Népújság, 1962. október (13. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-24 / 249. szám

MMm VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! Érdemes volt kapálni 9 AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÄCS NAPILAPJA XIII. évfolyam, 249. szám ÄRA: 50 FILLÉR 1962. október 24., szerda WASHINGTON (TASZSZ): Kennedy elnök hétfőn a te­levízióban kijelentette: „Az Egyesült Államok szigorú vesz­tegzár alá vesz minden Kubá­ba szállítandó támadó fegy* vert.” „Bármely országból, vagy kikötőből Kubába induló, bármilyen típusú hajót vissza­küldenek. ha támadó fegyve­reket találnak rajta. Ezt a vesztegzárat — ha szükséges — egyébfajta rakományokra és szállító eszközökre is kiterjesz­tik”. Az elnök közölte: elrendel­te, „hogy szakadatlanul, gon­dosan figyeljék Kubát és Kuba katonai potenciáljáiuik növe­lését.” Az Egyesült Államok fegy­veres erőinek parancsot adtak arra, hogy „legyenek felké­szülve minden váratlan for­dulatra”. Az elnök azzal ma­gyarázta ezeket az intézeké- seket, hogy — szavai szerint — Kuba a Szovjetunió „fontos stratégiai támaszpontjává” vált és „fenyegeti minden ame­rikai ország békéjét és bizton­ságát.” Kennedy azt is kijelentette: az Egyesült Államok sürgősen összehívja az Amerikai Álla­mok Szervezete konzultatív ta­dácsának ülését, hogy megvi­tassak annak a veszélynek -a kérdését, amely „Kuba részé­ről fenyegeti a nyugati félte­két” és azért, hogy az ameri­kai kontinens országai az 1948-as Rio de Janeiro-i szer­ződés alapján, kollektív sza­vazzanak Kuba ellen. Az Egyesült Államok — jelentet­te kxi Kennedy — ugyancsak követeli a Biztonsági Tanács rendkívüli ülésének összehívá­sát Az Egyesült Államok elnö­kének beszéde hemzsegett a durva, szovjet-ellenes kiroha­násoktól. (MTI) A szovjet kormány nyilatkozata MOSZKVA (TASZSZ): Ken­nedy, az Egyesült Államok el­nöke hétfőn este bejelentette, parancsot adott az Egyesült Államok hadiflottájának, hogy tartóztassanak fel. minden Ku­ba felé haladó hajót, kutassák át a hajókat és ne engedjék, hogy Kubába vigyék azokat a fegyvereket, amelyek az ame­rikai hatóságok szerint, táma­dó jellegűek. Arra is paran­csot adott, hogy állandóan és .gondosan'figyeljék Kubát. Ily módon az Egyesült Államok kormánya tényelegesen tenge­ri blokád alá veszi a Kubai Köztársaságot. Ezzel egyidejű­leg újabb amerikai csapatok kezdték meg a partraszállást a Kuba területén levő ameri­kai guantanamói támaszpon­ton és az Egyesült Államok fegyveres erőit harci készült­ségbe helyezik. Az elnök ezeket a példátlan agresszív cselekedeteket azzal igyekszik igazolni, hogy Kuba állítólag veszélyezteti a Egye­sült Államok nemzetbiztonsá­gát. A szovjet kormány ismétel­ten felhívta minden ország kormányának és a világ köz­véleményének . figyelmét arra a békét veszélyeztető politiká­ira, amelyet az Egyesült Álla­mok folytat a Kubai Köztár­saság irányában. Az Egyesült Államok elnö­kének nyilatkozata azt ta­núsítja, hogy az amerikai imperialista körök semmi­től sem riadnak vissza, hogy kísérletet tegyenek egy szuverén állam, az Egyesült Nemzetek Szerve­zetének tagja megfojtására. E cél érdekében még a há­borús katasztrófa szakadé- káha is készek dönteni a világot. Minden ország népének vi­lágosan kell látnia, hogy az Amerikai Egyesült Államok, amikor egy ilyen kalandba bo­csátkozik, lépést tesz a termo­nukleáris világháború kirob­bantása felé. Az Egyesült Ál­lamok arcátlanul lábbal tipor­va az államközi magatartás nemzetközi normáit és az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányának elveit, jogot formál magának arra — és ezt be Is jelentette —, hogy a nyílt tengeren megtámadja más ál­lamok hajóit, vagyis kalózko­dással foglalkozzék. Az Egyesült Államok impe­rialista körei diktálni akarják Kubának, hogy milyen politi­kát kell folytatnia, milyen rendet kell hazájában megva­lósítania, milyen fegyvereket tartson védelmének biztosítá­sára. De ki jogosítja fel az Egye­sült Államokat, hogy magára vállalja más országok és a né­pek sorsa irányítójának szere­pét? Vajon miért kell a ku­baiaknak államuk belügyeit nem a maguk belátása szerint intézniök, hanem úgy, ahogy azt az Egyesült Államok sze­retné? Kuba a kubai népé és csak a kubai nép lehet a saját sorsának ura. Az ENSZ alapokmánya sze­rint minden országnak — le­gyen az nagy, vagy kicsiny — joga van a saját belátása sze­rint berendeznie az életét, olyan intézkedéseket tennie biztonságának biztosítására, amelyeket szükségesnek tart, joga van visszaverni a szabad­ságára és függetlenségére törő agresszív erőket. Ezzel nem számolni annyit jelent, mint aláásni magát az ENSZ lété­nek alapját, a dzsungel törvé­nyeit bevezetni a nemzetközi gyakorlatba, végtelen konflik­tusokat és háborúkat előidézni. Ostoba játék a tűzzel A szovjet kormány ebben az aggasztó órában kötelességé­nek tartja, hogy komoly fi­gyelmeztetéssel forduljon az Egyesült Államok kormányá­hoz, figyelmeztesse arra, hogy a Kennedy elnök által be­jelentett intézkedések meg­valósítása súlyos felelős­séggel jár a világ sorsa szempontjából, ostoba já­ték a tűzzel. Az Egyesült Államok veze­tőinek végre meg kell érteni­ük, hogy ma egészen más idők járják. Csak őrültek tehetik az erőpolitikára a tétet és gon­dolhatják azt, hogy ez a poli­tika bármiféle sikert is hoz nekik, lehetővé teszi számuk- együttélése elveinek ra, hogy a maguk rendjét erő-' szakolják más államokra. Ha az Egyesült Államok régebben katonai téren a legerősebb ha­talomnak tarthatta is magát, ma ennek a feltételezésnek nincs semmi alapja. A világon van egy másik, semmivel sem kisebb erő, amely kiáll amellett, hogy a népek a maguk belátása sze­rint rendezzék be életüket. Ma nagyobb szükség van, mint bármikor arra, hogy ál­lamférfiak hidegvért és józan­ságot tanúsítsanak és ne ra­gadtassák magukat a kard- csörtetésre. A szovjet kormány ismét megerősíti, hogy mindaz a fegyver, amellyel a Szovjet­unió rendelkezik, az agresszo- rok elleni védelem célját szol­gálta és szolgálja a jövőben is. A jelenlegi nemzetközi hely­zetben az a körülmény, hogy a Szovjetunió nagyerejű fegyve­rekkel, egyebek között rakéta­fegyverekkel rendelkezik, a világ minden népének megál­lapítása szerint olyan döntő tényező, amely visszatartja az imperializmus agresszív erőit a pusztító világháború kirob­bantásától. A Szovjetunió tel­jes szilárdsággal és következe­tességgel teljesíteni fogja a jö­vőben is ezt a küldetését. Az Egyesült Államok elnöke beszédében kijelentette, hogy amennyiben akárcsak egyetlen atombomba is hullik az Egye­sült Államok területére, az Egyesült Államok visszavág. Ez a kijelentés nem más, mint képmutatás, mivel a Szovjet­unió ismételten kijelentette, hogy egyetlen szovjet atom­bomba sem fog hullani sem az Egyesült Államokra, sem akár- mely más országra, ha nem követnek el agressziót. A nukleáris fegyver, ame­lyet a szovjet nép terem­tett, a nép kezében van és azt sohasem használják fel agressziós célokra. De, ha az agresszorok kirob­bantják a háborút, a Szovjet­unió a leghatalmasabb vissza­vágással él.\ A Szovjetunió, amely min­denkor hű volt az ENSZ alap­okmányának elveihez, követ­kezetesen olyan politikát foly­tatott és folytat, amely a béke megőrzésére és megszilárdítá­sára irányul. Az egész világ tudja, hogy a Szovjetunió mi­lyen óriási erőfeszítéseket tesz nemzetközi feszültség enyhí­tése, az államközi konfliktu­sok és viták fészkeinek felszá­molása, a különböző társadal­mi rendszerű államok békés megvaló­sítása érdekében. Éppen a Szovjetunió terjesztette elő és indokolta meg az általános és teljes leszerelés programját, amelynek megvalósítása reális távlatokat tárna fel a háború- és fegyvermentes világ megte­remtése számára. E javaslatok egyre nagyobb támogatásra találnak a vilá­gon, magukkal ragadták az em­beri értelmet, az idők szavává váltak. Ha pedig a leszerelés ügye ez ideig nem jutott előre, ez az Amerikai Egyesült Álla­mokban és NATO-beli szövet­ségeseinek a bűne. Ök félnek a leszereléstől, nem akarnak Befejezéshez közeledik megyénkben a kukorica betakarítása. A súlyos aszály nagy terméskieséseket okozott, a többszöri kapálás, a lelkiismeretes munka azonban a legtöbb közös gazdaságban mégis jó eredményeket hozott. Képünkön a stroki Váralja Tsz újonnan épített kukoricagóréjába szállítják be a tagok a kukoricát. (Foto: Kiss Bélái megválni ,a furkósbottól, amellyel más országokra igye­keznek kényszeríteni akaratu­kat Az Egyesült Államok kor­mánya azzal vádolja Kubát, hogy az, állítólag, veszélyezteti az Egyesült Államok biztonsá­gát. De ki hiheti el, hogy Kuba veszélyt jelenthet az Egyesült Államokra? Ha a két ország méreteiről és tartalékairól, ha fegyve­rekről beszélünk, egyetlen józan eszű államférfinak sem juthat eszébe, hogy Kuba veszélyt jelenthet az Amerikai Egyesült Álla­mokra, vagy bármely más országra nézve. Enyhén szólva, képmutatás arról beszélni, hogy a kis Ku­ba merényletet követhet el az Amerikai Egyesült Államok biztonsága ellen. A kubaiak biztosítani akar­ják otthonukat, függetlenségü­ket az Amerikai Egyesült Álla­mok részéről őket fenyegető veszély ellen. A kubai kor­mány a józan észhez és a lel­kiismerethez fellebbez, felszó­lítja az Egyesült Államokat, hogy mondjon le a Kuba füg­getlensége ellen irányuló szán­dékairól és teremtsen normá­lis kapcsolatokat a kubai ál­lammal. Nem elég meggyőző talán az, hogy a kubai kor­mány hivatalosan bejelentette, minden vitás kérdést tárgyalá­sok útján akar rendezni az Egyesült Államok kormányá­val. Kuba mindenkor kész tárgyalni O. Dorticos, a Kubai Köz­társaság elnöke csak a közel­múltban ismét kijelentette az ENSZ-közgyűlés ülésszakán, hogy Kuba „mindenkor kife­jezte, kész tárgyalni a szoká­sos diplomáciái csatornákon, vagy bármely más úton, hogy megvitassák az Egyesült Álla­mok és Kuba között fennálló nézeteltéréseket”. Most az Egyesült Államok elnöke azt mondja, hogy állítólag nem elegendőek a kubai kormány é nyilatkozatai. Hát így aztán bármely agresszív bármely kaland. 1 Ami a Kubának nyújtott szovjet segítséget illeti, ennek kizárólag célja: erősíteni Ku­ba védelmi képességét. Mint arra az E. Guevara és E. Aragones részvételével Szovjetunióban járt kubai kül­döttség látogatása alkalmából szeptember 3-án kiadott közös szovjet—kubai közlemény rá­mutat, a szovjet kormány ele­get tett a kubai kormány azon kérésének, hogy Kubának fegy­verek szállításával segítséget nyújtson. A közlemény rámu­tatott arra, hogy ezék a fegy­verek és a katonai műszaki segítség kizárólag .védelmi cé­lokat szolgál. A két ország kormánya jelenleg is szilárdan ragaszkodik ehhez az állás­pontjához. A Kuba védelmének erősí­tésére adandó szovjet segítség szükségességét az indokolja, hogy a Kubai Köztársaságot az Egyesült Államok fennállásá­nak kezdetétől állandó fenye­getésekkel és provokációkkal illette. Az Egyesült Államok an­nak érdekében, hogy a ku­bai népet megfossza kiví­vott szabadságától és füg­getlenségétől, semmitől sem riadt vissza, így a Kuba elleni fegyveres interven­ciótól sem, mint az 1961 áprilisában történt, így akarván újból az amerikai monopóliumok uralma alá vonni és az Egyesült Államok bábjává tenni Kubát. Az Egyesült Államok azt követeli, hoigy Kuba területé­ről távolítsák el az önvédelem­hez szükséges haditechnika: eszközöket, márpedig nyilván­való, hogy ehhez egyetlen olyan állam sem járulhat hoz­zá, amelynek drága a függet­lensége. A Szovjetunió amellett van, h*gy minden idegen haderőt saját országának határain be­lülre kellene visszavonni kül­földről. Amennyiben az Egyesült Államok valóban az álla­mok közötti baráti kapcso­latok megerősítését kíván­ja és meg akarja szilárdí­tani világszerte a tartós békét, amint arról Ken­nedy elnök október 22-i nyilatkozatában beszélt, akkor el kellene fogadnia a szovjet javaslatot és had­erőit, valamint haditechni­kai berendezéseit vissza kellene vonnia a világ kü­lönböző részein található támaszpontokról és fel kel­lene számolnia e támasz­pontokat. Az amerikai Imperializmus a nemzetközi csendőr szerepét vállalta Azonban az Egyesült Álla­mok, amely fegyveres erőit és fegyvereit az egész világon el­helyezte, makacsul visszauta­sítja e javaslatok elfogadását. Az Egyesült Államok fegyve­res erőit és fegyverzetét a más országok belügyeibe történő be­avatkozásra és agresszív ter­veinek megvalósítására hasz* nálja. Így az amerikai impe­rializmus a nemzetközi csend­őr szerepét vállalta magára. Az Egyesült Államok képvise­lői állandóan azzal kérkednek* hogy az amerikai repülőgépek bármikor lecsaphatnak a Szov­jetunióra, amerikai bombákat szórhatnak és súlyos csapáso­kat mérhetnek békés városok­ra és falvakra. Egyetlen nap sem múlik el anélkül, hogy politikusok és katonai szemé­lyiségek, valamint az Egyesült Államok sajtója ne fenyege­tőzne azzal, hogy a fedélzetü­kön Polaris-rakétákat hordo­zó, számos tengeren és óceá­non cirkáló amerikai tenger­alattjárók atomcsapást mér­hetnek a Szovjetunióra és más békeszerető államokra. E tények fényében teljesen hamisan csengenek Kennedy (Folytatása a 2, oldalon/} flz amerikai imperialisták háborús intézkedései a felháborodás hullámát váltották ki az egész világén A TASZSZ jelentése Kennedy televíziós beszédéről

Next

/
Oldalképek
Tartalom