Népújság, 1962. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-14 / 189. szám
NÉPOJSÄG 5 1962. augnsztu» 14., kedd Hallatlan izgalom, őszinte csodálat Heves megyeiek a Vosztok-ikrekről Hevei megye dolgozói a hallatlan izgalommal kísérik figyelemmel a Vosztok 3. és Vosztok 4. útját a rádió, a televízió mellett, a vasárnapi lapokkal kezükben. Munkatársaink a tegnapi nap folyamán körutazást tettek a megyében, hogy beszámoljanak arról az őszinte csodálatról, és nagy-nagy érdeklődésről, amellyel megyénk dolgozó népe kíséri korunk, kétségkívül egyik legnagyobb tudományos diadalát. Üveggyáriak között Mint most a világ annyi más helyén, a Vosztók-ikrek a beszéd-, vagy vita-téma, az a parádsasvári üveggyárban is. Ami lázba hozta az egész világot, nem hagyta hidegen az üveggyár dolgozóit sem. — Most mindenki erről beszél — mondta Gotyár hajós. — Amikor a Vosztok 3-at fellőtték, „csak” elismerést éreztem. Vasárnap azonban már „egy kicsit hirtelen jött” a Vosztok 4. híre. A meglepetést azonban hamar felváltotta a büszkeség, hiszen mi is éppen olyan büszkék lehetünk a sikerekre, mint a szovjet emberek. Ezek a sikerek a szocializmus győzelmét jelentik ... Erki József, a savazóműhely egyik munkása, már idősebb ember. Ot sem hagyta érzékte- lenül ez az esemény. — Hogy mit szólok hozzá’... Nem kis dolog, és én azt hiszem, hogy nagyon sok múlik a világűr meghódításáért folytatott harcon. Sokat olvasom az újságokat, amelyekben mostanában már jó néhányszor felvetették a kérdést: miért ne lehetne az embereket fenyegető háborúra való készülődés helyett közös erővel a tudománynak szentelni erőnket?.... Ennek én is több értelmét látom. Ifj. Boldizsár Józsefet a esi- szolómúhelyben találtuk. — Nagy teljesítmény ez — mondatta. — Amerika ugyancsak igyekezhet, ha be akarja hozni ezt a nagy lemaradást. Ebben is látszik a Szovjetunió fölénye, velük szemben. Az elmúlt évek eseményei bebizonyították, hogy Vemének és „hódolóinak” fantáziája ma már lehetőség, valóság. A kísérletek elgondolkoztatóak, s jó volna, ha „másokat” is elgondolkoztatának ... Nem magaslégköri robbantást, hanem a világűr, a bolygók meghódítását! ... Ezt akarjuk. Asztalos Adél a már elkészült üvegpoharakra fest szép mintákat. Egyike a gyár legfiatalabb dolgozóinak. Öt is megkérdeztük, mit szól a két újabb űrhajó fellövéséhez? — Igazán meglepődtem, amikor meghallottam, hogy a „negyedik” is fönt kering. Tudom, hogy a szovjet tudósok nem „háborús célokra” küldték fel a világűrbe Nyikölajev és Po■ povics űrhajósokat, hanem a tudomány, a békés kutatás nevében ... Remélem, hogy nemsokára már sor kerül arra, hogy a Holdba repül majd az ember ... Mert én is föl szeretnék menni ám! — tette hozzá mosolyogva. (G) 1 értésültünk róla, s hát... az ember társas lény marad még a világűrben is! — A betegeinkre szintén jó hatással volt ez a nagy izgalom. Az életkedvüket fokozza. Annyira nagy az érdeklődésük a külső események iránt most, hogy egyikre-másikra égészen jó benyomást tett ez a világizgalom, ha szabad így nevezni. Egyre-másra jönnek, újságolják, amit a rádió bemond, mert látják, hogy mi éppen azért nem érünk rá híreket hallgatni, hogy minél előbb visszaadjuk őket az életnek, az otthon szere tétének — mondja dr. Csillag Endre igazgató főorvos. — Hiába, kérem, ez nagy esemény. Egy pillanatra megáll az ember szívverése, hogy mire képes az emberi agy. A legbiztosabb világnézeti formáló erő mégiscsak a tudomány. A csillagos égbolt rejtel me megoldódott, s aki az emberi test titkát megoldotta, — az ember, az oldja meg egyre- másra a természet, az égbolt rejtelmeit is — az ember. — Méghozzá nem akármilyen ember! — fejeződik be számomra egy utolsó mondattal ez a nagyon kedves, emberi hangulatú beszélgetés. „Legszebb paradicsomunkat elküldenénk nekik.. Ez lenne a vécsiek ajándéka az űrpilótáknak A parádi kórházban mindenütt kerestem az igazgatót, csak ott nem, ahol volt — az irodájában. Közben a kerten átmenve, két idősebb bácsi beszélget. — Mondtam a doktornőnek, vasárnap délelőtt: „fellőtték ám a negyedik űrhajót is”! Erre ő a váltamra vereget: „Csak a harmadikat, Molnár bácsi!” Hiába erősködtem, nem hitte el... — Való igaz — mondja később az igazgató főorvos irodájában a doktornő. — Nem hittem el, hiszen annyira lebilincselt még a harmadik Vosztok, hogy azt hittem, Molnár bácsi csak elvétette a számozást! — Kérem! Az ember fantáziáját felgyújtotta ez a nagy esemény. Én már egy kicsit úgy érzem, minden ember Verne, hiszen a találgatások korát úgy éljük, hogy a tudósok egyre-másra valósítják meg, amit mi elképzelünk. Micsoda nagy jelentőségű dolog lenne ez a tokiói olimpia szempontjából! Látja, mindjárt mik jutnak az ember eszébe? Ha már a chilei vb-n láthattuk volna egyenes adásban a mérkőzéseket? ... — Az én elképzelésem szerint már nemsokára hallunk valamiféle kozmikus állomásról is! Hogy mit meg nem ér az ember. Láttam egy évvel ezelőtt egy lengyel filmet, ami éppen egy űrállomásról szólt. Kétszer megnéztem, annyira fantasztikus és izgalmas volt. Még nem is egészen egy éve... Es a rádió arról ad hírt, a tv az űrhajó fedélzetéről közvetíti, hogy két ember is kering az űrben! — Ez most valahogy mintha emberibb lenne, hogy ketten vannak fenn. Hatalmas lépés a tudományban, de ehhez nem értek — mondja dr. Gajda Margit orvosnő. — Amihez azonban föltétien hozzá tudok szólni, az az, hogy a világűrben tálán lélektanilag nagyobb biztonságban érzi magát két ember, mint egy. Persze, ez is furcsán hangzik, hiszen száz meg száz kilométer választja el őket egymástól, de legalább azonos körülmények között dolgoznak, s végzik feladatukat, tudnak beszélgetni, mint Hatalmas paradicsomtábla az országút mentén. Az alacsony bokrok között a hőségtől szenvedő, s mégis gyorskezű asszonyok mozognak. A tábla szélén gyorsan megtelik paradicsommal töltött rekeszekkel a lovas kocsi, s indul az osztályozósátor felé. Olyan nagy a hőség, hogy Búzás József kertész három szór törli meg homlokát, amíg az egy mondatot elmondja: — A vécsi Rákóczi Termelő- szövetkezet paradicsoma ez. Az osztályozósátorban az asszonyok nem tudják, hogyan hűsítsék már magukat munka közben. Csendesen, (szó nélkül dolgoznak. De amikor Guruz Mártonná, a szedőktől néhány percre ellátogat hozzájuk, s megkérdi: — Asszonyok, lehet, hogy egy év múlva már a Holdon is termelnek ilyen paradicsomokat?... — mindenki megélénkül. Nevetés, tréfa hallatszik mindenhonnan. — Nem vagyunk mi elmaradott emberek, hiába — mondja Agócs Istvánná. — Ha szombaton nem is tudtuk meg a harmadik Vosztok fellövésének hírét, mert hajnaltól késő estig itt dolgoztunk kint, vasárnap délben egyszerre két jó újságból is értesültünk, s férjemmel együtt nagyon megörültünk ... — Tudom én azt, hogy az a baj, motorral nem lehet elindulni az űrbe, mert máskülönben ti már elmentetek volna — veti közbe Guruzné, ez újabb ok a beszélgetés fellendülésére. — Tudjátok, mit mondok nektek? Ha egyszer arra kerülne a sor, hogy paradicsomtermelő brigád kellene a Holdra, hát én jelentkeznék egyik tagnak... — mondja Csordás Jánosné. — Vigyázz, mert lehet, hogy még szavadon fognak, ha ilyen gyors egymás utánban lövik | fel a Szovjetunióban az űrpi- í lótákat, mint Nyikolajevet és Popovicsot most — csitítja egy kicsit a túlságosan „előre tervezőket” Guruzné, de eredmény nélkül. A vécpi Rákóczi Termelőszövetkezet itt kinn dolgozó asz- szonyainak az a véleményük, hogy ilyen sikerek után nem késhet soká a Holdba repülés. — Jól van. jól, — hangzik most Holló Gábomé felkiáltása. — Mondjátok azt, hogy szeretnétek már a Holdon strandolni is. De úgy nem megy ám az utazás, ha közben lassan telnek a rekeszek... Nem gondoljátok? Elcsendesednek most egy pillanatra a csivitelő asszonyok. De Agócsné nem bírja sokáig: — Igaz, ránk még itt a Földön van szükség egy ideig, — hagyja helyben Hollóné megjegyzését. A kertész is számol: — Naponta elmegy vagy ötszáz rekesz paradicsom. Egy részük nyugati exportra, meg Csehszlovákiába. Eddig ez öt vagon. De hátra van még körülbelül 2500 mázsa paradicsom leszedése, nem lehet tehát csak beszélgetni... Agócsné így folytatja a félbeszakított mondatot: — Azért a legszebb paradicsomunkat elküldenénk nekik, Nyikolajevnek, meg Popovics- nak, hogy a sok „űrkoszt” után, ha leszállnak ebből egyenek legelőször, — s rámutat egy kék papír díszítésű, rendkívül „harapnivaló” paradicsomokkal teli rekeszre. Valóban szép ajándék lenne... Ezen a mondaton mindenki elgondolkodik. Most már csendesebben folyik tehát a munka. De több szó nem is kell ahhoz, hogy bárki érezize: ezek a nagy forráságban a paradicsomföldön dolgozó vécsi asz- szonyok nagyon szívükbe zárták a Vosztok 3. és 4. utasait, a világűrben leírt köreikből már okosan olvasnak is. Azt betűzik ki: ezt a sikert újabbak követik ... (w) meg Erről beszél az egész gyár.. • ezt Iz íirpilóták a béke hírnökei a világűrben vallják a Kitérőgyárban Gyöngyösön Szombaton még a Vosztok 3. űrhajó fellövése hozta lázba a világot, szombaton még Gagarin és Tyitov neve után, az új űrhajós pilóta Andrijan Nyiko- lajevics nevét emlegették s vasárnap röggel kozmoszba emelkedett a negyedik űrhajó is, a Vosztok 4., az ukrán Pavel Ro- manovics Popomcs repülőalezredessel a fedélzetén. Erről beszél most mindenki a világon, erről a lélegzetelállító diadalról; s a Vosztok-téma a legnagyobb „fenomén” az Egri La- katosárugyárban is... ★ Sokáig emlékezetes lesz mindenki számára a tegnapi, hétfői nap. A munkaterv szerint ült össze a gyári pártalapszer- vezet vezetősége. Megadott kérdésiekben kellett véleményt formálniok, döntést hozni, de óhatatlanul is a Vosztok 3. és 4. űrhajó került legtöbbször szóba... * — Nem lehet napirendre térni az események fölött annyira hihetetlennek tűnik hogy egyszerre két űrhajó is kering a Föld körüli pályán' — mondta Molnár István munkaügyi előadó. — Bennem rendkívüli örömhatást váltott ki ez a hír; legfőképpen azért hogy a szovjeteké ismét az elsőség. Az ő örömük a miénk is. És öröme ez mindenkinek, aki békét akar. A szovjet űrkutatás a béke programja. * A műszaki osztály már a munkakezdés utáni percekben felbolydult méhkasra hasonlított. Mindenki a páratlan tényt tárgyalta, elragadtatással szólva arról a pontosságról tudományos precízségről, ahogyan a szovje tudósok a két űrhajót azonos ívű s magasságú pályára feljuttaták. S természetesen a gyár főmérnökét, Schmidt Rezsőt fogták körül és faggatták, akiről a gyárban köztudott, hogy a levegő szerelmese, a repülés szakembere. * A gépek mellett a munkások között is a két szovjet ember űrutazása a beszédtéma. Soha nem tapasztalt lelkesedés mondatja a csodálkozó, elismerő szókat az emberekkel. S mintha a gyár „orcsesztere” is nagyobb fortiss'zimóban zengene, mintha a gépek forgása is fürgébb, könnyedebb lenne, mint máskor. Ha volt pillanat, amikor érdemes lett volna megállítani a keringő Földet, a héliumot gyártó Napot, s a csillagrendszerek kavargását — ez a pillanat volt az. Hirtelen az az érzés támadt fel az emberben, hogy most már teljesen készen van a történelemi. Barkóczi István, hegesztőt is izgalomba hozta a világszenzációé hír: — Kezdettől fogva tudtam az eseményekről, s úgy lestem minden szót, merre járnak mit csinálnak az űrhajósok? Ez a siker ámulatba keil, hogy ejtse a világot.Sa siker mellett arra is gondolni kell, mennyivel többre képes már ma a szocialista, kommunista tudomány, mint a kapitalistáké. ★ Lekésni, lemaradni valamiről, mindig bosszúságot jelent. S nem győz eleget bosszankodni Vass Isvánné gépmunkás, csőszegecsszerelő sem, hogy nem hallhatta, nem láthatta mindjárt a hírt, a világűrből érkezett közvetlen televízióé adást. — Úton voltunk a két napban, szombaton és vasárnap — monda —, Debrecenbe utaztunk. Pedig, milyen szívesen ott izgultam, örültem volna én is a televíziókészülékem előtt. Mondhatom, minden elismerés a két ember bátorságának kell, hogy szóljon, akik vállalkoztak az űrrepülésre... Kicsit nyugtalan is az ember, asszony lé téré, hogy csak térjenek vissza biztonsággal, s ne történjék semmi bajuk. Aztán meg arra gondolok, Gagarin és Tyitov. is visszatért szerencsésen, s nem történhet másként most sem. Elgondolkozik, keze megnyugszik pillanatig két munka- mozdulat között, s még hozzáteszi: — Sok asszony, tudom, ha az ő urának kellene űrhajón szállnia, tiltakozna, s nem engedné a férfit. Én bizony, felengedném. S ha lenne olyan űrhajó is, amelyikbe már ketten is beleférnek, hát magam sem maradnék idelenn .., Messze van-e még az a pillanat, amikor egy űrhajóban többen szállhatnak fel a kozmoszba? Nem hiszem. Lehet, hogy szovjet tudomány már ma képes lenne ilyen űrrepülés végrehajtására is! (p. d.) Sokain kérték a MÁV Kitérőgyártó Üzemi Vállalat nagycsarnokában, a geo-ü zamben is, hogy délben kapcsolják be a hangszórót, mert a híreket hallani akarják. A rádió és a hangszórók kifogástalanul működtek, de a kompresszor és a légköszörűk is. A kompresszor dohogó dübörgését és a légkó- szörűk sivítását verték vissza a falak, a daruk zúgtak, erélyesen kongott a jelző, szabad utat kértek a kötélre fogott, több tonnás váltóknak és vasdaraboknak. Egyszóval: ebben az üzemben nincs megállás, ma sem lehetett híreket hallani, a dübörgő zaj elnyelte a mikrofonok felerősített hangját. — Hiába, csak egy kompresszorunk van. Azt nem állíthatjuk le, mert egyszerre vagy 15—20 légköszörű vél dolgoznak. De a legfontosabb események híred azonnal eljutnak az emberekhez. Próbáljuk ki -r indítványozza Varga Lénárd, az üzem párttitkára. Megkerülünk két szikrazuha- tagot, a légköszörű babszem nagyságú fényzuhatagot szór, és Kovács Mátyás szerelő munkahelyéhez érünk. A rugalmas angol kitérő közepén dolgozik. — Nagyon iparkodni kell, j mert nekem most nincs társam, nem úgy, mint Andrijan Nyikölajev űrpilótának. Kicsit egyedül érzem magamat, amióta társam, Bánka József nincs mellettem. Egyszerre két szovjet űrpilóta kering a világűrben. Nagy dolog ez, bizonyára pontosan eleget tesznek a megbízatásnak. Kovács Mátyás máris saját kötelességére gondolt. Izmos ujjai ráfeszültek a szerszámra, s egyperces szünet után újult erővel dűlt a munkának. — A Vosztok 3. 88,5 perc alatt megkerüld a Földet. Micsoda akarat, tudás, és technikai berendezés kell ehhez. Egy biztos. A két szovjet űrhajós teljesíti, amit vállalt. De a munkában mi sem maradunk le. Tóth Ottó kérdésnek szánta ezt, de amint Barna Sándor brigádvezető elszánt szemébe nézett, a kérdésből határozott ígéret lett. Augusztus elsején határozták el, hogy a szocialista brigád címért küzdenek, ezért nem akarnak lemaradni. Szillasi Gábomé a déli oldal darujáról jött le. Valaki felváltotta, de csak egy-két percre. Meghallotta, hogy az űrhajókról beszélgetünk. Csendesen állt mellettünk, s csak eny- nyit mondott: — Két fiút neveltem fel. A, kisebbik is nősül már. Nekünk béke kell. Mi édesanyák hiszünk a békében. Akarjuk a békét, dolgozunk és küzdünk érte. Az űrpilóták a béke hímö* kpi a világűrben. * Olyan csoda ez, amit az ember csinál — ex a vélemény Parádfürdőn —
