Népújság, 1962. október (13. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-28 / 253. szám
10 NBPCJS AG Lám, lám . . . A pesti utcán járok, s egyszerre hirtelen megállít a Corvin Áruház homlokzatáról figyelmeztető, hatalmas plakátreklám: „Zakó a divat, már 292,—töl.” Lám, lám, milyen régi a zakó-divat! Csak legalább azt tudnám, hogy ez a szám az időszámítás előtti vagy utáni időt jelenti-e ...!? (kyd) — ŰJ HELYISÉGBE költözött az OTP Heves megyei fiókja, s hétfőtől már Egerben a Széchenyi utca 2. szám alatt várja ügyfeleit. — 152 000 KÖBMÉTER silót készítették el eddig Heves megye termelőszövetkezetei. Különösen nagy jelentőségű ez akkor, ha meggondoljuk, hogy az idei aszály miatt a jószágok átteleltetéséhez nagy mennyiségű takarmánypótlásra van szükség. — A BÉLAPÁTFALVI Cement- és Mészmű dolgozói elhatározták, hogy kongresz- szusi őrséget tartanak. A felhíváshoz a cementüzem dolgozói csatlakoztak elsőnek és vállalták, hogy a kongresszus tiszteletére tett és eddig teljesített vállalásukat egy százalékkal túlteljesítik. — MA DÉLBEN kezdődik a sarudi „öregek találkozója”. A találkozóra a község 125 öregjét hívták meg a rendező szervek: a községi tanács, a termelőszövetkezetek és a tömegszervezetek. A találkozó részvevőit Sarud úttörői és kiszistái fogadják, szórakoztatják. — ÜZEMBE HELYEZTÉK a Mátrai Ásványbánya felnémeti kőbányájának új siklóját. A felső szintről a sínek mellé gépi erővel érkezik a kő. Ezzel növekedett a termelés, nagymértékben nőtt a termelékenység. A televízió műsora 9,45: Hétmérföldes kamera, úttörőhiradó. 10.00: A fekete színház. Közvetítés Prágából. 11,00: Nemzetközi coctail... Közvetítés Görlitzből, az QIRT könnyű- és tánczenei hetének záróhangversenyéről. 13,30: A Magyar Hirdető műsora. I. — 13.50: Magyarország—Ausztria válogatott labdarúgó-mérkőzés közvetítése a Népstadionból.— Utána: A Magyar Hirdető műsora. II. 18,00: Lámpafénynél. 18,40: A kisfilmek kedvelőinek: 1. Az erdő ősszel. Csehszlovák kisfilm. 2. Két szüret Márkázom Magyar kisfilm. 19,00: Tv- híradó. 19,20: Megfordult vita. Máté György jegyzete. 19,30: Vasárnapi vers. Benjámin László: A vadaskerti úttól a Kálvin térig. Előadja: Szénási Ernő. 19,40: Te vagy a muzsika. Nyugatnémet zenés film. Kb.: 21,10: Telesport. 21,25: Hírek. Hétfő, október 29. 18,45: Labdarúgó VB, 1&62. 19,15: Mozart: Don Juan. Közvetítés Prágából. 22,00: Hírek. EGRI VÖRÖS CSILLAG Aki szelet vet EGRI BRÖDY Nincs előadás EGRI BEKE Egy asszony, meg a' lánya GYÖNGYÖSI PUSKIN Randevú Koppenhágában GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Hófehérke és a hét törpe HATVANI VÖRÖS CSILLAG Halál a cukorszigeten HATVANI KOSSUTH Elcserélt randevú HEVES Szép amerikai PETERVASARA Három testőr FÜZESABONY Egy év kilenc napja Egerben délután f/2 4 órakor: GÜL BABA (Bérletszünet) Egerben este 7 órakor: GÜL BABA (Makarenltó II. bérlet) Nagyrédén este 7 órakor: CSACSIFOGAT 1962. október 28., vasárnap Qé estét, kismama Örömmel tessékelik beljebb Gizi nénit a belső, fűtött szobába. — Jó estét, kismama! —köszönti a családot. — Hogy van? Nincs semmi panasz? — fordul rögtön figyelme az édesanya felé, aki most várja negyedik gyermekét. — Köszönöm, most nincs semmi bajom. — És ti, gyerekek? Hogy állunk a megállapodással? Ki segített és mit édesanyának? — kérdi a két nagylányt. — Hát vasárnap Györgyi délelőtt mosogatott, én meg ebéd után tettem rendbe a konyhát, hogy anyu pihenjen — mondja a nagyobb. — Jól van. Legközelebb arról számoltok be, hogy ki után nem kellett a holmit édesanyának elraknia. Jó? Na, akkor most szaladjatok játszani! ... Most aztán ószintén, anyuka! Mi van a férjével? Még mindig haragszik? Meg ne tudjam, hogy valahogy maga hoz fel fát, szenet a pincéből! Az az ő dolga! Az asszony legyint. Sok megbeszélni valójuk van, negyedik gyereknél már nagyon fontos a jó és helyes táplálkozás! — Látod? — fordul hozzám már az utcán. — Ebben a családban az édesapa még a gyerekek előtt sem tartóztatja azt a véleményét, hogy haragszik a negyedik gyerekért. Állandóan szekálja ezt az asszonyt. Még egyszer sem sikerült itthon találnom, hogy megmoshatnám a fejét! Még ilyet! Mintha egyedül az asszony tehetne arról, hogy három leánya született — füstölög most már szinte magának. — Jó estét, kismama! — köszön a szokásos, jól ismert szavakkal Benyásziéknál. NAGYON SZÉP fiafcdasz- szony nyit ajtót, s valósággal gyermékiánynak tűnik a hangulatos, szépen berendezett, tiszta szobában, ahol a pihenő cseppség inkább testvérének, mint kislányának tűnik. Nevet fiatalon, büszkén, ahogy mondja: — Pedig már 25 éves vagyok! — Nos? Minden rendiben? — kérdi a védőnő, mert a bába beteg lett az első bölcsődei napoktól. — Nem keil megijedni, nem komoly ez, csak a környezetváltozással járó apró kellemetlenség! És a férje? Mert ez az apuka is azt mondta, amikor megtudta, hogy lánya született: egyáltalában nem örül néki. De mintha ő jött volna meg? — hallgat az előszoba felé, ahonnan motoss- kálás hallatszik, s valóban, néhány perc múlva belép a vállas, csinos katonatiszt. Arcán nyoma sincs a nemtetszésnek, mosolyogva megy a kislány ágyacskájához. — Most már nem adnám a világ minden kincséért sem! Jó bába és nagyon szeretjük őt! — föléhajol, a kicsi rákacag apjára, s apró kezeivel vígan kapkod az ágya fölé hajló filodendron levelei után'. Szép családi este. A szobában kellemes hangulatot áraszt a papa kedvenc akváriumainak érdekes fénye. Már nem is hallgatok oda, annyit hallót-* tam, hogyan szálnak az állandóan ismételt mondatok: „. ,*a vizet ne öntse le a karfiolról, mert abban van a vitamin ... nem szabad rántani a baba étélét, krumplival kell sűríteni ... D-vitamint mikor kapott...?”.,. és így tovább, mert mindenütt elmondja, de türelme nem fogy az egyforma kérdések hallatára, semmit ki nem hagy, hiszen, ha nem ad tanácsot, sok fiatal, nagymama nélküli kismama talán nem is tudna mit kezdeni az eleven szemű édes aprósággal, ha enni kér. Még két helyen jártunk, s a végén nevetve konstatáltuk, hogy egész este olyan családokhoz kopogtattunk be, ahol kislányok születtek, öt családnál, öt kicsi lány gondozásához adott segítséget a védőnő. Ügy látszik, lányos esztendő volt! Vagy csak a háztömb? Vagy azért irányított ezekre a helyekre, mert csaknem mindenütt aggályos papákat kellett meggyőzni arról, hogy a leány is ember?! NEM TUDOM. Egyet azonban tudok. Olyan szép látvány volt az esti békességben, családi körben mosolygó édesanya, a kacagó kis apróságok, hogy Botticelli ecsetjére kívánkozik mind az öt családnál. S ami a legszebb az egészben — mind egészségesek, boldogok, s ha éhesek, harsogva követelik a tejet, ami számukra most még az élet teljességét jelenti... Cs. Adám Éva 1962. OKTOBER 28., VASÁRNAPI SIMON 180 évvel ezelőtt, 1782. októberében született NICCOLO PAGANINI olasz hegedűművész. Játékának újszerű technikája kortársaira óriási hatással volt. Élete végéig hangversenyezett, minden idők legnagyobb hegedűvirtuőzának tartják. Mint zeneszerző, sajátos játékmodorának megfelelő capricció- kat és hegedűversenyeket írt. 265 évvel ezelőtt, 1697. októberében született GEORGES MAREES svéd festő, a rokokó portrék mestere. 80 évvel ezelőtt, 1882. októberében született JEAN GIRAUDOUX francia író, az új francia irodalom egyik legeredetibb egyénisége, áld a polgári társadalom bomlását és a fajelmé’et hazugságait gyakran mitológiai korból vett műveivel ábrázolta (Trójában nem lesz háború, Elektra, Ampitryon (színdarabok), Harc az angyallal (regény). 60 évvel ezelőtt, 1902. október 28-án halt meg DMITRIJ LA- CSINOV orosz fizikus, akinek az 1880-ban megjelent Elektromechanikai munka című műve a szakirodalomban jelentős. Érdekes találmányok és felfedezések: A vasbetont az építkezéseknél első ízben 95 évvel ezeb 1867-ben JOSEPH MONIER francia építész alkalmazta. A légféket, GEORGE WESTINGHOUSE amerikai mérnöknek a mai közlekedési eszközökön általánosan használt találmányát) először 90 évvel ezelőtt, 1872-ben a vasúton alkalmazták. Niccolo Paganini ESTÉBE HAJLIK az ildő, korán sötétedik a város felett, sorra kígyóinak az ablakok fényszemei, s utat mutatnak a hazatérő családtagoknak. Itt is, ott is megjelenik egy-egy babakocsi, érkeznek az apró bölcsődések, megjönnek az iskolások, s apuka is hazatér a kellemesen fűtött lakásba. Az egri csecsemőgondozóban Dra- hos József né védőnő esti családlátogatásra indul. Ilyenkor megy, hiszen napközben nem találja otthon a dolgozó édesanyákat, hogy ellássa őket tanácsokkal, hogy megbeszélje velük az etetés, a gondozás problémáit. Évtizedek óta sokat küzdöttek a védőnők, hogy a régi szokásokat új, ésszerű szokásokkal váltsák fel. S most itt az eredmény — a harmadik negyedévben egyetlen csecsemő sem halt meg Eger városban! Nagy szerepe volt ebben a néldátlan eredményben a védőnőknek, akik időt és fáradságot nem kímélve látogatják a terhes anyákat és csecsemőket, hogy a kismamával együtt küzdjenek az egészséges emberért... • ★ — Jó estét, kismama! — köszön be az Egészségház utcában, Mohai Károlynéhoz, aki nemrég jött haza a hivatalból. De nagy rumliban vannak! — Igen, elköltözködünk, s most már mindent összeraktunk, szállításra késien várjuk a kocsit. A kicsi Marika kacagva tapsikol, s Gizi néni szeretettel veszi az ölébe. — Hát akkor búcsúzóul még egyszer hadd mondjam el, mit adjon ennek a nagyszerűen fejlett babának. Tartsák be továbbra is a pontos étrendjét, egyék sok passzírozott túrót és csirkehúst! Sok májat, egyáltalában fehérjedús anyagokat! A KISLÁNY úgy figyel, mintha tudná, hogy róla van szó. Ahogy a sötét utcán lépkedünk, egy kicsit szótlanná válik a védőnő, mintha töprengene valamin. Itt is, ott is, ráköszön egy nagyobb gyerek, mindenki ismeri a körzetben, szeretettel fogadják, bárhová lép be. — Most olyan helyre megyünk, ahol az apuka nem nagyon örül a negyedik gyerek születésének! — mondja, s máris csenget. A kinyíló ajtókeretben egy bájos asszonyka három nagyon szép kislány körében. Egy kis sportstatisztika Kedves olvasóim! Most, hogy Lasztília és Futbólia válogatott huszonkettője immáron 4562- szer találkozik a nyírott, zöld gyepen, nem érdektelen, ha visszaemlékezünk az eddigi 4561 találkozóra a statisztika tükrében. Lasztília a 4561 találkozóból 2001-et nyert meg, míg Futbólia 2500-szor távozott győztesen a két kapu közül. A fennmaradó hatvan találkozóból 33 döntetlen volt, a többit nem tartották me§. Igen érdekesen alakult a gól- lövő-statisztika is. Amíg Lasztília mindössze egy ízben tudott nagyobbarányú győzelmet aratni — i. e. 627-ben —, amikor is 472:1 volt az eredmény, addig ez Futbóliának kétszer is sikerült. Először i. e. valameny- nyiben, azután i. u. 1952-ben, mindkétszer 473:0 volt az eredmény, ha a korabeli statisztikáknak hinni lehet. Ami a játékosokat illeti: Lasztíliában három olyan játékos van, aki még minden válogatott találkozón magára húzta a keresztbe, hosszába és körbecsíkos mezt, Nemecsek, aki a csapat legidősebb embere, de még mindig fiataloSi s valószínű, tíz év múlva búcsúzik a válogatottságtól, 1838 éves korában (hiába, mit tesz a sportszerű életmód), Fumacsek, aki most 78 éves, de már születése előtt ott volt minden vetélkedésen, lévén ükapja is kitűnő labdarúgó és végül Poma- csek, akit négyszer hoztak vissza a klinikai halálból, éppen a válogatott mérkőzéseket megelőző napon. A futbóliai válogatott valamennyi tagja fiatal, új hajtás, de veszélyes ördögök! A két ország sportközvéleménye nagy érdeklődéssel tekint a 4562. találkozó elé, bár mind a két ország közvéleményének az a közvéleménye, hogy a két csapat nincs jó formában, de azért'minden lehetséges, mert a labda gömbölyű, a pálya szögletes és egy jobb- szélső csodát művelhet. Befejezésül még egy statisztika: ezzel a kis statisztikánkkal jubilálunk! Lasztília és Futbólia találkozóinak alkalmával most állítottuk össze a 75 000-ik statisztikát. Előre a százezredikért*. Huj... huj, hajrá: statisztikusok! (egri) 003OZf IMREr 19.-— De hiszen ... akkor nemcsak magának van esélye! Másnak is! 4 — Önnek? — Nem így értettem, ezt tudhatná! Nekem nincsenek egyéni céljaim Márton pénzével. — Nem is lehetnek. Nekem ajánlotta fel, nem önnek. — Mindegy! És nem is kellene az egész... csak egyötöde, vagy legalább egytizede: traktort vennénk, nyakunkon a tavaszi munka és nem tagadom, egy traktor... hiszen érti? — hatalmasan segítene. A pap mosolygott. — Kedves barátom, a pályán ketten is elférünk — mondta, és koccintásra emelte a poha-' rát. — A verseny, ahogyan mondani szokták, egyelőre teljesen nyílt. Tessék! Aki ügyesebb, azé a jutalom. Ön most mindent tud, én nem hallgattam el semmit, ráadásul ezt mindenki tudja, önöknek sokkal több eszköz van a kezükben. mint nekem. — Ugyan! Maga a nyeregben ül! — Talán... És ha igen, akkor is, a cél előtt még levethet a ló. Bocsánat, ez csak hasonlat, ezt nem Mártonra értettem.. Mindenesetre, az Aranykalász hatalom, erő, tekintély és főleg jövő: én meg csak az ige erejére, s a magam ügyességére szorítkozom. Madaras még járkált, s ahányszor a sarokba ért, fejével meg-megzörrentette a szegre akasztott lopókat. Mentői tovább hallgatta a papot, annál jobban mocorgott benne valami kimondhatatlan^ leve- zethetetlen bosszúság: szerette volna tetten érni Palinákot, sunyi disznóságon kapni, és aztán fölényesen, s példálózva a sarokba szorítani, de hát a pap szinte cinikus — vagy legalábbis üzleties — nyíltsággal teregette ki a kártyáit, valóban nem hallgatva el semmit. Ez a nyíltság imponált is Madarasnak, dühítette is. Az elnök végre is megállt az asztalnál, ivott egy kortyot cs a fejét csóválta. — Mégse szép ám ez — mondta, nyögéshez hasonlót sóhajtva. — Pap létére ilyen mohón utána vetni magát a világi javaknak... Palinák nevetett, de egy kicsit ingerülten. — Talán ne is egyek, mert nap lettem — kérdezte... — Ne is igyák? — A kenyere megvan.. 1 — De a fenekem kivilágolhat a nadrágból, ugye? Merő jámborságból, ugye? És ha egy könyvet akarok venni, egy rádiót, vagy mit tudom én .. nekem nem szabad, mert éppen ezt a foglalkozást válás, tottam? Az ajtónyílás hirtelen elsötétült, a kis szoba hirtelen és pirosán Idvilágosodott Annus lépett be az ajtón, telten, egészségesen, testére simuló, piros szövetruháját feszesen és ruganyosán kitöltve. Lustán elles szeme kitágult a szoba homályában, ajka du: -at, s vastag volt, a tavaszias szél kifújta. Egy pillanatra meglepődött, hogy vendéget is talált a pap kunyhójában, de aztán rámosolygott az elnökre, langyos és alkalmazkodó mosoly- lyal. — Jó napot,- Madaras elvtárs —■ mondta, s a tűzhelynek támaszkodott. — Látják, ez igazán szép, mikor a falu vezetői ilyen békességben ülnek együtt Az elnök elbámészkodott, pillantását ott felejtve, ahol az asszony szépívű combja majd kirepesztette a szoknyát: a falusi vezetők ilyenforma párosításra azonban észbekapott és rámordult a harangozónéra: — Ehhez, te nem értesz! Mi a fenének ütöd bele az orrod mindenbe? Palinak élvezettel kuncogott. Nem kerülte el a figyelmét sem a bámészkodás, sem a bandzsítva megfogalmazott bosszúság. — Ne haragudjon, Liptákné — mondta, s a tenyerét a szája elé tartotta. — Közügyekről tárgyalunk Madaras elvtárssal. Majd később, kedves Liptákné. Annus a száját biggyesztette és duzzogva kiment. A lényegre törő természete lévén, nem sokra becsülte a tárgyalásokat. Az elnök mogorva képpel, de mérő és falánk pillantással kísérte, aztán a paphoz fordult. — Maga is — mondta rosz- szallólag — szépen töri a fejét a közügyeken. Egy gondja van, hogy mentői többet markoljon. — Furcsa okoskodás! — Aztán miért? Palinák felállt, nyújtózkodott, s felülről nézett le az elnökre. — Mert ha én nem gondoskodom magamról — mondta hangsúlyosan — elvihet az ördög. — Hát mit gondol, kedves Madaras elvtárs? Hogy én a hajnali harmatból élek? A madarak csicsergéséből? Igen? — Ne kerülgesse a kását... — Jó, nem kerülgetem! Maguk szépen megcsinálták az Aranykalászt, s bevettek mindenkit, az egész falut. Igenám, csakhogy Lackóháza katolikus község, legalábbis az volt, mindig: vagyis, az én szememmel nézve a dolgot, az történt, hogy... beterelték a nyájamat a maguk aklába. — Ez nem egészen így van. A hitét megtarthatja) aki akarja. — Maga aztán elsőrangú materialista! Mi az ördögöt gyújt meg & oltáron, ha nincs gyertyája, nem mondaná meg? Hit, birtok nélkül ... — De hiszen megvan a birtok: csak együtt van. — Ne tréfáljon elnök elvtárs! A magános ember belémkapaszko- dott, pontosan szólva, a funkciómba ... A vén Márton miért járat magához? Mert rettenetesen egyedül van, mert nem hisz a fiában, az Aranykalászban, senkiben. De a többi... nos, a közönségben az ember előbb-utóbb, megtanul egymásba fogódzni... de azt magának jobban kell tudnia, hát ne játszogassunk egymással! Elég az hozzá, hogy én csak tátogok itt, mint a partra vétett hal. (Folytatjuk)