Népújság, 1962. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-08 / 132. szám

196?. június 8., péntek 8IPCJ840 5 Franciaországra szabadulnak a „vadak“ „Algéria francia”! — Fana­tizált európai tömeg üvöltötte az ultrakolonialisták jelszavát Algéria utcáin, még a közel­múltban is. A párizsi kormány már készült a fegyverszüneti tárgyalásokra, ahol semmi re­ménye nem volt arra, hogy Algéria francia uralmát to­vábbra is megerősíthetik, mégis cinkosan tűrte, az ultrák garázdálkodását. Mi indokolta Párizs gyenge- kezűségét? Mivel magyarázzuk, hogy Franciaország, amely gör­csösen ragaszkodik nagyhatal­mi pozícióihoz, nem teremtett rendet az algériai politikai huliganizmus labirintusában, holott az OAS fegyverei, sike­rei (ha ideiglenesek is. de még­is voltak sikerek), kikezdjék a nukleáris kísérletekkel. Közös Piaccal és más politikai szép- ségflastromokkal foltozott nimbuszát? Franciaország nem tudott eleget törődni külpoli­tikával. a diktatúra nem oldot­ta meg’az égető gazdasági és szociális problémákat, ehelyett Algériával foglalkozott, és a többi zavaros, szennyes gyar­mati üggyel. Naponta több mint egymil- liárd frankjába került az utol­só gyarmati háború Francia- országnak és emberéletek ez­reibe és tízezreibe. Megérte ez? Leegyszerűsítenénk a választ, ha a nagyburzsoázia igenje he­lyett (s ebben a szóban: „igen”, minden betűt a burzsoázia más gazdasági, vagy politikai érde­ke, érdekszovevénye állított helyére!) — csak azokról a milliárdokról beszélnénk, ame­lyek a francia tőkések profit­ját gyarapítják az Atlasz szik­lái között elhullatott vér árán. Ennek a háborúnak az egész francia népre, társadalomra kiható jelentősége van, min­denkit érdekel, nemcsak úgy, mit egy hétéves vérzivatarban megcsonkult család tagját, s mint adófizetőt. Az algériai gyarmati háború optimális kö­rülményeiket teremtett a csírá­zó francia fasizmus számára. Az, öldöklés kitermelte a fa­sizmust. A kinzókamrák hó­hérlegényei, a gyermekeket elevenen elégető, szadista gyil­kosok a Földközi-tenger déli partján készülteik fel arra, amit Franciaországban is szeretné­nek elérni, a fasiszta rezsim megteremtésére. Algériában azt tették az ultrák — látszó­lag illegális eszközökkel —, amit abban a Franciaország­ban akarnak tenni, amelynek még De Gaulle is baloldalinak tűnik. A „francia Algéria” jelszava összefogta a jobboldalt, amely egyértelműen kiállt az OAS mellett. A nacionalista frázis egy táborba sorolta a tulajdo­náért reszkető kispolgárt, a ha­talmas ültetvényeit féltő tele­pest és az idegenlégióból de­zertált hóhérokat. A „francia Algéria” jelszava lerombolta az európai telepesek politikai morálját (Noha a gyarmatosí­tók általában nem erkölcsi aggályoskodásukról ismerete­sek). A fasiszták elhitették az európai lakossággal, hogy csak a teljes pusztulás és „francia Algéria” között választhat. A lehetőségek félremagyarázása, az a beállítás, hogy csak disz- junktív alternatíva áll fenn: ez magyarázza az ultraakciók könyörtelenségét. Az OAS s azok is, akik a ter­roristák fenyegetése ellenére Franciaországba vándoroltak, megszokták a gyilkosságot, a banditizmust s az* a politikai élet egy normális eszközének, módjának tekintik. Eszméik, a demokrácia iránt érzett mélységes megvetésük, vak gyűlöletük minden haladó mozgalom ellen, nagy veszélyt jelentenek a francia nép szá­mára. A gloire népének tudo­másul kell vennie, hogy adó­fizető fillérein, vére árán kite- nyésatették halálos ellenségét, a fasizmust. S az a francia Al­géria árnyékában nemcsak megszületett, fel is cseperedett, mint valami rezervátumban őrzött vadállomány. Élvezte a kormány passzivitását, a hábo­rús viszonyok pedig korlátlan tehetőségeket adtak a fasiszta terror technikájának kialakítá­sára. Franciaország gyarmati há­borúi — mint általában a gyarmati háborúk — már ré­gebben is istápolták a fasiz­must. Az oráni, algíri, cons- tantinei lincselők megjárták a vietnami dzsungelnáború poklát is. Addig míg volt nyílt gyarmati háború, ezt a söpre­déket távol lehetett tartani a francia partoktól, de most, hogy Algéria független lesz, kinyílnak a rezervátum kapui s a vadak ép bőrrel, száraz lábbal francia földre lépnek. (Csak oda léphetnek!) Stefan Zweig megírja, hogy ö már akkor felfigyelt a ná­cizmus veszélyére, amikor az még nem jutott hatalomra. Ta­lálkozott egy gyakorlatra ké­szülő francia alakulattal, amely éppen elhelyezkedett a gépkocsin. Megdöbbentette, a bamainges horda milyen jól szervezett: mindenki centiről centire, másodpercről másod­percre pontosan tudta mi a te­endője, hova tegye a lábát, a kezét, a fegyverét, hogy ne akadályozza a mozgásában a másikat, s a sofőr minél előbb sebességet kapcsolhasson a tú­rázó motorra. — Ezek tudják mit akarnak. — Vonhatta le a konzekvenciát. A ma még Algériában ga­rázdálkodó ultrák is tudják, hogy mit akarnak: továbbfoly­tatni a De Gaulle hatalomra- jutása után elkezdődött jobb­oldali erjedést, „végigcsinálni” a fasisa'ta ellenforradalmat. Aki figyelemmel kíséri a francia eseményeket, könnyen támadhat Zweigéhez hasonló aggodalma. Annál is inkább, mert Algériában nem olyan kezdeti stádiumban tevő fa­sizmust talál, mint Zweig 1933 előtt. Az ultrák véres tevé­kenysége s a nyilvánosságra került — bizalmasnak szánt — OAS dokumentumokból kide­rülnek a terroristák távolabbi céljai is. S ezek nem sok jót ígérnek a francia népnek. De Gaullet az algériai ult­rák lázadása indította el az elnöki szék felé. A fasiszták­nak elkötelezett tekintélyural­mi rendszer tehetetlen, szü­lőanyja, a kolonializmus el­len. Néhány hét múlva Algériá­ban csak a múltról szóló cik­kek s a még mindig fájó se­bek beszélnek az OAS-ról. Likvidálja az FLN s Francia- országra szabadulnak a „va­dak”. Ha a kormány nem akar komolyan felülemelkedni ön­magán, eltapossák a vadak. Persze, az ultra-inváziónak lehet egy másik következmé­nye is. A bizonyára minden haladó szervezet ellen szapo­rodó merényletek talán lendí­tenek majd valamit a csírá­jában is eléggé éretlen francia népfront ügyén. A veszély, a védekezés a vadak ellen talán összekovácsolja a haladó erő­ket. Krajczár Imre ff Fati partus n Eger egyik legjelentősebb —, is bizonyára, legismertebb útja a Széchenyi utca. Nem csupán az itt lebonyolódó nagy forgalom miatt érdemelte ki ez az útvonal az előbbi jelző­ket de az itt felsorakozó szép épületek miatt is. A lí­ceum — Pedaógiai Főiskolától a görögkeleti —, egriesen rác­templomig, építészetileg olyan értékes létesítmények szegé­lyezik utcánkat —, amelyekre méltán büszkék lehetnek az egriek. És ezek között az épületek között is előkelő helyet foglal el a Széchenyi utca 16. számú Szakszervezeti Szék­ház amellyel mai ismertetésünkben kívánunk foglalkozni. A török hódoltság idejében — úgy látszik — apró kis há­zak állottak ezen a környé­ken. Az első hiteles adatot a mai Szakszervezeti Székház telkéről már közvetlen az ak­kori felszabadulás után, a Commisslo Neoacquistica (Üjszerzeményi Bizottmány) által 1690-ben készített ház — és telekösszeírási munkákból ismerjük. Ebből tudjuk meg, hogy a 611 „qvadrát ölles” te­lek, az akkori jezsuiták épüle­teivel szemben „Somogy Michael Haydonum Agrien- sum”, — tehát Somogyi Mi­hály, az egri hajdúk kapitá­nyáé volt, és azon nyolc kicsi, romokban álló házacska volt található. A telek és az épü­letmaradványok értékét 145 forintra becsülték ekkor. Az elkövetkező XVIII. szá­zad folyamán az ingatlan Igen sokszor cserélt gazdát. Régeb­bi helytörténetiróink munkái­ból az egymást követő tulaj­donosok szinte mindegyikét ismerjük —, de ezek felsoro­lását most nem látjuk indo­koltnak. Hogy a sok birtokos Vßzul melyik bontatta te az­után, az előzőekben már em­lített nyolc kis romos házat: nem tudjuk, de valószínű, hogy már az 1700-as évek ele­jén új lakóház épült a telken. Ez a korai barokk épület azonban, minden bizonnyal, sokkal kisebb volt alapterület­re, mint a mai hatalmas, két­emeletes Szakszervezeti Szék­ház, és nem kétséges, hogy csak földszintes lehetett, mert még a XIX. század első évei­ből ismert adóösszeírások is csupán egy lakót emlegetnek az ingatlanon. Az 1798. évben ezt a házat és telket Szalgháry Antal és felesége Vratarics Anna vásá­rolták meg, de hamarosan — 1802. augusztus 21-én — el is adták Spetz József „gyógysze­resnek”, 4500 forintért. Ekkor­tól lakott itt, a városunk tör­ténetében egy időben eléggé ismert Spetz József patikus —, és hozta át ugyancsak ide azt a régi jezsuita gyógyszer- tárat, amelynek történetével a Népújság hasábjain más alka­lommal már külön foglalkoz­tunk, és amelynek szép, ere­deti barokk berendezése a mai Széchenyi utca 14. sz. alatti gyógyszertár-helyiségben most is látható. Az ingatlan történetéhez tartozik, hogy az 1800. augusz­tus 23-i nagy tűzvész alkal­mával a telken állott lakóház is leégett. Lehet, hogy ez az esemény is közrejátszott ab­ban, hogy Szalgháry Antal igyekezett, a bizonyára sok helyreállítási költséget igénylő épülettől megszabadulni, és el­adta azt Spetz Józsefnek, aki viszont a város egyik leggaz­dagabb emberének a hírében állott. És ez a hiedelem nem is lehetett légből kapott, mert tudjuk, hogy Spetz 1812-ben Egerben cukorgyárat ' akart felállítani (azt viszont már nem tudjuk, miért maradt el a tervezett építkezés) —, és ak­kor — bizonyára valami köl­csönfelvétel céljából — a vá­rosi hatóság igazolta, hogy Spetz vagyona 97104 forintot tett ki, nem is számítva a még ezen felül meglevő előkelő pesti gyógyszertárét! Spetz József valószínűen, 1815—1816-ban kezdett a tel­ken építkezni. Legalább is er­re vall, hogy 1816-ban már egy kávéház után is húz 1000 forint jövedelmet. És ugyan­ezekben az években: 1816— 1820 között készülhetett el az első emelet, legalább egy ré­sze, — így az udvari nagy­terem, a „szála” —, és a hoz­zá csatlakozó első emeleti he­lyiségek. fokozottabb gondot a panaszok elintézésére Tapaaziiitaíok a gyöogyösí Járásban A községi tanácsok jogköre egyre bővül, hogy a lakos­ság ügyes-bajos dolgait saját hatáskörén belül intézhesse el. Az élet és a gyakorlat azt bizonyítja, hogy ahol a helyi tanácsok élnek a rájuk ruházott hatalommal és önzetlenül sáfárkodnak a jogokkal, olt az emberek elégedettebben él­nek. Megnyugszanak a helyi vezetők ítéleteiben és az igaz­ságról meggyőződve, nem fordulnak panaszaikkal a felsőbb szervekhez. A felvetődött téma — már mint a lakosság panaszainak ügyintézése — önmagából fa­kadóan két kérdésre követel magyarázatot: a járás dolgozói fordulnak-e panaszokkal a já­rási tanácshoz? És ha fordul­nak, a benyújtott panaszokat milyen módon intézik el? Tekintélyes mennyiségű ak­tából válogathattunk a járási tanács titkárságán. Az akták az utolsó két-három hónap fo­lyamán felmerült panaszokat, kérelmeket és sérelmeket tar­talmazzák. Igaz, tekintélyes részét már gondos lelkiismere­tességgel orvosolták az illeté­kes osztályok és hisszük, hogy a panaszosok megnyugodtak a részrehajlás nélküli döntésben. De talán húzzunk elő néhá­nyat az akták közül. Sipos Elek kereste fel panaszával az elmúlt hónapban a járási ta­nácsot Nagyfügedröl. A sorok szerint egy lakóházban lakik édesapjával, de külön háztar­tásban élnek. A ház mellett húzódó 600 négyszögöles tel­ket a szervezés után háztáji­ként tartották nyilván, ami miatt a tsz vezetősége a két család részére csupán egy ház­táji területet biztosított A pa­naszra orvoslást talált a helyi tanács, mielőtt a felsőbb illeté­kesek beleavatkoztak volna. A döntés szerint Siposék meg­kapták a jogosan sérelmezett második darab háztáji földet is. A következő aktacsomagban a panaszos sajátkezűleg írt le­velét is megtaláljuk, amelyet különben az újságnak is meg­küldött: „Mielőtt panaszomat levélpapírra rögzíteném, mél- tóztassanak megengedni, hogy bemutatkozzam. Tökölyi Anna abasári lakos vagyok...! A 16 hónap alatt, amióta a tsz- nek tagja vagyok, nem utaltak ki részemre háztájit, amikor pedig később többszöri kérés­re adtak, az olyan terület volt, amely mór senkinek sem kel­lett... !” A szokatlanul alázatos hang­nem a régi kérvények formáját Állításunk helyességét tá­masztja alá, hogy itt, az új nagyteremben tartották az el­ső egri műkedvelő hangver­senyt. A kiadott műsor szöve­ge legalábbis így szól: „Fel­sőbb engedelemmel. Húsvét hétfőjén, áprilisnak 23-án 1821. elő fog adatni az egri szegé­nyek intézetének hasznára Spetz szállójában ... muzsikás esti mulatság két szakaszban.” Ezen túlmenően tudjuk, hogy 1823. decemberében itt ját­szott Déryné is, és itt lakott „az emeleten, közvetlenül a nagyterem mellett, ahol a szín­pad állott.” Az 1816—1820. évekből származó építés külső alakját nem ismerjük. Nem valószí­nű azonban', hogy a homlok­zat klasszicista kialakítása miár ekkor keletkezett volna, hiszen ekkor még nagyon erő­sen éltek városunkban a ba­rokk hagyományok! A század elejei épület sor­sa az egri második — 1827. augusztus 26-i, az elsőnél is nagyobb — tűzvész alkalmá­val teljesedett be. Mégis ez a tragikus esemény játszott köz­re, hogy a ház tovább épüljön; ekkor került a régi falak fölé a második emelet. És ezt a körülményt jelzi a főhomlok­zaton ma is olvasható felirat: „Fati partus” — amely kb. annyit jelent, hogy a rossz sors, fátum szülötte..., ti.: ez a ház. Bizonyosra vehetjük, hogy ekkor — 1827 után — keletke­zett a mai klasszicista homlok­zat, amely ha nem is jelent túlzottan nagy művészeti érté­idézi az olvasó emlékezetébe. Ritkán találkozhatunk ma az­zal a szóval, hogy „méltóztas- sanak”! Most itt van a példa, hogyha fehér hollóként is, de mégis kísért a múlt. Vajon ki az oka ennek? Talán az az egyszerű ember, aki igazságá­nak keresése közben már számtalan ajtón kopogtatott? öt nem hibáztathatjuk, hiszen a törvényeink által megadott jogait követeli. De hibáztat­hatjuk a falusi emberekben felvetődő ilyen irányú „aláza­tos gondolatokért” azokat a fa­lusi vezetőket, akiktől bajaik­ra, problémáikra egyenes, őszinte és világos választ nem kapnak a dolgozók. Mert azo­kat a vezetőket becsüli a nép, akik minden köntörfalazás nélkül kimondják a szót, jót vagy rosszat egyaránt Egyébként az akta elintézé­si rovatában az* olvashattuk, hogy Tökölyi Anna panaszügye is megoldódott. Megkapta az óhajtott háztájit. Salamon András gyöngyösi lakos kártérítési kérelemmel, illetve panasszal fordult a já­rási tanácshoz. A tsz-szerve- zés idején ezeregyszáz négy­szögöl, nagyobb részt lucerná­val frissen bevetett földet vitt be a szövetkezetbe, amelyre ugyanebben az időpontban 30 kocsi trágyát is kihordott. A kivizsgálás során megállapí­tották, hogy a kérése, illetve a panasza jogos, mert a kárta­lanítási összeg megilleti. Ed­dig is csupán azért nem kap­A tavasz kibontakozása meghozta a MÉK számára is a nagyobb arányú munkát. A vasút mellett levő telepen már nagy a forgalom, teherautók hordják be a községekből a retket, cseresznyét és a többi árut, a túlsó oldalon pedig már rakják is a vagonokat. két, de különösen nálunk, Egerben, ahol aránylag kevés az ilyen stílusú alkotás — fi­gyelemreméltó és megbecsü­lendő építészeti emlék. A négy ion oszlopos középrizalit, a jó arányú nyílás-keretezések, az érdekes dór oszlopos kapualja mindenesetre tehetséges terve­zőre vallanak. Szokatlan a fő­homlokzati erkély kialakítása, amely — a szájhagyomány szerint — kiugró alakban lett volna eredetileg elképzelve, de miután az érsekuradalmi igazgató a földesúri jogánál fogva, nagy összeget követelt az erkély által elfoglalandó és a telek területén kívül eső .levegő térségért” —, Spetz uram az összeget sokallotta, és így építette az erkélyt a te­lek területén bedül! Az épület további — válto­zatos — történetéből röviden csak ennyit: 1833. január 19-én kötötte meg az akkor megalakult „Cas- sinói Társaság” a bérleti szer­ződést Spetz Józseffel, amely szerint évi 1000 ezüst forintért vették ki az emeleten levő „Tántz Szálót’ a’ Credencet és ebédlő Szobát” és ezen kívül több kisebb helyiséget. — 1841- ben Spetz tönkrement, és a há­zat elárverezték. Számos tu­lajdonos csere utón, 1878-ban vásárolta meg a Kaszinó az épületet —, és volt annak bir­tokosa a felszabadulásig. Köz­ben a II. emeleten szállodát is létesítettek, majd később laká­sokat alakítottak ki. A régi gyógyszertár 1900-ban költö­zött a mai helyére, a szomszé­dos „Hartl-féle” épületbe. ta meg. mert annak idején S földrendező bizottság a kimu­tatást a követeléséről nem ké­szítette el. A jelenlegi idő­szakban csupán még az hát­ráltatja a kártalanítási összeg kifizetését, hogy a gyöngyös­halászi tanácstól nem érkezett meg a pontos kimutatás, amely szerint a bevitt földte­rület valóban olyan állapot­ban volt, mint ahogy azt Sa­lamon András, a panaszos, le­velében feltüntette. Idős Sári András Adácsról küldött panaszos levelet, mely szerint részére a tsz nem utalt ki háztáji területet. A vizs­gálat során megállapították, hogy a panaszos, idős Sári Ist­ván, közös háztartásban él fiával, ifj. Sári Istvánnal, ezért a panaszát a járási ta­nács — a kivizsgálását végző bizottság jelentései alapján — elutasította. Csupán néhány példával akartuk bizonyítani, hogy az illetékes szervek minden idő­ben nagy lelkiismeretességgel foglalkoznak a benyújtott pa­naszok és kérelmek elintézésé­vel. De ezzel a megállapítás­sal nem zárhatjuk le az ügyet, illetve ezt a kérdést véglege­sen. Mégpedig azért, mert ugyanezeket a panaszokat, amelyeket dolgozó emberek juttattak el a járási tanács­hoz, a helyi tanácsok saját ha­táskörükön belül is elintézhet­ték volna. Mint ahogy több esetben el is intézték, amikor arra a felsőbb tanácsi szervek­től utasítást kaptak. A tanul­ság tehát: a helyi tanácsol! minden esetben a legnagyobb lelkiismeretességgel és önzet­lenséggel munkálkodjanak a dolgozók, a tsz-tagok problé­máinak elintézésében. Laczik János A vállalat idejében felké­szült erre a tavaszi forgalom­ra. 26 vidéki és három gyön­gyösi felvásárló telep, ezenkí­vül 13 önállóan forgalmazó tsz áruja kerül be a központi raktárba és innen külföldre, Budapestre, a város és a kör­nyék üzleteibe, valamint a közületek konyhájára. Szecskő Menyhért vezető adminisztrátor tájékoztat az eddigi szállításokról. Május hónapban főleg primőr árukat vásárolt fel a vállalat — az évszaknak megfelelően. Többek között felvásároltak 115 000 csomó hagymát, 65 000 csomó retket, 43 000 fej salá­tát, kilencezer csomó karalá­bét, ötezer csomó petruskát a zöldség pótlására, ötezerkettő- száz zöldpaprikát, 23 mázsa zöldborsót és 20 mázsa parajt. Ezeknek az áruknak nagy ré­sze itt fogyott el, keveset azonban küldtek belőle Buda­pestre is. Május 24-én kezdték el a cseresznye felvásárlását, amelyből az idei tervük 74 va­gon. Ezzel megkezdődött a gyümölcsszezon. Az eddigi felvásárlás azon­ban még csak kis hányadát te­szi ki a későbbieknek. Ne­gyedéves felvásárlási tervük 158 vagon áru, amelyből 154 vagon június hónapra esik. Június elejétől kezdve ömleni fog az áru a raktárba. A hét folyamán meggyorsul a zöld­borsó felvásárlása, június kö­zepére pedig már várják a málnát és hő végére a barac­kot. Az árak alakulását nézve, elég kedvező az idei év. A ta­valyi primőr áruk sokkal drá­gábbak voltak az ideinél. Saj­nos, azonban, ezek a primőr áruk az idén kicsit később je­lentkeztek, az időjárás miatt. Június elején megkezdték a külföldi szállításokat is. Má­sodikén indult útnak az első külföldi áru: egy vagon zöld­ségféle az NDK-ba, harmadi­kén pedig már három vagon. A vállalat igyekszik kielégí­teni a vásárlók igényeit úgy is, hogy külföldről hoz be olyan árukat, amelyekből ná­lunk hiány van. Az üzletek­ben még kapható az a burgo­nya, amelyet Lengyelországból importáltak. fC. F. A felszabadulás új rendeltetést adott a régi épületnek: Szakszervezeti Székház lett belőle. Az új tulajdonosnak az évszázados falak, helyiségek iránti megbecsülését mutatja, hogy városunkban az 1950-es évek elején meginduló res­taurálások során az elsők között volt ezen műemlék jellegű épületünknek a helyreállítása, amely így, megújított köntösben mesél az elfutott múltról és szolgálja az élő jelent. Hevesy Sándor Jól halad a termények felvásárlása

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom