Népújság, 1962. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-26 / 199. szám

1963., augusztus 26., vasárnap NEPOJSÄG 7 Akik éjszaka dolgosnak i, i*iü a [Az SZTK-ban, 11 unA mint február 1. óta mindennap, dr. Csankné asszisztensnő fogadja az éjsza­kai csengetőt. Az erős fényű ügyeletes orvosi szobában fá­radtan szívja elmaradhatatlan szivarját dr. Sziklai Árpád. — Hét kihívásom volt eddig. Elég komolyak a gyerekekre most egy kicsit „rájár”, itt a gyümölcs-szezon, meg a hirte­len hőmérsékleti ingadozásban hamar meg is fáznak, s a szü­lők a legjobban a láztól ijed­nek meg. Vannak azért még most is furcsa esetek... — Ma este is, tessék meg­nézni, beírtam a naplóba, any- nyira felháborított az eset. Alig üti el a hét órát, már zör­getnek az ablakon. Hart Gézá- né jött, hogy írja fel a doktor űr az orvosságot, mert ő táp­pénzen van, s kell a gyógyszer. ..Éppen most ért rá?” — kér­dezem tőle. „Csak nem állok órákig a körzeti rendelőben, mikor itt úgyis itt vannak!” — mondta az asszony. Ez valóban felelőtlenség, mert az ügyeletes orvos éjsza­kai szolgálata előtt is és utána való napon is. rendes körzeti rendelést, tart. Ilyen esetben hagyják pihenni! Tó' n'n'a Éjfélt kondit a ' harang a nagy­templom tornyában, amikor a Tejpresszó előtt üldögélő két öreget megszólítom. — Jó estét kívánok! Melyi­kük az építkezés éjjeliőre? — Tar Bálint, szolgálati ára! — emelkedik régi-katonásan ültéből az egyik. — En is éjjeliőr vagyok, de az Állami Áruházé — nyújtja a kezét bemutatkozó üdvözlés­re Kun Ignác bácsi. — Nem unalmas így éjfél után az őrködés? — Unalmas, nem unalmas, valakinek ezt is csinálni kell, meg hát idősebb emberek va­gyunk, nem hiányzik már úgy az alvás — válaszol Bálint bá­csi. — Ha rossz idő van, akkor nem mondom. — Tessék már megírni, hogy miért nem kapok én csizmát, meg pufajkát, mikor sárban, vízben, esőben, hóban itt kell rónom az utcát — kér meg Ig­nác bácsi egy kis szívességre. Megírtam. Az illetékesek majd tu,dni fogják, hogy jár-e, vagy nem, s ha igen, akkor ad­nak, ha nem, megmagyarázzák Ignác bácsinak a dolgokat. TT^TT Múr szombat-éjsza 1 UKA ka van. Éjfél el­múlt. Bezárt az Otthon, a Va­dászkürt, az Ifjúsági büfé és a Tejpresszó. Egyre jobban kong­nak lépteim a kihalt utcán. Csengő berren, s pizsamára húzott, fehér köpenyben Tóth Kázmér ügyeletes gyógyszerész nyit ajtót. Sajnáltam volna felkölteni, de világos volt az ablaka, ezért nyomban meg­nyomtam a csengőt. Betessé­kelt a jellegzetes szagú helyi­ségbe. — Sok helyen lázas gyermek riasztja meg az édesanyákat, s a papák nem egyszer felkölte- nek egyetlen kúpért. A háznál nagyon üdvös lenne kis házi­gyógyszertárat tartani, amiben lázcsillapító, fájdalomcsillapí­tó van, s akkor csak valóban sürgős esetben lenne szükség az éjszaka készített porokra, kanalas orvosságokra — mond­ja. — Este 10—11 óra között van a legnagyobb forgalom, aztán hajnalig elcsendesedik a város nálunk is. IkÉT ÓRA./ ^e’ búcsúzko- I I dás, csoszogás a Grill előtt. Bent még javá­ban „áll a bál”. — Guszti! Kérek egy ko­nyakot! — Kis gint! — Még egy pezsgőt, nyolc feketét! S Tóth Gusztáv, a mindig nyugodt, higgadt Guszti bácsi pillanatok alatt fordul a bár­pult és az asztalok között. Mo­solyog, mert „a vendégnek mindig igaza van”. Este nyolc órakor megkezdi a munkát, hogy a nappal elhatározott ba­ráti találkozónak, táncos han­gulatnak kiszolgálója legyen. — Tetszik tudni, sok türe­lem kell — mondja. — Ezt elhiszem, ide „beolt­va” általában „egy duplára” érkeznek, s ragadnak ott haj­nalig a vendégek — mondom én némi tapasztalattal. — De nincs baj, kérem! Megértjük egymást. — Guszti bátyám. Eladom a lovam, meg a feketém... ének­li boldogan egy fiatalember, s ahogy Guszti bácsi megnyug­tatja, szépen elhatározza, hogy hazamegy... Is Ara Ideje, mert már I& A' valóban nagyon nagy csend van az utcán. Szin­te megriadok egyszer-egyszer saját lépteimtől. S amikor ket­tőt üt az óra, egyszeriben több­szörösen hallom cipőm koppa- nását — az ügyeletes két rend­őr rója a főutcát, s alaposan megnézik miért mászkálok éj­jel két órakor kényelmesen a neonfények alatt. Azitán tudo­másul veszik, hogy az újság­író is dolgozhat éjszaka, s ők tovább, én hazafelé imboly­gók. Kihalt a város. De világos a felvételes kórház ablaka, a taxiban ébren ül az orvos, nemsokára indítják a hajnali vona­tot, a postán, fején a hallgatóval, talán ebben a percben éb­reszt valakit az „interes", a tejüzemben is teljes műszak van, s még ki tudná felsorolni, hány helyen kelnek fel, s dolgoz­nak akkor, amikor a város, a kis és nagy város — elpihen. (Ad ám) oo. Az egész város örömmel Vette, hogy a Dobó tér körüli épületek lassan-lassan szép, új köntöst kaptak — így a vá­rosi tanácsháza is. A homlok­zat tatarozásd munkálataival végezitek is a Heves megyei Tatarozó és Építőipari Válla­lat dolgozói. Nem hagyhatjuk azonban szó nélkül azt a fe­lelőtlen munkát, amellyel az állványokat lebontották Ami­kor egy magas létrát akart fek­tetni két munkás, az kicsú­szott kezükből és hatalmas zuhanással a járdára hanyat­lott — éppen egy arra haladó fiatalasszony mellé! Még a kezét is megkarcolták a szi­lánkok. Ha néhány centimé­terrel odébb esik, emberhalái jelzi a hanyag munkát. A munka közben nemcsak a dolgozók épségére kell vigyáz­ni, hanem a munkák területét el kell zárni a járókelőktől, hogy azok testi épségében se keletkezhessék baj. Legyen ez a csütörtöki eset figyelmeztető valamennyi építőipari válla­latnak! ★ A napokban betértem egy pohár jó hideg tejre a Széche­nyi utcai Tejivó-ba. Amíg blokkal a kezemben várakoz­tam az üdítő italra, ott, a ki­szolgálópult előtt, megdöbben­ve láttam, hogy az üvegpol­cokra kirakott cukrászsütemé­nyeken legyek légiója sétál­gat. Az üzlet ajtaja nyitva és így az utca szennyét, bacilu- sait, fertőzését könnyűszerrel hurcolják ezek a legyek a ta- karatlanul hagyott édesség fe­lületére. A Heves megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat szi­gorúan ragaszkodjék az egész­ségügyi előírásokhoz és a szo­kásos tüllfüggönnyel akadá­lyozza meg azt, hogy a Szé­chenyi utca legyei a Tejivó cukrászsüteményein tartsák sétájukat — a jobb sorsra ér­demes vásárlók rovására. A város nagy buzgósággal igyekszik megszabadulni szeny- nyétől, piszkától és az illeté­kesek mindent el is követnek, hogy javítsák Eger köztiszta­sági helyzetét. Sajnos azon­ban, nem mindenki érti meg — úgy látszik — a köztisztaság fontosságát! A napokban hívták fel a Somogyi Béla utcabeliek afi- figyelmet arra a súlyos visz- szásságra, hogy az utcában he­lyet kapott sízikvízüzemből a lovak trágyáját a TÜZÉP-te- lep előtti fa töve köré rakják. Ezt egyébként maga a TÜ- ZÉP-telep vezetője is megerő­sítette. Reméljük, hogy megérzi tüskénk szúró hegyét az ille­tékes és felszámolja hanyagsá­gát, megérti, hogy az utca köz­területe nem trágyadomb — még akkor sem, ha az egri szikvízüzemről van is szó! ★ Naponta sok száz ember for­dul meg az egri vasútállomá­son. Az előcsarnokban vannak a jegyváltó pénztárak, a me­netrend és a kifüggesztett dii- szabástáblázat. Van azonban bőven, ami hiányzik is! A napokban késő este, fél nyolckor volt dolgom az elő­csarnokban, ott azonban olyan sötétség uralkodott, hogy a méla szürkeségben a menet­rend egyetlen betűje sem volt olvasható. Többen bosszankod­tunk ezen, de mit volt mit tenni, eredménytelenül távoz­tunk az épületből! Másnap reggel utaztam Mis­kolcra és sokadmagammal áll­tunk a pénztárak előtt hosszú, kígyózó sorban. Sokan türel­metlenkedtek, mert nem is­merték a pontos időt, nem tudták, hogy elérik-e még a vonatot. Valóban: az egri vas­útállomás előcsarnokában nincs óra! Noha ez nem írott szabály, de úgy gondoljuk hogy egy 40 ezer lakosú, óriá­si idegenforgalommal rendel­kező város csarnoka nem nélkülözhet egy órát, még akkor sem, ha sok utasnak van kar-, vagy zseb­órája. ★ Még augusztus vége felé is naponta ezrek keresik fed az egri straindot. A dohányosok között — főleg va­sárnap — nagy felháborodást okoz, hogy szívnivaló csak az amúgy is zsúfolt vendéglőben, vagy a büféautóban kapható: Természetszerűen, igen sokan e cigarettaszükségletüket a bejá­rat közelében működő árudá­ban keresik, de sajnos, — eredménytelenül. Ott hirdette a felirat is: „Dohányáru”, azonban ilyen árut ez a kis bolt nem forgalmazhat! Volt olyan vasárnap, hogy ezerszer is meg kellett az eladónak magyaráznia, hogy hol kapható cigaretta. Végre egy papírcsík­kal leragasztotta a feliratot. Nagyon jól kell tudniok az il­letékeseknek, hogy mily nehéz­kes amúgy is a szívnivalót áru­sító Rét hely működése, még­sem oldják meg legalább a nagy forgalmú szombati és va­sárnapi napokon mozgóárusok­kal a cigarettaárusítást! Va­jon le akarják szoktatni az eg­ri strandfürdő vendégeit a do­hányzásról, tekintve, hogy azt egyesek károsnak tartják a szervezetre? ... Sugár István Virág-múmiák Az utóbbi időben, főleg az Egyesült Államokban, divatba jött a művirág, de rövidesen versenytársa lesz a „mumifi- kált” élővirág. A frissen szedett virágokat három napig vegyi anyagba helyezik és így konzerválják. Az ilyképpen mumifikált virá­gok több éven át változatlanul megtartják színüket és alakju­kat, bár illatukat természete- vasútállomásának | sen elvesztik. Dél-Áfrikában minden tilos a színesbőrűeknek Fajüldözés a templomokban — A 86 éves száműzött — Színeseknek a televízió nem ajánlatos Luthuli a keresztfán A Vié Nuove minden kom­mentár nélkül három hírt kö­zöl Dél-Afrikából. Egy képről, egy öreg bácsiról és a dél-af­rikai televízióról van szó. A festmény címe: A kereszt- refeszítés. Ronald Harrison 30 éves, színesbőrű festőművész munkája. A san lucai anglikán templomban helyezték el „az egyházi főhatóság hozzájárulá­sával.” Az elmúlt héten a rendőrség házkutatást tartott a templom­ban, a festményt leszaggatták a falról, Ronald Harrisont ma­gukkal vitték az őrszobára. Hivatalosan kijelentették: „Krisztus szenvedése olyan- felháborító realizmussal van ábrázolva, hogy a hívőket meg­botránkoztatta.” A hivatalosan elhallgatott, de valódi oka a házkutatásnak, és a festmény eltávolításának: a szenvedő Krisztus arca Al­bert Luthulit ábrázolja, aki az elmúlt évben kapott Nobel-dí- jat, de hazatérése után a dél­afrikai kormány ismét szám­űzte. A római centuriók pedig félreismerhetetlenül a fajüldö­ző dél-afrikai kormány elnökét, Verwoerdet és igazságügymi­niszterét, Vorstert ábrázolják. Rokonlátogatás tilos Az öreg bácsi, F. Mattéra, aki most 86 éves,körülbelül 50 évvel ezelőtt feleségül vett egy fiatal mulatt lányt. Akkoriban a kevésbé civilizált években, Dél-Afrikában még nem volt fajüldöző törvény. A házaspár boldogan élt, számos gyerekük született. Az asszony néhány évvel ezelőtt halt meg, apju­kat a közben felnőtt fiúk fo­gadták be. De közbelépett a rendőrség, az öreget eltávolí­tották a rokonok házából. A hivatalos indok: az apartheid, a faji elkülönítés törvénye. Ez a törvény szigorúan meg­tiltja a „faji keveredést”, az­az, hogy egy fehérbőrű, mint jelen esetben az apa, „lealacso­nyodjon”, és együtt éljen szí- nesbőrűekkel, azaz a fiaival. (&ci& egyjwJGte... Csak egy percre azért néha megáll az ember a nagy látás- futásban, hogy szemét megpí- hentesse egy-egy jólsikeriill emeletráépítésen, amely nálunk Magyarországon, $ szerte a vi­lágon az olyannyira szükséges „lakástermelés" ügyét kell, hogy siettesse és előbbre vigye. Újra elkészült egy emelet- ráépítés Eger egyik házán — a megyei bíróság épületével szemben —, s a falak nyugtató színű festése odavonzza az em­berek tekintetét. A szem le­fényképezi a látványt, a ragyo­gó ablakokat, a virágtartó pár­kányokat, s magát a lakást, amelybe az új lakók nemrégi­ben be is költöztek. Üj lakás, új lakók, új remé­nyek. Remény a kulturáltabb lakhatási lehetőségre, hisz akik most beköltöztek az új laká­sokba, eddig legtöbbnyire nél­külözték mindezt. Életük fészkét most megrakó fiatalok, a jövőt bizakodva né­ző középkorúak, vagy számos X-szel rendelkező korosabbak, kedvtelve rendezgetik a laká­sokat. Üj csillárok fénye világítja meg a falakat, melyeknek friss festékszaga még ott terjeng a levegőben. Az ablakok szinte éjjel-nappal nyitva vannak, hogy a nyári meleg szárítsa a nemrég épült falakat. A rádió szól, s felszerelték már a televízió antennákat is. Az ablakok fényes üvegei en­gedik be a nyár napsugarát, s az utasok felnéznek az új la­kások ablakaira, ahonnan kis­gyermek integet boldog, játékos kedvvel. Üj lakás, új lakók, — új re­mény, új élet. Csupa új, csupa jó, csupa szép. Hófehér és íz­léses, színes mintás függönyök díszítik az ablakokat, s emelik a lakás szépségét, s a falakra került képek nézegetik egy­mást az új helyen. | (Csg. L.) A szerencsétlen öreget men- helyre szállították, ahol telje­sen elszakítva rokonaitól, és szeretteitől kell élete hátralevő részét eltöitenie, de a fehér bőr tisztaságát megóvták! A televízió túl modern lenne A dél-afrikai parlamentben meginterpellálták Albert Her. tzog postaügyi minisztert: „Miért nem engedélyezi a kormány televíziós közvetítő­állomások felállítását, vagy miért tiltja olyan televíziós ké­szülékek importálását, ame­lyekkel külföldi adást lehetne venni?” A hivatalos válasz, a nem megokolása a következőképpen hangzott: „A Dél-Afrikai Unió széf­szórt lakossága nem tudná él­vezni, ha néhány közvetítőál- lomást állítanánk fel. A kül­földi adást mindenütt csak, a határszéleken lehetne fogni.” A valódi ok teljesen máshol rejlik. Bármely televíziós köz­vetítés, még a legreakciósabb is bizonyos fokig nyitott ablak a külvilágra. Egy olyan ország­ban, amely szellemileg és ön- tudatilag el van nyomva, ez na­gyon jelentős szempont. A kul­túra szabadsága esetleg másfé­le szabadság követelésére ösz­tönözné az apartheid foglyait. És a televíziós közvetítés meg­könnyítené a színesbőrűek szá­mára az angol nyelv megérté­sét, amit a dél-afr'kai kormány nvnden eszközzel, ijkolák bezá­rásával igyekszik meggátolni. Cél az, hogy minél inkább re­zervátumokba szorítsák a szí* nesbőrűeket. Szentirmai László AZ ŰRBEN KÜLFÖLDI TÁBOROK A BALATON MELLETT... •ría' (Szegő Gizi rajza) Termelősxövetkexetek 1 Termelőaxövetkexeti tagok, egyéni termelők, állattartók! Változatlan átvételi árakkal, kedvezőbb fel­tételekkel megkezdődött az 1963. évi szerződéses sertéshizlalási akcióban a szerződéskötés Az akció keretében szerződés köthető minden meglevő, jó csontozató, hizlalásra alkalmas süldőre. A leszerződött sertés-darabonként 150 kg takarmányt biztosítunk kedvezményes áron. a háztáji és egyéni termelők részére. A leszerződött sertéseket 1963. január 1-től az alábbi súlyban és árakon vesszük át: 100—120 kg súlyú fehér hússertésért 15,70 Ft 120 kg feletti súlyú fehér hússertésért 100—130 kg súlyú hús- és húsjellegű sertésért 130 kg feletti súlyú hús- és húsjellegű sertésért 120—140 kg súlyú zsír- és zsírjellegű sertésért 140 kg feletti súlyú zsír- és zsírjellegű sertésért 170 kg és ezen felüli súlyú, tenyésztésbe fogott koca. vagy kan lőtt sertésért Előleg: termelőszövetkezeti tagok és egyéni termelők részére, sertés-darabonként 400 Ft. Termelőszövetkezetek, a szerződés alapján, rövidlejáratú hitelt vehetnek igénybe és a fenti árakon felül az eddi­giekhez hasonló nagyüzemi felárat is kapnak. Az akció feltételeiről részletes tájékoztatást az Állat­forgalmi Vállalat helyi megbízottja, vagy a helyi kiren­deltség nyújt. SZOLNOK—HEVES MEGYEI ALLATFORGALMI VÁLLALAT 15,70 Ft 16.50 Ft 15.30 Ft 16,20 Ft 15,20 Ft 16,— F* 14.50 Ft Azt mondják, a kisváros jellegzetességei közé tartozik az, hogy este kilenc óra után elnéptelenednek az utcák, megszű­nik a forgalom, s csak az ablakból szűrődő rádió hangja mu­tatja, hogy az estére összeverődött család még ébren van. így volt ez péntek este is, amikor úgy 10 óra után Egér­ben elindultam, hogy megnézzem, kik azok, akik éppen a vá­ros nyugovóra tértékor állnak munkába ...

Next

/
Oldalképek
Tartalom