Népújság, 1962. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-03 / 180. szám
VIUO wofFTÄRJAl. EGYESÍTETEK! jr Borsógyűjtés AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA XIII. évfolyam, 180. szám ÁRA: 30 FILLÉR 1962. augusztus 3., péntek r MAI Arany János tragikus vi- zióképeket felvillantó bal. ládát írt a hídavatásról. Ez az iskolaavatás, vagy még inkább ez az ősz hajú asz- szony, aki a hevesvezekényi tanács állandó bizottságának tagja, szintén balladát érdemelne: balladai szépségű megemlékezést róla is, társairól is. Itt járt vagy ötven éve iskolában, ugyanebben a faluban, járt éppen hat iskolát, úgy, ahogy tudott, ahogy lehetett, és ezzel Lovász Pálné számára úgy látszott, véglegesen befejeződött az „iskolapolitika”... S most, hogy Hevesveze- kényen új iskolát avattak — ha ez az avatás nem is volt éppen zökkenőmentes a kivitelezők jóvoltából —, ott sürgött-forgott ő is, s több más asszonytársa is — az „iskolapolitika” ügyében. Számára ma már ügyet jelent az új iskola, a tanulás, a tudás, olyan ügyet, amelyet érdemes képviselni, olyan ügyet, amelybe azelőtt beleszólni tilos, ma elvárt feladat. Hány és hány egyszerű falusi asszony — egyszerű? — vesz részt ma már szerte az országban, kisebb és nagyobb fórumokon kulturális ügyek intézésében, irányításában. Hány és hány olyan idős paraszt-, vagy munkásasszony van, akinek tehetségét, képességét, rátermettségét csak most lehet felhasználni, s akik csak most tudják kibontakoztatni mindezt. — Elszállt az ifjúság, de mégsem bánom... — ezt a közelmúltban Tiszanánán mondta nekem egy idősebb tsz-tag. Hogy az elszállt ifjúságot, ha siratni nem is, de sajnálni azért lehet, most nem lényeges. Ami a mondat mögött van: fiatalos lendülettel, ambícióval lehet dolgozni a közért mindenkinek, aki úgy érzi, tud és akar tenni — a holnapért. Erre tanít a hevesvezekényi Lovászné példája is! (gy...ő) ________________________ Or bán László kitüntetése A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a munkásmozgalomban kilfejtett több évtizedes tevékenysége elismeréséül — 50. születésnapja alkalmából — Orbán Lászlónak, az MSZMP Központi Bizottsága tagjának, a KB osztályvezetőjének a Munka vörös zászló érdemrendje kitüntetést adományozta. (MTI) A belga király köszönőtávirata Dobi Istvánhoz J. Baudouin belga király < táviratban mondott köszönetét* Dobi Istvánnak Belgium nem-; zeti ünnepe alkalmából küldött jókívánságaiért. (MTI) Lapzártakor érkezett z Befejezték Ddácson a cséplést Lapunk zárása előtt érkezett a hír telefonon, hogy Adácson a Béke Termelőszövetkezet tagjai tegnap nagy sikerről szóló jelentést küldtek a gyöngyösi Járási Tanácsnak. A községben ugyanis az aratás befejezésével szinte egy- ■ időben, tegnap délután, végez- • tek a kalászosok cséplésével is. • A mind nagyobb sikerrel • gazdálkodó közös gazdaság; tagjai ebben az évben kétszáz; vagonnyi kenyérgabonát tér-; meltek. A Mátrai Ásványbánya felnémeti bányaüzeme a kongresszusi versenyben A szokásos negyedévi termelési tanácskozást a napokban tartotta meg a Mátrai Ásványbánya felnémeti bányaüzeme, ahol ezúttal a második negyedévben elért termelési eredményeket értékelték a vezetők és a dolgozók. Mindenekelőtt megállapította a tanácskozás, hogy a kimagaslóan jó eredményt nagyban elősegítette a dolgozók lelkesedése, a jó munkavégzés, amelynek hathatós lendületet adott a pártunk Vili. kongresszusának tiszteletére tett felajánlás. Ezután részletesen ismertették a tervek teljesítését. A felnémeti bányaüzem a második negyedévi fehér mészkő termelési tervét 100 százalékra teljesítette. Ez annál is ör- vendetesebb — állapította meg a tanácskozás —, mivel ezit az eredményt 98,9 százalékos, átlagos ipárimunkás-létszámmal érték el. A második negyedévben az egy főre eső termelési érték 103,4, az összüzemi műszakra eső termelésé pedig 105,8 százalékos volt. Lényeges javulás tapasztalható a termelési költségeknél is: a bányaüzem fehér mészkő termelési teljes önköltsége 97 százalékos volt, ezen belül a közvetlen anyag- költség terén 11,3 százalékos megtakarítást értek élt Ezen a tanácskozáson a pártkongresszus tiszteletére újabb felajánlások is sEülettek. A bányaüzem harmadik negyedévre szóló műszaki intézkedési tervének végrehajtása terén a viillanysBerélő, a vágányjavító, a kotrógépkezelő, és az építőbrigád — összesen 25 dolgozó — vállalta, hogy a tervből a rájuk háruló munkákat határidő előtt 5—6 nappal befejezik, a műszaki dolgozók pedig az említett munkálatok befejezéséhez szükséges műszaki feltételek kellő időben való biztosítását vállalták. Nagy Miklós körzeti üzemvezető A szeszélyes időjárás ebben az évben szinte egyszerre érlelte meg a kalászosokat a borsóval. A bükkszenterzsébeti Petőfi Termelőszövetkezetben például napjában több mint százan foglalkoztak a borsó betakarításával. Képünk azt a pillanatot örökítette meg, amikor a 15 holdas táblán Ködmön Lászlóné és Utassy Józsefné tsz-tagok a levágott borsó csomózását végezték. (Foto: Kiss Béla) ^VVVVVVXAAA^AAAAA/VVVVVXAZVSAAAAAZVVVVXAA^AAAAAAAAAAAAAZVXAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/sAAAAAAAAZVVSAA/SAAAí A népek akarata elháríthatja a veszedelmet Szakasits Árpád beszélt a tegnapi egri békenagygyűlésen A moszkvai béke-világkongresszus eredményeiről, eseményeiről, élményeiről számolt be tegnap délután Egerben a Szakszervezeti Székház nagytermében Szakasits Árpád, a moszkvai magyar béke- delegáció vezetője. Jelenlétével megtisztelte a nagygyűlést Bhikkva Amaritananda, a Fizetés napján Egerben Meddig kell még várni az alkohol ellenes rendelet végrehajtási utasítására? Fizetésnap volt. Tegnap vették fel havi keresetüket, vagy annak egy részét a gépállomások, állami gazdaságok, a Lakatosárugyár, a könnyűipari üzemek dolgozói, a községgazdálkodás, a kertészet, a posta, a közlekedési vállalatok dolgozói, az energiagazdálkodásnál, a földművesszövetkezeti szerveknél munkálkodók. Este hat óra tájban tehát a megyeszékhelyen sok megelégedett embert lehetett látni, akik közül többen betértek egy-egy pohár italra is — a „fizetés örömére” —, valamelyik italboltba, vagy borkóstolóba. De ez az egy-egy pohár ital, valóban csak annyi volt és nem több? A Tűzoltó-tér sarkán levő italboltban, minden jel azt mutatta, hogy csendes estére számíthat a pénztáros, a csapos egvaránt. Az üzlet helyiségében alig volt néhány Vendég, az is csak egy pohár sörre tért be. De néhány lépéssel odébb egy fiatalember, Cz. József, a Petőfi Tsz tagja, alig érthető szavakkal mondta el: — Én itt csak egy pohár sört ittam... De egész nap az egyik vezetőségi tag háztáji földjéről hordtuk a terményt, s ott aztán volt mit inni... Nem feltétlenül szükséges tehát valamelyik „vendéglátóipari egységben” felönteni a garatra... De félre a rosszmájúsággal, nézzünk meg mást is. A Dobó téri borkóstolóban a pénztárosnő azzal nyugtat meg: — Én annyira szeretem a békességet, hogyha hároga mber vitázni kezd, mindjárt közéjük állok és megkérdezem: ugyan mi az, amin nem tudnak egyezni. De kint, a most létesített kis terasz részen mégis találni erősen ittas embert. — Ma volt a fizetés nálunk — mondja a székben megkapaszkodva K. Ferenc, a Lakatosárugyár dolgozója. — Ezernegyven forintot viszek haza — és indul egy újabb pohár borért a pénztárhoz. Azt csak a rendőrség tudja, hogy egy héttel ezelőtt az őrszobán kötött ki erős ittasság miatt, a saját érdekében ... Innen indult el azt senki sem tudja hányadik állomás után E. András is. Igaz, az valamennyire „mentségére szolgál”, hogy felesége őrizte, de a néhány deci bor így is könnyen lecsúszott. Ezt aztán a „Herendi”-féle italboltban sörrel kellett leöblíteni. KI tudja, hogy ez így dukál-e hazafelé menet, de nem ő az első, aki így tesz. B. Mihályt .például délután öt óra óta várta haza a felesége a Kertész utca 8 szám alatt. A negyedik gyermekét várja. Néhány nap múlva az is a világra jön, a férje meg: — Nem tudom hol van... Általában minden este nyolc óra tájban jön haza. Iszik? Ezt nem is kellett volna kérdezni. Az italboltba betérő férj erős pálinka illatot áraszt maga körül. — A haverok fizették, akiknek ma fizetésük volt... — szabadkozik, s míg beszél, kénytelen kelletlen arra kell gondolni, amit délelőtt tudtunk meg: az alkoholizmus elleni rendelet ugyan napvilágot látott, de a „végrehajtási utasítás” még nem érkezett meg. így a városban eddig még semmit sem tettek az új rendelkezés szellemének megfelelően az alkoholizmus éllen. Nincs kijózanító szoba, nincs injekció — minden maradt a régiben. Vajon meddig...? (W. L.) Budhista Világszövetség alel- nöke, és Kovács Lőrincné, a mátraderecskei származású kanadai békeharcos, akik szintén részt vettek a moszkvai leszerelési és béke-világkongresszuson. A nagygyűlést Dargai Lajos, a Hazafias Népfront városi al- elnöke nyitotta meg. Bevezető szavai után Szakasits Árpád beszámolójára került sor. Emberi élményekről számolt be, amelyek szorosan összefüggnek a béke gondolatával. Édesanyákról, a földeken dolgozó parasztokról, a gyárak munkásairól, az egész alkotó életről, a békét, boldogságot, teremtő alkotásról beszélt. — Az emberiség fölött mint félelmes viharfelhő lebeg egy atomháború szörnyű veszedelme. Ma azonban olyan korszakba jutottunk, amikor a népek akarata, erőfeszítése elháríthatja a veszedelmet, s megmentheti az életet, az anyák számára a gyermeket, az apák számára az alkotást, az ifjúság számára a boldogságot. A moszkvai világkongresszus nem máról holnapra jött ösz- sze. Sokáig érlelődött gondolata. A hidegháborús hírverés beszennyezte a Földet, üldözte a békeharcosokat. Az első siker, az első lépés a moszkvai kongresszushoz a stockholmi felhívás volt, amelyet 600 millió ember írt alá. Amilyen nagy siker volt ez a megmozdulás, olyan nagy és elkeseredett dühöt váltott ki az imperialistákból, akik támadták a békemozgalmat, a Béke-világtanácsot és megtettek mindent, hogy annak hatósugarát leszűkítsék. De minden hiába, mert a gránitnál is hatalmasabb és erősebb bázisa van a békének. A népek bíznak az eszmében és azokban, akik ezt a mozgalmat elindították. Nem szűnik az imperialisták támadása, rágalmazása, amelynek lényege, hogy a Szovjetunió és a szocialista államok fenyegetik a „szabad nyugati világot”. Rágalmuk már kevés táptalajra talál, hiszen köztudomású, miért szövetkeznek, miért akarják létrehozni az új fasizmust. A népeket már nem lehet becsapni, mert a Szovjetunió az évek során át bebizonyította, hogy mire képes a békéért. A térkép ma már beszélni tud. A Szovjetunió területe hatalmas. Nemcsak a világ legnagyobb országai közé tartozik, de népe 1917 óta hazájából a világ ipari nagyhatalmát teremtette meg, kultúrája nagyobb, mint a világ bármely országának, földje méhében óriási kincsek rejlenek. A Szovjetuniónak mindene van. De nemcsak ezért nincs benne hódító szándék, hanem azért is, mert a szocializmus és a kommunizmus eszméitől idegen a más népek elnyomásának gondolata is. A magyar nép is élni, boldogulni akar, hogy minél több kenyér jusson az asztalokra, hogy minél boldogabb legyen az ember ebben a kis országban. A világ békéjét nem tőlünk, hanem a hadianyaggyárosoktól, a monopolkapitalistáktól, az imperialistáktól kell félteni. Ám Nyugaton is végigszáguld napjainkban a sztrájkok vihara. Az emberek (Folytatása a 2. oldalon)
