Népújság, 1962. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-15 / 216. szám

1963. szeptember 15., szombat NÉPÚJSÁG s KOVÁCS ENDRE Young American / A sok meghívón és belépő­jegyen kajánul vigyorgott ránk a fesztivál műsorainak emblémája, a címben is sze­replő táskás emberke. Neve­tett hasztalan erőlködésünkön, hogy mindenhová el akarunk jutni, amikor több mint ezer sport-, kulturális és egyéb rendezvénye van a fesztivál­nak. Nagyon sok - eseményt kel­lett rekonstruálni társaink el­beszéléseiből, ugyanis később azt a megoldást választottuk, hogy a lehetőséghez képest felosztottuk egymás között a különböző rendezvényeket, persze, ez is csak félmegol­dásnak sikerült. De már így is kevesebb tudni- és látni­való sikkadt el, mint az első napokban. Nem tudni, a rokonságnak köszönhető-e, de a magyarok által rendezett összejövetele­ken mindig tolongtak az ér­deklődők, a lapok dicshimnu­szokat zengtek a magyar gá­laestről, amelyen Kekkonen elnök is megjelent. Kirobbanó sikert aratott a pécsi balett is, de a többi koncert, műsoros amelyről, úgy érzem, érdemes bővebben szólni, mert megle­hetősen nagy hűhót csaptak körülötte. A kiállítást az amerikai élet­forma dicsőítésének szolgála­tába állították. Nos, úgy éreztük, ezt a célt nem sikerült elérnie a kiállí­tásnak, bár igen tanulságos volt számunkra. Már maga a kiállítás „cégé­re” is méltó volt a bent látot­takhoz, az a nyakba érő, ápo­latlan hajú, szakállas siheder, aki kopott, vékony nadrágban, sapkáját kéregetésre készen, maga mellé helyezve, rendü­letlenül játszott gitárján a ki­állítás bejáratának lépcsőjén. Amint megtudtuk, ez a ván­dormuzsikus meghallotta, hogy az „amik” bőkezűek, letelepe­dett tehát „házuk elé”, hátha siker kíséri fáradozását, s ta­lán egy ebédre, vagy szállás­ra való összegyűlik a látoga­tók kegyéből. Gyér bevétele lehetett, mert végül is egy szovjet filmes se­gítette ki, viszonzásul lencse­végre kapva e nem mindenna­pi figuráját a világifjúsági ta­lálkozónak. Aztán beljebb kerültünk, a folyosón kötelességszerűen zsebre tettük a kezünkbe nyo­mott írásos anyagot, amelyben fiatal amerikai költők versei lapultak, valamint a dzsessz- zenekarok műsora. S már ott is voltunk a fotókiállításon. Furcsa keverékei voltak ezek a képek a lelki nyomornak, a degeneráltságnak és a leplezet­A fárasztó programok után a tengerpart pihentető je várt bennünket. est, fogadás s egyéb magyar rendezvény, mindig az érdek­lődés középpontjában állott. Természetesen, mi inkább más nemzetek estjeit látogat­tuk, hogy minél többet ismer­jünk meg az öt világrész kul­túrájából, népi szokásaiból. Nem panaszkodhatunk. Ta­núi lehettünk a káprázatos si­kerű kubai estnek, amely után szinte gondolkodóba estek finn vendéglátóink, ne fogad­ják-e második rokon-nemze­tükké az örök vidám, mindig táncra, mókára kész kubaia­kat. S láthattuk a románok, al­bánok produkcióit, a franciák, svájciak műsorait, a finnek nemzeti estjét, jártunk a Druzsba Klubban, a baráti küldöttségek szálláshelyén, megnéztük a szovjet, afrikai s még néhány nemzet fiataljai­nak kiállításait, amelyekben bemutatták, miként élnek, ho­gyan dolgoznak, szórakoznak, tanulnak náluk a fiatalok. -Megnéztük az amerikaiakét is, len szexualitásnak. Sorozat egy gnóm életének különböző pillanataiból, aztán életunt, vagy szeretkező fiatalok a fel­hőkarcoló betonlábainak ár­nyékában, csók a föld alatt, szerelem gyermekek előtt, s más épületes fotók, közte technikailag igen szépen ki­dolgozott hangulatképek az amerikai városok életéből, majd egy „az élet léggömb — tovaszáll” hangulatú kép, amely mintegy szimbóluma volt a fotókkal ábrázolt, má­nak élés hangulatának. A modern, főleg absztrakt képek, szobrok csarnokában, egy igen szimpatikus, nagy tudású fiatal, Alekxander Gardin, a kiállítás igazgatója kalauzolt bennünket, s szelle­mes magyarázatot fűzött a képek egyik-másikához, ame­lyet ő se értett és semmire sem becsült. Nehéz is lett volna sokra becsülni. Vegyük például azt a képet, amelyet alkotója csak Május 9-nek nevez —, akkor készült, összedolgozott némi hullám­papír, pár szeggel meghintve, moszkitóhálóroncsot is tűzött rá és szeszélyes alakban spár­gát. Mindezt kiegészítette egy üregből vicsorgó fogsorral, s kész is volt a mű, amelynek mondanivalója: „a mi ko­runkban lehetetlen szépet al­kotni”. Így különösen ... Hasonló volt hozzá egy má­sik neodadista „kép” is, csak ebben már kínai újságmarad­ványok, némi rács, plomba, s egyéb művészeti kellékek is szerepeltek, egy görbebotvég és némi papírlemez társaságá­ban. Egy kép azonban fenntartás nélkül tetszett. Ez a tengert ábrázolta, szolid kifejezési for­mákkal, valóban érzékletesen, bár az absztrakció nyelvén. Cseppet sem hasonlított Hoff­man, vagy Warner képeire, amelyek színharsonákként üvöltöttek az emberre, vagy a Napfogyatkozás című képre, amely előtt így meditált kísé­rőnk: — Lehet, hogy ez a kom­plexum itt szelet ábrázol... Itt pedig úgy érzi az ember, hogy alá kell mennie a zöld színnek ... hogy megértsen va­lamit. S gondolkodni, honnan jön ez a folyó? De vajon fo­lyó-e? Vagy lehet, hogy földi tájat ábrázol a mester? Nem firtattuk. Indultunk a szobrokhoz, s nem csodálkoz­tunk a háromkezű torzón, az összeolvasztott vashulladék­ból alkotott „szobron”, amely­nek receptjét is elkértük. „Végy egy csomó kimustrált alkatrészt, vegyítsd el jól, öntsd vasformába, s ennek a negatívja lesz a szobor, amely alá ezt írhatod: „Sok szép le­het még abból is, amit a sze­métre kidobunk.” Mindezek fiatal amerikai festők és szobrászok alkotásai voltak, s azt bizonygatták, ná­luk milyen magas kultúrával rendelkezik a piktúra és a vé­ső művészete. Ezek után meglehetősen ve­gyes érzésekkel mentünk fel az építészek, írók, zenészek bi­rodalmába, ám a földszint! absztrakt csodákhoz képest kel­lemes csalódásban volt ré szünk. Fiatal építészek által tervezett üveg, acél, beton is­kolák, sporttelepek sorakoztak a rajzokon, monumentálisak, egyszerűek, nemes vonalúak. A zeneteremben Bartók muzsi­kája fogadott, a polcok verses kötetektől tarkállottak, mellet­tük Arthur Miller és Stein beck könyvei, aztán a mai fia­tal írónemzedók alkotásai. Csak azt volt nehéz elhinni, hogy ezeknek a haladó köny­veknek olvasása jellemző az amerikai fiatalokra, akiknek életfelfogását, ízlését, érdeklő­dési körét nagyon is másképp mutatták be a földszinten el helyezett fotók, képek és szob­rok, s a viselkedés is, amelyet a dzsesszbemutatók alkalmával tapasztaltunk. Érezni lehetett a kiállításon azt a görcsös igyekezetei, hogy kedvező színben tüntessék fel az amerikai ifjúságot, amely a kiállítás rendezői szerint fö­löttébb művelt, kulturált, de, mert a világnak van némi fo­galma ezeknek az ifjaknak életfelfogásáról, erkölcséről, nemigen csapott fel senki az amerikai életforma hívének, helyette kiballagtunk a tenger­partra, hogy a sok vegyes lát­nivaló után kiszellőztessük fe­jünket, megpihenjünk a csen­desen fodrozó tenger látásától. Következik: Vendégségben Inga asszonynál Gondatlanságból: Halálos baleset Csütörtökön a kora reggeli órákban Poroszló határában, a Besenyőtelek felé vezető úton, súlyos közlekedési baleset tör­tént. Egy Belorusz típusú traktor, vezető ülésében Nagy István poroszlói lakossal, a Sarudi Gépállomás traktoro­sával, az út menetirány sze­rinti jobb oldalán haladva le­szaladt az útpadkára, majd az egy méter mély árokba for­dulva, felborult. A traktoron a vezető mel­lett foglalt helyet Csörgő Gás­pár, mögöttük pedig a vonó- horgon állva utazott Gacsal hajós. Az árokbafordulás után Nagy István vezető kirepült a traktor nyergéből, Gacsal La­jos kisebb lábsérülést szenve­dett. Csörgő Gáspárra viszont rázuhant a másfélszer meg­megfordult traktor kereke, s a sérülések a szerencsétlen ember halálát okozták. A baleset oka, mint megál­lapították: gondatlan vezetés. Meghökkenve ol­vasom, hogy a deb­receni állatkert orosz­lánja — vitaminpót­lás céljából — sárga­répát kap. A véreng- J ző, húsevő királya az állatoknak, egye- • lőre, ha nem is főze- 1 léknek, de megeszi a sárgarépát. Nem szül nyulat Núbia párdu­ca, de sárgarépát eszik a Szahara orosz­lánja. Van új a nap alatt, van ami meg­hökkentse az embert, s megingassa hitét is. Aggódom: legköze­lebb arról kapok ér­desítést, hogy a bu­dapesti állatkert oroszlánjai spenótot esznek, bundás zsömlyével, vagy sóskát tükörtojással, s ha a kicsik nem eszik meg, akkor a sörényes apa rájuk- förmed... „Aki nem eszik spenótot, az nem kap lóhúst”... Arra már gondolni sem merek, hogy egy szép napon ezt olva­som az újságban: „Az Állatkert ben- gáli tigrisének leg­kedvencebb csemegé­je a tejbegriz, sok kakaóval.. ” (—6) Új kezdemény esés a kongresszus tiszteletére: H plusz 4-es és az ötforintos mozgalom LENT A BÁNVA MÉLYÉN, a gyöngyösi XII-es akna 34-es frontja előtti keresztvágatban, emberek ülnek. A lámpák moz­gó lángja az ácsolatokra vető­dő árnyékokkal játszadozik. Mintegy 60 ember hallgatja Oláh Sándort, a 34-es front csa­patvezetőjét. A fronti vájáro­kon kívül megtaláljuk itt az északi I-es gerinc kiszolgálóit és a fenntartó csapatokat is. — ... így azután a különböző véleményeket egybeillesztve a következőket határoztuk: min­den műszakon négy ember tel­jesítményének megfelelő szén­mennyiséggel termel többet a brigád. Az emberek helyeslőén bó­lintottak, hiszen Oláh Sándor szavai a brigád akaratát tük­rözték, csak tömörebb megfo­galmazásban. De beszélnünk kell az előzményekről is, ame­lyeknek eredményeképpen ezen az éjszakai műszakon gyűlésre jött össze a 34-es front brigádja. Már napok óta suttogta a brigád, hogy tenni kellene va­lamit, amely még hatékonyab­ban hozzájárul az üzem kong­resszusi versenyvállalásának teljesítéséhez. Kinek az agyá­ban pattant ki először a gondo­lat, azt már így utólag nem le­het tudni. Az biztos, hogy a folytatást már a legnagyobb tu­datosság jellemezte, amikor a frontmester és az aknász rend­szerbe foglalta a szerteágazó akaratot. Így született meg a vállalás, amelyre ezen az éjszakán egy emberként bólintott a brigád, és amely szerint minden mű­szakon négy ember teljesítmé­nyével, tehát 16,5 köbméter szénnel adnak többet. ITT EGY MÁSIK kérdés is felvetődik. Lehet-e többet ter­melni, amikor a XII-es akná­nak kötött a termelése. A vá­lasz: Lehet, sőt kell, szüksé­ges, hiszen az üzem létszáma kevesebb a tervezettnél. De itt kell megemlítenünk Ursitz Jó­zsef tröszti főmérnök néhány héttel ezelőtt elhangzott szava­it, amelyet párhuzamba hozha­tunk az Oláh-brigád mostani vállalásával. — Ahol kevesebb a létszám, ott a kötött termelési mód mel­lett is lehetőség adódik a telje­sítmények, illetve a termelé­kenység emelésére, amellyel természetesen a bányászok át­lagbére is növekedik. Az akkor elhangzott szavak ma már a gyakorlatban öltöt­tek testet. A vállalás az egész üzemnek nagy segítséget ad, hiszen a hiányzó létszám már eddig is gondot okozott és néha törést hozott a termelés folya­matos menetében. De más vállalás is elhang­zott az északi I-es gerincen, ezen a küldöttválasztó közgyű­lést megelőző éjszakán. Takarékoskodni kell a drága faanyaggal. Az ácsolatokat ki­feszítő „feszkéket” eddig új deszkából készítették, amélyre a kétszárnyú fronton műsza­konként 80—100 darab deszkát is felhasználtak. Most újítást nyújtott be a brigád: A „fesz­kéket” a már egyszer felhasz­nált, de visszarabolt ócskafá­ból készítse el a fatelep. Ügy gondoljuk, hogy Oláh Sándorék kérése nem ütközik különösebb nehézségbe, és a fatelep veze­tősége támogatja ezt az anyag­takarékosságot célzó hasznos kezdeményezést. Az Oláh-brigád és az északi I-es gerinc dolgozóinak harma­dik vállalása az ötforintos mozgalom felkarolása, amelyre történtek már ugyan próbálko­zások az utóbbi években, de valamilyen oknál fogva mindig szalmalángszerű fellobbanás volt csupán. Mi is az az ötforintos moe- galom? Nem ördöngösség, és nem kell hozzá semmiféle kör­mönfont szervezési fogás. Csu­pán a dolgozók akarata szüksé­ges és a műszaki vezetők kellő előkészülete, hogy minden em­ber minden műszakban öt fo­rint értékű anyagot takarítson meg, vagy mentsen ki a sárból, homokból, vagy a széntörmélék alól. RÉGEN ISMERJÜK, az Oláh-brigádot, tudjuk, hogy a fogadalom, amit a pártkong­resszus tiszteletére tettek, sok ezer forintos hasznot jelent az üzemnek és a népgazdaságnak. A „plusz négyes” és az „ötfo­rintos” mozgalom kiszélesítésé­re versenyre hívják ki a megye bányaüzemeinek brigádjait, de szívesen látják a versenyzők között a népgazdaság egyéb ágazataiban dolgozó brigádo­kat is, mert a mozgalomba va­ló bekapcsolódásra minden he­lyen adódik lehetőség. A ver­senytársak válaszait várja a gyöngyösi XII-es akna Oláh­brigádja. Laczik János Megyénkben a traktorok 50 százaléka dolgozik már két műszakban Gyorsítani kell a talajmunkákat Sztráikmozgalom az Egyesült államokban NEW YORK (TASZSZ): Szo­katlan kitartással folytatják a sztrájkot az Egyesült Álla­mok harmadik legnagyobb vasútvonalán a távirászok. Az utóbbi 16 esztendőben ez az Egyesült Államok legnagyobb vasúti sztrájkja, s jóllehet, a sztrájkban csupán ezer táv- irász vesz részt, 15 000 más 1 vasutas a sztráj kólókkal való I szolidaritása jegyében megta­gadta a fő csomópontokon fel­állított sztrájkőrség vonalá­nak átlépését. Június 23. óta folyik az Eas­tern Airlines Légitársaság na­vigációs technikusainak a sztrájkja. A tömeges elbocsá­tások ellen. Négyezer ember került kívül a kapun, mert mint a társaság képviselői mondják, gazdasági átszerve­zést hajtanak végre. (MTI) Heves megye termelőszövet­kezeteiben a súlyos aszály el­lenére is, meggyorsultak a ta­lajmunkák, bár még jelentős a lemaradás és az elkövetkezen­dő napokban minden rendel­kezésre álló eszközzel gyorsí­tani kell az ütemet. Ez idő szerint a szántó trak­torok mintegy 50 százaléka dolgozik már két műszakban és gyors intézkedés történt ar­ra vonatkozólag, hogy a gép­állomások a megye ipari üze­meinél dolgozó traktorosokat foglalkoztassák a vetés idősza­kára. Ezzel a módszerrel né­hány napon belül már a trak­torok 60—65 százalékát tud­ják két műszakban foglalkoz­tatni. A megyében sok helyütt csontkeménységű a föld és napjában többször is ekevasat kell cserélni, hiszen nemegy­szer, mint a papírt, hajlítja el a talaj az ekevasat. A megye termelőszövetkeze­tei ez év őszén 76 000 hold ke­nyérgabonát, 12 000 hold őszi árpát és 5—6000 hold őszi ta­karmánykeveréket vetnek el. Az őszi búza vetésterületéből 22 000 holdon nagy termőké­pességű búzafajták kerülnek földbe. Az őszi árpa vetése már javában tart és a mai na­pig 2000 holdat vetettek el. Rozsból 500, őszi takarmány- keverékből 200 hold került a földbe. Heves megye az idén 335 va­gon minőségi kenyérgabona­vetőmagot, 30 vagon őszi árpa­vetőmagot kapott. Az őszi ár­pa-vetőmagot a termelőszövet­kezetekbe már kiszállították, a búzavetőmag szállítása pedig folyamatban van. A termelő- szövetkezetek rendelkezésére áll 6,3 vagon egyéb Őszi veté­sű takarmány-vetőmag, ame. lyet igénybe is vesznek. A me­gye közös . gazdaságainak ilyenformán vetőmag-problé­mája nincs. A vetőmagvak csáva zása is kielégítő ütemben halad a me­gyében. A csévázást a Nö­vényvédő Állomás négy nagy teljesítményű csávázógépe végzi. Ezek a gépek előre meg­határozott terv szerint keresik fel a közös gazdaságokat és az igénybejelentéseknek megfele­lően, folyamatosan végzik a munkát. Különösen ki kell hangsú­lyozni, hogy az őszi szántást és vetést meggyorsítja az is, hogy az idén a termelőszövet­kezetek szakvezetői már ide­jében kijelölték azokat a táb­lákat, ahová az őszi kalászosok kerülnek, így a betakarítási munkákat is úgy tudták, il­letve tudják irányítani, hogy azok gyors elvégzése után, azonnal előkészíthessék a meg­felelő vetőmagágyat. (szalay)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom