Népújság, 1962. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-01 / 178. szám

4

NEPÜJSAO

1962. augusztus 1., szerda

Ki korán kei . . .

Sokáig akarsz élni? Kelj fel korán. Egy londoni orvosszakértő szerint, aki legkésőbb hat órakbr felkel, az sokkal hosszabb életű lesz, mint aki hét óráig lustálkodik az ágyban. Amikor a hírt elolvastam, könny csörgött végig orcámon: önmagam gyilkosa vagyok és leszek. Inkább a halál ötven év múlva, mint a határai felkelés, csak azért, hogy hatvan évet éljek még...

(—ó)

— SZAKASITS ÄRPÄD, a Béke-Világtanács Irodájának tagja, az Országos Béketanács elnöke tart előadást a moszkvai leszerelési és béke-világkongresszusról az egri dolgozók nagygyűlésén. A gyűlés, amelyet a Hazafias Népfront és a szakszervezetek rendez- nek, holnap délután öt órakor kezdődik, az SZMT-szék- ház nagytermében.

— BUDAPESTRE VISZIK augusztusban a legjobb fmsz kultúrfelelősöket. A háromnapos kirándulás programjaként a részvevőket sétahajózásra, városnézésre viszik.

— MOSÓGÉPET VÁSÁROLT a detki földművesszövetkezet. A lakosság máris megkedvelte a kölcsönzési módszert, ezért a földművesszövetkezet elhatározta, hogy tovább szélesítve a szolgáltatást, most szemfelszedőgépet vásárol, amelyet szintén kikölcsönöznek majd a dolgozóknak.

— CSÜTÖRTÖKÖN kilenc órai kezdettel tartja ülését Eger város tanácsának végrehajtó bizottsága. Az ülésen megvitatják a város idegen- forgalmi problémáit és az elmúlt félévi költségvetés fel- használásáról készített jelentést.

— 1300 TAGJA VAN a füzesabonyi takarékszövetkezetnek. Második helyen a verpeléti tsz áll 954 fővel.

— NAGY NÉPSZERŰSÉGNEK örvendenek a megyében a különböző sportesemények. Az Egri Dózsa és a Gyöngyösi Spartacus tavaszi idényben játszott labdarúgó-mérkőzéseit például mintegy nyolcvanezer ember nézte meg.

«* AZ EGER határában levő legelők hasznosítására az egri Dobó István Termelőszövetkezet 150 juhot, míg az egri Nagy József Termelőszövetkezet a meglevő 250 juhállományhoz még újabb 250-et vásárol.

DOBO VISSZAÁLLÍT AS A

MEG-MEGÄLLT a levegőben a láncon függő, kijavított, súlyos szoborcsoport, aztán szépen simán letette a daru a talapzatra és Dobó István egri várkapitány s a két szoborformában megörökített mellékalak elfoglalta újból a régi helyét.

Ott álltam a nézők között. Körülöttem egriek és idegenek nézték, figyelték és fényképezték a visszahelyezési munkát, s beszélgettek. Mögöttem két idős egri lakos állt: egy asz- szony, meg egy ember és ők is beszélgettek a szoborról, s azokról, akiket ábrázol;

Az ember kezdte, valahogy

így:

— Szép nő volt ez a Dobó Katica. Milyen szép arca van a szobron is.

— Szép, — hagyta jóvá a megállapítást az asszony —, csak egy kicsit mordul néz.

— Hogyne nézne mordul, amikor arra a sok törökre volt mérges, akik el akarták foglalni a várat — hangzott a válasz.

— De nem engedték — így az asszony —, látja azt a sok követ, ott Dobó Katica mellett. Azt mind a törökök fejére dobálták. Meg aztán öntötték a forró szurkot is rájuk, mesélte a tanítónk, aki gyerekkoromban elvitt a várba. Aztán ott láttuk, hogy hol fekszik halva Dobó. Ott a rácsos kapunál, a Setét-kapunál. Tudja-e hol van?

