Népújság, 1962. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-01 / 152. szám

1982. július 1., vasárnap NÉPÚJSÁG 7 CdCA aöAGIQ*- ■ ■ 'C&h P Csak egy percre tekintett fel kezében tartott könyvből, s mikor látta, hogy a gondjaira ízott bárányok békésen ha- ípják a füvet a napsütésben, — újra belemerült az érettségi tételek szorgos tanulásába. Az enyhén emelkedő domb­oldal üdezöld fűtengerében ők voltak csak ott, az érettségire készülő diáklány és a két lege­lésző bárány. A lány dús, szőke haja vas­kos fonatban simult a vállán át a dereka felé s a könyv a kezében Shakespeare-nél volt kinyitva. A lapok a világirodalom óriá­sának drámáiról beszéltek, s a messzi századok zord tragédiái­nak komor hangulatát az idilli táj, s a szőke pásztor, a maga friss fiatalságával kellemesen ellensúlyozta. Romeo és Júlia Shakespeare által mégálmodott el nem mú­ló szerelmén elmélázva nézett fel a könyvből a lány, s Ve­rona ódon utcáin járt gondolat­ban, hol a viharos kor, a poli­tikai ellentétek, s az átkos csa­ládi viszályok el akarták vá­lasztani azokat, akik egymást szeretve, boldogság után vágy­tak. Aztán itt van Hamlet, a töp­rengő dán királyfi, akinek tör­ténetét s korának tragikumba torkolló ellentmondásait a fe­lülmúlhatatlan drámaíró vir­tuóz kézzel rajzolja, s a „len­ni vagy nem lenni” problémá­ját a szellem szárnyaló erejé­vel helyezi elénk. A múltak ködéből kivillan utána Lear király és Julius Caesar, Coriolanus és Othello meg a többiek. Ekkor a szőke lány csak körülnéz a domb fü­ves tábláján, szemével meg­simogatja a bárányokat, haját megcsókoltatja az enyhe fuval­lattal, s a vérgőzös, tragikum­mal telített múlt egyszerre el­tűnik s a béke csendje lebeg a táj felett. Igen, — a béke, amely kell, hogy úrrá. legyen a gyűlöleten, bosszún, s kell, hogy szárnyat kapva, felemelkedjék a földről, s végigszálljon a nyugtalan vi­lágon. Néhány nap múlva találkoz­tam újra a bárányok szőke őr­zőjével. Messziről lobogtatta felém érettségi bizonyítványát, s tele tervvel, egészséges tett­vággyal, a fiatalság üde derű­jével indult a békés, biztató jövőt mutató élet felé. (Csg. L.) Nagyon régen ismerem öt! Ott álltam a Neandervölgy­in, amikor megkergetett egy kardfogú tigris. O is ott állt és nézte: ki. kit győz le. — Mondja, Neand Andor, miért nem sie­tett segítségemre? — Tiszteletben tartom más ősember ma­gánügyét — válaszolta és unottan piszkálni kezdte egy mammutagyarral fogait... Ott lógtam a kereszten, a római út men­tén, nem messze Spartacustól. Még éltem, amikor arra jött: — Vegyen le, könyörgöm ... Segítsen raj­tam ... — Hogy gondolja? — háborgott. — Valaki feltette oda magát és az nem én voltam... Forduljon ahhoz, aki odaszögezte. Ez kimon­dottan a maguk magánügye — mondta és el­sietett a Via Appia irányába. — Mentsen meg ... Üldöz az inkvizíció . . . Azt mondtam, hogy a Föld gömbölyű és ezért el akarnak égetni — könyörögtem neki. — Ez, kérem, az ön magánügye — mondta udvariasan és gyorsan belém rúgott, hogy egyenesen az inkvizíció karjaiba estem. — Kérem, én gyűlölöm a nácikat és ezek most üldöznek engem... Segítsen rajtam. Nemcsak az én életemről van szó — mondtam suttogva az ablaka alatt... — Mit gondol maga rólam? Nem szoká­som beleavatkozni más ügyei- be... Ha maga is igy tenne, I *9 fiatalember, most nem kellene Ab m menekülnie — szólt, s odacsuk­ta a két kezem az ablakhoz... A minap találkoztam vele és megkértem, jönne el segíteni, mert fel kell állítani egy űrhajóállomást, ahonnan a Venusra indul­nak az űrhajók, húszezer kisautót hozván vissza... Oldjuk már meg végre ezt az autó­kérdést — tettem hozzá. Felháborodottan tiltakozott, mit képzelek én róla, ő nem üti bele az orrát más dolgába, tudja, mi a kötelessége, azt megteszi, tegye meg más is ... Tegnap megjöttek a kisautók a Venusról. Ott állt az első sorban és neandervölgyi érde­meire hivatkozva, legelsőnek akart kisautót kapni. Amikor elküldtem a jó neandervölgy- be, önző disznónak nevezett, akinek semmi érzéke sincs mások ügyei, gondjai, bajai iránt és elegánsan szemen köpött... Amikor türtőztetve magam, udvariasan megkértem, legyen szíves letörölni, felhábo­rodottan tiltakozott: — Mit képzel maga rólam... Más arcához nyúlkáljak... A saját arca, kérem, a saját magánügye — szólt és gyorsan beugrott egy kisautóba... (egri) DG A Heves megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalatnak van egy kis ajándékboltja a strandfürdőben és meg kell mondani őszintén, igen ügyes­nek látszik a vezetője. Azon­ban ez nem elegendő! Nem volt szinte semmi sem kapható a kis árudában, amit kerestek sűrű sorokban a vasárnapi vásárlók! Már 10 órakor nem volt egy csepp napolaj és egyetlen doboz arckrém szo- morkodott csak a pulton. Állí­tólag az egyik háztartási bolt­ba, ahonnan feltöltik az árudát, még pénteken sem jöttek meg ezek a keresett cikkek, — de vajon miért nem volt megvaló­sítható az, hogy más üzletből, például a Széchenyi utcai illat- szertárból kapjon árut a kis bolt. Csak tetézte a vásárlók bosszúságát, hogy hiánycikk volt a gumilabda, a gumisapka,- a gumicipő, a gümiszandál, az úszóöv is. De bezzeg volt bő­ven az árudában, senki által nem keresett kerámiaáru, kis vázák és szobrocskák. Az öreg platánfa alatt áll az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat büféautója. Ez bizony kevés, nagyon kevésnek bizo­nyult már az első nagyforgal­mú vasárnap is a forgalom ki­elégítésére. Hosszú-hosszú so­rokban, félórákat kellett vára­kozni 1—1 pohár tejre, felvá­gottra, vagy édességre. Ugyan­akkor ott áll mellette egy tel­jesen üres kis pavilon, melyet — helytelenül — raktárnak használ a vállalat. Vajon az óriási forgalmú vasárnapi na­pokon miért nem árusítanak ott is. ★ Igen sok egri háziasszony és sok turista bosszankodott az elmúlt szombaton délelőtt, amikor tejet kívánt vásárolni. Azt közölték a tejivók eladói, hogy csak egészen kevés meny- nyiséget kaptak a Tejipari Vál­lalat egri telepéről. A háziasz- szonyok üres kannákkal sza­ladgáltak ide-oda, erdmény nélkül szombaton délelőtt. Sok turista pedig, kedélyállapota szerint enyhébben, vagy erő­sebben kifakadt, amikor 1—1 pohár jó, üdítő tejjel akarta enyhíteni szomj át, de azt a le­hangoló választ kapta, hogy „nincs tej!” ★ A közelmúltban borzalmas, halálos kimenetelű szerencsét­lenség történt a Vörösmarty utcán, egy ott megejtett, sza­bálytalan fékpróba nyomán. A közelmúltban a Szovjethadse­reg utcai lakosok hívták fel a figyelmünket arra, hogy az em­lített utcában tartják a Klapka György utca 4. számú AKÖV- telep egyes gépjárműi bejárató próbáikat és ott próbálják ki járműveik fékjeit is. Az úttesten, mikor kint jár­tunk, ott árulkodnak a hosszú féknyomok! Több lakóval be­széltünk, akik elmondták, hogy sokszor szinte borzalommal tölti el őket a meglehetősen sebesen haladó gépjárművek hirtelen fékezése keltette ve­szély. Efféle fékpróbákat lakott területen kívül ejtsenek meg a gépjárművezetők, akik pedig a Szovjethadsereg útján teszik meg, azokra sújtson kemény kézzel le a közlekedésrendé­szet. ★ A Népkert játszótere a vá­ros egyik legnagyobb forgalmú helye, amelyet előszeretettel keres fel a gyermeksereg. Azt panaszolták a szülők az utóbbi időkben, hogy a játszótéren ke­resztül hatalmas teherautók szoktak közlekedni, amelyek­nek gumijai mély gödröt is vájtak már a talajban, mely­ben már pocsolya is keletke­zett. Utána jártunk a dolog­nak és megtudtuk, hogy a népkerti sörözőbe járó teher­gépkocsik hajtanak keresztül a játszótéren, holott azt megke­rülve kellene közlekedniök. Amellett, hogy esetleg baleseti veszélyt jelentenek ezek a te­herautók a játszótér gyermekei részére, de tönkretették a Nép­kert ezen részének útjait is. Le­het, hogy ezeknek a gépjármű- vezetőknek a gyermekei nem a Népkertbe járnak játszani, de akkor sem hajthatnak ke­resztül a játszótéren — büntet­lenül! Sugár István CSAJKOVSZKIJ 1 ü =T Y 2112 211210 1211 1212 211213 H ISI14 15 sjg| ajg '6 21121L 17 *« Sfli 19 20 Í2H2!21 2112 22 | 23 24 516 25 26 U1227 28 29 SIS 30 ■Ili31 1 SIS" 33 2ilS34 ■112 | ^ m 36 2112 37 126 211238 2112 39 511240 211241 42 aií|43 44 2112 45 16 X 47 48 2112149 50 2112 51 211252 1 53 54 55 2112 56 2ii2 r )58 Sj|| 59 511260 ISIS“ 62 | 63 SIIS B M 211264 12 65 66 íllS" 2112! L ó 2112 U EI| VÍZSZINTES: 1. Születési helye. 4. Itt halt meg 1893. december 25-én. 10. A Duna jobb oldali mellékfolyója, ll. Nöl becenév. 12. IAR. 14. (Za­laegerszegi sportegylet). 17. AO. 19. Magánhangzó nélküli rézlap. 21. Asztalitenisz-bajnokunk. 22. Olasz névelő. 23. Nem szép. 25. Tolna megyei nagyközség. 27. Zenei félhang. 28. Almafajta. 30. Francia női név. 31. Ragadozó ál­lat. 32. Női becenév. 34. ZYB. 35. Egymást előző betűk az ábécében. 36. Folyó a Szovjetunióban. 37. Nem mozog. 38. ... de Janeiro. 39. Betett vet. 40. AJA. 41. Török méltóság. 42. SLE. 45. Terület- mérték i* (kb. 1000 négyzetöl). 47. Angolul: fegyelmezés. 49. Lengyel város. 51. Görög betű. 52. Vörös­marty lírai színjátékénak egyik címszereplője. 54. LIÁ. Kereske­delmi vállalat rövidítése. 56. Kes­keny sáv. 57. Folyó Ázsiában. 59. RG. 60. ... Károly (1867-től 1940-ig) erdőmérnök, a természet- védelmi törvény megalkotója, az MTA tagja volt. 61. Békahalat! 64. ITL. 65. Időszak, korszak. 67. A Tisza baloldali mellékfolyója. FÜGGŐLEGES: 1. Egyik szimfonikus költemé­nyének és zongorára irt hangver­senydarabjának címe. 2. Ennyi opera szerzője Csajkovszkij. 3. Hí­res magyar nyomdász. 4. A Lu* dolf-féle szám. 5. Fejfafelirat. 6. Személyes névmás. 7. Alarm! 8. Ilyen terem az állomáson van. 9. Nem használ. 13. Sokat tartózko­dott ebben az országban Csaj­kovszkij. 15. Lendület, lelkesedés. 16. Helyhatározó. 18. Franciául: igén. 20. Angolul: kérem (fon.) 21. Határállomásunk. 22. A Turandot rabszolgalánya. 24. Jassz nyelven: nem megfelelő. 26. Csajkovszkij örökbecsű operája. 27. Jordániái váltópénz. 29. Európai állam. 31. Csajkovszkij egyik szimfóniája, 33. Női becenév. 35. Város Jugosz­láviában. 40. Sómérték Bombay- ben. 41. Ékezettel: az esővíz leve­zetésére szolgál. 42. Moszat. 44. Szélhárfa. 46. Lásd függőleges 9. szám. 47. ... Ali, török hadvezér a XVIII. században. 48. Togo fő­városa. 50. Neked, németül. 52. Ámíts. 53. Konzervatóriumában tanult Csajkovszkij. 55. Egyik szimfonikus költeményének címe. 55. Németalföldi államférfi és költő. (1577—1660). 58. Az emberi­ség kétötöd részének fő táplálé­ka. 60. Kérdő névmás. 61. Görö­gül: három. 63. Hajórész. 65. Élet­működést fejt ki. 66. Azonos ma­gánhangzók. Beküldendők a vastag betűkkel szedett sorok megfejtései, a kővetkező hét csütörtökéig. A megfejtők között könyveket sorsolunk ki. Az elmúlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: Sopiana Gépgyár, Tettye, Zsolnay, Tudományegyetem, Pécsi Hőerő­mű, Uránbányászat, Misinatető. A szerencse dr. Gyulavári Endréné egri, Radnai György gyöngyösi és dr. Rácz László füzesabonyi megfejtőinknek kedvezett. A könyvjutalmat pos­tán küldjük el. Négyhetes pályázatunk helyes megfejtése: Psalmus Hun- garicus, A reményhez, MOKAN-komité, Gáz! Khasim dzsá­mija. A kávéfőzőt, amelyet postán küldünk cimére, Kovács László, Recsk, Hunyadi utca 91. sz alatti lakos nyerte. vJ ß úíiMidís uHmméMí 5 . ... — ........................ .....: . BÉ CS: VIT, 1959 A VII. Világifjúsági Találkozót Giuseppe Balzamo, az olasz szocialista ifjúság képvise­lője nyitotta meg. A nemzetközi VIT-bizott- ság nevében üdvözölte a stadionban megje­lent küldötteket és vendégeket. Beszédében hangsúlyozta, hogy 120 ország ifjai és leá­nyai jelentek meg Bécsben, hogy országuk fiatalsága képviseletében részt vegyenek a hagyományos nemzetközi ifjúsági ünnepen. A VII. Világifjúsági Találkozó színhelye most egy nyugati fővárosban van — mondta Bal­zamo —, ez azt jelenti, hogy a VIT szelleme gyökeret ver a világ minden részében és egyetemes átfogó jelentőségű lett. Balzamo felolvasta Raab osztrák kancel­lárnak, Tito jugoszláv elnöknek, a nepáli ki­rálynak, s több más közéleti személyiségnek, valamint társadalmi személynek a VIT rész­vevőihez intézett üdvözletét. Ezután az öt kontinens képviselői: Mara- gono (Indonézia), Alvarez (Kuba), Kan AU Bokar (Nyugat-Afrika) és Ross Calcott (Ausztrália) mondottak rövid üdvözlő beszé­det Ázsia, Amerika, Afrika és Ausztrália ne­vében. Az európai fiatalság nevében Roma- novszkij szovjet küldött üdvözölte a világ minden részéből Bécsbe gyűlt küldötteket, majd felolvasta Nyikita Hruscsovnak, a szov­jet kormány elnökének üdvözlő levelét: „Szívélyes üdvözletemet küldöm a Bécs­ben összegyűlt VII. VIT részvevőinek. Na­gyon szép dolog, hogy a különböző országok ifjúságának és különböző politikai nézetek- tiek képviselői összejönnek, hogy nyomatékot idjanak a békés élet és barátság iránti forró Vágyuknak, és tiszteletüket fejezzék ki a kü­lönböző országok és népek hagyományai Iránt. A világ ifjúságát köszöntőm az önök személyében és sikert kívánok, hogy az anyagi és szellemi javak növekedjenek és gyarapodjanak. Ékesítsék földjüket munká­juk és tehetségük eredményeivel. A jövő a fiatal nemzedéké. A jóakaratú emberek a békés együttélés elveinek diadalát kívánják, az emberiség megváltását a háború rémségei­től, azt kívánják, hogy az ifjúság egész ere­jét, és minden képességét békében, az embe­riség üdvére és haladására használja fel. Tel­jes szívből kívánom a VII. VIT-nek, vala­mennyi részvevőjének és küldöttének, hogy sikert érjen el azoknak a nemes céloknak a megvalósításában, amelyeket maga elé tűzött.” Hruscsov, üzenetét az ünnepségen jelen­levők percekig tartó viharos tapssal fogadták. Ezután Hálupke, az osztrák szövetségi kancellári hivatal vezetője és Slavik Bécs al­polgármestere üdvözölte a fiatalságot. Az ünnepség befejeztével Balzamo meg- nyitottnak nyilvánította a VII. Világifjúsági Találkozót. Ezután harsonaszóra felvonták az öt kontinens fiatalságának barátságát jelké­pező, VIT-jelvényes óriási fehér zászlót. Rövid szünet után Strauss Kék Duna ke- rlngőjét több nép if júságának képviselőt adták elő. A nézőközönség hatalmas lelkesedéssel fogadta a kedvenc szám művészi előadását. Ezután argentínai, szovjet, iraki, lengyel és osztrák tánccsoportok mutattak be népi táncokat, majd csehszlovák sportolók na­gyobb csoportja gyönyörű mutatványokkal szórakoztatta a közönséget. Amikor leszállt az este, a stadion felett ismét kigyulladtak a tűzijáték fényei. (Heves megyei Népújság, 1959. júl. 28.) ... Nagyon sok emlékem, él­ményem maradt a bécsi VIT- ről — emlékezik Misi Sándor, a KISZ megyei bizottságának titkára. Sétáltunk s nyomunk­ba szegődött néhány disszi- dens. Túl sok jelentőséget nem tulajdonítottunk neki, hiszen Bécsben voltunk és 1959-ben. Többségük hamar lelépett, mert zátonyra futottak az agi- tációjukkal. Az egyik azonban motorkerékpárral állandóan követte karavánunkat. Amo­lyan toprongyos, mosdatlan, borotválatlan figura volt. Min­denáron beszélgetést kezdemé­nyezett, többek között azt kezdte fejtegetni, hogy nálunk, Magyarországon, milyen drá­gák a lakások, de itt, ahol most ő „hazát” talált, egy modem két szoba, összkomfortos lakás bére mindössze 250—400 schil­ling között van. A mulatságnak Rátonyi Ró­bert vetett véget, akit a mi kedves Robinknak hívtunk — mindannyian nagyon megsze­rettünk a tíz nap alatt. Ráto- ryi, a maga közvetlen modorá­ban, megveregette dissziden- sünk vállát: „Mondd apuskám, láttál te már egyáltalában mo­dem kétszobás lakást? Nem hi­szem, ezt mindjárt látjuk raj­tad, hiszen olyan mosdatlan vagy, kiskomám, s ugyanaz a zakó van rajtad, amelyikben otthonról megpucoltál! Nézz csak ránk, valamennyien mi­lyen fessek, csinosak vagyunk, egészségesek és jól tápláltak. Ha a pénz, amit itt mutogat­tál, a tiéd, akkor menj szépen és öltözz fel, s keress máshol szerencsét.’1 A mi „jóakarónk” úgy som- fordált el, mint a lopáson csí­Osztrák fiú — magyar lány jelvénycseréje pett kutya. Hát így esett a mi esetünk a nyugati fővárosban valamikori honfitársunkkal. Egész röviden hadd mondjak el még egy kedves élménye­met, amikor a francia fiatalok­kal találkoztunk, ök hívtak meg bennünket. Már érkezé­sünkkor ott volt néhány afri­kai és más égtáj beli fiatal, így valóságos nemzetközi találko­zón vettünk részt. Csakhamar előkerültek táskáinkból a jó­kedvre derítő tüzes, magyar borok, s a beszélgetés feloldó­dott. Egy lyoni kislány azt kér­dezte tőlem, igaz-e, hogy ná­lunk mindenki egyforma ruhá­ban jár? Ezen ’jót derültünk, aztán komoly beszélgetésbe merülve, még fényképekkel is illusztráltuk, valójában hogyan is élünk mi. Egy ilyen találko­zón a legnagyobb szomorúság az, hogy be kell fejezni. Így volt ez itt is. A vendéglátóink minden marasztalása ellenére, el kellett jönnünk, s ma is eszemben van, hogyan integet­tek hosszú perceken át ken­dőikkel utánunk a kedves fran­cia lányok. Sokat lehetne még beszélni a bécsi VIT-ről, a ta­lálkozásokról — fejezi be az em­lékezést mosolyogva Misi Sándor. mJ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom