Népújság, 1962. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-31 / 177. szám

4 N EPÜJS AG 19G2. Július 31., kedd — CSÜTÖRTÖKRE befeje­zik az aratást a füzesabonyi Szabad Nép Termelőszövetke­zetben. Mire az utolsó kalász is rendre dől, a tsz cséplőcsa­pata 80 holőnyi kalászos cséplésével végez. — EGERBEN, a Dobó téren végre végleges formáját nyeri el az új szökőkút. A szerelési munkálatokat az Egri Lakatos- árugyár dolgozói végzik. Kö­rülbelül a hét foyamán mar üzembe s helyezik. — MEGJELENT a Mező- gazdasági Értesítő legújabb száma. Az értesítő közleményt hoz nyilvánosságra a kertész­tanulókat szerződtető termelő- szövetkezetek és tanácsi vál­lalatok állami támogatásáról. — AZ ELMÜLT szombaton tartott egri városi tanácsülés jóváhagyta az ipar-műszaki osztály déli iparterület részletes városrendezési tervét. A terv ezután kerül elfogadás végett a Heves megyei Tanács illeté­kes osztályára. — Ma DÉLELŐTT 9 órakor ülést tart a Heves megyei Né­pi Ellenőrzési Bizottság. Be­számoló hangzik el a megyei NEB munkájáról és megtár­gyalják a gyöngyösi és a he­vesi járási NEB brigádvizs­gálatainak megállapításait, a javasolt intézkedéseket. — 240 HOLD ÁRPÁT, és 250 hold őszi búzát arattak le ed­dig az egerfarmosi Aranyka­lász Tsz tagjai. A gépek mel­lett a kézi kaszák is segítettek a termés betakarításában. 160 holdról már a kombájnszalmát is letakarították, és megkez­dődött a kazlazás. — A KÖMLÖI Május 1 Ter­melőszövetkezetben 10 erő­géppel végzik a nyári mély­szántást a Tarnaszentmiklósi Gépállomás traktorosai. Érte­süléseink szerint már 400 hol­don befejezték ezt a munkát. EGRI VÖRÖS CSILLAG Carmen Jones EGRI BRÖDY Ember a Holdon EGRI KERTMOZI Körhinta GYÖNGYÖSI PUSKIN Ma éjjel meghal egy város GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Kenyér; szerelem; Andalúzia HATVANI KOSSUTH A gyűlölet áldozata HATVANI VÖRÖS CSILLAG Afrikai képeskönyv HEVES Amíg holnap lesz PETERVASARA A kalandor FÜZESABONY Meglepetés a cirkuszban Két estén keresztül a fél or­szág a televízió képernyője előtt ült, hogy végignézze az „Ordasok között” című televí­ziós játékot, amelyet Dőld— Mihajlov hasonló című és rendkívül népszerű regényé­ből vittek a képernyőre. A könyv sikere volt az alapja annak az előzetes izgalomnak, amellyel a magyar televízió nézői várták: vajon hogyan sikerül a televízió kamerái előtt életre kelteni a két szov­jet író irodalmi értékben ugyan nem kiemelkedő, de, iz­galmakban, ötletben és szán­dékban rendkívül elismerésre méltó kémregényét, amely a maga nemében kitűnő példát nyújt, hogy e műfajban is le­het igényesen és igényeset al­kotni. Mielőtt részleteiben is mél­tatnánk a kétrészes tv-játék alkotóinak munkáját, elöljáró­ban nyugodtan elmondhatjuk: csalódtunk! Nem a regényt kérjük számon, amely már terjedelménél fogva is sokkal részletesebben, sokoldalúb­ban foglalkozhatott a főhős izgalmas kalandjaival. De, hogy a regénynek csak kilú­gozott, színfalak közé mereví­Verőfényes szombat délután. A személyautók és az autóbu­szok valóságos inváziója indul ilyenkor Budapest irányából a Mátra és a Bükk felé egy kis víkendre. A 3. sz. országos főútvonal hétvégi forgalma sokszorosan meghatványozó­dik. Magam is volán mellé ülök Hatvanban és besorolok a to­vább induló gépjárművek kö­zié, hogy elkísérjem őket né­hány kilométeren; Gyöngyösig. Mennyi közlekedési szabály­talanság! — ezt a mondatot ír­hatnám utazásom margójára. Akiknek sietősebb az útjuk, még ofc its előznek, ahol ez tilt­va van. Alig hagyjuk él Hat­vant, a Budapest—Miskolc va­sútvonalat keresztezve az egyik emelkedőben, ahol kanyar is van, egy Moszkvics vezetője mit sem törődve a terelő sáv­val, áthajt a menetiránya sze­rinti baloldalra s épp hogy el­csúszik a szembe jövő Volga mellett. Hatvan határában serényen főijük a munka:. Szorgalmas tett, a könjrvet nem olvasot­tak számára dramaturgiailag helyenként teljesen érthetet­len tv-változatát kaptuk — ezt bizony, már számon lehet és kell is kérni. Számon, Deme Gábor dramaturgtól, aki jóné- hány részletében — nyilván arra gondolva, hogy az ezer­szálú cselekményt a kamera elé tudja szűkíteni — megvál­toztatta a regény cselekmé­nyét, s még ez a kisebb baj, de egyszerűen elfelejtette be­fejezni ... Az Ordasok között nem lelkiismereti dráma, ha­nem kémregény a javából, itt nem az olvasónak, vagy a né­zőnek kell döntenie, hová ve­zet hőse útja, jellemének fej­lődése, itt a történetnek ilyen, vagy olyan formában, de a happy-endig kell eljutnia. Nem jutott el! A rendezés már nem sokat tudott kezdeni azzal a forga­tókönyvvel, ahol a cselek­ményt, mint valami klasszi­kus drámában, a szereplők mondják el, sőt, ha lehet, több szentimentális részlet be­iktatásával és néhány szerep­lő rossz kiválasztásával még csak rontott a forgatóköny­aratók mögött szaporodnak a keresztek s itt-ott szénássze­kerek fordulnak ki a dűlőutak- ról. — De hogyant ,— A hajtó nem tekint körül, csak hajtja a lovakat, s ügyet sem vet ar­ra, hogy a műúton nagy a for­galom. Autcfékek csikorognak a váratlan forgalmi akadály láttáin, egy kis torlódás, szitko- zódás — ami ebben a szitu­ációban komolyan mondom nem lehet élítélenidő, azután' mindenki folytatja útját, hi­szen megszoktuk már ezeket a Szabálytalanságokat. Hort község hallatán azok a vezetők, akik jártlak már ezen a vidéken, önkéntelenül leve­szik a gázt és lassúbb tempót diktálnak a kocsinak. Meg is van rá az okuk. Miért ebben a községben valóiban életveszé­lyes a közlekedés. És most is... Az út közepén idősebb paraszt bácsdka kari- kázik. Hiába tülkölnek az au­tók, nem húzódik lejjebb az úttestről; s amikor már-már elütik, még neki áll feljebb: Ordasok között tv-játék vön. Vonatkozik ez elsősor­ban — az egyébként kétség­kívül tehetségesnek látszó — D. Kiss Ferenc Henrichjére, aki alkatilag sem volt képes hitelessé formálni szerepét. A másik ilyen szereposztásbeli hiba Rajz Jánosé. A kitűnő színész nem sokat tudott kez­deni a szovjet elhárító őrnagy szerepével, amely olyan távol áll alkatától, mint maga a tv- film az eredeti mű izgalmas- ságától. Szakács Miklós Ber- thold vezérőrnagya, Inke László Kubisa és Kállai Fe­renc Saugele volt az, amely a leghívebben fedte a regény megrajzolta figurákat... A nagyszámú szereplőgárdából talán még Csákány László André Renardja és Kovács Károly Ewerse emelkedett ki. A nagy várakozást, nagy csalódás követte. Érdemes el­gondolkodnia a televízió ren­dezőinek, dramaturgjainak: célszerű-e olyan regény tv- játékra való feldolgozása, amelyhez nincs lehetőség, hogy megfelelő helyszín, tö­meg biztosítsa a valószerűsé­get a színfalak sápadtan unalmas világa helyett:.. (gyurkó) — „Elég széles az út, miért nem térnek ki!” —, mondja s nagynehezen mégis utat enged az autóknak. Az Italboltnál anélkül fordítja be lovait a szénásszekér hajtája, hogy vala­milyen formában jelezné irány- változtatási szándékát. Nem történt baj, mert a vezetők ré­sen voltak — hiszen Horton járnak! — de történhetett vol­na! — És sorolhatnám még, de megyünk tovább. — A Sző­lőskertnél bőséges parkírozési lehetőség van, mégis néhány kocsi a műúton vesztegel s ott is szabálytalanul megállva, míg vezetőik nyugodt lekiisme- rettel szürcsölik odabenn a fe­ketét. Gyöngyösön több irányba osztályozódnak a kocsik, én is visszafordulok hazafelé. Mindenütt nem lehet rendőr, aki figyelmeztesse a szabályta- ankodókait. Felelősek vagyunk egymásért s magunkért is. Ezt soha ne feledjük a volán mel­lett, kerékpáron s még gyalo­gosan sem. (r) Tapasztalatok Hatvan és Gyöngyös között 1962. JÜLIUS 31., KEDD: OSZKÁR 120 évvel ezelőtt, 1842 júliusában halt meg RÖMER ISTVÁN ve­gyész. 1832-ben ő kezdett előszóra dörzsölésre gyulladó, káliumklo- rátos gyufa előállításával foglal­kozni. 1834-ben Zucker Lázár már manufaktúrában gyártatta gyufáit. Römer gyufái veszedelmes szer­számok voltak: rakétaszerűén lob­bantak, nyirkos időben viszont nem gyúlladtak meg. 110 évvel ezelőtt, 1852 júliusában született LUDWIG HOFFMANN német építész. Műveit új rene­szánsz stílusban építette, közülük leghíresebbek a lipcsei törvény­szék, a berlini Märkisches Muse­um és az új Városháza épülete. 175 évyel ezelőtt, 1787. július 31-én született STÁHLY IGNÁC Römer dorzsgyujtoja pesti sebészorvos, a szabadság­harc idején az orvosi ügyek vezetője, a régi Pest leghíresebb gyakorló orvosa. 1849. július 31-én tűnt el Petőfi Sándor a segesvári csata­téren. 1919. július 31-én döntötte meg az imperialisták támadása Magyarországon a Tanácsköztársaságot. Miért nem nézi a másik oldalt is? — Igaz, de miért nem nézi meg a másik oldalt is? Miért csak azt mondja, hogy a házak nem épül­tek fel határidőre, miért nem beszél arról is, hogy a fürdőkádak luxus kivitelű horgany­futtatást kaptak? Miért csak azt fe­szegeti, hogy elfe­lejtettük beépíteni a lépcsőházakat, meg az ablakokat? Arról bezzeg egy szót sem szól, hogy a gittelésünk mi­lyen kiváló? — Igaz, de miért nem nézi meg a másik oldalt is? Miért csak azt mondja, hogy a jegenyefák még mindig nem nőt­tek az égig? Miért nem beszél arról is, hogy a tavasz- szal idejében be­oltottuk őket vad­körtével? Miért csak azt feszegeti, hogy a mi jege­nyéink rondák, éj­jel-nappal hullat­ják leveleiket? Ar­ról bezzeg egy szót sem szól, hogy milyen nagyszerű főzökanalakat le­het faragni belő­lük a csehsztoho- vai búcsúra? — Igaz, de miért nem nézi meg a másik oldalt is? Miért csak azt mondja, hogy a film pocsék? Miért nem beszél, arról is, hogy milyen ol­csón kihoztuk? Miért csak azt fe­szegeti, hogy a fő­hős bűnösen tehet­ségtelen? Arról bezzeg egy szót sem szól, hogy pél­dás a magánélete és minden lakó­gyűlésen ott van! — Igaz, de miért nem nézi meg a másik oldalt is? Miért csak azt mondja, hogy én nem jól vezetem a vállalatot? Miért nem beszél arról is; hogy huszonöt éve rendszeresen fizetem a szakszer­vezeti díjat? Miért csak azt feszegeti, hogy jogtalanul küldtem el a Ko­vács Gábrielt? Ar­ról bezzeg egy szót sem szól, hogy ta­valy sem merítet­tem ki a reprezen­tációs keretet. — Igaz, de mi­ért nem nézi meg a másik oldalt is? Miért csak azt mondja, hogy ha­szonleső vagyok? Miért nem beszél arról is, hogy ápo­lom a külsőmet. Miért csak azt fe­szegeti, hogy nem értek a szakmád hoz? Arról bezzeg egy szót sem szól, hogy három napi­lapot járatok! — Igaz, de miért nem nézik meg Önök végre az egyik oldalt is? Miért szavalnak állandóan csak a másik oldalról? Miért nem beszél­nek arról is, ami nem jó, ami nem sikerült, ami hi­bás? Miért csak okkor háborodnak fel, ha a hibák mellett nem muta­tunk rá az ered­ményekre? Akkor bezzeg egy szót sem szólnak, ha csak dicsérünk, s pillanatnyilag nem feszegetjük a hi­bákat? Miért nem nézik az egyik oldalt is?! (garas) 20. \ Kopogtak az ajtón, arra éb­redt fel. Csurom víz volt raj­ta a ruha és a lepedő is az ágyon, mintha vederszámra locsolták volna. Reszketve tá- pászkodott fel, sokáig nem mert a kopogásra felelni: erőt­lenül vonszolta magát az ajtó­ig és kikémlelt a kulcslyukon. A liftesfiú állt az ajtó előtt. — Menj le az irodába! — mondta, amikor beengedte. Reszketve, zúgó fejjél, bal­sejtelemmel njútott be. A főnök haragosan fogadta. — Azonnal hagyj i el a szál­lodát! — Mit tettem? Miért kell elmen nem? — Rosenzweig úr ma reggel panaszt tett önre. Ellopott a 26-osból egy arany karórát... — Hazugság! Rágalom! — kiáltotta a zokogástól fuldo­kolva. — Nem igaz, mert az ügynök... erőszakoskodott ve­lem. Kérem... hallgassanak meg, motozzanak meg.— nincs nálam semmiféle karóra; soha nem vettem el egy gom­bostűt sem életemben... mo­tozzanak meg!... — Nem motozunk, mert a vendég nem kívánja ezt. Tart­sa meg az órát és hagyja ei a szállodát! — Értsék meg, hogy nem igaz! Igazat beszélek! Nem vettem el semmit! Kérdezzék meg mégegyszer, hívják ide az urat, hiszen... lehetetlen... lehetetlen, hogy... kérem ... Nagyon kérem, hívják ide az urait!... — Rosenzweig úr elhagyta a szállodát! Hiábavaló volt minden fo­gadkozása, magyarázkodása, nem hallgatták meg. Ki tessé­kelték az irodából. Egy óra múlva már ott ment kis mo- tyójával, zokogva a Kärtner Strasse házai között, amely­ben tegnap gyönyörködött. Leült egy padra. Tenyerébe hajtotta fejét és gondolkodott. Emberek jöttek-mentek mek létté, huligánok csipkedték meg. Dacos elszántsággal nem vett róluk tudomást. Aztán felállt, megkérdezte a rend­őrtől, hogy merre van a ma­gyar követség és határozott léptekkel elindult a megadott irányba... vm. Gyarmathy pénzt szimatol Ami a kiképzést illeti, Gyar- mathy alapos munkát végzett. Horváth doktorral három hó­nap alatt elsajátíttatta a kém­kedés fortélyait. Az orvos jó tanulónak bizonyult: megta­nulta a titkos írást vegyszer­rel, a morse-jelek alkalmazá­sának módszerét, az ultrarö­vidhullámú adó-vevő rádióbe­rendezés kezelését, a fényké­pezést, térképolvasást és mind­azt, ami feladata sikeres el­végzéséhez szükséges. Ez a három hónap össze­szoktatta Gyarmathjrval. Hor­váth a maga módján szerette a herkulesi erejű Gyarmathy t, hiszen ebben a kompániában rajta kívül a zászlós volt az egyetlen magyar származású ember. Kapcsolatukban csak egy zavaró tényező volt: Gyar­mathy sokat hencegett meg­történt és meg nem történt dolgokkal. Mindannyiszor igyekezett éreztetni vele, hogy szívességet tesz neki, amelyért örökös hálával tar­tozik ... Tudta ezt Horváth maga is, de hovatovább unal­massá vált Gyarmathy meg­jegyzése: — Nekünk köszönheted, ne­künk köszönheted, öregem... Ilyenkor hallgatott, csak be­lülről háborgott. — Miért hangsúlyozzák any- nyiszor? Miért éreztetik foly­tan velem?... A Helgával való megismer­kedés után lelkiismeretfurda- lást érzett, lehangolta a kijó­zanodás. Nem, nem: Helgát nem tudná szeretni, Helga csak szerető lehet az Elzához fűződő komoly érzések mel­lett. Mégis ... hétről-hétre felkereste. Nála állapodott meg. ha egy kevés szabadideje akadt; szívesen tartózkodott az örökké nevető, csacsogó, mindenféle butaságokat össze­beszélő lány mellett. De Hel­ga pénzbe került! Gyarmathy nem fizetett többet, s a már- kaköteg napról napra vesze­delmesen fogyott... Hélga egy este azzal fogad­ta: — Hamarosan käüröl a báw szekrény. Gondoskodhatnál italról. Otthon megszámolta pénzét. Alig volt százhúsz márkája. — Mit gondolsz — kérdezte másnap Gyarmathytól —, ad­na Kömer, ha kérnék? — Már nincs pénzed? — Fájdalom ... — Hallod, te nagyon költe­kező vagy! Próbáld meg, de nem hiszem... még nem dol­goztál érte... Tudod mit kel­lene csinálni? Kérj munkát tőle, próbálj a kedvében járni, mutasd meg neki hűségedet, hátha kapsz feladatot, ame­lyen csinos összeget kereshetsz és nem lesz többé anyagi gon­dod. Ha akarod, én is szólha­tok neki. — Nagyon leköteleznél vele! Azon az estén meglátogatta őket Körner ezredes. Horváth fürdőnadrágban állt a terem közepén. Gyarmathytól vett boxleckéket. Most igen nagy hasznát vette annak, hogy egyetemista korában sportolt, horog ütései érzékenyen érin­tették a bikaerős Gyarmathj't is. — Az istenedet! Te jobban boxolsz, mint én! Körner elégedetten dörzsöl­te kezeit, ezen a napon kedé­lyes hangulatban volt. — Látom, jól haladnak. Ma­gára még nagy jövő vár, dok­tor. Nemso­kára sor kerül­het rá, hogy megkapja fel­adatát. Horváth örült ennek a meg­jegyzésnek. így hát megkoc­káztathatja a pénzkérést. Esetleg vala­mit, előlegbe._ Kömer szí­nészkedve foly­tatta: — Irigylésre méltó ember! Olyan nagyfon­tosságú meg­bízatása lesz, amelyet magam is szívesen el­végeznék. Mihelyt visszatér, beváltjuk ígéretünket. On sza­bad, elmegy Genfbe orvosnak és mindig kellemesen gondo­lunk egymásra. Vagy akkor talán már meg sem isme* bennünket? ... (Folytatjuht

Next

/
Oldalképek
Tartalom