— Hát hogyne tudnám — mondja az ember —, én is láttam. Meg azt is láttam, amikor gyerekkoromban ezt a szobrot megcsinálták. Mert én 70 éves vagyok már és sok mindent láttam. Káptalani kommenciós kőműves voltam én valamikor. Persze, akkor még nem voltak ilyen gépek és nem lehetett ilyen könnyen és simán helyére tenni ilyen nagy súlyt;

— Az igaz — mondja most már az asszony —, mindent kitalálnak* hogy könnyebb legyen az embernek; Nem is hinném, ha nem látnám. Mert én is sokat láttam, hiszen már 74 éves vagyok.

Aztán újra visszakanyarodik szavaival a szoborhoz.

— IGEN BÁTOR Nö lehetett ez a Dobó Kati (már csak így mondja, bizalmasan, kedvesen: — Kati). Ki mert állni a várfalra, amikor olyan nagy veszély volt és úgy lőtték őket. Mi meg elbújnánk ma a nem tudom hova is.

— Persze, hogy bátor volt — mondja az ember —, az apjától tanulta a bátorságot.

— Hasonlít is az apjára — folytatja a beszélgető partner —, csakhogy az férfiban, ez meg nőben nézett így ki. Csak azért nem tudom, hogy mégis így nézett-e ki?

— Persze, hogy így, hisz fénykép is van róla — nyugtatja meg a beszélgetőt a másik.

Az bólint és nézi a szobrot. A láncok, amivel a daru emelte a szobrot, még a szoboralakon vannak. Meg is jegyzi:

— Ha életében nem volt megláncolva, most megláncolták Dobót.

Aztán csörög a lánc és lehull a bronztestről.

— Így már szép, így már jó lesz — állapítják meg mindketten.

A szobor a helyén van és lassan oszlik a nézősereg, ök is elköszönnek egymástól.

— No, menjünk, — Isten áldja, — Magát is ..; — és indulnak, ki-ki az otthona felé.

Utánuk akartam menni, hogy egyik-másik, általuk tévesen tudott dologról felvilágosítsam őket, hogy megmondjam nekik, Dobó Istvánnak nem volt Dobó Katica nevű leánya, hanem Dobó Krisztina volt a leánya neve.

Dobó Katica alakja Tóth Kálmán költői képzeletében született meg, s mint Dobó István lányát — a történeti valóságtól eltérő módon — szerepelteti „Dobó Katica, vagy az egri szép napok” című énekes színművében. Így terjedt el a köztudatban Dobó Katica fantázia szülte alakja.

Dobó Krisztina — aki valóban létezett — Balassi Bálint felesége is volt, s akit az említett Tóth Kálmán nevezett el Dobó Katicának, csak az egri várostrom után született, tehát nem is lehetett részese a várvédő egri asszonyok hősies és eredményes harcának;

Aztán elmondtam volna, hogy a Sötét-kapu alatt nem fekszik Dobó teteme, hanem csak Dobónak a dobóruszkai szarkofágjáról 1833-ban ideszállított, vörösmárványból faragott fekvőalakja;

Még azt is elmondtam volna, hogy bizony a nem létezett Dobó Katicáról nem maradhatott fénykép, hisz az első fényképeket csak a XIX. század első felében készítették.

ÉS BIZONY, KÖZÖLNI kellett volna a két öreggel azt is, hogy Dobó bármily nagy érdemeket szerzett is hősies helytállásával, várnépének élén, — először Izabella királynő, majd Miksa király politikai gyanú miatt fogságra vetette, tehát volt része a láncokban életében is. Nem sokkal a halála előtt kapta vissza szabadságát.

Mindezt talán el kellett volna mondanom nekik a történeti hűség kedvéért, de mégsem tettem. Talán el sem hitték volna.

Ha egy hosszú életen át úgy tudták, ahogy ott mondogatták egymásnak, — arra az időre, ami még hátra van nekik, maradjon meg az eddigiek szerint tudatukban.

így jobban élénkíti fantáziájukat, s ha nem is úgy igaz minden, ahogy ők tudják, talán szebben él emlékükben Dobó és maroknyi népe vitézi áldozatvállalása és örök időkre szóló hősiessége. És ez a fontos. Unokáik bizonyára pontosabban fogják tudni ezeket a történeti adatokat.

Dobó és társainak bronzalakja most újra ott áll Eger fórumán, a róla elnevezett téren. Az egriek és városunkat látogató idegenek újra megállhatnak a szobor előtt. Tisztelegve, s a jogos büszkeség szavával szólhatnak róluk, s tetteikről.

Ott áll a szobor a talapzaton, beleilleszkedve a tér hangulatába, s a megkapó városképbe.

OTT ÄLL ÚJRA s beleilleszkedik mindannyiunk szívébe, akik szeretjük ezt a várost.

Csillag László

1962. AUGUSZTUS 1., PETEK

SZERDAI

295 évvel ezelőtt, 1667 augusztusában halt meg FRANCESCO BORROMINI olasz építész, a római barokk egyik legjellegzetesebb mestere. Épületei hajlított homlokzati, gyakran asszimmetri- kus külső kiképzésével, valamint újszerű belső térkialakítási megoldásaival nagy hatással voltak a német barokk fejlődésére (Római Károly-templom, a frascati Villa Falconieri).

65 évvel ezelőtt, 1897-ben halt meg WILHELM BERK.EFELD német technikus, a vízben levő bak- • tériumok felfogására szolgáló, égetett kavicsrétegből álló szűrőkészülék készítője. A gyertya alakú és nagyságú Berkefeld-szűröt a vízvezeték hálózatba be nem kapcsolt háztartásokban ma is használják.

Augusztus 1-hez több nevezetes politikai dátum fűződik:

Svájc nemzeti ünnepe, emlékezésül arra, hogy 1291-ben Schwyz, Uri és Unterwalden kantonok parasztsága védelmi szövetséget kötött egymással és harcbaszállt feudális urai, a Habsburgok . ellen:

1920: az Angol Kommunista Párt megalakulása;

1927: Kínában Csang Kai-Sek Kuomintang mozgalma ellen felkelt nép megalakítja a népi felszabadító hadsereget;

1944: a II. világháborúban Lengyelország felszabadítását jelentősen meggyorsító varsói felkelés kezdete;

1947: Magyarországon a tervgazdálkodás első jelentős szakasza kezdődik meg, az ekkor beindult első 3 éves tervvel;

i960: Nyugat-Afrikában a volt francia gyarmati területen kikiáltják a független DAHOMEY KÖZTÁRSASAGOT.

Francesco Borromini

... hogy mégsincs azoknak igazuk, akik az Ordasok között című tv-játékot oktalanul és felháborodottan bírálták. Képzeljék magukat inkább a rendező, meg a dramaturg helyébe, milyen kutya nehéz dolog egy ilyen vastag könyvet olyan vékony szalagra átmásolni, s közben arra is vigyázni, hogy ami még olvasva is több óra, az mindössze másfél óra legyen a képernyőn. Aztán azt is figyelembe kell venni a türelmetlen nézőnek, hogy mai zaklatott korunkban igazán felesleges a túlzott izgalom... Képzeljék el, ott ülnek a képernyő előtt, és amikor felrobban az a ház, ahol az a náci tábornok van, maguk, kedves nézők, éppen halat esznek... Még rágondolni is rossz... Robbanás, szálka, halál, köhögés! Voltaképpen ezért köszönet járna a televízióra alkalmazók számára...

S azt sem szabad elfelejtenünk, hogy hol van nálunk erdő, ahol szabadtéri felvételeket lehetett volna csinálni... Meg teherautó, amivel Monicát elütötték, nem beszélve arról, hogy kerékpárok dolgában is gyengén állunk... És színfalunk is csak éppen annyi volt, hogy azt a kávézót és egy irodát fel lehessen építeni belőle, nemhogy egy francia városka utcáját, vagy pláne egy titkos hadiműhelyt... Szegény ország vagyunk mi, kérem, nem telik nekünk olyasmire, csak ilyesmire ... Igaz, hogy „ordasok” helyett, így csak „bárányok” közé jutottunk, s ki fél egy báránytól... De ha erősen behunyjuk a szemünket, hogy ne halljunk és még erősebben befogjuk a fülünket, hogy ne lássunk, akkor azért ordasnak is elmegy a bárány... Csak akarni kell, kérem, ennyi az egész...

S ha nagyon akarunk, a legrosszabb televíziós filmből is lehet jó, — hogy nem néztük és nem hallottuk. Ez is valami!

(egri)

EGRI VÖRÖS CSILLAG Carmen Jones EGRI BRODY

Ember a ho-ldon EGRI KERTMOZI Körhinta >

GYÖNGYÖSI PUSKIN

Ma éjjel meghal egy város HATVANI KOSSUTH A gyűlölet áldozata HEVES

Amíg holnap lesz PÉTERVASARA A kalandor FÜZESABONY

Meglepetés a cirkuszban

Képrádió

telefonközvetitéssel

Az amerikai TCO rádiótelevíziós társaság bejelentette, hogy rövidesen egy különleges képrádió-műsort vezet be, az ún. „fonovíziót”. Ebben a műsorban főképp filmeket, esetleg színházi előadásokat fognak sugározni. A közvetítés a telefon felhasználásával történik.

A képernyőn csak homályosan kivehető jelzések fognak mutatkozni mindaddig, amíg a készüléket a telefonhálózatba nem kapcsolják. Ez viszont csak akkor történhet meg, ha pénzdarabot dobnak a vetítőkészülékre szerelt kis szerkezetbe. A szerkezet bekapcsolása tíz dollárba kerül.

•A/\*v\^A>v\/VV\/\/An/v\/A/\/A/w\/A/w\íA/wvA/VA/wwvvwwwwww\/Vwwwww\^^

IRTA ONODVARI MIKI

21.

Horváth elpirulva tiltakozott:

— Óh, ezredes úr, ne sértsen! meg!

1 — Ellenkezőleg! Én kérek bocsánatot ezért a tapintatlanságért, dehát látja, mi már ilyen darabos emberek vagyunk. A munka, a munka... az örökös munka eldurvítja az embert...

— Szívesen dolgoznék már — siet Horváth, az ajánlattal, hogy még mielőtt az ezredes kedvét elrontaná, kicsikarja tőle az ígéretet. — Pénzre volna szükségem. Meg aztán ... szeretnék mielőbb cél- baémi...

— Persze, persze! önnek igaza van. Már szép feladat van a számára kilátásban, csupán Mr. Roggert kell megpuhítanom, hogy önt bízza meg ezzel. Éppen ezért nem árt, ha máris gyakorolja új nevét: odaát Szabó Zoltán lesz a neve, erre a névre készülnek majd igazolványai és bele kell Élnie magát új foglalkozásába

is: képzőművészeti alkotásokat értékesítő ügynök. Ugye, ném hangzik rosszul! ön orvos ugyan, de egy időre a régi nevével együtt el kell felejtenie régi foglalkozását is. ön művelt ember, önnek ez a terület nem lesz ismeretlen. Az alapvető követelmény mindenütt és minden körülmények között az udvariasság, a bátorság, a határozott fellépés. S még valami addig is, amíg a feladatáról beszélnénk: táncolni tud-e?

Horváth szégyenkezve vallotta be:

— A tánc mindig gyenge oldalam volt...

— Nem baj — mondta Körmar, akinek ez a körülmény némileg módosította eredeti elképzelését és magában le- marházta az orvost. A terve ugyanis az volt, hogy Horvá- thot két hét múlva átdobják a határon. Ez most újabb idő- vesztést jelent.

— Rose majd megtanítja. Ugyanis ez nem lényegtelen feltétele a »keres munkának:

értenie kell az asszonyok nyelvén, akikkel könnyebbem boldogulhat, ha kitartóan udvarol és jól táncol. Ebből a szempontból is irigylésreméltó szerencséje van. Maga még nőtlen ember. Képzelje csak: hány csúfos nőnek udvarolhat majd. Vagy talán már van a láthatáron valaki? ...

De nem akarta Horváth figyelmét Elzára terelni, mert ezzel az orvosból esetleg a céljaikkal ellenkező hatást válthatja ki. Pedig Kömer ezredes igen nagy jelentőséget tulajdonított ennek a találkozásnak. Mr. Rogger hetek óta sürgette az orvos munkába állítását, azért küldte a Mün- chen-kömyéki villába, hogy előmeneteléről érdeklődjék.

így folytatta:

— Rose különben velem jött. Elhoztam magukhoz, hogy ne unatkozzanak, s minidig rmeg- emlegessenek róla, ha sikerül ma kellemes estét szereznem önöknek. Gyarmathy úr ismeri, tudja, milyen csinos lány. Egyébként táncosnő volt...

No, ném az operaházban, hanem egy strip tease-bárbam, dehát: annál izgalmasabb,

nemi igaz?

Jóízűt nevetett és cinkos pillantást váltott Gyarmathy- val. ök ketten ebből a pillantásból mindent megértettek.

Kömter ezután1 magukra hagyta őket.

— Átkozott szerencséd van! — kiáltott Gyarmathy. — Rose kedvéért én is megtanulnék táncolni. Burokban születtél, mindenben szerencséd van ... Ez a lány valóságos főnyeremény! Még hozzá egész éjszakára!... Nagy szerencséd van... átkozottul nagy szerencséd, öregem! ...

— Fuladj meg! — kívánta magában Horváth, de nem mondta ki. Igyekezett jó arcot vágni. Amikor a vörös arcú Gyarmathy hencegéseit hallgatta, nem egyszer azon a ponton volt, hogy megfojtja. Olyankor, amikor a kiképzés és a napi munka után kimerültén ágyba került, Gyarmathy vörös arca álmában is megjelent előtte.

Napközben azonban félt az állandóan spicces, bikaerejű embertől és vak tisztelettel hallgatta:

— Az orosz rezsim és a Kádár-kormány napjai leperegnek, mint a homokéra... Meglátod, komám: hazamegyünk és fasirtot csinálunk az oroszokból. Ott leszek én is. Aztán hazamegyek Mezőkövesdre és visszaveszem azoktól a kódisoktól a háziamat, meg a földemet.

Tobzódott. űzte hivatását is; a gyors megHorváthot meglehetősen hi- gazdagodásért való folytonos degen hagyták e szavak. Neki küzdelme juttatta a börtönbe, nem volt célja, hogy Magyar- Nem pártolta a kommunistá- országon mégegyszer, végérvé- kát, de nem is haragudott rá- nyesen letelepedjék. Körner juk. Személyes sérelme miatt ezredes ígéretei lebegtek élőt- haragudott egy-két emberre, s te. Csalogatták a tengeren éppen ezért nem értett egyet

azzal, amikor Gyarmathy valamennyit egy kalapba rázta. De gyávasága, gerinctelensége visszatartotta, tudta, hogy ez vesztét okozná. Mint mindig, most is üzletember volt; kimért alapossággal figyelte a fejleményeket, szótlanul bólogatott és ezzel tovább szította a tüzet a volt zászlósban.

— Minden- kit felhúzunk öregem! Minden eperfára

felakasztunk egy kommunistát ... Magam fogom irányítani. Végigakasztgatom vétóira, vagy a csodálatos szép- lük Mistkolctól Kövesdig az ségű Genfi-tó partjára. Nem utat.

volt tagja soha életében sem- , Gyarmathy szeretett dicse- mifele partnak. Horvath üzlet- ről az volt a2 orvos vélemé_ ember volt és minden prog- nye, hogy a fele sem igaz, de ram csak annyiban érdekelte, ráhagyta, úgy tett, mintha amennyire megfelelt üzleti ér- irigyelné érte. dekeinek. A pénz rabságában

(Folytatjukt