Népújság, 1962. október (13. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-27 / 252. szám

4 MEPÜJSAG 1962. Oktober 27.; szombat t A LOTTO nyerészámiii A Sportfogadási- és Lottó Igazgatóság tájékoztatása sze­rint, a 43. játékhéten Nyíregy­házán, a Dohánybeváltó és Fermentáló Vállalat kultúrter­mében' megtartott lottósorsolá­son a következő nyerőszámokat húzták: 14, 19, 22, 65. 78. Az október havi szelvények közül a 42. hét szelvényei vesznek részt a november 2-i tárgynyer emé n y-sorsoláson. (MTI) — CSAKNEM kétezer liter tejet vesz át naponta Nagy Ferenc tiszanánai tejbegyűj- tő. A falu 118 családja szállít naponta rendszeresen tejet az átvevőhelyre.- A KOMPOLTI Általános Iskola ebben az évben is kitár­ta kapuit tizennyolc egykori „öregdiákja’’ előtt, hogy — az idők szavához igazodva — ők is megszerezzék az általános mű­veltséghez ma már nélkülöz­hetetlen alapot a nyolcadik osztály elvégzésével. — 300 EZER FORINTOT fordítanak az Egri Városi Ta/- nács Végrehajtó Bizottságá­nak 1963. évi költségvetési terve alapján a Lenin, a Szé­chenyi és a Jókai utcai járda- felújításokra. Ezek a munká­latok a nevezett útvonalakon történő gázbevezetés után (járdafeltörés, stb.) kezdőd­nek meg.- EBBEN AZ ÉVBEN eddig huszonhárom, bányászokat szállító úgynevezett „fakaruszt” cserélt át rendes karosszériájú autóbuszra a é. sz. Autóközle­kedési Vállalat. Ez a forgalom­ban levő bódés személyszállító gépkocsiknak 25 százaléka. A következő évben tovább foly­tatják a „fakaruszok” lecseré­lését. — ÜJ DARABOT mutatott be az egri Gárdonyi Géza Színház. Csütörtökön a pélyi koltúrotthonban adták elő a színház művészei a Csacsi­fogat című darabot, pénteken Tiszanánán, vasárnap pedig Nagyrédén mutatják be.- A KPVDSZ kulturális na­pok keretében vasárnap záró előadást, kulturális szemlét rendez a szakszervezet, ame­lyen 6 szövetkezeti csoport vesz részt. Az előadást a városi művelődési házban tartják, ugyanakkor kiállítás nyílik a Mérleg című kereskedelmi lap anyagából és az érdeklődők az ugyancsak vasárnap nyíló fotókiállítást is megtekinthetik. , — KÉT ELŐADÁST tart j ma az egri Gárdonyi Géza Gimnázium dísztermében a debreceni Kossuth Lajos Gyakorló Gimnázium szín­játszó csoportja. Délután há­romkor diákoknak, este fél hétkor pedig felnőtteknek mutatja be a vendégegyüttes Mark Twain Koldus és ki­rályfi című darabját.- MA ESTE 9 ÓRAKOR a mátraházi SZOT-üdülők szak- szervezeti bizottsága műsoros szüreti mulatságot rendez a szabadságukat most ott töltő üdülők részvételével. A televízió műsora 18,00: Kisíilmek kicsinyek­nek. — 18,20: Két év után Egyeken — 18,40: A kisíilmek kedvelőinek. — 19,30: Tv-hír- adó. — 19,45: Hétről-hétre. — 20,00: Emlékezés Varsányi Irénre, halálának 30. évfordu­lóján. — 20.20: Fedezzük fel Pestet. Az Országos Rendező Iroda nyári szabadtéri kabaré- revüjének tv-változata. 22,10: Hírek a Tv-híradó ismétlése. (MTI) Idő fára fi jelen tés Várható időjárás szombat estig: Kisebb felhőátvonulások eső nélkül. Mérsékelt, a Du­nántúlon élénkebb délnyugati szél. Helyenként reggeli köd. Várható legalacsonyabb éjsza­kai hőmérséklet mínusz 2, plusz kettő, legmagasabb nap­pali hőmérséklet 14—17 fok Vözött. (MTI) A Népújság vitafóruma: A vezetők felelőssége Hozzászólás A marxista pedagógia egysége című cikkünkhöz A nevelőtestületek eszmei- politikai-pedagógiai egységé­nek megfelelő színvonala nél­kül nem képzelhető el magas hatásfokú nevelés, szocialista iskola. A tantestületek eszmei-poli- tikai-pedagógiai egysége posi­tiv irányban fejlődik. Politikai szembenállás már elvétve sem fordul elő, de az ideológiai egység még nem teljes. Eszmei téren még lényeges különbsé­gek vannak. Az oktató-nevelő munkát ez céljában már kevés­bé, inkább hatékonyságában befolyásolja. A nevelők több­sége eleget tesz a szocialista oktatás követelményeinek. A nevelőmunkát egyeseknél vi­lágnézeti bizonytalanság, stag­nálás, vagy közömbösség féke­zi. Az eszmei egység gyorsabb alakulását — a sok egyéb tár­sadalmi összetevőn túl — a he­lyi céltudatosabb és követke­zetesebb iskolavezetés, nevelés, ideológiai képzés és igényesebb önképzés segítené. Politikai téren cselekvési egységről már nyugodtan be­szélhetünk. Kül- és belpoliti­kai kérdésekben a vélemények már meglehetősen egyöntetűek. A pedagógusok többségét ezek már pozitív módon foglalkoz­tatják. Legfrissebb példa erre az MSZMP Központi Bizottsá­gának kongresszusi irányelvei­vel és októberi határozataival való legteljesebb egyetértés, a végrehajtásukra irányuló álta­lános jó szándék. Kétségtelen viszont, hogy a szándék még nem minden. A cselekedetek objektív hatása az elsődleges. részt, az évszázadok során az egész társadalomba beivódott pedagógiai köztudat, sók neve­lőnél régi tanulmányainak ha­tása is érződik még a munká­jában. Csak egy-két kérdést! Mennyien' nem látják még pél­dául, hogy a fegyelem nem fel­tétele, hanem eredménye a jó oktató-nevelő munkának, — hogy mennyi fegyelmezési problémát kikapcsol a szocia­lista tanár-diák viszony kiala­kítása, a közösség aktív bekap­csolása. A teljes tanulói aktivitás biz­tosítása nemcsak eszköz, ha­nem elsősorban morális cél. Az élet, a gyakorlat, a termelés „bevitele” az iskolába, nem újabb teher, hanem éppen céljaink elérésének hatásos eszköze, a „szocialista módon élő, dolgozó és gondolkodó em­ber” formálását segíti. Tény, hogy a szocialista pedagógia elvei csalr lassan hódítanak te­ret. Egyesek részéről a pedagó­giai egység megvalósítását a konzervativizmus, a pedagógiai pesszimizmus, az élettel való laza kapcsolat és a korszerű pedagógiai elmélet ismereté­nek hiánya gátolja. Bár fejlődik (ha nem is egy­öntetű ütemben) a testületek kritikai szelleme, mégis sok ne­velő nem képes még saját fel- készültségét és munkáját kriti­kusan elemezni. Megnyugtató azonban, hogy a régi nézetek, a konzervatív nevelési szemlé­let és gyakorlat már mind szű- kebb területre szorul vissza, iskoláinkban már kisebbség­ben van. Maga a nevelői kol­lektívák pozitív magja ‘lép már fel vele szemben. Hangadó sze­repet sehol sem tölt be, tevé­kenysége csupán defenzív jel­legű. Ezek a konzervatívok, vagy közömbösek, a „fontolva — vagy még úgy sem — hala­dók” tábora, akiket még nem érintett meg az új szele, akik egyelőre még idegenkednek, sőt egyesek félnek is az újtól. Ök sem akarnak rosszat, de mégis biztató, hogy számuk egyre fogy. Tudatos vezetéssel kell hát irányítani a testületek eszmei- politikai-pedagógiai egységé­nek fejlődését, megfelelő szin­tű kialakítását. Látniuk kell az iskolák vezetőinek, hogy a pe­dagógusok politikai fejlődése előtte jár világnézetük fejlő­désének, s ez is egyik oka, hogy ellentmondások vannak pedagógiai munkájukban. A kívánt pedagógiai egység is jó­részt ennek függvénye. Tudatosodni kell az igazga­tók előtt, hogy a nevelőtestü­letek eszmei-politikai-pedagó- giai egysége valamennyi peda­gógusnak, kinek-kinek konkrét feladata szerint vállalt egye­temes felelősségét fejezi ki és valósítja meg. Fel kell ismerni, hogy az egység az oktató-ne­velő munka egy-egy feladatá­nak végrehajtása során szüle­tik és erősödik, s hogy meg­felelő színvonala alapvető fel­tétele az iskolai munka foko­zódó eredményeinek. Ilyen meggondolások vezessék az igazgatót a feladatok koordi­nálásában és a testület irányí­tásában. Fejes János, tanulmányi felügyelő, Gyöngyös A helyes cselekvéshez pedig politikai tisztánlátás szükséges. Ha a kérdésnek ezt az oldalát vizsgáljuk, még jelentős tájé­kozatlanság, kisebb fokú kö­zömbösség tapasztalható. Ellen­tétes nézetek is akadnak, de ezek ma már legtöbbször a testületen belül helyes irány­ban tisztázódnak. Kis része már a pedagógusoknak a visz- szahúzódó, vagy kiállástól ilyen értelemben tartózkodó. A pedagógiai egység kérdése nehezebb terület. Egyrészt az előző kettő függvénye is, más­EGRI VÖRÖS CSILLAG; Aki szelet vet EGRI BRÖDY: Pirosbetűs hétköznapok GYÖNGYÖSI PUSKIN: Randevú Koppenhágában GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: Hófehérke és a hét törpe HATVANI VÖRÖS CSILLAG: Halál a Cukor-szigeten HATVANI KOSSUTH: Elcserélt randevú HEVES: Szép amerikai PETERVASÁRA: Három testőr FÜZESABONY: Egy év kilenc napja <§M1N! W< M Ü S Egerben este 7 órakor: A FÖLD GÖMBÖLYŰ AZ‘ /\A D S O (2s ♦t 1962. OKTOBER 27., SZOMBAT: SZABINA 65 évvel ezelőtt, 1897 októberében szabadalmaztatta FRANK $ DURYEA amerikai feltaláló, az Egyesült Államok-beli egyik leg- n első, gyakorlatilag is használható benzinmotoros gépkocsiját, > Dtrrvea ’^Vnhűvén a motor az ülés alatt, hátul volt elhelyezve, és J a hátsó kerékre sze- ! relt láncmeghajtással < működött. A kor- ) mányzást a két első I kerék botkormány- l szerű elfordításával s kellett végezni. Meg- í jegyezzük, hogy ezt ^ a gépkocsi-típust a $ feltaláló már jóval ? Henry Ford előtti 1892-ben szerkesz- l tette meg és a követ- < kező évben Spring- ) fieldben már siker- | rel próbálták ki. ^ 125 évvel ezelőtt, < 1837. október 27-én ( született ILJA CSAV- [ CSAVADZE, a grúz 5 irodalom klassziku- ) sa és hazája nemzeti „ .. mozgalmának esz- ^ Duryea gépkocsija. mei vezetője. Kora J Foto: Smithson Intézet, Washington. haladó orosz íróival f szoros kapcsolatot tartott fenn. Jelentősek Puskin1, Voltaire,- Corneille és Hugo^ mű- [ veiből készült grúz fordításai, valamint az életvidám, jelentős ré- > szűkben hazája szépségét megéneklő költeményei. ; 5 évvel ezelőtt, 1957-ben e napon a Szovjetunió az ENSZ-ben I jelentős javaslatot tett a leszerelést illetően: egy állandó leszere- ? lési bizottság létrehozását javasolta, amelyben minden tagállam < képviselve lenne és amely bizottság csakis nyilvános üléseket í tartana. A szovjet javaslatot az amerikai szavazógépezet elvetette, z Eger város anyakönyvéből Születtek: Zámbó Gábor,* Hegyi Tünde Andrea, Katona Mónika, Mező Éva, Somogyi Zsolt Zoltán, Berki Éva, Báder Sándor, Bukta József, Oláh Mihály, Szlávik Já­nos, Juhász Margit, Koós Kriszti­na Katalin, Umhauzer Mária Mag­dolna, Göröcs Sándor, Likái Lajos, Munkácsi József, Sótér Boldizsár, Szabó Anna, Veres István Gyula, Zagyva Attila, Bukta László, Czoller Péter, Énekes Sándor, Ma­joros Györgyi, Zám Csaba, Balog Szilvia, Szuromi Sándor, Veres Andrea, Horváth Anikó, Horváth Sándor, Kovács József, Suha Ber­talan, Erdélyi Lenke, Gál Erika, Radics József, Sághy Agnes, Mu­rányi Borbála, Póczos István, Sza­bó Éva, Gecse Ferenc, Gergely Miklós, Hierman Attila, Szabó Fe­renc, Kovács István, Kelemen Dé­nes, Svéda László, Vas Attila, Vajda Rózsa Erika, Csík Elemér, Juhász Zsolt, Varga Éva; Bocsi Géza, Krucsai Ágnes, Kiss István, Rajnai József, Uzelman Zsuzsan­na, Majoros Márta, Pásztor György, Somogyi Éva; Strider Jó­zsef, Szeder Ágnes, Bánfi Sándor, Földi Marianna, Kovács Zsolt László, Szabó Márta, Szirtes! Ti­me, Sztankó László István, Szomo- ra Eszter, Varga János István, Bo- zsik Erzsébet Julianna, Lénárt Ka­talin; Mikó István; Tóth József, Baranyai József, Gallovics András János; Gáspár Éva, Rátkai Erika, Szalay Péter; Boncsér Éva Csilla, Kiss Éva, Verebélyi Erzsébet, Hlavina Elemér, Molnár Mária, Molnár László Zoltán, Nagylaki János László, Pál Judit, Póka László; Bartók Gábor, Fónagy László, Hering Zsuzsanna, Soltész Irén Anna. Házasságot kötöttek: Bagdi Jenő József—Vincze Julianna, Szalma József—Tamasi Mária, Czilik Béla —Juhász Erzsébet Erika, Cserháti Sándor—Kameniczky Mária Erzsé­bet, Szekrényes József—Siller Er­zsébet Anna, Rácz István—Szabó Mária, Pittner Elemér László—Tóth Erzsébet, Horváth József—Mátyási Terézia, Kovács Sándor—Mészáros Mária Magdolna; Csiffáry András Sándor—Sebósik Gabriella,- Jurá- csik Kálmán—Alföldi Mária; Ke­rékgyártó László András—Szamosi Anna Gizella, Bóta László János— Pap Terézia, Lestál Mátyás Meny­hért— Stecz Zsuzsanna, Kékesi Gé­za Sándor—Novák Judit; Tamasi Sándor Bemát—Szeredi Mária Er­zsébet, Szarvas László—Jánoska Mária Julianna, Inhof József—Würt Mária Erzsébet; Jakab András— Garai Éva, Szatmáry László— Szarvas Ilona; Tomsó József—Ko- rubszky Márta Éva. Meghaltak: Kelemen Józsefné (Varga Rozália), Madarász István; Dallman Dezső, Urmös Ildikó, Kö­ves János, Molnár Sándomé (Nyit- rai Terézia), Puskás Józsefné (Ka­meniczky Erzsébet); Tassy József­né (Tamás Erzsébet); Boza Tamás; Rési Benjáminná (Orosz Rozália); Beregszászi Irma; Kiszel József, Kurucz István; Takács Józsefné (Szabó Mária), Perlaki János, Bo­dor Árpád; Czank Ferencné (Nagy Erzsébet), Moys Jánosné (Szobosz- lai Piroska), Veres Kálmánné (Nagy Mária), Máthé Tibor, Sze­pesi Mária, Szűcs Bertalanná (Né­met Mária); Bánóczy Ede; Végre is kibökte: — Mit akar maga Márton Istvánnal? És előredőlt, ráhajolva az asztalra, és már úgy ült ott* szemben a pappal, mintha po­harak helyett élesre fent kér sek hevemének közöttük. Palinák ránézett, egyáltalán nem kerülve az elnök ellensé­gesen számonkérő pillantását. — Hja! — mondta és sóhaj­tott. — Az még bizonytalan' dolog. — Hogy-hogy bizonytalan? És mi az a bizonytalan? — Az egyezség. Amit kö­töttünk. — Mártonnal? — Vele. — A pénzre? — Ügy van. Egyfelől a pénz­re, másfelől a... — Madaras haragtól fulladozva vágott köz­be: — Na, de... ember, hát ez diszmóság! Gondoltam én! És nem is tagadja... Mit gondol, plébános úr? Lehet ezt? Ki- csalni a pénzt egy... egy vén bolondtól! A mi pénzünket: Amin traktort akarunk venni! Hát azt hiszi, hogy mi a fe­jünkre estünk? Palinák ivott egy kortyot, és rosszallóan csóválta a fejét. — Madaras elvtái-r — mondta- higgadt és igen „árgyitogos han­gon —, nem jó mindjárt indu­latos szavakat használni. Amint látja, én nem titkolok semmit. És végre is, még azt sem tudja, miről van szó. — Hogy a fenébe ne tud­nám! A pénzről ! — Nemcsak a pénzről, illet­ve... — Ne beszéljen nekem! In­gyen a Krisztus koporsóját se őrizték! — Kérem ... meghallgat en­gem? Az elnök fújt egyet, s odébb lökte a poharát, hogy a bor kiloccsant belőle az asztalra. — Na! — szól a papra. Palinál; elgondolkozva fújta maga élé cigarettája füstjét, rendbe szedve a mondanivaló­ját. — Először is — kezdte, Ma­daras döfködő pillantásaira ügyet sem vetve — én nem csalok ki pénzt senkitől, tehát Márton Istvántól sem. Főleg nem a maguk pénzét, hiszen — ha jól tudom — az öreg nem tartozik maguknak egy fillér­rel sem. Igaz? Madaras rántott egyet a fe­jén: tagadásnak is, bólintásnak is vehette az ember. — Másodszor is — folytatta a pap —, én nem is tudtam, hogy Mártonnak mennyi pénze van és amikor később meg­tudtam, akkor sem kértem be­lőle: —■ Hát akkor, hogy a vesze­kedett istennyila... — Türelem! Mindjárt el­mondom ... Szerintem mi az öreggel a világ legtisztességei sebb üzletét kötöttük meg. Szándékosan használom az üz­let szót, ezzel is kifejezve megállapodásaink korrekt vol­tát. De micsoda hétszentséges korrektség az... — Kérem, hagyjon beszélni. Márton nemrégiben magához hivatott A konok, félelmesen józan és erős Márton István helyett egy törődött öregem­bert találtam. Mit tagadjam, meg is sajnáltam... de ez nem tartozik ide... Nos, az öreg mindjárt a közepén kezd­te, bevezető magyarázkodás nélkül: kisifcLott az élete, sem­mihez sincs kedve, éjjel nem alszik, nappal kétségbeejtő gondolatokkal kínlódik... s már csak egyet kíván, belső békességet a halála, előtt és mindenét arra hagyja, aki meg tudja nyugtatni a lelkét. — Ezt mondta? És így? — Ezt Így. — Vén ökör! — Én csak a tényeket köz­löm ... — Meghülyült! Hát mondja aki ilyeneket beszél, nem hü lye? — Nem értek az ideggyó­gyászathoz. Pap vagyok. — És üzletember. Maga mondta! — Én csak azt mondtam, hogy... — Üzletet kötött! Ne is ta­gadja! — Eszemben sincs. Maga mit tett volna az én helyem­ben? — Én gazdaember vagyok! Én nem csinálok hókuszpó­kuszt! — Tehát elutasította volna? — A pénzt? — Én az egészről beszélek, a lelki békéről, meg ..» — Eh, itt csak a pénz a fon­tos! — Lehet. De hol van még az a pénz? Értse meg végre, Ma­daras elvtárs: ha megnyug­szik az öreg, fizet, ha nem nyugszik meg, nem fizet. —• Semmit? — Semmit. — Na, ne ugrasson.!.' Egy fillért se? — Egy fillért sem. Így álla­podtunk meg és én még cs ak előleget sem kértem. Láthatja, hogy szó sincs semmiféle svindliről. Én talán majd hó­napokig mászkálok fel a Kis- közbe, és a végén nem látok belőle egy csomag cigarettára valót sem. Madaras a nyelvét kezdte nyújtogatni és cuppogott, mint­ha mézet nyalt volna. — Ez meglehet — hagyta rá a papra, enyhül­tebben, mert %nagyon megtet­szett neki az az eshetőség, hogy Palinák netán ingyen koptat­ja a cipőjét, s a szent igéket: sőt, még az a vidító gondolat is megfordult elméjében, hogy ezúttal — úgy­lehet, — néma pap vezeti or­ránál fogva Mártont, hanem Márton a pa­pot. — Bizony, plébános úr, az az ember nem tudhatja élőre, hogy van-e ér­telme a fárado­zásának. Felállt, és járkálni kezdett a kis szobában, szokatlanul iz­gatottan, a takaratlan lépcső- nyílást kerülgetve, mert olyas­mi jutott eszébe, amit — bár méltatlannak érzett az Arany­kalászhoz, és önmagához —az­tán ki is szalajtott a száján: (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom