Népújság, 1962. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-13 / 214. szám

4 NÉPÚJSÁG 1962. szeptember 13., csütörtök Bemutatjuk szocialista brigádvezetőt az Eger—Gyöngyösvidéki Állami pincegazdaság szállításvezető­jét. A 10 tagú, Tyitov nevét vi­selő szocialista brigád két éve alakult, s ez idő alatt kétszer nyerte el a szocialista brigád ámet, s most az oklevelet. Kakuk László a kiváló dol­gozó oklevél büszke tulajdono­sa is. — A NORMAKÉRDÉSRÖL tartott tanácskozást tegnap délután fél ötkor Egerben a Gépállomási Tudományos Egyesület az SZMT székhá­zában. — MEGYEI szinten tartják meg értekezletüket hétfőn dél- eLött a kisipari szövetkezetek szövetkezeti bizottságainak tit­kárai Egerben, ahol az első félév eredményeit, hiányossá­gait, a Vili. pártkongresszus irányelveit és a kongresszusi munkaverseny eddigi eredmé­nyeit beszélik meg. — MEGJELENT a Kisipari Szövetkezetek Híradójának legújabb száma. A híradó főbb cikkeiben a tsz-építkezé- sekkel, az OKISZ IV. küldött- közgyűlése tiszteletére indí­tott munkaverseny eredmé­nyeivel, a vagyonvédelemmel foglalkozik. — 675 LAKÁST építenek fel állami beruházásból — a fel- szabadulás óta — az Ózdvidéki Szénbányászati Tröszt terüle­tén, mintegy 88 millió forintos költséggel: ebből Egercsehi-bá- nyatelepen 138 lakás épült, 20 millió forintos beruházással. Egy grafikai kiállításról AKI A NYÁR folyamán, vagy mostanában megfordult a TIT egri klubhelyiségében, kellemes meglepetéssel láthat­ta, hogy a falakat szép grafikai munkák díszítik. Itt állította ki alkotásainak egy részét Tró­ján Marian, a Lengyelország­ból hozzánk származott fiatal művész, hogy csendben folyta­tott művészi tevékenységéről szűk körben beszámoljon. A házi jellegű gyűjtemény-bemu­tatásnak nincsen kiállítás-igé­nye, a képek nem nagy száma és a klubhelyiség hangulatához és berendezéséhez alkalmazko­dó méretei hivalkodás nélkül simulnak az összképbe. A belépő szemét először a markánsabb megfogalmazású, monumentális igényű munkák vonják magukra — bár ezek is 'kisméretűek —, majd a csendes körben ézés folyamán lépnek sorban előtérbe a halkabb hangvételű, közeli szemlélésre szánt aprólékosabban meg­munkált képek. A legelső mű, amelyik meg­kapja a tekintetet, a Mickie- wiczről készült fametszet. A fehér—fekete hatásra épülő arckép lényeget adó, egyszerű és monumentális felfogása nemcsak a technika alapos is­meretét mutatja, hanem alko­tója jó karakterérzékét és ízlé­sét is. Hasonló felfogásban született az öreg emberről és a fiatal fiúról készült metszet is. A profilban ábrázolt fiú-fej meg­jelenítésében ügyesen használ­ta fel a művész a technika ad­ta lehetőségeket. A fej konst­rukciójának éreztetése és a lát­vány síkokba rendezése bizo­nyos egészséges dekoratív tö­rekvést mutat. A KIÁLLÍTOTT képek leg­nagyobb része ex libris, részben lino-, részben fametszet-tech­nikával. A többnyire féltenyér­nyi nagyságnál kisebb munkák — rendeltetésüknél fogva — a közelről nézést és a formai- tartalmi elemzést kívánják. En­nek során az a benyomása tá­mad a szemlélőnek, hogy Tro­jan Marian ezen a téren még keresi a megfelelő kifejezési formát. Ugyanis a szépen stili­zált, redukált és tömören elő­adott darabok mellett találha­tó naturalisztikus jellegű, kissé zsúfolt kompozíciójú munka is. Ezeknél talán túlságosan elő­térbe jutott a gondolati elem és a művész nem tudott hatá­rozott álláspontot foglalni a naturalizmus és a dekorativitás között. Az ex librisek sorából mű­vészi érettség tekintetében ki­ugrik a Bakó Ferenc ex librise. A kis metszet rendkívül finom technikával, fejlett ízléssel és nemes archaizálással jeleníti meg az egri várat. Külön ér­deme a kis munkának, hogy a grafika könnyen szárazzá váló eszközével költői hangulatot is tud teremteni. Hasonló költőiség jellemzi a Kishonthy Jenő ex librisét, amelyen szerencsésen kevere­dik a térbeli ábrázolás a sík- jellegűvel. Tömör kompozíció­ja nem válik túlzsúfolttá, mert kellő mértéktartással alkal­mazza a fehér-fekete ellentétét. A gondolati tartalom finom éreztetése pedig megóvja az üres technikai ügyeskedéstől. Játékos könnyedség és a vé­letlen adta hatások szerencsés kihasználása jellemzi azt a pár női fejet, amelyeket mono- típiával készített a művész. A csendes hangvételű kis rajzok, a vonalas megfogalmazás és a tónusos megjelenítés között mozognak. Hangulati tartal­muk bensőséges, lírai, kissé álomszerű és ez teszi őket olyan megnyerővé. A felsorakoztatott néhány példából talán kitűnik, hogy alkotójuk számára a művészet szívügy, belső szükségszerűség és egyéniségének természetes kifejezőmódja. Mint az egri Dobó István Múzeum munka­társa, nem főhivatásként fog­lalkozik Trojan Marian grafi­kával, hanem szabad idejének ellopott óráiban, magasrendű szórakozásképpen. Ez irányú tanulmányait sem tudta rend­szeresen, iskola adta keretek között végezni. Hazájában, Lengyelországban járt szakkö­rökbe: a fafaragás ősi városá­ban, Krakkóban leste el a régi és a jelenkori művészek keze- munkája nyomán a technika titkait és autodidaktika úton fejlesztette tudását. BÁRMENNYIRE is megho­nosodott Egerben Trojan Ma­rian, szülőföldjével nem szakí­totta meg a kapcsolatot és a közeljövőben szülővárosában, Przemyslben szándékozik két másik fiatal társával kis kiállí­tással bemutatkozni. Egerben többször szerepelt, mint a Kép­zőművész Munkacsoport tagja és a továbbiakban is szeretne Egerben és más vidéki város­ban a közönség elé kerülni al­kotásaival. Számára is, mint minden más képzőművész szá­mára — a közönséggel való kapcsolat, az elhangzó bí­rálatok, vélemények jelentik a továbbfejlődéshez szükséges mozgató erőt és biztosítékot arra, hogy munkássága nem elszigetelt és önmagáért létező csupán, hanem hozzájárul kul­túránk gazdagításához. Dr. Baskai Emőné GONDOL A SZÜLŐI ÉRTEKEZLETRE — így majd elhiszi a mamád, hogy milyen tanuló vagy! (Kiss Béla rajza.) ,1962. SZEPTEMBER 13., f CSÜTÖRTÖK < KORNÉL 90 évvel ezelőtt, 1872. szeptem­ber 13-án halt meg LUDWIG FEUERBACH, a Marx előtti kor­szak legkiemelkedőbb materialista filozófusa. Bár Hegel tanítványa ' volt, de a Hegeli filozófia bírála- ? tához (1839) című művében elve- í tette mestere idealizmusát. A ke- I reszténység lényege (1841) című \ művének nagy jelentősége van a ? materializmus fejlődése szem- f pontjából. A fiatal Marxra és En- I gelsre nagy hatással volt Feuer- > bach filozófiája, mindketten mű- r veikben nagyra értékelték törté- I nelmi jelentőségét, de ugyanakkor bírálták azért, mert a forradal- ! mák, sőt általában a társadalmi viszonyok történelemformáló ere­jét nem ismerte fel. Válogatott Ludwig Feuerbach filozófiai művei magyarul is meg- \ jelentek. í 370 évvel ezelőtt, 1592-ben e napon halt meg MICHEL MON- I TAIGNE francia író. Tanulmányok (1580—88) című művében a > tudomány, a társadalom és az erkölcs problémáit tekinti át. Ké- < telkedik a tudományos igazságokban, a kísérletekre és a ta- 2 pasztalatgyűjtésre hívja fel a figyelmet. Az akkori neveléssel I szemben a gyakorlatias, világi szellemű módszer bevezetését sür- l lio évvel ezelőtt, 1852-ben e napon született PETELEI ISTVÁN [ író. Regényei közül a kisváros nyomasztó légköréből me- l nekülni vágyó emberek sorsát ábrázolók tűnnek ki. I Érdekes találmányok és felfedezések: 85 évvel ezelőtt, 1877-ben született WILHELM FILCHNER né­met kutató. Több expedíciót vezetett (Tibetbe, a Déli-sarkra, Közép-Ázsiába). Ez utóbbi expedíciója történetét 11 kötetben írta meg. Egyéb művei: A hatodik földrész (1922). Vihar Ázsia felett (1924). 75 évvel ezelőtt, 1887-ben e napon születet? LEOPOLD RU- ZICKA, cseh származású svájci kémikus. A magas terpentin tartalmú vegyületek kémiai tulajdonságait kutatta. A polimetilé- nekkel és a nagy szén-atomszámú terpénekkel folytatott vizs­gálataiért 1939-ben Nóbel-díjat kapott. FILM - FILM - FILM - FILM - FILM Eltűnt egy asszony Fordulatos, a szokványostól eltérő bűnügyi történet, amely­ben nemcsak a tettes, hanem az áldozat kiléte is ismeretlen. Magyarul beszélő csehszlovák film, amelyet a gyöngyösi Sza­badság mutat be, szeptember 13—16-ig. Könyv a második világháború egy megrázó tragédiájáról Calais közelében', még a második világháborúból származó romok kö­zül két ember bújt élő: egy férfi és egy nő. Ruházatuk rongyos, fakó és piszkos volt, hajuk hátukat verdes- te, a férfinak a szakálla pedig majd­nem derékig ért. Arcuk a fájdalom­tól eltorzult és a borús nap ellenére is csak hunyorgattak. A környéken lakó emberek felfi­gyeltek rájuk és jelentették az ille­tékes hatóságoknak. Kis idő múlva mind a két embert kórházba szállí­tották. Fizikailag mind a ketten tel­jesen kimerültek voltak. A rendőrség a kórházban kihall­gatta őket. A férfit Clauder Brac- kennak hívták, az angol légihad­erőnek volt a pilótája, a nő Zena Lucsenko, orosz hadifogoly volt. Az esemény 1948. április 4-én ját­szódott le. Azóta már több mint tizennégy év élt el és Clauder Bracken híres ember lett. Könyvben dolgozta fel élmé­nyeit, hogyan volt négy éven át el­temetve a föld alatt és milyen kí­nokat és megpróbáltatásokat állt ki, míg sikerült kiásnia magát. A mennydörgés Az esemény láncolata 1943. októ­ber 13-án kezdődött. Ekkor lőtték le Bracken repülőgépét Hollandia fö­lött. Csak néhány nap múlva fogták el a németek, amikor át akarta lép­ni a belga—francia határt. Mimoy- aeguesbe, Calais közelébe vitték, hogy dolgozzon a németek egy kí­sérleti telepén, ahol a tudósok százai a V—3-mal, a németek legutolsó gyilkos fegyverével kísérleteztek. A telep föld alatti volt. A föld mélyébe folyosókat kellett építeni és csarnokokat vájni. Bracken még sok társával együtt itt dolgozott, ásták az újabb alagutakat és hordták a föl­det. Az angol légierő gyakran bom­bázta a kísérleti telepet és ilyenkor a munkálatok szüneteltek. Az ango­lok ugyanis azt hitték, hogy itt ál­lásokat készítenek a V—1 és V—2-es lövedékek kilövésére. A tragédia 1944. július 5-én kezdődött. Brackent a föld alatti élelmiszerraktárba ren­delték, a 150 méter mélységben hú­zódó főfolyosó végébe. A hadifog­lyok élelmiszeradagját kellett átven­nie. Abban az időben hatan voltak ott rajta kívül: Wolters szakaszveze­tő, Thiel káplár és négy orosz mun­kásnő. Megrakták kocsid át, de ami­kor vissza akart térni, megremegett velük a föld. Az angolok megkezd­ték a kísérleti telep szőnyegbombá­zását. Brackennek olyan érzése volt, mintha a föld remegése közben az ég is zengett volna. A következő pillanatban pedig elkezdett minden omladozni. Bracken körül újból meg­remegett minden és valami ütés folytán a földre esett. Amikor magához tért, hiába nyi­totta ki szemét, sötétség fogadta. Olyan volt, mintha megvakult volna. Ismerte a folyosót, hiszen ő is az építők között volt és sikerült is ki­tapogatnia a biztonsági dobozt és onnan meggyújtott egy gyertyát. Nem messze tőle az egyik lány holt­testét pillantotta meg, a másik há­rom pedig egymáshoz szorulva ült és megrettenve pislogott a félho­mályba. Wolters szakaszvezető is a földön feküdt, egy nagy gerenda zu­hant a lábára. Thiel káplárral együt­tesen megszabadították a másik né­met katonát. Az első biztonsági intézkedések után terepszemlét tartottak. A fo­lyosó bejárata is beszakadt és rádöb­bentek a szörnyű valóságra — élve el vannak temetve, a föld felszíne alatt, 150 méter mélységben. Zena Lucsenko, az egyik orosz lány azelőtt ápolónő volt. A kis kézipati­kának majdnem egész tartalmát fel­használta, hogy helyreigazítsa Wol­ters törött lábát. Bracken, miután eltemette a negyedik orosz lányt, Ludmillával és Olgával nekilátott az élelmiszerraktár tartalmának meg­vizsgálásához. Volt minden — hús­konzervek, szárított hal, gyógyszer, még paraffint is találtak, úgyhogy a világítás kérdését is úgy ahogy, megoldották. Az egyik orosz lány talált még egy láda vilianylámpát is, elegendő elemmel és kis égőkkel... Títs körömmel Az első megrázkódtatás után né­hány nap telt el, amíg a kedélyek lecsillapodtak. Időközben teljesen át­kutatták a folyosót és a raktárt, a folyosó mennyezetén találtak egy 15 centiméteres átmérőjű csövet, ame­lyen keresztül vülanydrátokat vezet­tek a föld mélyébe a németek. Gyu­fával megállapították, hogy a cső nem sérült meg, mert rajta keresz­tül kaptak levegőt. A folyosó falán talajvíz csöpögött, úgyhogy a leg­szükségesebb életfeltételek megvol­také Elhatározták, hogy megkísérlik magukat kiásni. Az ásás igen lassan menti, mert a talaj elég kemény volt. Felváltva dolgozott a két férfi és a három nő, mégis naponta alig tudtak egy köb­méternél több földet kikaparni Ásó­nak tíz ujjúkat és konzervdobozfe­deleket használtak. Néhány nap után Thiel megunta az ásást és javasolta, lakjanak jól, dorbézoljanak egyet és utána legyen mindegyikük öngyil­kos. ' Thiel javaslatát Wolters is támo­gatta, mert lábcsontja nemigen akart összeforrni és állandóan fájdalmai voltak. Gyilkosság Bracken nagyon aggódott, mert a két német kedwesztóse rájuk is át­ragadhatott volna. Egy napon meg is történt a tragédia. Woltersnek a szokásosnál is nagyobb fájdalmai voltak és Olgát, az egyik orosz lányt mellé rendelték, hogy vigyázzon rá és szolgálja ki. Bracken, Thiel, Zena és Ludmilla a tárnát vájták. Egyszerre a raktárból Wolters ka­caja hallatszott ki. Zena Olgát hív­ta, de a lány hangja nem hallat­szott. A raktárban borzalmas látvány tárult eléjük. Wolters mellett Olga élettelen teste feküdt. Wolters pe­dig még mindig nyakát szorongatta és őrülten hahotázott. Beleőrült fáj­dalmába. A következő pillanatban pedig újabb tragédia játszódott le. Bracken, Zena »gyűlölettől eltorzult arcát pillantotta meg maga mellett, kezében Thiel pisztolyát tartotta és egy dörrenés kioltotta az őrült Wol­ters életiét is. Most már csak négyen maradtak. Dolgoztak, ettek és aludtak. így ment az napról napra, fejük fölött a tárna pedig nap nap után maga­sabb lett. Egy napon azonban meg kellett állni. A további fúrást egy sziklaréteg megakadályozta. Thiel javaslatára, dinamittal el is távolí­tották az útjukba eső sziklát. A tár­na ekkor már majdnem száz méter magas volt. Mind a négyen olyan soványak voltak már, mint négy csontváz, csak szédelegtek. A fizikai kimerültség okozta Thiel vesztét. Egy napon vá- jás közben elszédült és lezuhant a mélységbe. A három embert ural­mába kerítette a letargia. Kilátás­talannak találták a további küzdel­met. Elemeik is elfogytak, a paraf­finból is kevés maradt és mindhár­man tudták, hogy a teljes sötétség­ben el vannak veszve. Az újabb tragédia nem is váratott magára so­káig. Egy napon hiába ébresztgették Ludmillát, teste meleg volt még, de élettelen. Egy konzervfedéllel fel­vágta ereit és elvérzett. Utolsó erővel Ez a tragédia mintha új erőt adott volna Brackennak. Emberfeletti erő­vel vájt tovább. A rézsutosan emel­kedő tárnában egy üreget vájtak, felhozták a raktárból a szükséges élelmet, úgyhogy nem is jártak mér többet le az alsó raktárba. Egy napon elérkeztek az agyag­rétegig, majd néhány nap múlva szárazabb földrétegre bukkantak, amely mind jobban és jobban om­ladozott. Néha-néha kavicsokra is akadtak. Egy napon örömteli kiáltás tört ki Zena torkából, a föld között gyökereket találtak. Tudták, hogy ez mér a kínlódásuk végét jelenti. Ahol gyökér van, ott vannak a fák is és ott a föld felszíne nincs már mesz- sze. Végre ez a nap is elérkezett. Négy év után újból világoson vol­tak. Először fájdalmas volt ez az érzés, de gyorsan megszokták. Mi­után 1948 augusztusában kikerültek a kórházból, Claude Bracken SS Zena Lucsenko összeházasodtak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom