Népújság, 1962. október (13. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-28 / 253. szám

1982, október 28., vasárnap

NEPOJSAG

Tanácskozik a megyei pártértekezlet

(Folytatás a 4. oldalról) kentést valahol máshol kell végrehajtani.

A felnőttoktatásban érdemes volna megvizsgálni, hogy a 30—10 éves embereknek feltétlenül kell-e verset szavalniuk, vagy csak a verset és annak lényegét megismerni. Azt gondolom, ahhoz semmi kétség nem fér, hogy meg kell isimerni mindazt, amit az emberi munka, az emberi gondolkodás, az ész alkotott. Mégis alaposabb vizsgálatra szorul, hogy

miből mennyit kell tanítani.

Mi szolgaija leginkább az ember műveltségét, a számadatok halmazának tanulása, vagy az adott kor társadalmi hely* zetének megfelelő ismerete és értékelése. Szükséges volna tankönyveinknek és egész oktatásunknak többet foglalkoznia az új és a legújabb kor történetével.

Előfordulnak olyan esetek, hogy a trójai faló szellemes és ravasz hadászati trükkje ma is jobban ismert, mint a Tanácsköztársaság győzelmes hadjáratai és leverésének okai, vagy az emberiség egyik legnagyobb győzelmes csatája, amelyet a fasizmus felett aratott.

Az irányelvek, s egész oktatási rendszerünk egyik fontos követelménye az iskola és az élet kapcsolata. Erről szólni kell néhány szót, mert ezek értelmezésében nincs teljes tisztánlátás. Az élet és az iskola kapcsolatának igen fontos része a gyakorlati oktatás. Az

irányelvek is fontos helyen jelölik ezt, a korszerű nevelés feltételei között. A hiba csak ott van, hogy amikor a korszerű nevelésről beszélünk az iskolában, akkor megmutatják a politechnikai műhelyeket, de nem szólnak a másik kettőről, a világnézeti nevelésről, a korszerű pedagógiai elvekről. Pedig mindhárom egységesen alkotja a korszerű nevelést ős a pedagógiai egységet.

Az esztergapadok, az asztalosműhelyek, a gyaluk még önmagukban nem nevelnek Világnézetre, a • munka szerete- tére. Ez csak azzal a feltétellel érhető el, ha meg tudjuk értetni, s olyan szemléletet tudunk kialakítani, ahol a fizikai munka nem kényszer és nem szégyen többé. Ezt pedig önmaga, mégha mégannyit segít is, gondolom, a munkapad elvégezni nem tudja. A jövőben ezek megértetésére több gondot kell fordítani. Ehhez több segítséget kell nyújtania a minisztériumnak és a Pedagógus Szakszervezetnek. Mert ekörül számunkra nehezen érthető viták és állásfoglalások vannak. Többek között vallják, hogy általános tapasztalat, hogy a gyenge tanuló jó a politechnikai gyakorlaton, a jó tanuló pedig rossz manuális készségekkel rendelkezik. Ennek még érdekesebb az a konzekvenciája, amely azt jelenti, hogy vannak, akik fizikai munkára, mások szellemi . munkára teremtődtek. S ez a folyamat már lejátszódik valahol a társadalom és az iskola nevelésén és ráhatásán kívül.

A közoktatás fejlődésével párhuzamosan

alkalmas arra is, hogy új viszonyt teremtsen a munkához, új viszonyát és formáját adja a társadalmi együttélésnek.

IC brigádmozgalom komoly jellemzője, hogy a munkásosztályból magából indul ős szerveződik, minden különösebb felső ütasí.^s, vagy szervezés nélkül.

Sőt a tapasztalatok egész sora azt mutatja, hogy itt a munkások gyorsabban mennek előre, gyorsabban felismerik e mozgalom fontosságát és erejét, mint egyes vezetők.

