Népújság, 1962. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-01 / 152. szám

1962. július 1., vasárnap NßPCJSAG 5 A Hunsche-per margójára 1962. június 18 óta folyik a majnai Frankfurtban dr. Hunsche Otto, egykori SS Hauptsturmführer pere. A lapok már többször is megírták és a rádió is részle­tesen beszámolt róla, hogy ki is volt ez az ember. Ezért mi bizonyos részletességről, leg­alábbis ami a múltját illeti, eltekintünk. Csupán nagy vo­nalakban ismertetjük fasiszta, emberiség-ellenes tevékenysé­gét, hogy helyünk és időnk maradjon a jelen ismertetésé­re. Ügyvédként kezdte. Nemso­kára a náci párt segítségével a birodalmi biztonsági főhiva­tal 4. osztályának kormányfő­tanácsosa lett. Természetesen megtartotta SS katonai rang­ját is, de szeretett civilben járni, halk, finom úriember­nek feltűnni. Ez a finom úri­ember először 1943 júliusában jött Magyarországra, egy né­met jogáskküldöttség vezető­jeként. Vizsgálatuk tárgya és témá'a igen sajátos volt. Azt tanulmányozták, hogy Magyar- ország közigazgatásában meny­nyi zsidó származású szakem­ber működik és mennyit küld­tek már el. 1944-ben a náci megszállás után közvetlenül jött újra Magyarországra, mint a Son- derkomando jogtanácsosa, Eichmann helyettese. 1945 elején, amikor a nép­bírósági tárgyalások megkez­dődtek, a Magyar Népügyész­ség körözést adott ki ellene a megmenekült áldozatok, vala­mint a többi tanúk vallomásai alapján. Természetesen, Hun­sche ekkor már régen Német­országban élt, s az elrabolt kincsekből gyönyörű villát építtetett és jól menő ügyvédi irodát nyitott, majd a háborús bűnösök egyik leghíresebb vé­dőié lett. Nézzük közelebbről: mit tett Magyarországon 1944-ben? Először is, mint a Sonder- komandó jogtanácsosa, min­den zsidótörvényt, vagy zsidó­ság elleni rendeletet felülbí­rált, jóváhagyott. Jellemző, hogy amikor a Svéd Királyság a Vöröske­reszt segítségével a gyermeke­ket, az asszonyokat és az öreg­embereket meg akarta mente­ni, Otto Hunsche azt írta az aktákra, amelyet neki bemu­tattak, hogy: tiltakozom! E til­takozás konkrét eredménye: több ezer ártatlan, védtelen ember halála. Egy szemtanú mondja el, hogy Kistarcsán (1944 július) a deportáltak vagonírozását leállította azzal, hogy minden személyi okmányt és levelet meg kell semmisíteni. Ezzel mintegy jogi halál következik be — tanította a körülötte ál­ló magyar fasiszta pribékeket. De a magyarországi zsidó- törvények „lektora” — végté­re is Eichmann jogügyi he­lyettese volt, akinek nem csu­pán az az 1200 deportált nyom­ja a lelkét, akikről és ameny- nyiről eddig írtak lapjaink. Hiszen Magyarországról közel 600 000 zsidó származású em­bert vittek el elpusztítani, Eichmann vezénylete alatt s erről ne tudna közvetlen he­lyettese, Otto Hunsche? Eh­hez neki, a fasiszta helytartó főjogászának nem volna sem­mi köze. Ki hiszi ezt el? Le­het, hogy a nyugatnémet bí­róság a majnai Frankfurtban. Hunsche most társaihoz ha­sonlóan a bíróság előtt azt vallotta, hogy ő nem tudott az auschwitzi gázkamrákról. Al­jas cinizmus, de félő, hogy odaát elhiszik neki. Mire ala­pozzuk ezt a kijelentést? Nézzük a per előzményeit. Hunsche 1945 óta legálisan, álnév nélkül élt hazájában, Datteln-ben. Mint említettük, nem is csupán szürke polgár­ként, hiszen mint védőügyvéd, neve naponként szerepelt a bí­róság, rendőrség előtt, még többet az újságokban. Eddig legalább 200 olyan, a fasizmus borzalmait és rém­tetteit leleplező könyv jelent meg Európában, amelyben a neve Eichmann mellett szere­pelt. Letartóztatása mégis csak 1960-ban, a Jeruzsálemben megtartott Eichmann-per után Pélyen mór az elmúlt héten úgy volt, hogy hozzáfognak az aratáshoz, de az időjárás hi­degebbre fordult, sí így a köz­ségi tanács elnökhelyettesétől kapott értesülésünk szerint a helybeli termelőszövetkezeti tagok úgy határoztak, hogy az aratás megkezdését e hét ele­jére halasztják. Ezek szerint holnap, vagy holnapután lát­nak majd hozzá a munkához. A községbe már megérkezett öt kombájn, ezenkívül két ara­tógép is, amelyek 2555 hold kalászos betakarítását végzik majd el. A hírek szerint a következett be. Ekkor már presztízsből is meg kellett ezt tenniök a nyugatnémeteknek. Mindenesetre ők ezt porhin­tésnek szánhatták, hiszen a vádirat maga is csak töredéke Hunsche bűnlajstromának. Ezen mi nem csodálkozunk, tudjuk jól, hogy a nyügatné- met igazságszolgáltatásban több mint ezer náci bíró mű­ködik, s ebből igen sok Frank­furtban is. Érthető hát ez a huzavona. Azt is tudjuk jól, hogy nem az állam, a bíróság vezetőié az érdem ebben a letartóztatás­ban. A náciellenes erők köve­telésére és nyomására történt meg dr. Otto Hunsche „ügy­véd úr” letartóztatása. Most egy világ antifasiszta tömege várja az ítéletet, s mert látják, hogy az ügy „el- kenés” alatt áll: egyre-másra jelentkeznek a tanúk. Tőlünk, Magyarországról is' már többen jelentkeztek az antifasiszták nemzetközi szer­veinél, s tanúvallomásukkal igyekeznek Hunsche úr emlé­kezetét megjavítani. Tudjuk, hogy a másfél esz­tendeig vizsgálati fogságban tartó szerveknek ma sem sür­gős az ügy, sejtjük: a tárgya­lás pár évnél súlyosabb ítéle­tet aligha hoz. Mégis, helyes, ha a Hunsche-ügy kapcsán is­mét tanul az emberiség és követeli a háborús elvetemült bűnös méltó megbüntetését. Helyes, mert e követelés, amely- sok millió torokból száll együtt, így hangzik: soha töb­bé háborút! Suha Andor helybeli Béke Tsz tagjai kez­dik meg Pélyen az idei ara­tást: 400 holdnyi őszi árpájuk levágásával. A szövetkezetiek már felkészültek az aratásra, de amíg meg nem kezdik^ ad­dig a növényápolási munkával és a takarmány betakarításá­val foglalkoznak. A káli Március 19 Termelő- szövetkezetben — a káli ho- mokan kedden, vagy szerdán reggel kezdik meg az aratást. Száz hold őszi árpa vár levá­gásra, amelyet a Füzesabonyi Gépállomás két kombájnja vé­gez el. A hét első felében kezdik az aratást Pélyen és Kálban Ifibb mint ezer holdon telepítettek szöltiolivár.yoka! megyénk tsz-ei Megyénk borvidékei — el­sősorban Eger és Gyöngyös vi­dékén — ebben az évben 1040 holdon telepítettek már szőlő­oltványokat. Az abasárí Rá­kóczi Termelőszövetkezet pél­dául 100 holdon, a gyöngyös­tar jáni Győzelem Tsz 95 hol­don, a gyöngyössolymosi Mátra Termelőszövetkezet pedig 85 holdon végzett az idén telepí­tést. A kialakított új táblákon már a nagyüzemi gazdálkodás­nak megfelelően, a gépi műve­lésre alkalmas széles sortávol­ságra történt az oltványok te­lepítése. A Mátra alján a már meg­honosodott rizling, hárslevelű és muskotály, Eger környékén pedig a leányka és az ismert vörös bort adó fajták oltvá­nyait telepítették túlnyomó többségben. Az elkövetkezendő években egyre fokozottabb ütemben végzik majd el az Eger és Gyöngyös környéki borvidék szőlőrekomstrukciáját a nagyüzemi gazdálkodásnak megfelelően. * A történet iné„ 1939-ben kezdődött, amikor egy ifjoncot „szőke fürtjei és fio.- talos derűje” alkal­massá tett, hogy Iré­né Wiley szobrásznő modellként használja fel egy fából faragott aranyozott angyalhoz. S ott folytatódik, hogy a Washington Post riporternője most felfedezte a va­tikáni szobrocskát és azt is felfedezte, hogy az angyal — legalább­is, akiről mintázták — nem más, mint Kennedy, az akkori ifjonc, a mai USA• elnök... Angyali gyerek le­hetett John F. Ken­nedy! Bár mint elnök is megőrizte volna sző­ke fürtjeit és fiata­los derűjét. Ámbár most is angyal: a ha­lál angyala, aki gom- bafelhő-szárnyaival csapkod a Karácsony­szigetek felett.., Nem hiszem, hogy Irene Wiley ma mo­dellként használná, amint a térdeplő Szent Teréz fölé haj­lik. (-6) Szeptember 1-től 23-ig Országos Mezőgazdasági kiállítás (Tudósítónk jelenti:) Pénteken délelőtt Keserű János, a földművelésügyi mi­niszter helyettese sajtótájékoz­tatót tartott a szeptember 1. és 23-a között megrendezendő 64. Országos Mezőgazdasági Kiállítás előkészületeivel kap­csolatosan. A miniszterhelyettes beveze­tőben azokról az alapvető vál­tozásokról szólt, amelyek az 1959. évi kiállítás óta történtek a magyar mezőgaz­daságban. Ma a szántóterület több mint 95 százaléka szocia­lista szektorhoz tartozik. Az idei kiállításon a termelés gyors ütemű fejlesztésének eredményeit és lehetőségeit kí­vánják bemutatni. A miniszterhelyettes közölte, hogy a 64. Országos Mezőgaz­dasági Kiállítást az idén 320 ezer négyzetméter területen nyílik meg. A pavilonokat fel­újítják, sőt 5000 négyzetméter alapterülettel új pavilonokat is építenek. Korszerűsítik a par­kokat, több ezer méter új sé­tányt létesítenek és a mező­gazdasági kiállítás területe is minden tekintetben impozán- sabb lesz. A pavilonok közölt a legfontosabb helyet a kemi- zálási pavilon foglalja el. A kiállításon a Szovjetunió tartja a legnagyobb szabású bemutatót. 1400 négyzetméternyi pavi­lonban s kétezer négyzetmé­ternyi szabad területen. A szo­A Bélapátfalvi Cement- és Mészmű pártvezetősége pénte­ken délután ankétra hívta meg a pártszervezetek vezetőit, mű­szakiakat, munkásokat, pár- tonkivülieket, hogy megtár­gyalják, helyesek-e azok a módszerek, amelyeket az üzem kommunistái alkalmaznak a termelés pártellenőrzésénél. Az ankétet Barta Károly, a pártvezetőség egyik tagja nyi­totta meg, majd Sas Kálmán párttitkár bevezető előadásá­ban röviden ismertete azokat cialista országok is részit vesz­nek a mezőgazdasági kiállítá­son, így a Szovjetunió mellett Bulgária, Csehszlovákia, Len­gyelország, Románia, az NDK is bemutatja legújabb ered­ményeit. A szocialista országok mel­lett sok nyugati cég is jelent­kezik a kiállításra, többen, mint bármikor eddig. rt—iá n az eredményeket,, amelyeket a gyár az utóbbi időben elért, 3 amelyekhez jelentősen hozzá­járult a • pártszervezetek gaz­daság szervező, irányító mun­kája is. Felsorolta azokat a hi­bákat is, amelyek még min­dig akadályozzák a mészüzem tervének teljesítését. Az előadást vita követte, amelyen a gyár kommunistái és a pártonkívüli műszakiak őszintén elmondták vélemé­nyüket a termelés pártellenőr­zésével kapcsolatban. Ankét a termelés pártellenőrzéséről „Családi esemény“ a város szélén Interjú egy naposcsibével — Köszönöm, hogy éppen rám esett a választása — csi­pogta tenyeremben a kis sárga pihés csibe, s hirtelen olyan büszke lett, hogy szinte szem­mel láthatóan száradt meg rajta a nedvesség, amely a szü­letés perceinek velejárója. — Igyekszem méltó lenni a biza­lomra, s nemcsak a magam, ha­nem több mint tizenhat és fél ezer társam nevében elmon­dani a keltetőgépben tartózko­dásunk háromhetes tapasztala­tait. — Mindenekelőtt azzal kez­deném, hogy bizalmatlanul ér­keztek meg tojásaink ide, az egri Szövetkezeti Baromfikel­tető Állomásra. Vagy talán' maga nem gyötrődne kétségek között, amikor kikandikálva a ládák résein, meg kell állapí­tania, hogy azon a helyen, ahol a tehergépkocsi fékezett, nyolc hónappal ezelőtt még semmi sem volt, most pedig állítólag az előttünk húzódó vadonatúj épületben mesterkednek majd azon, hogy a tojásokból, mi, csirkék, jöjjünk a világra? — Tizenöt termelőszövetke­zetből verődtünk össze tizen­hatezer hétszázan, még tojás formájában, s mondhatom, hogy lüktető pettyel a sárgánk­ban „hajóztunk be” a nagy tálcákon a vadonatúj gépekbe. — Ránkcsukódtak az ajtók, meleget kezdtünk érezni, majd halk surrogást hallottunk: a le- vegő-keverő lapátok zaja volt az. A három és fél gépegység körül emberek' jártak gyors léptekkel, számtalanszor ellen­őriztek mindent, hogy rendben működnek-e a berendezések, s szavaikat . hallgatva, ijedtünk ám meg csak igazán. Kiderült ugyanis, hogy mi mindannyian „kísérleti csirkék” leszünk, mert az üzemet műszakilag még át sem vették. Jelzem, ez nekem már megérkezésünkkor gyanús volt, mert a nagy csar­tumot. De nem csupán azért, mert telve voltam félelemmel társaimmal együtt, hanem azért is, mert később rá kellett jönnöm, hogy ezen a napon nagyon sokat idegeskedtünk — feleslegesen. A keltetőüzem ugyanis Horváth István igazga­tóval az élén, rendkívül jó szakemberekkel rendelkezik, Vigh Istvánná a lámpázás után a gépekbe rakja a tojásokat. nők teljes hosszában mindenütt akik mindenről a legapróléko- láttunk még festő, szerelő, he- sabb figyelemmel gondoskod- gesztő munkásokat. tak. Többször előfordult pél­— Ez az izgalmas nap volt dául a három hét alatt, hogy június 4. Azt hiszem, örök éle- váratlanul áramszünet futott temre megjegyeztem ezt a dá- be, mégsem volt semmi fenn­akadás. Néhány pillanat alatt petróleumfűtésre állítottak át mindent, úgy, hogy mi csir­kévé fejlődésünkben semmi kárt nem szenvedtünk. — Ma, ha jól számítom visz- szafelé a napokat, június 25. van. Letelt tehát a három he­tünk a gépekben, kibújtunk a tojások héjábóL Az első sza­vam az — engedje meg nekem ezt az önzést —, hogy azoknak a leendő csirkéknek üzenjek, amelyek ezután fognak itt kikelni. Ezt mondanám nekik; kérem, jegyezze: — Jöjjenek bátran, minél nagyobb számban ide, Egerbe, s nem bánják meg. Azelőtt sok rokonom, amely már felnőtt­ként keresgél szemet a nagy­világban, hallott több keltető­állomásról, ahol igazán jó sora van minden tojásnak, leendő csirkének, de egyik sem vete­kedhet az egri nagyszerűségé­vel. Itt minden olyan, mint egy mesebeli kastélyban. Azt mondják, rövidesen elkezdődik a keltetőgépek gázzal való fű­tése. Már ez nagy előny, de az még nagyobb hogy olyan leve­gőt teremtenek itt minden csir­kének, amilyent csak akar. Né­hány nap múlva beállítják a légkondicionálót, s ha kell, jó hűvös lesz a terem, ha pedig úgy szól az igény, nagysze­rű meleg. Ezt a kívánságot eddig egyetlen keltetőházban sem tudták úgy teljesíteni, mint majd itt az egriben. — Nem kell tehát bizalmat- lankodni, Mi, az „első szülöt­tek”, akik jú­nius 4-én ke­rültünk a gép­be — történelmi dátumként ké­rem feljegyez­ni, mert tulaj­donképpen ez­zel született meg a megye egyik nagysze­rű új létesítmé­nye —, felszólí­tunk minden tojást, kérje magát minél hamarabb az egri keltetőállo­másra, a gépek­be. Felkérjük a Füzesabonyi Állami Gazda­ság tojásait is, hogy ígéretük­höz híven, szin­tén kezdjék meg bevonulásukat a Szövetkezeti Baromfikeltető Állomásra, hogy most már minél többen hagyhassuk el hetenként ezt a nagyszerű in­tézményt. — Kérésemhez, úgy hiszem, csatlakozik velem együtt első- szülött társam, s gondolom, bátran beszélhetek a június 11-én és június 18-án berakott újabb tizenegyezer, illetve húszezer tojásból kikelendő csirke nevében is, bár őket még nem tudom megkérdezni, mert egy és két.héttel utánunk bújnak ki tojásaik héjából. — Azt hiszem, elmondtam mindent, amit csak lehetett. Most már fáradt vagyok, mert a tojás héjának feltörésé sem kis munka ám ... Annyit azonban még hozzá­csipogott a kiscsibe: — Tudja, rendkívül jó érzés elsőszülöttnek lenni egy ilyen gyönyörű, új keltetőállomáson. Ezt a jó érzést, a hónapokig tartó kemény munkát, köszö­nöm mindenkinek... Az interjút lejegyezte: Weidinger László A fotókat készítette: Kiss Béla Mind több gép telik meg tojásokkal, ám a szerelőmunkások sem búcsúztak még el. Varga János, a Malomszerelő és Gépgyártó Vállalat festője, a ventillátorszíjak védő­rácsait festi.

Next

/
Oldalképek
Tartalom