Népújság, 1962. július (13. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-28 / 175. szám
4 NEPÜJSAG 1962. július 28., szombat Kevesebb, de még mindig sok! Heves megyében ötven százalékkal csökkent a gyermek játékokból eredő tűzesetek száma az elmúlt két évben. A hatvankettes év első hat hónapjában a tűzesetek 18 százalékát okozták gyermekek: ma tehát felére „esett” a gyermekek „részesedése”. De még mindig gyakran lobban pusztító láng gyermekek hibájából, helyesebben a szülők nemtörődömségéből. A „gyújtogató” gyermekeknagyré- sze ugyanis szülői gondozás alatt áll, legtöbbjük édesanyja háztartásbeli. zár — SZÉPEN HALAD az egri Vörösmarty utcán, a Somogyi Béla utca és a Bacsó B. utca közötti szakaszon az úttest javítása, jelenleg a szegélyépítési és alapozási munkálatokat végzik. Előreláthatólag egy hónapon belül befejezik itt az út javítását. ★ — MA DÉLELŐTT fél kilenc órakor tanácsülés lesz az egri városi tanácson, ahol fő napirendi pontként a tanács állam- hatalmi és tömegszervezeti tevékenységének erősítéséről lesz szó. Ennek előadója dr. Rózsa Sándor vb-titkár. ★ — AZ EGRI ALMAGYAR dombon építendő új lakótelephez vezető útvonal építését, valamint a szükséges vízvezeték, és szenny vízcsatorna-hálózat szerelését két héten belül megkezdik. Körülbelül októberben kerül sor azután a 40 OTP-Iakás, és az egri Pedagógiai Főiskola új kollégiumának építésére. ★ — AZ EGRI MINORITA templom tatarozását nemsokára megkezdik. A szükséges állványzat már megérkezett. A körülbelül augusztus elején induló munkálatokra eddig mintegy félmillió forintot fordították. ★ — MEGKEZDTÉK a dohány törését a füzesabonyi Szabad Nép Termelőszövetkezetben. A közös gazdaság tagjai jó termést várnak a 13 holdnyi dohánytermő területről, mint mondják, a tavalyi nyolc mázsával szemben, az idén 10—11 mázsát ígér holdanként az értékes növény. ★ — ÜJSZERŰ ÖTLETTEL hívta fel magára a figyelmet a napokban a hevesi cukrászda. Helyiségének egyik sarkában kis könyvtárat rendeztek be, amelynek köteteit ott-tartózko- dásuk idejére „kölcsönvehetik” a vendégek. Carmen Jones Bizet operája amerikai iilmen Bizet Carmenje a bemutató bukása után világsikerré növekedett, s nemcsak az összes operaszínpadokat hódította meg, hanem most már azt az amerikai szélesvásznú filmet is láthattuk, amit a Carmen zenéjének és drámai alapszövegének felhasználásával Otto Preminger alkotott néger színészekkel. A Carmen történetét, hőseit a második világháború idejére teszik át: Észak-Amerikában, egy ejtőernyő-gyárban dolgozik a tüzeevérű lány, Carmen. Joe, a tizedes tisztikarrierről és tanulásról álmodik. Az opera cselekménye helyébe — ugyanolyan drámai vonulattal — tipikusan amerikai megoldások lépnek: Carmennél Joe vetélytársa, Husky Miller lesz, s így a torreádor-indulóból ök- löző-induló lesz, számunkra hallatlanul profán szöveggel. Néhány ellenérzéssel fogadott szituációtól eltekintve a film leköt, a zene rabul ejt és a dráma emelkedett hatásával gazdagít a film. Otto Preminger rendezése, kétszeres bravúrt oldott meg. Egyrészt modern környezetbe helyezte a zenedrámá cselekményét, másrészt négerekkel játszatta el. Az első képek kissé s'zoktalanul hatnak: Habanera a gyár étkezdéjében még idegeniszerű, de Cindy és Joe szerelmi kettőse nagy élmény. A négerek világa, Carmen szülőfaluja, s ahogyan Carmen és Joe egymás rabjaivá válnak, Bizet fátumszerű érzését diktálja nekünk. Ahogyan Husky Miller, azaz Muszkli Miller megjelenik a színen, bizonyos mértékig az amerikai sport- és reklámőrület görbetükre is. Otto Preminger mozgalmas1 tömegjelenetekkel tűsdeli meg a színpadról a mai életbe lépő drámát: ahogyan a városszéli mulatókban táncolnak, ahogyan Muszkli Millert várják rajongói Csikágóban, ahogyan a boxmérkőzés közönsége őrjöng, s ahogyan a boxsztárt a szükséges rajongók és üzleti folyondárok körülveszik, mind-mind arra jók, hogy Joe-ban és Carmen- ben végbemenő nagyonis magányos, végzetes szerelmi tragédiát hangsúlyozzák. Carmen Jonest a híres néger csillag, Dorothy Dandridge alakítja. Kihívó és szemtelen, amíg nem érez, érzi testének varázsát a férfiakkal szemben, de kezes bárány és ragaszkodó hűségű lesz Joe-val szemben, aki más, mint a sok katona. Nem adja fel önmagát és szerelmiét Jóéval a nagy csábítás érkezésekor, de tüzes vére, ragyogni vágyása nyugtalanítja a magányban, amit Joe-val, a bújdosó, miatta szökésben levő katonával és katonáért vállalt. Mire elfogy a pénze, kiárusítja magát Muszklinak, aki megismerteti Carmennel a siker, a nagy- és félvilági élet mámorító érzését. Ezeket a modem és izgalmas lelkiállapotokat Dorothy Dandridge maradéktalanul éli: fölénye Joe-val szemben éppen a zárójelenetben eszeveszetten diadalmas és a siker fényében se bezhetetlennek hiszi magát, mint annyian a modern Bábelben. Szuggesztív egyéniség ez a néger művész. Bizet érzékenyszívű tizedesét Harry Belafonte kelti életre a filmen. Kitűnő énekes, hangja lírai és nemes. Távol minden póztól játszik, vergődik az erősebb akaratú Carmen karjaiban. Hívja a karrier szele őt, de ernyes'zitő és marasztaló az a csodálatos szerelem, ami Carmenból árad. Nem a többi férfi győztes riválisa ő, hanem Carmen áldozata, anélkül, hogy erről tudna. Cindyt, a hűséges szerelmest, azt az ún. anyatípu/sú tisztaságot Pearl Bailey éli a filmen. Megrendítően megszépül ez a csúnya és szabálytalan arc, amikor elvesztett szerelméért, Jóéért imádkozik, holott átko- zódnia kellene. Bizet nagy- nagy érzelmi magánya megrendítően kihallat'szilk Cindy- imájából. Sam Leavitt operatőr képei kitűnőek és az operai hatás gazdagítására szolgálnak. Farkas András SZOMBAT: Bekölcei óhaj: Legyen végre nőiszabó, fodrász, cipész a faluban Ha a bekölcei halandó haja megnő, felkerekedik, s gyalog, kerékpáron vagy autóbuszon — kinek mihez van kedve —, útnak indul, borbélyt keresni. Egercsehiben, Bor- sodnádasdon hozatja rendbe a frizuráját. így alakul ki a következő ár: hajvágás 3 forint 60 fillér, busz-költség hat forint. Es még ehhez egy fél nap, amit az utazás, a várakozás jelent. Az asszonyok helyzete még rosszabb, hiszen köztudomású, a berakás, a dauer még több időt vesz igénybe. így a bekölcei asz- szony vagy otthon próbálja becsavarni a haját, vagy inkább le sem vágatja. Nem jár sokkal jobban az sem, akinek a cipője áhítozza a javítást. Mert cipész is csak a szomszéd faluban van. S ahol több a gyerek, ott bizony gyakran kelhet útra a családfő, s ez megdrágítja a javíttatást, nem beszélve arról, hogy megint csak fél napot jelent, ha viszik, felet, ha hozzák a javításra szoruló cipőket. Nőiszabó sincs a faluban. A nyári ruhákat ugyan megvarrják ügyesebb kezű asszonyok, de szövetruhával, kosztümmel megint csak másfelé kell menni. Így a varratás díját tetézi még a többszöri buszköltség, hiszen próbálni is kell. Esztendők óta problémája ez a falunak, s esztendők óta nem tudják orvosolni a panaszt, mert nincs hely a kisiparosok számára. Jelentkező akadna, a megélhetésüket is biztosítaná a falu, csak éppen helyiséget, lakást nem tudnak adni számukra. Azaz egy-két megoldás mégis lenne. A nőiszabó hiányát lehetne legjobban pótolni. Az ott élő férfiszabó szívesen letenné a szakmunkás vizsgát, — ért hozzá —, de támogatásra lenne szüksége. Egy fodrász házaspárt is el lehetne helyezni, mert a tanács tulajdonában van egy ház, felújítására pénz is altadna, társadalmi munka is, — csak az ott lakókat kellene máshová költöztetni. Az egyik családot a csehi bányatelepre, ott dolgozik a férj, — ehhez a bánya segítsége kellene. A másik családnak is kerülne egy hasonló szoba-konyhás lakás, mert ott áll üresen a tulajdonos halála óta, — ehhez viszont az illető lakó jóindulatára lenne szükség, hogy elfogadja a cserelakást. Cipész, fodrász, nőiszabó. Kisiparosok, akiknek munkájára lépten-nyomon szüksége lenne a falunak. Mégis esztendők óta hiányoznak, pedig nem kell hozzá sok, csak egy kis összefogás, belátás, ném,i anyagi áldozat. Igazán megérné. — deák — INCE 385 évvel ezelőtt, 1577. július 28-án született PETER PAUL RUBENS, a flamand barokk legjelentősebb lestője. Az olaszországi és spanyolországi mesterek hatását nagyszerűen olvasztotta magába, képeire a lény és árnyék művészi alkalmazása és az emberi test érzékletes ábrázolása jellemző. Mintegy 2000 képe maradt lenn, melyek jórészt tanítványaival (Van Dyck, Jan Brueghel) lestett. jellegzetesek portréi, allegorikus ábrázolásai, vallásos jelenetei, történeti képei és öreg- Peter Paul Rubens korának nyugodt harmóniájú tájképei. 150 évvel ezelőtt, 1812-ben e napon született IGNACY KRA- SZEWSZKI lengyel író, a világirodalom egyik legtermékenyebb írója: művei mintegy 600 kötetben jelentek meg. ö a modern lengyel regény megteremtője. Demokratikus meggyőződése miatt börtönbe zárták, majd külföldre kellett menekülnie. 60 évvel ezelőtt, 1902-ben e napon halt meg JANKÓ JÄNOS utazó és néprajzi író. Beutazta Észak-Afrikát és Közép-Azsiát. Angliában és Franciaországban az ottani néprajzot, itthon a Ba- laton-mente, Torockó, Kalotaszeg és a sokácok néprajzát kutatta. Megírta Benyovszky Móric életrajzát. isöllt^ FILM - FILM - FILM - FILM - FILM Ma éjjel meghal egy város A film Drezda város pusztulásának éjszakáját idézi fel hitelesen, megrázó erővel. A,filmet az egri Kertmozi játssza július 29-ig és a gyöngyösi Puskin Filmszínház július 30-tól augusztus 1-ig. EGRI VÖRÖS CSILLAG Carmen Jones EGRI BRODY Hintónjáró szerelem EGRI KERTMOZI Ma éjjel meghal egy város GYÖNGYÖSI PUSKIN Ilyen hosszú távoliét GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Liliomfi HATVANI VÖRÖS CSILLAG Amíg holnap lesz HATVANI KOSSUTH Két szoba összkomfort HEVES Rocco és fivérei PÉTERVÁSÁRA Felmegyek a miniszterhez FÜZESABONY Megöltek egy lányt IRTA ONODVARI /WIKl 18. Ha valaki messziről látja, azt hiszi, rosszban tori ott a fejét: talán megint öngyilkosságot akar elkövetni, s azért áll már órák óta az ablak előtt, mert visszariadt a mélységtől... Egyszer már véget akart vetni az életének, de megakadályozták. Szerelmi bánata kergette öngyilkosságba, nem látott más kiutat, sivár, kilátástalan helyzetéből. Annak idején egy átmulatott báli éjszaka vetette a könnyelmű fiú karjaiba. Vakon követte a határon túlra. — Gyere, gyere! — húzta a fiú. — Odakint megesküszünk! Boldogságot, szerelmet ígért és ő követte volna, akár a világ végére is. Hiszen szerette. S őt is hívták a rózsaszínű álmok, csalogatta a kalandvágy, amely egész úton kacérkodva futkosott előtte. De a lágerélet kijózanította, keserves csalódást okozott mindkettőjüknek. A kalandéhes fiút a kiábrándulás egy másik nő mellé kergette és kihajózott vele, Amerikába. Otthagyta a szerencsétlenné tett lányt, egyedül, a legnagyobb kilátástalanságban. Három napig sírt egyfolytában. Vigasztalhatták, mondhattak akármit, a szép szavak nem gyógyíthatták vérző szívét. Hogy mi lesz ezután ebben a rettenetes állapotban? Erre a kérdésre nem tudott felelni. A csalódás kiábrándította a fiúból, de mihez kezdjen, idegenben, születendő gyermekével? Hiába törte a fejét, nem talált ki semmi vigasztalót. Ha lenne idekint valakije: rokona, ismerőse; ha itt lenne az öccse, talán még lehetne megoldást keresni, reménykedni, talán még várhatna valamit az élettől. De így? így csak egy megoldást talált.™ A halált! Pedig, hogy szerette az életet, hiszen olyan fiatal volt még, s íme, mégis bezárult, vége! Éjjelente, amikor lefeküdt és magányosan, álom- talanul belebámult a sötétségbe, óriási siralomháznak tűnt a láger, ahol a disszidens élet hajléktalanjai egymás mellett szuszognak a földre terített szalmán, priccseken. A halálraítéltek keserves életét élik, amíg számukra is nem üt az utolsó óra. Nekik talán még lehet, de az ő számára nincs menekülés. A baj nőttön nő, s egyszercsak észreveszik majd mások is... Azon a napon már dél óta készülődött a halálra. Levelet akart írni az édesanyjának: keserves sírással teli levelet, de összetépte a harmadik sor után. Minek szomo- rítsa még ezzel is? Minek hagyjon hátra ilyen szörnyű emléket? Megmosakodott, lefeküdt, gondolatban elbúcsúzott mindenkitől, s akkor., i A harmadik emelet 26-os számú szobájában egy francia öregúr lakott. Ugynökféle, kereskedelmi utazó, két-három hónapig tartózkodott egy-egy városban. Zsuzsa nem tudta, melyik cég képviselője. Két- szer-háromszor beszélgettek, amikor a reggelit felvitte, mert az öregúr mindig az ágyban reggelizett. Hozzászokott már, hogyha hívják, zavartalanul benyisson a vendég szobájába. Az öregúr mindig mosolyogva fogadta: teát regakkor bevette a rengeteg gyógyszert! Hamarosan zsib- f badás futott végig rajta, eler- | nyedtek végtagjai, becsukó- ' dott a szeme és lázas álomba merült, amelyből a láger rendelőjében ébredt fel. Hát, így volt! Ugyan, ki lehet az a magyar orvos, aki felébresztette, egész éjszaka virrasztott mellette, visszaadta őt az életnek! Sose látta többé. Öt Helmut doktor Becsbe küldte, a vöröskereszt kórházban gyógyíttatta ki és azután ide hozták szobalánynak, ebbe a szállodába. S most terveket szövöget, számolgatja a pénzét, hogy menynyivel van több tegnap óta. Mennyi kell még ahhoz, hogy hazaméhessen? De, hogy fogadják majd otthon? Annyi mindent mesélnek. Hetek óta úgy jár-kel a földön, mint az alvajáró. Komor, szótlan, egész nap teng-leng, ide-oda, kerüli az embereket, mert attól fél, hogy arcáról leolvassák gondolatait. Dél óta ólálkodott már az ablakban és ezrével rohanták meg az emlékek, gyötörte, kínozta a honvágy. De ha arra gondolt, amit a szállodai alkalmazottak a magyarországi viszonyokról beszéltek, félelem szállta meg és a hazavágyódó fellóbbanások lelohadtak. Mindig azt kérdezte magától: — Mit tegyek? Mit tegyek? kandúr bókjain, de azért jólesett neki. A 26-os szobába mindig szívesen nyitott be... Valami kis szimpátiát érzett a deresedé hajú öreg iránt, felébredt bizalma, s reggel, amikor a teát felszolgálta, elárulta titkát. — Haza szeretnék menni. De az ügynök lehangolta. — Ne törje a fejét butaságokon, eszébe se jusson, hogy visszamenjen — mondta. — Magyarországon börtönbe zárnak minden hazatérő menekültet. .. Tömegesen vetik börtönbe és akasztják fel az otthonmaradottakat is... Adjon hálát az istennek, hogy megszabadult a vörös pokolból és örüljön az életnek. Keresse meg itt a szerencséjét. Maga csinos lány, még sokra viheti... nem muszáj ebben a szállodában ... Dél óta elhanyagolta a munkáját, egyre azon töprengett, amit az öregúr mondott. A fájó, gyötrő honvágy és a félelemérzet viaskodott benne. Maradjon? Menjen? (Folytatjuk.) gelizett egy fél citrommal, vajas zsemlével. Mindennap adott borravalót, s soha nem mulasztotta el, hogy azt ne mondja: — A magyar nők nagyon csinosak! Magában mosolygott a vén
