Népújság, 1962. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-25 / 198. szám
196". augusztus 25., szombat NÉPÚJSÁG 3 Őszinte beszélgetések A PÁRT DOKUMENTUMÁRÓL.. Néhány napja láttak napvilágot a párt kongresszusi irányelvei, sokan ismerik már első olvasásban. S jóllehet, Éger- csehiben is csak olyan emberek élnek, dolgoznak, mint másutt — itt voltam részese egy-két beszélgetésnek. Ott voltam a VII. kongresszuson... Több mint negyven esztendőn át dolgozott a föld alatt Garamszögi József, aki mint az üzemi pártbizottság szervező titkári posztján hasznosítja tapasztalatait — Ott voltam a VII. kongresszuson — mondja —, részt vettem a tanácskozás munkájában, s nem kis öröm, hogy azokat a határozatokat, amelyeket a kongresszus hozott, lényegében végrehajtottuk. Nemcsak országszerte, de itt Egercsehi-bányatelepen is. Nem kis feladatokat hajtottunk végre az előző kongresz- szus óta, s nem kis jelentőségű sikereket, eredményeket kellett számba venni a VIII. kongresszus irányelveinek elkészítésekor. S mégis, oly természetes, oly egyszerű az a hang, ahogyan a Központi Bizottság ezeket az eredményeket összefoglalva, mindnyájunkat tájékoztat. Nem fellengős, nem lelkendező ez a dokumentum, s mégis az emelkedettség érzését kelti az emberben. Ügy gondolom azért, mert reálisan, valóságosan ítéli meg helyzetűnket, méri fel lehetőségeinket, s adottságainkat, feltárva a fogyatékosságokat, hiányosságokat is. Nem szab meg magas százalékokat, amiket megközelítően sem tudnánk teljesíteni, csupán egyszerű, érthető és reális követelményeket támaszt: nem túlteljesíteni, csak teljesíteni a terveket; annyit kér a párt a munkásoktól, amennyire szükség mutatkozik, de értékben, minőségben jobbat. Helyeslem a személyi kultuszra vonatkozó megálapításo- kat, s ezekkel csak egyetérteni lehet. Véleményem szerint, ha kifogást emelek, az csupán azért van, hogy nem előbb tették közzé ezeket a téziseket. Ki az ellenség?! — Az a furcsa nálunk — állapította meg Orbán Pál, a javítóműhely vezetője —, hogy kevés az összetartó erő, kevés a megértés. Egyetértek azzal, hogy az előrehaladás ütemét gyorsabbá kell tenni, s a maga területén mindenki azon van, hogy valóban előbbre jus- sunk. De sok még a fogyatékosság a vezetés módszereiben, a termelésben, s ez megköti az emberek kezét, csak akadályozója, s nem elősegítője a fejlődésnek. És mit tapasztal az az ember, aki a hibák valamelyikét szóváteszi, a hibák kijavítását sürgeti? Azt, hogy nem jó szemmel néznek rá, tanácsát „piszkálódásnak” könyvelik el, személyes támadásnak. S legtöbbször, ahelyett, hogy a hibák csökkennének, még személyi ellentétek támadnak. S mire jó ez? Véleményem szerint az ilyen állapotok csak a hibáknak készítenek melegágyat. Azt hiszem, nemcsak Eger- csehiben, de másutt is „divat” lett az önmosdatás, a felelősség másokra való átruházása. Sok bosszúságot okoz nekünk, hogy egy-egy üzemzavar, termeléskiesés esetén helytelen, s nem a valóságnak megfelelő jelentéseket készítenek, s továbbítanak felettes szerveinknek. Miért nem lehet egyenesen, becsületesen és őszintén megvallani: én vagyok az oka, mert ezt, meg ezt nem tettem, ezt, meg ezt elmulasztottam?! Tanulhat az irányelvekből mindenki. Különösen tanulni- ok kell azoknak, akik elnézőek, joválisalk a hibákkal szemben. Lám, a párt Központi Bizottsága őszintén felsorolja hiányosságainkat, beismeri a vétett hibákat is. Kötelessége minden kommunistának, hogy ő se cselekedjék másként. Reálisabb kollektív vezetést az alsóbb szervekben is Gubán Gyula, az üzemi pártbizottság titkára, leginkább az ideológiai nevelés, a politikai oktatás elégtelenségéről beszélt: — A kongresszusi irányelvek rögzítik az ideológiai nevelés fontosságát, de eddig inkább csak beszéltünk erről, minthogy cselekedtünk volna. Hiába a mi jó szervezésünk, ha a kezdeti lelkesedés után a közöny lesz úrrá az embereken, s tömegesen maradoz- nak el az előadásokról. Előfordul az is, hogy valaki felvételét kéri a pártba, s míg az ügye véglegesen el nem dől, szorgalmasan részt vesz az oktatásokon, megbízatásokat vállal; később már alig törődik valamivel. A szervezeti szabályzat előírja a párttagok kötelességeinél a tanulás, az ideológiai képzés fontosságát; megfelelő megoldást kellene találnunk arra, hogy a meg- győziés mellett felelősségre- vonást is alkalmazzunk a tanulást és ideológiai képzést elmulasztó párttagokkal szemben. No és a kollektív vezetés...! örömmel nyugtázhatjuk, hogy a személyi kultusz maradványainak szétzúzása után megszilárdult pártunk élén a kollektív vezetés. De ez még kevésbé érezhető az alsóbb, kisebb pártszerveknél. S leginkább áll ez a kollektív fe- lelősségrevonásnál. A mi párt- bizottságunknál is felosztottuk a munkaterületeket, megvan szabva minden vezetőnek a maga feladata, a maga reszortja. Mégis, ha valami hiányosság mutatkozik, nem az illető reszortfelelőst vonják felelősségre. Miért ne lehetne azt tenni, hogy akik a feladatok teljesítését elmulasztják, elsősorban azokat vonják felelősségre, a hibák mértéke szerint — mindenkit egyformán. így nagyon könnyen azt gondolják egyesek: minek törjem magam, úgysem engem szidnak meg érte... Én csak egyszerű bányász vagyok... — Én csak egyszerű bányász vagyok — így vélekedett N. N. frontvájár. —Párttag vagyok, s nem is tegnap léptem a pártba. Ügy érzem, egy kissé még mindig baj van az őszinteséggel, a bizalommal. Az alap- szervi titkárunk azt mondta, tájékoztatáskor, nem nagyon kell forszírozni a Rákosi-kér- dést, a személyi kultusz most felvetett problémáit. Hát miért? Inkább mi magyarázzuk meg az embereknek, ha valami nem tiszta előttük, mint az ellenségeink. Inkább tőlünk tudják meg a valóságos tényeket, minthogy Szabad Európa ferdítéseinek higgyenek. Inkább ránk, kommunistáikra figyeljenek az emberek. Az őszinteség hoz közelebb mindenkit a párt eszméihez, s nem a múlt hibáinak kendőzése. Igaz...?! Pataky Dezső Válaszol a Patyolat A Népújság 1962. augusztus 7-i számában közölte az „Egy délelőtt az egri munkaerőgazdálkodási hivatalban” című cikket. Ebben ez állt: „Ismét munka nélkül van? Kérem a munkakönyvét.” „Lejárt a szerződése” — tanúsítja a bélyegzés1, s a Patyolat nem foglalkoztatja tovább. Csinos barna asszony, pár nap híjával tizennyolc éves, törékenytestű. A szerződést nem hosszabbítják meg sehol — mondja halkan az előadó, s a közvetítőlap alján ágaskodó „C” betűre mutat. — Cigány .. A fenti megállapítás téves, nem győződött meg róla a cikk szerzője, Krajczár Imre. Az említett, munkát keres ó asszony a Patyolatnál nem dolgozott. Felvételre ugyan jelentkezett, személyesen tájékoztattam a munkalehetőségekről és a körülményekről. Az itt levő női, képesítéshez nem kötött munkakörben gyakorlata nincs, ezért nem nyert felvételt. Csomó János az Egri Patyolat Vállalat igazgatója 200 000 új lakás Koreában Ebben az évben újabb 209->JÖ iák,:sí é. Lenek a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban, elsősorban gyár-negyedekben és falun. Az áüJam az idén a tavalyi összeg másfélszeresét irányozza elő lakásépítésre. A képen: Knngszun 1000 lakásos új lakónegyede, amelynek átadását ez év október végére tervezik. &qtl a lök kúziii Hetek óta nem tudok aludni, s álmatlan éjszakáimon csak egy gondolat bánt en- gemet, hogy vajon én is egy vagyok-e a sok közül, avagy sem? Beletartozom a „sok”- ba, vagy nem, tehát lemaradtam erről is. Annyi filmet láttam már, ahol így mutatkozik be a huligán, az életmentő, a hadastyán, a kéményseprő, a senki, a valaki, hogy elgondolkoztam: Miért olyan jó egynek lenni, éppen a sok közül? Miért? Miért? Miért olyan büszkék, hogy a „sok"-hoz tartoznak, nem holmi tudjafenemicsodához, hanem közvetlenül a sokhoz. Becsületes neve van mindenkinek. Egyiket Benzinrabló Bilinek hívják, a másikat Ge- ner Alajosnak, vagy Kísd Bertalannak, de ezt eltitkolják az érdeklődők elől, úgymond — egy a sok közül. Valami furcsa inkognitó lett ez az egy a sok közül, s azt hiszem, van már forgalomban olyan névjegykártya is, amelyen családi és keresztnév helyett ez áll: Dr. Egy a Sok Közül, Bokoraljaúj- hely, Tejút 132. Es ez az, ami engem elgondolkoztat. Mert megérteném, ha az ötvenéves, sok- gyermekes hajóskapitányok testületileg kimondanák, hogy ők. lesznek ezentúl egyek a sok közül, de nem, ma már annyian vannak széles e filmvilágban és irodalomban, hogy nem lehet eligazodni köztük. Annál is inkább, mert nők is, férfiak is lehetnek, öregek is, fiatalok is, szóval, nem sikerült rájönnöm, mi azoknak az embereknek a különös ismertetőjele, akik egyek a sok közül. Miután a filmek és a regények nem világosítottak fel, kik is a legméltóbbak arra, hogy egyek lehessenek a sok közül, mi a feltétele annak, hogy magam is minél előbb megérdemelt egy lehessek (természetesen a sok közül, csakis), nyakamba vettem a mindennapi életet, s tudakozódni kezdtem. Füleltem. A dobhártyám csodálatosan kifinomult ebben az irányban, s ha ötkilométeres körzetben valaki így kezdte a beszédet: egy — azonnal hegyeződni kezdett a fülem. De soha nem sikerült lehallgatnom ilyen bemutatkozást, hogy „egy a sok közül”: az egyszeregyet mondogatták, vagy valaki emígyen nagyképűs- ködött: e g yébként. Leveleket írtam a legkülönbözőbb korú, foglalkozású, állású férfiaknak és nőknek, megkérve a címzetteket, sorolják fel, mi módon mutatkoztakt be eddig életükben. Kiderült, hogy senki sem mondta egyetlenegyszer sem, hogy Egy a Sok Közül, vagyok innen, vagy onnan. Nem adtam fel s harcot: én a sok közül akarok egy lenni, nem pedig azok közül, akik belenyugszanak a sikertelenségbe. Jelenleg ott tartok, hogy megelégednék azzal is, ha csak egy fél lennék a sok közül, aki legalább egyetlenegy emberrel találkozott, aki be merte vallani, Jiogy ó már régóta egy a sok közül. A filmírók kivételével az egész lakosságot „lenyomoztam* — senki sem akadt. Barátaim erősen biztatnak, ha igyekszem. én leszek az egyetlen élő, aki egy a sok közül. (garas) arcot vágtam a vacsorához. Azaz, hogy egyszer mégis, amikor a királyt cárnak neveztem, egy fiatal fiú, magáról megfeledkezve, elnyerítette magát. Egyszer nyertem, s örömömben felbuzdulva, meghívtam a kibiceket is egy ital sörre. Az italt külön egy büfékocsiban mérik. A tiszten kívül mindössze egy ember jött velünk. Éjfél körül tértünk nyugovóra, s mire felébredtünk, már Kijev külvárosában robogott velünk a vonat. Elbúcsúztam ismerőseimtől, akik tovább utaztak Moszkva felé. Mint fentebb már halványan említettem: egy napot töltöttem Kljevben. Reggel érkeztem, s este utaztam tovább Moszkvába. Az állomásra már ismerősként jöttem ki, s a hálakocsis gyorsvonatra is úgy szálltam fél, mint. aki örök életében azon utazott! Egyelőre a fülkében senkit sem láttam, csak a csomagokat, letéve az ágyra, diszkréten ezzel jelezve, hogy ezen és ezen az ágyon a csomag gazdája kíván aludni. Az üres helyet elfoglaltam, átöltöztem (cipő helyett tornacipőt húztam), s én is belevetettem magam a vonat éjszakai életébe. ' A büfében az előző éjszakai kép fogadott. Erősen figyeltem, hátha elleshetek valami érdekes hírt az űrhajósokról. — Sahtyor! Sahtyor! — hallottam a szót. — Nyet, Dinamó! — jött rá a válasz. Ahá, szóval Itt Is a futball. Meg akartam szólalni, hogy végtére is, ez szentségtörés, most ilyesmiről beszélgetni igazán nem szép, 3e a szentségtörést orosznál sehogyan sem tudtam kifejezni. Valaki kifejtette, hogy tegnap dőlt el a szovjet labdarúgó-bajnokság, melyet végül is a Sahtyor nyert meg. Megtudták, hogy „vengercki” vagyok, s rögtön Grosics Gyuláról kérdezgettek. Dehát ez csak a látszat volt. A két csapat szurkolói csak egy szusszanásnyi időre ásták ki a harcibárdot. Megszólalt a rádió: Gavarity Moszkva! S mindenki elhallgatott. A szpíker mondta az űrutasok eredményeit, helyzetüket, állapotukat, telefonbeszélgetésüket, Hruscsov üzenetét. — Hurrá.. .á.. .á! hurrá ... á.. .á...! — Én is velük kiáltottam. Poharainkat fenékig V- tűk, valaki megcsókolt, s bár meglehetős előítélettel vagyok a férfi csókkal, megértettem, hogy ennek most így kell történnie. Vacsora után egy taskenti mérnökkel sakkoztam, azután lefeküdtünk. Mint az Ezeregy éjS2»ka meséiben! Egy álom — egy város. Igaz, itt nem Seherezádé mondja a mesét, de ez a valóság sem kevésbé szép, mint a mese. Előző éjszaka lefekvés előtt a Kárpátokban gyönyörködtem, s egy rövid éjszaka után Kijevet csodáltam. Most Kijev. tői búcsúztam és hajnalban a Brianszki erdő ködös, párás, titkos rengetegét figyeltem. Alig szívtam el egy cigarettát, újból elnyomott az álom, s reggel Moszkva jött elém. Moszkvában Moszkva lázban égett. Az újságokért 100—200 méteres ember-sorok álltak. Az egész városban, bárhová mentél, tisztán, érthetően csengett a rádió bemondó hangja. Egyébként a szovjet ember nyugodt, kiegyensúlyozott. Dehát Moszkva ünnepelt, s most egy kicsit mindenki más volt. Moszkvát semmilyen városhoz nem lehet hasonlítani. Itt dobog most az emberiség szíve, s ez eleve tiszteletet parancsol. Hatalmas, hétmilliós város, amelyben a gigantizmus és a grandiozitás ölelkezik az egyszerűséggel és a múlttal. Amellett egy kicsit a Nyugat a Kelettel. Megnéztem mindent, amire időm jutott. Kreml, Mauzóleum, Metró, áruházak, Tretyakov képtár, Mezőgazdasági Kiállítás. Természetesen, nemcsak ezeket, hiszen a 36 emeletes „Ukrajna” szálló éppen úgy érdekelt, mint Moszkva szélén a régi faházak, a Lomonoszov egyetem éppen úgy, mint a Lenin stadion. De Moszkvát azért sem lehet semmilyen városhoz hasonlítani, mert nem egyik napról, de egyik percről a másikra fejlődik. Számomra természetesen, itt is az emberek voltak a legérdekesebbek. Még a múlt eseményeinél is az ember cselekvését, mozgását, gondolkodását, tetteit csodálom. Valószínű, javíthatatlan vagyok, s erre a Tretyakov képtárban jöttem rá. Az idegen- vezetőnktől megkérdeztem, hogy miért nevezik ezt Tre- tyakovnak. Rámnézett, valószínű, megdöbbent művelet- lenségemen, s elmondta, hogy egy Tretyakov nevű kereskedő, aki az orosz festők mecénása volt, összevásárolta aké-; pékét, később pedig az egészet1 a városnak ajándékozta. Kér-: tem, beszéljen még róla, mert; nekem nagyon megtetszett ez; a Tretyakov kereskedő, annál! is inkább, mert nemcsak jó-; szívű, de műértő is volt. Később, amikor a Rjepin; szobába jutottunk, hasonló-! kópp jártam. A Rettenetes! Iván képnél megkérdeztem:; miért van az beüvegezve (talán ismerik a képet: Rettene-! tes Iván cár dühében úgy vágta fejbe saját fiát egy bottal, hogy az menten szörnyethalt.: A kép éppen ezt a csodálatos! jelenetet ábrázolja, amikor a; gyilkos apa, tettét megbánva,- két kézzel szorítja magához! fia véres fejét és azt csókol-; gatja. Az apa szeme borzalmas. Egyetlen festőtől sem! láttam még olyan tökéletesen; kifejező szemet, mint Rjepin- tői). A magyarul jól beszélő ve-! zető elmondta, hogy 1912-ben! egy fiatal orosz úgy megvadult, idegileg annyira kiborult ettől a képtől, hogy bo-! rotvával összevagdosta azt. A; képet restaurálták és befedték! üveggel. S bár jóllehet, Rje-! pint imádom, mégis arra kértem őt, beszéljen még erről az! ügyről. Az én szememben a! festészet legnagyobb hatását; érte itt el, mint ahogy Van! Gogh is, a híres németalföldi! származású, Párizsban szakadt; festő, barátja, „Hollók a bú-! zamezőben” című, rendkívüli! letargiát ábrázoló képe előtt' lett öngyilkos a párizsi Mo-' dern Képtárban. (Folytatjuk) Suha Andor ■A tsz-ek fejlesztéséről tanácskozott Gyöngyös Város Tanácsa Gyöngyös város tanácsa ;végrehajtó bizottságának jelentését Dér József vb-elnök- helyettes terjesztette tegnap a tanácsülés elé. A jelentés a szövetkezeti gazdaságok ez évi Eredményeivel, feladataival ;és további megszilárdításukkal foglalkozott. A legtöbb véleményt a tsz- !ek egyesítésének problémái, valamint a nagyüzemi gazdál- •kodás újabb módozatainak ! megjelölése váltotta ki. Végső ;soron olyan állásfoglalás alakult ki, amely szerint ugyan !a város négy tsz-ének egyesítése feltétlenül, helyes, de ennek a célkitűzésnek a megvalósításához még a feltételek ; nincsenek meg. A jövőben azonban — éppen az említett !cél miatt — arra kell törekedni, hogy a beruházások az ;egyetlen szocialista nagyüzem kialakítását szolgálják. Összhangba kell hozni még a különböző gazdasági terveket is, különösen a szőlő rekonstrukciójának esetében, de a gazdasági épületek telepítésének vonatkozásában is. Sokan foglalkoztak az öntözéses gazdálkodás kibővítésének gondolatával, mint a gazdasá- !gi megerősödés legbiztosabb ;módjával. Megállapították, hogy a környéken létesítendő csapadékvíz tárolására alkal- ;mas gátrendszerek nyújtanak .ehhez biztosítékot, tehát a vá- ;ros tsz-einek érdeke, hogy •vízügyi társulathoz csatlakozzanak. A nyári betakarítási munkák eredményei azt mutatják hogy a szorgalmas munka meghozta eredményét. Augusztus 18-án befejezték a csép- lést, s a gabonafélék termésátlagai megnyugtatóak. A szőlők érés alá való hordásának üteme is kielégítő. Befejezésül községfejlesztési feladatokkal foglalkozott még a városi tanács. Az új., meleg vizű strandfürdő kialakítása, valamint a járdák és utak építése, felújítása a legfontosabb. Az utóbbi tíz év községfejlesztési eredményei közül az idei év emelkedik ki: sokkal többet tett ebben az évben a városi tanács ilyen vonatkozásban, mint az elmúlt tíz év alatt. Ehhez az eredményhez a lakosság társadalmi munkája és a megyei tanács segítsége is hozzájárult. IVisontaiak a Balatonnál Kétszáznál többen vettek részt azon a kiránduláson, amelynek végcélja a Balaton volt. A visontaiakat öt autó busz szállította, s a hajnali indulás sem tudta csökkenteni a kirándulók vidám hangulatát. Két napot töltöttek a „magyar tengernél”, ezalatt nemcsak pihentek, hanem szórakoztak is. Felfrissülve tértek haza, hogy folytassák azt a munkát, amelynek eredményeképpen a balatoni kirándulás, ra is sor kerülhetett.
