Népújság, 1962. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-18 / 193. szám

4 NEPÜJSAG 1962. augusztus 18., szombat fi könyvbarát-mozgalom eredményei Huszonkilencezer olvasó — félmillió kötet kölcsönzött könyv — 160 ezer forintnyi MÉSZÖV támogatás — Korszerű falusi könyvtárak Hz eset, amiből panaszkönyvi bejegyzés született (Eger 1962 augusztus) A LOTTÓ nyerőszámai A Sportfogadási és Lottó­igazgatóság tájékoztatása sze­rint a 33. játékhéten a keszt­helyi szabadtéri színpadon megtartott lottósorsoláson a következő nyerőszámokat húz­ták ki: 12. 22. 30, 56. 67. — A GYÖNGYÖSI XU-ES akna transzformátorállomá­sainak szerelési munkáit vég­zi a \petőfibányai Gépüzem villanyszerelő szocialista bri­gádja Pusztai István vezetése­vek A brigád a VIII. párt- kongresszus tiszteletére vál­lalta, hogy a szerelési mun­kálatokat 10 nappal a határ­idő előtt befejezik. — A GYÖNGYÖSI Dimitrov Termelőszövetkezetben befeje­zéshez közeledik a paradicsom szedése. Csépány Györgyné brigádvezető irányításával a tsz negyven nő tagja végzi a paradicsom szedését, válogatá­sát és csomagolását. Napi tel­jesítményük meghaladja a 100 mázsát. — A KISKÖREI Üj Élet Termelőszövetkezet befejezte az aratást és a cséplést. A tsz teljes gépesítéssel takarí­totta be a 060 hold kalászo­sát. A nyári talajápolási munkákkal is jól haladnak, már több mint 300 hold tarlót szántottak fel. — NEM VÉLETLEN, hogy a gyöngyösi járás elsőnek az or­szágban elnyerte a takarékos járás címet. A járásban lakó családok 86 százaléka takarék- betétkönyv tulajdonos. A je­lenlegi betétállomány összege meghaladja a 76 millió forin­tot. — A MÁTRAVIDÉKI SZÉNBÁNYÁSZATI Tröszt petőfibányai egysége az el­múlt félév során jelentős eredményt ért el az önkölt­ségi mutatók teljesítésében. A tervezettnél tonnánként 8,77 forinttal olcsóbban termelték ki a szenet. A televízió műsora 19,55: A Magyarország— Csehszlovákia—Ukrajna at­létikai viadal közvetítése Ta­tabányáról. 18,30: Kicsinyek műsora: Mese a cicáról, aki nem akar cica lenni. Lengyel bábjelenet. 19,00: Hűsítő jég­kockák. (III.) „A specialisták”. 19,30: Tv-híradó. 19,45: Hétről hétre... 20,05: Verdi: Aida. Közvetítés a szegedi szabad­téri színpadról. Kb.: 23,00: Tv- hiradó ismétlése. Hírek. Szép eredményeket értek el az idén a Heves megyei könyv­tárak. Sokkal több könyv áll a könyvtári polcokon az olvasók rendelkezésére, mint bármikor ezelőtt: s a látogatók ki is használják a lehetőségeket. A megnövekedett érdeklődés, s a társadalmi szervezetek egyre rendszeresebbé váló támoga­tása az eddigieknél jobb felté­teleket teremtett a könyv- és könyvtárkultúra fejlesztéséhez. Eddig a megye könyvtárai­ba annyian iratkoztak be, mint tavaly egész évben, összesen 29 098-an. Különösen a hevesi járásban toborozták sok olva­sót: a járás könyvtárai 1843- mal több látogatót tartanak nyilván, mint egy évvel ez­előtt. A könyvtárak forgalma is ebben a járásban nőtt leg­inkább: 37 000-rel több könyvet kölcsönöztek, mint az elmúlt év első felében. A forgalom gyarapodása egyébként minde­nütt ugrásszerűen (egri járás 52,2 százalék, füzesabonyi 54,1, pétervásári járás 43,8) jóval felülmúlja az olvasók számá­nak növekedését. Ez azt mu­tatja, hogy az idén a megye Most már napok óta folyik a munka Gyöngyösön, a Fő té­ren, amit nagy érdeklődéssel kísérnék a város lakói és csak találgatják a várható ered­ményt. Mi lesz itt végered­ményben? Eltűntek a régi, kissé kopott és rossz hatású drótkerítést, a fák árnyékában csak seny­vedő virágokat kiszedték, az EGRI VÖRÖS CSILLAG Szerelmi levelezés EGRI BRÓDY Napfény a jégen EGRI KERTMOZI Lázadás GYÖNGYÖSI PUSKIN Ne fogadj el édességet Idegentől GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Viharok bolygója HATVANI VÖRÖS CSILLAG A vád tanúja HATVANI KOSSUTH ötlábú birka HEVES A búcsú FÜZESABONY Szerelem és a másodpilóta PÉTERVASARA Délibáb minden mennyiségben lakosai nemcsak többen, de többet is olvasnak. Az eredményekben oroszlán- része van az ebben az évben kibontakozott könyvbarát-moz- galomnak. A megyei akcióbi­zottság mellett jól dolgozó köz­ségi és járási bizottságok dol­goznák. Nekik köszönhető, hogy a könyvtárügy egyre in­kább elfoglalja azt a helyet, amely a művelődési munkában megilleti. Különösen sokat tet­tek a mozgalom aktívái a me­zőgazdasági könyvek propagá­lása területén: ma 117 száza­lékkal több tsz-paraszt olvas, mint a múlt év derekán. Javult a falu könyvellátott­sága. Az olvasótábor hatvan­ezer kötettel nagyobb állo­mányból válogathat, mint ta­valy. A könyvek számának növekedését az állami költség- vetésen kívül segíti a termelő- szövetkezetek kulturális alap­ja és a MÉSZÖV ezévi 160 ezer forintos támogatása is. Az akciőbizottságok szorgal­mazzák a könyvtárak jó elhe­lyezését, segítik az új könyv­tárhelyiségek elkészítését, be­rendezését, díszítését, korsze­rűsítik a nagy községek könyv­egykori parkosított területet lebetonozták és faragott köböl építenek szegélyt a fák köré. A tér két végét mintegy 30 centiméterrel kiemelik, ezt a részt parkosítják, aminek kö­vetkeztében a gyalogos átkelő helyet is sikerül leválasztani és körülhatárolni. Műkő virágtartókat helyez­nek el a fák közé, amelyeknek tárait. (Erdőtelek, Tiszanána, Tarnaleiesz, Párád, Egerfar- mos, stb.) Az eredmények azt igazol­ják, hogy a társadalom támo­gatása maximális lehetősége­ket biztosít a könyvtármozga­lom fejlesztéséhez. Oá) Szabadtéri klub Rózsaszentinárton ban A rózsaszentmártoni KISZ- szervezet fiataljainak komoly problémát okozott, hogy ösz- szejöveteleiken egy szűk he­lyiségben kellett összezsúfo­lódniuk. Legutóbbi KlSZ-gyű- lésükön elhatározták, hogy se­gítenek a bajon és „szabadtéri klubot” létesítenek. A munká­hoz hozzá is láttak, s 56 négyzetméter területet beto­noztak le, ahol majd szórakoz­ni, táncolni is lehet. Most azon igyekeznék, hogy e kerthelyi­séget villannyal is ellássák hogy az alkotmány ünnepén már itt ünnepelhessenek. Juhász Miklós változatos, tetszetős formája csak emeli a kellemes összkép hatását majd. Most még eléggé nagy a ka­varodás a gyöngyösi Fő téren, de a teljes átépítés már nem sokáig tart: szeptember 1-re a városi tanács Kertészeti és Köztisztasági Üzeme újjávará­zsolja a nagy forgalmú Fő te­ret. Ä megszokás és a kánikula miatt — betértem az egyik, számomra otthonos presszó­ba. A kasszánál időztem ép­pen, amikor egy harminckö­rüli férfivendég vitába szállt az ugyancsak középkorú ki- szolgálónövel. A férfi heve­sen támadott, az asszony ud­variasan és nyugodt hangon védekezett. A férfit nem nyugtatta meg a nyugodt hang, kérte a panaszkönyvet. Megkapta. Beírta, hogy egy forintos fagylaltot kért és fizetett a kisgyerekének és azt kívánta, hogy a fagylal­tot kétforintos adagra szóló tölcsérben adják ki. Véleményem!: A panaszkönyvet mindenki kérheti, akinek kifogása tá­mad a kisizolgálás ellen. Ez ellen senkinek nem lehet ki­fogása. De a harag, hangsúly sem közömbös, sem az indo­kolás, amivel többé-kevésbé jogos felháborodását a tisz­telt vásárló levezeti. Mert eb­ben az esetben az ereje és vélt igaza teljes tudatában levő férfi keményen vitába ugrott egy asszonnyal, aki­nek — véleményem szerint — igaza volt, még ajkkor is, ha a vita tárgya abszolút ér­telemben vett kicsiség. A fér­fi dühös kitörését semmi sem indokolta, mert a kiszolgáló­asszony nyugodt hangon mondta él igazát. Még talán az igen emelt férfi-harag mi­att sem írtam volna meg ezt a glosszát. Az indokolás miatt ültem az írógéphez! Azit írja ugyan­is Gy. K., Bp., II., Kovács u. 5. sz. alatti lakos: síjMint budapestire, rossz benyomást tett rám ez a vi­déki, idegenforgalmilag hí­res város üzletének szelleme, mely nem a szocialista keres­kedelemhez méltó”. Mekkora elértéktelenedése nagy és szép fogalmaknak ebben a három sorban. A mondat olyan, amilyen, de minden szavából árad a sér­tés. ö, a panasza ró budapesti, tehát ezt látnia kellett volna a kiszolgálónak és késedelem nélkül a fővárosinak kijáró lebomlással (bizonyára így képzeli a paraaszíró!) kellett volna a panaszos leghátsóbb gondolatát is kitalálni csak azért, miért az pesti. Eddig azt hittem, hogy témanélkü- li ostoba slágerek tartják Pestet a világ közepének és csak a slágerszerzőknek mindegy Badacsonytomaj, vagy Pécs, vagy Eger — mindez vidék, lebiggyesztett ajakkal, mert csak a „pesti lány csókja”, mert csak a „pesti utca”, mert csak a „pesti kirakat”, amiért ér­demes élni és meghalni. Aztán ez az „üzleti szel­lem”! Azt mondja a panasz­író, hogy nem méltó a kifo­gásolt kiszolgálás a szocialis­ta kereskedelemhez. Lehet, hogy a kiszolgáló okosan — de nem szabályosan — járt volna el akkor, ha a fagylal­tot kérésre kétforintos töl­csérben adja ki, de ebből az esetből azt a következtetést levonni, hogy Egerben a ke­reskedelem nem szocialista, vaskos túlzás. A kereskede­lem széles ez országban nem attól lesz szocialista, hogy a szabályszerű vásárlás köz­ben utólagos reklamációra félfillérrel sem mérhető előnyt ad a kiszolgáló utóla­gos fizetési korrekcióra, ha­nem valami mástól. És egyál­talán: a szocialista szellem az utcán, a kereskedelemben, a hazában nem ettől a pa­nasztól lesz erősebb, amit Gy. K. budapesti lakos fennsőbb- sége tudatában berajzolt a panaszkönyvbe. Azt mondják: a dühös em­ber mondja meg az igazat De i)tt a panaszíró nem más­ról, hanem önmagáról szó­lott igazat Mivel? Elárulta azt a szomorú tényt, hogy amíg ő sürgeti írásban a szo­cialista szellemet, addig az belőle hiányzik. (/. a.) A GYARMATTARTÓ BÄNATA John Bull: Na, tessék! Jamaica is elröpült a Glóbuszom­ról! ... (Toncz Tibor rajzai) Ez csak természetes! Délelőtt van, a nap egyre mele­gebb sugarakkal árasztja el a föl­det. A játszótéren már „teljes a for­galom”. Hatalmas ívben röpködnek a hinták, pattog­nak a földön a pettyes gumilab­dák, a homokozó is megtelt: játsza­nak, szórakoznak a legifjabbak. Kisfiú jelenik meg a játszótér bejáratában, kezé­ben az apja bőrből készült motoros sapkáját szoron­gatja, nyakában széles motoros­szemüveg lóg. A téren játszó gyere­kek pillanatok alatt körülveszik a jövevényt, kíván­csian érdeklődnek a sapka és a szem­üveg rendeltetése iránt. A kislegény nagy nyugalommal és arcán a határo­zott büszkeség je­lével, fejébe húz­za a bőrsapkát, orrára igazítja a szemüveget és ki­jelenti: — Ma űrhajóst játszunk! — ö*== Megszépül Gyöngyös főtere 35. Az őrnagy valósággal tűzbe- Fogadom, hogy ezek, mert a Kerékgyártó hadnagy izga- jött: — Nem, fiam! Ne zárjátok saját kálváriájukon tanulták tottan vágott az őrnagy sza- ki szívetekből erőszakkal az meg, most már sokkal jobban vába. érzéseket. Mert a látszat gyak- szeretik ezt az országot, ahol — Őrnagy elvtárs! Erre a ran csal, s ennek nem eshet itt vannak igazán otthon! Hát­feltételezésre gondolni sem áldozatul két fiatal őszinte ha ez a lány is az utóbbiak kös merek. szerelme és boldogsága. A mi zé tartozik... — Várj, fiam! — intette íe országunkban fiam mindent el. — Bizonyosan! — állította az őrnagy —, mondtam, hogy követünk az emberek nagyobb határozott meggyőződéssel a csak hangosan gondolkodom, boldogságáért. A ti boldogsá- fiatal hadnagy. A tanácsomat kérted, hallgass gotokért is, ha egymásé lesz- — Jól tetted, hogy elmorad- végig. tek. Ötvenhatban sok becsüle- tad, s most tanácsot adok ne­— Hallgatom önt. tes, de éretlen fiatal esett ál- ked! Lesznek talán majd, akik — Mondom — folytatta egy dozatul a hazug propagandá- ellenségeskedve nézik ezt a vi­kis szünet után az őrnagy —. nak. Külföldre csábította őket szonyt, de ti azért ne csaljátok olyan poszton dolgozol, ahol a kalandvágy, a romantika, a meg a szíveteket. Találkozza- disszidens magyarokból átkép- Szabad Európa Rádió zagyva tok és beszélgessetek. Ismerjé- zett kémek után is nyomozol, ígéretei, álnok hazugságai, tek meg egymást, s ne vakul- miközben neked is volt disz- Igen, volt közöttük sok csirke- jatok el mindjárt az első érzel- szidenssel van kapcsolatod. Ez fogó is. akik a felelősségre vo- mi fellobbanásra. Igyekezz a látszat és ez a valóság is, nás elől menekültek, tolvajok, megismerni a lány gondolata- nemde? zsebmetszők, gyilkos ellenfor- it, egyéniségét, életének főbb — Igen, őrnagy elvtárs, ez a radalmárok. Köztük van az én állomásait, ismertesd meg ve­gondolat nekem is számtalan- fiam gyilkosa is, de azért nem le a magad célkitűzéseit. Te- szor megfordult már a fejem- rázhatjuk egy kalapba vala- kintsetek magatokba, próbál- ben. Talán lehet, hogy ő is er- mennyit. A sok megtévesztett játok meg felkutatni szerelmé­re gondol? Sejti, hogy a mi fiatal közül egyre többen fel- tek mélységeit: ne csak a fel­kapcsolatunknak nem lehet jö- ismerik a nyugati valóságot, s szín, a csillogó máz ragyog- vője. kiábrándultán térnek haza, tassa meg a szemeteket, ha: nem gondoljatok a hétközna­pokra is. Tegyétek mérlegre ezt a szerelmet, hogy elbírja-e a küzdést, a szenvedést, a ki- sebb-nagyobb csalódásokat is? Ezt mondhatom, fiam és most már ideje lesz hazamenni, mert elmúlt éjfél is! — Köszönöm, őrnagy elvtárs — s hálásan megszorította pa­rancsnoka kezét — megfoga­dom a tanácsát. Elkísérem ha­záig. — Nem, nem! — tiltakozott Üveges őrnagy — menjen csak haza maga is! összébbhúzta magán a ka­bátját és balra fordult. Elin­dult hazafelé a csillagporos éjszakában. xm. Az ifal mámorában Csapzotthajú, fiatal fiú ült a Jázmin-bár egyik homályos sarkában. Már meglehetősen részeg volt. Előtte üres konya­kos poharak sorakoztak. Fejét lógatva, sokáig szemlélte elé­gedetten ezt a kiállítást, aztán intett a pincérnek, hogy szed­je le valamennyit. — Még egy felet, főúr! A pincér szánakozva végig­nézett rajta. A fiú feje ismét iekókadt, majdnem feldöntötte orrával az asztalon hagyott egyetlen poharat, amelyben még volt némi szódavíz. A pincér arrébtolta a poharat és halkan megkérdezte: — Nem lesz sok? A fiú dacosan felemelte fe­jét. — Hozza csak, ne törődjön vele. Fizetem! Százast dobott az asztalra és gőgösen hátradőlt a szélien. — Mit gondo1? Gyerek va­gyok én? A pincér rándított egyet a vállán. Ismerte már az ilyen kötekedő vendégeket, akik úgysem nyugszanak addig, amíg tökéletesen az asztal alá nem isszák magukat. Kivonta a százasból az italok árát és aprót számolt le az asztalra. — A többi a magáé! — mondta a részeg és jelezte, hogy távozzék. — Hozom, uram! — a pin­cér meghajolt, zsebregyürte a pénzt és a tálcát a tenyerén egyensúlyozva, elviharzott a bárpulthoz. Éjfélhez közeledett az idő. Nem sokan voltak a Jázmin­bárban, amely nappal is meg­lehetősen homályos helyiség volt. A díszes, kovácsolt-vas állólámpák csak hangulat­fényt terjesztettek, amelybe a füstös mennyezeten körbefutó neon elegyített egy kevés de­rengésfélét. Az asztalnál több­nyire a szoká­sos vendégek ültek: szerel­mes fiatalok és a szálló la­kói közül néhá- nyara. A zon­gorista eléggé hamis hangon, álmosan ját­szott valami operettmuzsi­kát, s egy asz­talnál, mindig egy félhanggal gal elmaradva, utána dúdolta a társaság. Az ajtó mellett magános em­ber ült. Szintén konyakot ivott. Most szórakozottan ka- vargatta feketéjét, amelybe még elfelejtett cukrot rakni, mert a részeg fiú és a pincér közötti szóváltás elterelte róla a figyelmét. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom