Népújság, 1962. július (13. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-08 / 158. szám
NEPCJSAG 1963. július 8., vasárnap Bemutatjuk : A ELMÉLET SZEPTEMBERTŐL GYAKORLAT Ocsovai Józsefet, a rózsaszent- mártoni bánya lakatosát. Papp József brigádjának tagja, elnyerték a szocialista brigád címet és vállalták, hogy a kitüntető cím viseléséhez méltók maradnak. A brigád tagjai, név szerint Ocsovai József is, az anyagmegtakarításban tűntek ki. Az utolsó versenyértékelés szerint öt hónap alatt 210 szalaggörgőt javítottak ki és újításukkal 115 darab szalag zsámolyt alakítottak át. Ocsovai Józsefet megbízható, jó munkásnak ismerik a bányában és falujában. — PÉNTEKEN ülést tartott Hatvanban a Vasutas Szakszervezet Heves megyei Bizottsága. A munkavédelmi bizottság 1962. első félévében végzett munkáját és a kongresszusi verseny tapasztalatai vitatták meg. Több időszerű kérdés megbeszélése után határozatokat hoztak a munka további javítására. *=» AZ ARATÁS gyorsabb lebonyolításának érdekében a Hevesi Állami Gazdaságban szocialista versenyt szerveztek a kombájnosok egymás között. A verseny első helyezett munkacsapata 5, a második három, és a harmadik pedig 1000 forint jutalomban részesül majd a gazdaság vezetőségétől. t*i ll\IHA£' • AA CJ S O » ‘ Ecséden este 8 órakor: Egy pohár víz Egeríarmoson este 8 órakor: Gyertyái énykeringő — Látod? Most én leszek az ökör — mutatja minden kommentár nélkül Lukács Szil vesztemé, nagyrédei nevelő, a hullámpapírból készült álarcot. Egy pillanatra elakadt a szavam, s egyszeribe felcsattant körülöttem a jól értesültek nevetése. Így derült fény arra, hogy a kéthetes bábcso- port-vezetőképző tanfolyam vizsgaelőadásának kulisszatitkaiba keveredtem bele, ahol a feladatok nemcsak a szerepekre, hanem a maskarák elkészítésére is vonatkoznak, így került kapcsolatba rédei ismerősöm a híres állatfajtával. De hogy komolyra fordítsam a szót, megelégedéssel hallgattam Karcsák Margitnak, a Népművelési Intézet munkatársának — aki egyébként a csoport vezetője — elismerő szavait. — Bár kezdők, mégis kitűnő felkészültségről, s ami ennél is fontosabb, nagy ügyszeretetről tesznek tanúságot nap mint nap a hallgatók. Felismerték a bábmozgalom jelentőségét, s ehhez alakítják a sajátos kifejezésük eszközeit is. — Pedagógus munkánkban nagy segítséget jelent a bábszakkör, hiszen olyan gyerekeket is be tudtunk vonni, akik félénkek, vagy testi fogyatékosságuk miatt egyébként nem szerepelhetnének — kapcsolódik a beszélgetésbe Homonnai Albertné, aki Komlón nagyszerű csoportot vezet. ★ A másik teremben cigaretta- füst és nagy csend fogad. Nincs itt senki. Keresésükre indulok, mert az ajtón ott a felirat: SZÍNJÁTSZÓK. Schillinger Attilánál, a Népművelési Tanácsadó vezetőjénél tudom meg, hogy kár a fáradságért e pillanatban, mert nincs az épületben a 23 főt számláló csoport. — A mai óra anyaga sminkelés volt, s mivel a szálláshelyükön van csak mosdási, lemosási lehetőség, így a színjátszó szakkör vezetők nem tartózkodnak az épületben, összesen 23-an vesznek részt ezen a kéthetes továbbképzésen, s ebből 16 hallgató hároméves tanulása után most vizsgát is tesz — mondja. ★ A kamagyklubban nagyon kevesen vannak. Egy nyáron sem lehet megvalósítani azt a rendet, hogy egy pedagógus egyszerre csak egy lovat üljön. Most, amikor a létszámra vonatkozóan megjegyzést tettem, Korsós Nándor igazolta a szavaimat. — Sokán igazgatói és egyéb továbbképzésen vannak, de mi tulajdonképpen harmincán vagyunk. Tulajdonképpen! De az igazság az, hogy mindössze nyolcán hallgatják Rezessy László tanszékvezető tanár értékes előadását az úttörő zenekarokról. A többiek nem hallották az énektanításra vonatkozó nagyon fontos elképzelést: — Ne hagyják a kartársak, hogy a magyar zene és kórusművészet fái eltakarják a világ zeneerdejét! — mondotta Rezessy László. S amikor ismét eljön a fesztivál, az új zenei bemutató, akkor jönnek rá a karnagyok, hogy bizony, az előadások nem hiába hangzanak el, s a továbbképzéseket sem kirakatnak rendezi a művelődésügyi osztály. Mindössze nyolcán ülnek itt szemben az előadóval és mind olyanok, akiket a társadalmi megmozdulásokról kórusaik, zenekaraik révén jól ismerünk. S a többi? — objektív ok miatt távol! ★ A kultúrház tornatermében Tárnái Ilona, a Népművelési Intézet külső munkatársa, pattogó magyar ritmust, az üveges tánc ütemét diktálja. Sok hallgató van. Ez a legnépesebb tanfolyam. Negyven pedagógus és művészeti csoport- vezető ismerkedik, most már harmadik éve a magyar néptánc-tanítás rejtelmeivel. A tánctörténet, táncírás-olvasás, általános művészeti előadás egészíti ki ezt az utolsó kéthetes zárótanfolyamot. — Egyre biztosabbak vagyunk a dolgunkban — mondja Vörösmarty Ildikó, a gyöngyösi Művelődési Ház művészeti előadója — enélkül ma már nem boldogulnánk, mert nem egyszer előfordul, hogy a tánccsoport tagjai is ismerik a népi tánc szakmai rejtelmeit és jaj az előadónak, ha nem ért jobban hozzá, mint ők! ★ És benn a kultúrházban folyik az éneklés, a tánc, ismerkednek az előadások anyagával a hallgatók, hogy ami ma még elmélet, holnap, a következő népművelési esztendőben már gyakorlat legyen. Minden körülmény biztosított azok számára, akik a nyári szabadságukból szívesen áldoznak arra, hogy a falu általános művészeti kultúráját megteremtsék, hogy csoportjaikkal elismerést vívjanak ki a közönségtől, akik ünnepi szórakoztatást várnak tőlük. Nagyobb részt pedagógusok vállalkoztak erre a tanfolyamra, s ez érthető is, hiszen legközelebb állnak a gyermekekhez, az ifjúsághoz, munkájukhoz tartozik a nevelés, a szervezés, s ha ehhez megfelelő alapot kapnak, átfogó ismeretet szereznek, akkor biztosított a jó munka! Cs. Ádám Éva Percy Bysshe Shelley 1962. JÜLIUS 8., VASÁRNAP: ERZSÉBET 140 évvel ezelőtt, 1822. július 8-án halt meg PERCY BYSSHE SHELLEY angol költő. Nagy formaművészettel megírt, merész képekkel teli soraival örök harcban állt az istenhittel és harcolt a zsarnokság ellen (A megláncolt Prométheusz — 1818). Ateista nézetei miatt nazáját el Kellett hagynia. Rajongó szabadság- szeretete Petőfit is megihlette, több költeményét fordította magyarra. Rövid, regényes életéről Maurois: Ariel c. műve szól. Lírájának gyöngyszemeit az ódái alkotják. Óda a nyugati szélhez című verséből idézünk: Holt szellemem a tér ölén sodord, tört lombként, melyből sarjad újra más! S dalom égő zenéjét messzi hordd, mint oltatlan tűzhelyről a parázs röpül, óh szórd szét, hol csak ember él! Ajkam szavából prófétás varázs kürtöljön az alvóknak! Óh, te Szél, késhet a Tavasz, ha már itt a Tél? 95 évvel ezelőtt, 1867-ben e napon született KÄTHE KOLL- WITZ német grafikusnő. Műveivel a proletariátust mint szenvedő tömeget, forradalmi lendülettel ábrázolta (Takácsok lázadása — 1894—1898 című sorozata). Monumentális alkotását, a Parasztháború c. ciklust 1902-ben kezdte el. A proletariátus erejét, megalázottságában is, kiválóan ábrázolja a Proletárok — (1925) c. műve. Kollwitz az egyik legjelentősebb szocialista művész, akinek működése jelentősen segítette a proletariátus harcát. Qejgj^Z£tlüx.dMvdbSi — Kielégítettem a lányomat, úgy, ahogy a szegénységünkből telt. Két asszony beszélget mellettem, s akaratlanul is figyelem, milyen ma egy szegény lány kelengyéje. „Kapott a lelkem egy hálószobát, konyha bútorra már' nem telt. Adtam neki két dunnát, négy nagypámát, meg két kicsit, meg a huzatokat. Hiába, keveset keres az apja. És a lagzira is kellett. Szombaton este volt a lakodalom, de vasárnap este még mindig ott voltak. El is fogyott minden...” Mozik műsora EGRI VÖRÖS CSILLAG 8—9: Kis értet kastély Spessartban EGRI KERTMOZI 8—9: Nagyravágyó asszony EGRI BEKE 8— 9: Fehér éjszakák GYÖNGYÖSI PUSKIN 8:-án: Húsz évre egymástól 9- én: A nagy érettségi GYÖNGYÖSI SZABADSÁG 8—9: Béklyók HATVANI VÖRÖS CSILLAG 8—9: A három testőr HATVANI KOSSUTH 8-án: Nem ér a nevem HEVES 8: Vadállatok a fedélzeten 9: A torpedó visszalő PÉTERVASARA 8-án: Az utolsó tanú FÜZESABONY 8- án: Szurkolók lesen 9- én: Fiatalok voltunk Megnyugodva léptem aróbb. Ha ott tartunk, hogy a szegénylánynak ennyi jut, nem is lehet nagy a szegénység. Megnyugodva léptem arébb. Nincs is olyan rossz dolgunk, ha a szegény lányok lagzijára, kelengyéjére „csak” ennyi telik. ★ Tegye ki az újságba... erről írjon, ez biztos érdekel mindenkit ... de sokszor állítják meg az újságírót az ismerősök Ilyen és ehhez hasonló szavakkal. Ilyen bevezetéssel meséltek már történetet asszonyok és férfiak, idősek és fiatalok. Sőt a napokban a legfiatalabbak közül került ki az egyik „ügyfelem”. — Tessék mondani, igazán a szerkesztőségbe tetszik dolgozni? — állt elém a házból a pöttömnyi Marika. — Igen. — És újságot tetszik írni? — Igen. — Akkor tessék már rólunk is írni — csillan meg a vágy a szemében. — Tessék megírni, hogy mi a Magdival úgy szeretjük egymást, mintha testvérek lennénk. És úgy tessék megírni, hogy azokba az újságokba is benne legyen, amit ebbe a házba hoz a postás bácsi ... Hm ... ilyenkor látja az ember, milyen nagy dolog, ha var lakiról ír az újság. Még az óvodások is tudják... ★ Könyörög a két lány: „Anyu, itt a cirkusz, hadd nézzük meg!” Ilyen nem volt még, bolgár cirkusz... Látod, tavaly sem mentünk el, pedig megígérted ... Mondják, milyen édesek a kiskutyák... A medvéket is szeretnénk látni... Medvét még nem láttunk szerepelni... És most iskola sincs, másnap alkatunk... Holnap kitakarítjuk az egész lakást, ragyogni fog minden... És félni sem fogunk, hazafelé ... olyan sokan jönnek a Népkerten keresztül... nem lesz nekünk sem semmi bajunk. Nyugodtan elengedhetsz bennünket, nagyon vigyázunk ma gunkra... És légy nyugodt, nem fogadunk el édességet idegentől...! —dedk-r IRTA ÖNODVARI Egy bécsi mulatóban A z este és az éjszaka kő- " zött elmosódott az átmenet A sötétség észrevétlenül telepedett rá a városra. Sűrű köd gomoiygott a házak felett, tenely elől sietve zárkóztak be az emberek. A gyéren világított utcák tompán fénylő aszfaltján a járművek csak lépésben közlekedhettek; behatolta köd minden zugba, az átláthatatlan, opálszerű szürkeséget az üzletek színes neonreklámjai 1 sem törték meg. A fojtogató, nehéz pára hideg közegként töltötte ki az épületek közötti térséget. A hőmérő higanyszála rohamosan süllyedt, estére már dermesztővé vált a hideg: az Alpok felől újabb fagyhullám sepert végig a tájon, csontkeménnyé fagyott a föld. Olykor szél rázta meg az útmenti fákat, amelyeknek ágairól — mintha apró karácsonyi ezüst- csengetyűk muzsikáltak volna — zizegve, csengve hullt alá a teuzmara. Karácsony másnapja volt. fees az osztrák főváros zajosan élte a maga világvárosi életét. A fontos nemzetközi útvonalak, Kelet és Nyugat vasúti csomópontjára, a főpálya- udvarra egymás után érkeztek a tartományokból a hosszú szerelvények, amelyek ontották a fővárosba igyekvő turistákat, külföldieket, munkásokat és jólöltözött úriembereket. — Vonat érkezik Salzburgból ... Grazból... Linzből — ismételte szüntelen a hangosbemondó, miközben a pályaudvar előtti téren hullámzott az embertöoneg. A villamosok, autóbuszok és a tovasuhanó taxik körforgalma egy percre sem szünetéit, sőt megélénkült, ha a megafon újabb vonat érkezését jelezte. Az állomás előtt egymást érték a kocsik: lótás-futás mindenütt, kiabálás, zavaros lárma, amelybe német, angol, francia szavak vegyültek. Mindenki rohant, az emberek sietve húzódtak be a hideg elől a jólfűtött szállodákba, meleg lakásokba, pára- és alkoholgőzös vendéglőkbe, ahol dermedt ujjaikat kéjesen megmelengethették a forró teáscsésze oldalán. ★ Este, nem sokkal hét óra után, magas, barna férfi telepedett le a Royal-kávéház egyik sarokasztalánál. Szürke, egysoros öltönyt viselt, mindazonáltal messzire kirítt a törzsvendégek közül, akik többnyire sötét ruhában ültek az asztaloknál. Amikor belépett, fekete csontkeretes szemüvegét pára lepte be: zsebkendőjével gondosan megtörölgette. Testtartása és mozdulatai, amikor szemüvegét ismét feltette, elárulták, hogy keres valakit. Pár pillanatig mozdulatlanul állt az ajtóban és csalódottan hordta körbe tekintetét a színes lampionokkal díszített termen. A kávézó vendégserege sokféle nemzetiségű emberből tevődött össze: bécsiek, tiroli sportolók, vékonypénzű disszi- dens magyarok, kéteshírű nők, amerikai és nyugatnémet turisták iddogálitak és hangosan beszélgettek az asztaloknál. Bábeli hangzavar volt, amelyben a tiroli sportolók vitték a prímet. Fellehetőén a második pohárnál^ a jókedv poharánál tartattak már, mert egymást biztatva múlták felül énekükkel az agyonsanyargatott Wurlitzert, amely talán századszor recsegte el ezen a napon a népszerű slágert: „Ich liebe dich .. Az amerikai turisták asztala mellett élemedett korú, őszhajú francia öregúr ült. Előtte üres gines poharak sorakoztak, s magában mámorosán rnono- logizált: — Ella va avoir une vie heu- reuse... ella va avoir íme vie heureuse... Frakkos pincér haladt él nesztelenül mellette. A francia sasszeme azonnal lecsapott rá és megállította: seperte félre az üres poharakat. — Atil oübüié les mots francais? A jelenet nem keltett nagy feltűnést. A pincér mosolyogva faképnél hagyta és intett egy arra haladó inasnak, hogy szedje össze az asztal alá hullott pohárszilánkokat. A bejárat mellett két magyar lány ült. Coca-Colát szűrésűitek. Már félórája figyelték a részeg franciát. A pohárcsörgésre ismét felkapták a fejüket. Egymásra néztek, majd a franciára, s magukat kelletve küldték feléje szerelmes tekintetüket. Egyelőre azonban sem a francia, sem a többi vendé— lei on parle francais? A pincér hajlongva mutogatta, hogy a kérdést nem értette. Az italtól megmámorosodott francia elvörösödve ütött az asztalra és heves mozdulattal gek nem vették észre őket. Anna és a bécsi alvilágban Szöszi néven ismert szőke barátnője, Klári egy éjjeli mulatóhely alkalmazottai, akik a nyugati propagandától meg részegülve, az ellenforradalom utolsó napjaiban disszidáltak. Azóta kiábrándultán becsapják önmagukat is, amikor mind a ketten havonta hazudjak a Magyarországra küldött levelekben: „Jó állásom van egy bécsi textilkereskedőnél,, aki üzleti ügyben rendszeresen utazgat. Megígérte, hogy engem is magával visz, most éppen az autóvezetést tanulom ... Megtakarított pénzemből haza- küldhetnék, ha a magyar bank kifizetné...” Jólesik néha nekik is eláb* rándonzi ezen a hazugságszülte mesén, hiszen a valóságban közönséges kerítők. Ha a Royal- ban, vagy máshol szerzett pénzes gavallér már eleget ivott, és a keze az asztal alá téved, a fülébe duruzsolják kedvesen: „Ügy lesz drágám, de előbb mulassunk egyet a .Holdfény- bárban...” A bár tulajdonosnője ellátást és némi százalékot ad minden új vendégért. A részeg francia néhányszor elfogta a magát kellető Anna pillantását, barátságosan visz- szamosolygott, de nem intett neki, hogy üljön az asztalá- hozi — Je n’ amié pás les filettes flattenses... — morogta és újságjába mélyedt. Anna gúnyolódva biggyesztette el a száját. — Disznó! — tör ki belőle magyarul, bár nem értette, mit mondott a francia. — Trotyli! — sziszegte Klári és tüntetőén az ajtó felé fordult. A szürkeruhás, magas férfi ekkor haladt él az asztaluM előtt. (Folytatjuk.) I
