Népújság, 1962. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-15 / 190. szám
4 NÉPÚJSÁG 1962. augusztus 15., szerda Le a napot as égről A bonni sajtóhivatal felszólította a nyugatnémet rádiót és a televíziós állomásokat, hogy híradásaikba ne vegyék be a hírügynökségeknek a szovjet űrhajó útjáról óránként beérkező jelentéseit. A sajtóhivatal azzal érvel, hogy ilyen hírekkel nem szabad segíteni a kommunista propagandát. Milyen satnya érv ez? Nem beszélni arról, — mert azt kommunisták hajtották végre, hallgatni arról, amit milliók látnak és hallanak, amiért százmilliók lelkesednek? Behunyni a szemünket, befogni a fülünket olyan tények előtt, amelyet a világ igazol? Ezek után nyugodtan kérhetjük a nyugatnémet kormányköröktől, tagadják le a napot az égről — Nyikolaje- vet és Popovicsot úgy sem tudják. Legfeljebb elhallgathatják. — p — *■» ÄZ EGRI Pedagógiai Főiskola kéményeinek karbantartásához a napokban kezdtek hozzá. A zavartalan munka érdekében szükségessé vált a taxi-állomás áthelyezése a Mártírok terére (az épülő színházzal szemben). A taxi-állomás telefonszáma (11-11) marad. Az áthelyezés ideiglenes, egy hónap múlva a taxi-állomás visszakerül a régi helyére. — A KOREAI Népi Demokratikus Köztársaság felszabadulásának 17. évfordulója alkalmából Li Eodon Gen, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság budapesti rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, valamint a nagykövetség munkatársai kedden délelőtt megkoszorúzták a Szabadság téri Szovjet Hősi Emlékművet. (MTI) — MINDEN SZOBA foglalt a gyöngyösi Mátra Szállóban. Népes számú turistacsoportok, egyéni nyaralók lakják a szobákat. Az elmúlt héten 35 fős szovjet turistacsoport, 30 német kiránduló, azonkívül csehek, angolok, osztrákok laktak a szállóban. Szőke Sándor szállodai portás szavai szerint egy idényben sem keresték fel ilyen sokan a szállodát, mint most. Hangverseny, vagy csak dalostalálkozó ? SZOMBAT ÓTA ezen a kérdésen rágódom, mert most az egyszer, nehéz a súlyos kritika hangja nélkül bírálni a KISZÖV szombat esti dalosta- lálkozóját. Vagy hangversenyét? ! El kell mondani azt, hogy évék óta szinte hagyományosan rendezi meg augusztusban az egri KISZÖV azt a hangversenyt, amelyen saját' kórusa találkozik más városok KISZOV-kórusaival. Minden évben nagy sikert hoz a találkozó, s megállapítható az is, hogy a művészi színvonal egyre emelkedik. Ez történt szombat este is. A négy kórus — művészi élményt nyújtott a nagyszámú hallgatóközönségnek, de... Es itt jön az, aminek magyarázatát nem találom. A KISZÖV már híressé vált, jó rendezői készségéről, eddig minden évben úgy ment minden, mint a karikacsapás. Most valami túlbuzgóság, vagy rendszertelenség mutatkozott, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a szünet után jó néhány hallgató széke üresen maradt. Röviden — a következő történt. Este fél nyolckor megkezdődött a hangverseny, s miközben a szebbnél szebb kórusművek felhangzottak a jól felkészült kórusok vezénylő karnagyainak intésére, az alatt az Üzemi Vendéglátó Vállalat nyitott ablakos konyhájából éktelenül hangos zene-bona áradt: vacsorát adtak a leszerepelt kórusoknak. Az első elítélendő dolog maga a vacso- ráztatás, hiszen ennek a dalostalálkozónak az eddigi években az a művészi értéke is megvolt, hogy a kórusok meghallgatták egymást és, ezzel hasznos tapasztalatokat szereztek. Másik feltétlenül bántó és kellemetlen dolog éppen a kórusoknak egymás iránti teljes közömbössége volt. A sört az udvaron mérték — az előadás alatt. Hallottunk hát a műsor első felében kanálcsörgések közepette csodálatos pianisszimó- kat bécsi szelettel, a műsor második részében pedig a kanálcsörgéshez akkordikusan felépülő kortyolgatásokat, pohárkoccintásokat és a vele járó „halk” beszélgetéseket. EZT NAGYON-NAGYON helytelenítette mindenki, aki csak ott volt. Miért nem lehetett a vacsorát megkezdeni a hangverseny befejezése után? Feltételezhető, hogy a budapesti, a veszprémi és a gyöngyösi kórus neim halt volna éhen, ha nyugodtan megvárja minden kórustársának a szereplését. Az pedig, hogy az udvaron mérték a sört, nyugodtan, mint egy kerthelyiségben?! Egyszerűen elképesztő. Ilyen körülmények között aztán megosztott figyelemmel tudtuk csak kísérni a kitűnően szereplő kórusokat. Elsőnek az egri KISZÖV fúvószienekarát hallottuk, akik egy év alatt örvendetes fejlődésen mentek keresztül, s ennek köszönhető komoly sikerük. A zeneiskolai rendszeres képzés, a zenekar tagjainak becsületes munkája szép sikert hozott. Majd a veszprémi Bartók Béla férfikórus énekelt a fiatal Kollár Kálmán karnagy vezénylésével. Legkiemelkedőbb számuk Kodály Katonadala, amelyet szép, tömör, dimami- kailag zárt egységben hallottunk a beépített trombita- és dobszóióval. Minden évben visszatér egy- egy rövid szereplésre a tehetséges, volt egri növendék — Holló Éva, aki ezen az esten Huszthy Zoltán kíséretében művészi igénnyel adta elő Pug- nani D-dúr szonátájának egy részletét. A szünet után elsőként a Budapesti KISZÖV-kórust hallottuk Kiss Dénes vezénylésével. A közönség nagy tapssal kérte újra a kedves, hangulatos kubai forradalmi dalt. A ZARÚKÓRUS az egri KISZÖV impozáns, tömör énekkara volt. Nem akarunk hazaiakat túlságosan dicsérni, de az igazság az, hogy ebben a hangverseny! „mezőnyben” bizony magasan a többi szereplő kórus fölött állottak. Az egységes éneklés, a jól értelmezett dinamikai megoldások, a hangképzés és a hámig tisztasága föltétien előnyt biztosított az egriek számára, amit a szereplő kórustagok lelkesedésén túl elsősorban a két vezénylő karnagynak, Huszthy Zoltánnak és Nyíri Józsefnek köszönhet az érdeklődő közönség. Megérdemelten kelrnek útra néhány nap múlva a kórus tagjai, mert egész égben keményen dolgoztak, s most a háromnapos kiránduláson még jobban egységbe kovácsolódik az egymást egyre jobban értékelő, jól dolgozó kórus. Cs. Ä. É. EGRI VÖRÖS CSILLAG Önfeláldozás EGRI BRÓDY Kővirág EGRI KERTMOZI Én és a tábornok GYÖNGYÖSI PUSKIN Carmen Jones HATVANI KOSSUTH Salemi boszorkányok HEVES A fehér csat PÉTERVÁSÁRA Szerelem és a másodpilóta FÜZESABONY A szép Inkeri PLUSZ 34 FOK ÁRNYÉKBAN — Gyere már ki, Ede, megromlik minden ennivalóm! (Gerő Sándor rajza) 1962. AUGUSZTUS 15., SZERDA: MARIA Ma 70 éves LOUIS BROGLIE francia fizikus, aki 1924-ben meghatározta az anyag quantum- elméletét, 1929-ben elméleti megfontolások után felismerte az elektronok hullám-természetét és ezzel felállította az anyag hullám- elméletét is. Megállapításait más tudósok kísérletileg is beigazolták. Munkásságáért 1929-ben Nó- bel-díjjal tüntették ki. Filozófiai munkásságával szembeszállt a fizikai indeterminizmussal (az ideális filozófiának az a tanítása, mely szerint a dolgok természetes menetén nem uralkodik az ok és okozat törvényszerűsége). 175 évvel ezelőtt, 1787-ben ezen a napon született ALEKSZANDR ALBAJEV orosz zeneszerző, operái közül a legnépszerűbb a Kaukázusi fogoly című. 120 évvel ezelőtt, 1842-ben ezen a napon született CSEP- REGHY FERENC. Egyszerű asztalossegédből lett, nagy sikert aratott népszínműveivel (Piros bugyelláris, Sárga csikó) a Nép- • színház egyik legünnepeltebb szerzője. 110 évvel ezelőtt, 1852-ben e napon halt meg JOHAN GADO- LIN finn kémikus, a „gadolinium” nevű ritka ásvány felfedezője. 55 évvel ezelőtt, 1907. augusztus 15-én halt meg JOACHIM JÖZSEF zeneszerző és hegedűművész, a berlini zeneiskola igazgatója. Szerzeményei közül nyitányait és magyar koncertjeit említjük. Kiváló volt mint hegedűművész is, hangversenykörút- jain bejárta Nyugat-Európát. Barátság fűzte Brahmshoz, levelezésük 1901-ben megjelent. KOREA 1945. október 15-én szabadult fel a japán megszállás .alól. 15 évvel ezelőtt, 1947-ben ezen a napon az Indiával vívott nemzeti felszabadító harc eredmények^- 'n PAKISZTÁN levált Indiától és önálló állammá le tt. A KONGÓI KÖZTÁRS AS Á G a volt Francia Kongó gyarmati területen, 1960-ban ezen a napon vált független állammá. FILM: Egy indián lány és szerelmese történetét mondja el a Lázadás című színes argentin film, amelyet az egri Kertmozi mutat be, augusztus 16—19-ig és a gyöngyösi Puskin, augusztus 20—22-ig. 32. — Lassan indulhatsz! — figyelmeztette Rose — jobb, ha nem lát meg itt senki — Időnként én majd felkereslek, amikor átadod a SZER részére készített anyagot. Ha valami problémád van, ne telefonálj, és levelet se írj, csak erre a címre táviratozz. Rose egy cédulára írta a címét. — Legyen a távirat szövege rrtóndjuk ilyesmi, hogy... „Reggel érkezem. Várjatok az állomáson.” Akkor és hozzád utazom. Jó lesz így? Nem akarom, hogy ott is sokat lássanak bennünket együtt. A többit rádbízom. Horváth elköszönt a lány: tói és az állomásra sietett. — Majd elfelejtettem — kiáltott utána az ajtóból Rose — a másik bőröndben vannak a reprodukciók és a rézkarcok. ókr Korán beült a vonatba. Nagyon fáradt volt. A bőröndöket kulcsra zárta, s a kulcsot a pénztárcájába tette. Aztán kényelmesen hátradőlt az ülésen és elaludt. Álom nélkül aludt, rángatta az egyenletesen zakatoló személyvonat, amelynek fülkéjében fullasztó meleg volt. Arra ébredt fel, amikor valaki lehúzta mellette az ablakot és a friss léghuzat megcsapta, összekúszálta a haját. Első tekintete a bőröndökre esett, a helyén volt mind a kettő, megnyugodott. Hajnalodott. Megnézte útitársait. Előtte nagybajuszos paraszt bácsi pipázott és amikor találkozott a tekintetük, köszönésképpen megbiccentette a fejét. — Jót aludt az elvtárs... — Igen — felelte Horváth, s az „elvtárs” szóra egy kicsit elpirult — csodálkozom, hogy nem költött fel a kalauz. Hói járunk már? — Nem költötte fel, mert nem hagytam — mondta dicsekvő mosolygással az öreg. Már Rákosnál lekezelte a kocsit, de az elvtárs olyan jóízűen aludt, még a nyála is kicsordult, hogy mondtam neki, hagyja csak békén magát, biztosan megvan a jes gye, nem olyan embernek né* zem... — Köszönöm! — mondta Horváth — nagyon köszönöm bácsikám, tényleg itt a je: gyem. — Aludt már Pesten is — folytatta az öreg —, amikor én beültem Ide. Nem ébredt fel, amikor elindult velünk a vonat, azóta nézem, pipázga- tok itt magamnak csendesen. — Bácsikám, nem aludt? — Nem tudok én aludni — nevetett fogatlan szájával az öreg — csak otthon, az ágyban. A vonaton pipázok, pipázok, nézegetem az embereket, az állomásokat, meg a csillagokat. Az előbb lehúztam az ablakot, mert nagy volt a füst. Nem messze van már Mezőfalva, ott leszállók. Az elvtárs meddig utazik? — Erdőslakra egészen — felelte Horváth —, s minek volt Pesten, bácsikám? — A fiamnál jártam, aki ott egyetemen tanul. Már ötödik éve... orvostanhallgató. — Ne beszéljen! — Hor- vátihot kis izgalom lepte meg. — Csakugyan? — Ogy bizony — örült meg az öreg — az elvtársnak is van valakije ott? — Magam is orvos vagyok... — Pardon! — s most a pi- pázgató bajuszos bácsin volt a csodálkozás sora, még a pipát is kivette a szájából — ne haragudjon, hogy nem láttam mindjárt. — Hát minek vélt? — kérdezte őszinte kíváncsisággal Horváth. Az öreg zavarban volt. Mit mondjon, hogy meg ne sértse. — Tanítónak, vagy hivatalnoknak — mondta őszintén — csak azért, mert... az orvosók manapság már nemigen törák magukat személyvonat tan ... Autón járnak ott ni, a műúton. Nálunk is a héten vett autót a körzeti doktor. Venne a többi is, de nem jut, nem kapnak rá kiutalást mondja a fiam, hogy milyen nehéz. Biztosan még a doktor úr sem kapott. — így van — hazudta Horváth — magam is ez ügyben fáradoztam Pesten. A jövő hónapra ígérték. — Akikor szerencséje van! — kiáltotta az öreg. Az én fiam már most beadta az igénylést, hogy mire jövőre végez, megkapja majd a Moszkvicsot ... — Máris, bácsikám? Miből vesz a fia Moszkvicsot? — Hát ezt — mosolyodott el az öreg a bajusza alatt — ezt még én veszem meg a fiamnak a diplomájához. Horváthnak leesett az álla. Ha nem látta volna a bajuszos öregember becsületes arcát, azt hitte volna, hogy rossz tréfát űznek vele. — Hol dolgozik, bácsikám, hogy ilyen jól megy a soruk? — Itthon vagyok én — felelte az öreg, mert közben Mezőfalva határába ért velük a vonat — állatgondozó a termelőszövetkezetben. Nézzen csak ki, doktor úr, ezek a mi földjeink. Ebbe a nagy táblába a múlt héten kukoricát vetettünk. Látja, mér dugja a fejét, eső kéne rá!... Az öreg szedelőzködött, ismét meggyújtotta a pipát és a kezét nyújtotta: — Hát, ha megengedi, doktor úr ... az én fiam is orvos lesz ... Kerékgyártó János vagyok. — Szabó. — Mutatkozott be Hörváth is — dr. Szabó Zoltán ... Még egyszer köszönöm, hogy nem engedett felkölteni, bácsikám! — Ha pedig megvásárolja az autót, ne szaladjon át a falunkon, doktor úr. Jöjjön be hoz: zárak, van nekem jó borom is, meg aztán hátha otthon lesz a fiam is... A fejébe nyomta a kalapját és fiatalos fürgeséggel leugrott a vonatról. Horváth utána nézett az ablakon, szemmeltartotta, amíg az öreg el nem tűnt az álló: más kijáratánál és gondolko: dott. Egyszer csak ráeszmélt aw ra, hogy milyen végzetes hibát követhetett volna el..; Riadtan tekintett körül. — Megmondtam, hogy orvos vagyok. Oh, én marha! Csak még az hiányzott, hogy a régi. nevem is elíköpjem és csodálkozhatnék, ha Erdőslakon az első rendőr a vállamra tenné kezét. Ijedten nézte az alvó utasa: kát. Erősebben vert a szíve és hirtelen kiszáradt a torka. Attól félt, hogy valaki leolvassa az arcáról gondolatait. — Az első és az utolsó eset volt. Átestem a keresztségen, s tanultam belőle. Átmenetileg vagyok csak képügynök, amíg Magyarországon tartózkodom. Nem kellett volna most sem ilyen busz# kének lennem. Hogy is mondta Rose? Nyitott szem, csukott száj ... Igaza volt. (folytatjuk.)