Népújság, 1962. július (13. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-13 / 162. szám
1962. július 13.. péntek N E P C J J A G 3 Élénkül a Vili. pártkongresszus tiszteletére indítóit verseny Bixonyíték: a gondosan művelt határ Tudósítás 2000-ből További húsz évre elegendő szén Visontán Már ezer megavattal dolgozik a Hőerőmű Amikor a pétervásári járásban meghirdették az MSZMP Vili. kongresszusának tiszteletére indított munkaversenyt, a közös gazdaságok egymás után küldték be felajánlásaikat a járási pártbizottsághoz és a tanácshoz. Ezekben ígéretet tettek a termelőszövetkezetek vezetői és tagjai, hogy a növényápolási munkáikat időben és megfelelő minőségben végzik el, hogy a tervezettnél nagyobb átlagtermést adjanak a földek. Az állattenyésztők is elhatározták, hogy több tejterméket, hízót adnak az országnak, több növendékállatot nevelnek fél, hogy a következő évek fejlett állattenyésztését megalapozzák. A termelőszövetkezetek között már a tavaszi munkáknál páros verseny alakult ki, amelyek közül legelevenebb a Bátor és Bükkszenterzsébet közös gazdaságainak vetélkedése. A két tsz szorgalmas gazdái csaknem mindig a verseny élvonalában haladnak. A burgonya töltögetésben a bükkszenter- zsébetiek a negyedik helyet szerezték meg a legutóbbi értékelés alapján. A bátoriak a kukorica kapálásában másodikok, silózásban pedig harmadikok lettek. A bátori Hegyi Csillag tagsága korábbi teljesítményért már televíziőkészü'é- ket is kapott a járási pártbizottságtól. A többi községek termelő- szövetkezetei között is élénkül a verseny, a mátraderecskeiek a bodonyialcat szólították versenyre a növényápolási munkákban, az állattenyésztésben. A recskiek a parádiakkal „mérkőznek”, a szentdomonko- síak pedig — akik titkos várományosai a kongresszusi vándorzászlónak: — a közeli fedé- mesiekkel hasonlítják össze eredményeiket. Mindennél jobban bizonyítják e versenynek hasznosságát, eredményességét, a versenyző községek határában levő, gondosan művelt földek, amelyekre nyugodtan rá lehet mondani: szemet gyönyörköd, letőek, látszik rajtuk, a szorgalmas munka nyoma. S bármelyik község is kapja majd az értékes jutalmat, vagy a kongresszusi versenyzászlót, megérdemelten veheti át az elsőségről szóló oklevelet, hiszen ilyen szorgalommal kévés évben művelték még a földet ebben a járásban, mint most, a kongresszus esztendejében. A verseny elevenségéhez, hasznosságához az is hozzájárul, hogy hetenként értékelik a mezőgazdasági munkák helyzetét, s tájékoztatják erről a versenyző termelőszövetkezeteket. A legutóbbi értékelésnél a burgonyatöltögetésben a ter- pesiek lettek az elsők, de alig maradt le mögöttük Váraszó. A kukorica kapálásban az istenmezeje közös gazdaság elsőnek végzett a munkával, a Konzerválják o foldobrői altemplom ezeréves freskóit A feldebröi altemplomban megkezdték a mintegy ezeréves múltra visszatekintő freskók rendszeres restaurálását. Az országnak ez az egyik legrégebbi temploma, amelyet a régészek megállapításai szerint, Aba Sámuel * király építtetett -zerzetesek számára. A tatárárás rombolása után, 1250-ben román stílusban újjáépült, najd a XV. században gótikus stílusban javították. Az 1925-ben folytatott ásatások hozták felszínre az altemp- om eredeti alapzatát és a bizánci jellegű falfestményeket. Az Országos Műemléki Felügyelőség most megkezdte a megrongálódott és nagyon értékes freskók konzerválását, hogy megakadályozza további pusztulásukat. Illés János vezetésével öt restaurátor dolgozik a templomban, akik a vakolat és a felszíni- festékréteg konzerválását végzik. Ezzel egy időben feltáró munkálatok is folynak, amelyek érdekes megfigyeléshez vezettek. Az egyik oldal-freskó vizsgálata közben ugyanis a mintegy tíz- milliméteres vakolat alatt régebbi díszítő elemeket találtak, amelyek föltételezik, hogy a templom korábban épült, mint ahogyan azt eddig ismerték. silózásban pedig Pétervására lett az első, 350 köbméteres teljesítményével. A járásban egyébként a legutóbbi jelentések szerint 1500 köbméter silót bizonyítottak az állatállomány számára. A szálastakarmány levágása és betakarítása igen fontos munka ebben a járásban, ahol csak a rétekről több mint háromezer holdon kellett lekaszálni és begyűjteni a szénát, majd ezer hold területről pedig a lucernát. Ebben 'a munkában a bodonyiak jeleskedtek és az erdőköve sdiek, akik egyaránt elsők lettek a kaszálásban és a behordásban. Természetesen, nem lehet azt mondani, hogy minden zökkenő és hiba nélkül, a járás minden közös gazdaságát egybefogva zajlik a kongresszusi munkaverseny. Vannak például olyan régi • és jól dolgozó termelőszövetkezetek, mint az ivádi és a szederkénypusztai, amelyek korábban mindig a verseny élvonalához tartoztak, s most nem kapcsolódtak még be a járásszerte megindult, hasznos vetélkedésbe. Am mindezen hibák ellenére, arról számolhatunk be, hogy a kongresszusi munkaverseny — amint sűrűsödnek a mezőgazdasági munkák — mind jobban élénkül, nagyobb lendületet vesz a pétervásári járásban. Kovács Endre Kedves olvasóink, akik évtizedek óta figyelemmel -kísérik lapunk hasábjait, most emlékeztetni szeretnénk önöket egykori újságíró kollégánk cikkére, aki kerek négy évtizede, hogy beszámolt a visontai külszíni fejtés munkáinak megkezdéséről. Nem akarjuk most olvasóinkat régi dolgokkal untatni, évtizedekkel ezelőtti ' szenzációkat idézni, de mégis szükséges, hógyha csak néhány mondatban is, de felfrissítsük emlékezetüket — az öregeknek. S ugyanennyi mondatban tön- ténelmiet mondjunk —, a fiataloknak. Történt, hogy kereken fél évszázaddal ezelőtt a ‘Mátra lábainál széleskörű kutatási programot kezdtek meg, az ott húzódó, nem egy helyen 12 méter vastagságot is elérő szénvagyon helyének pontos meghatározására. Abban az időben Visonta község takaros, az egykori képekről, mai tudományos leírásokból ismert házaival még ott terült el a mai külszíni fejtés helyén, s a lakók közül nem is egy valóságos kis lignitbányát ásott ki magának az alig másfél, két méter vastag fedőréteg alatt. Azok számára, akik most, vagy a Hőerőmű ma már, ha nem is éppen legmodernebb, de feltétlenül megbízható gépA moszkvai békekonferencián Megérkeznek a küldöttek. (Mészáros András rajza) egységeivel, vagy a külszíni fejtés gépóriásaival dolgoznak, elképzelhetetlen, hogy a szenet úgynevezett mélyműveléssel hozzák a felszínre. Még az iskolás gyerékek is tudják, több mint száz százalékkal drágább lenne a kitermelése, a szén jelentős részét felszínre sem lehetne hozni, s nem beszélve arról, hogy a mostani 800—900 ember helyett ugyanannyiszor tíz ember kellene a napi 1300;—1350 vagon lignit kitermeléséhez. Nos, több. mint négy évtizede hát, hogy hazánkban hozzákezdtek a külszíni szén- fejtéshez, akkor még jóformán minden hazai tapasztalat nélkül, az egyetemeken sem oktatva erre a még néhány évvel azelőtt végzett mérnököket. Ma már mindez a múlttá! Mégis őszinte tisztelettel és becsüléssel kell gondolnunk azokra, akik a külszíni fejtés létrehozásán munkálkodtak, s akiknek nevét megőrizték az egy' '•>ri, s ma már sárguló újságlapok, s akiik most, mint nyugdíjasok, az újságból értesülhetnek, arról: tovább dolgozik a bánya! Lorbert Ferenc akkori üzemvezető, Vadász József, a párttitkár, Goda Miklós főmérnök négy évtizeddel ezelőtt arról beszélt egykori munkatársunk legnagyobb csodálkozására, hogy ezt a bányát 2003-ig tervezik 114 milliós szénvagyo- na alapján. De rögtön hozzátették: ha a Hőerőmű gépegységei, kazánjai az 1500 kalóriánál gyengébb minőségű lignitet is fel tudják használni az olyan fontos energia előállítására, akkor a bánya élete akár további félévszázaddal is meghosszabbítható ... Nekik volt igazuk! A Hőerőmű, amely ma is hazánk egyik fontos energetikai bázisa, amely annakidején a szocializmus sikeres felépítésének volt egyik döntő „fegyvere”,« amely most, a kommunista társadalom építésének időszakában is „fiatalos” hévvel veszi ki részét az energiatermelésből — nos. a Hőerőmű képes volt és képes 1200—1300 kalciriás lignit felhasználására is. Így tehát a visontai külszíni fejtés, amely két év múl* va ünnepli fennállásának negyvenedik évfordulóját, rrsgünnepli tán’ háromnegyedévszázados fennállását is. S talán még egyet, emlékeztetőül ... Aki most Vison- ta környékén jár, a Mátrá alján és megcsodálja a hatalmi, a táblán gazdag fürtöket érlelő szőlőket, nem is gondolná, hogy valamikor, apái fiatalsága idejében mennyien esküdtek arra, hogy a külszíni fejtés „elrabolja” a termőföldet a mezőgazdaságtól. Erre esküdtek és nem hitték, hogy mór akkor megkezdődtek és eredményesen folytak a kísérletek a kitermelt talaj Visszatelepítésére. . Hogy valóban eredményesek voltak-e a kísérletek, vagy sem? — ma már ezen töprengeni sem érdemes, hisz a gazdag szüretek, aratások sora igazolta az elmúlt évtizedekben is —, hogy igen: eredményesek voltak. Az emberi ész, ügyesség megteremtette annak a lehetőségét, hogy Visonta környékén is minden kincsét kihasználják hazánk földjének. Vándor, ki autóplánnal, vagy helikopterrel arra jársz, hol a Hőerőmű termeli az energia száz és száz mega- vattjait, hol hatalmas és mindent tudó gépek szedik, gyűjtik a föld méhének kincsét — gondolj vissza _ tisztelettel a pionírokra, akik 1962-ben éltek, dolgoztak az akkori holnapért, a mai jelenért... Gyurkó Géza .... ..... 1^„IWI || >1 Nö vekedett a falusi kulturális munka színvonala A KISZ Heves megyei Bizottsága összegezte a Hámán Kató kulturális szemle egyéves tapasztalatait és eredményeit. Megállapították, hogy az idén minden előző évinél gazdagabb sikerekkel zárultak a kulturális vetélkedők. A körzeti és járási bemutatókon 424 műkedvelő művészeti csoport vett részt a tavalyi 355-tel szemben. A számszerű növekedés mellett emelkedett a kulturális szemlén részvevő csoportok, továbbá szólisták, szakkörök - és egyéb pályázók tevékenységének művészeti színvonala is. Növekedtek a megyében a helyi hagyományokat gyűjtő és feldolgozó táncegyüttesek is. Lányok a cseresznyésben riájának, s talán még nagyobbakat nevetnek, mint máskor, — hogy legalább ez melegítse őket. És még valamit lehet tenni: gyorsabban dolgozni. Van hol és mit. Az első napokban a kétszáz hold kukorica egy rébizonyult így aztán hat pesti lány, Uhnauer Hilda, Kovács Katalin, Lehóczky Katalin, Bíró Zszuzsa, Tabáni Edit, Nemoda Jolán brigádvezetőveí az élen, birtokba vett egy fát Példájukat természetesen követték a többiek is, s a tábor műszaki vezetője, — Bakó Zsuzsa, a Kertészeti Főiskola harmadéves hallgatója viseli ezt a kitüntető címet —, nem győzte az intézkedéseket elég gyorsan végrehajtani: ide létra kell, oda több vödör, az ötödik fához gyorsan vigyenek üres rekeszeket, és díszítő, bélelő papírt, — mert társnőit elkapta a versenyzési láz. Néhol felhangzott egy-egy dal. Az egyik fa tetején ügyes* kedő lány ismert táncdallal köszöntötte az esőfelhőket kergető júliusi szelet, „őszi szél...” dúdolgatta magában félhangosan, s egyszerre azt vette észre, mindenki nevet az időjárással kapcsolatos célzásán. Csak négy lány nem ért rá most az éneklőre figyelni. Hárman egy üres gyümölcsös rekeszre ültették a műszaki vezetőt, íróasztalnak egy másikat tettek a térdére, s aztán: segítsen kiszámolni, ha így folytatódik a munka estére, hogyan alakul a brigádok közötti verseny. Mert az 1. számútól a 15-ös- ig, mindegyik versenyez, ki tud nagyobb eredményt elérni a különböző munkákban. Végső értékelés csak a táborozás végén születik, de azért már most jó tudni, melyik brigád hogyan „helyezkedik” az ideiglenes táblázaton. ». A szabad percek egyik tennivalója — levélírás •Ezt számolgatta tehát Bakó Zsuzsa, Talpas Gizellával, Mu- suli Máriával és Farkas Már- tával”á 15-ös, az 5-ös és 8-as brigád vezetőjével. Ez alatt benn, a táborban, a naposok, Hargitai Zsuzsa és Varga Márta az ebéd nyomait tüntették él. Mosogatás után meg hozzákezdtek az esti szórakozás kellékeinek előkészítéséhez, hogy mire társaik megérkeznek és rendbeszedik magukat, minden a helyén legyen. Köziben azonban arra is maradt idő, hogy néha felkapják a műszaki vezető hatalmas alvó-babáját, amelytől még a táborba utazáskor sem akart megválni, vagy „műsoron, kívüli” levelet írjanak haza. Estére erre már úgysem lesz idő, mert ahány lány, annyi az élmény itt nap mint nap, s azokat mind el kell mesélni egymásnak, szépen sorjában. A legfőbb persze ez: — Ma lefőztük a versenytárs brigádot, — vagy: — Kevesebbet szedtünk, mint a többiek, de a miénk az aztán igazi export! — minőség volt... Aztán még elalvás előtt anj'nyit: — Holnap, éájon mit dolgozunk? S mi lesz munka után a program, sportverseny, vagy filmvetítés? Esetleg vendégek érkeznek látogatóba?... Találgatni, természetesei szükségtelen. Ha a munkáról van szó, az akad bőségesen. A 160 holdas gyümölcsösben, s 200 hold kukoricában, a háromszáz hold paradicsomban, s kétszáz hold szőlőben lesz, mii keresniük még a következő csoport tagjainak is. Ami pedig a szórakozást, művelődést, sportolást illeti, a hegymegi tábor e tekintetben is felveheti a versenyt, jóval „korosabb” társaival. A tábor vezetősége némi titoktartás mellett ugyan — mert hadd legyen néhány érdekesség, meglepetés —, de bőségesen gondoskodik erről... Weidinger Lástii szébe álltak be a lányok, aztán szőlőt kötözni indultak, — de a cseresznyésben kötöttek ki, mert az exportra is szállítható gyümölcs szedése fontosabbnak Szép a cseresznye? — kérdi a létra tetején egyen súlyozva Tabáni Edit. Foto: Kiss Béla O, időjárás, zord időjárás, jem lelni benned semmi kö- nyörületet Pedig vidámra fordulhatott volna kedve már július elején, ha vesz annyi fáradságot magának és elnéz az Agrártudományi Egyetem Tangazdaságának nagygombosi kerületéhez tartó- zó hegymegi üzemegységbe, ahol ezen a napon nyílt meg Heves megye első országos jellegű önkéntes ifjúsági építőtábora, százhuszonnyolc vi- iám fiatal leány megérkeztével. De nem. Makacsul megtartja magának a japsu garas, kellemes meleg, saétaélküli órá- .jat a zord idő, s nem engedi, hogy a Szegedről, Jászberényből, Kunszent- iriásfltonból és iáként a főváradból érkezett íafekolás, gim- naásta lányok igazán jól érezzék magukat afr. táborban, aínely két hétig njpKSjt számuk- tá lakhelyet, pihenést, szórakozást, vagy a gyümölcsösben, lcokoricásban, ahol dolgoznak. _ Ám a lányok fittyet hánynak át időjárás minden bolondé-
