Népújság, 1962. október (13. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-02 / 230. szám

1962. október 2., kedd NBPOJSAG 3 „Selyemzsinór“ — vagy felmondás ? Az eset, amelynek tanulsá­gait most nyilvánosság elé tár­juk a jegyzőkönyvek és tanú- vallomások alapján, a követke- zőképpent történt: Munkaidő után az EMÄSZ két fiatal dol­gozója, Gergely László és ifj. Bíró József, megegyeztek, hogy a kerítésen át kilopnak az üzem területéről egy kanna benzint. A megbeszélés értel­mében ifj. Bíró József ki is ad­ta a benzineskannát, az esetet azonban észrevették — a tol- vajlás kiderült. Súlyosbította tettüket az a tény, hogy a vé' lálat nagyon szűkében állt ben­zinnel és több gépkocsi tétle­nül állt az udvaron, üzem- anyaghiány miatt. Az ügy egyszerűnek és világosnak látszott Lopás történt, tehát vagy a vállalat társadalmi bírósága elé kell tárni az ügyet, vagy pedig fegyelmileg felelősségre vonni a vétkeseket. S ehelyett mi történt? Az igazgató felhivatta irodájába a két fiatalt, beszélgetett velük az ügy súlyosságáról, majd azt ajánlotta: adják be felmondá­sukat. így is történt. Nemso­kára ott díszelgett Gergely László és ifj. Bíró József alá­írása a felmondást kérő papí­ron. No®, ez a felmondás. — amelynek tanulságairól később még szó esik — indította el azt a kivizsgálás-lavinát, sok-sok perpatvart, veszekedést, amely mintegy másfél hónapja mér­gezi már a vállalat légkörét, s vonja el más, hasznosabb mun­kától különböző gazdasági és politikai szervek erejét, figyel­mét. Ifj. Bíró József, miután lát­ta, hogy nem lesz semmilyen fegyelmi következménye a lo­pásnak, a siker reményében, megindította az akciót, hogy visszakerüljön a vállalathoz, s ment fellebbezés fellebbezés után. Mivel érvelt ifj. Bíró Jó­zsef fellebbezésében? „Rám erőszakolták, hogy az előre elkészített felmondó leve­let írjam alá. Minthogy a szo­bából addig nem voltak haj­landók kiengedni, — az erő­szakosan elémbe helyezett írást lelki kétségbeesésemben alá­írtam." Súlyos megállapítások ezek, — ha valóban így történt az eset, komoly felelősség terheli az igazgatót. A szemtanúk azonban elmondják, hogy ifj. Bíró József szavai — enyhén szólva is — mellőzik az igazsá­got! Felmondását nem is az igazgató irodájában, s nem is azonnal írta alá, hanem ké­sőbb, miután megtanácskozta az ügyet, ment vissza a mun­kaügyi osztályra, s írta alá a felmondását kérő okmányt. Az ügyesen megfogalmazott, — de a valóságot cseppet sem fedő — fellebbezés nem a való tényekre, inkább a könny­zacskókra akart hatni. A fiú édesapjára hivatkozik nagy hangon fellebbezésében, kérdezve: — „Kérdem, ki ellen irá­nyul ez? (Mármint az ő fel­mondása). Az ÉMÁSZ-nál köz- tiszteletben őszülő, kiváló dol­gozó, 16 éve párttag édesapám ellen-e, vagy az egyszer meg­tévedt, de nem elvetemült, fia­tal dolgozó ellen?" Bíró „öcsi” nem véletlenül hivatkozik édesapjára, hiszen tudott dolog, hogy az EMASZ műhelyében apjának, idősebb Bíró Józsefnek közvetlen irá­nyítása alatt dolgozott, s a vállalatnál alkalmazzák másik testvérét is. így tehát, ha a Bí­ró-család bármelyik tagját jo­gos, vagy jogtalan bírálat érte, a család elleni támadásnak fogták fel, s azonnal nyakukba szedték a felsőbb szerveket, hogy mentsék a család presztí ­zsét. Már a fiú is, akit eléggé elkapatott ez a kivételes hely­zet, s — aki annak idején az üzem vezetőségének tiltakozá­sa ellenére a volt vezérigazga tó parancsára került az EMASZ-hoz — akaratlanul át­vette magatartásában ennek a légkörnek a szellemét. Ezért aztán a család „hadbaszállta- kor”, a fiú, ahelyett, hogy el­helyezkedett volna — mint Gergely László —, s munka közben kereste volna igazságát — nyugodtan várt odahaza, hogy kiverekszik számára a felmondás óta eltelt két hó­nap munkabérét, és nagy ová­cióval visszahelyezik majd az atyja által vezetett garázs ke­belébe. Ennek tudatában cseppet sem szerényen viselkedett a vállalati egyeztető bizottság előtt, nem riadva vissza a fe­nyegetőzéstől sem, a Területi Egyeztető Bizottság tagjait pedig mint valami idomár, ujjával pattogtatva akarta dresszírozni a kedvező dön­tésre. Hányszor szóltak pedig édesapjának, de neki is, hely­telen magatartása miatt. Saj­nos, ezeket a figyelmeztetése­ket is a csa. dásnak vették tán elleni tárna­ék, míg az­a családi presztízs féltése alaposan megbosszulta magát az ifjabbik Bíró esetében. A Bíró-család ma sem egyezik bele a Területi Egyez­tető Bizottság döntésébe, amely a felmondást törvé­nyesnek fogadta el, sőt utasí­totta a vállalat vezetőségét, hogy a szabályok értelmében indítson fegyelmi vizsgálatot a lopás ügyében. S itt a vállalat Vezetőinek felelősségénél álljunk meg né­hány szóra, pontosabban en­nél a „selyemzsinór taktiká­nál”, amely annyi vitának, vizsgálatnak, ülésezésnek volt az elindítója. Régi módszer ez, régi és helytelen. Már a török világ­ban is dívott. A kegyvesztett­nek, vagy valamilyen bűnbe esett hatalmasságnak selyem­zsinórt küldtek azzal a cseppet sem biztató „használati utasí­tással”, hogy kösse fel magát —, de mielőbb. És az áldozat tudta kötelességét. Elvégezte saját maga a hóhér munkáját, csendben, reklamáció nélkül, „közös megegyezéssel”, ahogy mostanában hivatalosan kife­jezi ezt a felmondásoknál al­kalmazott „selyemzsinór mód­szer”. Nincs talán ennél jobb megoldás ? Magukra maradtak a gyöngy ö sor őszi kisxesek Nagyszabású szüreti felvo­nulás előietes hire érkezett szombaton szerkesztőségünk­be. Természetesen az ilyen eseményekből mindig az első a legérdekesebb, s mi meg is érkeztünk vasárnap délután pontban két órakor — a jel­zett időben hogy semmi­ről ne maradjunk le. Az épülő kultúrotthon ud­varán valóban gyülekeztek a gyerekek, díszesen öltözött lányok vállán pihent már a szőlőkoszorú, a zenekar is el­helyezkedett a kocsin, s a lovasok vidáman veregették nyugtalan lovaik nyakát■ Szerte a faluban a házak előtt ültek az emberek, vár­ták a felvonulást, ami rövid­del két óra után el is indult, hirdetve a szüret, az ősz vi­dám termékenységét. Ám alighogy bekanyarodtak az alsó falu végén, felbomlott a rend. Az iskolás lányok — szétkínálva szőlőiket — ott­hagyták a menetet. A feldí­szített kerékpárok is, egyéni szórakozást szolgálva, szágul­doztak a faluban. Mindössze néhány fiatal maradt együtt Dudás László KISZ-titkár legnagyobb bánatára. Olyan szépen indult minden, s most a dicsérő szó helyett, mégis kritika alá kell venni ezt a gyöngyösoroszi ünnepet. A fiatalok — akik közül há­rom-négy dolgozik csak a tsz-ben, — mindannyian azon fáradoztak, hogy ez a vasár­nap maradandó emléket je­lentsen a községnek. De ma­gukra maradtak. A termelő- szövetkezet azzal, hogy bort és szőlőt adott a szokásos kí­náláshoz, letudta a maga ré­széről az ügyet. A felvonulás javában tar­tott, mi meg kerestünk vala­kit a termelőszövetkezet ve­zetői közül. Az elnököt nem találtuk, az agronómus ott­hon volt elfoglalva, egészen véletlenül találkoztunk össze Szőke elvtárssal, a Február 24 Tsz párttitkárával. Né­hány termelési eredményt el­mondott, azt is, hogy sok ele­mi csapás érte a szőlőt, hogy még most kezdődik a tulaj­donképpeni szüret, de sürgős dolgára hivatkozva, — elment, ő se nézett a felvonulás felé. Papp Lajos, a tanács vb- elnöke kijött ugyan az ün­nepségre Gyöngyösről, de 6 is csak most, menet közben jött rá arra, hogy segíteni kellett volna a fiataloknak ebben a rendezésben. Nem egészen az ő dolga, mert el­sősorban a termelőszövetke­zetnek és a pedagógusoknak kellett volna magukénak val­laniuk a szép, hagyományos szüreti ünnepet. Megszervez­ni a termelőszövetkezetnek, összefogni a pedagógusoknak és lebonyolítani a KISZ-nek. Valahogy így kellett volna, s akkor lehetetlen, hogy ebből a nagy faluból mindössze egy kurta felvonulásnyira tellett volna. És azok a fiatalok, akik lelkesen, ügyesen dol­goztak a felvonulás külsősé­gein, azzal a kellemes tudat­tal mehettek volna hétfőn munkába, hogy vasárnap jól szórakoztak, s jól szórakoz­tattak mindenkit, aki részese volt a szüreti felvonulásnak. (ódám) Mire való akkor a társadal­mi bíróság, a fegyelmi bizott­ság, ha a különböző vétségek elkövetésénél mégis ezt alkal­mazzák? Talán nem azért hív­ták létre e fontos nevelő ha tású társadalmi szervet, hogy ilyen ügyekben igazságot tegyen? — Igen, nekünk is van tár­sadalmi bíróságunk, helye­sebb lett volna az elé tárni Bíró Jóskáék ügyét — mondja Simon Antal igazgató —, de gondoltuk, így egyszerűbb és a dolgozó is jobban elhelyez­kedhet. Ezzel az érveléssel máshol is követik azt a gyakorlatot, hogy a vétkesekkel megbeszé­lik, miként mondjon fel, s menjen isten hírével más vál­lalat fegyelmi statisztikáját gyarapítani. S ezt még humá­nus eljárásnak is nevezik. • Ügy látszik, ez a „selyem­zsinór módszer” nem okozott még elegendő kellemetlensé­get a vállalatok vezetőinek, hogy ily előszeretettel alkal­mazzák. Ügy látszik, nem vált még lekristályosult tapaszta­lattá, hogy törvényeink és íratlan erkölcsi szabályaink értelmében mindenkinek vál­lalnia kell botlásának, vagy bűnének következményeit, hogy a társadalmi tulajdon kárára nem lehet megalkuvó módon „humánusan cseleked­ni”. De a büntetésnek semmi esetre sem alkalmas módja a „selyemzsinór”, amely köznapi nyelven kifejezve annyit je­lent, mint a felelősség elől futni hagyni a vétkeseket. Reméljük, ennek az ügynek a tanulságai eljutnak mind­azokhoz, akik előszeretettel alkalmazzák ezt az egyszerű és „humánus módszert”, s le­vonják belőle a tanulságot mindazok, akik „hasonló cipő­ben járnak”, mint a Bíró-ügy szereplői. Kovács Endre Es Ön mit tud? A VIII. Világifjúsági Talál­kozó tiszteletére rendezett „Ki mit tud?” című televíziós mű­sor az egész magyar közvéle­ményben nagy elismerésre és visszhangra talált. A KISZ KB Intéző Bizottsága a Ma­gyar Rádió és Televízió veze­tésével egyetértésben, a műsor továbbfolytatását határozta el. Az ifjúság körében me­gyénkben is nagy közkedvelt­ségnek örvendtek a tv „Ki mit tud” adásai, azért a Hámán Kató kulturális szemle megyei operatív bizottsága és az SZMT mellett működő művé­szeti albizottság elhatározta, hogy megyénkben is megren­dezi a „Ki mit tud”, „Ki mi­ben tudós” és „Ki minek mes­tere” ifjúsági vetélkedőket. A vetélkedők részvevői a hagyományos Hámán Kató kulturális szemlén az egyéni részvevők számát a különböző művészeti ágakban növelik. A három vetélkedő ágban részt vevő fiatalok Az ifjúság a szocializmusért-mozgalom követelményeit is teljesíteni tudják. Részletes felvilágosítást a KISZ és a szakszervezeti alapszervezetek adnak. A fent említett három ver­senyanyag válogató a tv mű­sorához. Megyénk sok tehetséges fia­taljának a felkészüléséhez és bemutatkozásához a három versenyágban sok sikert kívá­nunk. SZERVEZŐ BIZOTTSÁG Dr. Lipái József és dr. Szabó László bemutatják a ver-, adóállomást. (Foto: Tóth István) Örök hCL&jöqjel ejküdür Soha annyi érdeklődő nem vette közre azt a virágsző­nyeggel borított utat, amely a ként dolgozik, s ezt az őszi szombat délelőttöt választották esküvőjük időpontjául. parádfürdői alkalmi házasság- kötő teremhez vezetett, mint szombat délelőtt. Türelmetle­nül várták az ifjú pár érkezé­sét. — Klárik Évát, a gyógy­intézet ápolónőjét és Vizer La­jost, aki ugyanott könyvelő­A nagy érdeklődést még to­vább fokozta, hogy családi ese­ményük rendezését a KISZ- szervezet fiataljai vállalták, s Vályogos Margit KISZ-titkár vezetésével valóban az ünnep­hez méltó környezetet vará­zsoltak az ifjú pár és a lako­dalmas menet nagy megelége. désére. A kiszisták sorfala mellett, virágszirmokkal telehintett úton jutottak el a fiatalok há­zasságkötésük színhelyére, ahol a nászinduló hangjai mel­lett, zsúfolásig megtöltött te­remben álltak az anyakönyv­vezető elé. A boldogító igennél a szülők, lánypajtások szeméből már ki­csordultak a meghatottság és az öröm könnyei, az egymást követő beszédek pedig alig hagytak szemet szárazon. Alig hangzottak el az anya- könyvvezető utolsó szavai, s írták alá a házasságkötésük dokumentáló iratokat, a gra­tulálok hada vette birtokba a boldog ifjú párt. S a gratulá­ciókhoz, ahogy már lenni szo­kás, hozzátartoztak az értékes ajándékok is, amelyet a ki­szisták, a szakszervezet megbí­zottja, a munkatársak adtak át az újdonsült házastársaknak. így kezdődött a két falura szóló lakodalom, amely — minden bizonnyal — örökre emlékezetes kezdetét jelentet­te Klárik Éva és Vizer Lajos boldogságának. K. E. Pártértekezlet Petőfikényén A szűcsi bányatragédia fi­gyelmeztet. Petőfibányán ha­sonlóak a geológiai adottságok, a veszély lehetősége tehát fennáll. Ha összevetjük a kül­színi bánya gazdaságosságát, az évi több mint 100 mi' megtakarítást, és a balesetel­hárítási lehetőségeket, akkor úgy kell döntenünk, hogy a külfejtés termelését növeljük — mondotta Ursdtz József. AZ EGYENES, őszinte be­szédből értenek az emberek. Gazdaságossági és balesetvé­delmi szempontok diktálják, hogy a korszerű bányászat leg­újabb módszereit, a külszíni fejtést kell támogatni, itt kell növelni a termelést. De mi lesz a petőfibányai munkások­kal és családokkal? Erre is vá­laszt adott a vasárnapi párt­értekezlet. A külszíni bányászatot kell fejleszteni, s ezzel egyidejűleg csökken az altáró termelése, de mindezt úgy, és olyan mér­tékben hajtják végre, amilyen mértékben lehetséges az em­berek elhelyezése. Ennek si­keres megvalósításán kíván munkálkodni az újjáválasztott pártbizottság, ezzel az állás­ponttal egyetért a megyei pártbizottság, a minisztérium, a szakszervezet és a pártköz­pont is­Aggodalomra és pánikra semmi ok. A Mátra tövében óriási lignitvagyon van, a tröszt termelése nem csökken, hanem növekedni fog, de nem mélyműveléssel, hanem kor­szerű külfejtéssel. A bányate­lep lakóinak továbbra is mun­kát tud biztosítani a tröszt, a vájároknak vájárbeosztás­ban is. Nehezebb a vidéken lakók problémáinak megoldá­sa. Keresik a munkalehetősé­geket, a tröszt politikai és gazdasági vezetői szervezetten, emberséggel akarják megolda­ni ezt a kérdést. Lehet-e egy üzem, vagy la­kótelep helyzetét, sorsának alakulását elszigetelten, az ál­talános gazdasági és politikai helyzettől függetlenül vizs­gálni? Mi a fejlődés útja, mit kell tennünk, hogy az egész­séges fejlődést országos mé­retekben is biztosítsuk? A legidőszerűbb politikai és gazdasági kérdésekre adott választ és részletes útmutatást hozzászólásában Putnoki László, a megyei pártbizottság első titkára. TIZENÖT felszólalásra ke­rült sor, majd megválasztották a pártbizottság 31 rendes és öt póttagját, valamint 30 küldöt­tet a járási küldöttértekezletre. F. b. vák Lászlóné, városi főorvos, rövid beszéd keretében az ön­kéntes, térítésmentes véradás jelentőségét méltatta. Köszö­netét mondott mindazoknak, akik a véradónap sikeréért a szervezésben s az önkéntes véradásban kivették a részü­ket. Ezután dr. Szabó László sebészfőorvos a kiszállásos véradás nagy jelentőségéről szólt. Ismertette, hogyan szer­vezte három hónappal meg­nyitása után a hatvani kórház gig az állomás munkáját. Ki­emelte, hogy Hatvan város és járás az országban példamuta­tó munkát végzett. Dr. Lipái József, a véradó állomás vezetője, a kórház vérszükségletéről, s a donorok szervezéséről szólt, majd a vendégeknek bemutatta a mi­niatűr véradóállomást, aminek elsősorban a vér tárolása a feladata, mert maga a vérvétel kiszállásosan, helyben történik. ________________/ Vasárnap megnyílt a hatvani kórház véradó állomása Alig egy évvel a kórház át­adása után, ismét megnyitásra gyűltek össze Hatvan város és járás egészségügyi dolgozói vöröskeresztes aktívái. Dr- No az ingyenes, kiszállásos vér­adást, majd hatalmas szemlél­tető tablók alapján a szervezés első pillanatától az állomás megnyitása napjáig vezette vé­VASARNAP pártértekezle­tet tartott az MSZMP petőfibá- nyai nagyüzemi pártbizottsá­ga. Több mint 100 küldött, a meghívott pártonkívüliek és vendégek előtt Morvái László, a pártbizottság titkára terjesz­tette elő a beszámolót. Szólott a Mátravidéki Szénbányászati Tröszt eredményeiről és hibái­ról, javaslatok hangzottak el, hogy milyen feladatokat, ho­gyan kell megoldani. Elmond­hatjuk, a petőfibányai kom­munisták mélyreható é® lelki- ismeretes számvetést végeztek pártunk VIII. kongresszusa előtt. A tanácskozás első felszóla­lója Vrsitz József, a tröszt Kossuth-díjas főmérnöke volt. — A petőfibányai altáró olyan korszerű üzem, hogy sok ha­sai és külföldi szakember ér­demesnek tartotta megtekinte­ni és az ott látottakat több he­lyen megvalósították. De az .ltáró szene alacsony kalóriá­id, és főleg sokba kerül. Az :csédi külfejtés a tröszt ter­melésének felét, sőt, többet is udna adni, és Ecséden 100 fo- -inttal olcsóbban termelnek, mint a mélyművelésű bányák- >an. Ha külfejtéssel termelik a .zükséges szenet, ez évi 100 nillió forint megtakarítást je- ent. űt növényvédelmi telep alakult Az elmúlt napokban közös megbeszélésen vitatták meg megyénk növónyvédelmd hely­zetét a Hazafias Népfront, a Növényvédelmi Állomás és a MÉSZÖV mezőgazdasági szak­emberei. Részt vettek a meg­beszélésen a járási központok felvásárlási felügyelői is. A házikertek és a szórvány, gyümölcsösök növényvédelmi munkáit vitatták meg, majd — figyelembe véve a meglevő gyümölcisfa-állományt — öt növényvédelmi telepet hoztak létre a miegyében. j

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom