Népújság, 1962. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-25 / 172. szám

1962. július 25., szerda NBPÜJSAO S A legeredményesebb hajtó Négy első díj mellé még hét helyezés Lipcsében Még arra sem volt ideje Kádár Lászlónak, a Gyöngyösi Lótenyésztési Felügyelőség dolgozójának, hogy a hosszú uta­zás után kifújhassa magát: nemcsak a munkatársai fogták körül, mi is beálltunk az érdeklődök közé. Miről esett volna szó, ha nem a lipcsei nemzetközi versenyről, ahol négy első, négy második, két harmadik és egy hatodik dijat érdemeli ki, s ezek alapján a legeredményesebb hajtó címnek is jo­gos birtokosává lett. Kádár László mosolyogva em­lékezik a verseny izgalmaira. '— Nagy mezőny volt. Len­gyel, román, német, dán foga­tok voltak együtt, a négyesben nyolc fogat indult, a kettesben még több. Hogy ki volt a leg­veszélyesebb ellenfél? A ket­tes fogatban a német, a né­gyesben pedig a megőhegyesi. — Nehéz verseny volt? — Csak egy példát... A négyes fogatok alkalmasság’ versenyében Incitátó ideges volt. lépés helyett ügetett, s emiatt kerültem a harmadik helyre. Ha már Incitátó szóba ke­rült, a négy szürke lipicai mént is megnéztük. Kádár László hangjára azonnal felfi­gyeltek, különösen az „öreg” Plútó forgatta a fejét a hang irányába. Ö a legkedvesebb, mert ugyan nagy „csibész”, de lehet rá számítani — ahogy Kádár László mondja. 1958-tól vannak már együtt, tehát jól ismerik és jól meg is értik egymást. A négy mén: Plútó XXII., Plútó XXI., Incitátó és Conversano ott állnak egymás mellett. A tavalyi négyesből csak Favorit maradt ki. — Mikor versenyzett elő­ször? — fordulók Kádár Lász­lóhoz. — Nemzetközi versenyen a harmadik éve veszek részt. Az 1960-as volt a legeredménye­sebb ezek közül, mert a négy első helyezés mellé még 17 egyéb helyezést értem el. Lip­csében és Achenben voltam ed­dig. — Hazai versenyeken? — Legelőször Hódmezővá­sárhelyen szerepeltem. 1948- ban Debrecenben versenyez­tem, aztán Szeged tartozik még a kiemelkedő versenyek közé. A budapesti mezőgazda- sági kiállításon 1951-től szin­tén rendszeresen indulok a lo- vsúcksl. — Hány díjat nyert eddig? Erre ismét mosolyog. —- Már nem tudom számon tartani a díjakat Nagyon sok van belőle. Azt várnánk, hogy kicsikét elbizakodott lesz valaki ennyi siker után, de ez nem jellem­ző Kádár Lászlóra. — Komoly sport ez, nagyon sok felkészülést igényel. Nem lehet könnyelműen venni. — Mennyi ideig tart a fel­készülés? — Legalább egy fél évet Igénybe vesz a rendszeres ed­zés. A lónak és a hajtónak tel­jesen össze kell szoknia. A hajtó is ismerje tökéletesen a lovakat és fordítva is szüksé­ges. A versenyen alig lehet észre venni a hajtószár egy-egy kilengését, de a lovaknak azonnal reagálniuk kell rá. — Mi jelent tehát az ered­ményes versenyzés? — Ez eléggé összetett dolog. Nemcsak kijelölt akadályokkal nehezített pályán kell végig­hajtani hiba nélkül, hanem a gyorsaság is elsőrendű köve­telmény. Aztán a feladat is változik: lépés, ügetés, sőt: a lovaknak 30 másodpercig moz­dulatlanul kell állniok a kije­lölt helyen. Az akadályhajtás­nál pedig különböző nehézsé­geket kell leküzdeni, mint ami­lyen a vizesárok, vagy a csu­kott kapun való behajtás: ki kell nyitni a kaput, áthajtani, ismét becsukni, s mindezt idő­re. — Milyen követelményt kell a lónak teljesítenie, ha ver­senyzésre szemelik ki? — Ez megint nagyon össze­tett. Nemcsak a tetszetős tar­tás és a mutatós mozgás szük­séges, hanem az engedelmes­ség és a hajlékonyság is. — Es, hogy lesz valakiből jó hajtó? — Talán azt lehet képzelni, hogy csak a szorgalom szüksé­ges ehhez, pedig a tehetség is nélkülözhetetlen. Jó érzék kell hozzá. — Jó lovast könnyebb talál­ni, mint jó hajtót — szól köz­be Szollár István, a felügye­lőség vezetője. — Kádár László hogyan lett jó hajtó? — Belenőttem én ebbe. Min­dig lovakkal bántam, s szinte el sem tudom képzelni az éle­temet a fogat nélkül. — Mit jelent a siker a fel­ügyelőség szempontjából? — fordulok Szollár Istvánhoz. — Erkölcsi megbecsülést. A magyar lovak nemzetközi elis­merését. Tehát, nem önős sike­reket — mondja csendesen és komolyan. Es, hogy mit kapnak a lo­vak az eredményes szereplés után? Cukrot, mindenek előtt — a hajtótól. Ezt úgy elvárják, hogy el sem maradhat. Az „öreg” Plútó egyenesen a zsebembe akarja dugni a fejét, de a te­nyérből nyújtott cukrot is örömmel fogadja Álljon még itt a verseny egyik csendes részesének a ne­ve: a segédhajtóé: Horváth Gyuláé, ö a verseny alatt ló­ként a kocsi egyensúlyára ügyelt. Sok mindenről beszélhet­nénk még, de Kádár Lászlót a családja is várja. No, nem azért a kis ajándékért csupán, amit hozott nekik, hanem a hosszú távoliét után a feleség mellett a két gyerek is szíve­sen öleli magához a győztes édesapát. — Bizony, nagyon jó újra itthon lenni — búcsúzik Ká­dár László. — Alig várom, hogy kipihenhessem magam és újból a nagyon hiányzó hazai kosztot ehessem. Életerős, egészséges moso­lyával is az egyszerű, dolgos ember néz velünk szembe: a nemzetközi bajnok, a munkás hétköznapok elégedett embere. (ff. molnár) Tömör gumikerék — könnyebb és rugalmas Leopold Schmid, a stuttgarti Forsche-cég tervező mérnöke olyan autókereket szerkesztett, amely tömör gumiabronccsal készül, és noha 40 százalékkal könnyebb a normális keréknél, a feltaláló szerint ugyanolyan ruganyos, mint- a felfújható gumikerék. A rugalmasságot egy T-alakú fémgyűrű bizto­sítja, amelyet vulkanikus úton építenek bele a kerékbe és a talajjal való érintkezéskor belenyomódik a tömör gumiba. Az új találmányt a mérnök még továbbfejleszti, hogy meg­hosszabbítsa a kerék élettarta­mát. Jelenleg négyezer mérföl­det tud futni. Fokozni akarja a kerék fordulékonyságát is, amelyet ma még az a körül­mény korlátoz, hogy- jóval kes­kenyebb a hagyományosnál. — Az EGERCSEHI bánya­telepi általános iskola úttörő- csapata július 29-én, vasár­nap délelőtt 10 órakor Fo- nyódligeten felavatja Arany- csákány-nak elnevezett üdü­lőjét, amelyet egy év áldoza­tos munkájával hozott létre a szülői munkaközösség, a bá­nyaüzem és maguk az úttö­rők. A számok figyelmeztetnek: TANULNI KELL A kereskedelem is, mint minden szakma, szakképzett embereket kíván, akik lépést tartanak a kor követelmé­nyeivel, állandóan fejlesztik szakmai tudásukat. Ez vonatkozik a földműves­szövetkezeteknél dolgozó boltkezelőkre, s más beosz­tásban tevékenykedő keres­kedelmi alkalmazottakra, s vezetőkre egyaránt. Am a né­pi ellenőrök által összeállított statisztika nem valami biz­tató képet fest a szövetkeze­teknél dolgozó vezetőkről, ke­reskedelmi alkalmazottakról. A 476 boltvezető közül csak 194 rendelkezik szakképzett­séggel. Ez még nem lenne olyan helyrehozhatatlan hiba. ha a többiek — pótolva az el­mulasztottakat — igyekezné­nek megszerezni a munká­jukhoz szükséges szakkép­zettséget. Erre azonban a boltvezetőkből jónéhányan nem sok hajlandóságot mu­tatnak. Remélhetőleg ebben az év­ben érezhetően javul majd a helyzet, mert szakmunkás­tanfolyamokat szerveztek a kereskedelmi alkalmazottak­nak és többén tanulnak a ké­pesített könyvelői tanfolyOe mon is. De nem valami biz­tató a helyzet a földműves­szövetkezetek vezetésével megbízott igazgatósági elnö­kök szakképzettségénél sem. A legutóbbi felmérés szerint az 55 Igazgatósági elnök kö­zül mindössze kettő rendel­kezik képesített könyvelői és S kereskedői szakképzettség­gel. A döntő többségnek tehát semmi olyan képesítése nincs, amely megfelelő szakmai ala­pot nyújtana vezető beosztá­sához. A kereskedelmi üzemág» felelősöknek is csak 44 száza­léka rendelkezik kereskedői képesítéssel, az öt vendéglátó- iparág-felelős közül egynek sincs munkájával összefüggő képesítése. Azt hisszük, fölösleges so­rolni további tényeket, ez is megfelelő figyelmeztetést nyújt a kereskedelmi vezetők és az ott dolgozó emberek számára: minél előbb meg­felelő szakmai képesítést sze­rezve, kell biztosítani, hogy a mai követelmények szerint láthassák el fontos munká­jukat. K. E. Újra sikert aratott a bertai színjátszó csoport Bemutató: Különleges világnap beutaló: Balatoni jutalomüdülés Pontosan egy évvel ezelőtt a Janika című vígjátékkal je­lentkezett először az egri kö­zönség előtt a Finomszerel- vénygyár színjátszó csoportja. Azóta műsorukon volt már Gergely Sándor: Vitézek és hősök című drámájának né­hány jelenete, a napokban pe­dig a SZOT Székház kultúr­termében Tahi László: Külön­leges világnap című három- felvonásos vígjátékát mutatta be a színjátszó csoport. Említést érdemelnék a sze­replők, akik fáradságot nem is­merő munkával vettek részt a darab próbáin, s a kész vígjá­tékkal kellemes szórakozást szereztek az egrieknek: Csörgő István, Cseh Sándor- né, Tompos Béla, Hámori Sán- domé, Dobos Balázs, Erdélyi Ilona, Matuz László, Halász Ferenc, Bickó Péter, Kovács Sándor, Tompos Bertalan és Sós Éva. A Finomszerelvénygyár szín­játszó csoportja Sírok, Szilvás­várad, Bükkzsérc, Sajótapi és Poroszló községek színpadain szerepelt műsorával. A szor­galmas színjátszók nem tarta­nak kéthónapos nyári szünetet, de megérdemelt munkájuk után egyhetes balatoni juta­lom üdülésen vesznek részt. (Simon) Selyp! és bélapátfalvi sikerek a kongresszusi munkaversenyben Selyp és Bélapátfalva a me­gye cement- és mésztermelő gócpontja. Építkező ország va­gyunk, naponta emelkednek a magasba új lakóházak, iskolák, gyárak épületei. Szinte feles­leges hangsúlyozni, mennyire szükség van építkezéseinknél a cementre és mészrel Selyp és Bélapátfalva munkásai tudják: egyre több és több terméket vár tőlük az ország, népgaz­daságunk; s nemcsak több ce­mentet és meszet, de minőségi­leg is jobbat, kifogástalanabb értékűt. A két üzem dolgozói becsülettel teljesítik kötelezett­ségeiket, egyedül nemcsak azért munkálkodnak, hogy az esztendőt sikerrel zárják, ed­digi munkaeredményeiket túl­szárnyalva még jelentősebb tettekkel készülnek pártunk kö­zelgő, VIII. kongresszusánakkö- szöntésére. A kongresszusi munkaverseny eredményeiről számolnak most be az alábbi tudósítások, jelentések... Selypen: „a eement minősége ió jogos reklamáció nem volt!" A Selypi Cementművekben az év elmúlt hat hónapja so­rán jelentős gazdasági ered­ményeik születtek; a klinker termelési tervet 7,3, a cement­őrlési tervet pedig 13,4 száza­lékkal szárnyalták túl. Hogyan születtek ezek az eredmények? Minimálisra csök­kentették az üzemeltetés köz­beni állás-, illetve veszteség­időt, s a termelőberendezések jobb kihasználásával növelték aziok gazdasági fokát. Termé­szetesen nemcsak a termelés ménnyiségi növekedése a'z egyetlen eredmény, amellyel a selypiek büszkélkedhetnek, hi­szen nemcsak többet — ol­csóbban! is termeltek: a terv­időszakhoz képest önköltségi mutatóikat 1,4 százalékkal csökkentették! Elsősorban a termelési költségek csökken­tek azáltal, hogy az alapanya­goknál kedvezően alakult a fajlagos anyagfelhasználás. Sajnálatos, hogy a kalóriával már nem gazdálkodtak kellő gondossággal; különösen az első negyedévben mutatkozott jelentős túllépés, amikoris a kemencék elégtelen égetése miatt a tervezettnél jóval több fűtőolajat használtak fel. Az első félévben kedvezően alakult a termelékenység: az egy főre eső tervezett terme­lési értéket, amely 95 082 fo­rint volt, 104 663 forintra tel­jesítették. Vállalták, hogy ter­ven felül 1000 tonna S 54-eg cementet gyártanak le, ezt je­lentősen túlszárnyalták, féléves szántén 3615 tonnla cementet gyártottak. Vállalást tettek ugyanakkor arra is, hogy sem a béralapnál, sem az átlagbé­reknél túllépés nem lesz —> mindkét követelménynek egy« aránt eleget tettek. Bányai István Bélapátfalván: becsülendő eredmények 1 A Bélapátfalvi Cement- és Mészüzeni dolgozói az 1962, évi munkaversenyben 3 millió a szőlők szerelmese. A gondolat, az ő aggodalma azonban sokat foglalkoztatott már, s feltettem a kérdést: va­jon a mi parasztfiataljaink tényleg cserbenhagyták a szö­SZAE'Ű MIKLÓS gyöngyöshalászi szakmunkás tétben. Ma js pontosan előttem Van szikár, vékony termete, csontos arca, amelyből, mint Világító bogarak, tűntek elő szemei, Beszélgettünk. És hányszor Van úgy az ember, hogy egyik halászi idős gazdának: Nines' veszve semmi! Fiaik és unokáik! nem lettek hűtlenek a szőlő­höz. Követik az öregek nyorp\ dókáit. Követik, csak új mó­don, új módszerekkel, keve-] sebb verejtékkel. A szívük. BODA LAJOS Szolnok megyéből került az is-! kólába, ő már végzett, még--:* hozzá kitűnő eredménnyel (Kiss Béla rajzai) >: í nem hűlt ki, mert ők is, akár—; csak az ősök: a szőlő szerel-< mesei. | Szaiay István | 176 ezer forint értékű válla­lást tettek. A dolgozók őszin­te lelkesedésének, a VIII. párt­kongresszus tiszteletére kibon­takozott széleskörű verseny si­kerének tudható be az az eredmény, hogy hónapról hó** napra jelentős összegeket „fa­ragnak” le vállalásukból. A Mészüzem dolgozói min­dig is kitettieki magukért', ered­ményeik miatt szégyetnkeaniök nem kellett soha. Június hó­nap során villamosenergiából egy tonna mész előállításához a kelleténél 2,21 kxv-al hasz­náltak fet kevesebbet. De jól takarékoskodtak a fűtőanyag­gal is: 1 kg égetett mészhez228 kalóriával használtak fel ke-, vesebbet, miint eredetileg vál­lalták. összes megtakarításuk értéke június hó során meg* haladta a 155 ezer forintot. A Cementiüzem munkáskol­lektívája is takarékos embe­rekből tevődik össze, eredmé­nyeik alig maradnak el a mészüzemiek sikered mögött: kalória és villamosén ergia megtakarításuk értéke 114 029 forint. Különösen a klinker- égetőket illeti az elismerés és a dicsérő szó, de éppúgy meg kell említeni a szén- és ce­mentmolnárokat is. Természetesein nem hagy­hatjuk ki a felsorolásból a zsáküzem és a kőbánya ered­ményeit sem; a kőbányászok júniusiban 9578 forint értékű villamosenergiát takarítottak meg. A zsáküzem munkásai a tervezettnél 63 778 forint ér­tékben takarítottak meg papírt a zsákok készítésénél. tam meg a választ. Akkor, amikor a domoszlói állami gazdaság csókási üzemegységé­ben a fiatal szőlőmunkásokkal és szakmunkásokkal beszél­gettem. Harmat Béla, Tompa Mária, Bódi Mária, Győri Ti­bor éppen a napokban jutottak túl a szakmunkás vizsgán, s jóformán meg se száradt még a tinta a bizonyítványukon, de máris a további jövőt tervezik. Technikum. Ez a következő lépés. Miért? Mert, mint mond­ják, „szeretik a szőlőt.” Igen. Szavukból kicsendül, hogy é pen úgy szeretik, mint apáik, csak éppen új módon, újfajta módszerekkel akarnak dolgoz­ni. Mondjuk meg nyíltan: könnyebben, kevesebb erőfe­szítéssel akarják nagyobb ter­mésre bírni a tőkéket, gépek segítségével könnyíteni a mun­kát. A fiatal szakmunkások és szakmunkásjelöltek vezetője elmondta, hogy pontos, rendes munkát végeznek a fiatalok. Minden újfajta eljárást, új­fajta módszert, kísérletet- az 6 közreműködésükkel végeznek, s a fiatalok igaz hívei, harcosai ennek az újnak. Bódi Mária, Harmat Béla, Győri Tibor ép­pen Gyöngyöshalászról valók. S most, a velük történt be­szélgetés után, ha néhány esz­tendővel a beszélgetés után is, de elmondom — a gyöngyös­beszélgetés évekig él lelkében, míg a másikra talán napok múlva se emlékszik már. Nos, a beszélgetés is sokszor eszem­be jutott az elmúlt évek so­rán, s akár tízezer ember kö­zül is ki tudnám választani ma is őt, akiről írok­— Mi szeretjük a szőlőt, sze­rették apáink, nagyapáink is, de fiaink, unokáink már hűt­lenek lettek a földhöz, a sző­lőhöz is. Pedig a szőlő megkí­vánja, hogy benne éljen, ben­ne lakjon az ember. A szőlő­tőkék beszélni tudnak, csak ér­teni kell a szavukat. Elmond­ják, tessék csak elhinni ■ ■ • el­mondják bánatukat, mikor mi­re van szükségük. Egyszer pusztító kártevőktől óvó per- metlére, máskor a leveleket összetartó rafiára, újra más­kor kapára, izmos, erős karok, ra. Úgy bizony, kérem, szeret­ni kell a szőlőt... Ezeket mondta ott, akkor a délelőtti napsütésben ez a- em­ber, akit akkor bátorítar v gasztalni se tudtam, 1 magam is úgy érezter igazság van abban, amit ue szél. Bizony, még nevét i: e. f< lejtettem, s magamt emlegettem mind a mai HEGEDE MIKLÖS is Gyöngyöshalászról való ót és kihalnak azok az «rn.be- i ek, akik nemcsak kötelesség- ->61, de szenvedélyből is szere­tik 3 szőlőt? A kérdésre a napokban k*p­Néhiny évvel ezelőtt a gyön­gyöshalászi szőlőkben egy idős emberrel hozott össze a sors. Kapanyélre támaszkodva, a nehéz munkától verejtékezve állt előttem a délelőtti napsü­A szőlők szerelmesei

Next

/
Oldalképek
Tartalom