számí­tásai szerint, egy hót alatt, mintegy másfél, két cukorfok­kal növekedett a must értéke. A gyöngyösi Üj Élet Terme­lőszövetkezetben például ki­számították, hogy a napos idő következtében a szüret elhúzó­dása számukra mintegy 250 000 forint többletjövedelmet jelenti A tavasszal súlyos jégkárt szenvedett területeken is a ké­sőbbi gondos művelés és a ked­vező idő (a szeptember elejei esőzés, majd a tartós napsütés) sokat javított a megmaradt termésen. így a legutóbbi becs­lések szerint, megyeszerte ar­ra számítanak, hogy a termés mennyisége megközelíti a ta- vaji szintet, a minőségben pe­dig jobb lesz a bor cukorfoka. Az idén a borok minőségét azáltal is javítják, hogy a sző­lők többségét fajtánként kü­lön szüretelik. Az abasári Rá­kóczi Termelőszövetkezetben például, — ahol mintegy 700 katasztrális holdon kezdődött meg a szüret, majd nyolcféle szőlőt szüretelnek fajtisztán. A Mátra alji közös gazdaságok­ban nagy gondot fordítanak a meghonosodott olasz rizling, muskotály, hárslevelű és más oltványszőlők válogatására. A megye közös gazdaságai jól felkészültek a szüretre és úgy tervezik, hogy három hét alatt végeznek ezzel a nagyon fontos munkával. k. s. Együnk sok almát! A Michigan Egyetem 1380 hallgatója az elmúlt három év­ben naponta, rendszeresen fo­gyasztott néhány almát. Meg­állapították, hogy a hallgatók között összehasonlíthatatlanul ritkábban fordult elő nátha, vagy más légzőszervi megbe­tegedés és idegileg is sokkal kiegyensúlyozottabbak, mint azok a diáktársak, akik nentt esznek almát. kilométer... Már ez a 120 is sok, amivel Paciello visz ben­nünket! Aztán láttunk autómozit. Hatalmas széles vászon feszül egy óriási betonállványon, előt­te beláthatatlan tér, ahová az autósok jármüvestül beállnak, csak lehúzzák az ablakot, s máris kész a szórakozás. Nem rossz ötlet, mert ennyi autót nincs az a mozi, ami parkíroz- tatni tudna! Mikor Tivoli-ba értünk, már csak itt-ott csillant tócsákban a napsugár, egyébként újra csodálatos nyár volt. A Száz forrás útja, a Sárkány szökő­kút, a vízorgona, egyáltalában a Villa d’Este szökőkútjainak leírására gyenge a toll. Leg­jobb, ha az ember elképzeli, s meghallgatja hozzá Liszt zené­jét. Aztán turistaszokás szerint ismét autóbusz, hegynek fel kapaszkodtunk és egyszeriben teljes pompájában tűnt elénk a fenséges tengerszem, az Al­bánó tó. Titokzatosan csillo­gott, szinte mozdulatlan víz­tükrén a leáldozóban levő nap. A vulkánkráter ezerméteres mélysége fölött büszkén, ma­gába zárkózva, a vatikáni ál­lam magányában emelkedik Castelgandolfo, a pápai nyara­ló. Gőgös és zárt. Nem voltunk benne. Alatta a kedves Frascatti. Pincéiben kitűnő borok. Mi­után mindenki annyit fényké­pezett, amennyi a gépben volt — vajon hány jó kép lesz ezekből? — beültünk egy pin­cébe, hogy végre jó olasz bort igyunk. Gioranni Torregian, 84 éves olasz gazda nyitotta meg előttünk a pincéjét, s ha­marosan elénk tette a 180 lí­rás fehér malváziát. A kedé­lyes tulajdonos alig látszik hatvan évesnek. Egy hektár földje van, amelyen nyolcezer liter ilyen bora terem átlago­san évente. Hogy ez mennyit hoz? Egymillió lírát, de a fe­lét kifizeti bérmunkára. Ma­rad 500 ezer, ami egy eszten­dőre mindössze 21—22 ezer fo­rintot jelent, pedig az idős em­ber, 80 éves feleségével együtt, keményen dolgozik a pincéért! A barátságos „altemplom­Róma, szeptember 20. Szakadt az eső. Hirtelen csú­nya ősz lett, nem akarózott ki­lépni az utcára. Pont ilyen na­pot fogtunk ki vásárolni! Még