Népújság, 1962. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-11 / 187. szám

1962. augusztus 11.. szombat NEPCJSAG 5 Fiatalok a vezetésben Új lendülettel kezdett munkához az ecsádl KISZ-szervezet Egyenütt a% eesédi külfejtés és a szűcsi X-es akna ti ISZ-s*ervesete Jelenleg 50 fős létszámmal működik nálunk a KISZ. Üj vezetőséget választottunk és új lendülettel kezdtünk munká­hoz. A tagság elhatározta, hogy versenyt kezd Az ifjúság a szo­cializmusért címért. Az eesédi és szűcsi fiatalok vállalták, hogy minden KISZ-tag elvégzi az általános iskola nyolc osz­tályát. Mindenki folyamatosan részt vesz a politikai és szak­mai oktatásban. Negyven óra társadalmi munkát vállaltak fejenként és beneveznek az üzemi bajnokságba. A vezetőségválasztáson ha­tározták el az első vállaláso­kat. Az itteni fiatalokat nem hagyják magukra. A pártszer­vezet úgy tekint ránk, mint a jövő kommunistáira. Legtöbbet segít Morvái Ferenc, a párt- szervezet titkára és Láng Já­nos. így a KISZ-nek egy idős és egy fiatal patronálója lett. De az üzem minden szakmun­kása és a vezetők szívesen se­gítenek. hogy a fiatalok telje­síthessék önként vállalt fel­adataikat. Gaál József Szerencsés emberi ünnepelt tegnap délben Pétervására Majd 40 000 forint négyes lottótalálatért Tegnap délelőtt sokan ott­hagyták a főzőkanalat és a sza­badságukat töltők is betódultak a kultúrházba, hogy jelen le­gyenek az ünnepélyes pillanat­ban, amikor Broda Sándor váraszói bányásznak kifizetik a lottó négyes találatát. Egy hajszálnyi irigység, vagy nevezzük úgy, hogy „óhajtás” mindenkiben volt, amikor a fiatalember felment a színpad előtt felállított emelvényre, s az OTP helyi fiókjának mun­katársai leszámolták kezébe a 39 715 forintot. A felesége a padsorokból fi­gyelte a kifizetést, s amikor megkérdeztem tőle, mint „ille­tékestől”, hogy mi a szándékuk a pénzzel, azonnal válaszolta, szinte gondolkodás nélkül: — Lakást veszünk. Bányász­lakást, mert nemsokára meg­születik a kisgyermekünk, ad­digra, ha már ilyen szeren­csénk lett, legalább a saját fe­delünk alatt akarom fogadni. — Én meg motort akarok! Elvégre én nyertem a pénzt! — Telik ez is, az is, hiszen a bányászház is, meg a motor is kapható részletre — nyugtatja őket a jelenlevő postavezető, s á pénz — mindkettőjük legna­gyobb megelégedésére — az OTP-be vándorol, betétbe. Míg az ott kamatozik, addig majd csak megegyeznek!... (á) Horics Pál kiállítása Augusztus 18-án nyílik meg a Mátravidéki Fémművek si- roki kultúrházában Horics Pál szobrászművész ötven darab­ból álló kiállítása. A művész siroki származású, 17 éves koráig élt a községben. Ábrázolásában főleg a munkás hétköznapok és a szülőföld kap helyet. Tárlatát a sirokiak kívánságára rendezi meg. . .Turistaszállás64 Párizsban A Szajna rakpartjának ezen a pontján éjszaka a clo- chard-ok — csőlakók — rendezik be hálószobájukat. Nappal azután ezek a vidékről feljött fiatalok váltják őket. Nappal alusznak, éjjel pedig a Quartier Latint és a Montparnasse-t járják. * Repül a Sirály I. a Dunán Szerdán tette meg első próbaútját a Dunán a Szovjet­uniótól vásárolt hordszámyas személyszállító kishajó. _ A 27 méter hosszú szárnyashajó óránként 70—75 km sebességgel is halad. Átlagos utazó sebessége 60 km. Az új hajótípus forra­dalmasítja a víziközlekedést, nemcsak a Dunán, hanem a Ba­latonon is használható. A Sirály 1. vasárnap kapcsolódik be a rendszeres közlekedésbe, egyelőre mint séta- és kiránduló* hajó. A képen: szárnyashajó a Dunán. (MTI Fotó) f Színes felvonulás, aratási népünnepély Boldogon Hétköznap van, de Boldogon mégis ünnepelnek az emberek. A megyében — a nagy terme­lőszövetkezetek közül — első­ként Itt fejezték be az aratást, a cséplést. Már a délutáni órákban nép­viseletbe öltözött asszonyok, lányok forgolódtak a tsz köz­pontja körül* a hangosbeszélő pedig egymás után küldte az ajándéknótákat az aratásban, cséplésben élen járó munka­csapatoknak. Estefelé azután százszínű pántlikával fellobogózott von­tatókon, teherkocsin víg nóta­szóval megérkeztek a szövet­kezet központjába a cséplőcsa­patok tagjai és a hagyomá­nyokhoz híven, kalászokból kötött, hatalmas búzakoszorú­kat vittek a szövetkezet elnö­kének, a vezetőség tagjainak. Rövid, de igazán megható ünnepség színhelye volt ez al­kalommal a boldogi tsz-iroda. A fiatalok örömére megérke­zett az ünnepségre Káldi Ka­talin, a KISZ Központi Bizott­ságának titkára, valamint ott voltak a járás, a falu vezetői közül is, többen. A négy munkacsapat vezető­je meleg szavak köze­pette nyújtotta át a gyönyörű Elindultak a felfelé vezető úton ják az ÉM Heves megyei Épí­tőipari Vállalatot, egyelőre fenntartással és némi hitetlen­séggel szemlélik a kezdeti si­kereket. Ezért sürgette a ta­nácskozásion if). Bodócs János, a párt-végrehajtó bizottságá­nak tagja az előkészítő osztály, a technológusok és az építésve- zetőség kapcsolatának javítá­sát, a technikusok ési főleg a művezetők képzettségének nö­velését. Hasznos javaslatokat tetek Arany Tibor, Kaknins Ferenc és Varga István vb-ta- gok. Az építő szándékú kriti­kában és vitában részt vett Rozsnaky István, az Építők Szakszervezetének megyebi­zottsági titkára, Csúzái Zoltán és Liptai Sándor vb-tagok. Bírálat és dicséret, érvek és javaslatok hangzottak el az üzemi pártbizottság ülésén. Párttagok és pártonikívüliek, munkások és a vezetők célja közös: mindennap egy lépés­sel tovább jutni a felfelé ve­zető úton. A szavakat tettek kövessék, ellenőrizzék a hatá­rozatok végrehajtását, teremt-: sernek szorosabb egységet a munkások és vezetők között, öntudatra neveljék az embere­ket, közös erővel tovább javít-] hatják az eredményeket. F. L. < búzakoszorúkat, majd Lukács Dezső tsz-ednök üdvözölte a munkacsapatokat és köszönte meg nekik nehéz és fáradságos munkájukat. Mondatai közül talán csak egyet hadd idéz­zünk: Ebben az esztendőben Bol­dogon harmincöt vagon gabo­nával termeltek többet, mint tavaly és az ideihez hasonló jó gabonatermést még sohasem adott a boldogi határ. A bejelentést taps, éljenzés fogadta, majd az ünneplő se­reg elindult az újonnan létesít tett tánctérre, ahol elkezdődött a színes, tarka népünnepély. Nagyszerű látvány, amint a boldogiak százai díszes kendő­jükben, csinos népviseletükben ropják a táncot a rezesbanda hangjaira, öröm és vidámság. Ezzel a két szóval jellemezhet­ném talán a leghívebben a nép­ünnepélyt, amellyel a boldogi­ak befejezték a nyári munkák legnehezebbjét, az aratást, a cséplést. Ám ezúttal ott voltak a mu­latók között a kombáj nosok, a traktorosok, az aratógépkeze­lők is, akik talán soha ennyit nem segítettek még a boldo- giaknak, mint éppen az idén. Hol vannak már azok az idők, amikor ezek az emberek félve, bizalmatlanul néztek a kombájnra, hol vannak... — kérdezte egy kombájnos, de folytatni már nem tudja sza­vait, hiszen a mulatság, a bál forgatagában most a férfiem­ber is kapós. A tüzes boldogi menyecskék régóta készülnek erre az ünnepre és annak ide­jén már munka közben is nem­egyszer megígérték a kombáj- nosoknak: —■ Dolgozzatok csak szorgal­masan, majd aztán az aratóbá- lon mindent letörlesztünk... És száll a nóta, a dal, sürög- nek-forognak a tarkabarka szoknyák. Mulat a boldogi nép. Vidáman és szívből mu­lat, hiszen évi munkájuk, ke­nyerük és jövedelmük jó része biztosított már. Éjfélre jár az idő, de a csillagok és a szemek tüze kifogyhatatlanul ragyog. Hétköznap van, de Boldog ünnepel ma. Hajnalig ünnepel az egész falu. Szalay István lomány erősítését jelenti a 12 most végzett technikus műve­zető gyakornokként való mun­kába állítása. Megfelelő szak­emberekkel erősítették a ter­melési osztályt, hasznos mun­kát végez az előkészítő osz­tály, megalakult a segédipari építésvezetőség és egy sor sízer- vezési és szakmai kérdés meg­oldása után a lakásátadási terv teljesítése és a kiemelt, fontos beruházások határidőre való elkészítésében máris szép sike­reket ért el a vállalat. Mindez annak bizonyítéka, hogy az ÉM Heves megyei Állami Épí­tőipari Vállalat kilépett a ká­tyúból és fejlődése egészséges­nek mondható. Javult a munka minősége Első féléves lakásátadási tervét 110 százalékra teljesí- tete a vállalat, a Hatvani Cu­korgyár hőerőművét is befeje­zik e hónap közepére. Belügy­minisztérium és a Honvédelmi Minisztérium jegyzőkönyvben, a KÖZTI Ybl-díjas főmérnöke levélben fejezte ki elismerését az egri Gárdonyi Géza Szín­ház építésének minőségi mun­kájáért. Persze, azok az építtetők és műszaki ellenőrök, akiknek minden okuk megvolt arra, hogy a múltban elkövetett hi­bákért és mulasztásokért szid­medési tervét a vállalati. Igaz, anyaghiánnyal küzdöttek és több építkezés tervét késedel­mesen kapták. De jobb irányí­tással, ésszerűbb szervezéssel előbbre juthattak volna a töb­bi építkezésen. Nem szépítge- tik a hibákat, de küzdenek el­lenük. A munkások hisznak abban, hogy az új vezetőség képes a fennálló hiányosságok megszüntetésére. Az elmúlt év első felében 101 százalékra teljesítették a termelékenységi tervet, most ezer forinttal ma­gasabb termelékenységet értek el, de a tavalyi mérce már nem jó, az idei követelmé­nyekhez kell mérni a, teljesít­ményt. Ennek figyelembevéte­lével csak 92 százalékos ter­melékenységet ért el a válla­lat. Azonban biztató jelnek te­kinthetjük, hogy az első ne­gyedévhez képest 23 százalék­kal nőtt a termelékenység, te­hát az egyik legfontosabb gazdasági mutató felfelé ível. Jobb munkaszervezéssel, a veszteségidők következetes megszüntetésével tovább kell javítani az eredményeket. Mi a biztosíték erre? 14 új mérnök Egy évvel ezelőtt 10 mérnök dolgozott az ÉM Heves megyei Állami Építőipari Vállalatnál, most pedig 24. A műszaki ál­megoldását tartja elsődleges­nek: a vállalati párt- és politi­kai élet helyes irányba való terelése, eleven szakszervezeti élet és a vállalat új vezető­ségének létrehozása. Az alap­vető hármas célt sikerrel meg­oldották, most már megkez­dődhet a szívós munka, hogy a kezdeti eredményeket tar­tóssá tegyék és tovább növel­jék. Hogyan lehet a termelést folyamatossá tenni, milyen szervezési intézkedésekre van szükség, milyen hibák akadá­lyozzák még a munkát, ho­gyan lehet ezeket megszüntet­ni, — erről vitáztak a pártta­gok, a végrehajtó bizottság tagjai. Biztató jelnek és ered­ménynek kell tartanunk azt a tényt, hogy a pártszervezetek és a szakszervezeti bizottság a gazdasági vezetőkkel váll­vetve akarja megoldani a problémákat. A megoldás mód­szerein vitatkoznak, de a cél közös: a határidők pontos be­tartásával jobban és gazdasá­gosabban dolgozzon a vállalat. Ezt a szándékot támogatja és és segíti a vállalat minden be­csületes dolgozója. Lényeges, de nem kielégítő a termelékeny­ség növekedése Sem 1961. első félévében, sem most nem teljesítette ter­Most egy éve alapvető sze­mélyi változások történtek az ÉM Heves megyei Állami Épi • tőipari Vállalatnál. A régi ve­zetőség képtelen volt megol­dani az előírt termelési és gaz­dasági feladatokat és a me­gyei építőipari vállalatok kö­zött a gyöngyösiek a legutolsó helyre kerültek. Súlyos őrült­séget vett át az új igazgató és főmérnök, függetlenített új párttitkár került a vállalathoz, fiatal, új szakszervezeti titkárt választottak, új főkönyvelőt neveztek ki a vállalathoz és az építésvezetőségeken is több új ember került vezető beosz­tásba. A napokban vitatta meg a vállalat párt-végrehajtó bi­zottsága az 1962. első féléves munkát, nézzük meg, hol tart megyénk építőipara, hogyan állt helyt a vállalat új vezető­sége. A legfontosabb fórum előtt — Most a pártbizottság előtt, a vállalat legfontosabb testü­leté és fóruma előtt számolom be. A vizsgálódást teljes tár­gyilagosság mellett, minden befolyástól és egyéni érzelem­től mentesen kell megtenni — mondotta Csíki Andor, a vál­lalat főmérnöke. És bizonyára nem véletlen, hanem alapos megfontolás eredménye, hogy a következő három kérdés Nehéz lenne münden község nevében nyugodt lelkiismeret­tel azzal válaszolni, hogy aggo­dalomra nincs ok, minden a legjobban megy. De az bizo­nyos: a „generációs sértődött­ség”, ha volt is, nem mutatko­zott hosszú életűnek, s ennek jórészt az az oka, hogy a fia­talok nem táplálták a viszály tüzét. Szívesen fogadják a ta­pasztalt, idősebb vezetők, kol­légák tanácsait, javaslatait. Nem éreztették azt a különbsé­get, amely — szerencsés körül­ményeknek is köszönhető, an­nak, hogy népi demokratikus rendszerben múltak el gyer­mekéveik — aa ő javukra bil­lenti a'mérleget. Megbecsülik az idősebbek munkáját. Mint ahogy általában az idő­sebbek sem fukarkodnak az el­ismeréssel, ha fiatalokról van szó. Mint ahogy a járási tanács sem „hallgat”, ha arra kerül sor, hogy méltányolni, értékel­ni kell az ifjú vezetők munká­ját, erőfeszítéseit. Az idén pél­dául négyen kaptak a községi tanácsi vezetők közül rendkí­vüli előléptetést: s mind a négy alkalommal fiatalt ért az elismerés. „Fiatalok a vezetésben.” — Most talán „kötelező” minde­nüvé fiatalokat állítani? A fia­talok szerepeltetése lett a „vo­nalas” dolog? Talán felesleges is kimon­dani a választ: Nem. Az a he­lyes, — s eszerint dolgoznak az egri járásban is —, hogy nem elsősorban az évek számát ve­szik figyelembe, mikor valakit megbíznak egy község irányí­tásával, hanem rátermettségét, azt, hogy mire képes most, s mire lesz képes a jövőben. Ez a legfontosabb mérce, bár ko­rántsem véletlen, hogy ez a „mérce” általában a fiatalok­nak „kedvez”. Krajczár Imre A fiatal; aki viszonylag ko­rán került a tanács 'élére, még nem lezárt, „befejezett” ember, nem terhelik előítéle­tek. Szellemi, erkölcsi és poli­tikai fejlődése még nem zá­rult le — „előtte az élet”. Feladatok, vezetői feladatok állnak előtte: s — ha ezek nem is könnyűek, de „hozzá­nőhet, felemelkedhet a tenni­valókhoz”, van „kifutási ide­je”. Az egri járás községeiben azt tapasztaljuk: kihasználják ezt a kifutási időt. Egy év, két év: s az a fiatal, aki a ta­nács élére került, már nem tétlen szemlélője, vagy „admi- nisztrálőja” az eseményeknek, a dolgoknak, hanem intézője. — Az idősebbek jó része ugyanis, főleg azok, akik idő­közben más munkakörbe mentek: nem tudták áttekin­teni a tennivalók széles terü­letét, s intézkedéseik gyakran csak periferikus jelentőségűek voltak. Nem látták a perspek­tivikus célt, csak a pillanatnyi teendőt, s ez gyakran eredmé­nyezett formalizmust, azt, hogy az ügyek „adminisztra- tíve” ugyan remekül mentek, de mást mutatott a valóság. Fiatalok a vezetésben. Eger- bakta, Egerszólát, Andornak- tálya, Balaton és még néhány község büszke lehet fiatal ve­zetőire. S vajon büszke is? Mit szólnak a fiatal titkárokhoz az idősebb tanácstagok és koro­sabb elnökök? Hogyan tudnak együtt dolgozni az „apák és fiák”? Az apák nem érzik-e, hogy félreállították őket a ke­vesebbet hangoztatott, de azért érvényes igazság, a „fiataloké a jövő” nevében? Nem azt ér­zik-e, hogy méltánytalanság történt velük? Nem „féltéke- kenyek” a fiatalokra? Nem fél­tik a „közügyeket” az annyit ostorozott „mai fiataloktól”? — Fiatalok a vezetésben. Mi­ért fontos az, hogy kik vezet­nek, milyen emberek vezet­nek, fiatalok, vagy öregek? Miért lényeges a vezetők ko­ra? Érthető, ha valaki bebizo­nyítja rátermettségét, fiata­labb korában is vezető be­osztásba kerülhet. Természe­tesnek hangzik, hogy akit ké- pességesi, tehetsége, jó tulaj­donságai alkalmassá tesznek arra, hogy vezető legyen: az illető fiatal kora nem lehet akadály. Mégis „téma” a fia­tal vezető. Beszélnek róla. Kardoskodnak mellette és el­lene. Hibáit mentegetni pró­bálják fiatalságával, eredmé­nyeit pedig gyakran úgy te­kintik, mint amelyeket „an­nak ellenére”, hogy fiatal, mégis elért. „Annak ellenére, hogy fiá­ul”. .„Éppen azért, mert fiatal”. — Mert így is lehet fogalmaz­ni. Mert a fiatalság ma már — főleg, ha vezetésről van szó — nemcsak éveket jelent, hanem azokat az előnyöket, amelyeket a fiatalabb generá­ció megszerzett, megszerez­hetett, mert módja volt rá. „Éppen azért, mert fiatal”. — Az egri járás községi ta­nácsaiban nem ritka a fiatal vezető. Katonaidejüket éppen hogy letöltött férfiak kerültek a vb-titkár posztjára, néhány helyen pedig az elnök sem töltötte“ bé a harmincat. És — most ne tegyük hoz­zá, hogy „éppen ezért”, vagy „ennek ellenére”: tény, hogy megállják helyüket. Az első „tapogatódzó” lépések után magukra találnak, s lelkiis­meretesen, hozzáértően inté­zik a község ügyeit. Néhá- nyan a középiskola padjai után a tanácsnál kezdtek dol­gozni, „beosztottként” is megismerhették azt a mun-- kát, amit ma irányítanak. Képzettségük, általános mű­veltségük pedig képessé teszi őket arra, hogy eligazodjanak a „szakma” eddig még rejtve maradt titkaiban. Képzettségük. — A képzett­ség ugyan nem monopóliuma a fiatal vezetőknek, időközben esetleg az idősebbek is meg­szerezték, mégis: míg a fiata­loknál természetes, hogy érettségiztek, hogy beiratkoz­tak a tanácsakadémiára, az „öregebbek” jó része csak az általános iskola utolsó évfo­lyamáig jutott el. (Nem min­denki, de nagy általánosság­ban ez a helyzet). Az is nyil­vánvaló, hogy aki az általános műveltség szélesebb alapjait hódította meg ifjú korában: szélesebbkörű a tájékozottsá­ga, egy problémát sokrétűb­ben tud megközelíteni, diffe­renciáltabban képes megolda­ni. •

Next

/
Oldalképek
Tartalom