Nem utolsósorban komoly jelentőséggel bír az a tény, hogy a munkásosztály általános kulturáltsága is egyre inkább növekszik. A munkásosztályba bekerült, vagy bekerülő új fiatalok, egyre nagyobb számban olyanok, akik már az érettségi után. válnak szakmunkásokká, lesznek a munkásosztály tagjai. De a jelenlegi munkások is általános iskolában, közép- és szakiskolákban szerzik meg ' a magasabb általános és szakmai műveltséget. A szakmunkásképző tanfolyamok, a különböző munkásakadémiák mind csak növelik és erősítik munkásosztályunk, társadalmunk vezető erejét.

Társadalmunk másik nagy osztálya a parasztság. A mező- gazdaság szocialista átszervezése után ez az osztály rálépett az egységes paraszti osztály kialakításának útjára. Ezt mindenekelőtt az teszi lehetővé, hogy egész parasztságunk egyenlővé válik, a termelőeszközökhöz való viszony és a termelt javakból való részesedés szocialista elvének alapján. E megváltozott helyzet társadalmunk két alapvető osztályának szövetségét egységesebb alapokra és szorosabb érdek- azonosságra helyezte.

az «ek ellen folytatott harc továbbra is az osztályharc fontos feladata marad.

Továbbra is következetes harcot kell folytatnunk a letűnt társadalmi rend világnézete ellen, és e harcnak ma fontos részét alkotja a gazdasági szervező munka, a politikai, ideológiai harc.

Mindaz, amely társadalmunkban végbement, új tartalmat ad a munkásosztály szövetségi politikájának. E szó- ve! ségi politika mindig úgy alakult és változott, ahogy él amilyen mértékben ezt a munkásosztály érdeke a leginkább megkövetelte. Ma a munkásosztály legalapvetőbb érdeke a szocializmus teljes felépítése. A munkásosztály érdeke azon. ban, mivel nincsenek egymással antagonisztikusan ellentétes osztályok, egybeesik az egész nép, valamennyi társadalmi réteg alapvető érdekeivel.

Lse jelenti a munkásosztály szövetségének tő alapját és tartalmát

A munkásosztálynak és a parasztságnak egyetemes érdekévé

fejlődik egész népünk műveltsége is.

Művelődési politikánk irányelvei, célkitűzései nem maradtak papíron. Ezek a célok nap nap után realizálódnak az élet különböző területén. Ennek legjobb bizonyítéka a felnőtt- oktatás fejlődése és egész népünk kultűrszomja. 1959-ben az általános iskola felnőtt-tagozatán 392-en tanultak, 1962- bén pedig 3266 fő, majdnem tízszer annyi, mint három évvel korábban. Az általános iskola elvégzése mellett sokan vannak, akik középiskolában, egyetemen és különböző szakirányú iskolákban, vagy tanfolyamokon folytatják tovább tanulmányaikat A középiskola esti, levelező tagozatára 1955- ben 945 fő járt, 1962-ben pedig 1966 fő, tehát 2583 fő jár és szerzi majd meg érettségijét a középiskolákban. Emellett mintegy 2—2,5 ezer főre tehető azoknak a száma, akik a Hazafias Népfront és a TIT által szervezett különböző tanfolyamokon, előadássorozatokon rendszeresen részt vesznek. Ebben az évben 2900 ismeretterjesztő előadáson közel 187 000 fő jelent meg, .a megye összlakosságának mintegy fele.

Népünk tanulni vágyását, műveltségének növelését segíti elő a megye könyvtáraiban levő, mintegy 235 000 kötetű különböző tudományos, szakmai és szépirodalmi sorozat. E könyvek rendszeres olvasóinak száma három év alatt 14 000 fővel emelkedett. A mozi, a színház látogatóinak száma mind azt mutatják, hogy megyénk lakossága a szorgalmas munka mellett tanul és szorgalmasan dolgozó és tanuló néppé válik.

Ezek a kedvező számok nem fedhetik előttünk, hogy a falu lakosságának kulturális nevelésében még csak a kezdetnél tartunk. Ha valahol, itt a legfontosabb az elmaradottság megszüntetése. Hiszen a parasztságnak mindaddig, amíg egyénileg, saját parcelláján gazdálkodott, a parcella meg is szabta, s meg is határozta látókörét. Ezért most minden erővel a lemaradás pótlására kell törekedni. Szükséges volna a mai élettel foglalkozó, a ma emberét ábrázoló, az egységes paraszti osztály kialakítását gátió problémák, vagy egészséges jelenségek könyvben való megírása, színpadra vitele és mind olyan, ami segítene felszámolni a ma- radiságot, a kispolgári gondolkodást és a nagyüzemi mező- gazdaság közötti ellentéteket. A tanács művelődésügyi osztályának közreműködésével, s a Művelődésügyi Minisztérium segítségével meg kellene végre oldani azt a problémát, hogy a modem kultúrházak mellett egészségtelen helyiségben működnek a mozik, vagy komoly költséggel mozikat építünk, holott a kultúrházak nagyrészt nincsenek kihasználva, az év legtöbb részében üresen állnak és sok helyen gondot jelent üzemeltetésük. S ennek mindössze a MOKÉP- és a tanács két külön költség- vetése, bizonyos fokú bürokratikus ügyintézése az akadálya. Tanácsainknak az egész népművelési munkában több gondot kel fordítaniuk a szakpropagandára, a korszerű nagyüzemi mezőgazdaság előnyeinek megfelelő ismertetésére.

Társadalmi és politikai rendünk fejlődése

Putnoki László elvtárs ezután rátért a társadalmi és politikai rendünk fejlődésének elemzésére és ezzel kapcsolatban a következőket mondotta: Szocialista társadalmunk vezető ereje, a munkásosztály, az elmúlt három év alatt lényeges változáson ment keresztül. Ez a változás tükröződik munkás- osztályunk számos olyan tettében, amely kifejezésre jut és jutott a mezőgazdaság megsegítésében, a munkához való jó viszonyában. Munkásosztályunk életében fontos állomás, hogy gyakorlatilag megszűnt a munkásosztályon belül a két- lakiság. A kétlakiség bizonyos fokig nehezítette a munkásosztály határozott, egységes állás- foglalását: egyes kérdésekben. Mert ezeket a kétlakiakait,

akik közül nem kevesen tekintélyes mennyiségű földdel rendelkeztek, állásfoglalásaikban az üzemen belül is nagyon sokszor a falun levő földjeik határozták meg. Ma e tulajdon- viszonyok megszűnésével gyorsabb feltételei teremtődtek a munkásosztályon belül a kispolgári nézetek elleni harcnak és gyorsabbá válik egész

munlkásoszitályunk politikai fejlődése.

Munkásosztályunk politikai fejlődésének leghűbb kifejezője az az új jelenség, amely egyre terebélyesedik, egyre szélesebbé válik a munkásosztály soraiban, s ez a socialists brigád mozgalom. E mozgalom az emberi közösség olyan formája, amely nemcsak a termelés növelésére jön létre, hanem

vált a szocialista mezőgazdaság termelésének fellendítése, az életszínvonal további emelése. A munkásosztálynak érdeke, hogy á mezőgazdaság mennél több terméket állítson elő, mert csak ezen keresztül nőhet és emelkedhet a munkásosztály és az egész társadalom jóléte is. De érdeke ez a parasztságnak ist mert jövedelmének növekedése ma már másképpen, nem képzelhető el, csak a mezőgazdaság árutermelésének növekedésén keresztül.

Ez az érdekazonosság, s a vagyoni korlátok megszűnése azonban még pem jelent teljes politikai és világnézeti egységet. A szövetkezetekbe tömörült parasztság magával hozta a klsáruterxnelés alapján kialakult gondolkodását és világnézetét. E gondolkodás és világnézet még sokszor azt jelenti, hogy lényeges különbségek vannak az enyém és a közös fogalmában. Parasztságunk egy része előtt még nem bizonyosodott be teljesen a nagyüzemi mezőgazdaság helyessége és szükségessége. És mindez még meghatározza a szövetkezeti parasztság egy részének viszonyát a szövetkezeti tulajdonhoz és a szövetkezetben végzett munkához is. E téves nézetek leküzdése két alapvető feladaton nyugszik.

A gazdaságszervező munka javításán, amely egyet jelent a gazdaságilag szilárd és erősebb szövetkezetekkel, a politikai ideológiai harc, amely egyet jelent a türelmes felvilágosító munkával, egyet jelent az egységes világnézeten és gondolkodáson alapuló egységes szövetkezeti paraszti osztály kialakításával.

Az egész szocialista társadalmunk építése szempontjából egyre jelentősebb és nagyobb szerep jut értelmiségünknek. A megye értelmiségijeinek száma az elmúlt évek alatt jelentősen megnövekedett: 231- gyel több pedagógus, 55-tel több orvos, 255-tel több mérnök, 109-cel több mezőgazdász dolgozik a megyében, mint a korábbi években bármikor. Ez a szám azonban még korántsem juttatja kifejezésre az értelmiségiek egyre fokozódó szerepét és szükségességét. Ma az értelmiségnek falun és városon egyaránt olyan feladatokat kell megoldania, amelyek egész társadalmunk legfontosabb kérdései közé tartoznak. A falusi és városi pedagógusoknak egyaránt a jövő nemzedék szocialista nevelését kell biztosítaniuk, az üzemi műszaki értelmiségieknek a termelékenység egyre magasabb szintjét, iparunk világszínvonalra való emelését kell megoldaniuk. A mezőgazdaságban dolgozó agronómusoknak, állatorvosoknak egy új, eddig ismeretlen szocialista jellegű nagyüzemi mezőgazdaságot, minden igényt kielégítő termelési kultúrát kell létrehozniuk. E réteg alapvető jellemvonása, hogy zömük támogatja és maga is aktív részvevője szocializmust építő munkánknak. Világnézeti felfogásuk lé nyeges változáson ment keresztül. Az esti egyetem hallgatói között és az esti egyetemre jelentkezezök között

egyre nagyobb számban talá lünk orvosokat, pedagógusokat, mérnököket és mezőgazdászokat egyaránt.

Döntő fontosságú, hogy ösz- szetételében, világnézetében új értelmiség van kialakulóban, ahol már a munkások és a parasztszülők gyermekei töltenek be egyre nagyobb számban értelmiségi munkakört. E változás már önmagában is formálja az értelmiség egészének politikai arculatát. Mindezek ellenére azonban e réteg gyorsabb fejlődését még gátolja a légi világrendből visszamaradt eszmék egyike-másika, á nacionalizmus, a vallásos világnézet és így tovább. Az ezek ellen való küzdelem további munkánk egyik fontos részét alkotják. Az értelmiségiek között végzett politikai felvilágosító munkánál figyelembe kell venni, hogy közülük sokat a múlt társadalmi rend világnézete komoly mértékiben fertőzött. Ezért mindazokkal szemben, akik ki akarják fejteni képességüket szocialista építésünkben, türelmesen kell bánnunk, még akkor is, ha pillanatnyilag még minden kérdésben nem értenek egyet velünk. De egyetértenék olyan alapvető kérdésekben, mint a szocializmus, a függetlenség és a béke.

Társadalmunk egészének részét alkotja a városi kispolgárság is. Ennek helyzete csakúgy, mint a parasztságé, lényegesen megváltozott. Ma már e rétegnek döntő többsége szövetkezetben dolgozik. Közvetlen érdeke fűződik a szocializmus építéséihez, mert e szövetkezetekben jobblétet, a szocializmus építésének általános előrehaladása nélkül megvalósítani nem lehet. Egész szocialista társadalmunk előrehaladása teszi csak jobbá a szövetkezetekbe tömörült városi kispolgárság életét is. E réteg munkájával szerves részévé válik szocialista társadalmunk építésének. Nagyon fontos a köztük végzett politikai és felvilágosító munka, mert ez a réteg az, amelyik legkisebb számban vesz részt a város vagy a falvak társadalmi, politikai és kulturális életében. Társadalmunkban helve van a kisiparosoknak, akik főleg a lakosság szükségleteinek kielégítésében tevékenykednek és tevékenykedhetnek a jövőben is. Tevékenységüket törvényeink szabályozzák és csak a törvényes keretek között dolgozhatnak és működhetnek.

Szocialista fejlődésünkhöz tartozik, hogy a volt kizsákmányoló osztályok képviselői egyre inkább beleilleszkednek társadalmunkba. Még inkább áll ez a volt kizsákmányoló osztály leszármazottjaira, akik közül sokan már nem élvezték ennek az osztálynak előjogát.

Ennek az osztálynak gazdasági alapja megszűnt, s mint egységes osztály már nem létezik többé. Ezek közül, aki elfogadja és betartja törvényeinket, dolgozhat és gyakorolhatja állampolgári jogait. E megváltozott viszonyok azonban korántsem jelentik az osztályban: feladását. A volt kizsákmányoló osztályok olyan tagjai, akik tevékenyen rend- szerellenesek,

Ezért ma a munkásosztály szövetségesére, a szövetkezeti parasztságra támaszkodva, szövetségben az egész néppel, a nép valamennyi rétegével küzd a szocializmus teljes felépítéséért.

E szőveteség történelmi szükségességét az írja elő. hogy a munkásosztály egymaga, még a parasztsággal

együtt sem képes a szocializmus teljes felépítésére, még inkább nem a kommunizmus építésére.

Ehhez az egész nép közreműködése szükséges. Ezt pedig a munkásosztály csak az egész néppel, a társadalom valamennyi rétegével való szövetségben, vezetésének változatlan érvényesítésével oldhatja meg.

A történelmileg kialakult helyzet szükségessé teszi, hogy megszüntessük a származás szerinti megkülönböztetéseket az iskolában. Ha a munkás- osztály az egész néppel, a társadalom valamennyi rétegével szövetséget akar, akkor nem lehet elképzelni azt, hogy amíg a faluban a falu döntése alapján a volt kulákot felvették a szövetkezetbe, a szövetkezetben dolgozik, a gyermekei azonban hosszú időn keresztül megkülönböztetésben részesüljenek az iskolában. Ugyanez vonatkozik a városi kispolgárságra is, akik a szövetkezetbe tömörülve élnek és dolgoznak, ugyanakkor ■ korlátokat szabunk gyermekei elé a középiskolák, főiskolák és az egyetemekre való beiskolázásnál.

A. származás szerinti megkülönböztetés megszüntetése az iskolában nem jelenti a munkás- és parasztszármazású gyermekek továbbtanulásának valamiféle csorbítását. Ezt az irányelvek sehol sem mondják. Senki sem gondolja, hogy e politika kevesebb munkásvagy parasztgyermek tanulását fogja jelenteni az egyetemen. Sőt, e politika feltételezi, hogy az elkövetkezendő időben a munkások és parasztok gyermekei egyre nagyobb számban tanuljanak az egyetemeken és főiskolákon. Éhnek biztosítása azonban ma mái nem a származás szabta korlátok, vagy előnyök útján megy végbe, hanem több iskola, egyetem és a mindezekhez szükséges anyagi eszközök! megteremtésével, jobb tanulással az általános és középiskolákban. így lehet érvényesíteni azt az elvet, hogy továbbtanulni az erre legalkalmasabbak és legérdemesebbek kerüljenek. Az irányelvekben a feU tételek között szerepel a politikai, erkölcsi magatartás, a felkészültség, a rátermettség. S az irányelvek úgy határozzák meg, hogy ez legyen a mérce. E mérce pedig mindenképpen azt jelenti, hogy ezekkel a feltételekkel a munkás- és parasztgyermekiek ugyanúgy rendelkeznék, mint a társadalom bármely rétegéhez tartozó más származású gyermekek.

As állami és tőmegsservek tevékenysége

A pártbizottság beszámolója ezután rátért az állami és tömegszervezetek tevékenységére. Ezek munkájáról szólva a következőket mondotta Putnoki László:

Ma egész társadalmi életünkben érvényre jutnak a lenini elvek. Államhatalmunkban a nép széles körű bevonása az államügyek intézésébe, jelenleg a tanácsokon keresztül valósul meg. A tanácsok fontos közigazgatási feladatot látnak el, de egyben a legdemokratikusabb államformát valósítják meg, a legszélesebb tömegszervezet is. Tanácsaink össz-egészében jól oldják meg feladataikat. A dolgozók széles rétegeinek képviseletéből alakult tanácsokban vitatnak meg és döntenek el minden olyan fontos kérdést, amely szoros összefüggésben áll az emberek anyagi, szociális és kulturális életével. A tanácstagi beszámolók, fogadónapok, tanácsülések mind1 megannyi kapcsolatok, amelyek egybefűzik tanácsainkat a választóikkal. De mégis a legnagyobb összekötő erő, hogy

a nép maga választott emberei ülnek a tanácsban,

és valósítják meg a párt politikáját.

Az állami beruházások, az állami rendelkezések, a tanácsokon keresztül realizálódnak és valósulnak meg.

Szükséges szólni a tanácsok munkájáról a jövő szempontjából is. Mert úgy tűnik, mintha tanácsaink a jelenlegi helyzetben, különösen a községi tanácsok, nem látnák megfelelően a tennivalókat és így nem tudnak megfelelő befolyást pvakorolni a községet érintő gazdasági, termelést érintő kérdések megoldásában és irányításában. Az egyéni parasztgazdaságok idején a tanácsok közvetlen kapcsolatban voltak a termelést végző parasztokkal az időszakos munkák elvégzésénél, a begyűjtésnél, vagy a felvásárlásban. Ez a tanácsok külön feladatai közé tartozott. A termelést úgy kell szervezniük, hogy a népgazdasági igényeket, a tervszámokat teljesíteni tudják. Ezt kétirányú ráhatássáli a nevelő és felvilágosító munkával, másrészt a törvény adta jogokkal és lehetőségekkel élve biztosították. Most, miután a mezőgazdaság átszerveződött, önálló alapszabállyal, önálló jogokkal rendelkező termelést egységek, a termelőszövetkezetek jöttek létre, most tanácsaink nem látják, s nem értik eléggé a termelésre való ráhatás módszereit és eszközeit, Ezért tevékenységük több esetben abban merül ki, hogy regisztrálják a megtörtént eseményeket, jelentik azt, ami a faluban megtörtént Pedig tanácsaink feladata ma sem csak az igazgatási problémák megoldása, hanem a termelés irányítása.

Tanácsaink gazdaságszervező tevékenysége alatt mindenekelőtt azt kell érteni, hogy a célnak legjobban, megfelelően osztják el a rendelkezésükre álló anyagi eszközöket és forrásokat. Fel kell kutatni és hasznosítani kell azokat a lehetőségeket, amelyek a termelés szempontjából egy- egy községben adottak.

Tanácsaink tömegkapcso- lata csak úgy lehet erős és úgy lesz egyre szorosabb a szövetkezeti tagokkal, ha elősegítik, hogy jól működő, jól gazdálkodó szövetkezetek legyenek a községben.

Ma

a tanács fő feladata,

hogy gazdaságszervező tevékenységével, kulturális és nevelőmunkájával mindinkább segítse elő az egységes szövetkezeti paraszti osztály kialakítását. Tanácsaink azért jöttek létre és azért lehet erős kap» (Folytatása a 6. oldalon.)