jó, hogy okos előrelátással megváltoztattuk a programot és tegnap megfürödtünk a ten­gerben! Tehát ma délelőtt vásárlás. No, nem valami nagy kaliberű dologról van itt szó, mert már negyedik napja vagyunk Ró­mában, ami a borkóstolást, meg egyebeket tekintve, alapo­san lecsökkentette a hétezer líránkat Vezetőink figyelmez- ettek, hogy ut- :ai árusoktól semmit, magán- kereskedések­ben — már pe­dig kettő kivé­telével Csak az van Rómában — óvatosan vá­sároljunk. Ezért megszálltuk az UPIM és a Pri­ma áruházakat. Állami mind a kettő, de az árak különbö­zők. Ki-ki a legváltozato­sabb tervekkel járta a két áru­ház emeleteit. Nagyon sok olyan dolgot láttam, amit még sehol. De árakban óriási létrát lehet megmászni, s a turista termé­szetesen rá se pillanthat a 20 —30 ezer lírás ruhákra, csak az olcsó, jellegzetesen olasz holmira vadászik. Olyan is van, ami nagyon olcsó. Töltő­tollak, harisnyák, az ezüst, a porcelán áru olcsó. De például a Pelikán töltőtoll húszezer lí­ra, a Mont Blanc toll 35 ezer. A segédmunkás fizetése pedig 40—50 ezer líra Mi százlírás tollakat vettünk. A nylon is olcsó. 300—500 líráért szebbnél szebb hálóinget lehet kapni. A női cipők háromezer líránál kezdődnek, de ezek olyan alig- cipők. Főleg aranyszínűek és egy vagy két vékony pántból állanak. De láttam olyat is, aminek a lábfején egy kövek­kel kirakott rézpánt volt és a lábujjon egy nagy gyűrű, az tartotta az egészet. Hát... ?! Nagyon sokan balettcipőben járnak, a körömcipők sem ha­sonlítanák a mieinkhez. Haj­szálvékony a sarkuk, és na­gyon magas. Ezek már hét— nyolcezer líránál kezdődnek. Persze, nem is a macskakö­vekre, hanem csak autóban való ülésre találták ki őket. A bőrdíszműáru olcsó. Itt kap­hatók a legszebb összecsukós ernyők. Ezer lírától hétezer lí­ráig — kit hogyan lehet be­csapni. Különben nem ez a divat, hanem a karcsú, hosszú- nyelű ernyő. Alaposan kinézelődtük ma­gunkat, de keveset vásárol­tunk, mert találkoztunk a ma­gyar röplabda-válogatottal, amelynek tagjai Firenzéből ér­keztek, s áradozva beszéltek az ottani olcsó árakról. Közben rengeteget nevettünk, mert mindenki arra gondolt, hogy mindenünk megvan, ezt a hét­ezer lírát csak azért kaptuk, hogy néhány csecsebecsét, ér­dekességet vigyünk, s mégis otthon az lesz az első kérdés: „Mit hóztál?” Hát túl sokat nem. Mire végeztünk az áru­házakban, újra kisütött a nap. így hát vidáman fogyasztottuk el a fenyővel készült sült csir­két. Furcsa volt a gyantás íz, egyébként a csirke ott is csirke. Mondjam azt, hogy a leg­szebb program várt ránk? Holnap, lehet, hogy már mást mondok, de nagy várakozással tekintettünk a tivoli út elé. Útközben jobbra-balra tekin­getve, egy pillantást vethet­tünk Róma külvárosára, a gyárak negyedére. Először lát­tam életemben sztrájkot. A Pirelli gumigyár előtt ültek, álltak a munkások, s szinte bam állottak az olasz csend­Egy rendőr, aki leállította a forgalmat, amíg lefényképeztük. őröktől. Nem álltunk meg, így nem is tudom, mi lehetett a sztrájk oka, mire visszafelé jöttünk, már nem volt senki a gyár előtt, de a kéményekből nem láttuk a füstöt az ég felé törni. Nem sokkal utóbb lassí­tott a gépkocsink és letekintve a mélybe,, megpillantottuk a csodálatos Róma—Nápoly kö­zötti autósztrádát, amit szep­tember 21-én, az olasz nemzeti ünnep alkalmával adtak át a forgalomnak. Ez az út két órá­ra csökkenti a távolságot a két város között, úgy, hogy az autók átlagsebessége 200—22C

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom