Népújság, 1962. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-29 / 150. szám

1982. június péntek NÉPÚJSÁG Ki milyen keveset tud... Első pillantásra csak játék­nak tűnik ez & cím, — játék­nak a népszerű tízezrek, sőt százezrek által figyelemmel kí­sért televíziós ifjúsági vetél­kedő címével, a „Ki mit tud"- dal. Voltaképpen azonban itt szó sincs játékróls sokkal in­kább arról az elgondolkodtató tényről, hogy valóban, ki mi­lyen keveset tud, — a mai fia­talságról. A televízió kamerái előtt lezajlott döntő, de az azt megelőző számos selejtező és elődöntő kapcsán is számta­lanszor elhangzott az örvende­ző felkiáltás: — Hát igen, mégiscsak érté­kesek ezek a mai fiatalok... Tévedés ne essék, nem a mai fiatalok értékéről akarok én most vitatkozni, — éppen ellenkezőleg. Sokkal inkább arról és azokkal, akiknek a te­levízió „Ki mit tud” vetélke­dője kellett ahhoz, hogy leg­alábbis a megállapítást* el­jussanak napjaink fiataljainak pozitív értékelésében. Mert mindaz, ami a kamerák előtt lejátszódott, mindaz, amit oly élvezettel, érdeklődéivel és a zsűri döntéseit kritikai meg­ítéléssel figyelt úgyszólván a fél ország, — nos, mindaz csak töredéke annak, amit a ma fiatalsága tud. A sajnála­tos csak az. hogy sokokban — és ez is érdeme a Magyar Te­levíziónak! — csak ennek a vetélkedésnek -kapcsán fogal­mazódott meg, hogy talán som­más ítéletei nem fedik a való­ságok néhány tüvölvényről al­kotott' véleménye jndokolatlan általánosítás, amely aranyrög nélküli csorog át az idő és a tények szitáján. Igaz, kitűnő énekesek és pantomin művészek, szinte pó­diumérett szavalok, kamara- együttesek, dzsessz-/,enekaroa kerültek a vetélkedő során a televízió nézői elé, s az Is igaz, hógy sok ezer ugyan­ilyen, vagy talán még tehát vé­gesebb fiatal nem is juthatott szóhoz. Jó dolog 62? Kétség­kívül ... fis mégsem ez a mai fiatalság! Illetőleg elsősorban nem ez. A mai fiatalság döntő többsége, ott mutatja még, hogy „ki mit tud”, ahol a hol­nap építéséről volt éfi lesz szó, ott. ahol olajos overállban, vagy gégetükörrel a homlo­kon, avagy éppen volánnal a kézben a mindennapok nyilvá­nossága előtt, minden taps és rivaldafény mellőzésével kell megküzd an i « lényegesen na­gyobb télért: a szocialista Ma­gyarországért ... S tegyük szívünkre a ke­zünket: nem állják meg a he­lyűket? Hogy akad közöttük cinikus? Minden bizonnyal. Nagyképű és szemtelen? Két­ségkívül. Anyagias, mának élő, a holnappal semmit sem törő­dő felelőtlen is? Ezen mág vi­tatkozni sem kell... De vajon a mai felnőttek, akiknek nem rendezték vetélkedőt a televí­zió kamerái előtt minden egye- dében a tökéletesség hadsere­ge? S mit Szólnánk ml, akik a hivatalos Ifjúsági kort kinőt­tük, ha ezt hallanánk: — Ilyenek ezek a mai fel­nőttek! — s még látnánk la a megjegyzéshez kötelező le­mondó és fölényes legyintést is? Felhördülnénk és megint el­sütnénk a szentenciát: — Ilyenek a mai fiatalok. Tiszteletlenek és szemtelenek.. Pedig ezek a mai fiatalok ezer és ezer társadalmi munkaórát dolgoznak városuk, községük, vagy üzemük szépítésén, pedig ezek a fiatalok például Boldo­gon példát mutatnak a felnőtt szövetkezeti tagságnak is, pe­dig ezek a fiatalok érdeklőd­nek és mindent tudni akar­nak és mindent meg is akar­nak csinálni, — s tegyük hoz­zá: a mindenből nagyon sokat meg is csináltak. Jó az ilyen Ifjúsági vetélke­dő. amely megmutatja, ki mit tud. De azért is jő, mert azt is megmutatja, ki milyen ke­veset tud a mai fiatalságról, —- amikor azt hiszi, hógv sokat tud. (Gy...ó) ötmillió szellemileg elmaradott amerikai Aa Egyesült Államok köz­egészségügyi minisztériumának hivatalos jelentése szerint több mint ötmillió a szellemileg el­maradott amerikaiak száma. A kormányjelentés figyel­meztet, hogy amennyiben ezen a téren nem történnek hatha­tós intézkedések, a szellemileg elmaradottak, Vagyis gyenge- elméjűek száma 197Ö-ig to­vábbi egymillióval fog emel­kedni. Az amerikai egészségügyi mi­nisztérium becslése szerint a szellemileg elmaradottak gon­dozása évente több mint egy- miliiárd dollárba kerül. Elkészült a „CéMaur** űrhajó a hiaérlétí repülésre Elképesztő adatok Latin-Amerí kában évente több mint egymillió egy éven aluli csecsemő hal meg. Peru­ban 1959-ben 35 431 csecsemő halt meg, kellő orvosi segítség híján. ★ Kennedy elnök szerint az Egyesült Államokban gyorsab­ban növekszik a fiatalkori bű­nözők aránya, mint a lakosság száma. Ha nem intézkednek sürgősen, akkor ez az ütem még fokozódni fog. nevezete­sén a kábítószerek élvezete és a szexuális bűnözés terén. ★ Az UNESCO 220 országról kiadott statisztikája szerint öt gyermek közül csak kettő jár iskolába a Világon. Számszerű­leg Ázsiában van a legtöbb is- kolásgyérék: több mint 200 millió. Világprobléma a peda- gögushiány. Telefont kérnek Várkűton Molnár Ferenc, a várkúti turistaház vezetője, immár másfél éve dolgozik ezen a i munkahelyen. A Bükköt lá­togatókért mindent megtesz, hogy kényelmesen érezzék itt magukat, s ezt, nyugodtan mondhatjuk, segítség nélkül végzi, társadalmi munkával. Bevezette a villanyt, megépí­tette az áramfejlesztőházat, ami körülbelül 100 ezer fo­rintnyi pénzmegtakarítást je­lentett a vállalatnak- S 6 még többet szeretne. Kérése jogos, mert nemcsak az erdészet kí­vánságát tolmácsolja vele, hanem a turistákét, a számos látogatóét is. Telefont kémek a turista­ház számára. Miért? - A Bükkben sok­szor előfordul ktsebb-na- gyobb baleset, olykor egészen súlyos is. Az orvosi beavat, kozás számos esetben szüksé­ges, míg a turistaház egyet­len lovaskocsija nem átkai­mat arra, hogy a beteget be­szállítsa Egerbe az orvoshoz, viszont a mentők ezt rövid idő alatt megtehetik. Csak telefon kellene ... Most pél­dául a nyár folyamán egyhó­napos tábort építenek itt a Tiszántúli Erőmüvek dolgo­zóinak gyermekei részére. Ilyen esetben szinte elkerül­hetetlen a baleset, még a leg­nagyobb vigyázat mellett is. Egy másik. Tavasszal, de különösen az Ősz elején szá­mos tüzeset volt már ezen a részen. Egy telefonhívás ele­jét tudja venni a súlyosabb tűzkárnak. Az erdészet adna oszlopo> kát a vezetékhez, vállalná . biztosítást, Molnár Ferenc pe­dig a hálózat felszerelését. Mi kellene még hozzá? A legmi­nimálisabb költség biztosítá­sa, és a posta engedélye... (kától) EGYÉVES PROBLÉMA Miért betegedett meg hat ember Gyöngyösön f < '< A">jj > : í ' ,< Sí* : ■■' - ■ swjgggeiy?.:: mi WM A képen a 2. „centaur” a Cape Cana­veral-! Kilőve- pádén. Az űr­hajó súlya 150 tonna, magas­sága 105 láb. (MTI Külföldi Képszolgálat) Antikor beléptem a Mátravtdéki Építő és Szakipari Ksz asztalos műhelyébe, már befejeződött a munka, éppen négy óra volt. A levegőt nagyon kellemetlen, szúrás gáz tette ne­hézzé, a szememet is csípte ez az elég töményen jelen levő gáz. Igyekeztem hát olyan helyre, ahol több levegőt kapok, nagyobb a légcsere. — Miért nem nyitják ki? — mutatók a bezárt Ablaktáblák* ra. — Nem lehet. Az EM Heve* megyei Építőipari Vállalat munkásai úgy telerakták a fal melletti helyet, hogy nem tu­dunk még ott sem szellőztetni. A mennyezeten ugyan ott kígyózik az elszívó berendezés fémalagútja, de ezt sem lehet használni, mert akkor a forgá­csot nem tudják vele elszívat- nl, A csiszolóban pedig a por ül rá mindenre, látni is alig lehet, de a védőszemüveget nem használják a dolgozók. — És a gáz ellen? Az Ami- coll és az Abföcoil mérgező. — Gumikesztyű és gumikö* tényüftk van — kapom a vá­laszt. — Védőital is járna, de ezt ném kapunk. Védőital? Nemcsak ez hiány­zik, hanem a gázálarc is. Mindennek a használatát áZ Országos Faipari Szakbizottság 2252/1961. sz. réndélete is elő­írja. Már több mint egy éve del goznak ezzel a két mérge­ző anyaggal itt, s azóta Borba s István, Boros József, Urbán Mihály, Bolyik Vilmos, Vizs­A tagság bízik az elnökben Az első közgyűlésen a tagság elutasította. A következő rendkívüli közgyűlésen újra javasolták elnöknek a felsőbb szervek. Elfogadták. A parázs hangulat, a viharos jelentések és közbekiabálások azonban azt mutatták, hogy a tagság ide­genkedik tőle, és nem bízik benne. Sokan meginogtak volna ilyen hangulatot tapasztalva. Nem úgy Scheffer Oéza az at- kári Üj Élet Tsz elnöke, akivel közel egy év után újra leül­tünk az irodába, hogy az egész napos határsZemté Után nyu­godtan elszívjunk egy ciga­rettát, S közben elbeszélges­sünk. — Mint tudod — kezdi mo­solyogva Scheffer Géza —, az­előtt a megyénél dogoztam. Ismertem a tsz-ek eredménye­it, problémáit. Amikor veze­tőim megkérdezték tőlem, hogy elvállalnám-e az elnöki tiszt­séget Atkéron, bizony sokáig gondolkoztam rajta. Aztán mégis elfogadtam. Hogy mi­lyen volt a tagság akkori és jelenlegi hangulata személyem­mel kapcsolatban, azt valószí­nűleg te íb tudod. — Mégis, milyennek látod te a tagság és a vezetőség kö­zötti kapcsolatot? — vetem közbe. — A tagság és a veaetőség közötti kapcsolat már jobb, mint az elmúlt évben volt. De még korántsem kielégítő. Em­lékszel, mikor eZ év tavaszán a háztájit Osztottuk? — néz rám kérdőén, g amikor bólin­tok, akkor folytatja. — Nos, akkor is az történt, hogy a ve­zetőség egy része érdekelve volt abban, hogy ne számoljuk fel a múltban elkövetett visz- szaéléseket, hogy sokan jogta­lan nagyságú háztájit használ­janak,- és a végén majdnem egyedül maradtam. De Itt ís segítettek mások, mint általá­ban kezdettől fogva, ha prob­lémám volt, így a pártszerve­zet, a tanács, a fiőtanács és a tagság egy része, — Szóval a vezetőség ném egységes? — kérdem kiváncsi­ad. — Nem az a jellemző a ve­zetőségre, mint a háztáji ese­ténél veit. Különösen az utób­bi időben. Hiszen több Sze­mélyt visszahívott a tagság, és ugyanakkor négy nő dolgo­zó’ is tagja lett a vezetőségnek eZ év márciusa óta, Bízóm ab­ban, Hogy kialakul a jó kap­csolat a vezetőség és a tagság között. — Tudom, hogy megszűnt lényegében a tagság részéről a bizalmatlanság az elnök sze­mélye iránt. Bár erről nem akartál beszélni — mondom egy pillanatnyi szünet után. — De mivel magyarázható ez? —t Tudod, amiket én ezzel kapcsolatban elmondhatnék, azok olyan általános, sablonos dolognak tűnnék. De úgy gon­dolom, te ném érted félre a dolgot — válaszol. Kis szünet után folytatja. — Nagyon nehéz volt az el­ső hetekben. De tudtam azt is, hogy ezen múlik vagy bukik az egész munkám sikere. Azzal kezdtem, hogy a megszokott hivatali munkastílust felszá­moltam. Korán keltem; későn feküdtem. Minden alkalmat megragadtam, hogy az embe­rekkel szót válthassak. Egy­szerű termelőszövetkezeti ta­gokkal beszélgettem el kisebb vagy nagyobb problémákról. Kértem a segítségükét és az emberek szívesen segítettek. Jellemző a következő eset — csillan fel a szeme, — Az egyik tábla évek óta nem ter­mett semmit. Érdeklődtem, ku­tattam az okot és nem le ered­ménytelenül. Megtudtam, hogy az egyik idős paraszt bácsinak ott volt valamikor földje, Megkérdeztem tőle, hogy mit szokott termelni és mennyit. Afc öreg szívesen elmesélte, rtlajd azt mondotta: „Nó, fiam, látom, hogy igazi ember vagy, nem lóhátról beszélsz az em­berekkel. Meglátod ez a nép, az atkári nép nem is rossz, csak érteni kell a nyelvükön”. Az emlékezés után ismét folytatja. — Tudtam, hogy a pártszer­vezet sem áll stabilan a köz­ség élén. Volt a párttagok ré­széről több olyan megnyilvá­nulás, ami bizalmatlanságot szült. Segítettem a pártveze­tőségnek és viszonzásul kér­tem a segítségüket. Sokat se­gítettek ők is nekem. — A törhégszervezetek mi­lyen segítséget nyújtottak? — A legfontosabb feladatok egyikének a tömegszerveze­tek támogatását tartottam’. Ta­lán először mi hívtuk össze a járásban a termelőszövetkezeti asszonyok tanácskozását. Itt választottuk meg azokat az aszonyokat, akiket a tsz-veze- tSeégbé javasoltunk. Azelőtt nem volt nődolgőzó a vezető­nyovssky J6mf és Kiss F16 rián betegedett, még, mért * ragaiztó anyag a szém kötó- hártyáját, a íélsó légutakat — főként, az orr-üreget és a ga­ratot — támadja meg. A bőrön pedig ekcémát okoz. — Miért nem szóltak eddig a szövetkezet vezetőségének? — Az mszb-értékezleten Er­délyi Károlynak is mondtuk, ö egyébként a munkaügyi elő­adó. Küldöttgyűlésen is volt róla szó. Hunfalvi András, a műszaki vezető a faipari rész­légnél, neki la többször emlí­tettük. Járt nálunk egyszer Nyitrai János, a KSZKB1 me­gyei alközpont munkatársa, akivel szintén tárgyaltunk. Eredménytelenül. A dolgozók félkörben vesz­nek körül. Egymás szavába vágva magyaráznak meg min­dent. Ez év márciusában a ksz elnökének is szóltak, csak köz­gyűlésen nem hozták még elő a panaszukat, más fórumot már megjártak. Még azt is megtették tavaly, hogy 16 alá­írással levelet küldtek ebben az ügyben a ksz vezetőségé­hez. A jelzés tehát elég gyakran és megfelelő erővel jutott az illetékesekhez. Az eredmény­telenség nemcsak elkeserítette, hanem el is fárasztotta a bú­tor-asztalos részleg dolgozóit. Megkértem dr. Bállá Gyu'a városi főorvost, hogy jöjjön el velem 6 is ehhez a részléghez. Hétfőn már másodszorra jár­tunk itt együtt, mert szomba­ton a munka szünetéit, atekör nem tudtunk illetékes személy- lyel beszélni. Nos, a főorvosi vélemény megegyezett a mun­kások kívánságával. Ezt tehát nem részletezem. Az igazsághoz äz is hozzá­tartozik, hogy hétfőn azonnali hatállyal leállították a ragasz­tást az egészségtelén pincéhe­lyiségben. Az étkezdébe telepí­tik majd át, csak ott is át kell alakítani a helyiséget. Kedden Csömör Józsefet, a ksz elnökét kerestem fel. A következőket mondotta: — A múlt héten kaptunk az OKiSZ-tól 100 000 forintot ar­ra, hogy az új ragasztó- és e*i- szölóműhelyt felépítsük. A tel­je* újjáépítéshez azonban még 73 ooo forint hiányzik. Ma van ismét Pestén Hankóczy Béla főkönyvelőnk ebben az ügy­ben. Az építkezéssel hat hét alatt elkészülünk. A gázálarc használatáról nem tudok, a vé­dőitalt pedig, tudomásom sze­rint, megkapják az asztalo­sok. Aztán még elmondja Csö­mör József, a ksz elnöke, hogy évek óta folyik a tárgyaláa köztük és az EM Heves me­gyei Építőipari Vállalat kö­zött: a ksz kezdjen-e hozzá a központi telephely megépíté­séhez úgy, hogy az építőipar szomszédos telkét kártalanító* mellett átvenné, vagy az EM létesít új központi telephelyet és a ksz adja át nékik a moot használt telküket. A k»z elkészítette már há­roméves építési tervét, több millió forintos beruházás len­ne ez de amíg az előbbi kér­dés el nem dől, nem tudnak mit Csinálni. Szívesen átvennék az építőipartól a szomszédos telket, hiszen a nagyon nehéz körülményeket csak ezzel tud­nák megszüntetni. A tárgyalás évek óta folyik — sikertelenül. A mérgező anyagot egy éve használják —■ megfelelő védekezés nélkül. Fordulat csak most követke­zett el. Ennek örülünk, de az egyéves „átmeneti időszakot" nem értjük, Amikor emberek egészségéről van szó, nine* helye a kényelmes intézkedés­nek. Reméljük, most már rendbe­jön a bútor-asztalos részleg dolgozóinak helyzete. Es ea a mostani eset jó „tapasztalatot” jelent a ksz vezetőségének l*. G. Molnár Ferenc KOVÁCS BÁCSI MINDENT TUD- Na, most hiújának egy igazit mindent! ségben. Mindén rendezvényü-j kön részt veszek. Még a sza­bás-varrás tanfolyamon is ott] voltam néhány esetben —-1 mondja komolyan. — Sokat se-] gftettek az asszonyok. Olyan a, határunk, amilyen (a tagok vé-' leménye szerint mondom!) —! veti közbe mentegetőzve — < amilyen még nem volt az] utóbbi években. Olyan szép,' gyommentes. A KiSZ-fiatalok-] kai szinte naponta tárgyaltam i azért, hogy minél többen dől-] gozzanék nálunk. Kiemelt mun-l kaegység, KISZ-klub, zenekari felszerelés, sport, ez is segí-' tett. ; Utoljára azt akartam meg-1 Kérdezni tőié, hogy jut ideje] a pihenésre, tanulásra, a csa­ládja számára, akik Egerben] laknak még mindig, de ezekre mástól kaptam meg a választ. —- Tanul, állandóan áttanul­mányozza a szaklapokat, fo­lyóiratokat — mondja Friss LásMló f őagronómus. — Ezt on­nan tüdőin, hogy gyakran tes?. fel kérdéseket, amikkel én is a szaklapokban találkoztam —■ jegyzi meg félig humorostól. A nótanács elnöke. Hever Istvánná, vagy a KIBZ-titkár, Hovanyecz Károly és a többi szervek vezetői, mind-mind egyértelműen úgy nyilatkoz­tak, hogy minden segítséget] megad az elnök, és ritka ren­dezvény az, amelyiken 6 nem vess részt A bizalom tehát megvan az atkári termelőszövetkezeti ta­gók részéről. Ennek kialakulá­sában döntő szerepet játszott; maga az elnök, Scheffér Géza.] És ezt a bizalmat megőrizni' nem is könnyű feladat. Talán hasonló fáradságos munkát igényéi, mint az eddigi vólt. ] Gócai László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom