Népújság, 1962. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-13 / 214. szám
4 NÉPÚJSÁG 1962. szeptember 13., csütörtök Bemutatjuk szocialista brigádvezetőt az Eger—Gyöngyösvidéki Állami pincegazdaság szállításvezetőjét. A 10 tagú, Tyitov nevét viselő szocialista brigád két éve alakult, s ez idő alatt kétszer nyerte el a szocialista brigád ámet, s most az oklevelet. Kakuk László a kiváló dolgozó oklevél büszke tulajdonosa is. — A NORMAKÉRDÉSRÖL tartott tanácskozást tegnap délután fél ötkor Egerben a Gépállomási Tudományos Egyesület az SZMT székházában. — MEGYEI szinten tartják meg értekezletüket hétfőn dél- eLött a kisipari szövetkezetek szövetkezeti bizottságainak titkárai Egerben, ahol az első félév eredményeit, hiányosságait, a Vili. pártkongresszus irányelveit és a kongresszusi munkaverseny eddigi eredményeit beszélik meg. — MEGJELENT a Kisipari Szövetkezetek Híradójának legújabb száma. A híradó főbb cikkeiben a tsz-építkezé- sekkel, az OKISZ IV. küldött- közgyűlése tiszteletére indított munkaverseny eredményeivel, a vagyonvédelemmel foglalkozik. — 675 LAKÁST építenek fel állami beruházásból — a fel- szabadulás óta — az Ózdvidéki Szénbányászati Tröszt területén, mintegy 88 millió forintos költséggel: ebből Egercsehi-bá- nyatelepen 138 lakás épült, 20 millió forintos beruházással. Egy grafikai kiállításról AKI A NYÁR folyamán, vagy mostanában megfordult a TIT egri klubhelyiségében, kellemes meglepetéssel láthatta, hogy a falakat szép grafikai munkák díszítik. Itt állította ki alkotásainak egy részét Tróján Marian, a Lengyelországból hozzánk származott fiatal művész, hogy csendben folytatott művészi tevékenységéről szűk körben beszámoljon. A házi jellegű gyűjtemény-bemutatásnak nincsen kiállítás-igénye, a képek nem nagy száma és a klubhelyiség hangulatához és berendezéséhez alkalmazkodó méretei hivalkodás nélkül simulnak az összképbe. A belépő szemét először a markánsabb megfogalmazású, monumentális igényű munkák vonják magukra — bár ezek is 'kisméretűek —, majd a csendes körben ézés folyamán lépnek sorban előtérbe a halkabb hangvételű, közeli szemlélésre szánt aprólékosabban megmunkált képek. A legelső mű, amelyik megkapja a tekintetet, a Mickie- wiczről készült fametszet. A fehér—fekete hatásra épülő arckép lényeget adó, egyszerű és monumentális felfogása nemcsak a technika alapos ismeretét mutatja, hanem alkotója jó karakterérzékét és ízlését is. Hasonló felfogásban született az öreg emberről és a fiatal fiúról készült metszet is. A profilban ábrázolt fiú-fej megjelenítésében ügyesen használta fel a művész a technika adta lehetőségeket. A fej konstrukciójának éreztetése és a látvány síkokba rendezése bizonyos egészséges dekoratív törekvést mutat. A KIÁLLÍTOTT képek legnagyobb része ex libris, részben lino-, részben fametszet-technikával. A többnyire féltenyérnyi nagyságnál kisebb munkák — rendeltetésüknél fogva — a közelről nézést és a formai- tartalmi elemzést kívánják. Ennek során az a benyomása támad a szemlélőnek, hogy Trojan Marian ezen a téren még keresi a megfelelő kifejezési formát. Ugyanis a szépen stilizált, redukált és tömören előadott darabok mellett található naturalisztikus jellegű, kissé zsúfolt kompozíciójú munka is. Ezeknél talán túlságosan előtérbe jutott a gondolati elem és a művész nem tudott határozott álláspontot foglalni a naturalizmus és a dekorativitás között. Az ex librisek sorából művészi érettség tekintetében kiugrik a Bakó Ferenc ex librise. A kis metszet rendkívül finom technikával, fejlett ízléssel és nemes archaizálással jeleníti meg az egri várat. Külön érdeme a kis munkának, hogy a grafika könnyen szárazzá váló eszközével költői hangulatot is tud teremteni. Hasonló költőiség jellemzi a Kishonthy Jenő ex librisét, amelyen szerencsésen keveredik a térbeli ábrázolás a sík- jellegűvel. Tömör kompozíciója nem válik túlzsúfolttá, mert kellő mértéktartással alkalmazza a fehér-fekete ellentétét. A gondolati tartalom finom éreztetése pedig megóvja az üres technikai ügyeskedéstől. Játékos könnyedség és a véletlen adta hatások szerencsés kihasználása jellemzi azt a pár női fejet, amelyeket mono- típiával készített a művész. A csendes hangvételű kis rajzok, a vonalas megfogalmazás és a tónusos megjelenítés között mozognak. Hangulati tartalmuk bensőséges, lírai, kissé álomszerű és ez teszi őket olyan megnyerővé. A felsorakoztatott néhány példából talán kitűnik, hogy alkotójuk számára a művészet szívügy, belső szükségszerűség és egyéniségének természetes kifejezőmódja. Mint az egri Dobó István Múzeum munkatársa, nem főhivatásként foglalkozik Trojan Marian grafikával, hanem szabad idejének ellopott óráiban, magasrendű szórakozásképpen. Ez irányú tanulmányait sem tudta rendszeresen, iskola adta keretek között végezni. Hazájában, Lengyelországban járt szakkörökbe: a fafaragás ősi városában, Krakkóban leste el a régi és a jelenkori művészek keze- munkája nyomán a technika titkait és autodidaktika úton fejlesztette tudását. BÁRMENNYIRE is meghonosodott Egerben Trojan Marian, szülőföldjével nem szakította meg a kapcsolatot és a közeljövőben szülővárosában, Przemyslben szándékozik két másik fiatal társával kis kiállítással bemutatkozni. Egerben többször szerepelt, mint a Képzőművész Munkacsoport tagja és a továbbiakban is szeretne Egerben és más vidéki városban a közönség elé kerülni alkotásaival. Számára is, mint minden más képzőművész számára — a közönséggel való kapcsolat, az elhangzó bírálatok, vélemények jelentik a továbbfejlődéshez szükséges mozgató erőt és biztosítékot arra, hogy munkássága nem elszigetelt és önmagáért létező csupán, hanem hozzájárul kultúránk gazdagításához. Dr. Baskai Emőné GONDOL A SZÜLŐI ÉRTEKEZLETRE — így majd elhiszi a mamád, hogy milyen tanuló vagy! (Kiss Béla rajza.) ,1962. SZEPTEMBER 13., f CSÜTÖRTÖK < KORNÉL 90 évvel ezelőtt, 1872. szeptember 13-án halt meg LUDWIG FEUERBACH, a Marx előtti korszak legkiemelkedőbb materialista filozófusa. Bár Hegel tanítványa ' volt, de a Hegeli filozófia bírála- ? tához (1839) című művében elve- í tette mestere idealizmusát. A ke- I reszténység lényege (1841) című \ művének nagy jelentősége van a ? materializmus fejlődése szem- f pontjából. A fiatal Marxra és En- I gelsre nagy hatással volt Feuer- > bach filozófiája, mindketten mű- r veikben nagyra értékelték törté- I nelmi jelentőségét, de ugyanakkor bírálták azért, mert a forradal- ! mák, sőt általában a társadalmi viszonyok történelemformáló erejét nem ismerte fel. Válogatott Ludwig Feuerbach filozófiai művei magyarul is meg- \ jelentek. í 370 évvel ezelőtt, 1592-ben e napon halt meg MICHEL MON- I TAIGNE francia író. Tanulmányok (1580—88) című művében a > tudomány, a társadalom és az erkölcs problémáit tekinti át. Ké- < telkedik a tudományos igazságokban, a kísérletekre és a ta- 2 pasztalatgyűjtésre hívja fel a figyelmet. Az akkori neveléssel I szemben a gyakorlatias, világi szellemű módszer bevezetését sür- l lio évvel ezelőtt, 1852-ben e napon született PETELEI ISTVÁN [ író. Regényei közül a kisváros nyomasztó légköréből me- l nekülni vágyó emberek sorsát ábrázolók tűnnek ki. I Érdekes találmányok és felfedezések: 85 évvel ezelőtt, 1877-ben született WILHELM FILCHNER német kutató. Több expedíciót vezetett (Tibetbe, a Déli-sarkra, Közép-Ázsiába). Ez utóbbi expedíciója történetét 11 kötetben írta meg. Egyéb művei: A hatodik földrész (1922). Vihar Ázsia felett (1924). 75 évvel ezelőtt, 1887-ben e napon születet? LEOPOLD RU- ZICKA, cseh származású svájci kémikus. A magas terpentin tartalmú vegyületek kémiai tulajdonságait kutatta. A polimetilé- nekkel és a nagy szén-atomszámú terpénekkel folytatott vizsgálataiért 1939-ben Nóbel-díjat kapott. FILM - FILM - FILM - FILM - FILM Eltűnt egy asszony Fordulatos, a szokványostól eltérő bűnügyi történet, amelyben nemcsak a tettes, hanem az áldozat kiléte is ismeretlen. Magyarul beszélő csehszlovák film, amelyet a gyöngyösi Szabadság mutat be, szeptember 13—16-ig. Könyv a második világháború egy megrázó tragédiájáról Calais közelében', még a második világháborúból származó romok közül két ember bújt élő: egy férfi és egy nő. Ruházatuk rongyos, fakó és piszkos volt, hajuk hátukat verdes- te, a férfinak a szakálla pedig majdnem derékig ért. Arcuk a fájdalomtól eltorzult és a borús nap ellenére is csak hunyorgattak. A környéken lakó emberek felfigyeltek rájuk és jelentették az illetékes hatóságoknak. Kis idő múlva mind a két embert kórházba szállították. Fizikailag mind a ketten teljesen kimerültek voltak. A rendőrség a kórházban kihallgatta őket. A férfit Clauder Brac- kennak hívták, az angol légihaderőnek volt a pilótája, a nő Zena Lucsenko, orosz hadifogoly volt. Az esemény 1948. április 4-én játszódott le. Azóta már több mint tizennégy év élt el és Clauder Bracken híres ember lett. Könyvben dolgozta fel élményeit, hogyan volt négy éven át eltemetve a föld alatt és milyen kínokat és megpróbáltatásokat állt ki, míg sikerült kiásnia magát. A mennydörgés Az esemény láncolata 1943. október 13-án kezdődött. Ekkor lőtték le Bracken repülőgépét Hollandia fölött. Csak néhány nap múlva fogták el a németek, amikor át akarta lépni a belga—francia határt. Mimoy- aeguesbe, Calais közelébe vitték, hogy dolgozzon a németek egy kísérleti telepén, ahol a tudósok százai a V—3-mal, a németek legutolsó gyilkos fegyverével kísérleteztek. A telep föld alatti volt. A föld mélyébe folyosókat kellett építeni és csarnokokat vájni. Bracken még sok társával együtt itt dolgozott, ásták az újabb alagutakat és hordták a földet. Az angol légierő gyakran bombázta a kísérleti telepet és ilyenkor a munkálatok szüneteltek. Az angolok ugyanis azt hitték, hogy itt állásokat készítenek a V—1 és V—2-es lövedékek kilövésére. A tragédia 1944. július 5-én kezdődött. Brackent a föld alatti élelmiszerraktárba rendelték, a 150 méter mélységben húzódó főfolyosó végébe. A hadifoglyok élelmiszeradagját kellett átvennie. Abban az időben hatan voltak ott rajta kívül: Wolters szakaszvezető, Thiel káplár és négy orosz munkásnő. Megrakták kocsid át, de amikor vissza akart térni, megremegett velük a föld. Az angolok megkezdték a kísérleti telep szőnyegbombázását. Brackennek olyan érzése volt, mintha a föld remegése közben az ég is zengett volna. A következő pillanatban pedig elkezdett minden omladozni. Bracken körül újból megremegett minden és valami ütés folytán a földre esett. Amikor magához tért, hiába nyitotta ki szemét, sötétség fogadta. Olyan volt, mintha megvakult volna. Ismerte a folyosót, hiszen ő is az építők között volt és sikerült is kitapogatnia a biztonsági dobozt és onnan meggyújtott egy gyertyát. Nem messze tőle az egyik lány holttestét pillantotta meg, a másik három pedig egymáshoz szorulva ült és megrettenve pislogott a félhomályba. Wolters szakaszvezető is a földön feküdt, egy nagy gerenda zuhant a lábára. Thiel káplárral együttesen megszabadították a másik német katonát. Az első biztonsági intézkedések után terepszemlét tartottak. A folyosó bejárata is beszakadt és rádöbbentek a szörnyű valóságra — élve el vannak temetve, a föld felszíne alatt, 150 méter mélységben. Zena Lucsenko, az egyik orosz lány azelőtt ápolónő volt. A kis kézipatikának majdnem egész tartalmát felhasználta, hogy helyreigazítsa Wolters törött lábát. Bracken, miután eltemette a negyedik orosz lányt, Ludmillával és Olgával nekilátott az élelmiszerraktár tartalmának megvizsgálásához. Volt minden — húskonzervek, szárított hal, gyógyszer, még paraffint is találtak, úgyhogy a világítás kérdését is úgy ahogy, megoldották. Az egyik orosz lány talált még egy láda vilianylámpát is, elegendő elemmel és kis égőkkel... Títs körömmel Az első megrázkódtatás után néhány nap telt el, amíg a kedélyek lecsillapodtak. Időközben teljesen átkutatták a folyosót és a raktárt, a folyosó mennyezetén találtak egy 15 centiméteres átmérőjű csövet, amelyen keresztül vülanydrátokat vezettek a föld mélyébe a németek. Gyufával megállapították, hogy a cső nem sérült meg, mert rajta keresztül kaptak levegőt. A folyosó falán talajvíz csöpögött, úgyhogy a legszükségesebb életfeltételek megvoltaké Elhatározták, hogy megkísérlik magukat kiásni. Az ásás igen lassan menti, mert a talaj elég kemény volt. Felváltva dolgozott a két férfi és a három nő, mégis naponta alig tudtak egy köbméternél több földet kikaparni Ásónak tíz ujjúkat és konzervdobozfedeleket használtak. Néhány nap után Thiel megunta az ásást és javasolta, lakjanak jól, dorbézoljanak egyet és utána legyen mindegyikük öngyilkos. ' Thiel javaslatát Wolters is támogatta, mert lábcsontja nemigen akart összeforrni és állandóan fájdalmai voltak. Gyilkosság Bracken nagyon aggódott, mert a két német kedwesztóse rájuk is átragadhatott volna. Egy napon meg is történt a tragédia. Woltersnek a szokásosnál is nagyobb fájdalmai voltak és Olgát, az egyik orosz lányt mellé rendelték, hogy vigyázzon rá és szolgálja ki. Bracken, Thiel, Zena és Ludmilla a tárnát vájták. Egyszerre a raktárból Wolters kacaja hallatszott ki. Zena Olgát hívta, de a lány hangja nem hallatszott. A raktárban borzalmas látvány tárult eléjük. Wolters mellett Olga élettelen teste feküdt. Wolters pedig még mindig nyakát szorongatta és őrülten hahotázott. Beleőrült fájdalmába. A következő pillanatban pedig újabb tragédia játszódott le. Bracken, Zena »gyűlölettől eltorzult arcát pillantotta meg maga mellett, kezében Thiel pisztolyát tartotta és egy dörrenés kioltotta az őrült Wolters életiét is. Most már csak négyen maradtak. Dolgoztak, ettek és aludtak. így ment az napról napra, fejük fölött a tárna pedig nap nap után magasabb lett. Egy napon azonban meg kellett állni. A további fúrást egy sziklaréteg megakadályozta. Thiel javaslatára, dinamittal el is távolították az útjukba eső sziklát. A tárna ekkor már majdnem száz méter magas volt. Mind a négyen olyan soványak voltak már, mint négy csontváz, csak szédelegtek. A fizikai kimerültség okozta Thiel vesztét. Egy napon vá- jás közben elszédült és lezuhant a mélységbe. A három embert uralmába kerítette a letargia. Kilátástalannak találták a további küzdelmet. Elemeik is elfogytak, a paraffinból is kevés maradt és mindhárman tudták, hogy a teljes sötétségben el vannak veszve. Az újabb tragédia nem is váratott magára sokáig. Egy napon hiába ébresztgették Ludmillát, teste meleg volt még, de élettelen. Egy konzervfedéllel felvágta ereit és elvérzett. Utolsó erővel Ez a tragédia mintha új erőt adott volna Brackennak. Emberfeletti erővel vájt tovább. A rézsutosan emelkedő tárnában egy üreget vájtak, felhozták a raktárból a szükséges élelmet, úgyhogy nem is jártak mér többet le az alsó raktárba. Egy napon elérkeztek az agyagrétegig, majd néhány nap múlva szárazabb földrétegre bukkantak, amely mind jobban és jobban omladozott. Néha-néha kavicsokra is akadtak. Egy napon örömteli kiáltás tört ki Zena torkából, a föld között gyökereket találtak. Tudták, hogy ez mér a kínlódásuk végét jelenti. Ahol gyökér van, ott vannak a fák is és ott a föld felszíne nincs már mesz- sze. Végre ez a nap is elérkezett. Négy év után újból világoson voltak. Először fájdalmas volt ez az érzés, de gyorsan megszokták. Miután 1948 augusztusában kikerültek a kórházból, Claude Bracken SS Zena Lucsenko összeházasodtak.