Népújság, 1962. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-14 / 215. szám

1962. szeptember 14., péntek NÉPŰ.ISA6 5 Gombnyomásra - szabad a jelző Új b'xtosító berendezést szerelnek a vámosgyörki vasútállomáson A lótuszok magyarországi hazájában más kicsinyített (így is mond­hatjuk: torzított) helyszínraj­za, ezenkívül a váltók, és a jelzők helyén a megfelelő gombok. Az asztal, illetve az „állomás” alapja négyzet­lapocskákra van felosztva. En­nek az a szerepe, hogy jelez­ze a megfelelő helyen az eset­leges meghibásodásokat. — Hogy állítják a síneket? — Egyszerű példával meg lehet érteni. Például Füzes­abony felől egy tehervonat halad át a negyedik vágá­nyon. Erre a negyedik vá­gányra terelő váltóhoz tartozó gombot megnyomjuk, s szin­tén gombnyomásra szabadra állítjuk a jelzőt... — A forgalmi szolgálattevő esetleges figyelmetlenségéből származhat-e baleset? Az ördöngös masina — Egyáltalán nem, Olyan „ördöngös” ez a „masina”, hogy megérzi, ha valami nincs rendben. Például foglalt a harmadik vágány. Ilyenkor a kis maketten a megfelelő sínpárt piros fény világítja meg. Ha a forgalmi szolgálattevő elnézi ezt, s a harmadik vágányra terelő vál­tót „teszi egyenesbe”, a közele­dő vonat előtt, akkor sem tör­ténik semmi baj, mivel a jel­ző „tudja”, hogy az illető vá­gány foglalt, s nyomogathatja a gombját a forgalmista, egy­szerűen nem áll szabadra, s így nem engedi be a vonatot. Tehát teljesein automatikusan dolgozik ez a biztosító beren­dezés ... Vrbán Dezső építésvezető el­mondja, hogy a felszerelést nagyrészt a Telefongyár készí­tette, s már ebben az évben, a szükséges kipróbálás után (ami sok időt vesz majd igénybe), üzembe helyezik. A szerelési munkákkal a hónap végére el­készülnek. — Magyarországon még ez az első berendezés — adja a további felvilágosítást „ Váci Sándor főépítésvezető-helyet- tes. — Nagyon sok nehézségbe ütközött munkánk, míg idáig eljutottunk. A berendezés több, mint nyolc millió forint­ba került, s magának az állo­másnak az átrendezése, — víztelenítés, sínek kicserélése, a váltók bekötése — szintén jó néhány millió forint be­fektetést igényelt... A berendezés felszerelését a tízéves állomásfejlesztési prog­ram keretében valósítják meg, remélhetőleg eredményesen. Kátai Gábor KOVÁCS ENDRE: 4. A barátság tüzei Milyen jó volt a pénz ha­talmából kiszabadulni s az üz­letrengeteget elhagyva újra belevetni magunkat a VIT eseményeibe. S ekkor feltá­madt levélírói lelkiismere­tünk. Élményünk ezer akadt, időnk annál kevesebb, így te­hát a levelezőlap mellett dön­töttünk. De miként is fejezzük ki a fesztivál hangulatát — töprengtünk a színes lapokat nézve. S végül e néhány szót repítette haza a posta rövid jellemzésként a VIT-en töltött első napoknak: „Ütnek és csó­kolnak”. Ezt fölöttébb furcsá­nak találhatták itthon és joggal mert ami a híradás első ré­szét illeti, az tényleg erősen hajlatú fővárosban gyakorta s a nézők mégsem tágítottak, a műsor egy percre sem szakadt meg s a közönség bőrig ázva végignézte az előadást. A te­levízió felvillantott erről né­hány képet, de igazán csak az tudja ezt a szép gesztusát ér­tékelni az északi rokonságnak, aki maga is ott ázott s lelke­sedett velük. Hát még mikor megtudtuk, hogy estére a fesz­tivál részvevőinek kedvéért felelevenítenek egy ősi finn hagyományt a „Kokko” (Nagy tűz) ünnepét — mennyire meg­nőtt előttünk finn vendéglátó­ink tekintélye. A Seurassari szigeten a fő­város lakói, amikor a legrövi­debb az éjszaka (június 24- én), óriási máglyát gyújtanak. Nos, ezt ismételték meg az öt világrész ifjúságának kedves­kedve s elnevezték a Barát­ság tüzeinek. Irigyeltük Helsinkit ezért a szigetért. A hatalmas fák övez­te kis völgy valóságos termé­szetes szabadtéri színpad. Az ülőhelyeket a domboldal- szérűén kiképzett őskori szik­lamaradványok képezik, puha ugráltak helyeikről, s karéjba kapaszkodva, olyan szilaj, ön­feledt táncot jártak, hogy csak negyedórák múlva sikerült le­csendesíteni őket. Két gyarló szemünk és a na­pi 20—30 kilométer gyaloglás­ra „hitelesített” lábunk már nem bírta követni az esemé­nyeket. Ha jártuk a barátság ösvényeit, jelvényeket, kendő­ket, ajándékokat cserélve, szó­tárt böngészve, kézzel-lábbal ismerkedve, újabb és újabb barátokat szerezve, úgy elug- rasztottuk a színpadon zajló produkciókat. Ha a műsort néztük, kimaradtunk a druzs- bázásból, és csak utólag érte­sültünk róla, hogy Madarasi Gyuszi, a hajtóműgyár egri telepének KISZ-titkára, már túljutott a 75. jelvénycserén, s olyan sikerrel mélyítette a magyar-japán barátságot, hogy örömünkben feldobáltuk a le­vegőbe. miután remek, szép legyezővel ajándékozták meg, S nem lehettünk tanúja annak sem, amikor Eino Kiviniemi finn ifjú kommunista Fejes Erzsinek, a tiszanánai Petőfi átvitt értelemben fedte a va­lóságot, míg a finnek baráti és kedves megnyilvánulásaira tényleg .illett a „csókolnak” jelző. Mint korábban szóltunk ró­la, nem volt hiány „italtól va­dult vitézekből”, de rövid né­hány nap múlva nem bontot­ták már a város békéjét, egy­részt a rendőrség erélyes fel­lépése, másrészt az ismert Kekkonen-nyilatkozat, de fő­ként a közvélemény nyomásá­sa söpörte el az útból őket, miután nyilvánvaló lett előt­tük és felbújtóik előtt, hogy a fesztiválra összegyűlt több tíz­ezernyi fiatal jókedvének, ba- rátkozási akaratának, béke- óhajtásának, az összefogás gondolatának úgysem tudnak gátat vetni. így aztán eltakarodtak az utcáról s az utca is a fesztivá­lé lett. Népviseletbe öltözött osztrákokkal, hindukkal, ku­baiakkal s még sorra szedni is sok, hányféle nemzet fiai­val szedtük sorra a VIT ren­dezvényeit, gazdagodtunk szebbnél szebb élményekkel, igaz barátokkal, északi roko­naink szíves fogadtatásának újabb és újabb megnyilvánu­lásaival. S hogy e két hatás közül melyik volt a maradandóbb számunkra, azt hiszem, nem is kell bizonygatni. Mikor a megnyitó estéjén együtt áztunk a rendületlenül kitartó finn nézőkkel s az ég­zengés közti szünetekben, vagy éppen azzal vetélkedve közö­sen kiáltottuk a „Suomi—Hun­gáriát és a „Elekőn ráuhá já üsztevüsz”-t (Éljen a béke és barátság), még felrémlett ben­nünk az érkezésünkkor tapasz­talt közömbösség s hajlamosak voltunk arra, hogy pillanatnyi fellángolásnak könyveljük el a barátságnak ezt az esővel is dacoló tüzét. De mennyire másképp vélekedtünk, mikor a Kaisaniemi parkban szinte megismétlődött az eset. Felhő- szakadás ráporozott akkor is, mint ebben a szeszélyes ég­Képeslap Helsinkiből. mohával bélelve. Itt gyüleke­zett nyolcezernyi fiatal, hogy a barátság tüzeinek fényénél megismerkedjék egymással s vidám, hangulatos estét tölt­sön ebben a romantikus kör­nyezetben. A barátság tüzei még nem lobbanták fel, de parazsa már rég megtörte a bizalmatlanság, a tartózkodás jegét. A szovjet küldöttség például együtt vo­nult a színpadhoz az amerikai fiatalokkal, a románok pedig, akik szinte végígperenyicázták az egész fesztivált, ezúttal a nemzeti viseletbe öltözött finn lányokat és fiúkat vonták be az igen népszerű társasjáté­kukba. Nyomukban hömpöly- gött a tömeg, tapsoltak a nó­tával érkező kubaiaknak, vi­dám integetéssel köszöntötték az indonézeket, afrikaiakat, németeket, s több képviselőjét a világ ifjúságának. Ezt az estét nem lehet elfe­lejteni. Egy-egy ismert dalnál nem volt néző, hallgató, csak elő­adó. Mikor az egyik énekes a „Trink, trink, bruderlein trink .. .”-et adta elő, egymás karjába kapaszkodott majd tízezernyi ember, s a dal üte­mére himbálták magukat. A fényszórók cserben hagyták az énekest, s a nézők imbolygó sorait pátsztázták. A rendező széttárta a karját, s közölte: „a műsor lelépett a színpad­ról”. Aztán finn népi tánc taktusait pendítették meg a ze­nészek, s ezzel végleg felbo­rult a hallgatóság rendje. Fel­Tsz kiszistájának gyönyörű fesztivál-kendőt ajándékozott, s még egy nagy erkölcsi érték­kel bíró tárgyat; egy golyós­tollat, amelyet annak a gyár­nak a fiataljai készítettek a fesztiválra, ahol Eino is dolgo­zik. A barátság tüzének fényé­ben ezer és ezer barátság, <<» meretség szövődött ezen az es« tén. Egy bájos kislány, Ella Tent­minen, aki Koriából jött a fesztiválra, fényképét ajándé­kozta csoportunknak. Eila na­gyon szereti a virágokat, s ahogy megtudtuk tőle, a VIT iránti ragaszkodását is kedven­ceivel akarja kifejezni. Örök­zöldeket nevel, hogy azokról jussanak eszébe azok a bará­tok, akikkel itt, a Seurassari- szigeten megismerkedett és mindig jó barátainak tart míg él. Az ő számára ezek a hosz­szú életű örökzöldek jelentik a nap maradandó emlékét, szá­munkra pedig az az élmény­sokaság, amellyel a Nagy tűz ünnepe szolgált a majd tíz­ezernyi fiatal, s amelynek be­fejezéseként a barátság tüze lo­bogott húszméteres lángcsó­vákat vetve az égre. összefogódzva énekeltük a Moszkvai estéket, s úgy érez­tük, a barátság tüze átmelegí­tette a szíveket, s testvérré öt­vözte a seurassári-i találkozó sok ezer fiatalját. Következik: Young American Különleges sebészkés A New York-i orvosok az agydaganatműtétekhez a ha­gyományos sebészkés helyett tűt használnak, amelyben fo­lyókon nitrogén kering. Ez a beteg terület hőmérsékletét mí­nusz 200 fokra hűti le. A „fa­gyasztó sebészet” még a kísér­letezés szakaszánál tart, de mindenesetre elkerülhetővé (te- szi a daganat környékén el­helyezkedő szövetek jóvátehe­tetlen elroncsolódását és a vérzést, amely rendszerint nagyon megnehezíti az ilyen­fajta műtéteket. Ezt a techni­kát alkalmazzák most már ál­landóan a Parkinson-kór elleni műtéteknél. Minden kétséget kizáró tény, J hogy az az út, amelyen jár-J nak a felsőtárkányi tsz-tagok, J kátyúba viszi a szövetkezet- J beliek sorsát. Az ilyen út csak í a további bajokhoz vezethet, '■>, ha idejében nem változtatnak £ eddigi életükön. A szövetke- ^ zetj tagok felejtsék el a vélt £ sérelmeket, vegyék komolyan £ a munkát, mint ez ideig és be- £ csületesebben álljanak helyt, £ mint ahogy az egri járás leg- £ több tsz-ében helyt is állnak £ a szövetkezeti gazdák. Üj vezetőséget kell választa- £ ni, amelynek tagjai hivatásuk^ magaslatán állnak és elszánják J magukat arra, hogy rendet te- £ remtenek a gazdaságban, s £ lendületet, szívet adnak a £ munkába. Űj főkönyvelőt kell ^ keresni, sürgősen jó agronó- £ must, akik vezetni, irányítani^ tudják a munkát. IV agy kérdés az is, hogy a ^ ’ jelenlegi tsz-elnök al- £ kalmas-e a további irányítás- j ra? Ezt elsősorban a tagság tudja eldönteni, amely meg- ^ ismerte őt, tudják, mit lehet ^ neki elhinni és mit nem. Bi- £ zonyos, hogy Pallagi Imrének % is változtatnia kell jelenlegi ^ felfogásán, mint a legtöbb fel- ^ sőtárkányi termelőszövetke- í zeti tagnak. Járjon el bátrab- ban, odaadóbban minden ügy- 'j ben, de ügyeljen a jó példa-^ mutatásra is. Az elnöknek ér-^ demes elgondolkodnia egész ^ tevékenységén, eddigi munká- ^ ján, mert nemcsak saját ma-^ gáért, tetteiért, hanem az* egész tsz-tagság boldogulásé- í ért is felelős. Fazekas István 't „besegíteni” szoktak apjuk vagy anyjuk munkaegységére. Ezek az esetek önmagukért beszélnek. Azt bizonyítják: baj van a szövetkezettel Felső- tárkányban. Legnagyobb baj az emberekkel, mert a cívódás, : a veszekedés a mértéktelen ivásból keletkezik, ahogy ezt sok józan életű felsőtárkányi i ember is állítja. A tsz jelentős jövedelem- ^ re számít mészégetés- ből, a mészégetés viszont nagy szakismeretet, erős fizikai ■ munkát követel. Éppen ezért, szükség van a helyes anyagi ösztönzés alkalmazására, vi­szont a jelenlegi forma na­gyon alkalmas a feketézésre, jogtalan előnyök szerzésére, és az italozásra, amit a tsz is szentesít, mert nem változtat : rajta. Egy-egy munka elvég- zéséért például „borravaló : jár”, a szó legtisztább értel­mében. A mész fuvarozásáért minden munkaegység után plusz 10 forint borravalót kap ' a fogatos, amit el is iszik a kocsmákban, vagy pedig a zugkimérésekben. Mert Felső- tárkányban ilyen is van, a ta- nácselnök szerint. Farkas Ist­vánoknál, Bárdos Józseféknél, és Bajzát J. Imrééknél. Két hete múlt, hogy a fogatosok 1 úgy felöntöttek a garatra Baj- záték „italkimérésében”, hogy összevesztek. Vendégoldallal, kővel verték, dobálták egy­mást és ekkor, ilyen állapot­ban „tárgyalták” meg a szö­vetkezet ügyeit. Hogy ez így volt, Erdélyi Imre, a brigád­vezetőjük a tanú, aki éppen hogy csak rendet tudott tenni közöttük. tsz-től, s ezt a tsz ki is fizeti. Augusztusban 53 ilyen eset for­dult elő. — Sem a fegyelmi bizottság, sem pedig az ellenőrző bizott­ság nem működik — állítják az emberek. — A tagságnak tudnia kellene, hogy miért fi­zettek ki tavaly 52 000 forint borravalót, s az idén is miért lesz ez ennyi, vagy akik lop­nak, miért lophatnak. De mit várjunk tőlük? Őket csípték el elsőnek a lopáson ... A jegyzőkönyvek között ** valóban nem lehet egyet sem találni azokból, amelyek a fegyelmi, vagy pedig az el­lenőrző bizottság munkáját tükrözné. Nem működik a bi­zottság, azon az elven, hogy „én haragítsam magamra őket?” Nem vizsgálták* ki mi az oka annak, hogy a tagok nem járnak rendszeresen mun­kába, kinek lelkén szárad, hogy tavasszal 10 mázsa som- kórót vetettek el lucemamag helyett, és a gépkocsi generál­javítása után a tsz számlájára kinek engedélyével „poharaz- gatott” a vezetőség három tag­ja az egri Vadászkürtben a ja­vító vállalat embereivel? — De ha jó a vezetés, akkor nem fizettünk volna ki nap- srámmunkára 101 ezer 197 fo­rintot a tagság zsebéből — mondja Bakondi József —, - s akkor olyan fura helyzet sem fordult volna elő, mint Erdélyi Imre brigádvezetővel. Erdélyi fia, akivel egy háztartásban él, a fűrészüzemben dolgozik. Amikor meghallotta, hogy napszámmunkát fehet végezni a tsz-ben 60 forintért, eljött dolgozni, pedig a családtagok A Szegedi Tudományegyetem füvészkertje a lótuszok ma­gyarországi hazája. Itt van az indiai lótuszok legdúsabb kö­zép-európai előfordulási helye 'és most — hazánkban első íz­ben — itt hozott virágot a Köz ép-Amerikában honos sárga lótusz. A mrágok teljes pompában nyílnak. Tóth István kertész unokája, Irénke, a virágok között. I már elkészült, s most „lehelik belé a lelket”, vagyis: most szerelik az érzékeny, megbíz­ható elektromos műszereket, a tulajdonképpeni biztosító- berendezést ... Halász József, a vámosgyör- ki csomópont hatalmas terme­tű állomásfőnöke érthető büsz­keséggel adja a felvilágosítást, és magyarázza el a biztosító­berendezés célját és előnyeit. ' — A Budapest—Miskolc kö­zötti vasútvonal túlterhelt — mondja —, s így az a célunk, hogy a forgalom gyorsításával, amennyire lehet, tehermente­sítsük a vonalat, ez pedig a régi váltó- és jelzőkezeléssel nem valósítható meg. Hossza­dalmas, és nem a legmegbíz­hatóbb megoldás volt... Asztali állító készülék Az új helyiség központjá­ban, ahonnan irányítják majd a forgalmat, már áll az egy- központos asztali állító-készü- lék, jelenleg még „üzemen kí­vül”. Fekete Tibor villanysze­relő brigádja szorgoskodik kö­rülötte. A belső munkákhoz körülbelül három hete kezdtek hozzá, s ha kisebb-nagyobb akadály került is a munka út­jába, a megvalósítás, illetve az eredmény már nem várat sokáig magára. Varga József, a brigád egyik tagja magyarázza el az asztali irányító működését. — Ezen látható a vasútállo­A nagyobb vasúti csomó- j pontok sínszövevényei között 1 megszokott kép fogad bennün­ket: le s föl „sétálgató”, pö­fögő mozdonyok néhány ko­csit tologatva, síp-, és zászló- jeleket adó kocsirendezők ka­paszkodnak rajtuk, majd egy- egy váltóhoz érve, illetve kö­zeledve leugranak, s „rende­zik” a sínek között a mozdony útját. Ez a kép a vasút felta­lálása óta nem sokat válto­zott. Legfeljebb annyit, hogy egyre több és több sínpár kö­zött kell rendet teremteniük az állomás dolgozóinak, ami nem a legkönnyebb feladat és — mivel tévedni emberi do­log, s a váltókezelők is embe­rek — bizony, jó egynéhány súlyosabb, vagy könnyebb ka­rambol történt a figyelmetle­nül kezelt váltók, vagy — a jelzők miatt. A technika most bebizonyí­totta megint, hogy mire képes az emberi gondolkodás. Az elv egyszerű: a forgalmi szol­gálattevő gombnyomással ke­zeli a váltókat. Ennek a be­rendezésnek a neve: „Dominó integra rendszerű biztosító berendezés“ Az országban az elsőt me­gyénkben, a vámosgyörki vas­útállomáson szerelik fel. Az épület, a berendezés „teste” * **

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom