Népújság, 1962. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-26 / 199. szám

1962., augusztus 26., vasárnap NÉPÚJSÁG /4? Az utóbbi években milliókat költöttünk védőfelszerelésekre és eszközökre, sokat fáradoz­tunk a biztonságos és egészsé­ges munkakörülmények meg­teremtésén. Furcsa ellentmon­dásként mégis állandóan nőtt a balesetek száma, egyre több emfter vesztette el munka köz­ben életét, gyakoribbak lettek a csonkulások és üzemi balese­tek. Most végre változás követ­kezett be. Megyénk üzemeiben az elmúlt félévben csökkentek a balesetek, vezetők és beosz­tott dolgozók nagyobb gondot fordítanak önmaguk és munka­társaik testi épségének, egész­ségének megóvására — állapí­totta meg a Szakszervezetek Heves megyei Tanácsa. Teljes mértékben elégedettek lehetünk, nincs már tenni­valónk? Távolról sem ilyen ró­zsás a helyzet. Eredményeket értünk el, de a határozatok kö­vetkezetlen végrehajtása miatt a balesetek és foglalkozási megbetegedések száma viszony­lag még mindig magas. Továb­bi erőfeszítéseket kell tenni a munkakörülmények javítására, a biztonságtechnika és az üzemegészségügy fejleszté­sére. Hogyan és miből? Sem újabb beruházást, sem költségeket nem igényel: a dol­gozókat és vezetőket az ember­ről való fokozottabb gondosko­dásra kell nevelni. Sok időt, türelmet és személyes példa- mutatást igényel ez a munka, de megvan rá a megfelelő szer­vezet, mert 1300—1500 munka- védelmi őr tevékenykedik üze­meinkben. A Mátravidéki Erőmű Válla­latnál a munkavédelmi őrség tagjai minden műszak kezdete előtt rendszeresen átvizsgálják a munkaterületet. Megesik, hogy hiányosságot fedeznek fel, amiből sérülés, vagy életveszé­lyes balset származhat. Észre­vételeiket a naplóban rögzítik ás figyelemmel kísérik, hogy az üzemrész vezetője haladék- 'alanul megteszi-e a szükséges ■ntézkedéseket. Az Apci Fém- ‘.ermia Vállalatnál az őrségek között verseny folyik a „leg­jobb munkavédelmi őr” címért. A Selypi Cukorgvárat 11 részre osztották fel, a Hatvani Cukor- és Konzervgyárban 107 munka- védelmi őr vigyáz. Véleményü­ket, javaslataikat a havi biz- onsági szemléknél figyelembe veszik. A Gyöngyösi Szerszám- is Készülékgyárban cikluson­ként és műszakonként osztot- ak be egy-egy munkavédelmi irt, a Mátravidéki Fémművek- oél a technológiai csoport ve- ’.etőjét jelölték ki, hogy intéz­kedjék az őrök által feltárt üányosságok azonnali meg- >züntetéséről, gondoskodnak az 5rök rendszeres oktatásáról. Az ÉDOSZ Megyebizottsághoz tar­tozó üzemeknél 33-mal, az épí- .öknél 38-cal, a MEDOSZ-nál 70-nel csökkent az előző félév­hez képest a balesetek szama. A munkavédelmi őrségek megszervezése után nagy mér­tékben nőtt a dolgozóknak egy­más iránt érzett felelősségtu­data, elvtársi tanácsokkal, hasz­nos útmutatásokkal hívják fel egymás figyelmét a hiányossá­gokra, az egyéni védőeszközök használatára és a helyes mun­kamódszerek kialakítására. A Csehszlovákiában és Lengyelországban jártak Külföldi tanulmányutat szervezett a MÉSZÖV szövet­kezetpolitikai osztálya Len­gyelországba és Csehszlová­kiába. A 41 tagú Heves me­gyei földművesszövetkezeti küldöttség ellátogatott Kassá­ra, Eperjesre, a Magas-Tátrá- ba és Krakkóba. A küldöttség nagyrészt a MÉSZÖV és a hat­vani földművesszövetkezet munkatársai közül került ki, de részt vettek benne Bél- apátfalva, Eger, Ecséd, Gyön­gyös, Gyöngyöspata, Verpelét és Heves földművesszövetke­zeti dolgozói is. A küldöttség tagjai részt vettek a Krakkó tartomány fogyasztási szövetkezeteinek kongresszusán is. Varga László — NÉHÁNY NAP múlva elkészül Mikófalván egy klub- helyiség, iroda és egy sport- öltöző építése. Az építést mintegy két hónapja a kisze- sek kezdték meg és a mun­kát a községi tanács támoga­tásával folytatják a befeje­zésig. Nagy megelégedés■ t sei olvastam, hogy a: emberi elme újabb nagyszerű találmány- nyal segített az elme tulajdonosain. A talál­mány nem más, mint szemüvegtisztító, I amely egyszerűen fe­leslegessé teszi, hogy kezeinkkel orrunkról levegyük a szemüve­get, majd csuszáid mozdulatok közben megtisztítsuk az üve­get. Erre akkor sem lesz szükség — az öt­letes kis masina jó­voltából — ha hó hull, vagy eső esik, mert azt is gondosan letör­li a szemüvegtisztító, vagy pontosabban az öntisztító szemüveg. Olvasom és irigyke­dem. Nekem nincs szem­üvegem. De van cipőm! Vajon, mikor és ki­nek jut már eszébe, hogy feltalálja az ön­tisztító cipőt! Az len­ne az igazi! Akkor ki­áltanám lelkesen: hopp, álljunk meg, itt van már Kánaán. (—6) Eger ipari és mezőgazdasági üzemeiben folyó szocialista munkaverseny szervezési tapasztalatairól tárgyalt a városi tanács ülése Eger Város Tanácsa tegnap délelőtt tartotta meg szokásos tanácsülését. A tanácsülés na­pirendi pontján a végrehajtó bizottság által már megtár­gyalt és jóváhagyott „A szocia­lista munkaverseny-szervezés tapasztalatai a város ipari és mezőgazdasági üzemeiben” cí­mű beszámoló szerepelt. Az előre elkészített, s minden ta­nácstagnak megküldött, írásos jelentéshez Ferencz János. megbízott vb-elnökhelyettes fű. zött kiegészítéseket, majd meg­kezdődött a beszámoló feletti vita. Schwarcz Dezső tanácstag szó­vá tette, hogy a beszámoló igen fogyatókoe, mert a 7 ta­nácstagi vállalat közül mind­össze csak két vállalat szerve­zési tapasztalataival, eredmé­nyeivel foglalkozik behatóan; nem teljes ez a kép, hiszen a valóságos helyzetnek csak kis résziletét mutatja meg. Beszélt azokról az erőfeszítésekről, amelyeket az ipari munkások, a kereskedelem dolgozói tesz­nek, hogy parasztságunk sem­miben sem szenvedjen hiányt. Sajnálatos, hogy Eger város parasztságának egy része elfe­ledkezik a munkásosztály iránti kötelezettségek teljesítő­től, s bár tagja a termelőszövet­kezeteknek, ott nem végeznek semmilyen munkát. Ideje len­ne megértetni ezekkel az em­berekkel, hogy tartalékaik nem tartanak örökké, s elsősorban saját maguknak ártanak dolog­kerülésükkel. Szabó József elvtárs, a Víz­művek igazgatója a város és a falu vízellátásának javításá­ban elért eredményekről szólt; elmondotta, hogy bár Eger víz­ellátása még nem teljesen megoldott, az első félév során 50 ezer köbméterrel több vizet tudtak szolgáltatni a lakosság­nak a tervezettnél. S hogy ez sikerülhetett, az elsősorban a munkaverseny sikerének tud­ható be. Még hasznos javaslatok is elhangzottak arra vonatkozóan, hogy a város tsz-ei hasznosít­sák az Eger-patak vizét, öntöz­zék földjeiket, hogy az elkö­vetkező esztendőkben ne okozhasson ismét kárt termő* * seikben a szárazság, az aszály. Más felszólalók a tanacs és a sajtó segítségét kérték az ele­venebb munkaverseny megte­remtésére tsz-ekben és ipari üzemekben. A felszólalások végeztével Ferencz János elv­társ válaszolt a vitában el­hangzott kérdésekre, majd a tanácsülés határozati tokát szavazott meg. Dr. Rózsa Sándor tett előterjesztéseket évi községfejlesztési dosításával, s a következő ta­nácsülés napirendjére vonatko­zóan. Eger Város Tanácsának ülése a tanácstagok bejelenté­seinek, kérdéseinek meghallga­tása, s megválaszolása után fe­jezte be munkáját. javasla­vb-titkár az 1962. terv mó* Az egységes bajnoki és versenyrendszerről tanácskoztak Tegnap délelőtt Egerben a megyei tanács klubhelyiségé­ben a megyei TST, a megyei szövetségek és az egri sport­körök képviselői megvitatták az új, egységes, magyar baj­noki és versenyrendszer meg­valósításának feladatait. A Magyar Testnevelési és Sport Tanács elnökségének elvi állásfoglalását az új ver­seny és bajnoki rendszerről, valamint az 1963. évi ver­senynaptár készítésről Pusztai László, a megyei TST elnöke ismertette. Utána széleskörű vita indult meg, amelynek so­rán felszólalt Rumpler László, a Magyar Testnevelési és Sport Tanács képviselője Is. Az egységes magyar bajnoki és versenyrendszer ismerteté­sére visszatérünk. — ... az állítmánynak van még egy meghatározója... — hallatszik ki egy női hang az Egri Gárdonyi Géza Gimná­zium előadó terméből. A teremben 18—20 éves nők és férfiak ülnek az iskolapa­dokban. A táblánál Fülesdi Lászlóné megyei általános is­kolai tanfelügyelő áll, belép- tünkkor a helyes mondatelem­zést ismerteti a hallgatókkal. _ Szeptember elseje, a tanítás hivatalos kezdete még csak egy hét múlva lesz, de Itt nem­hogy tanulnak, de már vizs­gáznak a három hétig tartó ké­pesítés nélküli pedagógusok előkészítő tanfolyamának „diákjai”. Vége az utolsó órának, ki- özönlenek a folyosóra a tanfo­lyam részvevői, Lizák Hona Gyöngyösről jött: — En magyar-történelem szakra jelentkeztem — mondja a gyöngyösi Dimitrov Terme­Ma még tanulnak, „holnap" már tanítanak \iV\A^\A^/VVV\A/\A/\A/\A/yA/>AfVy/\/WWWWl<W\A/WVWWV^VWWWWWVVWUVV\/' Addig a csillagos ég volt őr­zőjük és sátortakarójuk. Jár­ták a határt, vigyázták az ál­latot, és ették a nincstelenek könyörtelen kenyerét. 22 kö* böl búzát kaptak egy évre és állatonként egy-egy fél kenye­ret — ebből éltek... Mihály bácsi tora. 47-en vettünk részt ezen; az előkészítő tanfolyamon, a< megye különböző községeiből,[ falvalból. — Szeptember elsejétől egyj évig falusi iskolákban fogunk ■ tanítani — kapcsolódik a be­szélgetésbe a másik gyöngyösi,« Vörösmarty Ildikó. — A gya-[ korló év letelte után lehetősé­günk nyílik arra, hogy Peda­gógiai Főiskolán tanulhassunk.. Erdőtelek legifjabb tanítóje­löltje: Kádár Zsóka: — Véget ért az előkészítő« tanfolyam és szeptember else­jétől kezdődik a komoly mun­ka, a tanítás. Régi vágyam tel. jesül ezzel. Gyerekeket nevel­hetek, taníthatok. Az utolsó óra végét jelző csengőszó után került sor az ünnepélyes fogadalomtételre, Üjabb 47 fővel gyarapodott a pedagógusok sokezres tábora. —ti— erről-arról, kényelmesen, öre­gesen ... Most is egyedül találjuk őt, amint a szövetkezet brigádve- zetőjével: Erdélyi Józseffel ballagunk feléje. Kint áll az ajtóban —■ nemrég végezhetett az etetéssel — és egy irányba figyel. Közelebb kerülve hozzá látom: ősz haját megborzolja a szél, hunyorogva les a leál­dozó Nap felé. Amikor néhány lépés választ már el bennün­ket, komótosan fordítja felénk tekintetét, és így várja Be ér­kezésünket. Arca kemény, vo­násai élesek. Kék szeme me­legséget, tréfát, emberséget su­gároz felénk. — A kismalacokat szeret­ném megnézni — így kezdődik a beszélgetés a kézfogás után, és el is indulunk a karám kö­rül. A karámban sok apró ma­lac nyüzsög. Nemrég választot­ták el őket az anyjuktól, és még ebben az évben hízót sze­retnének belőle nevelni. Nem Is minden állatgondozó merne ilyen feladatra vállalkozni, de Tóth Mihály bácsi fogadkozik. Hat hónap alatt agymázsás hí­zókat nevel ezekből a pöttöm­nyi állatkákból. Ezt fogadta a tsz-vezetőségnek, s ezt állítja ma is. Erre terelődik a szó kettőnk között is. — A tsz-nek szüksége van ezekre az állatokra. Szeretnénk még ebben az évben eladni őket. Pénzt akarunk látni be­lőlük. — Nem lesz könnyű — tol­dom meg szavait. — Régi pásztorember va­gyok, tudom a fortélyát. Te­jen és abrakon nevelem őket. Ezt kell adni nekik, hogy fej­lődjenek, gyarapodjanak a kí­vánt mértékben. Ezideig min­den rendben megy, úgy híz­nak, nőnek, ahogy eltervez­tem. Szavából bizakodás csen­dül. Határozottság, a sok évi tapasztalat tanulsága nyújtja számára ezt a biztonságot. — Gyermekkorom óta az ál­latokkal foglalkoztam — mondja —, tudom mit lehet kihozni belőlük. S hogy tovább beszél magá­ról, családjáról, kitárul előt­tem egy ember élete, amely romantikával, szenvedéssel fű­szerezett. Tóth Mihály bácsi­nak az apja is „kondás^’ volt. Ttszanána község állatait őriz­te gyermekeivel télen nyáron egyfolytában. Május elején hajtottak ki és csak október végén tértek vissza a faluba. — Régen volt — magyaráz­za tovább —, elfoszlott, mint a köd a nap ragyogására. Ma a termelőszövetkezet állat­tenyésztője vagyok. Tavaly 564 munkaegységem volt. 34,44 fo­rintot kaptam minden munka­egységre a háztáji mellett. Most annyit keresek, mint a háború előtt három év alatt sem. Igaz, én is iparkodok mindent megtenni a termelő­szövetkezetért. A fiamat is ide hozom, ha sikerül, ö Is ért az állatokhoz, most katona, ha leszerel, lesz helye mellettem. Ketten még többre juthatunk. Ez a terve. Fiából is olyan állattenyésztőt faragni, ' it amilyen ő maga, Cigarettára gvó!* vább beszél, szén ránkboru! . : búcsúzkodunl Ű még n. akad tennivalója, mi pedig el­indulunk a bngádvezetfcv ál Távolról még egy percig vis­szanézek, de aztán traktor fo dúl be az útra, és pora elta karja Mihály bácsi szikár alakját. Fazekas István pétervAsárAn Tegnap délelőtt a pétervá- sári járási kultúrotthonban tanácskoztak a járás községei­nek kulturális vezetői. Kruppa László, a járási tanács végre­hajtó bizottságának elnökhe­lyettese nyitotta meg az érte­kezletet és Buttyán Sándor, a járási tanács művelődésügyi osztályának vezetője értékelte az elmúlt év munkáját, és is­mertette a következő népmű­velési évad feladatait. A népművelés egy-egy terü­letén elért eredmények közül főleg az ismeretterjesztő mun­kát emelte ki: 10 hónap alatt 284 előadás hangzott el a já­rásban, majdnem 23 ezer fő­nyi hallgatóság előtt. Szép eredményeket értek el a könyvtárak is, ebben az év­ben a kikölcsönzött könyvek száma meghaladja a fiiszáz­ezret. Az ősszel kezdődő népműve­lési évad feladatait ismertetve hangoztatta: legfontosabb te­endő az esti és levelező okta­tás kibővítése, elérni azt, hogy legalább a fiatalabb korosztályok elvégezzék az általános iskolát. — Nem szabunk meg nor­mákat, a kulturális munka tervei ezután készülnek, azt minden faluban a helyi vi­' A tiszai határ estefelé a ^legszebb. A lemenő Nap erőt­len fénye fáradtan hull alá a ízöld kukoricákra és a sárga tarlókra. Elcsendesednek a ma­darak, és lehűl a forró levegő >is, csupán a hazafelé tartó jó- íszágok verik fel a port, hogy .átkelnek az árkokon, s behaj­tanak a bokrosok közé. A ti- íszanánai Lenin Termelőszö- ■ szövetkezet központi majorjá­éban is csendesebb ilyenkor az »élet. Kevesebb a lótás-futás, [nyűgöd tabbak a mozdulatolt, «csak az állatoknak kell már [enni adni és az esti fejést kell •elvégezni. így jut idő arra is, [hogy beszélgessenek az embe- «rek az élet folyáséról, alaku­lásáról í Csak Tóth Mihály bácsi nem [tud kivel beszélgetni. Nem , azért, hogy nem tudna éppen •időt szakítani rá, hanem nincs [kivel szót váltani. Ö van a leg. • távolabb a központi épülettől, [kint a téglarakésok, szalma­• kazlak mögött, a sertéskukori- [cáknál teljesít szolgálatot és kidé kevesen látogatnak el. Itt [nem lehet egyebet tenni, mint «dolgozni, lesni az állatokat, [ ügyelni minden mozdulatukat, «előkészíteni élelmüket, tisztán ’ tartani őket, s aztán- az ól mel- [lett épített ház elé kiállni, el­szívni egy cigarettát, közben [nézni a csillagos eget, vagy a •naplementét, a mezőt, a haza* 'felé tartókat, s gondolkodni szonyok figyelembevételével állítsák össze — fejeződött be az előadás. EGERBEN Százharminc részvevője volt Egerben a tegnap délelőtt megtartott járási művelődés- ügyi vezetők tanácskozásának. A járás kulturális életének irányítóin kívül részt vettek az ülésen a községek párttit­kárai, a tanácselnökök, a ter­melőszövetkezetek elnökei, a KISZ-titkárok, a kultúrotthor«- igazgatók és a népművelési ügyvezetők. Az 1961—62-es kulturális évet értékelték, valamint meg­vitatták az 1962—63-as év népművelési feladatait is. A vitában többek között fel­szólalt: Himmer József, a já­rási pártbizottság osztályveze­tője és dr. Csicsai József, a Megyei Tanács művelődésügyi osztályának vezetője. Az értekezleten elhangzot­takat Noszticziusz Ferenc, a Járási Tanács művelődésügyi osztályának vezetője foglalta össze. Kultúrmunkások számvetése munkavédelmi őrségben való részvétellel a dolgozók széle­sebb rétege lehetőséget és jo­got kap arra, hogy a gazda­sági és műszaki vezetők mun­kavédelmi tevékenységét figye­lemmel kísérje és a vezetők figyelmét felhívhatja a hiá­nyosságok megszüntetésére. 'Szükség van erre? Igen, mert az üzemek gazdasági és mű­szaki vezetőinek egy része a munka hevében megfeledkezik a dolgozó emberről, a munká­sok élet- és munkabiztonságá­ról. Sok még a rendellenesség, a lehetőségekhez képest nem értünk el kielégítő eredményt. Elsősorban a vezetők szemlé­letén kell változtatni. Nincs és nem lehet olyan ok, amely a munkavédelmi rendszabályok megszegésére felmentést adna. Ha bekövetkezett a baj. okát tüzetesen és részrehajlás nél­kül ki kell vizsgálni. Tűrhetet­len az a helyzet, hogy minden­áron bizonygassák: a balesetért senki, vagy legfeljebb a bal­esetet szenvedett munkás fe­lelős. Kétségtelen, biztonságtechni­kai és üzemegészségügyi kérdé­sekben a munkások nem kis része járatlan, közömbös, sok helyen hanyagság tapasztal­ható. De tény az is, hogy a munkavédelmi jogszabályok ellenőrzését, a dolgozók neve­lését, az erre szolgáló tartalé­kok feltárását csak a dolgozók bevonásával, a munkavédelmi őrségek aktív közreműködésé­vel lehet és kell megoldani. A cél egyértelmű és világos: csökkenteni kell a baleseteket, a lehető legkisebb mértékűre kell szorítani a foglalkozási megbetegedéseket. Képezzük, tegyük ütőképessé a munkavé­delmi és egészségügyi propa­gandaharc katonáit: a munka- védelmi őrségeket. Oktassuk, bátorítsuk őket, hogy az eddi­gieknél is jobban elláthassák feladataikat. Tekintélyt és ked­vet kapnak a munkavédelmi őrségek, ha kezdeményezései­ket figyelembe veszik, ha ja­vaslataikat tettek követik, de a műszaki-gazdasági vezetők akkor segítenek legtöbbet, ha maguk is részt vesznek a mun­kavédelmi őrségekben. A halá­los balesetek és súlyos cson- kulások vádolva hirdetik: a munkavédelem központi, ha­laszthatatlan feladat. A mérnö­kök, technikusok és művezetők a munkavédelem sajátos fel­adatait látják el, de a szerve­zett irányításról, a tömegmoz­gósítás módszereiről nem mondhatunk le. A gazdaságvezetés biztosítá­sa a munka elvégzésének fel­tételeit, a munkavédelmi őrség motorja, a rendelkezésre ál-ó erők szervezője a szakszerveze­ti bizottság legyen. Ne felejt­sük, ahol veszély van és elmu­lasztják a kellő óvintézkedése­ket, ott előbb-utóbb bekövetke­zik a baj és szerencsétlenség. Sokat költöttünk munkavédel­mi felszerelésekre, de tudat­lanságból és nemtörődömség­ből nem használjuk ki azokat. A jól szervezett és valóban működő munkavédelmi őrsé­gek hasznosak, megálljt pa­rancsolnak a baleseteknek, a sérüléseknek és a halálnak. F. L. Megálljt parancsolnak a halálnak

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom