Népújság, 1962. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-23 / 223. szám

1962. szeptember 23., vasárnap népújság Maguk előtt kergetik a homályt Hevesi faluvillamosítók Borsodban • •• Utak szürke szalagján, hi­dak rácsos bordázatán fut a Moszkvics. S hamarosan át­lépjük a megyehatárt. Hideg szél vágódik be az ujjnyira le­engedett ablakon. És fanyar, őszi illatok. Mert a borsodi tájakon már teljes pompájú az ősz. A horhosokban, domb­oldalakon édesedik a kökény, megpirult a csipke, a bokrok között napfényre bújt az ál­mos kikerics, s kecskerágók rózsaszín gúlácskáiból leány­kák készítik a kedvenc kalá­rist. Megüresedik a határ, a terményt betakarították, s az új magok nagy része is föld­ben; embert, jószágot alig lát­ni az útszéli táblákon; távo­labb sem, a falu felett. Kü­szöbön állnak a hosszú őszi, téli esték. S mivel tölti estéit a falusi ember? Villanyt gyújt, könyvet vesz kezébe, vagy rá­diót hallgat, tv-t néz — egy­szóval szórakozik, művelődik, tanul. S ahol nincs villany?! Ott hevesi munkások szorgos- kodnak, hogy legyen, s az utolsó fekete foltok is eltűn­jenek a társadalom, a borsodi 'á.i térképéről. Melyek ezek a faluk?... Harsány A miskolc—budapesti 3-as számú főközlekedési útvonal­ról letérve kátyús, zötyögte- tős bekötő' úton közeledünk a falu felé. Messziről szemünk­be tűnik a frissen földbe ül­tetett, házak fölé magasodó betonoszlopok sora. Fényes drótok feszülnek porcelánjai­kon; sebtiben ki is próbálják a villás farkú fecskék, s az új vezetékeken tartják meg röpgyűlésüket, hangos csivite- léssel vitatva a legkedvezőbb útirányt. Még az sem zavarja gyűlésüket különösebben, hogy néhány méternyire tőlük fia­tal fiúk, ipari tanulók „ome- gáznak” az oszlopok tetején. Nehéz rátalálni az oszlop­ültetőkre. Kérdezgetés után bekanyarodunk az egyik utcá­ba, elmaradnak mellettünk a házak, s előttünk, a hosszan elnyúló ' völgyben hatalmas víztükör csillog, nádasokkal, fenyőkkel övezetten — a ha­lastó. Embereink, akiket kere­sünk, nincsenek errefelé. Dombra kapaszkodunk fel, ahol a „Futura” emeletes épü­lete áll, s ahonnét belátni az egész falut. Látni innét se so­kat látunk, viszont a motorzú- gás>, kiáltozás elárulja az irányt, merre menjünk. Nyolc ember szorgoskodik, erőlködik az új-harsányi ré­szen, a Táncsis utcában egy ikeroszlop körül, hogy az au­tóra szerelt ZlSZ-daruval a frissen ásott gödörbe helyez­zék. Rudallókötelek feszülnek jobbra-balra, hogy a húszmá- zsányi terhet egyensúlyban tartsák. 17—20 perc telik el, s az autó egy újabb oszlophoz tolathat. — Tíz kilométeren már áll­nak az oszlopok — mondja Barna Győző csoportvezető —, s még három kilométer van hátra. Ezen a héten beköthet­jük a „premier” vonalat. A huszonnyolc fős csoport­ból 18-an dolgoznak a község­ben, a többiek Mezőkövesden, s a vattai részen tevékeny­kednek. Messziről, Bodonyból „költöztek” a borsodi. falucs­kába, ahol a tsz-t villamosí­tották, s egy „primer” vona­lat építettek át az útvonal kor­szerűsítése miatt. Az emberek zöme Heves megyei — heten­ként hazajárnak a családhoz —, de akad közöttük jászsági is. — Mikor fejezik be a mun­kát? — November másodikén itt, Harsányban rendezik a köz­ponti fényünnepet — vála­szolja kitérően Barna Győző, de tekintetéből kiolvasható a biztos válasz: jóval november előtt szemétre vethetik a har- sányiak a petró- és luszter- lámpákat... Falu a sziklákon Kísgyőr ‘völgyben fekszik, két oldalról a Bükk ölelgeti. Csupa szikla, kemény kő mindenfelé — erre épült a fa­lu. Tenyérnyi zöldet sem lát­ni a fehérségen, kopár s rideg a látomás. Furcsa emberek él­nek itt. A környező hegyhá­tak megélhetést nyújtanak ugyan a tsz-tagságnak, mások Miskolc és Diósgyőr üzemei­ben dolgoznak, de olyasmit, hogy paprika, zeller, paradi­csom, alig ismernek; itt a fa­luban, a kevés kertben, ami akad, inkább krizantémot, őszi rózsát nevelgetnek, s azt vi­szik Miskolcra mindenszentek és halottak napjára, eladni. — Nem fogadtak bennün­ket valami nagy örömmel — meséli Zagyva János csoport- vezető. — Minek ide villany, kérdezték, csak a költségért, eddig is megvoltunk nélküle. Elszomorító, fájó kontraszt, 12 km-nyire Miskolchoz, a kultúra új fellegvárához, ilyen bántó elmaradottság, primi­tívség! S mi minden történt még az első napokban, ami megkeserítette a jó szívvel, jó szándékkal érkezett villamosí­tok szája ízét: nem akadt szállás, nem akadt, aki házá­nak fedele alá akarta volna fogadni a munkásokat; 360 méternyi vezetéküket, s egyéb felszerelésüket ellopták; a bennszülöttek verekedést pro­vokáltak, s néhány vércsepp is porba hullott az ököl ke­mény ütésétől; a tsz nem adott lovaskocsit az oszlopok felsze­relvényezéséhez szükséges kel­lékek szállítására... Lett vol­na hát elég ok, hogy búcsú nélkül hagyják el ezt az „át­kozott” helyet. Ám nem olyan fából faragták Juhász Pál mű­vezetőt és brigádjának tagjait, hogy a nehézségek elől meg­futamodjanak. S a szocialista brigád címet sem csupán szép szemükért kapták. Sorra legyűrték a nehézsé­geket. Megnyugodtak a „benn- szülött”-kedélyek is — bár ma sincs a villamosítóknak foga­ta, s a dróttolvajok sem kerül­ték kézre! — igaz ugyan, hogy ma sem rajonganak a villa­nyért, elegendőnek tartják a kultúrához azt a néhány tele­pes rádiót ami a faluban van. Ennék ellenére, 156 oszlop már a helyén áll, s napok múlva helyére kerül a többi, hiányzó 100 oszlop is. — Pedig, micsoda kutya munka volt, pakszittal kelle ct robbantani a sziklás talajt — mondja Zagyva János —, s több mint százszor robbant a töltet... .V- 5“ í t es meg négy szó l A „V—5": a bükkaranyosi f aluvillamosltás kontószáma; s az a négy szó: „Vigyázz, a kutya hamis!” Alig másfél hete kezdték meg a munkát Kovács László művezető szocialista brigádjá­nak tagjai a kis bükki falu­ban, s milyen szépen, gyors ütemben haladnak. A legkor­szerűbb eszközökkel. Tátra da­ruval emelik helyükre a 10—12 mázsányi betonoszlopokat. — Ma estére már a hatvana­dik oszlop is „feláll” — mond­ja Kovács művezető, s közben dicséri az emberek munkaked­vét, Berecz László darukeze­lőt, aki nemrég szerelt le ka- tonáéktól, Kurucz Béla sofőrt, s a csoport minden tagját. — Határidőre mind a 370 oszlop­nak állnia kell. ' Bükkaranyos más, mint Kis- győr. A falu lakói kapukban áll­va, ablakon kikönyökölve, örömmel szemlélik az utcáról utcára haladó csoport mun­káját. Ám oszloptól oszlopig haladva, egyre több kerítésen, kapun fedezzük fel a kemény papírra, irkalapra sebtiben fel­rótt szavakat: „Vigyázz, a ku­tya hamis!” Gál János csoport- vezető, ostorosi illetőségű, nem tudja megállni, hogy meg ne kérdezze az egyik kapuban tibláboló fiatalasszonyt: — Mondja, valóban ennyi sok harapós kutya van a falu­ban, vagy sok a zsivány és at­tól félnek?! Az asszonyka meglepődve hallgat, nem válaszol, nem me­ri megváltani, hogy ez a villa­mosítok elriasztására szolgál, s úgy ódalog, hogy hátával el­takarja a kapura szögeit, ákom-bákomos „figyelmezte­tést”, ami láthatóan annyira friss, hogy nem lehet idősebb néhány napnál. Keményen, serényen dolgoz­nak a hevesi faluvillamosítók. Fogukat összeszorítva billentik az ikeroszlopok tövét a gödör szájába. Nem maguknak csi­nálják — másokért, mások örö­méért. Az EMÁSZ egri igazgatósá­gának emberei az utolsó roha­mokat vezetik a sötétség vég­várai ellen. Távol a családtól, a szülőfalutól, a szülői háztól végzik munkájukat, helytállás­sal, kemény erőfeszítéssel. Már csak ez a három falu van 1 át- ra: Harsány, Kisgyőr, Bükk­aranyos — és Borsodban is megszűnnek a fekete foltok. De mennyi ostoba, maradi el­lenkezéssel, buta akadállyal kell — és kellett — megküz- deniök, amíg kezük nyomán kigyulladhat a fény. Megszűn­nek a fekete foltok, elkergetik az emberöl tős homályt; de vajon sikerülhet ez egy csa­pásra? Simon Antal igazgató sza­vait idézem befejezésül s so­rokra, aki így sommázta a ta­pasztalatok konzekvenciáit; — Ha fénybe borulnak is az eddig sötét utcák, s fény tör az eddig homályos lakásokba, az emberek fejében nem lesz egyszerre világosság. Az első lépések már megtörténtek. Ám sokat kell tenni még, hogy az emberek értelme is fényre tá­rulkozzék ... Pataky Dezső Falusi bank épül Domoszlón Három évvel ezelőtt alakult meg Domoszlón >a takarékszö­vetkezet. A falusi bank az el­telt három év alatt szépen fej­lődött és ma már 717 taggal rendelkezik. Jó kapcsolatot alakított ki a bank a helyi termelőszövetke­zettel. Ennek eredményekép­pen az elmúlt évben, és ez év­ben is a munkaegység-járan­dóságot a Mátragyöngye Tsz a takarékszövetkezeten ke­i resztül fizette ki a tagoknak. A banknak három és félmil­lió forint a betétállománya. Ebben az évben közel 20 millió forintos forgalmat bo­nyolított le a domoszlói taka­rékszövetkezet. 1962 első fél­évében 400 tag vette igénybe a takarékszövetkezet nyújtotta segítséget, csaknem 1 millió 250 ezer forint értékben. A megnövekedett forgalom új, nagyobb épületet igényel a jelenleginél. Az elmúlt napok­ban megkezdték Domoszlón a falusi bank új székházának építését. A 120 ezer forint ál­lami támogatás mellett a köz­ség lakói társadalmi munká­val gyorsítják meg az építke­zést. A tervek szerint december­ben adják át az épületet, így az új évben már új székház­ban kezdi meg munkáját a domoszlói takarékszövetkezet. (Sz. L.) KÜZDELMES ÉLET... Üjsághír: A Heves megyei Nyomda Vállalat dolgozói szombaton bensőséges ünneplés kereté­ben köszöntötték a munkásságának 50. évfor­dulójához érkezett Simon Ferenc elvtársat. Fél évszázad... mily rövid történeti távlat, s mégis mily nagy idő egy ember életében. 1912 ősze volt, ugyanaz a szeptemberi nap, mint a mai; akkor lépte át először Simon Ferenc a Heves me­gyei Nyomda Vállalat (akkor König Nyomda!) szqdőter- mének küszöbét. Tizennégy éves volt, tanulhatott volna még, de dolgoznia kellett, szükség volt a pénzre, minden fillérre a sokgyermekes munkáscsaládban. Mint fiatal nyomdász-segéd már tagja a Nyomdász Szákszervezetnek és a Természetbarátok Egyesületének. Tüdővérzéssel hosszú hónapokat fekszik az egedi Legányi- tanyán, erős akarattal viaskodva életéért, s nem is sejti, hogy a városokban, az országban, ami a falakon kívül rekedt, milyen forrongás veti hullámait. Amikor felépül, egy új világ vajúdó születését szemlélheti. Nem visel tisztségeket, nincs funkciója, de agitál, érvel az „őszi­rózsás forradalomban”, s munkára serkent mindenkit, mert azt már megtanulta, hogy a munka teremthet itt egyedül új világot. Később, mikor a 19-es tanácshatalom szétforgácsoló- dik, a munkásosztály kísérlete megbukik, nem veszíti el hitét. Vigasztalja és segíti a bebörtönzöttek hozzátarto­zóit; oktatja munkatársait, a fiatalokat, kiket .maga köré gyűjt, s akikkel együtt járja a Bükk rengetegét, s akik­nek szüntelen a kapitalista rend igazságtalanságairól beszél. i Az ellenforradalom lezajlása után ott találni a szak- szervezeti csoportok újjászervezésénél, s 1930-ban a szociáldemokrata pártszervezet bölcsőjénél. Szervez, agi­tál, s több ízben is vállalja a pártszervezet elnöki tisztjét. A második világháború után újból ott van a rend- teremtők között. Tagja az igazoló bizottságnak, egy ideig vezetője az OTI-nak; majd a konszolidáció után újra visszatér, vinkellel kezében a „regális” mellé'. Tovább folytatja azt a munkát, amelynek egy életen át szerelmese volt, s amely mindig értelmet adott életének. Fél évszázaddal a háta mögött mindenki Feri bácsija 2 éve nyugdíjba vonult, de gyakran ma is ott áll a szedő­szekrények mellett. Helyére fiatalok álltak. Fiatalok, akiket ő maga is tanított, nevelt a szakma titkaira, a szakma szeretetére. Fiatalok álltak az idősebb társ helyére, fia­talok és emlékezni tudók, akik velünk együtt őrzik szí­vükben Simon Ferencet, az egri nyomdászok 'fehér hajú nesztorát. O. M. Tíz éves a gyár A SZERSZÁM- és Készülék- gyár dolgozói a műszak után ezen a napon nem mentek ha­za, hanem ünnepi ülésen emlé­keztek meg a gyár fennállásá­nak tíz évéről. Dr. Kretschmár Árpád, a KGM finommechanikai osztá­lyának személyzeti vezetője szavait idézem: — Most, a második évtized kezdetén új feladatok előtt áll ^ gyár. Vákuumtechnikai gyárt­mányokat kell előállítaniok. A minisztérium bízik az üzem dolgozóiban. Ha segítik a nem­sokára munkába lépő új dolgo­zókat, és összefognak velük a már itt dolgozó munkások, a feladatokat maradéktalanul végre tudják hajtani. Tíz év fejlődésének tényei váltják ki a bizalmat a gyön­gyösi Szerszám- és Készülék- gyár dolgozói iránt, hiszen az eddig eltelt évek bebizonyítot­ták, hogy mindig le tudták győzni a nehézségeket, s a munkáskollektíva egybefogott ereje előre vitte az üzemet. Bizonyítékul elevenítsünk 4 pártkongresszus tiszteletére! Vámosgyörki vasutasok az élüzem címért A vámosgyörki vas­útállomás főnökének irodájában vagyunk. Odakint mozdonyok tolatnak, a nyitott aj­tón keresztül behal­latszik pöfögésük. A síp néha éleset rikolt. Utasok nyüzsögnek, vonatra várva, a han­gosbemondó éppen egy Budapest felől közlekedő személyvo­nat érkezését jelzi... Rövid időre elnépte­lenedik az állomás, majd egy hosszú te- her-szerelvény vágtat el... Ezt a mindennapi, mechanikus, „zakato­lj”, s mégis újat és újat jelentő, más-más színekkel gazdagodó munkát, az állomás munkáját most „pa­pírra rögzített” for­májában tanulmá­nyozzuk Halász Jó­zsef állomásfőnökkel. Nézzük az adatokat, összehasonlítjuk az elmúlt év tóljesíjmé- nyeivel, s lassan föl­dereng a várható eredmény. Egyelőre még sokat használjuk a „remélhetőleg” ki­fejezést, s a jövő sem „biztos” még, hanem „talán”. A kongresszusi munkaverseny ered­ményeiről van szó. — Mi — mondotta Halász József — ezt a munkát összevon­tuk az élüzem címért folytatott versennyel. Az eddigi eredmé­nyek biztatóak, jel­lemző rájuk a ver­senyfeltételek teljesí­tése. — Milyen feltételek szerint „versenyez­nek”? — Itt van mindjárt a kocsitartózkodás — mondta az állomásfő­nök, egy nagy, piros fedelű könyvben la­pozva. — Mint min­den állomáson, a vá- mosgyörkin is az a cél, hogy a tartózko­dási időt, amennyire csak lehet, csökkent­sük. Az elmúlt évben az egy kocsira eső tartózkodás ideje 10,56 óra volt. Ez év első félévében elér­tük, hogy a tartózko­dást másfél-két órá­val csökkentettük. Ez hozzájárult ahhoz, hogy a második ne­gyedévben teljesíthet­tük az élüzem-feltéte- leket! Fontos feltétel a te­hervonatok menet­rend szerinti indítása. A tavalyi tervteljesí­tés mindössze 84 szá­zalékos volt, ez az idei első félévben 11 százalékkal javult. A személyvonatoknál is „szépült” az ered­mény, s összevetve az első félév után eltelt idő munkájával, „egy hajszál” választja el a százszázalékos teljesí­téstől! Minden állomásnak „szívügye” a tolatás! idő csökkentése. A tavalyi, egy kocsira eső 3—3 és fél perc teljesítmény most kö­rülbelül 0,5-tel javult. Ugyanilyen kedvező eredményt mondha­tunk el az egy kocsi­ra eső kocsikihaszná- lásrcil is, ez az idén 3 mázsával javult. A teljesítményt do­kumentáló adatok így első látásra talán je­lentéktelenek. Azon­ban azt szem előtt kell tartanunk, hogy ez a vasútvonal — Budapesttől Miskol- cig, túlterhelt, s így ugrásszerű javulásról egyáltalán nem lehet szó. A „lassan, de biz­tosan” elve sokat mond a vámosgyörki állomás szocialista brigádjainak makacs, vasszorgalmú munká­járól. Sarkallja őket a kettős cél: a kong­resszusi versenyben minél jobb eredményt elérni és — tulajdo­nosa lenni a megtisz­telő élüzem címnek. — ki sk fel néhány mondatot Szabó Árpád igazgató beszédéből, amely egyben az elmúlt tíz év történetét is felölelte: — 1953-ban mintegy nyolc és félmillió forint értéket termel­tünk. Ebben az évben ennek az értéknek sokszorosát állítjuk elő. A viszontagságokon meg- edzetit, lelkes, de kezdetben még kis létszámú dolgozó gár­da évről évre‘tanúbizonyságát adta annak, hogy a megfelelő feltételek megteremtésével életképessé tette vállalatunkat. Azok a munkások, akik tíz évet töltöttek üzemünknél, azok tudják a legjobban le­mérni a történelmileg ugyan rövidnek tűnő egy évtized erő­feszítéseit, s a vállalat ered­ményes működésének biztosí­tására kifejtett szívós harcu­kért, akaratukért hála és kö­szönet illeti őket. A JUBILEUMI évforduló al­kalmat adott arra is, hogy nemcsak a gazdasági eredmé­nyek tükrében vizsgálják a dolgozók tevékenységét, ha­nem kulturális vonatkozásban is. A jó munka lehetőségét a jobb anyagellátás és a fokozott szerszémellátás is segítette. Biztosították a legszigorúbb tervfegyelmet és a tervszerűsé­get a termelés minden terüle­tén. Ennek következtében a termelés növekedését 83 száza­lékban a termelékenységből biztosították és csak 17 száza­lékát a létszám emeléséből. A valamikori hóvégi hajrában több mint 10 000 túlórát hasz­náltak fel havonta, most már ez a szám ötödére csökkent. A túlórák zömét ma már a gépek hibáinak kijavítására használják fel. Az elmondottak azt is iga­zolják, hogy a gyár alkalmas arra, hogy a közeljövőben a vákuumtechnikai gyártmányok előállítására térjen át, hozzá­téve, hogy a gyártáshoz szük­séges szakemberekkel is ren­delkeznek, akik alapképzettsé­güknél fogva képesek az új gyártmányok elkészítésére. De az új feladat egyben azt is je­lenti, hogy a munkáslétszám tovább emelkedik. Főként nő­ket foglalkoztatnak majd, s ilyen vonatkozásban a munka- lehetőségek megteremtésével tovább nő a gyár jelentősége. Az elmúlt évtized tehát lé­nyegében a további fejlődés alapjait rakta le. Amikor tehát a múltba tekint vissza a gyár dolgozó kollektívája, egyben a jövőt is figyelembe veszi. Ez a jövő további erőfeszítéseket igényel, még nagyobb össze­fogást, aminek eredménye azonban nem maradhat el. Az évforduló alkalmából — mint arról már beszámoltunk — a legjobb dolgozókat kitün­tették. Sándor Béla, Chilkó Andrásné és Heinrich Péter & kohó- és gépipar kiváló dolgo­zója lett, míg Lökös Gábor, Dénes Tibor és dr- Davidek József miniszteri dicsérő okle­velet kapott. Gyuris Imre és Misi János brigádja a szocia­lista munkabrigád oklevelet nyerte el. Lökös Gábor bri­gádja pedig a munkabrigádok versenyében a kitűzött, máso­dik szintet teljesítette. A GYÁR DOLGOZÖI közül tízéves munkájukért 22-en kaptak oklevelet. Várady Zoltán párttitkár nemcsak a pártszervezet, ha­nem a gyár minden dolgozója nevében is ígéretet tett arra, hogy munkájukat a jövőben tovább fokozzák. (gmf) Felkészültek a szüretre a gyöngyösi tsz-ek Gyöngyös város négy közös gazdasága ütemtervet dolgo­zott ki a szüret zavartalan menetének biztosítására. A felkészülésről szóló jelentést Dér József, a városi tanács vb-elnökhelyettese terjesztet­te a végrehajtó bizottság elé. A vitában a négy termelő- szövetkezet elnökein kívül Be- dő Sándor, Bakos Sándor, Molnár Gusztáv és Pampuk Imre vb-tagok vettek részt, valamint a tanács mezőgazda- sági állandó bizottságának el­nöke, Visontai László. Az Ál­lami Pincegazdaság a felvá­sárlás és a szerződéskötés helyzetéről számolt be. A gaz­daság igazgatóságától P éter­falvi Tibor főosztályvezető is megjelent az ülésen. Ezt követően Fiaft Miklós vb-elnök vezetésével az 1963. évi költségvetési és községfej- . lesztési tervjavaslatokat tár­gyalta a vb. Pápay Gyula, a megyei íanács vb tagja, a me­gyei tanács pénzügyi osztályá­nak vezetője szintén bekap­csolódott a tárgyalásba.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom