Népújság, 1962. október (13. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-21 / 247. szám

1062. október 21., vasárnap NÉPÚJSÁG 7 — Nincs nekem, öregem, egy árva felesleges fillérem se! — Felesleges?! Te jó ég! Ne­ki nincs felesleges! Nekem egy se! Se felesleges, se nem feles­leges! Tudd meg, hogy a fele­ségem minden filléremet el­szedi! Sőt! Mindig kevés, amit hazaadok. Már szerinte. Pe­dig . .. Eh, de erről ne is be­széljünk! Viszonylag elkeseredett han­gulatban beszélgetett a két férfi az egri helyijáratú autó­buszon. A téma nem közfülek­nek való, éppen ezért elég hal­kan is hangzottak el ezek a szavak, de — véletlenül meg­hallottam. Nagy volt egyikük meglepetése, amikor követtem, s a kapujuk előtt megszólítot­tam. — Ne haragudjon, kérem, de szeretnék megismerkedni a feleségével, aki „mindent” el­szed magától — mondtam, közben alig tudtam visszatar­tani a nevetésemet, mert mint­ha le lenne írva, s már olvas­tam volna valahol, pontosan úgy változott, s válaszolt meg egyetlen mondatra az én em­berem. — Hogy mindent? Ki mond­ta ezt az elvtársnőnek? Az én feleségem a legragyogóbban osztja be a fizetésünket, ez minden. Amit meg prémium­ban kapok, abból én gazdál­kodom. Ez az igazság. De nincs mit titkolózni, ha már eddig eljött, jöjjön be! A csinos csákói lakásban fia­tal, szőke asszony foglalatos­kodik. Meglepődve néz előbb a férjére, aztán rám. Nem tudja mire vélni ezt a kettős érkezést, dp hamar felderül, amikór meghallja, miről van szó. — Fiatal házasok vagyunk, az SZTK-ban dolgozom, édes- anyámék igazán szép stafirun- got adtak, két szoba bútorom van, nézze meg. A férjem sa­ját házukba hozott, mégis na­gyon sok minden kell egy ház­tartásba! Természetesen, nem engedem a pénzt úgy folyni, ahogyan a kívánság medre akarja. K. L. közben átmegy a szép, bordó huzatú kombinált szo­bába. s nél)^#y pillanat múlva egy listával a kezében kerül elő. — Itt van a feleségem „ter­ve” — húzza a szót kicsit büszkén, kicsit gúnyosan, nem ia tudom, mi van benne több a kétféle érzelemből. — Két év alatt ezt akarja megvenni. — Szabad? — veszem ke­zembe a papírt. Ilyeneket olvasok: mosógép, porszívó, tv, parkettkefélő, részletre, egymás után, fon­tossági sorrendben. Egy váltás ágynemű (három van). És min­den hónapban 300 forint a ta­karékba. — És a többi? — kérdem az asszonyt, mert közben rájöt­tem arra, hogy itt az asszony a pénzügyminiszter, de a terv- szerűségével ezt ki is vívta az „alkotmányos” házasságban. — A többi is takarékban van, amit a részletre szánok, de az egy másik dolog, ha mindazokat, amiket az első papíron felsoroltam, megvásá­roltuk, akkor az állandó' há­romszáz forintokhoz havonta a Laci fizetése kerül be, néhány év múlva én is szeretnék a saját kocsinkon Balatonhoz, vagy éppen külföldre menni! K. L., a bűntudatos férj, aki egy órával ezelőtt még amúgy „férfiasén” panaszkodott a barátjának, asszonykája zsar­nokságáról, most hálásan szo­rítja meg a kezét, miközben a listát visszadugja a kombi­nált szekrény egy jól zárható zugába. Az igazat megvallva, nagyon meghatott ez a véletlenül elém került családi epizód, mert az asszony mindössze 20. eszten­dős, a férj se túl solfkal tqftb, s ennyi .tervszerűséget nem láttam a jóval korosabbak ház­tartásában sem. Asszony-pénzügyminiszter. Nemrég hallottam ezt a kifeje­zést azokra az asszonyokra vonatkoztatva, akik a férjük fizetésével és a magukéval, képesek .billegésmentes’ ház­tartást fenntartani. Persze, Itt egy dolog igaz, — nincs gye­rek, mert az nagyon sokszor felborítja a szép elképzelése­ket! De akkor sincs zavar, ha ott lapul a kék könyvecske a kombinált szekrény zárható fiókjában, a tervek — lehet, hogy le nem írt tervek — bé­kés szomszédjaként. (ódám) Kálmán Imre-jubileum Jelentős évfordulót ünnepel a közeljövőben Siófok község. E hónapban lesz 80 éve, hogy Siófokon született Kálmán Im­re, a világhírű magyar operett- szerző. Az évforduló alkalmá­ból a fővárosi operettszínház művészei október 29-én ünnepi hangversenyt adnak a községi moziban. Ugyanezen a napon megkoszorúzzák a zeneszerző­nek a Dímitrov-parkban levő szobrát. (MTI) M agyar — osztrák vagyonjogi tárgyalások BECS (MTI): Az osztrák fő­városban magyar—osztrák va­gyonjogi főbizottsági tárgyalá­sok kezdődtek. (MTI) Gustáv Rétiért Kirchhoff emlékezete (1824—1887) A múlt század rendkívüli íermszettudományi fejlődésé­hez rendkívüli tehetségek hosz- szú sora járult hozzá. A fizika fejlődéstörténete is a XIX. század folyamán sízökkent vi- rágba, s útját a nagy fiziku­sok, zseniális felfedezők hosz­szú sora jelzi. Ezek sorában a legjelentősebbek közé tartozik Gustáv Róbert Kirchhoff, akit Bunsennel együtt a színkép- elemzés atyjának szoktak ne­vezni. Nevéhez nem egyetlen talál­mány, nem egyetlen felfede­99 MŰVÉSZI ÉLMÉNY“ A nyugai-németországi Wiesba• húrokat, s amikor már itt jó mun- denben egy szép napon megjelen- kát végzett, egy-két férfias, erőtel­tek a hatalmas plakátok: „Megkez- jes mozdulattal szétverte a billen- dődik a modern zejiefesztivál. Soha tyűket is. Az álmélkodó közönség nem látott élvezetben lesz része. A még magához setp. tért, következett rendezőség és a művészek szeretet- a második szám. Hattagú együttes tel várják a nagy városi koncert- jelent meg, ők teáskannákat he- teremben.” A felhívásnak meg is lyeztek a zongora tetejére, s eze- volt az eredménye, a közönség két ütögették hatalmas főzőkana- zsúfolásig megtöltötte a nézőteret lakkal. Ezzel véget is ért a csodá- és izgatottan várták a művészi latos „zenei fesztivál produkciót. Első számként egy kö- Mindezek után persze már azon zépkorú úriember lépett a színre, sem csodálkoznánk, ha a közeljö- Odalépett a zongorához, de az vőben a „legtökéletesebb nyugati unalmas, hagyományos módszertől művész” címet egy olyan fantázia- eltérően, esze ágában sem volt a dús férfiú nyerné el, aki egysze- hangszer mellett helyet foglalni, ■ rűen felrobbantaná az egész kon- hanem egy merész lendülettel fel- certtermet. Utóvégre mindenki azt ugrotta zongora tetejére. Majd ,.nyújtja” a közönségnek, amit tud. mert! teljes erővel rugdosni kezdte a (S-i.) zés fűződik, mint a nagy fizi­kusok általában, ő is a fizika területének legkülönbözőbb tájain búvárkodott, s minde­nütt maradandó emlékeket ha­gyott maga után. Kőnigsberg- ben született 1824-ben, s már fiatalon, 26 éves korában Bo- roszlctban rendkívüli egyetemi tanárként működik. Itt ismer­kedett meg Bunsennel, akivel hosszas barátságban dolgozott együtt, s nevüket a fizika tör­ténete együtt is szokta emle­getni. 1854-ben már a heided- bergi egyetemen találjuk egye­temi tanárként, 18tf4-ben pedig a berlini egyetem tanára lesz. 1887. október 17-én halt meg, tehát ezekben a napokban em­lékezünk halála 75. évforduló­jára. Nevéhez olyan eredmények fűződnek, amelyeket iskolás­könyvek lapjain is alapvető törvényként ismer meg ifjúsá­gunk, de ezen túlmenően sok olyan jelentős alkotása is van, amit csak a fizikával foglalko­zó szakember ismer és gyü- ■mölcsöztet. Az előbbiek közé tartozik a már 1847-ben, tehát 23 éves korában, Ohm törvé­nye továbbfejlesztéseként fel­fedezett két áram-elágazási törvénye. Ez a két úgynevezett Kirchhoff-féle áramelágazási törvény, az elektrotechnikának jelentős alaptörvénye, és az áramkörök számításánál mind a mai napig alapul szolgál. Bunsennel együtt fedezte föl a színképelemzést, amely rend­kívüli jelentőségű gyakorlati szempontból, de elméletileg is. Gyakorlati jelentősége abban áll, hogy lehetővé teszi szinte teljes anyagfelhasználás nél­kül az egyes vegyületek, ötvö- aetek anyagi összetételének megállapítását, másrészt lehe­tővé teszi olyan fényforrások anyagának megismerését, ame­lyekhez nem tudunk közvetle­nül hozzáférni: például égites­tek anyagának a vizsgálatát. Elvi jelentősége nemcsak ab­ban van, hogy megcáfolta a pozitivistákat, akik azt vallot­ták, hogy a számiunkra hozzá nem férhető égitestek megis­merése lehetetlen, hanem ab- r ban is, hogy bebizonyosodott íja földön kívül is megtalálha­ttok azok az anyagok, amelyek t itt a körülöttünk levő termé- ís/zetet alkotják, i Kevésbé ismert, de nem ki­?sebb jelentőségű felfedezése a ^ Kirchhoff-féle sugárzási tör- t vény. t Nevéhez fűződik annak az t elvnek a kimondása, amely- t nek alapján a munka és ener­gia fogalmait sikerült teljes t mértékben tisztázni. Ö volt í az, aki Fresnel fényelméleté- f ben szereplő zónaszerkesztést f beépítette a matematikai hul­lámelméletbe. Nagyon jelentős t könyve jelent meg 1867-ben, tcíme magyarul: Felolvasásoka tmatematikai fizika területéről. 0 Nevéhez fűződik annak felis- ^ mérésé is, hogy a Nap-színkép- ^ ben jelentkező Fraunhofer- ^ vonalak a földön is ismert gá- ^zok és gőzök emissziós színkép- í vonalaival azonosak. 4 A vázlatosan felsorolt ered- jmények közül egy-egy is elég lett volna ahhoz, hogy neve ^rruinfe jelentős fizikusé ícnn- ^ maradjon a fizika s így az ^emberiség történetében. így ^együtt a tudós kutató, a zse­niális felfedező nagyságát, hir- ^detik, aki munkájával, ered- ^ményeivel az egész emberiség ^előrehaladását, felemelkedését ^szolgálta. Darvas Andor TAKTIKA Aligai nagyon sze­rette a bűnügyi filme­ket, menyasszonya, Ilonka azonban nem. Ha Aligai két jegyei akart venni a „Halá­los alibi”-hez, Ilonka kijelentette, hogy nem megy vele, és arra kérte, menjenek in­kább a másik mozi­ba, egy érzelmes film­hez. Ezen gyakran ve­szekedtek, de a sze­relem mindig győzőit és jegyességük hax- mániáját nem veszé­lyeztette a filmek műfaja. Annál inkább Elvira, akinek na­gyon tetszett Aligai. A vőlegény azonban nem viszonozta Elvi­ra érzelmeit, csak Ilonkát szerette. A jegyespár között nemcsak a filmek miatt volt nézetelté­rés. Megtörtént, hogy Hona kirándulásra hívta Aligait, de Pis- Aa inkább a futball­mérkőzést javasolta. Gyakran volt közöl­tük vita apró-cseprő dolgok miatt is, és így történt, hogy egy májusi napon Ilonka így szólt a fiúhoz: — Nekünk nem sza­bad összeházasod­nunk. Nem értjük meg egymást. Nem lenne harmonikus a házasságunk. Igaz, én egy kissé akaratos va­gyok, tudom, van más hibám is, de nem tudok megváltozni. — Csak nem akarod felbontani a jegyesse- günket? — De igen. Nem ülünk r össze egymás­sal. A fiú halkan je­gyezte meg: — Elvirának is ez a véleménye. — Mit mondott ne­ked? — kérdezte dü­hösen, támadóan a lány. — Semmi különö­set. Szó szerint azt, amit te. Hogy nem ülünk össze. — Azt mondta az a kígyó? — De, hiszen le ugyanazt mondtad. El­vira megállapította azt is, hogy nem len­ne harmonikus a há­zasságunk. — Hallatlan! Ezt merészelte? — Meg hogy aka­ratos vagy. Van azon­kívül más hibád is, és te sohasem tudsz megváltozni. — Ilyen bestia! — De hiszen... A lány félbeszakí­totta: — Persze! Meg akar téged kaparintani! — Elvira nagyon szereti a bűnügyi fil­meket is. — Hazudik! Tudom, hogy nem bírja a ka­landorfilmeket. — Nekem azt mond­ta, hogy szívesen el­jönne velem a „Mé­reggel kezdödik”-hez. Gárdonyi: Egri ctiiliugok 1 2 3 i 5 IT] r~ sszj“ |v r 1! TT" ír Ég 14 15 s 16 ' IS 17 18 a 19 20 21 22 §323 fg a 24 | R S25 26 27 28 s 29 a Sí 30 31 32 33 34 35 36 | 37 Has1* 39 40 ág £|4t 42 43 44 45 ig 46 47 4& 49 50 K S 51 52 s 53 54 ai i 55 56 57 58 59 60 ai611 62 ' |63 SS64 t>5 6o » @ 67 68 69 gg 70 ;i a” 73 £374 75 a l a 76 L í | VÍZSZINTES: 1. Dobó főhadnagya, „a vár esze”. 14. Török férfinév. (Szulej- mán szultán egyik flát hívták így). 15. Regéket mondott. 16. TZ. 17. A félszemű török gyermekrabló Ja­nicsár. 19. EM. 21. Franciául: dal­dallam. 23. Portugália Indiai gyar­mata volt. 24. Területmértéke. 25. Állóvíz. 29. Egymást követő betűk ábécében. 30. JI. 32. Dobó futára, aki háromszor ment ki a várból a török táboron át. 35. Római szám­mal: 1100. 36. Politikai eszmét ter­jeszt. 38. Mohamedán szerzetes. 40. Női név. 41. Római számmal: 1150. 44. Cigányul: főnők, vezető. 45. Ki­pusztít. 46. Áruló, esküszegő had­nagy, aki a vár feladásáról tár­gyalt a törökkel, s a víztárolónál be Is vezette azokat. 50. ... Tibor, hegedűművészünk. 51. Folyó a Szovjetunióban. 53. Amerikai súlyemelő bajnok. 55. Vallásrövidí­tés. 57. Betűt vet. 58. Női becenév. 60. Személyes névmás. 61. Az arzén vegyjele. 62. Kézmozdulatot tesz. 64. Ford.: balatoni fürdőhelyre való. 67. Franciául: művészet. 68. Teniszjátszma. 70. Könnyen szer­zett zsákmány. 71. Ford.: virágtar­tó. 72. Tud. 74. IVA. 75. Török . férfinév. 76. Főhadnagy, 40 lova** ! sál jött a király hadából. FÜGGŐLEGES: 2. A kis Oszkár. 3. RZ. 4. Fele* ség. 5. Nem tart szórakoztatónak. 6. MIM. 7. Ford.: rugalmas anyag. 8. Bulgáriai folyó. 9. GES. 10. Egyenlő, egyforma. 11. Ford.: ri- mánkodik. 12. GL. 13. Női név. 16. Dobó apródja. 18. Róbertka. 20. A vár alkapitánya. 22. Kereskedel­mi rövidítés. 24. Területmérték. 26. Védte. 27. Vasal mássalhangzói. 28. Hálás szívvel emleget. 29. Kesereg kemény hangzói. 31. Orosz férfi­név. 33. így kezdődik az ábécé. 34. OE. 35. Kérdőnévmás. 37. Papírra vetette. 39. Hangszer segédeszköze. 41. MG. '42. Dobó főhadnagyának felesége, aki titkos alagúton ment be Réz Miklóssal a várba. 43. LD. 46. A mohamedán paradicsom szü­ze. 47. ER. 48. ös. 49. Végtelen er­dei gyümölcsfa. 52. Mint a vízszin­tes 60. szám. 54. Mutatószócska. 58. Kinéz mássalhangzói. 58. Fordít: dönt. 59. ... Piroska, a bécsi ope­raház tagja. 61. Menyasszony. 63. Terület) Egyeztető Bizottság. 65. DP. 66. Babahang. 67. Ford.: ten­geri halfajta. 69. Számnév. 71. Női énekhang. 73. RO. 75. Mint vízszintes 61. szám. A rövid és hosszú magánhangzók között nem mindenkor teszünk különbséget. A vastagon szedett sorok megfejtését a következő hét csütörtökéig nyílt levelező-lapon kell beküldeni szerkesztőségünkbe. A megfejtők között könyveket sorsolunk ki. Az elmúlt heti rejtvény helyes megfejtése: Dobó István; Ahmed: Székely Bertalan; Temesvár; alig kétezer; minaret; Drégely; All; a nők. A szerencse Welger Gyöngyi egri, Szatmári Julianna gyöngyösi és Tóth Miklós egri olvasóinknak kedvezett. A könyveket postán küldjük ki. H. CHR. ANDERSEN: A medvetáncoltató A hold mesélte azon az es­tén, mikor legfényesebben ra­gyogott: — Jó pár évvel ezelőtt tör­tént egy vidéki városban, a hír­lapok is megemlékeztek róla, de nem oly részletesen, mint én, ki szemtanúja voltam az esetnek. Az ivószobában vacsorázott a medvetáncoltató, "mialatt medvéje, mely senkinek nem ártott — dacára annak, hogy elég vad kinézése volt az udvaron egy farakás mögé köt­ve, várakozott. Fenn a padlásszobában há­rom kis gyerek játszadozott, kik közül a legidősebb körül­belül hat éves lehetett, a legfia­talabb kétévesnél nem idősebb. — Bum, bum — hallatszott a lépcső felöl. Vajon ki lehet az? Az ajtó felpattant, a nagy med­ve volt, a nagy bozontos med­ve! Unatkozott egyedül lenn az udvarban és addig cibálta a kötelet, míg az engedett, elsza­badult, meglátta a lépcsőt, me­lyen az út felfelé vezet. A gyerekek rettentően meg­ijedtek a nagy bozontos med­vétől és mindegyik a szoba más-más sarkába menekült. A medve meglátta mind a hár­mat, megszaglálta, szeretettel nyalogatta, de nem bántotta őket. — Ez biztosan valami nagy kutya — gondolták a gyerekek, előbújtak és simogatni kezdték a közben a padlóra feküdt medvét. A legkisebb feltápász- kodott rá, bújósdit játszott aranyhajú fejecskéjével a sű­rű, fekete szőrmében. Ekkor a legidősebb elővette játék dobját és úgy belevágott, hogy az félelmesen felnyögött. A medve erre felemelkedett hátsó lábaira és oly táncba kezdett, hogy öröm volt nézni. A másik két gyerek elővette puskáját, a medvének is a mellső lábába tették a harma­dikat, melyet az lehető ügye­sen tartott. Remek bajtársnak bizonyult és katonásan mene­telni kezdtek: — Egy, kettő, egy, kettő! A nagy lárma lehallatszott a vendéglőbe is. Ekkor valaki lenyomta a kilincset, az ajtó felpattant és ott állt — a gyer­mekek ‘anyja. Látni kellett vol­na megszólalni nem képes ije­delmét, krétafehér, sápadt ar­cát, félig nyitva felejtett száját éti megmerevedett szemeit. De a legkisebb gyermek lel­kes örömmel integetett neki és kitörő lelkesedéssel kiabálta csiripelő hangján: — Csak katonásdit játszunk! Az ajtóban ekkor jelent meg á medvetáncoltató. Fordította: Pongrácz Eta Az inlluenza vírusa mindent kibír... Az angol „Natura” című «fo­lyóiratban megjelent cikk meg­állapítja, hogy az influenza vírusok annyira ellenállók, hogy rakétában már többszö­rösen megkerülték a Földet és semmit sem• veszítettek viru- lenciájukból. Egy texasi tudo­mányos intézet, amely az űr­hajózás orvosi vonatkozásaival foglalkozik, jelentette, hogy egy Discoverer típusú rakétá­ban légmentes fémtokban levő influenza vírusok 33-szor ke­rülték meg a Földet, négy na­pig voltak a világűrben, a föl­di nehézkedési erő kilencsze­rese hatott rájuk, óriási hő­mérsékleti ingadozásokat éltek út, és mindezek ellenére, „ép­ségben” maradtak. — Es elmennél ve­le? — Nézd, a film na­gyon izgalmas. És íe úgyis fel akarod bon­tani az eljegyzésün­ket. — Hogyne, hogy El­vira a markába ne­vessen? Tetszene ne­ki, ha mi szakítanánk.’ — Hát... hát... nem végleges az elha­tározásod ? — Ez Elvira. Tele­beszéli a fejedet. Azért, mert néha ve­szekszünk? Igaz, né­ha van közöttünk egy kis nézeteltérés, de tulajdonképpen majd­nem mindenben meg­értjük egymást. Na­gyon érdekes a film? — Nagyon! — És nagyon sze­retsz? — Nagyon! — Akkor siessünk, mert nem kapunk je­gyet. — simult a lány a fiúhoz. Palásti László

Next

/
Oldalképek
Tartalom