Népújság, 1962. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-04 / 154. szám

NÉPÜJSAG 136?. július 4., szerda Megkezdődött az országgyűlés ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) szükség. Ez a több pedig első* sorban a műszaki-technikai színvonal gyorsabb emelése. Ennek révén gyorsabban nö­velhetjük a gazdaságosságot és végső főkön a nemzeti jö­vedelmet. A műszaki színvonal emelé­se szempontjából döntő sze­repük van a beruházásoknak. Jól előkészített, korszerű be­ruházásokkal —, amelyek el­érik a legjobb nemzetközi színvonalat — nagyban elő­mozdíthatjuk a műszaki-gazda­ságossági haladást. A műszaki'haladásnak nem kevésbé fontos feltétele a fo­lyamatos gyártmányfejlesztés. A műszaki-technikai színvo­nal gyorsabb emelésének és a gazdaságosság javításának egyaránt fontos feltétele a köz­ponti és üzemi kutató-, kísérle­tezőmunka szélesítése. Iparunk műszaki haladását, versenyké­pességét azzal alapozhatjuk meg legjobban, ha növeljük azon termékek arányát, ahol a termelés korszerű magyar ta­lálmány, vagy szabadalom alapján folyik. A beruházások kivitelezésé­ben is rengeteg tartalékunk van még. Gyorsabb és jobb minőségű kivitelezéssel előre­hozhatjuk az üzembéhelyezést, fokozhatjuk a nemzeti jöve­delmet. Miután gazdasági fejlődé­sünk szempontjából döntő je­lentőségű a beruházások haté­konyságának növelése, az 1961. évi tapasztalatok alapján indo­koltnak látszik, hogy a gazda­sági minisztériumok munkájá­ban központibb helyet foglal­jon el a beruházások előkészí­tése és a kivitelezés koordiná­lása. Az iparirányítás napiren­den levő továbbfejlesztése so­rán a kormány célul tűzi ki többek között ezt is. A gazda­ságosság növelésiével szorosan összefügg a gazdaságosabb exportáru-struktúra kiala­kítása. Az elmúlt évben is, je­lenleg is tapasztalhatjuk, hogy mind az iparban, mind a me­zőgazdaságban, vannak kiemel­kedően jó, vannak átlagos gaz- daságosságú, de sajnos,, vannak kifejezetten gazdaságtalan ex­port-termékeink is. Nyilvánvaló érdeke a nép­gazdaságnak, hogy minél in­kább növekedjék a jó gazda­ságosságé export-termékek há­nyada és szűn jék meg mielőbb a gazdaságtalan' termékek ex­portja. Ezt a célt egyes termé­keknél az,önköltség gyorsabb leszorításával, más cikkeknél a minőség javításával érhet­jük el, de akadnak olyan ter­mékek is — főként nagyon anyagigényes termékek —, amelyek gyártását célszerűbb beszüntetni és a felszabaduló kapacitással más; gazdaságo­sabb exporttermék gyártását megkezdeni. Az export-struk­túra javítását a termelő és a külkereskedelmi vállalatok fo­kozott együttműködése ered­ményezheti. A múlt évi gazdálkodásnak kedvezőtlen tünete volt a ter­vezettnél lényegesen nagyobb készletnövekedés. Az állami vállalatok és szövetkezetek készletei a tervezett 7 százalékkal szemben, 14 százalékkal nőttek. Az indokoltnál jobban növe­kedtek a készletek az iparban és a kereskedelemben is, mind a bel-, mind a külkereskedel­mi vállalatoknál. A készletek növekedése önmagában véve még nem káros, hiszen a bő­vülő termelés és forgalom egyre növekvő készletállo­mányt igényel. A mült évi készletemelkedés azonban erő­sen meghaladta azt a mérté­ket, amelyet a népgazdaság fejlődési üteme indokol. Az okok között a vállalatoktól független tényezőket is találha­tunk. Ilyenek a fogyasztás nö­vekedésének mérséklése, a be­ruházások csökkentése, az ex­port fokozása, amelyek a ja­vak termelése és felhasználá­sa között kisebb átmeneti össz­hanghiányt eredményeztek. Ezeknek a lényegében népgaz­dasági okok árnyékában azon­ban sok-sok vállalati hiba is meghúzódik. Meg kell .említeni a rendelés nélküli gyártást — rendszerint tervtúlteljesítés formájában —, a helyenként túlzott anyagbiztosítást;, a koo­perációs szállítások tervszerűt- lenségét és a vállalati vezetők közömbösségét a készletnagy- ség tekintetében. A tavalyi tanulságokat le­vonva, az idén népgazdasági síkon is hatékony intézkedé­sek szükségesek a helyzet javí­tására, Már ez évben igyekezni kell a • lekötött készletek egy- részét mozgásba hozni, felhasz­nálni a gazdasági vérkeringés­ben. Ennek érdekében a mi­nisztériumok több intézkedést tettek, amelyeket pénzügyi eszközökkel is alátámasztunk. A nemzeti bank csökkentette a vállalati készletidőnormákafc, megszigorította a hitelnyújtási feltételeket és emelte a bünte­tőkamatok rátáját. A moszkvai béketalálkozó előkészületeinek hírei Az anyagi érdekeltség! rendszer továbbfejlesztésével is kísérletezünk, mégpedig olyan irányban, hogy meg­szüntessük a vállalatok kö­zömbösségét a legkorszerűbb állóeszközök kapacitásának kihasználása és a lekötött készletek nagysága tekinteté­ben. Ebben az évben 24 ipar- vállalatnál kísérletképpen úgy módosítottuk a nyereségrésze­sedési rendszert, hogy az év végén a többletnyereség mel­lett figyelembe vesszük a vállalati álló- és forgóeszkö­zök nagyságát is. Amennyiben 100 forint árbevételt az előző évinél kevesebb álló- és for­góeszköz ’ felhasználásával ér­nek el, úgy hozzátesszük az egyébként járó nyereségrésze­sedéshez, ellenkező esetben pedig bizonyos részt levonunk abból. Népgazdaságunk eddigi fej­lődéséhez és az 1961. évi ered­ményekhez jelentősen hozzá­járult a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában részt ve­vő országok együttműködése és a velük lebonyolított kül­kereskedelem magas szintje. Enélkül gazdasági fejlődésünk eddig is elképzelhetetlen lett volna. Most új, nagy lehetőségek tárulnak fel az együttműködés szélesítésére. A KGST orszá­gok képviselői által nemrégi­ben elfogadott „A szocialista nemzetközi munkamegosztás alapelvei” című dokumentum nagy jelentőségű hazánk szá­mára is. Az alapelvek érvényesíté­sével meggyorsulhat ha­zánkban az ipar szerkeze­tének kedvező átalakítása, a termelés és a termékek szakosítása, s ezek — saját erőfeszítése­inkkel párosulva — biztosít­ják számunkra a leghaladot- tabb technikával történő, nagy szériái ú termelésből fa­kadó előnyöket. Á szocialista nemzetközi 1 munkamegosz­tásban való részvételünkkel egyidejűleg fejleszteni kíván­juk gazdasági kapcsolatain­kat a tőkés országokkal és az újonnan függetlenséget nyert országokkal is. A pénzügymi­niszter befejezésül a képvise­lőknek elfogadásra ajánlotta az 1961. évi állami költségve­tés végrehajtásáról szóló je­lentést. Felszólalások A pénzügyminiszter nagy tapssal fogadott expozéja után dr. Dabronaki Gyula, a terv- és költségvetési bizottság tit­kára, a törvényjavaslat elő­adója szólalt fel. Dabronaki Gyula elmondot­ta, hogy az 1961. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot az or­szággyűlés bizottságai az el­múlt hetekben részletesen megvitatták. A bizottságok ülésein módosító javaslatot vagy észrevételt nem tettek. Az előadó ezután kiemelte, hogy a népgazdaság fejleszté­sében elért eredmények szá­mottevőek. A kitűzött alap­vető gazdaságpolitikai célok lényegében teljesültek. Egyes nem várt nehézségek ellenére a népgazdaság egyensúlyi álla­pota. kedvezőbb volt az előző évinél. Az ipar és az építőipar ter­melése a tervezettnél gyorsabb ütemben növekedett. A terme­lés túlteljesítésének nagyobb hányada került kivitelre, mint a megelőző években. Különö­sen örvendetes, hogy a terme­lés emelkedésének több mint kétharmada a munka termelé­kenységének javulásából szár­mazott. Az iparban a termelési költ­ségek színvonala a tervezettnél kedvezőbben alakult, ami az állami bevételek előirányzatai­nak teljesítésére is kedvező hatást gyakorolt Dabronaki Gyula ugyanak­kor szóvátette, hogy még min­dig nem erősségünk az üte­mes termelés. A Kohó- és Gép­ipari Minisztérium 4. negyed­évi exporttervének több mint felét csak decemberben telje­sítette. Fel kell figyelni arra, hogy ez a tendencia egyes vál­lalatoknál, illetve iparágaknál 1962. első negyedévében is megmutatkozott Ez kedvezőt­lenül befolyásolja a termelé­kenység alakulását és a meg­rendelőknek, a beruházóknak, a szerelőiparnak nehézséget okoz. Dabronaki Gyula a továb­biakban hangsúlyozta: a foko­zatosan erősödő nagyüzemi gazdálkodásnak fontos szerepe volt abban, hogy a mezőgaz­daság 1961. évi teljes termelé­se — a hosszú évek óta nem tapasztalt aiszály ellenére — megközelítően elérte az elő­ző évi szintet. Az eredmények­hez nagyban hozzájárult, hogy kormányunk messzemenő anyagi támogatásban részesí­tette a termelőszövetkezeteket, körültekintő intézkedésekkel segitetle gazdálkodásunk meg­szilárdítását, a mezőgazdasági termelés további fellendítését. Az aszály következtében a mezőgazdaság hozzájárulása a nemzeti jövedelemhez a várt­nál alacsonyabb volt, emiatt a nemzeti jövedelem az év so­rán a tervezett 7 százalékkal szemben mintegy 6 százalék­kal nőtt. Jórészt ez vonta ma­ga után azt, hogy az életszín­vonal a tervezettnél valame­lyest alacsonyabb mértékben emelkedett. Bátran el lehet mondani azonban, hogy a pusztító aszály ellenére ilyen eredményre csak a szocialista társadalom képes. A régi, ka­pitalista társadalomban ha­sonló körülmény az ország és elsősorban a dolgozó paraszt­tömegek életének súlyos rosz- szabbodását, eladósodását eredményezte volna. Az elő­adó ezután elismeréssel szó­lott a gazdálkodás színvona­lának, a pénzügyi fegyelemnek a javulásáról. Dr. Dabronaki Gyula felszó­lalása után szünet következett. Szünet után Vass Jánosné el­nökletével folytatták a "tör­vényjavaslat vitáját. Németh Károly képviselő volt a követ­kező felszólaló. Jó érzéssel állapíthatjuk meg — hangsúlyozta a többi között —, hogy az 1961. évi ál­lami költségvetés realizálódott, a bevételek és a kiadások egyensúlyban voltak. Ezt szo­cialista tervgazdálkodásiunk biztosította. A költségvetésről szóló jelentésből kitűnik, hogy második ötéves tervünk első éve eredményes volt. Befeje­ződött a mezőgazdaság szocia­lista átszervezése. 1961 volt az első olyan esztendő, amikor egész dolgozó parasztságunk új termelési viszonyok között, szövetkezetekbe tömörülve dol­gozott. A további előrehaladás ér­dekében ő is fontosnak tartja az ütemes és főleg gazdaságos termelést. A term el éken ység növelését országos ügynek, előrehaladásunk elengedhetet­len feltételének kell tekinteni. Németh Károly a költségve­tést elfogadta és elfogadásra javasolta. Hasonló módon szó­lalt fel ezután Pióker Ignác, Csergő János kohó- és génipari miniszter, dr. Sáró András Bé­kés megyei és Hodek József Ko­márom megyei képviselő is. A felszólalások után az el­nök az ülést bezárta. Az or­szággyűlés szerdán folytatja az 1961. évi költségvetés végrehaj­tásáról szóló jelentés jóváha­gyására vonatkozó törvényja­vaslat tárgyalását, majd az in­terpellációkra kerül sor. (MTI) MOSZKVA (TASZSZ): A moszkvai Trad keddi számá­ban Gordon Shaffer, az Angol Béketanács elnöke képet ad a moszkvai leszerelési és béke­világkongresszus angliai elő­készületeiről. „Ha a munkás­párti vezetőség és a Brit Szak­szervezeti Szövetség nem tá­masztott kvolna akadályokat — írja — sokkal több szakszerve­zeti vezető, parlamenti képvi­selő és munkáspárti funkcio­nárius vett volna részt az elő­készítő munkában. Gordon Shaffer megírja, hogy a nukleáris leszerelési mozgalom részéről hivatalos megfigyelőként jelen lesz és felszólal Moszkvában maga Collins kanonok is, a mozga­lom elnöke. Az Angol Béketanács elnöke végezetül megjegyzi, hogy a moszkvai értekezleten részt vevő angol küldöttség utazásá­nak előkészítésében és a szük­séges anyagi eszközök előte­remtésében tevékenyen részt vettek a szakszervezetek helyi szervezetei, s ezzel csattanós választ adtak jobboldali veze­tőségük bojkott-felhívásának. MOSZKVA: A Lityeraturnaja Gazeta folytatásokban közli külföld» közéleti személyiségek válás? arra a kérdésre, lehetségesnek tartják-e az általános leszere­lést most, vagy a közeljövőben. A lap keddi számában Le­wis Mamford amerikai publi­cista a kérdésre válaszolva ja­vasolja, ' hogy első lépésként egyoldalú leszerelési intézke­déseket kellene tenni. Ilyen le­hetne például az atomfegyver­kísérletek beszüntetése. A kö­vetkezőkben, mint javasolja, az ENSZ ellenőrzése alá lehet­ne helyezni az összes légitá­maszpontokat, atommeghajtá­sú tengeralattjárókat és raké­taindító állomásokat. Max Born német tudós vé­leménye szerint a leszerelés útján hosszú ideig akadály le­het a kölcsönös megértés hiá­nya, ami az ideológiai külön­bözőségből adódik. Ügy gon­dolom azonban — folytatja —, hogy a Kelet társadalmi esz­méi és az egyén szabadságáról Nyugaton vallott vélemények közötti ellentétek nem akadá­lyozhatják a leszerelést. KAIRO: A moszkvai leszerelési és béke-világkongresszus előké­születei jegyében a napokban megalakult az EAK leszerelési bizottsága. A bizottság tagjai július 7-én utaznak Moszkvá­ba, hogy részt vegyenek a kongresszuson. Megjelentek Kairó utcáin a bizottság plakátjai, amelyek rámutatnak, hogy az évente fegyverkezésre fordított ősz- szegből tízmillió lakást, ötven­ezer iskolát, tízezer kórháza^ lehetne építeni. (MTI) Angliában fokozódik az ellenállás a Közös Piachoz való csatlakozással szemben ENSZ-körökben tért hódít egy nemzetközi kereskedelmi értekezlet összehívásának gondolata LONDON: Heath angol kül- ügyminiszterhelyettes és lord- pecsétőr hétfőn délelőtt fogad­ta a nemzetközösségi országok londoni képviselőit, hogy tájé­koztassa őket a „hatok” és Anglia közt megindult csatla­kozási tárgyalások legutóbbi menetének eredményeiről. Deszai indiai pénzügyminisz­ter, aki a brit kormány veze­tőjével tárgyal a Közös Piac kérdéseiről, háromnapos lon­doni tartózkodása után Brüsz- szelbe, Párizsba, Bonnba és Rómába utazik. Az angol alséház ismét fog­lalkozott a Közös Piachoz való csatlakozás kérdésével. A mun­káspárti ellenzék több szóno­kának bíráló felszólalására vá­laszolva, Heath külügyminisz­terhelyettes védelmébe vette a kormány politikáját. Nagy- Britannia változatlanul re­méli, hogy július végére nagy körvonalakban megismerheti azokat a feltételeket, ‘amelyek melléit beléphet a Közös Piac­ba — mondotta. Heath hétfőn este repülőgé­pen Brüsszelbe utazott, ahol kedden tárgyalásokat kezd Angliának az Euratomhoz való esetleges csatlakozásáról. Mint az MTI londoni tudó­sítója jelenti, az utóbbi hetek­ben folytatott közvéleményku­tatás azt mutatja, hogy jelen­tős mértékben megváltozott az angol közvélemény álláspontja az Európai Közös Piachoz való csatlakozás kérdésében. Több­ségbe kerültek azok, akik el­lenzik a csatlakozást, a belé­pés híveinek, aránya viszont 40 százalék alá süllyedt és tovább csökkenő irányzatot mutat. Az angol közvélemény han­gulatában bekövetkezett vál­tozás főbb okai: annak felis­merése, hogy a belépés az élelmiszerárak emelkedését eredményezné Nagy-Britanniá- ban, a csatlakozás felmérhetet­len károkat okozna a brit nemzetgazdaságnak, makacsul tartja magát az a hír, hogy a belépést a fontsterling újabb leértékelése követné, a munka­bérek lefaragásának veszélye fenyeget, a római szerződés aláírásával Nagy-Britannia fel­adná szuverenitásának egy ré­szét, s végül a csatlakozás romibadöntené a Brit Nemzet­közösséget. NEW YORK: Mint az AP jelenti, U Thant, az ENSZ ügyvezető főtitkára még tavaly decemberben köz­véleménykutatást kezdett a vi­lágszervezet tagállamai sorá­ban azzal kapcsolatban, hogy helyeslik-e egy nemzetközi ke­reskedelmi értekezlet összehí­vását. Ismeretes, hogy a Szovjet­unió a múltban több ízben ja­vasolta egy ilyen értekezlet megtartását. Az ügyvezető főtitkár kér­désére eddig beérkezett vála­szok azt mutatják, hogy az ENSZ tagállamai 2:1 arányban támogatják egy nemzetközi ke­reskedelmi .értekezlet összehí­vásának gondolatát. Különösen vonatkozik ez az afrikai or­szágokra, de igenlő választ adott többek közt Brazília, Mexikó, India, Ceylon és Ju­goszlávia is. A nemzetközi kereskedelmi értekezlet összehívását első­sorban a NATO-tagállamok ellenzik. Az AP tudósítója végül va­lószínűnek tartja, hogy egy ilyen értekezlet összehívásának kérdése felmerül az ENSZ gaz­dasági és szociális tanácsának kedden Genfben megnyíló nyári ülésszakán. (MTI) Mezőgazdasági munkások sztrájkja ROMA (TASZSZ): Sztrájkba lépett a dél-olaszországi Bari tartomány százezer mezőgazda- sági munkása. A sztrájkolok új kollektív szerződés megkö­tését követelik (MTI) Felhők a függetlenség hajnalán Algéria népe vasárnap sza­vazott, s a népszavazás első, is­mertté vált eredményei igazol­ják a várakozásokat: a 132 éves gyarmati múltat elsöprő „igen” szavazataikkal az ország füg­getlensége mellett nyilatkoztak meg az algériai milliók. Még az európaiak tetemes része is az „igen” szavazólapját dobta az urnába, az arab, berber, kabil, mozabita választók pe­dig — a háború hat esztendeje alatt összekovácsolódott nem­zeti egység jegyében — szinte kivétel nélkül „igent” mondot­tak a függetlenségre. Mi lesz ezután Kedden, vagy szerdán teszik ” közzé a népszavazás hivatalos végered­ményét — a késedelem oka nyilvánvaló, hiszen a Szahara oázisainak és az algériai hegy­vidékek távoleső falvainak szavazási adatait is összesíteni kell. A hivatalos bejelentés után Párizsban De Gaulle tábornok deklarációban ismeri el Algé­ria függetlenné válásét. Algé­riába visszatérnek az eddig számkivetésben, Tunéziában élt miniszterek, az Algériai Köztársaság ideiglenes kormá­nyának tagjai és a Rocher Noir-ban székelő, vegyes ösz- szetételű ideiglenes végrehaj­tó testülettől átveszik az or­szág ügyeinek intézését. Előbb, utóbb törvényhozási választá­sokat rendeznek, hogy létre­hívják az algériai parlamen­tet és ennek képére alakítsák meg az ország végleges kor­mányát. Algériában 1962. július 1-é, a népszavazás napja örömünneo volt: daloló, táncoló, a zöld­fehér zászlókat lengető- töme­gek lepték el a városok, falvak utcáit, gyűlések szónokai éltet­ték a hosszú, véres harc árán kivíviott függetlenséget. De a szabadság hajnalán felhők is jelentkeztek az or­szág egén. íme a tények: Mo­hamed Khider, az ideiglenes kormány államminisztere, aki az eviani egyezmény aláírása­kor szabadult ki Ben Bellával együtt a íranciák fogságából, lemondott tisztéről. Benn Bella elnökhelyettes Tuniszból váratlanul Líbia fő­városába, Tripoliba utazott. Ben Khedda miniszterelnök a felszabadító hadsereghez, az ALN-hez intézett parancsában .bejelentette, hogy „bűnös tevé­kenységük” miatt leváltja az ALN vezérkari főnökét és a vezérkar két tagját. Az ALN főparancsnoksága nem ismerte el a kormány elnökének jo­gát a vezérkari főnök eltávolí­tására, mondván«, hogy az meg­bízatását az algériai nemzeti forradalmi tanácstól kapta. Az FLN, a Felszabadítási Front, illetve az ALN, a fel­szabadító hadsereg soraiban jelentkező ellentétek egyik oka nyilván abban a kompro­misszumban keresendő, ame­lyet június 17-én kötött Rocher Noir-ban, az ideiglenes végre­hajtó testület és' az ultrák, a fasiszták szervezete, az OAS. Mint ismeretes, ennek a meg­egyezésnek nyomán az OAS megszüntette terrorakcióit, sőt egyik hírhedt fasiszta vezető­je, az 1960 januári puccs ve­zéralakja, Susini, ezt követően arra szólította fel Algír euró­pai lakosságát: maradjon a helyén, szavazzon „igennel” a népszavazáson, s illeszkedjék be az új algériai államba. Susini nyilván megkérte az árát a „pálfordulásnak”. Az algériai szabadságharcnak né­pükhöz hű vezetői azonban nem járulhatnak hozzá, hogy az OAS-szal kötött alku révén az európaiak előjogokat kap­janak Algériában. Az is bizonyos, hogy a francia gyarmatosítók nyo­mást gyakorolnak az FLN úgynevezett „mérsékeltebb”, polgári eredetű szárnyára, hogy ne nyúljon gazdasági re­formokhoz, ne sértse a francia nagytőke érdekeit, ne hajtson végre földreformot, stb. „A független algéria bölcsőjénél nemcsak jó tündérek szorgos- kodnak” — írja találóan az Humanité. Akik megpróbál­nak éket verni az algériai ve­zetők közé, akik megkísérlik eltántorítani az algériai forra­dalmat igazi céljaitól, azok a neokolonializmus gonosz ma­nói.

Next

/
Oldalképek
Tartalom