Népújság, 1962. október (13. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-28 / 253. szám

2

NfiPÜJSAG

1962, október 28.. vasárnap

Tanácskozik a megyei pártértekezlet

tfolytatás az 1. oldalról) fejlődését, a' kulturáltabb, a

hogy mintegy 25 százalékkal magasabb szintű vezetés lehe- nött az érettségizett szakmain- tőségéi.

kasok száma, amely csak elől Iparunk és egész társadal- •egíü iparunk egészségesebb műnk új jelensége

a Mzociaiista brigádnioztgaJóm.

E mozgalom az elmúlt években egészségesen fejlődött és gyarapodott. Jelenleg 194 brigád 2258 taggal viseli a szocialista brigád megtisztelő címét. E brigádok mellett mintegy 679 újabb brigád 6717 taggal harcol a szocialista brigád cím elnyeréséért. A szocialista brigádmozgalommal együtt erősödött és fejlődött szocialista munkaverseny-mozgalmunk is. Nem lehet figyelmen kívül hagyni a beszámoló időszakában bekövetkezett olyan jelentős változásokat, amely új iparágakat, új arculatot jelent megyénk iparában. Ma mér a jelentős szerepet játszó olaj- és gáztermelés, valamint a színesfém-bányászat előtt is igen komoly perspektíva áll.

Putnoká László elvtárs ezután néhány elvi kérdést fejtett ki.

Szólni keli azokról a szemléletbeli problémákról is, amelyek gazdaságvezetőinknél, helyenként pártszervezeteinknél Is egyformán fellelhetők.

Sem gazdaságvezetőink, sem pártszervezeteink nem tulajdonítanak megfelelő jelentőséget a szocialista munkaversenynek, a szocialista brigádmozgalomnak.

Itt a tapasztalatok szerint olyan helytelen felfogás uralkodik, hogy a munkaverseny általában csak a tervek meny- nyiségi teljesítését szolgálja, s mivel most már a gazdaságos termelés a fő cél, ezért a munkaverseny, vagy éppen a szocialista brigádmozgalom elvesztette korábbi jelentőségét.

Csak ilyen szemlélet vezethetett oda, hogy a munkaversenynek semmi nyilvánosságot, nyilvántartást nem biztosítanak. Pedig

a gazdaságosság, a gazdaságos termelés talán még jobban igényli a jól szervezett, helyes irányba befolyásolt munkaversenyt.

A fejlődés ellenére is gyenge pártszervezeteink termelési agitációja, pártszervezeteink egy része erre nem is fordít kellő gondot Erre legjobban jellemző pártunk VIII. kongresszusára indított munkaverseny, ahol a felajánlások egyes helyeken a vezetőktől függetlenül, nem is a legszükségesebb célok megvalósulására születtek, máshol pedig csak akkor kezdtek hozzá a szervezéséhez, amikor a megyei pártbizottság felhivta a pártszervezetek figyelmét a munkaversenyre.

Ennek a munkaversenynek olyan gyakorlati tapasztalatai vannak, hogy sok helyen ugyanúgy, olyan mechanikusan szervezték, mint ezt korában tették, nem érződik, hogy ennek a munkaversenynek központjában a gazdaságos termelés, a termelékenység áll. Szólni kell itt a munkásosztály olyan fontos mozgalmáról, mint a szocialista brigádmozgalom. Az egészséges fejlődés ellenére van egynéhány olyan dolog, amely félő, hogy bürokratikussá, formálissá teszi ezt a mozgalmat. Vannak üzemek, ahol szocialista munkaverseny egyáltalán

nincs, de egymás után jelentik be a szocialista brigád címért küzdő brigádokat, holott ez a mozgalom csak a széles körű szocialista munkaverseny talaján jöhet létre és nőheti ki magát. Máshol, függetlenül attól, hogy adottak-e ennek reális feltételei, megérett-e ez a mozgalom egyik, vagy másik üzemrészben, vagy brigádnál, jelentik be a szocialista brigádokat, vagy a címért harcoló brigádokat, csupán a statisztika, a számszerüség kedvéért. Nem nézik, hogy ebben a munkaközösségben, ebben a kollektívában megérettek-e, adottak-e a feltételek, hogy szocialista viszony teremtődjék e munkáskollektiva tagjai között, hogy úgy éljenek, úgy dolgozzanak, mint ahogy e megtisztelő cím megköveteli. Ha erre nem fordítanak nagyobb gondot, félő, hogy e szép és nemes mozgalom elvész, el- sekélyesedik á formaság, a bürokrácia és a számszerűség hajhászásában. Itt elsősorban a megyei pártbizottságnak, a szakszervezetek megyei tanácsának kellene nagyobb gonddal mérlegelni és kötelezni a pártszervezeteket, a szakszervezetben dolgozó kommunistákat, hogy e mozgalmat értéküknek és jelentőségüknek megfelelően kezeljék. Ehhez a munkához a megyei pártbizottság sem nyújtott kellő segítséget, nem magyarázta meg eléggé a munkaverseny, a szocialista brigádmozgalom jelentőségét és az ezzel kapcsolatos tennivalókat.

A javulás ellenére továbbra is problémát jelent egyes üzemeink vezetői előtt — beleértve pártszervezeteinket is—,a munka termelékenységének állandó és fokozatos emelése. Igaz, hogy ma már több lehetőséget kihasználunk, mint korábban, azonban még számos olyan dolog van, amely előbbre vihet- né, s meggyőződésünk szerint előbbre is vinné a termelékenységet. Számos újítás, okos javaslat születik és hangzik el, az esetek többségében ezeket meg is tárgyalják, sőt az érte járó összeget ki is fizetik, csak éppen nem kerülnek bevezetésre. 1962. első félévében 2493 újítást adtak be, ebből 840-et fogadtak el és bevezettek 639- et. Pedig ezek között sok olyan hasznos újítás van, amelyet célszerű volna bevezetni, ha pedig a megvalósításra nincs lehetőség, tanácsos volna ezt az újítóval, vagy a javaslattevővel megbeszélni.

Üzemeinknél változatlanul problémát jelent a termelést, a termelékenységet szolgáló beruházások elhúzódása. Ezek közül a beruházások közül sok nem készül el időben, s megvalósításának elhúzódása azt eredményezi, későn lépnek be a termelésbe, komoly kiesést jelentenek. Van a beruházásnak egy másik formája <*, amely sokszor ésszerűtlen és hasznavehetetlen. A Borsod— Heves megyei Téglagyári Egyesülés egymillió forintért téglablokkos elemeket gyártó üzemet hozott létre, holett mindenki előtt tudott, hogy ez az építkezési forma már nem korszerű, idejét múlta és ezzel ma már nem szabad építkezni. A beruházások a „korszerűsitést” néha

csak ott és akkor, ahol, s amikor erre megvannak a feltételek. Nos, a tapasztalatok azt mutatják, hogy erre a feltételek szélesebben adottak, mint ahogy ezt a megye egész iparában kihasználjuk.

Iparunk gyors és korszerű fejlesztése felveti a műszaki középkáderek problémáját. A műszaki alkalmazottak a megye iparában 42,8 százalékban nem rendelkeznek a betöltött funkciókhoz szükséges műszaki végzettséggel. Nehezen képzelhető el, hogy az új munkás- osztálynak, amely egyre inkább érettségizett fiatalokból regrutálódik, ez a műszaki gárda, — ha nem képezi magát tovább —, megfelelő vezetője lehet. Az űj, a korszerű technika, a gazdaságos termelés nagyobb műszaki követelményeket támaszt.

Építőiparunk, amely a megyében egyre nagyobb szerepet tölt be és feladatai egyre növekednek, fejlődése ellenére sem képes eleget tenni a ráháruló követelményeknek. Még mindig elhúzódnak jelentős termelést szolgáló objektumok, vagy lakások építkezései, s általában a kivitelezési normák messze elmaradnak a követelményektől.

Az építőipar kivitelezés!

normái a megyében háromszorosa a szovjet építőipar kivitelezési normáinak.

Ehhez természetesen hozzá kell tenni azt is, hogy nincs rend a tervek elkészítése és a beruházók időben történő megrendelésénél sem. A kivitelezési tervek késlekedése sokszor komoly kiesést, s jelentős költségtúllépést jelent. Még mindig előfordul, hogy teljes tervdokumentáció nélkül kezdődnek el építkezések, s ezek felénél, vagy annal is kevesebb részénél leállnak tervdokumentáció hiányában. A kivitelezők nem kellő átgondoltságára jellemző, hogy az Egri Tanárképző Főiskola felújításának határideje 1961. november 1-e volt és ez még ma sem fejeződött be, s ma sem tudja senki megmondani, hogy mikor fog befejeződni. Eddig csak az állványozásra 1 130 000 forintot költöttek, az egyébként hiánycikknek számító faállvány egéfz erdeje borítja ma is a főiskolát és ezek havi használati díja 30 000 forint, s mind azért, mert a Műemlékvédelmi Bizottságnak előttünk érthetetlen elképzelései vannak a főiskolával, mint műemlékkel. Véleményünk, szerint mi legalább úgy óvjuk műemlékeinket, mint e bizottság, azonban óvjuk a népgazdaság pénzét és vagyonát is. Ezért jó volna minél sürgősebben befejezni ezt a felújítást, hogy az így feleslegesen elköltött pénzből még több műemléket lehessen megóvni a jövő nemzedéke számára.

ötéves tervünk a megye ipari termelése élé új és nagy feladatokat állít. A most már minden szinten elfogadott gyöngyös—visontai külfejtés és a hőerőmű létesítése, a külszíni szénbányászat nagyarányú fejlesztése, a színesfém- bányászat további kiszélesítése, új iparágak létrehozása és önmagában mintegy 12 milliárd forint összeget kitevő beruházás valóra váltása, előrevetíti azokat a feladatokat, melyeket az ipar vezetőinek, az iparban dolgozó pártszervezeteknek meg kell oldaniuk.

A feladatok meghatározásánál mindenekelőtt az irányelveknek abból az alapvetően fontos megállapításából kell kiindulni, hogy

vekedésef mintegy 80 százalékban a termelékenységből adódjék. Az építőipar termelését

1965-re mintegy 70 százalékkal növelni kell. Ezért szükséges és kérnénk az Építésügyi Minisztériumot, hogy programozásában e vállalat több, nagyobb méretű, könnyű betonelemek felhasználását lehetővé tevő építkezéseket kapjon. A megyében folyó építkezések, épületek fő falait ma is mintegy 80 százalékban kisméretű égetett téglából építik.

Fontos feladatunk marad továbbra is, hogy a tanács kezelésében levő, a szövetkezetek által üzemeltetett szolgáltató ipar a jövőben több gondot fordítson a lakosság szükségleteinek kielégítésére. Az említett szolgáltató vállalatok, vagy szövetkezeti ipar egyik nagy problémája, hogy mindenki készárut és lehetőleg exportra akar termelni. Ugyanakkor a lakosság egyre növekvő háztartási géped, televíziói, ha elromlanák, javítatlanul maradnak, vagy hosszú időbe télik,

amíg ezeket megjavítják. A jövőben a szövetkezetek vezetőinek, a megyei tanácsnak erre nagyobb gondot kell fordítaniuk.

összegezve: a megye iparvezetését, hogy a feladatoknak

eleget tudjon tenni, magasabb szintre kell emelni. Ez a magasabb szintű vezetés egyet jelent a gondosabb, elemzőbb munkával, a korszerű technológia széleskörű alkalmazásával és egyet jelent a műszakilag megalapozott normák állandó figyelemmel kísérésével és karbantartásával. Nem utolsósorban egyet jelent az egész műszaki állomány, különösen a műszaki középkáderek szakmai és politikai továbbképzésével, a termelőerők megfelelő, célszerű koncentrálásával, a dolgozók e célok érdekében való mozgósításával éa szervezésével.

Putnoki László elvtárs ezután a megye mezőgazdaságának helyzetéről beszélt.

Iparunk fejlődése mellett,

egészségesen fejlődött megyénk mezőgazdasága is,

az osztályharc egyik fontos területe a gazdaságszervező tevékenység lett.

csak formálisan és egyáltalán nem a célnál* megfelelően

•zoigalják. Az ÉM Heves megyei Áll. Építőiparis Vállalat — miután korszerűsíteni, gépesíteni kell, — olyan gépek egész »órát kapta, amelyeket kihasználni egyáltalán nem, vagy csak minimálisan tud. Hatalmas darukat kapott, de a vállalat programozásában egyetlen olyan építkezés nem szerepel, ahol ezeket ki is tudnák használ .i.

Változatlanul tovább kell dolgoznunk a normák állandó és rendszeres karbantartásán. A normák állandó karbantartását csak úgy tudjuk biztosítani, hogy megértjük, hogy ez a termelékenysén növelésének nagyon fontos része. Bár e té- Nm — mint ahogy erről már

szó volt —, jelentősen előreléptünk, mégis sok helyen alacsony a teljesítménybérben dolgozó munkások száma. Pedig ismert, hogy

sok üzemünk új technológiával, az új gépek egész sorával rendelkezik, ahol mód és lehetőség van a műszaki normák alapos és okos kidolgozására és al-. kalmazására.

Mégis a nemtörődömség azt

eredményezi, hogy minden marad a régiben, mert egyesek

ezt kényelmetlen feladatnak tekintik. Itt természetesen nem arról van szó, hogy mindenáron teljesítménybérezést vezessünk be, hanem arról, hogy

E harc fontosságát az húzza alá, hogy népünk életszínvonalának további emelése, népgazdaságunk további előrehaladása az iparban és a mezőgazdaságban végzett eredményes munka nélkül nem képzelhető el.

Ennek az eredményes munkának feltétele a gazdaságosság, a termelékenység szüntelen növelése.

Ez harc, osztályharc a mara- diság, a konzervativizmus ellen, Harc az emberek gondolkodásáért, a munkához való szocialista viszonyért. És harcot, osztályharcot jelent a nemzetközi politika és gazdasági élet porondján. A kapitalizmussal folytatott gazdasági verseny vonatkozik minden üzemre, ahol termelő tevékenységet folytatnak. E harc fő célja, lei juttat többet az embereknek, aki ezt megoldja, az győz ebben a versenyben, a régi, a rosszabb pedig elpusztul. A győzelem nem kétséges. Ezt azonban csak a termelés jobb megszervezésével, a termelékenység magasabb szintjének megvalósításéval lehet elérni. Ezért húzzák alá az irányelvek olyan fontossággal a gazdagság- szervező munka jelentőségét, amely minden vezetőtől az eddiginél elemzőbb, gondosabb, hozzáértőbb murikat követel. Aa üzemi pártszervezeteinket olyanná kell tennünk, hogy megfeleljenek ezeknek a követelményeknek. Ezért az általános irányítás és agitáció helyett konkrétan az üzemek előtt álló feladatok megoldására kell mozgósítani és azt kell elősegíteni. A párt termelési agitációja épüljön azokra a népgazdasági követelményekre, amelyeket az ötéves terv ír elő üzemeink számára. Az üzemi — a műszaki fejlesztési terveket, a gazdaságosságot, azokat a beruházásokat, amelyek a termelést segítik elő, a pártszervezeteknek állandóan figyelemmel kell kísérniük. Az ezek megoldásában felmerülő nehézségek, vagy akadályok elhárítására mozgósítaniuk kell a kommunistákat, és rajtuk keresztül az üzem egész munkáskollektíváját. Az eddiginél nagyobb gondot fordítson minden üzemi pártszervezet a szocialista munkaversenyre, a szocialista brigádmozgalomra, és ne hagyja, hogy ez a verseny, ez a mozgalom egyes emberek nemtörődömsége, vagy meg nem értése miatt alsekélyesedjék.

Pártszervezeteinknek többet kell tenniük azért Is, hogy a dolgozók javaslatai, újításai megfelelő bánásmódban részesüljenek a gazdaságvezetők részéről. Változatlanul érvényben marad és pártszervezeteinknek tovább kell erősíteniük a kommunisták példamutatását.

A ikommunista példamutatás azonban nem tévesztendő össze valamiféle kommunista gőggel, előnyökkel, funkciókkal. Ez a példamutatás jelentsen élen- járást a nemtörődömség, a lazaság elleni harcban. Jelentsen harcot az újért, a korszerűért és mindazért, amely az üzem gazdaságos termelését viszi előbbre. Kommunistáink magatartása, pártszervezeteink tevékenysége és a kommunista példamutatás jelentsen egyet azzal, hogy tovább erősödik az üzemi demokrácia, hogy fontos kérdések megtárgyalásra kerülnek a dolgozók széles kollektívájával és ezek az értekezletek nem formálisak többé, hanem az ott elhangzott kritikád megjegyzéseket, javaslatokat az erre illetékesek meg is fogadják.

Az üzemek, a vállalatok vezetőinek, igazgatóknak és mérnököknek, az egész műszaki állománynak legfontosabb feladata, hogy továbbra is kutassák azokat a tartalékokat, amelyek az üzemekben még mindig parlagon hevernek. Valósítsák meg, segítsék elő annak az iparpolitikai elvnek érvényesülését, hogy a nagy objektumok beruházásai helyett, vagy mellett fő feladatunk az eigész ipar korszerűsítése. Gépparkjainknak korszerű gépekkel való felújítása, a legkorszerűbb technológia alkalmazása mind a gazdaság- vezetés fontos feladata.

Második ötéves tervünk olyan célokat tűzött népünk elé, hogy

az ötéves terv végére az iparnak 48—90 százalékkal kell többet termelnie, mint 1960-ban.

A termelékenység növekedését 32—33 százalékban határozza meg. Az országos célok mellett a mi iparunk elé olyan célokat tűzhetünk, hogy az öt- éltes terv végére a termelés nöa beszámolás időszakában már új alapokon, a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság alapján. Jelenthetjük a pártértekezletnek, hogy a VII. kongresszusunk ide vonatkozó határozatát végrehajtottuk. Pártunk VII. kongresszusainak és legutóbbi pártértekezletünknek egyik legfontosabb célkitűzése az volt, hogy fejezzük be a szocializmus alapjainak lerakás- sát, a megyében konkrétan, fejezzük be a mezőgazdaság szocialista átszervezését Pártszervezeteink és a szervezetek mellett dolgozó sok száz és ezer pártaktivista munkálkodásának és a dolgozó parasztságunk egységes elhatározásának eredményeképpen ezt a feladatot végrehajtottuk, -sőt az országban az elsők között valósítottuk meg a szőlő nagyüzemben való művelését

Az eltelt idő alkalmas arra, hogy jelentsük a pártértekezletnek, minden biztosíték megvan arra, hogy a szőlő a szövetkezeti gazdaságokban minden ellenkező híresztelés ellenére állagában nem romlik, hanem tovább fejlődik.

Jelenleg a megye kollektivizálható területének 98

százaléka tartozik a szocialista nagyüzemi gazdaságokhoz.

A kollektivizálás nagy munkájának tanulságai közé tartozik, hogy o gyakorlat helyesnek ítélte pártunk VII. kongresszusának célkitűzését és a Központi Bizottság felismerését, amikor úgy határozott hogy a parasztság megérett a mezőgazdaság szocialista átszervezésére. Helyesnek bizonyult a megyei pártbizottság elhatározása, amikor a Központi Bizottság határozata után úgy döntött, hogy a kollektivizálás feltételei a megyében adottak. Parasztságunk érett arra, hogy a kisüzemi mezőgazdaságot felcserélje a korszerű, nagyüzemi szocialista mezőgazdasággal.

E feladat megoldásának alapvető kritériuma az volt, hogy a párt szorosra fűzte kapcsolatát a dolgozó néppel, helyreállította és megszilárdította a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségét. A párt iránti bizalom, a párt szavának hitele, a szó és a tett teljes egysége eredményezte e történelmi jelentőségű lépés sikerét. Az átszervezés nagy tanulságai közé tartozik, hogy ezt úgy lehetett végrehajtani, hogy nem gyengítette, hanem

erősítette a dolgozó parasztok kapcsolatát a munkás- osztállyal, és a párttal.

Nem volna teljes a kép, ha nem adnánk számot a pártértekezletnek azokról a problémákról, amelyekkel meg kellett birkóznunk az átszervezés időszakában csakúgy, mint a megszilárdítás idején.

E problémák között első helyen szerepel az a harc, amelyet meg kellett vívni egyes türelmetlen, a parasztságot meg nem értő emberekkel szemben. Csakúgy, mint azok

ellen, akik féltek és nem bíztak abban, hogy a parasztság a politikai munka eszközeinek hatására képes saját elhatározásából a szövetkezés útjára lépni. Ezek között voltak olyan elvtársak, akik a régi megszokottat akarták. És ha valahol nehézségekbe ütköztek, adminisztratív intézkedések fo- ganotosítását sürgették. Azt vallották, megfelelő adminisztratív intézkedések nélkül ezt a feladatot megoldani képtelenség. Voltak mások, akik képtelenek voltak felismerni a parasztságban végbement fejlődést és azt javasolták, várjunk, amíg a parasztság minden ráhatás nélkül, önmaga jön rá a szövetkezet előnyére. Ez végső soron és gyakorlatilag egy póluson találkozott:

mind a két nézet a parasztság iránti bizalmatlanságból, a politikai felvilágosító munka erejének és hatékonyságának tagadásából fakadt.

Ezek között az elvtársak között sok rendes, becsületes ember, köztük pártmunkás is volt, akik nagyon nehezen tudták felfogni, hogy az átszervezés nem mehet végbe úgy, hogy a tanácsházára idézgeté- sekkel hívogatják be a falvak parasztjait, hanem ki kell menni, s a felvilágosító munka hatásaként kell megértetni a szövetkezeti gazdaság szükségességét. Ezek az elvtársak, amikor ilyen gyakorlat ellen hadakoztunk, valamiféle opportunizmust véltek felfedezni a megyei pártbizottság tevékenységében. Mások viszont azt javasolták, hogy olyan kényes kultúrát, mint a szőlő és a zöldség, ki kell hagyni az átszervezésből, mert az a mezőgazdaság számára végzetes veszélyt jelenthet. A falvak parasztjai műveletlenül fogják hagyni a szőlőt, s a mezőgazdaságnak e fontos kultúrája tönkremenésre van ítélve. Amikor ezek ellen hadakoztunk, akkor ezek valamiféle baloldali túlzónak tartottak bennünket. Végül — mint annyi sokszor már —, a gyakorlat segített ebben.

Helyes volt, hogy megyebizottságunk hűen követte a Központi Bizottság határozatát és küzdött minden olyan nézet és gyakorlat ellen, amely tagadta a fel- világosító munka szükségességét

és az ezzel párosult lenini önkéntességi elvet

A mezőgazdaság szocialista átszervezésének kezdeti szakaszán mér világossá vált, hogy parasztságunkkal a vita nem azon folyik, kell-e a nagyüzemvagy nem. A népnevelők többezres tömege már a kezdeti időben jelezte, hogy a parasztság nem vitatkozik a nagyüzem előnyével, a vita kizárólag azon folyt, most hajtsuk-e végre az átszervezést, vagy pedig egy-két évvel későbben. Ezért a politikai munka fő tartalma az volt, (Folytatása a 3. oldalágé