Népújság, 1962. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-01 / 178. szám

V5LÄG PROT TORJAI, EGYESi'T .TFTEK! AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA XIII. évfolyam, 178. szám ÁRA: 50 FILLÉR 1962. augusztus 1., szerda MAI faiyzetütik Megyénkben teljes erővel aratnak, sőt legtöbb helyen munkába álltak már a csép­lőgépek is. Néhány nap csu­pán, és befejeződik az ara­tás, — az első olyan aratás, amikor az aratni való leg­nagyobb részét gépek vé­gezték. A gabonabetakarítás idő­szakában azonban nagyon sok függ attól, hogy hogyan dolgoznak az emberek, mi­lyen kedvvel, szívvel végzik a munkát. Az ostorosiak példamuta­tása érdemes arra, hogy az egész megye tudjon róluk, értesüljön szorgalmukról, a KISZ-fiatalok lelkesedésé­ről. Hegyi János, B ót a László, Zsebe Emil. Cseh László és Sze­rencsi József munka­csapatai kongresszusi mun­kaversenyben állnak egy­mással és váll váll mellett dolgoznak azért, hogy be­csülettel teljesítsék munka­csapatuk vállalásait. Nemcsak hétköznapokon, de már az elmúlt két vasár­napon is, megállás nélkül dolgoztak és derekasan vé­szük ki részüket nemcsak az aratásból, de a kapálás­ból, a terményszállításból is. A munkacsapatokban lá­nyok is dolgoznak, akik a fiúkhoz hasonlóan, szintén jól megállják helyüket. A terményszállítók közül különösen if j. B óta László, Bőt a Balázs. S oó s László munkáját emeljük ki, akik a többiek­kel együtt, szinte fáradsá­got nem ismerve, emelgetik a nehéz zsákokat, szállítják magtárba a kicsépelt gabo­nát. Az ostorosi fiatalok dere- kas munkája szolgáljon pél­dául más község, más ter­melőszövetkezet fiataljainak is, akik szorgalmukért mél­tán érdemelték ki a helyi pártszervezet és személy szerint Bartók Kálmán párttitkár köszönetét és el­ismerését is. Mi is gratulálunk! Ez férfimunka volt! (Szalag) i Tegnap délután 6 órakor Eger legtöbb üzletében a mun­kából hazatérő háziasszonyok nagy bosszúságára nem lehe­tett kapni kenyeret, sőt pék­süteményt sem. Miért? — tet­ték fel a jogos kérdést és iet- tük fel mi is körtéiéi ónunk so­rán. Halló Sütőüzem! — Miért nincs kenyér a vá­rosban? — Nem tudjuk. Mi azt a mennyiséget, amit az üzletek rendeltek, leszállítottuk, de a mai rendelés kevesebbnek bi­zonyult a szokásosnál, — ezt a választ a sütőüzem diszpé­csere adta. Halló Csemege! — Miért nincs kenyér a Cse­megében? — Mi ugyanannyit rendel­tünk mint máskor szoktunk. Most azért nincs kenyerünk, mert a város más üzleteiben elfogyott és mindenki hozzánk jött. Így tehát nyilvánvaló, hqgy a máskor szokásos meny­nyiség most kevésnek b rai­ny ult, ezt a Csemegebolt veze­tője közölte velünk. Halló 97-es számú áruda! — Miért nincs kenyér az üz­letben? — A napi fogyasztás ebben az üzletben 400 kiló. A baj ott van, hogy a rendelést két nap­pal előbb kell leadni a sütő­üzemnél és ma hiába látom, hogy kevésnek bizonyul ez a 400 kiló, ezt már nem veszik figyelembe. Ha ma rendelnék, két nap múlva kapnám meg a többletet. ★ Több helyre nem telefonál­tunk. Az elmondottak és1 ta­pasztalataink azt igazolják, hogy nemcsak a sütőüzem ka­pacitásában, de a szervezésben is baj van. A kapacitáson, érte­süléseink szerint, segítenek az illetékesek, de az áru helyes elosztásában, a rendelés jó megszervezésében a sütőüzem­nek és a kereskedelmi háló­zatnak közösen kell segíteni. (gy-.-ö) Lapzártakor érkezett Hegy termelőszövetkezet befejezte az aratást a hatvani járásban Tegnap este a hatvani járás mezőgazdasági osztálya telefo­non közölte szerkesztőségünk­kel, hogy a zagyvaszántói Aranykalász, az ecsédi Vörös Csillag, a ríőrínci Petőfi és a kerekharaszti Alkotmány ter­melőszövetkezetek befejezték a gabonafélék aratását. A 13 és félezer aratni való­ból a járásban már mindösz­sze 2000 hoidnyi van hátra és ha az idő kedvező marad, há­rom-négy napon belül a hat­vani járás valamennyi terme­lőszövetkezete jelentheti az aratás befejezését. Az aratás­sal egyidőben elkezdődött a cséplés, a szántás is. Csupán a boldogi Béke Tsz eddig 570 holdon végzett tarlóhántást, illetve nyári mélyszántást. Farkasok garázdálkodnak a Nyírségben Szabocs-Szatmár megye ha­tármenti községeiben éjszakán­ként fegyveres őrség áll les­ben a szövetkezeti majorok is­tállói körül: néhány nap óta ismét farkasok garázdálkod­nak ezen a vidéken. A veszedelmes ragadozók a napokban a nyírgelsei „Béke őre” Termelőszövetkezet nyá­ját dézsmálták meg, és egy éj­szaka nyolc juhot téptek szét. A következő napon a vállaji Rákóczi Termelőszövetkezet­ből hurooltak el két bárányt. Omboly községben a faluszéli házakig merészkedtek, s egy hízott sertést ragadtak eL Tegnap délután fél háromkor ... megindult a víz. Első pillanatra ma­gam sem hittem el, mert nem elég vala­mit látni, meg is kell arról győződni! — Tessék mondani! Mikor lesz ebből víz? — kérdem tegnap dél­ben az egri Dobó tér szökőkútjánál dolgozó egyik embert. — Ha több lenne a dolgozó és kevesebb a kérdező, akkor már régen lenne! — hang­zott a válasz. Elég nehéz engem elriasztani valamitől, amit meg akarok tudni, ezért első volt, hogy megérdeklöd- tem, kik dolgoznak ilyen nagy hévvel ezen a munkán. — Az újság számá­ra kérnék felvilágo­sítást — mentettem érdeklődésemet. — Ja, az más — vá­laszol Göröngyi Mi­hály —, mert már va­lósággal bosszant, mennyien érdeklőd­nek, és senki nem csinál semmit. Laka- tosárugyáriak va­gyunk, társadalmi munkában vállaltuk, hogy valamit kez­dünk ezzel a lehetet­len szökökúttal. — És sikerült? — T alán — bizony­talankodik egy pilla­natra Füzesi Dávid vízvezetékszerelő. — Nehezebb egy rosz- szat helyrehozni, mint egy újat eltervezni. *— Szóval mi eddig 350 társadalmi mun­kaórával megcsinál­tuk a csőrendszert, most már a városon a sor, hogy be is kap­csolják! — szól közbe Dudás Dezső diszpé­cser, a lakatosárugyá- ríak közül. ... Aztán telnek a percek, a félórák, még mindig semmi. Már itt áll a kis szökőkút előtt a vá­rosi főmérnök, az al- mémök és a mérnök, s még mindig nem indul a víz. Csoda tiszteletlen egy víz­csap. Persze az is igaz, hogy először fordítva kötötték be a kábelt, s nem nyomott, ha­nem „tolt”. Ilyen H van! Végül aztán, amikor már minden­ki lemondott a látvá­nyosságról, a műsza­kiak és a szabadságos nézelődők is, akkor egyszeriben megin­dult a zuhatag, s minden oldalról 14— 14 csapból ömlött a víz, S a sarkokon su­gárban tetőzött a szö­kőkút. Érdemes volt várni, mégis csak lett valami! ...de azt a békát! Igaz, hogy levették, de nem lehetne „föl­di maradványai” he­lyére egy kővirágvá­zát helyezni? ...vagy ne kíván­junk mindent egy­szerre? m < < < < < Negyvenöt hold egy kasaiban A kombájnok mellett megyénkben nagy területeken vágják a gabonát az arató­gépek, és kisebb területen pedig szóhoz jutnak a kézikaszások is. Az így lekerült terményt lovasszekerek hordják a szérűre, hogy ott később elcsépelhessék. Képünk a lőrinci Petőfi Tsz szérűjén készült, ahol a 45 holdról lekerült őszi árpát kazlazzák a szövetkezeti tagok. (Foto: Kiss Bélai) Meggyűlt a hamu alatt a parázs Különtudósítónk jelenti Helsinkiből Az első érzés, amikor meg­láttam a stadion zsúfolásig megtöltött lelátóit, a meglepe­tés volt. Nem gondoltam, hogy Helsinki népe ilyen érdeklő­déssel fogadja a fesztivált, amelyet a' városban működő különböző fesztivál-ellenes szervezetek mindenképpen a kommunista tábor propagan­da-akciójának igyekeznek be­állítani. Persze túlzás lenne azt mondani, hogy mindenkit a szíve, a lelkesedése, az érzései hoztak ide. A finn fővárosban nincs mindennap világese­mény, az olimpia óta ennyi külföldi még nem gyűlt össze; sok embert hozott tehát a kí­váncsiság. Ez talán az első negyedórá­ban érződött a legjobban, ami­kor csak méregették-nézeget- ték a sok-sok tarka zászlóval, léggömbökkel, nemzeti viselet­ben felvonuló fiatalokat. De az ifjúságnak éppen az a nagy előnye — vagy értéke? —, hogy könnyen be tudja lopni magát az emberek szívébe, szikrát lobbant vagy meggyújtja a ha­mu alatt is a parazsat. Nos, a a második — bár várható — meglepetés akkor ért, amikor ez a parázs valóban lángra lobbant. Nehéz lenne persze megmon­dani, melyik delegáció „gyúj- tóttá fel” a lelátók közönsé­gét. Mindenesetre a belga lá­nyok már kaptak fentiről egy csokor virágot, amikor egy bo­líviai csókot dobott érte vi­szonzásul, már fellazult a kez­deti hűvös hangulat, és a bol­gárokat mór óriási taps fogad­ta, amikor egy hatalmas ró­zsából valódi rózsavizet per­meteztek a közönség soraiba. S hogy a fesztivál „belopta” magát a Helsinkiek szívébe, az akkor dőlt el végleg, amikor eleredt az eső — itt félóra hosszat ilyenkor úgy esik, mintha dézsából öntenék —, s a közönség maradt. Néhány fo­tóriporter menekült csak fedél alá, a felvonuló fiatalok nem „hátráltak” s a közönség sem hagyta el a helyét. Rengeteg szín, ötlet van egy ilyen felvonuláson. Az irakiak szinte egy bazárt elevenítettek meg, ahogy elmentek előttünk tarka fátylaikkal, mások pedig már európai öltözékben. Az angolok esernyője is nagy de- 'ípt keltett, .de a legnagyobb si­kere a magyaroknak volt', ákik a dísztribün előtt fáklyáikkal minitűr-görögtüzet rendeztek. A finnek egyébként is megkü­lönböztetett szeretettel fogad­ták küldötteinket, az „unkari” itt olyan varázsszó minden zárhoz, mint a mesebeli „szá­zam nyílj ki”. De a megnyitó ünnepséget nemcsak színessége, pompája tette feledhetetlenné. Külső megnyilvánulásai mögött sok olyan belső értéke is szembe­ötlőit, amit nem lehet szó nél­kül hagyni. Nagy jelentősége van annak, hogy felmorajlott a stadion, amikor a bejáratnál feltűnt a szovjet delegáció. Akiket kissé elfárasztott már a hosszú-hosszú felvonulás, azok is újra figyelni kezdtek, mint amikor a nagy művész érkezik. És büszkén hallgat­tuk azt is, a kanadaiak nem angolul, hanem oroszul kiál­tották a fesztivál jelszavát, a GENF (MTI): Zorin szovjet és Stelle ame­rikai küldött — a tizenhét­hatalmi leszerelési értekezlet két társelnöke — kedden dél­előtt a leszerelés első szaka­szában foglalt kötelezettsége­ket részletező cikkely-tervezet megszövegezéséről tanácsko­zott. A két társelnök tanácskozá­sába bevonták Tarabanov bolgár, Arthur Lall indiai és Padilla Nervo mexikói kül­döttet is. A leszerelési értekezlet ed­digi plenáris ülésein — mint ismeretes — nem sikerült ösz- szeegyeztetni a Kelet és a Nyugat közt a leszerelés első szakaszában végrehajtandó in­tézkedésekkel kapcsolatban felmerült nézeteltéréseket. A szovjet javaslat szerint a leszerelés első szakaszát 15 hó­békét és barátságot. Ami húsz, de még tíz esztendővel ezelőtt is elképzelhetetlen lett volna; ma á béke és á barátság sza» vait oroszul éppen úgy tudja mindenki, mint a£ anyanyet- vén. Amikor ez a nyüzsgő, ka­vargó nép elvonult, éltetve a békét, a fiatalság tüzes jóked­vével, önkéntelenül is arra kellett gondolnom, valójában, minden rendben lenne, kevés baj lenne a világon, ha min­denhol így megértenék egy­mást. Hiszen a menetben pél­dául egymás után vonult az NDK és az NSZK küldöttsége. Csak a zászlajuk volt más, a jelszavaik ugyanazok. Késő estébe nyúlt a meg­nyitó ünnepség. A felvonulást színes műsor követte, ahol az eddigi fesztiválokat rendező városok szerepeltek előbb, az­tán a finnek és sok más nem­zet. Színpompás tűzijátékkal ért véget a nap, s ezzel ünnepé­lyesen kezdetét vette a VIII. Világifjúsági Találkozó. nap alatt kell megvalósítani. A nyugati hatalmak három évet javasoltak. Az első szakaszra vonatko­zó leszerelési intézkedések kö­zül a leginkább vitatott nuk­leáris szerkezetek célbajutta- tására alkalmas eszközök meg­semmisítésének kérdése. A Szovjetunió azt indítványozta, hogy már a leszerelés első szakaszában semmisítsék meg az összes atomfegyver-célba- juttató eszközt. A nyugati ha­talmak ezzel szemben a kato­nai egyensúly állítólagos fel­borulására hivatkozva azt szeretnék elérni, hogy az első szakaszban mindössze har­minc százalékkal csökkentet­nék azokat. A leszerelési értekezlet szerdai plenáris ülésén foly­tatja a vitát az első szakasz­ban megvalósítandó ‘ intézke­désekről. (MTI) II genfi értekezlet két társelnökének tanácskozása

Next

/
Oldalképek
Tartalom