Népújság, 1962. június (13. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-23 / 145. szám
1963. június 23., szombat NÉPÜJSAG 3 «Többen legyünk, ne sűrűbben“ Jószolgálati küldöttség Némrég hagyta él a Ferihegyi repülőteret a dahomeyl kormány jószolgálati küldöttsége, amely hazánkban is tárgyalásokat folytatott. Az afrikai küldöttség utazása, tárgyalása, célja eltér a jószolgálati tevékenység hagyományos értelmezésétől. —- Több annál, tartalmasabb. A díplomáciatörténet a jószolgálat alkalmazását a legrégebb időről ismeri, kollektív nemzetközi szerződésben való szabályozására azonban csak a hágai békekonferenciákon került sor. Az 18S9-es és 1907-es hágai egyezmények szabályozzák a jószolgálatot. Eszerint a szerződő felek megegyeztek abban, hogy komoly konfliktus esetén, mielőtt fegyverekhez nyúlnának, elfogadják egy idegen állam közvetítését. A közvetítést az érdekelt felek nem tekinthetik beavatkozásnak. Az ENSZ Alapokmányának 33. cikkelye kimondja, hogy a felek minden olyan vita esetében, amelynek elhúzódása a béke és biztonság fenntartásának veszélyeztetésére vezethet, törekedjenek békés megoldásra. Az említett cikkely a jószolgálatról nem beszél. Az alapokmány keretéi közt azonban maga a Biztonsági Tanács is felajánlhatja jószolgálatát a feleknek. Így például 1947-ben a Biztonsági Tanács úgy döntött, hogy a holland—Indonéz viszály elintézése érdekében e célra bizottságot (Belgium, Ausztrália, USA) küld ki. A diplomáciai gyakorlatban kivételesen előfordulhat, hogy a viszályban élő felek nem államokat, hanem nagy nemzetközi tekintélynek örvendő személyeket kérnek fel jószolgálat nyújtására. Az amerlkaközi kapcsolatokban a bagotaí paktum (1948. április 30.) lehetővé teszi, hogy egy kívülálló amerikai állam „kiváló polgára” is eljárhasson a békés megoldás érdekében, jószolgálat útján. A dahomeyl jószolgálati küldöttség nem Magyarország és valamely afrikai állam közti vitás kérdések elintézésére érkezett Budapestre. A dahomeyl küldöttség saját hazáját képviselte, amikor kereskedelmi, kulturális és más tárgyalásokat folytatott Magyarországgal. A Sou- rou Migan Apithy vezette küldöttség megalapozta a két ország között még ezután kialakuló jó kapcsolatokat, s kötött néhány megállapodást is, amely elősegíti a mindkét fél számára előnyös kapcsolatok fejlődését. AAA>^VVVVVVSAAAAAA/V\iVVVVSAA/VVVVV 4 hatvaniak figyelmébe i Minden erűt összpontosítani kell a második kapálásra „A párt tagja az lehet, aki elfogadja a párt céljait, politikai irányvonalát és szervezeti szabályzatát, minden erejével küzd a párt célkitűzéseinek megvalósításáért, részt vesz a párt valamely alapszérvezeté- nek munkájában, vállalja a pártfegyelmet, végrehajtja a párt határozatait s rendszeresen fizeti a tagsági díjat...” (Az MSZMP szervezeti szabályzatából.) Röviden summázva; ezek a követelmények mérvadóak a tagjelöltek és párttagok felvételénél s amint az ostorosi kommunistákkal folytatott beszélgetésből kiderült, ezeknek a tömör ■ meghatározásoknak szellemében akarják erősíteni pártszervezetüket az elkövetkezendő időkben. Az ostorosi — de a többi pártszervezet sem mondhat le utánpótlása neveléséről, a körülöttük élő emberek neveléséről, hogy minél többen rendelkezzenek azokkal a tulajdonságokkal, amelyek a kommunistákra jellemzőek. Egyik fontos feladata ez napjainknak, hiszen a szilärä gazdasági alapra, amelyet hosszú évek munkájával teremtettünk meg, most szocialista felépítményt kell remekelnünk. Ennek igen fontos részét képezi a tagjelöltek nevelése, különösen azoknál a pártszervezeteknél — mint Ostoroson — ahol az utóbbi években teljesen háttérbe szorult ez a munka, s évekig nem gyarapították a kommunisták sorait friss, új erőkkel. — Nálunk 1958 óta jóformán semmi eredménnyel nem dicsekedhet a pártszervezet, ami a párttagok felvételét illeti. Pedig itt is szükség lenne az erősítésre, hiszen alig 30-an vagyunk, a munka pedig napról napra szaporodik — vázolja az ostorosi helyzetet Bartók Kálmán párttitkár, a'ki nemrég került a pártszervezet élére. A felismerésig tehát eljutottak. A pártszervezet vezetői, tagjai most azon munkál- t, hogy a tagjelölt-felvé- :örül kialakult helytelen reket felszámolják, s tikai érzékkel, helyes ■ességgel, az emberek s nevelésével nyerjenek meg minél több szövetkezeti parasztot világnézetünk: a kommunista elvek számára. Korántsem gondolnak tagtoborzásra, hisz annak káros hatását saját pártszervezetüknél is tapasztalhatták a korábbi években. Felismerték, hogy a legkényesebb anyaggal, az emberrel van dolguk, akikkel nagy körültekintéssel lehet csak foglalkozni, nevelésüknél nem lehet sem türelmetlenül előre szaladni, sem belenyugvással lemaradni, mert mind a kettő megbosszulja magát. Példát is mond erre a pártvezetőség egyik tagja. — Előfordult nálunk olyan eset is, hogy a régebbi párttitkár helytelen, adminisztratív módon akart újabb párttagokat szerezni. Minden előzetes beszélgetés, nevelés helyett odaadta a termelőszövetkezet vezetőjének a felvételi űrlapot, mondván: „öt nap múlva jelentkezz vele, kitöltve. Párttag leszel.” Természetesen, az ilyen módon „beszervezett” szövetkezeti vezető, aki jobban ismerte a párt helyes politikáját, kijelentette, „ilyen módon én nem akarok a párt tagja lenni”, S igaza volt a szövetkezeti vezetőnek. Ez a módszer 'Cseppet sem méltó a párt politikájához, s nem alkalmas arra, hogy erősítsük vele a pártszervezeteket. — Ha ezt a politikát követnénk, csak sűrűbben lennénk, de nem többen — jegyezte meg‘Rendes János, a pártszervezet vezetőségének tagja. Bármilyen kicsi tehát az ostorosi pártszervezet, mégis felütik fejüket itt is a párt erősítésére alkalmatlan módszerek. S ez a tény azt mutatja, hogy a falu is hozzáértő, ügyes politikusokat kíván, akik — miként a jó gazda, figyelemmel kíséri a gyümölcs érését — úgy vigyázzák az emberek fejlődését, s csak akkor beszélnek a tagjelöltfelvételről, ha látják, hogy a szóban forgó ember tetteivel már bebizonyította, alkalmas a párttagságra, s magában már eldöntötte a kérdést, hogy kommunista akar-e lenni, vagy mint pártonkívüli vesz részt továbbra is a termelő- szövetkezet munkájában, a falu társadalmi életében. Komoly politikai érzéket, jó megfigyelő készséget kíván, s az emberek alapos ismeretét annak a felismerése, hogy egy- egy emberben mikor ért meg a gondolat, hogy kérje felvételét a párt tagjai sorába. A türelmetlenség nehezen jóvá- tehető károkat okoz. Bartók Kálmán párttitkár erre is példával. szolgál. — Él a faluban egy igen szorgalmas, értelmes ember. A községi tanács végrehajtó bizottságának is tagja. Kevés beszédű, dolgos, szívesen végez társadalmi munkát, részt vesz a falu életének irányításában. Ezért úgy gondoltam, megemlítem előtte tag jelöltségének ügyét. Kis ijedelemmel így válaszolt: „Mindenképpen párttagnak kell lennem?” A válaszból kiderült: elhamarkodtam a dolgot. Megnyugtattam; erről szó sincs, s megegyeztünk, ha majd úgy érzi, semmi akadálya nincs már annak, hogy a pártszervezet tagja legyen, majd ő jelentkezik. A helytelen módszereket felismerve és elítélve az ostorosi kommunisták a párt helyes politikájának előírásai és a szervezeti szabályzat alapján akarják erősíteni pártszervezetüket. Ennek szellemében döntöttek nemrégen két tagjelölt felvételéről, s fogadták soraik közé Szerencsi János- nét, aki a termelőszövetkezet munkacsapat vezetőjeként szerzett érdemeket a falu gazdasági és politikái életének irányításában és Tóth András tanácstagot, aki szintén a termelőszövetkezetben dolgozik, s igen jó javaslatokat ad a közös gazdaság ügyeinek intézéséhez, aktívan vesz részt minden társadalmi tevékenységben. Ennek a két embernek a felvételét csak kezdetnek tekintik az ostorosi pártszervezetben. Bíznak benne, hogy türelmes, felvilágosító-nevelő munkájuk nyomán újabb kommunista erényekkel rendelkező szövetkezeti gazdákat, munkásokat fogadhatnak soraikba, akikkel — Rendes elvtárs szavaival élve — többen lesznek, nemcsak sűrűbben. Kovács Endre 4 pártkongresszus tiszteletére: » könyvtári szocialista munkaközösség alakult Égerben Az egri megyei könyvtárban a júniusi munkaértekezleten könyvtári szocialista munkaközösség alakult. A munkaközösség egyik célja, hogy a megyei könyvtárhálózat olvasódnak számát a tervezett 13,2 százalékról (46 000) az év végére 14 százalékra emelje. Az olvasók számában 20 százalékra emelik a parasztolvasók számát. A Könyvbarát-mözgalom keretében a Nőtanáccsal közösen Hámán Kató olvasómozgalmat szerveznek. A mezőgazdasági könyvek forgalmának növelése érdekében a megyei könyvtár mező- gazdasági anyagáról szakkatalógust készítenek, s azt eljuttatják a város területén élő szakemberekhezj tsz-vezetőkhö2 és tagokhoz. Felkutatják Kolacskovszky Lajos munkásíró életrajzi adatait, s elkészítik életrajzát. Három alkalommal aktív segítséget nyújtanak a termelő- munkában egy egri tsz-nek. A hatvani Lenin Termelőszövetkezetet is kiszolgáló Hortí Gépállomáson Is lezajlottak a gépszemlék. A kombájnok már kijavítva, ellenőrizve ott sorakoznak a gépállomás nagy udvarán, s várják a parancsszót, az indítást, mikor kell munkához kezdeniük, több más termelőszövetkezet földjei mellett Hatvanban is. A gabonafélék aratásával, cséplésével, betakarításával tehát nem lesz különösebb gond a járást székhelyen. Mint kiszámították, a kalászosoknak-mintegy nyolcvan százalékát vágják le, takarítják be ezen á nyáron gépek segítségével. Mégis figyelmeztető szóval kell fordulni a közös gazdaság tagjaihoz ezúttal, ha nem is a kalászosok, de a kapás- növények miatt. A termelőszövetkezet földjein megkezdődött a második kapálás. Halad is, mert akik reggelenként kapát vesznek a kezükbe, nem azért állnak a kukorica-, vagy cukorrépatáblákba, hogy alig-alig dolgozva csak a nap végét várják. Naponta átlagosan száz ember ötven holdon végez a második kapálással. Munkájuk üteme tehát kielégítő. — csak éppen a kapások száma kevés. Száz ember megjelenése naponta a földeken, mikor még mintegy háromezer holdnyi, kapálásra szoruló növényt tartanak nyílván a tsz-ben, s legfeljebb tizenöt, tizenhat nap van hátra az aratás megkezdéséig, annyit jelent, hogy e fél hónap alatt a Lenin Termelőszövetkezet tagjai a hátralevő kapálásoknak csupán egynegyedével végezhetnek. S amikor az aratás kezdetét veszi, ott lesz még több mint kétezer holdnyi növény, amely nem látott másodszor kapát... Igaz, az imént azon örvendeztünk, hogy az aratási munkák nyolcvan százalékát géppel végzik el a termelő- szövetkezetben, így méltán fogalmazódhat meg a kérdés: — Miért van szükség akkor ilyen nagy figyelmeztetésre, hiszen nem történik semmi különös, a tagság zöme, az idő alatt is kapálttá amíg a kalászosok bet akart tása folyik. Ez az azonban, amire ner. lehet számítani. Elsősorba azért, mert, jó hogy észtén dőről esztendőre több a gé a földeken, de azért azoi mellé kiszolgáló embereke is kell állítani, a táblákon é a szérűkön, kazalhelyeken magtárakban egyaránt. Azonkívül még valami nem szabad kihagyni a szá mításból. Mégpedig azt, hog-, épp az aratás megkezdéséve egy időben érik be egy so kertészeti termény a hatva ni Lenin Tsz-ben, s ez sen csekély munka, mivel a kö zös gazdaságban eze.rholda: kertészet van. Azt pedig egyetlen termelőszövetkezet tag sem szeretné, ha a korai paradicsom, vagy tök szárár maradna, csak azért, mert a kapások második ápolásával elmaradtak és azt is el kell végezni. Ezért kell tehát felhívni a Lenin , Termelőszövetkezet tagságának figyelmét a második kapálásra, s ezzel kapcsolatban mindenekelőtt arra, hogy a tagok és családtagok mindegyikét mozgósítani kell ennek a munkának mihamarabbi elvégzésére. A megyében a közős gazdaságok • még a tavasszal olyan ígéretet tettek, hogy ebben az esztendőben sokkal lelkiismeretesebben gondoz- • kapásnövényeiket, mint bármikor, reméljük teí '<??.• ebben a hatvani isá.ga is példát 'índenkinek. '•sh. a:- ■ i mert az ige, 'nden körűin. -» -Ti váltani, hu • %. dob azért, mert gazdaság érdeke ja. Most még "nincs késő. hónap áll rendelkezésükre a tsz gazdáinak, amelynek elmúltával — ha most gyorsan munkába állítanak minden, másutt nélkülözhető embert —, azzal kezdhetnek az aratáshoz, és a kertészetben a szüreteléshez: megtettünk mindent, hogn a kapás• nyék ' is megfelelő te adjanak. SO féle anyagot vizsgálnak,. A-z Apct Fémtermia laboratóriumában 50 féle anyag vizsgálata, elemzése folyik. A laboratórium dolgozói eddig is odaadóan, lelkiismerettel végezték nagy figyelmet igényelő, fontos munkájukat. Pár hónapja azonban kemény, nehéz feladatra vállalkoztak, bekapcsolódtak a szocialista brigádmozgalomba. Erkí Éva, laboránsnő, a brigád fiatal tagja, széndioxid-meghatározó készülékén jelenleg a dolomit széndioxid-tartalmát ellenőrzi. (Foto: Kiss Béla) Párizsban csak olyan helyre érdemes ebédelni menni, ahol a tulajdonos leül az ember asztalához, kis■ favillával a kezében és bele- e"tol a salátába: elég-e t. •■■.. • mustár? Nem ••••-’ ■. ecet? Nem kelet,-■ megpermetezni ipp oliva-olajjal? ■L az igazi helyek * - sban. Nemcsak azért, mert egy hónapig lehet enni egy előkelő éttermi ebéd árából. hanem azért is, mert az ember itt megleli még a mai zordo- nabb francia légkörben is azt a közvetlen, szabad, könnyed és megértő hangot és hangulatot, amelynek kedvéért párizst úgy szeretjük. Egy ilyen kis vendéglőbe szaladtam mindjárt az első délben, amikor Angliából hazafelé jövet megálltam Párizsban. Jártam ide boldogult úrfiko- romban is, a Szent Jakab utcába, és azóta csak az változott, hogy a patronne, a tulajdonosnő fiatalabb lett, én pedig megőszültem. Legutóbb két évvel ezelőtt jártam nála. Akkor is kérdezés nélkül Willibald táncol hozta előételként az olajbogyókat, utána a hagymalevest, s csak azután telepedett oda az asztalhoz, megbeszélni a menüt és a világhelyzetet. Akkor egy hétig mindennap idejártam. Minden ebéd után felbukkant valahonnan a Szent Jakab utca sűrűjéből, vagy csak Madame Felin konyhájából, vagy éppen a kis vendéglő egyik sarkából Willibald és táncolni kezdett. Először zene nélkül táncolt, még csak nem is dúdolt hozzá, szélesre tárt karokkal • lengett, lejtett és lebegett az asztalok között. Azután dudorászni kezdeti, tánca meggyorsult, arcán mosoly derengett fel, A vendégek nem sokat törődtek vele, hozzátartozott az ebédhez, mindenki ismerte, tegezte. Félórai táncolás után a mosoly már ráfagyott ajkára, ekkor Madame Felin odalépett melléje, karját nyújtotta, együtt lejtettek néhány lépést, majd Willibald békésen engedte, hogy a madame leültesse egy asztalhoz és tálaljon neki. Ha olykor vadidegen vendég vetődött a vendéglőbe és mutatvány végén pénzt akart adni Willibaldnak, az meg- , köszönte és közölte vele, hogy saját szórakozására táncol, nincs szükSége támogatásra. Ha a vendég rokonszenves volt neki, engedel- met kért, odaült asztalához és . elmélyűlten, nagyon művelten, tele megkapó ötletekkel, beszélgetett vele. Főképpen színházról szereteti beszélgetni, ehhez nagyon értett. Csak akkor adott kitérő választ, ha a vendég érdeklődött, vajon melyik színháznak dolgozik-e? Nemmel válaszolt és kisvártatva fölkelt az asztaltól. Willibald titkát nem illett megkérdezni, de mindenki tudta. Nem is Willibaldnak hívták, nehezen kiejthető szláv neve helyett ragadt rajta. A háború előtt egy nagy lengyel színháznak volt díszlettervezője. A német betöréskor elmenekült, kallódott a világban, eljutott Párizsba, felfigyeltek rá, kezdett keresni, de a németek is kiszirea- tolták, kicsoda Willibald, elfogták, megkínozták. A háború után még rajzolt egy-két díszletet, de nem találta a helyét. Egy napon elkezdett táncolni Madame Felin kis vendéglőjében. Megőszült, de fiús máradt az alakja. Azt magyarázta, hogy a táncnak köszönheti. Hogy miért táncol ? Okos, mélytüzű szemében csak erre a kérdésre lobogtak fel idegen lángok. Azért, mondta, mert ceruzával, ecsettel és tussal nem tudja magát kifejezni. Most egész testével rajzolt díszleteket. Megettem a hagymalevest, , Madame Felin hozta a roston sült borjúbordát. Körülnéztem. „Hol van Willibald?" — kérdeztem. „Hát nem látja?" Körülnéztem, sehol í nem láttam. Madame % Felin nevetett: % „Itt! A feje fölött.” % A fejem fölött egy $ képeslap egy oldala % volt berámázva. Feláll- $ tam, hogy jobban lás- £ sam. Lengyel lap volt, ^ a szöveget nem értet- % tem, de nem is kellett: £ láttam, hogy egy szép modern színházi díszlett a Hamlet-hez. „Willibald küldte", \ magyarázta , Madame Felin. „Az történt, hogy ^ még két éve, nem sok- $ kai a maga legutóbbi % ittléte után, lengyel diá- $ kok tértek be ide. Azt % hiszem, színészek is % voltak köztük. Mégis- £ merkedtek Willibald- í dal. Attól kezdve két £ hétig, minden délben í itt voltak, és minden 2 éjszaka is. Willibald f először csak nevetett. $ Nem tud ő Párizs nél- % kül élni, mondogatta. % Aztán elment velük. % Tőlem el sem búcsú- $ zott. Most sem írt, csak % .ezt a képet küldte. De £ ha most kinevet, hogy jí berámáztam, nem kan £ több hagymalevest ná-1 lám, monsieurV’ ^ Boldizsár Iván á i
