Népújság, 1962. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-26 / 225. szám

"1962. szeptember 26., szerda, NÉPÚJSÁG 3 A balesetvédelemről, az OTP-lakások minőségéről és több más kérdésről tárgyalt tegnap a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság Tegnap délelőtt tanácsko­zott a Heves megyei Népi El­lenőrzési Bizottság. Az ülés első napirendi pontja me­gyénk üzemeinek munkavé­delmi és balesetvédelmi hely­zetének utóvizsgálata volt. Ti­zenegy oldalas írásbeli jelentés készült arról, hogy az 196Ö- ban megtartott vizsgálat al­kalmával feltárt hiányosságo­kat az üzemek megszüntet­ték-e. Huszonhét üzemben több népi ellenőr vizsgálta, hogy a korábban megvizsgált üzemekben jobban betartják-e a munkavédelmi és baleset- elhárítási előírásokat, "eleget tesznek-e az újabb rendelke­zéseknek és ennek megfelelő­en csökken-e a balesetek, ke­vesebb lett-e a munkából ki­eső napok száma. Az 1960-ban feltárt hiányos­ságok többségét már meg­szüntették. Növekedett az igazgatók, a művezetők és a ■szakmunkások felelőssége és amelyik üzemnél a munkavé­delmi és balesetelhárítási uta­sításokat következetesen vég­rehajtották, ott csökkentek a balesetek. De csak ott, ahol érvényesült a vezetők és a munkások emberi és kommu­nista emberhez méltó felelős­ségérzete. De nincs minden rendben — állapították meg a népi el­lenőrök. A bekövetkezett bal­esetek után többnyire lefoly­tatták a fegyelmi vizsgálato­kat, de azok nem voltak elég­gé elemzőek és mélyrehatóak. Pedig ha kiszűrnék az ismét­lődő baleseteket, az észlelt hiányosságokra, azok elhárítá­si lehetőségeire idejében fel­hívnák a dolgozók figyelmét, emberéletet mentenének meg, csonkulásosát és súlyos bal­eseteket előzhetnének meg. Tényként állapították meg a népi ellenőrök, hogy a Gyön­gyösi Vas- és Fémipari Válla­latnál az egyéni védőfelszere­léseket (például köszörülésnél a védőszemüveget), még a műszaki vezető jelenlétében sem használják az egyes dol­gozók. Az oxigén- és gázpa­lackokat és karbid-dobozokat a megfelelő óvórendszabályok betartása nélkül használják és tárolják. Sok esetben a vezetők látják és eltűrik M szabálytalanságokat. Ennek előrebocsátása után vajon nem 6zemet szúró és tűrhetetlen az a helyzet, hogy a Heves me­gyei Tanácsi Építőipari Válla­latnál és a Petőfibányai Gép­üzemnél 1961-ben csak a bal­esetet elszenvedő dolgozót tet­ték felelőssé. Pedig a későbbi eljárások azt bizonyították, hogy több művezetőt kellett kártérítésre kötelezni a meg­felelő felügyelet elmulasztása miatt. A havi szemléket nem tart­ják meg rendszeresen a He­ves megyei Állami Építőipari Vállalatnál, a gyöngyösi Vas- és Fémipari Vállalatnál és a legnagyobb a mulasztás a Selypi Cementgyárban. Az építőipar és a termelőszövet­kezetek villamosmeghajtású gépeinek érintésvédelme rend­kívül elhanyagolt, nap nap után emberi életeket veszé­„Menetrend“ szerint vonulnak a költöző madarak Legjellegzetesebb költöző madaraink zöme elvonult már az enyhébb éghajlatú, déli tá­jakra, sőt az északi országok­ból erre vonuló csapatok is to­vább repültek. A Madártani Intézet közlése szerint az idén ősszel, általában „menetrend” szerint indultak útnak ezek a madárfajok, mér csak szórvá­nyosan látni itt-ott egy-egy fü­lemülét, vörösbegyet vagy fü­zikét. A vízimadarak közül a réce-félék épp most vannak indulóban, a bíbicek, gémek azonban egészen a fagyos idők beálltáig itt maradnak, t1 gyan­úsak nagy csapatokban ta­nyáznak a nádasokban a sere­gélyek. lyeztet. Nem a rendelkezések betartása, nem a szaktudás, inkább a véletlen mentette meg sok munkás életét... és a vezetőket a börtöntől. Az 1961-ben épült és ez év elején átadott szövetkezeti és OTP-lákások minősége megfe­lel-e a követelményeknek — második napirendi pontként ezt vizsgálta tegnap a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bi­zottság Ezekért a lakásokért az új lakók 130—150 ezer fo­rintot fizetnek, tehát joggal elvárják, hogy pénzükért jó lakást kapjanak. Ezt diktálja a magántulajdoni szemlélet. De vajon a közösség vagyoná­ra és érdekére nem éppen így, vagy még jobban kell őrköd­nünk? A vizsgálat azt bizo­nyítja, hogy hiba akadt a ter­vezésnél, a beruházó és kivi­telező, a fő- és alvállalkozók nem kielégítő együttműködé­sében. Rozsdás víz folyik a vízvezetéki csapokból, a gáz­tűzhelyeket nem szabályozták be, a gázömlés veszélye élet­veszedelmet jelent, nem mű­ködik a lépcsőházat világító automata, ajtók, ablakok rosz- szul zárnak. Füstölnek a ké­mények, a beépített konyha- szekrények zárjai nem mű­ködnek. Hibásak a kályha- és fürdőszoba-csempék és a lakók bizonyára még sok hiányossá­got is nyilvántartanak. Az építkezések hibái évek óta ismétlődnek Mi az oka? Objektív tényezők, vagy felelőtlenség, laza ellen­őrzés és nemtörődömség? A feltárt hibák nem lénye­gesek, az egri építkezések 8 milliós költségvetésének csu­pán néhány százalékát teszik ki — érvel az ÉM Heves me­gyei Állami Építőipari Vállalat, írásban és szóban mindent el­követett, hogy felelősségét csökkentse. Nem jelentősek a lübák — az építőipari vállalat számára. De lényegesek a la­kók számára. A lakókat nem érdekli, hogy fában szegény or­szág vagyunk, hogy az új rend­szerű kémények építése körül kialakult egy szakmai vita, ők azt várják, hogy egészséges, jó lakást kapjanak. A bosszantó hibák elviselhetetlenekké vál­nak, ha mindennap megkese­rítik az ember életét. A ta­valy elkövetett hibák nagy ré­sze megvan, mert nem szűntet­ték meg, nem javították ki. A kongresszusi irányelvek félreérthetetlenül rámutatnak, — Levele van, Iványi néni — dugta be kicsit borvirágos or­rát az öreg postás özvegy Ivá- nyiné ajtaján. Kezében kék bo­rítékon, szálkás betűkkel írva: özv. Iványi Mihályné... — Köszönöm, kedves... Iszik egy kis diólikört? ... Magam készítettem — lelkendezett a levélnek, a postásnak is az öregasszony és válaszra sem várva, fürge léptekkel sietett a konyhaszekrényhez, hogy po­harat és üveget vegyen elő. Lassan már öt esztendeje, hogy a postás minden héten egy­szer, néha kétszer is bekopog­tat a levéllel, ilyenkor Iványi- né mindig megkérdi, iszik-e, postás bácsi és a postás orrá­ról leolvasva a választ, soha­sem várt feleletet■ A postás különben nem lelkesedett a likőrért, de restellt szólni, hogy egy kupica törkölyt szíveseb­b-ben meginna. Vette a poharat, leöntötte egy mozdulattal, na­gyot harákolt, mintha erős lenne az ital, aztán megrázta '.a fejét... — Ez igen... ez az igazi — mondta. ■ — Váljék egészségére — bó­logatott ismét, mint öt éve '.mindig Iványiné, hogy egy hét .múlva megismétlődjék elölről az egész. ■ A postás nem volt kíváncsi .ember, meg aki évtizedek óta [viszi a leveleket ismeretlenek­től ismerősökhöz, azt, ha va­laha kíváncsi természetű is [lett volna, akkor sem érdekel­né már különösebben, ki, hon­nan és miért ír. Egyszer azért megkérdezte, nem sokkal az­után, hogy rendszeresen érkez­ni kezdtek a levelek Iványi- néhoz: hogy „az osztályharc fő terüle­tei jelenleg: a szocialista gaz­daság megerősítése, fejlesztése és a szocialista tudat kialakí­tása”. Osztályharcot jelent á korszerűbb termékért, a jobb lakások építéséért vívott küz­delem. Többet, jobbat és Ol­csóbban kell termelnünk. En­nek útjában álló hiányosságo­kat akarja feltárni a népi el­lenőrök vizsgálata. Egyenes, őszinte beszéddel rámutatnak a hibákra. De lesz-e foganatja, milyen megoldás várható egy- egy vizsgálat és tanácskozás után? A népi ellenőrző bizottságok vizsgálatai egyre inkább társa­dalmi jellegűek. Gazdasági, tár­sadalmi életünk elismert szak­emberei végzik az ellenőrzé­seket és a munkások, a lakos­ság egyre szélesebb rétegű tá­mogatását igénylik az ellenőr­zések során. Ha a vizsgált egy­ség vezetője elismeri a feltárt hibát, megteszi a szükséges in­tézkedéseket a hiányosságok megszüntetésére, a vizsgálat elérte célját. A visszatérő vizs­gálatok, például a munkavé­delmi és balesetelhárítás, is­métlődő hiba esetén fokozot­tabb mértékben veti fel a fele­lősség kérdését és javaslatokat tettek a vizsgált egység fe­lettes szervénél az egyéni fe­lelősségre vonás alkalmazására. Ezt tette a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság több bal­eset és az építőipar ügyében is. Meg kell ezt tenni közérdek­ből, de a vizsgált egység veze­tői érdekében is, mert köny- nyebb a bajokat kezdetben megszűntetni, mint elburján­zásuk után gyomlálgatni. Jog- gyakorlatunk és büntetőjogunk egfre inkább követi azt az el­járást. hogy büntető eljárás fo­lyamán megvizsgálják, vajon korábban hasonló hibákért és hiányosságokért figyelmeztet­ték-e a vállalatot, gazdálkodó, vagy hivatali szervet. Ha igen, ez súlyosbító körülmény. A Heves megyei Népi Ellen­őrzési Bizottság tegnapi ülésén is felvetődött több olyan kér­dés, amelynek sikeres megoldá­sához a felsőbb szervek intéz­kedése szükséges. Előterjeszté­seket és javaslatokat tettek, hogy országos szinten is meg­oldják a felvetődött problémá­kat. Ezért joggal mondhatjuk, hogy az élet ütőerén tartják kezüket a népi ellenőrök. Dr. Fazekas László A bizalommal élni, és nem viss ! A japán hadsereg atomfelfegyverzése ellen Japán szakszervezeti dolgozók harca a japán hadsereg atomfegyverekkel való felszerelése ellen. Yokohamában össze­tűzésre került sor a szakszervezeti dolgozók és a rakétákat szállító vasúti szerelvény őrei között. A képen: a szerelvény őrizet alatt, sértetlenül hagyja el a yokohamai állomást. Előrejelző szolgálat — utólagos felvilágosítás nélkül Vannak egészen furcsa dol­gok. Közöttük olyan, amilyet kitalálni nem lehet, amilyet csak az élet képes produkálni. A Gyöngyösi Városi Tanács vb-elnökhelyettese, Dér Jó­zsef felveszi a telefonkagylót, hogy a helyi meteorológiai megfigyelőtől megérdeklődje: mennyi csapadék hullott. Azt kérdik, miért kell ezt a városi tanács- vb-elnökhelyettesének tudnia? Nagyon egyszerű: a szántás és a vetés gondja az ő vállán is nyugszik. Ezeknek a munkáknak a végzése pecfig erősen függ attól, hogy milyen nedves a talaj. A válasz, amit kapott a kér­désre, eléggé meglepő volt: adatokat szigorúan tilos közöl­nie a meteorológiai megfigye­lőnek, erre csak a központ il­letékes. A furcsa csupán az, hogy az előrejelző szolgálat azonnal válaszol a kérdésre, ha valaki arra kíváncsi, hogy milyen idő­dre számíthat. Azt azonban sen- rki sem. tudhatja meg, hogy £ Gyöngyösön például mennyi Késő esett. Legfeljebb csak í.k- ?kor, ha kitesz az erkélyre egy ?lavort, kiáll a járda szélére és Kmegadóan tűri, hogy elázzon. i Ruhája nedvességének mérté- ? kéből aztán következtethet a > lehullott csapadék milliméter­ében kifejezett mennyiségére, ma jó a szemmértéke. t Ugye, nevetséges? És bosz- íszantó. Még mindig itt tartunk? tAzt az ország széltében-hosz- cszában tárgyaljuk, hogy hány fmilliárdot fordítunk különbö- Cző beruházásokra, milyen gaz­dasági terveket tűzünk ma­gunk elé, nem csinálunk titkot >az esetleges nehézségekből >sem, hiszen az embereket fel­nőttekként kezeljük a legfőbb .kérdésekben is —, de azt szi­gorú titoktartásba burkoljuk, Jhogy egy nap alatt mennyi eső »hullott le Gyöngyösön. » i. mól—I ,....» párt egész tevékeny­ségét a szocialista huma­nizmus hatja át, amely az elvhüség, a forradalmi kö­vetkezetesség és erély mel­lett a szocializmus építésén munkálkodó emberek Iránti megbecsülést és figyelmes­séget, türelmet és gondos­kodást is jelént.” Irányelvek: 43. pont. Ugyanannak a száz forintnak minden ember zsebébén más az értéke. Korántsem tapasz­talhatók ennyire eltérő kü­lönbségek abban, ahogyan ma az emberek, a dolgozó töme­gek pártunk politikáját érté­kelik. Mindnyájan tapasztal­hatjuk, hogy a párttal, a kom­munistákkal megoszthatjuk mindennapi örömeinket, gond­jainkat; tapasztaljuk, hogy a párt nyíltan és őszintén Szól politikájáról, a nehézségekről, és ezek leküzdésének módjáról, a megoldandó problémákról. E politikának alapja: a kölcsö­nös bizalom, és hit az ember­ben, az emberekben. Volt idő, s még nagyon kö­zeli az a múlt, mikor egy rossz­hiszemű káderanyag, egy felü­letesen elkészített jellemzés bélyeget nyomott a tiszta, jó szándékú emberek homlokára, s nem érvényesülhetett képes­ségeinek megfelelően. Van egy latin mondás, így hangzik: — quís custodit custodes? — Ki őrzi az őröket, amit a rosszhi­szemű jellemzések készítőiről így módosíthatunk: — ki ká­derezte a káderezőket? Harcolni a hibák, a hossz dolgok ellen! — helyes és hasz­nos élv volt, De csak elvnek, mert a gyakorlat más volt, ha­mis, személy és ember ellen menő. Akitől akkor megvonták a bizalmat, akit akkor pozíció­jából leváltottak, „bukott1’ em­bernek számított, „elmerült”, S mennyire más, egészsége­sebb, reálisabb az az elv és gyakorlat, amelyet pártunk folytat. Ha valaki téved, attól nem vonjuk meg a bizalmat, s nem bélyegezzük meg. Pártunk hisz, bízik az emberekben, ér­tékeli, becsüli a jó szándékot. Nem hirdet megkülönböztetést, nem állít fel holmi „kaszt”- gátakat, hogy te nem kellesz szocializmust építeni, mert kispolgár vagy, kulák voltál, mert régi értelmiségi család­ból származol. Az érvényesülés útja mindenki előtt nyitott, s csakis a képesség, a rátermett­ség dönti el a sorrendét, csak­is a képesség, a.rátermettség a mérce. És természetesen az, hogy híve, vagy ellensége rend­szerünknek! Aki nem ellensége a szocializmusnak, aki a fej­lődést akarja, s a maga mun­katerületén nem gátja a hala­dásnak, azzal mi együtt hala­dunk. A bizalom roppant hasznos energia, nagy hajtóerő! Am so­kan visszaélnek ezzel a biza­lommal. S hadd elmítsek egy példát az Egercsehi Bánya­üzemből. N. N*t, akinek s munkakönyvében nincs szinte • üres lap, annyiszor változta- , tott munkahelyet, aki vándo­■ rolt ide, s oda, ném akarták i alkalmazni. „Fáztak” tőle, hi- : szén két ízben már próbálkoz­■ tak vele, nem sok eredmény­■ nyel. Notórius hiányzó, család- . ját nem becsülő, italt kedvelő ■ ember N. N. Aláírattak már i vele egy nyilatkozatot koráb- : ban, hogy rendesen jár mun- I kába, s há három hiányzója í lesz, akkor kiadják a munka- : könyvét. Egy hónapig tartotta- fogadalmát, aztán visszatért ré- . gi életéhez. Persze, hogy el- , küldték sok tűrés, várás után.- Felsőbb szervek közbenjárá- s sára N. N.-t harmadszor is al- í kalmazni kellett. De hát meg- , Változott? Viselkedése ugyan­• az maradt. Am a hangja báto- í rodott: „próbálják meg, elkül­• deni engem, majd elmegyek ' megint ehhez, ahhoz”! Háta ' mögött a pártfogókkal, lába alatt a sárba tiprott bizalom . filléreivel bomlasztja a pmn- i kafegyelmet. Hinni az emberben, bízni az emberben — ez a kommunista . tulajdonság. De ez a hit, ez a bizalom nem lehet csak egy- ! oldalú. Ahogyan beszélünk és . beszélni kell jogokról, köteles- . ségekről, ugyanúgy beszélni- kell a kölcsönös bizalomról­■ Arról, hogy a bizalomért adni ; is kell valamit. Becsületes, lel­kiismeretes munkát. Csak az várhat a párttól megbecsülést és figyelmességet, gondosko­dást, aki tettekkel is rászolgál erre. Aki nemcsak azt várja, hogy a párt segítse, de ő is se­gíti a pártot. Csakis a szocia­lizmus építésén munkálkodó emberek várhatnak megbecsü­lést és figyelmességet, türelmet és gondolkodást a párttól. Pataky Dezső — Köszönöm szépen kérdé­sét, élek én, éldegélek, csak nem tudom, kinek ... Iszik-e egy kis diólikőrt? — indult a szekrény felé az öregasszony. — Most nem.-. \ — Nem?. — csodálkozott visz- sza Iványiné. — Nem. Most nem szolgál­tam rá, nem hoztam levelet, Iványi néni... Beteg talán, vagy meghalt, aki írni szokott magának? — buggyant ki belő­le a kérdés. — Beteg? Dehogy. Egészsé­ges, csak belefáradt az írásba... Nagyon belefáradt... — Hogy lehet abba belefá­radni, hetenkint egy levél, né­ha kettő ... Nem fáradság az — bizonygatott a postás. Iványi néni közben azért csak töltött, odanyújtotta a postásnak, nézegette eg\j ideig a kezeit, aztán kicsit szégyen­kezve megszólalt: — Mondanék én valamit, postás bácsi ■.. Ha nem nevet ki érte? — Én, dehogyis nevetem ki, aranyos Iványi néni... Már- hogy én nevessek magán ... — tiltakozott a postás. — Szóval... hogy is mond­jam, na... Nem jön nekem, többet levél, mert... mert. í • — Mert? — ... mert nem írok ... — Hogyhogy nem ír? — ér-, tétlenkedett a postás. — Ügy, hogy ezeket a levele-■ két én írtam, magamnak. Hogy nekem is hozzon a pos­tás levelet, hogy én is éljek ... Érti már? Csak a halottaknak[ nem ír senki... És én nem akartam élve meghalni... Hát. zzért volt... De ne nevessen', ki érte ... szeriben sürgős mehetnékje támadt. — Na, hát azért csak írnak magának ... Máskülönben mi­ért jönnék... öreg vagyok én már az udvarláshoz — próbált évődni, de-nem sok sikerrel. Ennek is van már vagy két éve, s azóta is rendületlenül hozza a levelet, amelyen nincs feladó, issza a diólikőrt, amely­nél jobban ízlene egy kupica kisüsti, vált néhány szót az időjárásról, meg a legutóbbi vonatszerencsétlenségről, mert olyan egyedül van ez az öreg­asszony, hogy néhány szót szól­ni hozzá emberi becsület kí­vánja. S most, lassan már ne­gyedéve, nem kell a postásnak özvegy Iványiné címére levelet vinnie . •. Az első hónapban még valahogy nem is izgatta különösebben, miért maradtak el a levelek, a másodikban gondolt rá, a harmadikban pe­dig azon tanakodott, hogyan menjen be az öregasszonyhoz kíváncsiskodni az elmaradt le­velek ügyében. — Vtóvégre beteg is lehet, meg is halhatott... Vagy ő, vagy aki a leveleket írogatta neki... Mégiscsak elmegyek én — döntött végül is. — Jó napot, Iványi néni... Hogy van? — köszönt be egy reggel a postás, megnyugodva látva, hogy az öregasszony, tán’ egy kissé megfogyott, de ép és egészséges. GYURKtÖ GÉZA: cA Leóéi — Aztán ez a helybeli levél­író nem fél, hogy nem kapja meg a levelét? Nem ir soha feladót, és ha nem érkezik meg a rendeltetési helyére, mert rosszul írta a címet, a postát szidja... — Megérkezik az a levél, postás bácsi... Aki írja, na­gyon jól tudja a címemet — vágta el a kérdezősködés fona­lát Iványiné, így hát aztán jöttek továbbra is hetenként a levelek, feladó nélkül, s min­den levélért egy pohárka dió­likőr volt a portóköltség, ame­lyet a postás lelkiismeretesen be is kaszírozott, ha már más nincs alapon. — Maga egyedül él, Iványi néni? — kérdezte máskor a postás. — Én? Én aztán, mint az ujjam■ A férjem elment a te­metőbe, a fiam, valahová Nyu­gatra, vagyok magamnak, mint öreg kóró az út szegélyén — pillogott az öregasszony. — És a fia nem ir magának, Iványi néni? — igyekezett így a levelek útja titkára jutni a postás. — A fiam? Hát látja maga is, postás bácsi, hogy nem külföld­ről jönnek a levelek... Nem ír. Nem üzen. Talán már nem is él. Egyedül vagyok, még le­velet sem ír nekem senki — kezdte a könnyezést az öreg­asszony, hogy a postásnak egy-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom