Népújság, 1962. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-05 / 155. szám

1962., július 5., csütörtök BíEPÜJSAG 3 . . . Hogy ne legyen üresjárat a pártmunkában Szerkesztőségünkhöz több levél és hozzászólás érke­zett a „Pártszervezetek gaz­dasági szervező munkája” című cikkhez. Ezeket adjuk közre, hogy a kommunisták és pártonklvülí műszaki vezetők véleményei, javas­latai alapján tovább javul­jon a pártszervezetek gaz­dasági ellenőrző és segítő tevékenysége. Pártszervezetünk gazdasá­gi szervező, irányító tevékeny­ségét az 1957. július 30-i poli­tikai bizottság határozata és a VII. kongresszus ezzel kap­csolatos elvi megállapításai határozzák meg. E határozat nyomán javult a párt gazdasági munkája, amely egyik forrása lett a vállalat eredményeinek, s hozzájárult ahhoz, hogy az el­múlt évi termelési feladatok­nak sikerrel tettünk eleget, a mésztermelés kivételével. Az idén sokkal nagyobb ne­hézségekkel kell megküzdeni a gyár gazdasági vezetőségének és a pártszervezeteknek., Ed­dig másfélmillió forint lemaradás mutatkozik a mészüzem még mindig drá­gábban állítja elő termékeit, mint azt a terv előírja, és ez a lemaradás a dolgozók és műszaki vezetők szembenállá­sának, bizalmatlanságának, a nem megfelelő szervező mun­kának tudható be többek kö­zött. Ami a termelés pártellenőr­zését, s a gazdasági szervező- munkát illeti, őszintén el kell mondanunk, egy sor téves né­zettel lehet találkozni. Alap­szervezeteink a termelés párt­irányítását és ellenőrzését csak egyes emberek feladatá­nak tekintik, ebből a munká­ból nem jut a párttagság nagy részének. Emiatt a tö­megszervezeteket sem tudják megfelelően mozgósítani a kü­lönböző feladatok megoldásá­ra. Ezek a nézetek hozzájárul­nak ahhoz is, hogy a lehető­ségekhez képest elmaradt, a párt szervezeti erősítése, a pártszervezeteknél nem fordí­tanak kellő gondot arra, hogy a termelésben kitűnt munká­sokkal és műszakiakkal erő­sítsék a pártot. A munka megjavításának egyik fontos feltétele, hogy az alapszervezetek elvtársi viszonyt teremtsenek 3 gazdasági vezetőkkel. Azt már sikerült elérni, hogy a pártszervezet nem utasítja a műszaki vezetőket, nem pa­rancsolgat, hanem munkájá­ban egyre gyakoribb jelenség, hogy a termelés előmozdítá­sára rendszeres tanácskozáso­kat folytatnak a műszaki ve­zetőkkel, akik beszámolnak a termelés alakulásáról, s közö­sen vitatják meg, milyen ten­nivalók várnak a pártszerve­zetekre, a gazdaságvezetésre, hogy a gyár sikerrel tudja tervét teljesíteni. A gazdasági feladatokat taggyűléseken, értekezleteken rendszeresen megvitatjuk,' s az ott elfogadott határozatokat a gazdasági vezetők bevonásával valósítjuk meg, akik közül többen részt vesznek a párt vezetésében is. Sajnos, ezeken az összejöveteleken nem min­den gazdaságvezető készült fel lelkiismeretesen a beszámoló­ra, a kőbánya üzemvezetője például ötperces tájékoztató­ban akarta vázolni ennek a nagy üzemrésznek a problé­máit. A pártvezetőségi üléseken — ha gazdasági ügyekről van szó — rendszeresen részt vesz­nek a gyár vezetői, s a párt- szervezettel együttműködve valósítják meg a határozato­kat. A cementüzem és a mész­üzem vezetője például a párt­vezetőség javaslatára intézke­dési tervet készített az üzem termelési és gazdasági felada­tainak megoldására. E terv alapján tárgyalták meg a párt- szervezetek, hogy miként moz­gósítsák a párttagokat, pár- tonkívüli dolgozókat, az üzemben mutatkozó hibák fel­számolására. Ennek az együtt­működésnek máris mutatko­zik az eredménye, mert a ce­mentüzemben gazdaságosab­ban dolgoznak, kevesebb költ­séggel állítják elő a cementet, mint ahogy azt korábban ter­vezték. A gazdasági szervező, irá­nyító munka jobbátételét se­gíti az is, hogy a vezetők ki­választására nagy gondot for­dít pártszerveletünk. Vigyáz­zunk arra, hogy olyan vezetők kerüljenek az üzemek élére, akik szakmailag és politikailag is képesek ellátni feladatukat, s mind kevesebb esetbén for­dul elő, hogy a pártszerveze­tek nem támogatják eléggé a gazdasági vezetők helyes in­tézkedéseit, vagy az üzem­részek vezetői nem kérik a pártszervezetek véleményét, ha fontos ügyben kell dönte- niök. A műszaki értelmiség segíti és támogatja a párt po­litikáját, de akadnak még köz­tük, akik csak a „tiszta gazda­sági munka” elvét vallják, s nem akarják tudomásul venni, hogy a gazdasági feladatok megoldását elősegíti a politi­kai felvilágosító munka. Lényegesen elősegítik a pártszervezetek gazdasági szer­vező-irányító .munkájának ha­tékonyságát, hogy a kommu­nisták s főleg a vezetők min­den termelési és műszaki ér­tekezleten részt vesznek, s az ótt tárgyalt ügyekről tájékoz­tatják a munkahelyükön dol­gozó embereket. Ezeken a ta­nácskozásokon javaslatokat tesznek, amelynek megvalósí­tását érthetően nagy igyeke­zettel segítik elő. Így sikerült hasznossá tenni a VIII. párt- kongresszus tiszteletére indí­tott versenyt is, amely lehető­vé tette, hogy a cementgyár­táshoz kevesebb energiát hasz­náljanak fel és ’ 4,8 kilowatt­óra villamosenergiával keve­sebbet használjanak fel egy tonna cement őrlésénél. A szakszervezettel együttműködve megszerveztük az önköltség­csökkentési munkaversenyt, a brigádok közötti versenyt, s mind több munkacsapat kap­csolódik be a szocialista mun­kabrigád cím elnyeréséért in­dított mozgalomba. Most, 12 brigád versenyez a szocialista brigád címért, a villamos­műhely és az erőtelep pedig a szocialista üzemrész címet akarja elnyerni. A brigádok vállalásait az üzemek havonta értékelik és az ugyanekkor megjelenő szocialista munka­verseny híradón tájékoztatják az üzem dolgozóit. Feladatainkat a termelés pártellenőrzésének és irányítá­sának megjavításában a kö­vetkezőkben látjuk: a terme­lés segítésének munkáját nem a csúcsvezetőségnek, v hanem zömmel az alapszervezeteknek kell vállalniok, amelyeknek tagjai legjobban ismerik az üzemrészek problémáit, ott élnek az emberek közöt,t, tehát legtöbbet tehetnek a termelés zavartalanságáért, az emberek neveléséért. Ehhez azonban feltétlenül biztosítani kell a pártszervezetek vezetőinek to­vábbképzését, hogy jobban el­igazodjanak a gazdasági és politikai feladatok között. Szükségesnek látjuk a párt­tagok bátorítását, hogy min­denkor álljanak ki a párt he­lyes politikája meliett, s sze­rezzenek érvényt a gazdaság- politikai döntéseknek, ellen­őrizzék annak végrehajtását, hogy a pártszervezetek politi­kai munkája gazdasági ered­ményekben mutatkozzon meg. Nagyobb gondot fordítunk Gigászi „akkumulátor” épül Kijev mellett MOSZKVA (MTI): A Dnye­peren működő öt vízierőmű után Kijev közelében megin­dul a hatodik, amely sajátsá­gos módon „tárolja” az ener­giát. Ha a hálózat telítve van, s az áramfogyasztás nem kü­lönösen intenzív, az erőimü gépegységei szivattyúkként mű­ködve egy 70 méter magas víz­tárolóba emelik fel a víztöme­get. Ez lehetővé teszi, hogy a maximális terhelés óráiban, a „csúcsidőben” az itt tartalékolt víz a turbinákra zúduljon és még több áramot bocsásson a hálózatba. (MTI) arra, hogy a munkában ki­tűnt dolgozók közül erősítsük a pártszervezeteket, s a kom­munisták példamutatásával is ösztönözzük a pártonkívülie- ket, lelkiismeretesebb, jobb munkára. Erélyesebb harcot indítunk a különböző helytelen nézetek ellen, amelyek egyrészt csök­kentik a pártszervezetek te­kintélyét, más részt elriasztják a pártonkívüli műszakiakat, a pártszervezetekkel való szoro­sabb együttműködéstől. Olyan légkört akarunk kialakítani, amelyben az üzem dolgozói sajátjuknak érzik az üzemet, s a műszakiak, munkások közös igyekezettel veszik ki részüket a termelést gátló akadályok elhárításából. Ügy érezzük, ha ennek alap­ján végezzük a termelés párt­irányítását, ellenőrzését, nem lesz üresjárat a pártmunkában és sikeresen tudjuk megoldani az évről évre növekvő felada­tokat. Sas Kálmán, a Bélapátfalvi Ce­ment- és Mészmű párttitkára. Olvastam az újság­ban, hogy Török Gyu­la olimpiai ökövív' bajnokunk egy derűs hajnalon összeütkö­zésbe került egy ható sági közeggel... Az összeütközés a tetle- gesség fogalmát is ki­merítette. Azt is ol­vastam, hogy ezért — helyesen — eljárás tv dúlt ellene. Azt nem olvastam az újságban, hogy ebben az ügy­ben helyreigazító nyi­latkozat látott volna napvilágot, miszerint ha volt is összeütkö zés, az nem Török Gyulával volt, sőt, egyáltalán senkivel sem volt összeütkö­zés ... És, most olvasom az újságban, hogy Tö­rök Gyulát, a Pesti központi Kerületi Bí­róság bizonyítékok hiányában felmentet­te... Bizonyíték nincs, csak újságcikk volt és he­lyesbítés nem volt... Viszont, van új a nap alatt! (-ó) Küldöttségünk méltán képviselheti a magyar nép hékevágyát Beszélgetés Bodor Mihállyal, az Orsztígos Beketanács Elnökségének tagjával Bodor Mihály, a Mátravidé- ki Erőmű statisztikusa már több mint egy évtizede vesz részt a békemozgalomban. Tagja az Országos Béketanács Elnökségének, közreműködött a parlamentben megtartott or­szágos békekonferencia előké­szítésében, s a konferencián a megye békemozgalmának egyik képviselője volt. A békemozgalomról, s a konferenciáról beszélgetünk az erőmű tervirodáján. — Ma sokkal könnyebb hely­zetben vannak a békemozga­lom irányítói, mint mondjuk tíz évvel ezelőtt. — Most nem kell külön békegyűléseket szer­vezniük, hiszen nem múlik el egyetlen megbeszélés, gyűlés, hogy ne szólna az előadó a bé­ke kérdéséről. Termelési ta­nácskozáson, KISZ- és párt- gyűléseken, a nőtanács rendez­vényein, mindenütt hangot ad­nak a béke gondolatának. A békeagitáció tehát összefonó­dik a mozgalmi munka egyéb területeivel, s ez csak haszná­ra válik — mondotta bevezető­Megvalósul és Franciaországot Angliában bejelentették, hogy egy amerikai—brit—fran­cia konzorcium elkészítette költségvetési ajánlatát egy olyan víz alatti alagút megépí­az Angliát összekötő alagút? tésére, amely összekötné egy­mással Anglia és Francia- ország partjait. A konzorcium előregyártott cementcsövekkel szándékszik az alagutat meg­építeni. ként, majd azokról a javasla­tokról, kezdeményezésekről be­szélt, amelyek Heves megyé­ben születtek, s itt is próbál­ták először megvalósítani őket. — Azt hiszem, egyik megyében sem tartanak olyan rendszere­sem magyar—külföldi barátsá­gi napokat, mint nálunk. Azt hiszem, a Budapesten akkredi­tált diplomáciai képviseletek munkatársai Heves megyei fal­vakban tartanak legtöbb elő­adást hazájukról. — Az országos konferencia nagy élményt jelentett nekem. Tartalmasak voltak a hozzá­szólások, emléke is elmúlt már a sablonos frázisoknak. Lát­szott: a küldöttek nem azért jelentkeztek hozzászólásra, mert valaki elvárta, hogy ők is beszéljenek: aki a szónoki emelvényre lépett, konstruk­tív mondanivalója is volt. — Közbevetőleg jegyzem csak meg: a jelentkezőknek talán csak egyharmada jutott szó­hoz, — különben még most is tartana a konferencia. A megbeszélésen nem ural­kodott valamiféle protokollá­ris légkör, „felborult” a hozzá­szólások hagyományos sorrend­je is. Ez az első olyan nagy béketanácskozás Magyarorszá­gon, ahol a vendégek „udva­riasságból” nem a konferen­cia végén szólaltak fel. Érthe­tő is ez, hiszen, akinek közlen­dője van, az ne is hallgassa el a zárszóig. A moszkvai béke világkong­resszus magyar küldöttségének megválasztása felől érdeklő­döm. — Olyan küldöttséget válasz­tottunk a konferencián, amely méltán képviselheti a magyar nép békevágyát. Moszkvába a tudományos, a művészeti, a politikai, a gazdasági és társa­dalmi élet kiválóságai ülnek tárgyalóasztalhoz. A mi béke­diplomatáinknak mellettük — vagy, ha komoly nézeteltérésre kerül sor —, velük szemben kell helytállniok. A küldöt­tek névsorát olvasva, ázt hi­szem, ilyen tekintetben is jól választottunk. — És az itthon maradt béke­harcosok? Nekik mi a teendő­jük a kongresszus idején? — A leszerelés, a béke mil­liók vágya, kívánsága, amely nem kíván feltétlenül kong­resszusi dobogót —, a megye falvaiban, városaiban, üzemei­ben is lehet — kell is! — nép­szerűsíteni. A háborús veszély, a pusztító nukleáris őrület fe­nyegetése annyira közvetlenül érint mindenkit, hogy egyre többen ismerik fel: cselekedni kell, mielőtt a tragédia bekö­vetkezne. Moszkvában arra tesznek kísérletet, hogy megte­remtsék a cselekedni akaró erők egységét, nekünk az a feladatunk, hogy ébren tart­suk az emberek lelkiismere­tét, tettvágyát. (K. I.) Mezőgazdasági gépészmérnökök leszünk ] - ILYEN A VELÜNK [ szerencséje... Annak idején az álta­lános iskolában mi voltunk az első „kiséreftségizők”, a négyosztályos logikát, pszihológiát, mi foglalkoz­tunk első ízben a politechnikával, — most meg az egyetemen, mi vagyunk az elsők, akik másodéves korunkban, tavasztól őszig gyakorlati munkát végzünk, mint mezőgazdasági gépész­mérnök-jelöltek. Tóth B. Katalin sorolta végig ilyen egyszuszra „szerencsétlenségi soroza­tukat” a napokban az Agrártudomá­nyi Egyetem Tangazdaságának nagy­gombosi kerületéhez tartozó lőrinci üzemegység kis klubjában. Hangja tréfás is volt, lemondó, beletörődő is egyszerre, de mindenekelőtt világos­ságot gyújtó. Sok, addig érthetetlen­nek tűnő észrevétel alapján fogalma­zódott kérdésre adott választ ez a néhány szó. Az üzemegység közelébe érkezve ugyanis már messziről láttuk, hogy a Zagyva-parti futball-pálya mögött három kombájn kúszik előre-hátra, kanyarogva, mintha gyakorlatozná­nak a vezetőülést elfoglaló „kormá­nyosok”. Később Sávai Judit cso­portfelelős tanársegéd részletesen tá­jékoztatott arról is, hogy milyen munka folyik itt, de teljesen tisztán mégsem vált érthetővé: mi a jelen­tősége ennek a gyakorlati munkának, — A LŐRINCI és az u«yancsak A LŐRINCI Nagygomboshoz tartozó Fenyőharaszti üzemegységben hetvennégy, illetve hatvanhárorm má­sodéves gépészmérnök-jelölt ismer­kedik leendő szakmája gyakorlati tennivalóival — mondotta a tanár­segéd. — Április tizenhatodika óta vannak itt és november 3-án térnek vissza az egyetemre benti tanulmá­nyaikat folytatni. Addig meg kell is­merkedni minden hallgatónak a ta­vaszi, munkákhoz használt gépek­kel, a nyári gabonabetakarító gépek­kel és az őszi munkához használt be­rendezésekkel, de főként a munkák szervezésével. Mint elmondotta, ez az ismerkedés az ezekkel a feladatokkal kapcsola­tos szaktárgyak mélyebb tanulmá­nyozása előtt zajlik le, s várható haszna: a hallgatók, amikor elméleti­leg készülnek fel a tavaszi, nyári és őszi tennivalók lebonyolítására, már nem állnak értetlenül az anyag előtt, a maguk tapasztalatai is segítik ta­nulásukat. S még hozzá bőséges lesz ez a ta­pasztalat-tár, mert áprilisban min­denki azzal kezdte, aki idejött gya­korlati munkára, hogy technikai mi­nimum vizsgát tett, vagyis megsze­rezte a vontatóvezetői jogosítványt. Aztán az egyes tanszékek tantárgyi gyakorlataira került sqr. A Gépek üzemelése tanszék gyakorlatain pél­dául a takarménybetakarítás komp­lex gépesítésével ismerkedtek meg a hallgatók, most pedig a Mezőgépek tanszék foglalkozásain a nyári gabo­nabetakarítási ismeretek megszerzé­se folyik a gépi aratás megkezdésé­től, a magtisztítás folyamatáig. Ezek mellett természetesen fel kell dolgoz­ni kérdésekre kidolgozott válaszok, konzultációk és naplóvezetés formá­jában a naponta elsajátított anya­got is. megterhelés ez egy kicsit? — akartuk A válasz oka: mindketten vidéki fiúk, egyikük Kalocsáról, másikuk Aszódról ment az egyetemre, s ha nem is voltak rendszeres mezőgazda­sági munkások azelőtt, mégis a köze­lebbi barátság a föld és közöttük ré­gebbi keletű. — Ezért is akarunk mezőgazdasági gépészmérnökök lenni, — mondta Sztrányai György, aztán sóhajtva tet­te hozzá: — csak a sok rajzolni való ne lenne... — Igen, a legjobb a kéthetes trak­torvezetői tanfolyam volt, helyeselt társa, Győri János, mert az idő alatt csak a gépekkel kellett foglalkozni, — s mindketten belemerültek ismét a tantárgyi napló írásába. A MÁSIK NEM NAGY feltenni a kérdést Sávai Judit tanár­segédnek, de aztán inkább maguk­hoz a hallgatókhoz fordultunk. A kis klubhelyiségben összegyűlt számos fiatal közül, — ők már vé­geztek a napi gyakorlati mimikával, néhányuk például alig néhány perce hagyta ott a javítás alatt levő trak­tort, vagy a kombájn vezetőülését —. először Győri János és Sztrányai György gondolkodott el, mit vála­szoljon a kérdésre. S mitha összebeszéltek volna, egy­öntetűen jelentették ki: — Meg lehet szokni ezt is. asztalnál egy fiú, a hajdúböszörményi So- mossy Lajos társaságában Tóth B. Katalin és Molnár Ilona szintén a naplóírás munkáját végezte. Amikor néhány percre megszakították ked­vünkért tevékenységüket, ők is mindjárt a gyakorlati hónapokról kezdtek beszélni. — Hogy miért akartam gépészmér­nök lenni, amikor az ilyen áldoza­tokkal, több hónapos „Robinson-élet- tel” jár egy pesti leány számára? — kérdezte inkább saját -miagától Mol­nár Ilonka, de a válasz már nekünk szólt: — azért mert szeretem a gépe­ket, s végeredményben, ha végzek, akkor sem a fővárosban fogok dol­gozni ... — Nem ám, — hagyta rá Tóth B. Katalin. — Nővérem is két évvel ez­előtt végezte el az egyetemet ezen a karon, mert nálunk már családi ha­gyomány, hogy mindenki gépekkel foglalkozzon, — s ő is vidéken dol­gozik. — Én. ha elvégzemazegyetemet, ha csak egy kis mód is van rá, vissza­megyek szülőhazámba, Hajdúböször­ménybe, az állami gazdaságba, — tet­te le a garast Somossy Lajos is. — Tervek tehát yannak — vetet­tem közbe —, csak már vége lenne ennek a hosszú gyakox’lati munká­nak, akkor azok is szebbé válnának... A mondatnak ezt a részét Tóth B. Katalinnak szántam, emlékezve tré­fás panaszkodó szavaira, hogy ők itt .valamennyire kísérleti alanyok is. nem olyan rossz itt, mint ahogy először mondtuk — tiltakoznak mind a hárman —, csak szokatlan, mert tavasztól őszig tartó gyakorlati mun­káról még csak nem is hallottunk. Ne­künk ugyan még egy kicsit valóban nehéz, mert a gyakorlati munka prog­ramja is sántít néhol, az utánunk kö­vetkezőknek azonban, azt hiszem, már ezzel §em kell bajlódniok. A lényeg viszont az, hogy gépészmérnökök le* szünk néhány év múlva a mezőgaz­daságban, s a hosszú gyakorlati mun­ka révén, úgy érezzük, nem is rossz szakemberek... Weidinger Lászié 1 — NO, AZÉRT

Next

/
Oldalképek
Tartalom