Népújság, 1962. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-09 / 211. szám

1962. szeptember 9., vasárnap NÉPÚJSÁG 4 hiildöitválasxtó taggyűlésekről jelentjük: Együtt a párt önkiv ültek kel Ha az ember belép az álla­mosítás óta korlátolt lehető­ségei ellenére is számottevően fejlődött Egri Lakatosárugyár gépekkel, megmunkálásra vá­ró munkadarabokkal megra­kott udvarára — gondosan ke­zelt versenytábla jelzi azt, hogy ebben az üzemben nagy lendületű munkaverseny fo­lyik. Nevek, brigádok, számok sorakoznak a táblán, egyszerű munkások, jól képzett műsza­ki vezetők, kommunisták és pártonkívüliek versenyeznek egymással napról napra a párt VIII. kongresszusa tiszteleté­re tett vállalások teljesítésé­ért. Szürke hétköznapot jelez a naptár, de itt bent, a régi kul­túrteremben, az üzem párt- alapszervezetének küldöttvá­lasztó taggyűlésén ünnepi a hangulat. Molnár István meg­bízott párttitkár beszámolóját nagy figyelemmel hallgatják a kommunisták és a meghívott pártonkívüliek. Figyelem az arcokat. Idő­sebb szakmunkás ül a köze­lemben, kezében jegyzetfüzet és ceruza. Minden elhangzott mondatra élénken reagál. — ... a dolgozók 95 száza­léka vesz részt a kongresszusi versenyben... A vállalás érté­ke meghaladja az 1 650 000 fo­rintot ... A szakmunkás dereka ki­egyenesedik. Büszkén villan a szeme, büszke az eredmények­re, amelyeket odaraknak majd a pártkongresszus asztalára, mint a Lakatosárugyár dolgo­zóinak szép ajándékát. — ... a pártszervezet nagy gondot fordít a dolgozók kul­turális fejlődésére... Az el­múlt oktatási évben huszon­hármán, az idén 99-en vesz­nek részt állami oktatásban. Ebből 22-en kommunisták ... Az öreg szakmunkás bólo­gatott, bizonyára arra gondolt, hogy az üzem előtt tornyosu­ló feladatokat csak művelt, megfelelő szakmai tudású munkásokkal lehet maradék­talanul végrehajtani. Másképp hogyan is tudnák az 1960. évi 28 milliós termelési eredményt 1965 végére 62 millióra nö­velni? Hogyan tudnák emelni a termelékenységet, a reálbé­reket, hogyan tudnának meg­birkózni a bonyolult gyártási folyamatokkal, amelyek mind nagyobb és nagyobb részét foglalják el a Lakatosárugyár termelési programjának? És amikor Németh Tibor, az üzem igazgatója javasolja a szakmai oktatás további bőví­tését, tanfolyamok szervezését — elégedetten dől hátra a szé­kén. Igen, a politikai és szak­mai oktatás mikéntjétől sok minden függ a tervek sikeré­ért vívott nagy csatában. A taggyűlés megvitatta és elfogadta a vezetőség aprólé­kos gonddal megfogalmazott beszámolóját és meghatározta a VIII. kongresszusra kiadott irányelvekből adódó feladato­kat. A párttagok megfogad­ták, hogy a legmesszebbme­nőkig segítik a gazdasági ve­zetést és aktívan kiveszik ré­szüket a munkaversenyből. „Együtt a pártonkívüliek­kel” — egyre inkább jelszóvá válik ez a Lakatos árugyár­ban, s erre bizonyíték ez a mai taggyűlés is, amelyre meg­hívták a pártonkívülieket. A taggyűlés záróakkordja­ként megválasztották a kül­dötteket, a városi pártbizott­ság elkövetkezendő küldöttér­tekezletén Rácz Imre, Bőgős József és Schmidt Rezső kép­viseli majd a lakatosárugyári- akat. — Somody Tizennyolc éve szabad Bulgária Küldöttválasztó taggyűlés Verpeléten Csakis a párt vezetésével, a pártonkívüliek aktív közreműködésével valósíthatjuk meg céljainkat A verpeléti pártházban pén­teken este ünnepélyes taggyű­lésre gyűltek össze a kommu­nisták és a meghívott párton­kívüliek. A jelölő taggyűlésen a párt megbízta legjobbjait, hogy képviseljék a szervezetet a felsőbb tanácskozásokon, a járási pártértekezleteken. Csorba István elmondta a vezetőség beszámolóját, amely nem volt ugyan hibátlan — itt-ott általánosságokat tartal­mazott —, de mégia tükrözte azt a fejlődést, politikai és gazdasági eredményeket, ame­lyeket Verpeléten a kommu­nisták és pártonkívüliek az utóbbi időben elértek. A be­számoló kiemelte azt a hatal­mas fejlődést, amelyet a me­zőgazdaság szocialista átszer­vezésében elértek. A termelő- szövetkezetek beruházásai, a súlyos aszály ellenére is meg­mutatkozó gazdasági eredmé­nyek igazolják a nagyüzem fölényét, életképességét, A hozzászólók — a szövetke­zeti gazdák és pedagógusok, a tsz-elnök és pártonkívüliek — egyaránt annak a nézetüknek adtak kifejezést, hogy azokat a feladatokat, amelyeket a VIII. pártkongreszus irányelvei megjelölnek, csakis a párt ve­zetésével, a pártonkívüliek szé­les közreműködésével lehet megoldani. Voltak pártcso- portbizalmiak, akik bátran és merészen bírálták a vezetőség munkáját, elmondották véle­ményüket, sőt, építő javasla­tokkal is éltek. Fekete Győr Endre, a Dózsa Termelőszövetkezet elnöke, ar­ról számolt be a küldöttgyűlés­nek, hogy termelőszövetkeze­tükben a tagság zöme ma már hisz és bízik a jövőben, mind világosabban látják feladatai­kat. Az is nagy jelentőségű — mondotta az elnök —, hogy a termelőszövetkezetekben egyre ritkulnak a személyeskedések, az egyéni torzsalkodások és ezek helyett a gazdaság nagy problémáira, a célkitűzések megvalósítására fordíthatják az energiát. Felszólalása további részében bírálta a községi tanács végre­hajtó bizottságát, amiért nem tett meg mindent annak érde­kében, hogy a kultúrház felépí­téséhez megszerezze a fél mil­lió forintot, amely pedig azt jelentené, hogy a miniszté­rium pótolná ebben az esetben a hiányzó összeget és végre Verpeléten is felépülhetne a kultúrház. Kalyinka János emlékeztette a párt tagságát azokra a nehéz harcokra, amelyeket vívniok kellett azért, hogy a jelenlegi eredmények megszülethesse­nek. Szólott arról, hogy a párt téziseiben megjelölt feladatok és célok oly nagyszerűek, ame­lyekért érdemes dolgozni párt­tagnak és pártonkívülinek egy­aránt. Kreskai János elvtárs, a já­rási pártbizottság részéről kö­szöntötte a küldöttválasztó tag­gyűlést, méltatta a VIII. párt- kongresszus jelentőségét és si­kerekben gazdag munkát kí­vánt a verpelétieknek. A járá­si pártbizottság részéről részt vett még a taggyűlésen Lezsák László, a pártbizottság munka­társa is. (szalay) Utcarészlet a mai Szófiából A bolgár naptárban a mai dátum mellett ez áll: a bolgár nép nemzeti ünnepe. Tizen­nyolc évvel ezelőtt ezen a napon döntötte meg a nép a fasiszta diktatúrát. A fasiszta rezsim háborúba sodorta az országot: Bulgária a német hadak hátországa, és élelmiszerraktára lett. A háborúspárti fasiszta rendszer és a németek ellen széles körben kibontakozott a népi ellenállás, — amelynek élén a kommunisták álltak. Ma, a testvérnép nemzeti ünnepén, az ellenállás hőseire emlékezünk, a felszabadító harc vezetőire és egyszerű közkatonáira. A hősökre, akik a szovjet hadsereggel váll­vetve szabadították fel az országot. Az el­esettekre, akik vérüket adták a szabadságért. A véres háborút túlélő harcosokra, akik a szocializmust építik Bulgáriában. Ünnepélyes keretek között nyitotta meg az új tanévet a Mü.M. egri 212. számú Iparitanuló Intézete Tegnap délelőtt kilenc óra­kor tartotta meg tanévnyitó ünnepségét a Mü. M. egri 212. számú Iparitanuló Intézete az iskola udvarán, melyet zsúfolá­sig megtöltöttek a tanulók, a szülők és az ünnepélyre érke­zett vendégek. A Himnusz és Morvái Mag­dolna tanuló szavalatának el­hangzása után Kameniczky Antal, az intézet igazgatója tar­tott ünnepi beszédet, melyben köszöntötte az első éves tanuló­kat, majd ismertette az 1962— 63-as tanév feladatait. Az igazgató beszéde után az iskola KISZ-titkára intézett néhány szót a tanuló ifjúság­hoz, majd az intézet énekkara Nyíri József vezetésével egy énekszámot adott elő. A tanévnyitó ünnepség az Internacionálé hangjaival ért véget. A jövő héten kezdődik a ta­nítás, a komoly munka. 1948 szeptember 9: Á Koreai Népi Demokratikus Köztársaság születésnapja „A Koreai Néphadsereg egységei, szoros együttműködés­ben a kínai népi önkéntesekkel, szilárdan állnak helyt...” — Évekig megtalálhatta az olvasó ezeket a komor szavakat az újságban, csak a lelőtt repülők és a megsemmisített harc­kocsik számában különbözött az egyik nap híre a másiktól. A koreai háború tragikus eseményei ismertették meg a világgal ennek a kettészakított távol-keleti országnak a problémáját, helyzetét. „Magyar segítség a harcoló népnek.” „Az ENSZ csapa­tai partraszálltak a félszigeten.” „El a kezekkel Koreától!” — Tömeggyűlések jelszavai és napilapok nagybetűs címei juttatták nap mint nap az olvasó eszébe a harmincnyolcadik szélességi fok mentén dúló háborút. Dél-Koreáról, amely a kérdéses szélességi foktól délre fekszik, — azelőtt szinte semmit sem tudtunk. A Népi De­mokratikus Köztársaságról sem sokat, t A Távol-Kelet e félszigetéről a koreai háború idején szereztünk tudomást. És a háború után. Keszon. — Ugye, ismerős ez a név? Koreai Coventry, Sztálingrád vagy A1 Alameni. — Évekig „használt” csata­tér. S évekig beszéltek a demokratikus Koreáról érkező hírek a keszoni építkezésekről is. Középületek emelkedtek, amelyeket napalmbombák romboltak le. Gyárak épültek, iskolák és kórházak: épületek a harcoktól megsebzett földön. A két ország közti háború önkéntelenül is összehason­lításra készteti a mai újságolvasót is. Dél-Koreáról mást mondanak a jelentések. Katonai puccsok követik egymást, statárium, amerikai beavatkozás, diktátorok tündöklése és bukása. És rendőrterror, amely könyörtelenül leszámol min­denkivel, aki az ország egyesítését követeli. A népi demokráciát ünnepli ezen a napon az észak­koreai nép. Az építést, a békét. (Krajczár) A z Italbolt, amelyet a jó ** isten tudja miért, Vad­virágnak nevezett el valami okos vendéglátóipari ember, mindent árasztott, csak vad­virág-illatot nem. Füst és pá­linkabűz, mosdatlan és kiiz­zadt emberi testek szaga keve­redett a söröspoharak öblítő vizének gyomorforgató bűzé­vel. A sarokban egyetlen szál cigány, két szál húrral hege­dűjén, fél lábon imbolyog, úgy játssza a Pacsirtát... — Tudok én még... Olyan bandám lesz még... Tudok én még — engedi le a vonót, hogy újból megkínozza az em­berek fülét. Már csak annak, aki véletlenül téved be ide, mert aki rendszeresen idejár, annak mindegy, annak Danyi Jani nélkül talán nem is igazi a féldeci, vagy tizedik nagy- fröccs. Az Italbolt különben két tántorgásnyira van a vá­ros szívétől, s húsz évre a mai élettől. Akik azt a két tántor- gást ugyan egyenes lábbal, de cuppogó szájjal, kicsit remegő ujjakkal megteszik, olyanok, mint a pincebogarak, amelyek a fényből menekülnek a sötét­be. Itt minden arc egy és ugyanaz. Mint valami rettene­tes falanszter-rendszerben egyformára torzulnak az arc­vonások, egyformán bámul­nak bele a füstbe a szemek, egyforma az emberi beszéd torz artikulációja, még a ru­hák is, a mozdulatok is. Itt minden ember tragédia, s még jó, ha már csak saját magá­nak jelent tragédiát. Itt nem GYURKÓ GÉZA: ITALBOLT A VADVIRÁGHOZ a szomjúság ellen isznak, ha­nem az öklendező révületért. Nem a hangulatért, hanem a menekülésért. Már nem is bá­natból, vagy szerelemből, örömből, vagy undorból, — hanem olthatatlan vad és ron­csoló szenvedélyből. Aki itt nap mint nap belép, az régen felhagyott minden reménnyel. Aki itt mindennap belép, vol­taképpen hazajön: itt él, kint vegetál. Ez nem Italbolt, ez nem kocsma, hanem a téboly­da tornáca, s akik itt ülnek, tántorognak, halandzsáznak, vagy ordítoznak, a blokkal voltaképen belépőjegyért kö­nyörögnek, hogy azzal beljebb jussanak a tornácról. í~)tt a bal asztalnál, köz- vétlenül a vedlett há­tú oszlop mellett, Kun Zsig- mond, volt esztergályos műve­zető ül. Pontosabban egy em­beri lény ül ott, ami és nem aki, megmaradt Kun Zsigából. Törzsközönség itt, akit hivata­losan soha ki nem szolgálnak, de akinek mindig jut mégis a poharába hol ez, hol az, s aki­ért minden este pontban ki­lenc órakor megjelenik a lá­nya, felráncigálja, hazaviszi, hogy holnap újra itt legyen. Kun Zsiga időnként tükörbe szokott nézni és leköpi arcké­pét a tükörben. A tükröt egyébként mindig a lányától lopja el, aki már két éve dol­gozik és tizenhét éves korára rezignáltabb és tehetetlenebb lett az apával, mint egy asz- szony harminc évi házasság után a férjével. Kun Zsiga időnként megja­vul. Két napot alszik egyfoly­tában, aztán megborotválko­zik, belenéz a tükörbe és sír­va fakad. Letérdel a lánya lá­ba elé, józanul kiátkozza az anyját, aki elhagyta őt is, gye­rekét is 1956-ban és megfo­gadja, hogy soha többé... Ki­veszi a szekrényből a munka­könyvét és elmegy dolgozni, mert nagy a világ és szak­munkásra mindig szükség van. A személyzetin megnézik a munkakönyvét, megcsóválja a fejét a személyzetis, s aztán felveszi... Az első1 fizetésig Kun Zsiga állandóan bírókra kel saját magával, s ebben a birkózásban Kun Zsiga győz saját maga felett. Aztán betér egy fröccsre, a Vadvirág ital­boltba, s hetekig nem dolgozik ismét, csak iszik és éjszakán­ként vinnyogva, rémeket lát­va alszik, — a másnapig. — ... mert tudja ki vagyok én? Nem tudja. Megmond­jam? Megmondom. Én vagyok a legjobb esztergályos. A leg­jobb művezető. Érti? — bók­lászik széttolt könyökkel, egyensúlyát keresve az asztal felett és magyarázza a másik­nak, hogy voltaképpen kicso­da is. A másik hallgat. Mert az a másik nincs is. Kun Zsi­ga egyedül ül az asztalnál és beszél. Már ismerik, nem ül hozzá senki, a részeg ember nem szereti, ha más beszél, s a volt esztergályos mindig be­szél, csak magáról, egyedül csak magáról... |\/| őst egy kicsit ittam ... ■L’x Na. Egy kicsit sokat it­tam. Miért ne ihatna a leg­jobb esztergályos egy kicsit so­kat is, ha jólesik ... Leszek én még a legjobb esztergályos. Mert most csak részeg vagyok. Látja, ez vagyok én — húzza elő a tükröt a zsebéből és hu­nyorogva nézi, mint csillog tükörképe feje felett a lámpa fénye. Fáradtan, sápadtan, mint valami részeg glória ... — Mert most mocsok va­gyok ... Mocsok, . érti? Miért iszom? Mert bánatos vagyok. Elhagytak és senki sem sze- re't. Csak a lányom. De az se. Szán. Mint valami ázott ku­tyát. Csinálhatnak velem, amit akarnak, akkor is iszom. Mert én, ha egyszer valamit nagyon akarok, akkor az úgy van ... Nem igaz? Vagy asz- szony, vagy ital. Asszony nincs, ital van. Mert én va­gyok a legjobb esztergályos. Én... én... én. A legjobb esztergályos ki­tapogatja ujjaival a pohár ha­sát, ahol legbiztosabb a fogás, aztán a pohár peremével meg­keresi a száját és megissza a maradékot. Már nem kell neki sok. Annyi italtól, amitől egy másik embernek csak jó han­gulata van, ő már teljesen el­ázott ... — Magasan van a vízní­vóm ... Mi? Vigyázok, nehogy lejjebb szálljon, mert akkor sokat kel utána innom ... Mi? A kocsma zsong, a füst buk­fencet vet a poharak felett. Egy idősebb, már foghíjas, aszott arcú nő hangosan felsi- vít, egy férfi a pultnál a csa­possal vitázik, hogy több a hab; a pohárban, mint a sör, a pénztárosnő a pillanatnyi for­galomszünetet arra használja fel, hogy fiújának régi hódítá­saival dicsekedjék, a pult mö­gött álló kiszolgálónő óvato­san önti vissza a demizsonba a poharak alján maradt ru­mot ... A tükör az asztalon hever Kun Zsiga két ökle között. Nézik egymást: az emberből tükörképpé tett torzó saját tü­körképénél és kegyetlenebb valóságát... — Mert én akaratos ember vagyok. Inni akarok. Én va­gyok a legjobb... a legesleg- jobb ... Egyedül csak én. A kocsma zsong tovább, ^ egy ember feje az asz­talra koppan. Még fél óra, s jön a lánya, hogy hazavigye a tornácról. Egyszer késni fog, egyszer megkésik, s akkor' Kun Zsiga már bebocsátást kapott a félelmetes ajtón... Ismét U—2... Néhány nappal ezelőtt az Angliában állomásozó amerikai csapatok főparancsnoksága rö­vid közleményben jelentette be: a szigetországba, állandó tar* tózkodásra V—2 mintájú ame­rikai repülőgépek érkeztek. A szűkszavú hír nyomán a felháborodás hulláma zúdult végig a brit szigetországon. A lapok szinte egyhangúan arról írtak: az a tény, hogy a gyá­szos emlékű U—2 kémrepülő­gépek — a velük kapcsolatos, viszonylag hosszú és érthető csend után először Nagy-Bri- tanniában tűnnek fel — Sérti az angol emberek békeszerete* tét és nemzeti öntudatát. Amikor az amerikai parancs» nokság a sajtóhangok hatására megismételte a Powers-repü- lés során hangoztatott és valót­lannak bizonyult „bizonyít­vány-magyarázatát’ az V—2 gépek „meteorológiai” rendel­tetéséről, a harag mellett maró gúny öntötte el a szigetország lapjait. Most pedig egy ilyen „meteo­rológiai” gép ismát megjelent a Szovjetunió felett. Felesleges elemezni, milyen veszélyt je­lent ilyen kémrepülés az egész nemzetközi helyzetre — ezt már egy meghiúsult csúcsérte­kezlet bebizonyította. De Ken- nedynek legalább most, a kong resszusi választások küszöbén nem ártana emlékezni arra, hogy a republikánusoktól hány millió döntő szavazatot vett el a Powers-féle V—2-ügy...

Next

/
Oldalképek
Tartalom