Népújság, 1962. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-17 / 140. szám

1982. június 17., vasárnap NÉPÜJSAG 3 Szélesre tárt kapuk előtt Kevés beszédű emberek a bányászok, inkább a tettek emberei ők. Helyettük most a tények, az adatok beszéljenek. A petőfibányai altáró Bata Ferenc vezette szocialista bri­gádja úgy döntött, hogy ők nem várnak senkire és sem­mire. A párt VIII. kongresszu­sa közeledik, a termelésben meg zökkenők vannak. A hi­bákat ki kell javítaná, a ba­jokat meg kell szüntetni. Így illik, ezit diktálja a becsület. Egy dekával se kell több sze­net felküldeni, mint amennyit a tervben meghatároztak. De az meglegyen., pontosan és egyenletesen. És a minőség? Az elsőrendű követelmény. Ezért a kongresszusi verseny- vállalásba bevették, hogy a megengedett meddőmennyisé­get két százalékkal csökken­tik. Csökkenteni kell a bá- nyala-f elhasználást', ebben megegyeztek. De mennyivel lehet és hogyan? Másfél száza­lékkal, és az omlásból való ki- s>zedéssel — így szól a válla­lás. A bányafánál is drágább az emberi élet. Rövid tanács­kozás és papírra került: „A Bata-brigád 20,3-ról 18-ra csökkenti a baleseti gyakori­ságot.” Másfél százaléktól hárommillió forintig A jobb minőség,, a terme­lékenység növelése, a bánya­fa-, széldeszka-, energia- és robbanóan yag-megtakarítás szerepel Opákai János, Teré­nyi Mihály csapatának ver­senyvállalásában is. És válla­lásit tettek a többiek^ az altá­ró legjobb brigádjai. A más­fél százalékokat, a köbmétere­ket és a folyómétereiket ösz- szegeziték. 1388 köbméter bá­nyafa, több mint 157 ezer fo­lyóméter széldeszka-, és egyéb anyag megtakarítását vállalták az altáró bányászai. Mindez közel hárommillió forint! De Petőfibányán egyelőbe rosszul állnak a teljesítéssel. Sok bri­gád túllépi a bányafa-, szél- deszka-f elhasznál ást, és sok villamosáramot fogyasztanak. R minőségért és az önköltségért Morvái Lászlót, a tröszt pártbizottságának titkárát el­mélyült, nagy munkában ta­láltuk. — Termelési tanácskozások, röpgyülések és bri gádértakez­letek voltak a munkahelyeken. Ennek tapasztalatai és az előt­tünk álló feladatok mérlegelé­se alapján pártbizottságunk mozgalmi intézkedési tervet dolgoz ki, a kongresszusi munkaverseny célkitűzéseinek megvalósítására. Sok jó kez­deményezés született mostaná­ban az üzemekben, ezt kell összefogni, még tudatosabban az alapvető feladatot: a terv minőségi mutatóinak maradék­talan teljesítésére irányítani. Mindenekelőtt tovább kell szé­lesíteni a kongresszusi munka­versenyt. A párt- és tömeg­szervezetek . mindent megtesz­nek, hogy a munkások válla­lásaikat teljesíthessék. El kell érnünk, hogy a szocialista bri­gádok mellett minden csapat, minden ember ismerje felada­tát, világosan lássa, hogy mi­lyen feladat esik rá a tervből. Ha ezt elérjük, akkor a mi bányászaink nem maradnak adósok az ígéretekkel. Nagy szükség van a műszaki veze­tők, a párt- és tömegszerveze­tek segítségére, hiszen május elején termelési tervünk meg­változott. Kevesebbet, de job­ban és olcsóbban kell termel­nünk. Erre irányuljon a mun­kások kongresszusi vállalása, s az ilyen kezdeményezéseket ösztönözzék, segítsék a műsza­kiak. A Mátravidóki Erőmű­nek legalább 1620 kalóriás sze­net kell adnunk, tröszti szin­ten pedig az 1736 kalóriát kell tartani. Közel hét százalékkal növelni kell a termelékenysé­get, jobban kell takarékoskod­ni gz anyaggal. Hogyan? A most készülő in­tézkedési terv utal erre. Ja­vítani kell az üzemi agitációt, hogy a munkahelyeken na­gyobb gondot fordítsanak a réselésre és a meddő váloga­tására. Az időkiesések nem csökkentek a kívánt mérték­ben, sőt egyes helyeken tavaly óta alig értek el valamelyes eredményt. Mélyművelésben és külfejtésben emelni kell a technikai színvonalat. Kevés a munkás újító. Ki merné ál­lítani, hogy törvényszerű és megengedhető az anyagra, a robbantásra való hosszas vá­rakozás és vajon nem lehetne több bányafát visszarabolni? Műszakilag megalapozott vállalások — nagyobb eredmények Az első negyedévben 25 szá­zalékos volt az energiatúlfo­gyasztás. Ha a gépek üresjá­ratát csökkentenék és mindig a helyes kábelmetszetet alkal­maznák, csúcsidőkben az F—4-es gépek üzemelését ész­szerűbben szerveznék, sokkal kedvezőbben alakult volna az anyagtakarékosság. íme, mi- lyes széles körű műszaki fel­adatok! Erre tegyenek kong­resszusi versenyfelajánlásokat a műszakiak és teremtsék meg a munkások vállalásainak szükséges előfeltételeit, hogy a kezdeti sikerek után újabb vállalások és még nagyobb eredmények szülessenek. A sokasodó feladatok meg­követelik, hogy a munkahe­lyekre bontsák le a feladato­kat, termelési egységenként kell elemezni az elvégzett, a soronkövetkező és a későbbi munkát. Nem elegendő a be­számoltatás és a jelentés. He­lyeseljük azt a kezdeménye­zést, hogy a pártcsoportvezető, a szakszervezeti bizalmi és a frontmester havonta — vagy szükség esetén gyakrabban is — bent a munkahelyen beszélje meg a munkát és a problémá­kat a helyszínen vitassák meg a brigádokkal. Sok bátor kezdeményezés született a kongresszusi ver­seny során Petőfibányán és a tröszt területén, ötvenöt bri­gád 1360 embere küzd a meg­tisztelő szocialista brigád cí­mért, több mint nyolcszazan elnyerték a szocialista brigád címet és oklevelet. Szélesre tárt kapuk előtt állunk, de új életünk formálásáról, mind­nyájunk boldogulásáról van szó, s ez nem lehet csak az élenjárók ügye. Szélesíteni, tartalmában mélyíteni, ered­ményeiben meg kell sokszo­rozni a kongresszusi munka­verseny lendületét, hogy egyenletes, nagy léptekkel ha­ladjunk előre. Dr. Fazekas László Georgi Dimitrovra emlékezünk ... s az amerikai lapok egyre gyakrabban hangoztat­ják: az USÁ-ban ma nem kapitalizmus van, hanem ,,professzorizmus”, ugyanis a tudományos élet kiválóságait egyre nagyobb számban al­kalmazzák a politikában, s a fontosabb kormányhivatalok mellett professzorokból álló „gondolatgyárak’’ működnek. — Ezek Kennedy tanácsadó- f szervei. Az eddig megfogadott taná­csok ugyan nem váltak a kor­mányzat dicsőségére, s nem cáfolnak rá a rablókapitaliz­musról eddig kialakult fogal­mainkra! — zár Erőmű a víz alatt Egészen újszerű erőmű épül a Szovjetunióban, nem mesz- sze Cserepovec városától. Az erőmű épületét magában a duzzasztóban helyezik el, mégpedig a tároló medencébe süllyesztve. A generátort és a turbinákat is a víz alatt helye­zik el. A gépteremben csupán mechanikus segédeszközök, kü­lönböző készülékek és műsze­rek találhatók. A főépület alap­zatát a folyó medrébe ágyazták be. A bolgár és nemzetközi munkásmozgalom kimagasló vezetője, 80 évvel ezelőtt szü­letett. Ezen az évfordulón emlékezünk a párt kiváló harcosára, aki egész életét a bolgár és nemzetközi mun­kásmozgalom ügyének szen­telte. Már 1902-ben tagja a Bolgár Szociáldemokrata Pártnak, s részt vesz a forra­dalmi marxista párt létreho­zásában. Fiatal éveiben már a párt Központi Bizottságá­nak tagja, majd a forradalmi szakszervezetek titkára. Bá­tor elszántsággal vezeti a bolgár dolgozók különböző megmozdulásait, közte az 1923-as szeptemberi felkelést, amelynek leverése után emig­rációba kényszerült, s távol­létében halálra ítélték. Dimitrov az üldöztetések, a halálos ítélet ellenére is to­vább folytatta hősies küzdel­mét és nagy érdemeket szer­zett a III. Intemacionálé vég­rehajtó bizottságában végzett munkájával. Nemsokára az egész világ felfigyel rá, amikor a német fasiszták a Reichstag épületé­nek felgyújtásával vádolják, s a nevezetes lipcsei perben Dimitrov leleplezte a vád ha­misságát és feltárta a német fasizmus imperialista, nép­ellenes jellegét. Elvi megha­tározásai, amelyet a fasiz­musról alkotott, ma is mérv­adóak és sokat segítenek ab­ban, hogy világszerte felis­merjék a fasizmus jellegét, igazi arcát. Dimitrov akkor a nemzet­közi munkásszolidaritás és ft Szovjetunió segítségével ke­rült ki a fasiszták börtönéből, s tovább folytatta harcát ft nemzetközi munkásmozgalom fellendítéséért. A második vi­lágháború közeledtével drá­mai felhívással fordult a vi­lág népeihez, bizonyítva a munkás egységfront és a nép­front szükségességét a fasiz­mus és a háború ellen. A megszálló német csapa­tok kiűzése után visszatért Bulgáriába, ahol a miniszter- tanács elnöke és a Bolgár Kommunista Párt főtitkára lett, s tevékenységét ettől az időtől kezdve a szocializmus építésének szervezése jelen­tette, amelyet 1949. július 2-án bekövetkezett halála szakított félbe. A munkásosztály nagy fiá­ra, a nemzetközi munkásmoz­galom áldozatos harcosára emlékezik most az utókor há­lájával, születésének 80. év­fordulóján. K. E, Ahogyan as újságíró látta: Mezőgazdasági Hírek a pétervásári járásból . . . Ötletes kezdeményezés alap­ján a Pétervásári Járási Ta­nács vb mezőgazdasági osztá­lya hetenként versenyhíradót sokszorosított, amelyet eljut­tatnak a járás minden közsé­gébe, termelőszövetkezetébe. Hadd lássák mindenütt — úgymond — mire haladt a já­rás hét nap alatt, mi az, amit jól végeztek a termelőszövet­kezetek, mi az, amire egy ki­csit „rá kell kapcsolni”. Magunk is a legutóbbi érté­kelés alapján mértük fel a növényápolási munkák hely­zetét, s a kép, amit kaptunk, megfelel a várakozásnak. A járásban ez év tavaszán olyan nagy lendülettel indult be a vetés, amilyet eddig még nem tapasztaltak. Szépen ha­lad a növényápolás is. Az ér­tékelés szerint a burgonya el­ső kapálásával teljesen végez­tek. A kukorica első kapálása hasonlóképpen jól halad. Nyolc község, közöttük Bükk- szenterzsébet, Egerbocs, Erdő­kövesd, Hevesaranyos végzett már ezzel a munkával. Bo- donyban, Bükkszéken és Mát- raballán meg alig van néhány holdnyi kapálatlan terület. A cukorrépa és a mák egyelését, sarabolását egyön­tetűen mindenütt elvégezték, s a cukorrépa első mélykapá­lása.is jól halad. Ugyancsak örvendetes, hogy az állatállomány megfelelő mennyiségű és minőségű ta­karmányának készletezéséről is gondoskodnak a járásban, az adottságokhoz mérten a le­hető legjobb módon. Így a lu­cerna első kaszálását egy köz­ség kivételével, gyűjtését öt termelőszövetkezet kivételé­vel befejezték, a behordás el­végzését pedig tizenkét hely­ről jelentették. Ezt a munkát viszont gyorsítani kell! A jelenlegi feladatok közé tartozik a szarvaskerep, az őszi takarmánykeverék és a réti széna kaszálása is. E té­ren ugyan még nem lehet sok kiváló eredményről beszélni, mégis biztató, hogy ott, ahol mindinkább növekszik, jobbá válik az állatállomány, sietnek a kaszálással. így Bátorban, Bodonyban, Sírokon, Szajlán és Szentdomonkoson be Is fe­jezték a szarvaskerep kaszá­lását, Bükkszéken, Bodony­ban, s Hevesaranyoson meg az őszi takarmánykeverék vágá­sát is. Az a tény, hogy ebben az évben jobban megy a munka a termelőszövetkezetekben* mint korábban, nem azt je­lenti, hogy nincs is gond, bajs amin segíteni kellene. Problé­mának mindjárt ott van az egyik legnagyobb — s ez el­veszi sok tsz-tag kedvét a a munkától —, hogy néhány helyen a termelőszövetkezetek még mindig Aem adták ki tel­jes egészében a tagság elmúlt évi járandóságát. Tarnalele- szen a tagok nem kapták meg például a fajárandóságukat. Ezen és a hasonló bajokon sürgősen kell segíteni! (W. L.) Múltjuk Valóságos kis paradicsom ígérkezik az egri Petőfi utca kellő közepén, ahol hatvannégy kislány, kisfiú talál otthonra, s mind olyanok, akiket elhagy­tak, akik nem kellettek a csa­ládi fészekben, vagy olyan kö­rülmények között éltek, hogy onnan ki kellett emelni őket. Azért csak „ígérkezik” ez a szép kis világ, mert, bár az épület teljes egészében készen van, s el is foglalta a 10 cse­csemő és a 21, 1—3 éves korú gyermek, de az építők még nem költöztek el, ezért az alsó teraszt például még nem lehet használni, s az udvar is in­kább hasonlít bombasérült ház udvarára, mint gyermekjátszó­térhez. Ezek nélkül a külsőségek nélkül azonban mindennél töb­bet ér az, hogy a gyermekek otthona megnyílt, hogy tiszta, ízléses, ruhácskákban, gondos felügyelet mellett töltik nap­jaikat. Az a szándékom, hogy bemutassam ezt az új egész­ségügyi létesítményt, amely ugyan nem a nagyközösségé, de azoké a megyében árván, vagy elhagyatottan maradt ki­csiké, akik itt kezdik meg éle­tüket. Állami gondozottak va­lamennyien, de alig nyűt meg az otthon, egyik-másiknak már „kérője” is akadt. Az otthon azonban nagyon megnézi, hová akarják örökbe az apró em­berkéket. mert itt nemcsak a teljes ellátásuk, a bőséges ét­kezésük és a szakszerű nevelé­sük van biztosítva, hanem sze­ret» gondossággal foglalkozik velük mindenki. V Szabó Tibor gondnok a szo­bájában ül és a végeláthatat­nincs, csak jövőjük lan rubrikák fölé hajol. Meg­kérem, hogy kísérjen végig az épületen, mondjon el néhány dolgot a napok menetéről, s az­tán fehér köpenyt" kapok és megkezdjük a sétánkat. Az alsó és felső épületrészt a a lépcsőház osztja két részre. A földszinten jobbra nyíló fo­lyosón van a konyha, a raktár, a tejkonyha. Ezt a részt forró égövnek nevezném és nagyon csodálkozom például azon hogy a hatalmas tűzhellyel megtöltött konyhában sem hő­elszívó berendezés, de még csak egy árva szál ventillátor sincs. A folyosó másik szárnyában szobácskák és a személyzeti eblédlö, fürdő és öltöző nyert elhelyezést. Vacsoraidő van, a konyha felől illatok terjengnek, van is miből, mert a finom zöldborsó-főzeléket és a fasíro- zottat perceken belül hatal­mas étvággyal fogyasztják a kicsik. Későn sötétedik, van bőven idő a játékra. A legkisebbek, az egy éven aluliak, hófehér rácsos ágyacskájukban játsza­doznak a gumibabákkal, s kí­váncsian nézegetik a látogatót. Csodálatosan szép kislánnyal találom szemben magam az egyik szobában. Fürtös haj ko­ronázza a hosszú szempillák­kal árnyalt szemű, cseresznye szájú, fitos orrocskás arcot. Sok szép gyereket láttam már, de ez Tizian ecsetjére kíván­kozik. S mintha tudták volna névadásakor, hogy milyen lesz, a neve: Tünde. Nem tudom megállni, hogy arra ne gondoljak, miért hagy­ta el ezt a kicsit az anyja? De múltjuk el van temetve, ide tiszta lappal érkeznek, s ez­után már csak az otthon gyer­mekei, akiket féltő szeretettel nevelnek. A késői nap sugarai bevilá­gítják a játszóterem minden zugát. Amint beléptem, egy három év körüli fiúcska rohan felém és lehúz magához, ka­paszkodik az ölembe. — Néni! Nénike! Néni? — kiáltja és olyan szorosan át­öleli a nyakam, hogy mozdul­ni se tudok. A többiek aprób­bak, mint az én ki$ Kálmán barátom, de ők is egyre- másra totyognak körém és a gondnok köré, és mind ka­paszkodik. A gondozónő egy­más után veszi karjára őket, és akkor olyan boldogok. A kisgyermek ösztönös szeretet- vágya nyilvánul meg minden mozdulatukból, s hogy nem jöttem el szívet szorító bánat­tal, az azért van, mert itt any- nyi, de annyi szeretettel ve­szik körül őket, hogy nincs miért keseregni sorsuk ilyen fordulásán. Aztán visszakanyarodunk a gondnok szobájába és néhány prózai dologról beszélgetünk. Még nincs teljes létszám, hi­szen csak hétfőn nyílt az in­tézet. Ha teljes lesz a létszám, akkor 64 gyermek — három­éves korig — és nyolc anya számára biztosított a kénye­lem és ellátás. Tizenkilenc jól képzett gyérmekápoló és gon­dozónő három váltásban látja el a kicsiket, s az orvosi fel­Veressné azt sem tudja, melyiket vegye a karjára. ügyelet is a legjobb kezekben van, hiszen az intézet igazga­tója dr. Pálffy Erzsébet gyer­mekorvos lett. Lenn a mosodában állandó­an műszak van. Kell is, mert a kicsik nem nagyon tudnak vigyázni még a ruhácskájuk­ra! Meg hát — tisztesség ne essék — a rengeteg pelenka nem várhat! — Ha teljes lesz a létszám, napi kétezer pelen­kát kell a mosodának kimos­nia — mondja Szabó Tibor. Hát. igen. Ez hozzátartozik ahhoz, hogy ebben a szép, nagy gonddal megindított in­tézetben olyan nevelésben ré­szesítsék a gyermekeket, hogy­ha akadnak gyermektelen há­zaspárok, akik szívesen adnak otthont egy kis jövevénynek, kicsi életük kezdetétől fogva, meglássák rajtuk a „gyerek­szoba”. Múltjuk nincs, az ott­hon azt mélyen eltemette, itt csak szőke és barna, kék és fekete szemű kislányok, kis­fiúk vannak, akik boldogok ugyan öntudatlan gyermeksé­gükben, de szomjazzák a sze­reteted s mind azt szeretné, amit a mi gyermekeink, hogy -egy apa és anya csak őket (Foto: KISS BÉLA) szeresse! Előttük a jövő, kö­rülöttük a gondosság, és mel­lettük a szerető nővérek, akik megtörlik az orrocskákat, me­sélnek á kicsiknek és álomba ringatják az apróságokat, akik betakarják az éjszakában ta­karóját lerúgó kisfiút, akik szalagot kötnek a kislányok hajába, és ölbe veszik őket; ha valamitől megijednek. Sem sajnálni nem kell őket; sem félteni. Szeretetben ne­velkednek, s az élet még na­gyon sok szépet tartogat szá­mukra! Cs. Adám Éva

Next

/
Oldalképek
Tartalom