Népújság, 1962. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-06 / 156. szám

1962. július 0., péntek NÉPÜJSÄG 3 H dl I a föld A következő feladat most, se­gíteni minden egyes munka­csapatot, minden versenyzőt. S ezt nem azért írjuk, mert ez így szokás, ha valami új ki­bontakozásáról van szó. Inkább azért, mert ha a versenyzés te­rén rendben van is minden, más tekintetben ez nem mond­ható el teljes igazsággal. Lássuk, hogyan szól a bajoK- ról a tájékoztató? „A gazda­sági vezetők egy része’még ma sem ismerte fel a fiatalok ver­senymozgalmában rejlő gaz­dasági nevelési lehetőségeket. Nem a közös gazdaság fejlesz­tését, megerősítését segítő té­nyezőt, hanem újabb gondot láttak a munkacsapatok szer­vezésében és működésében." „Előfordult az is, hogy egy nagyobb létszámú ifjúsági munkacsapatnak a termelőszö­vetkezet későn -jelölte ki a te­rületet és későn is biztosította azt.” „Sok nehézségbe ütközött és ütközik még az elkövetkezen­dő időkben is az állattenyész­tési jellegű versenyek szerve­zése, mert ma még kevés fiatal található ezekben a munkakö­rökben. A munkakörülmények sok helyen nehezek, nincs vál­tótárs, így a szabadnap sincs biztosítva. A gazdasági vezetők idegenkednek a két műszak bevezetésétől, amely elősegíte­né a fiatalok számának növe­kedését.” Ezek a bajok, ezeken kell se­gíteni mihamarább», mert ne­künk szükségünk van a többi fiatalra is. A most versenyzők csak akkor tudnák odaállni a többiek elé: tartsatok ti is ve­lünk, hódol iátok meg a föld­művelés, állattenyésztés szép munkájának, — ha azt is el tudják egyúttal mondani, hogy semmi sem akadályozza törek­véseiket. Támogatni kell tehát, hogy tovább hódítson a föld a pa­rasztifjúság körében. Ez hasz­nukra válik a fiataloknak a jövőben, a termelőszövetkeze­teknek azonban már a jelenben is. Weidinger László Dolgos sarudi fiatalok Ez évben alakult meg a sa­rudi ' általános iskolában a Falusi Ifjúsági Szövetkezet, ötven fiatal elhatározta, hogy a termelőszövetkezet állal biz­tosított földterületen közös termelést folytat. Tervükben kukorica, burgonya, köztes­bab és málna termelése sze­repel. Ezeket a növényfélesé­geket elvetették és leszerződ­tek 50 kilogramm bab átadá­sára is. A községben először ők ül­tettek málnát. A nagyrédei termelőszövetkezet 800 tő málnát adott a fiataloknak, el­lenszolgáltatás nélkül, hogy a megye déli részében • fekvő községben is meghonosítsák a málnatermelést. A helyi termelőszövetkezet minden segítséget megad a fiataloknak. Kukoricaföldjüket felszántották és amikor szállí­tóeszközre van szükségük, azt mindig biztosítják. A fiatalok is segítenek a termelőszövet­kezetnek. Legutóbb több mint száz fiatal vett részt a burgo- nyabőgár-irtásban. Ezt meg­előzően a termelőszövetkezet 40 holdas zöldborsó tábláján a szelektálást végezték. A növénytermelés mellett állattenyésztéssel is foglalkoz­nak az ifjúsági szövetkezet tagjai. Eddig hat darabból ál­ló csincsilla nyúltenyészetük van, s mintegy 30 darabos szaporulatot számolnak, évvé­gére biztosítják a leszerződött 50 darab nyúl átadását. Nyári szünet, alatt sem áll a munka. Prokai János vezeté­sével ezekben a napokban is dolgoznak a fiatalok. Amikor szükséges, az ifjú tagokat a brigádvezetőkön és munkacsa­patvezetőkön keresztül mozgó­sítják. Ilyenkor aztán ismét megelevenedik az iskola kör­nyéke és a fiatalok együtt mennek dolgozni a szövetke­zet tábláira. Az ifjúsági szö­vetkezeten belül az iskolai tanév alatt egy boltot is mű­ködtettek. Nagy volt a forga­lom, hat hónap alatt több mint 20 000 forint értékű árut adtak el a fiatalok. (Sz) Nemcsak a felsőtárkányiak kérik é 500 négyszögölnyi terület. Ennyi a kérése, óhaja a felső- tárkányi földművesszövetkezetnek. Ennyire lenne szükség ahhoz, hogy a rendelkezésükre álló 600 ezer forintból fel­építsék modern kisvendéglőjüket, a festői szépségű tárkányi tó közelében. Szükség lenne rá, mert nagy az átmenő forga- , lom, a Bükk és Lillafüred felé. Ag utasok szívesen állnának meg néhány órára ezen a helyen. De szükség lenne rá azért is, mert Egerből és a környékből sokan keresik fel a tó vi­dékét a hét végén, s nem utolsó sorban azért is, mert szom­baton, vasárnap ide járnak szórakozni a helybeli fiatalok is. Nagyon elkelne a kisvendéglő, mert mi tagadás, a tájé­kozatlan turista éhen marad ebben a faluban, vagy legjobb esetben konzervet kaphat. Szomját is csak módjával olt­hatja, mert a földművesszövetkezet korszerűnek és ízléses­nek egyáltalán nem mondható deszkapavilonja többet van zárva, mint nyitva. A földművesszövetkezet és vele a tanács immár egy esztendeje kéri, hogy az országút és a tó közötti területből kb. 5—600 négyszögölnyit adjanak át a földművesszövetke­zetnek, de kérésük elutasításra talált, mert a tó környéke természetvédelmi terület. Igaz az, hogy szép tájainkat, ritka fáinkat, nemes vad­jainkat óvni kell. De nem ártott volna, ha ebben az ügyben a Természetvédelmi Tanács illetékesei megismerkednek a helyszínnel és azután hoznak döntést. % ^ Mi a helyet? Az, országút és a tó elkerített területe között két hold­nyi, fákkal övezett tisztás van. Itt áll a földművesszövetke­zet deszkaépülete. Előtte földbeásott, korhadó asztalok, pa­dok. Középen néhány négyzetméternyi beton, táncparkett­ként szolgál. Eső elől jobb híján az italbolthoz ragasztott fedett szín alá húzódhatnak a kirándulók, akik különben az egész vidéket megszállják a hétvégi napokon, s táborozási szándékuknak még a tó körüli kerítés sem akadály, letelep­szenek a valóban lezárt területen is. A kép tehát mindössze annyiban változik, hogy a festői szépségű tájhoz egyáltalán nem illő deszkabódé helyébe modern, szép kis épület kerülne — s ez az idegenforgalom szempontjából sem mellékes. Az épület helyéül szolgáló tisztás mellett pedig csupán két, vagy három, a Bükkben egyáltalán nem ritka fát kellene kivágni. Természetvédelmi területben nem tenne kárt az építke­zés. Érdemes volna tehát a Természetvédelmi Tanács illeté­keseinek a helyszínen körülnézve olytin döntést hozni, mely- lyel mindenki nyerne, hiszen nem csupán a felsőtárkányiak kérelme ez. Szükség van a korszerű, modern kisvendéglőre, hogy az ország minden részéből ideérkező turisták — bél­és külföldi vendégek ellátása jobb legyen. Az apói cigányegyiittos vendégszereplése Lőrinciben A napokban a lőrinci KISZ- szervezet vendégszereplésre hívta meg az apci cigány­együttest. A szereplőket me­leg, szívélyes fogadtatásban részesítették. Máté Sándor KISZ-titkár készséges házigaz­dának bizonyult, aki a sze­replőket is megvendégelte. A kiszisták ötletes és jó szerep­lése után került sor a cigány­együttes műsorára, amelyet nagy tapssal és megelégedés­sel fogadtak az apciak. Örvendetes az együttes ta­nulni akarása. A járási kul- túrversenyen elért kiváló ered­mény után is szorgalmasan járnak a próbákra. Opovszky Béláné, Apc Óriások as ecsédi dombokon ELSÜLLYEDT LESZAKADT EMBER, FÜLEK Az FBI hallgat... A szegénység, a gazdasági nehézség —• a Wall Street ural szerint — olyan jelenségek, amelyekről az amerikai élettel kapcsolatban egyáltalán nem lehet beszélni. Ezért koppint a Wall Street Journal az ameri­kai középiskolások közgazda- sági képzéséről összeállított je­lentés szerzőinek fejére — mert a Roosewelt-érában ne­velkedett közgazdászok nem becsmérelték kellően a szocia­lizmust, sőt, megállapították, hogy a tervgazdaság jobban bevált, mint „ahogy számos megfigyelő eredetileg gondol­ta”. — A számos megfigyelő persze a „szabad világ” illeté­kesei közül került ki. Nemcsak hogy egyértelműen nem ítélték el a szocialista gaz­daságot, de arra az eretnekség­re vetemedtek (isten óvja ettől az amerikai diákokat!), hogy hangoztatták: számos ország, főleg a kolonlalizmus pusztu­lása közben született fiatal ál­lamok vezetői és népei előtt szimpatikus a szocialista út, amely tervszerűségével állan­dósítja a prosperitást. A világ legnagyobb orgonája Arthur Lord, 71 esztendős ausztráliai lakos a világ leg­nagyobb orgonájának elkészí­tésén dolgozik. Huszonhat esz­tendeje barkácsol rajta. Az or­gona egyik része több mint ezer sípot tart, amelyek közül a leghosszabb 5 méter. Vil­lanyárammal működő szerke­Az óriások családjának kedvenc bébije. Született: Lipcsében. Je­lenlegi lakhelye: Ecséd, külszíni fejtés. — Mi ecsédiek vagyunk, de amikor a bányanyitásra ide jöttünk, nem hittük, hogy eny- nyi szén van pár méterre a föld feszínétől. Kis patak folyt itt, mocsár és nádas volt. Ma nem lenne főaknászunk, ha ak­kor ősszel ki nem húzzuk a de­rékig süllyedt sárból — tré­fálkoznak Sohler Bélával. De az évődésre nincs idő, szapora léptekkel jön egy overálos em­ber és már messziről kiáltja, hogy a VM i szalagfejnél za­var támadt. A gyors beszéd­ből én csak annyit értek, hogy leszakadt a fül. — Telefonáljatok fel a gé­gészetre Cserháti Imrének, meg Bukát Józsefnek. Pár szavas utasítás — ebből kitűnik, hogy a gép fülével történt baj —, aztán a párttit­kár és a főaknász büszkéi! mutatja az ecsédiek egyik büszkeségét, a vágányrukkolót. Különleges monstrum ez a gép is. Ha a kotrógép az egyik helyen elvégezte a miunkáját, a vágányrukkoló talpfákkal és szalaggal együtt tovább tolja a síneket. — Hallják, már kijavították a hibát. Önállóan és gyorsan dolgoznak a mi embereink. Jó szakmunkások és igaz embe­rekké válnak, öt brigád már elnyerte a szocialista brigád címet és négy a szocialista bri­gád jelvényt. Most, a kongresz- szusi verseny során újabb si­kerek születnek. Kovács Ferenc szavát elnyel­te a mellettünk elhaladó gép. Mosolygós, fiatal férfi integetett felénk. A kotró fülkéjében ölő társa parányinak látszott, tá­volabb, a szalag végén, csak sejtettük a szerelőket. S azok, akik a sok gépóriást tervezték, gyártották éa dolgoznak velük, szenet és villanyáramot adnak az országnak, elismerést és di­cséretet érdemelnek, ök való* ban óriások. F. U net, s onnan kötélpályán uta­zik a Mátravddéki Erőműbe. Itt, a napfényes külszíni szén­bányában dózerok, exkaváto­rok serénykednek. Dohognak, zúgnak, remeg a föld is, ahol elhaladnak. — A szalagok, gépek éjjel­nappal dolgoznak. Jó szakem­berekre, szerelőkre és gépke­zelőkre van szükségünk, hogy kényszerpihenők, műszaki hi­bák ne legyenek. Űj a bánya, még újabbak a gépek. Most dolgozzák ki a technológiát és a mi embereink sikerrel kísér­leteznek. Űj gépek, új techno­lógia, új tanfolyamok. Ez a siker titka. Azon a marótár- csás kotrón két technikusunk dolgozik. Ebben a harmadban Ludányi István brigádja a so­ros, amott Burda Gergelyék. Matiisz János elvégzi a nehéz- gépkezelői tanfolyamot, Ludá­nyi István és Bódi Béla a tech­nikumot. Becsülettel dolgoznak és műszak után tanulnak az emberek. — így sommázza az elmúlt évek eredményét Ko­vács Ferenc, az alapszervezet titkára. hozzá sem ér, minden munka gépesített. A marótárcsás és vedersoros kotrók 16—18 ezer köbméter földet mozgatnak meg naponként. Két és félkilo­méter a gödröt körülfutó sza­lagrendszer, amely a meddőt szállítja. Ecsédről szalagrend­szer viszi Petőfibányára a szó­játék. Egy simítás ide, egy oda, s a meddőhegyből síksá­got varázsolok. — Bizonyára ezt mondaná a gép óriások leg­nagyobbja. VÄGÄNYRUKKOLÖ, KOTRÓGÉPEK, DÓZEROK Száját kitátja a gép és sok köbméter földet harap egy­szerre. Valósággal falja. Há­rom—négyszáz köbmétert óránként. A látvány félelme­tes és lenyűgöző. Lábunk előtt szemlátomást fogy a dombol­dal, barnán csillan a kincs. — íme, a szénréteg — mu­tatja Sohler Béla főaknász, háromszáz vagon szenet terme­lünk naponta és 40—50 száza­lékkal olcsóbban, mint a mély- művelésű bányák. Emberi kéz Mikor tűntek fel az első óri­ások ezen a vidéken? Régen, sok ezer évvel ezelőtt. Játékos kedvük lehetett, mert földből és sárból akkora dombokat gyúrtak, hogy az Alföldön biz­tosan hegynek neveznék azo­kat. A hegy-dombok sokáig aludtak, s csendes álmukat még évezredek múlva sem za­varta a kalászba szökkent ve­tés suhogása, sőt a szomszéd­ban szüretelek vidám nótázá- |sa sem. Most az óriások kor­szaka köszöntött be Eeséden. FÉRFI „BÄBÄK” Az újszülött karja 25 méter. 'Egyelőre mozdulatlan, de ha- I marosan élelem után nyúl, és lakkor 500 mázsát is felemel ! egyszerre. Vasból, acélból var i minden porcikája és idegs>zá- ílak helyett elektromos vezeté- íkek hálózzák be testét. Több jemelet magasságú, sőt két tor- |nya is van. A hivatalos embe- jrek darunak hívják az égre ímeredő torony óriásokat és há- ínyórendező gép nevet adták a ímost születő óriásnak. Mennyi ía súlya? Ki tudná lemérni és j hol találnánk olyan mázsát, J amely roppant súlyát kibírná? í Német és magyar szakmunka- (sok bábáskodnak az újszülött ! körül, Fehér János vezetése J mellett. Az első sétához mái cipőről” is gondoskodtak \ Furcsa lábbeli, az igaz: széles- Ssége 170 centi, a hossza nyolc- J tíz méter és ecsédi divat sze- írint hemyótalpnak hívják {Mondják, hogy az első sétára {szeptember táján kerül sor. Jakkor megmozdul, saját lábán. Ja hemyótalpakon fog járni a Jtöbb emelet nagyságú vaisóriás, J Rövid, pár száz méteres sétá- Jját különféle motorok dübörgő ä zenéje kíséri, és a nagy nap £ emlékét a naplón kívül az £ anyaföld is jó ideig megőrzi {A séta után mindjárt munkára J fogják. Fél falu munkáját ké- Jpes elvégezni a vastestű óriás, {a hányom fogja a meddői J egyengetni. J — Munka? Ugyani, inkább De a legnagyobb merészség^ nem is ez a jelentésben, hiszen ^ a szerzők még azt is kimond-j ják, hogy „el kell fogadni azt £ a tényt, hogy a népek külön-^ bűző módszereket választanak / gazdaságuk kiépítésére". Ez pe- £ dig a békés egymás melletti élés elvének hirdetését jelenti: J nem is csoda, hogy lehangolta £ a State Departmentet és Pentagont. Egy helyütt azonban a szer- J zők valóban elvetették a súly-; kot. Leszögezik, hogy az íme- j rikai „társadalom erős, amely- \ nek nem kell félnie gazdasági : intézményeinek . és rendszeré- í nek nyílt megvitatásától”. „Felforgató!” — kiáltja rájuk í „gyilkos” helyett a W. S. Jour- j nal. „A kommunizmussal ro-í konszenveznek!” — kontráz-; nak a gyárosok. Csak a sokat tapasztalt FBI: hallgat. A jelentést összeállító: szakemberek megbízhatósága; annyira vitán fölüli; a bízott- j ság semmivel sem tud „besegí-j teni” a hajszába. (Krajczár) j ■ - - . ­zetéhez összesen 800 kilométer hosszúságú drótot használt fel, a hangszer egy 15 méter hosz- szú teremben áll. A hatalmas orgona felépítéséhez szüksé­ges anyagot Arthur Lord „szol­gálaton kívül helyezett” orgo-i nák letört darabjaiból, ap­ránként szedte össze. ka, számára is. Évről évre töb­bet adott a föld is a legkülön­bözőbb terményekből, ennek bizonyítására, jelentős meggyő­ző érvként minden fiatal elé. Volt tehát min gondolkod- niok az ifjú embereknek, s for­gatták is sokan fejükben hol a maradás hol a hazatérés gon­dolatát. De csak addig, amíg az első csoport el nem határozta magát, s vissza nem tért falu­jába. Amikor mind több fiatal ta­lálta meg helyét a termelőszö­vetkezetekben, örömmel adtunk hírt erről, majd türelemmel vártuk másokkal együtt: mi lesz, mi következik ezután? Ez: a megyei KISZ-bizottság nemrégiben kiadott tájékozta­tója szerint a mezőgazdasági ifjúsági termelési mozgalom ebben az évben rendkívül szé­les keretek között és nagy mér­tékben bontakozott ki. A KISZ Központi Bizottsága, a MEDOSZ Országos Elnöksége és a Földművelésügyi Minisz­térium által már nem első íz­ben megrendezett verseny alapján kidolgozott megyei ve­télkedés! lehetőségek ismerte­tése után termelőszövetkeze­teinkben 110, állami gazdasá­gainkban pedig negyven ifjú­sági munkacsapat alakult. A termelőszövetkezeti gazdasá­gok munkacsapataiban 2500 fiatal talált helyet, s csaknem tízezer hold földet művel. Az egyéni versenyzők száma 320. Ezek a legjelentősebb számai a tájékoztatónak, amelyhez még érdekességként hasznos hozzátenni: a legtöbb tsz mun­kacsapat a füzesabonyi és a he­vesi járásban működik. Mit jelent ez a 110 ifjúsági munkacsapat a tsz-ben, 2500 tagjával és tízezer holdnyi te­rületével? Azt, hogy hódít a föld. Megfogta, magához ra­gadta a fiatalokat, mind na­gyobb számban győzi meg tö­megeit, hogy így, ahogy most megy a munka a falun, ezzel az új formával, a tsz-élet ad­ta lehetőségekkel érdemes, jó a földnek szentelni az éle­tet. az erőt, a tudást. De nemcsak ezt jelenti. Ha­nem azt is. hogy ezen tulajdon­képpen már túl vannak a fia-} talok. Ezt már felismerték, sj most már többet akarnak ten-} ni is, „kihozni” is a barázdák- í bői, mint eddig. Versenyez-^ nek. Kétezerötszázan munka-: csapatban, 320-an még egyéni J vetélkedőben is. Meg akarják^ mutatni, mit érnek a kukori-; ca termesztésben, silózásban, j zöldségtermesztésben, baromfi-; tenyésztésben — vagy az egyé-! ni versenyben ifjú tehenész-í ként, traktorosként. . \ t Nem sokkal gzelőtt — úgy tűnik, mintha tegnap lett vol­na —, még arról beszéltünk, tanakodtunk, hogyan lehetne a város felé igyekvő parasztfiata­lokat visszafordítani az úton, a falu, a szövetkezeti gazdálko­dás felé. ötleteket, javaslato­kat keresgéltünk, amellyel ér­velni tudnánk, hogy megértsék: igenis boldogulhatnak, megta­lálhatják számításaikat a közös termelőszövetkezeti gazdasá­gokban is. Nem kell a szülői háztól, a megszokott környezet­től elszakadva, megfelelő szak- képzettség híján a bizonytalant választani, amikor ott van a föld, amelynek művelése leg­alább olyan nagyszerű, izgal­mas tett, mint bármelyik üze­mi munka. Tavasszal a termé­szet megújhodása után' vetni, ánolni az őszi vetéseket, aztár. elültetni a kapásokat, majd napról napra gyönyörködni fejlődésükben, nevelni az új terménnyel az állatok százait, ezreit, — igen, ez is való fiatal embernek, nem csupán —, mint megyénkben is oly sokan hitték, az „ősi”, az „atyai”, né­hány hold szövetkezetbe tömö­rülése után — egyetlen lehető­ségként: az üzem, a gyár, az építkezés. Beszéltünk, hadakoztunk a fiatalok városba telepedése el­len, aggódtunk is, mi lesz, ha így folytatódik? A szülők mind­inkább veszítenek erejükből az évek múlásával, lesz-e tehát elegendő ember egy idő után a földek megmunkálására, — még ha minden évben növek­szik is a géppark —, véghez tudjuk-e vinni a mezőgazdasá­gi termelés fejlesztésében mindazt, amit oly nagyon áhí­tottunk, s ami szükséges is volna? Sok gondot, fejtörést okoz­tak az elmúlt időszakban a fia­talok. De lám, amit sok esetben szóval megfelelőképpen nem tudtunk és nem is tudhattunk elmondani nekik, tudomásuk­ra juttatta az élet, az idő, s maga a föld. Elmentek otthonról sokan. Az élet azonban nem állt meg. A szövetkezetekben dolgoztak tovább nélkülük, s az idő egyszerre csak olyan üzenetet közvetített: az otthoniak tevé­kenysége nem is roßsz, sőt, ered­ményes. A zárszámadások mu­tatták meg ezt annak idején. S. „megszólalt” "a föld is. Termé­sével elmondta a fiataloknak, mennyivel jobb az egyöntetű szántó művelés, a nagy terüle­teken beállítható gépek hasz­nálata, a rendszeres talajerő pótlás, a sokféle, a csak a pa­rasztemberek szövetkezésével elérhető és megoldható mun-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom