Népújság, 1962. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-02 / 127. szám

1902. június 2.. szombat

NEPtJSÁG

a

Sok örömre uein volt ok9 de tanulni lehetett

a xr czővczdasúgi tanulók egri versenyéről

Néhány megjegyzés

Két napig tartott Egerben a szőlész-borász és gyümölcsész mezőgazdasági tanulók első országos versenye. A Földművelésügyi Minisztérium által szervezett és rendezett vetélkedőn a jutalom, — amint meghirdették — nem kisebb dolog volt, mint a két szakág első helyezettjei számára mentesség a szakmunkás-vizsga alól, s vörös diploma, a két második és harmadik helyezett számára pedig szakmunkás-oklevél. Ezenkívül mindkét csoportban az első tíz versenyzőt a szakma kiváló tanulója oklevéllel kívánták kitüntetni a többi versenyzőt pedig emléklap-jutalomban részesíteni.

A versenyre benevezett ötven szakmunkás tanuló már harmadéves, mégis nem kis jelentőségű az, hogy néhányuk szakmunkásvizsga nélkül, — sőt vörös diplomával válhat mezőgazdasági szakmunkássá. A „tét” íel is csigázta az érdeklődést, s így a rendező szervek méltán,

jó és izgalmas versenyt várhattak,

amely egyben mintegy tájékoztatta volna az illetékeseket: fiatal, négy esztendős, s így síin te „gyermekcipőben” járó mezőgazdasági tanulóképzésünk jó úton halad-e.

Nos, a remélt versenyizgalmat, — a vetélkedés első napjának első órájában —, már az idegesség váltotta fel, s nemhiába. A versenyzőknek ugyanis ezen a napon gyakorlati munkában- kellett meg- vrfiutatniok mit tudnak, — s kiderült hogy semmit de legalábbis nagyon keveset. Any- nyit aemmi esetre sem, hogy valamennyien megfeleljenek akár kezdő szakmunkásnak is.

A szőlészek, borászok gyakorlati versenyét az egri Mezőgazdasági Szakiskola Kő- lyuk-tetői tangazdaságában rendezték meg. Minden induló négy feladatot kapott. Permetezniük csercsapos váltómetszést végezniük zöldhajtást le- yzedniök és harmadik fejtéshez hordót előkészítendők kellett, s amit csináltak, mindenre vallott, csak arra nem, hogy ezek a versenyző fiatalok harmadik éve foglalkoznak a mezőgazdasági szakmunkás számára szükséges tudnivalók elsajátításával.

Az első tizenegy versenyző, miután végigjárta mind a négy helyet, ahol be kellett mutatnia tudását egy fa alatt Pihenve várta társait s beszéí- gAz ifjúság vidámsága mintha elköltözött volna mindegyikükből, úgy tárgyalták kudarcukat.

Tizenegyük közül mindösz- sze egynek siekrült a hordó- előkészítés, a többinek fogalma sem volt hozzá. Két fiatal, Kerek Sándor és Kovács Imre Csányból, az állami gazdaságból jött. Elkedvetlenedve mondták:

Mikor megérkezett a versenykiírás, mondtuk az igazgató elvtársnak tegye lehetővé, hogy valamennyire megismerkedjünk a borpincével is, mert eddig sohasem dolgoztunk ott. Azt a választ kaptuk, hogy ráérünk még, s most azzal jöttünk el, hogy

nem is láttunk pincét.

Egy kislány Tokaj-hegyal- járól hozzátette:

— Én meg a háromévi ta- milóskodásom alatt egyetlenegyszer sem láttam permetező- gépet. így aztán természetes, hogy nem is tudtam mit kell véle csinálni. Metszeni viszont tudok, hiszen az elmúlt évben is egész tavasszal csak ezt végeztették velem.

Egy harmadik fiatal Tárcáiról keserűen vigasztalta társait:

— Nektek még mindig szerencsétek van. Én ugyanis szőlész lennék, de tavaly a növénytermesztésben, — lovat vezettem...

A hordóelőkészítésben jeleskedő 8. számú versenyző sem állta meg most már szó nélkül:

— Ti azért boldogultatok valamennyire az első három kérdésnél. De én meg ott nem íadtam mit kezdeni. Annak VŰGiáB mindjárt pincébe kerültem s azóta is ott vagyok. Azért ment a hordóelőkészítés is... De próbálnál csak valami mást megtudni tőlem. Semmit sem bírnék elvégezni, pedig nekem is kellene értenem a szőlőhöz is, necsak a borhoz ...

Lehetne tovább is idézni a párbeszédeket, de elég ennyi is. S részletesen lehetne szólni a gyümölcsszakos tanulók teljesítményéről is, de erről úgyszintén elég annyi: semmivel sem szerepeltek jobban, mint a szőlészek.

Itt, az egri Petőfi Termelő- szövetkezet ialmás>kertjében megrendezett! gyakorlati versenyen oltványelőkészátést, ko- ronaalakító metszést, különböző kártétel felismerést te- nyészterület meghatározást, gépi permetező munkát s permedé készítést keliett végezni a feltételek szerint, — ami

ugyanolyan gyengén sikerült

minden versenyzőnél, mint a Kőlyuk-tetőieknél.

Nem egy versenyző volt például aki nem tudta milyen gyümölcsfacsemetét tart a kezében vagy aki a fa tenyész- területét 1 úgy akarta kiszámítani hogy megmérte annak kerületét. Mások amikor a gépi permetezésre került sor, nekiindultak s szórták a fecskendővel a szert, amiről nem is tudták, hogy mi. Ha megkérdezik a válasz így hangzott volna:

— Mészkénlével permetez.

Ez a szer pedig, tudvalévőén arzént is tartalmaz, ami mérgező hatású, a legelemibb tehát az, hogy a permetezést végző munkásnak, védőfelszerelést kell felöltenie.

Ezt a huszonnyolc versenyző közül huszonhat elmulasztotta, — s lehet, hogy, ha a gépben tiszta víz helyett valóban mészkénlé van — ma többen közülük mérgezési tünetekkel valamelyik kórházban fekszenek.

. Á második napi versenyszám, az elméleti vetélkedő, amelyen ugyancsak négy kérdésre kellett megfelelnie minden indulónak, már valamivel jobban sikerült, ami azt mutatja, az oktatási anyagot legalább valamennyire elsajátíts tatták a fiatal szakmunkás-jelöltekkel. Ez azonban nem túlságosan vigasztaló. A mező- gazdaság ugyanis a szakmunkásokban elsősorban nem elméleti szakembereket akar nyerni, hanem olyan dolgozókat, akik elméleti félkészültségük mellett mindenekelőtt a napi gyakorlati tevékenységben állják meg a helyüket.

Ez világos kellett, hogy legyen már mindenki előtt akkor, amikor ez a fiatal oktatási rendszer elindult pályáján. Mégis, hogyan lehetséges akkor, hogy a verseny ilyen szomorú képet mutatott?

A választ maga a fiatalok beszélgetése adta meg. Most tűnt ki igazán, hogy a főként állami gazdaságokkal szerződést kötött fiatalok többségükben mindent csináltak, csak éppen azt nem, amit kellett volna ahhoz, hogy valóban jól felkészült szakmunkásokká váljanak tanulóidejük lejárta után. A gazdaságok

elsősorban olcsó munkaerőt láttak bennük,

akiket kevés fizetés ellenében jól fel lehetett használni, mindenütt, fiatal erejük révén is, azzal azonban nem sokat gondoltak, hogy mi lesz azokkal az ifjakkal később, amikor a maguk lábára kell majd állmok, hogyan birkóznak meg a rájuk háruló feladatokkal, amikor sok téren szerezték tapasztalatot háromévi tanulóidejük alatt, csak éppen azon nem, amelyen, mint felnőttek dolgozni szeretnének, vagy esetleg továbbképezni kívánnák magukat.

Nem jó ez így. A szőlészek, borászok és gyümölcsészek első országos versenye arra volt elsősorban jó, hogy figyelmeztessen minden illetékest: sürgősen változtam kell az oktatási redszeren, felügyeleten, ha valóban azt akarják, hogy a két mezőgazdasági szakágban rövidesen megfelelő szakembergárdára tehessünk szert.

Dr. Móró Gábor, a Földművelésügyi Minisztérium részéről a versenyen részt vett szakember is így nyilatkozott az első nap után:

— Ez a verseny rávezetett minket az alapvető hibákra. Ami a közeljövőben legfontosabb tennivalóként kell, hogy szerepeljen tevékenységünkben, az az, hogy meg kell értetni a gazdaságokkal: ne munkaerőt nézzenek elsősorban a mezőgazdasági szakmunkás-tanulókban. Ezenkívül sürgősen rá kell térni arra az útra, amelyen elérjük, hogy az elméleti és gyakorlati oktatást egyazon üzemben kapják a fiatalok, állandó iskolában, szaktanárok és gyakorlati oktatók felügyelete mellett, mert nem engedhető meg áz, ami eddig volt sok helyen. Nem lesz abból semmi hasznunk a jövőben, ha a gazdaságok a fiatalokat ráállítják egy munkára, mert számukra a terv- téljesítés az elsőrendű, a többivél meg semmi gondjuk.

— Természetesen, a legjobb megoldás az lenne, ha szaporítanák a tangazdaságok számát, mert meglehetősen kevés az olyan szakoktatási intézményünk, amely önálló gazdasággal is rendelkezik, ahol a fiatalok kötelező gyakorlati munka során ismerkedhetnek meg a későbbi tevékenységük számára szükségesekkel.

Valóban jó lenne, ha állami gazdaságainkban megértenék, mi a teendő a szakmunkás- képzés terén, jó lenne az is, ha több tangazdasággal rendelkeznének a szakiskolák, vagy jó lenne bármilyen más megoldás, amely előbbre lépést hozna, mert erre mindenképpen szükség van, s hozzá minél hamarabb.

Nem vészharang kongatás

akar ez lenni, mert végeredményben maga az egész oktatási rendszer túlságosan, fiatal, s így kiforratlan még, de az egri verseny után jogos figyelmeztető. Már csupán azért is, mert termelőszövetkezeteink várják a szakembereket, s nekünk sem, nekik sem mindegy, milyeneket kapnak. Olyano- kat-e, mint akik most versenyeztek, s akiket, ha a „segédlevél” kezükben van is, hosszú ideig kell majd még tanítgatni ott, ahová kerülnek, hogy később megállhassák a helyüket, vagy olyanokat, akik a három év után tudják, mihez is kell kezdeni a szőlőben, borpincében, vagy gyümölcsösben az év különböző időszakaiban, hogy megfelelő termést takaríthassanak be a közös gazdaságok tagjai.

Hasznos volt tehát az egri verseny, — ha csupán azért is, mert a hibákra rádöbbentett mindenkit Ám igazi haszna csak akkor lesz, ha a következő esztendőben sorra kerülő vetélkedés már azt mutatja: mindenütt tanultak az 1962. évben tapasztalt hibákból, s a verseny valóban az lenne, nem pedig szomorú, lehangoló, elkeseredésre is méltán okot adó mezőgazdasági szakmunkástanuló találkozó.

Weidinger László

— AZ ISTENMEZEJE! ÁSVÁNYBÁNYÁNÁL 5 ifjúsági brigád kapcsolódott be a VIII. pártkongresszus tiszteletére kezdeményezett munkaversenybe. A verseny kezdete óta a lelkes fiatalok teljesítménye állandóan száz százalék fölött van és munkahelyüket első helyen emlegetik, ha az üzem tisztaságáról szólnak a bánya vezetői.

A Magyar Néphadsereg

Művészegyüttese Egerben

Évről évre ellátogat hozzánk a Magyar Néphadsereg Művészegyüttes, hogy új műsorával, művészi élményben részesítse az egrieket.

Az együttes már vendégsze- pelt csütörtökön este a finom- szerevénygyáriak előtt, s olyan nagy sikert arattak, hogy csaknem mindenki megígérte — eljönnek az egri előadásra is. Mert Egerben június 5-én, a Pedagógiai Főiskola előtti szabadtéri színpadon lép fel az együttes, s a hatalmas természetes nézőtér minden érdeklődőt be tud fogadni.

Az együttes műsora az a műsor, amivel most Lengyel- országba mennek turnéra, egy kis hazai „erőpróba” lesz áz egri bemutató is, amelyet belépődíj nélkül tekinthetnek meg a nézők.

Érvényt szereinek nyári szabadságáról

Sokan olvasták a művelődési miniszter nemrég megjelent rendeletét, amely kimondja, hogy a pedagógusok nyári szabad idejét június 15-e után semmiféle hivatalos elfoglaltsággal, tanfolyammal nem lehet zavarni, igénybe venni. A nevelők közül többen aggodalmaskodva megkérdezték: vajon befejeződnek-e a pedagógus-továbbképzések és a különböző népművelési tanfolyamok június 15-re, tehát valóban be is tartják-e majd a szóban forgó rendeletet.

Felkerestük a megyei tanács művelődésügyi osztályán Oravecz Jánost, aki a pedagógusok aggályaira válaszolva elmondotta, hogy a rendeletnek minden körilla pedagógusok szóló rendeletnek

menyek között érvényt szereznek. Az idén a szakmai továbbképzéseken kívül

egyetlen kötelező tanfolyamot szervesnek: az igazgatók és az igazgatóhelyettesek számára. Számukra kötelező a tanfolyamon való részvétel: » színjátszók, karnagyok, kultúrotthon igazgatók, könyvtárosok, művelődési ügyvezetők és más népművelési munkások továbbképzésein csak azok vesznek részt, akik erre önként vállalkoznak. Lehetőleg ezeket a tanfolyamokat is befejezik a kérdéses Időpontra. Július 15-e után legfeljebb néhány kevés részvevővel működő kurzust tart még.

Aggodalomra tehát nincs ok: betartják a rendeletét.

(K.)

Szőttesek között

Azt mondják: Heves megye kis Magyarország. Majdnem minden megtalálható itt, a folyótól a hegyvidékig, a szőlőtől a búzáig és a széntől az olajig, — ami az ország kincsét jelenti. Most tudtam meg, hogy van még egy olyan területe ennek a „kincses bányának”, amely a hevesi lokálpatrióták szívét melengetheti: Baranya mellett Heves megyében maradt fenn a legtöbb népművészeti érték, elsősorban ami a fonást, szövést illeti.

Mindezt a Hevesi Háziipari Szövetkezetnél mondták el nekem — sehogy sem tudok kibékülni ottjártam óta ezzel a szóval: háziipar! —, ahol éppen harminc „háziiparos” vizsgázott, — gyakorlatból. Az ország első és egyetlen kisipari szövetkezete ez, ahol háromhónapos tanfolyamot szervezve és a hallgatókat levizsgáztatva, a részvevők elnyerik a . szakmunkás-, a takácsképesítést. Hogy most mégsem a vizsgáról akarok megemlékezni, annak nem annyira e tanfolyam, jelentőségének lebecsülése, mint inkább az itt folyó s nagyon érdekes munka többre- tartása az oka.

Mert az egész megyét behálózó és több száz emberrel dolgoztató szövetkezet a 24. órában alakult meg. majd tíz évvel ezelőtt, s talán másodpercekkel az óraütés előtt kezdett hozzá, hogy keretei és lehetőségei között felgyűjtse a megye eladdig anyáról lányára szálló,

ugyan nem is tudtam, érteni csak igen kevéssé, de a vonalak és színek helyenként megkapó egyszerűségét, másutt káprázatos variációit megcsodálni annál inkább. Bodonyi, hevesi, átányi, palócföldi, matyóhatású hímzések, szőttesek sorjáznak a falakon, a kezek alatt, készülnek a törülközők, szőnyegek, függönyök a régi módi szövőszékeken, egy műszak alatt két, három méter, néha csak egy, — mert ez kézimunka és bizony művészet is a maga módján, a javából.

Itt van mindjárt Balázs Erzsébet, aki maga is gyűjti —, vagy lerajzolja, vagy a helyszínen lehímezi — az eredeti népi motívumokat, hogy aztán itt, a szövőszéken, gyors ujjai, a vetélő csónak jának surranásai segítségéve újravarázsolja a már régen elfeledettnek hitt színeket, mintákat. Mert itt nemcsak háziipari takácsszakmunkások,

Évek óta nagy szakértelemmel irányítja a fonalak útját a törzsgárdához tartozó He' gedűsné. ö, kétségtelenül egyik elősegítő je a Hevesi Háziippari Szövetkezetnek, nap mint nap tapasztalt mester módjára készíti elő a fonalat a „felvetésre”, amelyekből a szebb* nél szebb szőnyegek, törülközők, függönyök készülnek. Ezek aztán nemcsak az ország különböző városaiba, de Hollandiába, Belgiumba, Ausztriába és a baráti országokba is eljutnak.

Irodalmi »sínpadok kétnapos fesztiválja Lgerhen

aztán lassan elveszteni kezdő szőttes, hímzett hagyományait. Átányban például a század- forduló után még világhírre törekvő hímző- és szövőmunka folyt, — ma alig-alig találni a fiatalabbak közül olyat, aki érti és érzi a régi mesterség, dehogyis mesterség, művészet titkait.

Végigjártuk a központ ízléses épületének termeit, s férfi létemre, ha a szövés, fonás, hímzés titkait megtanulni

Szombaton délután négy órakor az egri Tiszti Klubban megkezdődik a Magyar Néphadsereg magasabb egységei irodalmi színpadainak országos fesztiválja, amely vasárnap délelőtt folytatódik és este V órakor díszelőadással zárul.

Nyolc irodalmi színpad legjobbjai mérik össze tudásukat ezen a két napon, amely műsorra nemcsak a honvédséghez tartozók, de minded irodalmat szerető „civil” is eljöhet, s belépődíj nélkül ék vezheti az irodalmi alkotások szép, művészi tolmácsolását.

Csattog a szövőgép és Balázs Erzsébet munkája nyomán egyre nő a szép, s zínes szőnyeg.

(Kiss Béla ielvételei)

de a szakmunkások között jó néhány hivatalosan is elismert „kinevezett népművész” is vám akik közül minden bizonnyal akad majd olyan is, aki elnyeri a népművészet mestere címet is.

Évente 9 millió forint: eny- nyit termel —, de ha csúnya ide ez a szó —, ennyit alkot itt a szövetkezetben a lelkes és hímzésbe-szövésbe szerelmes gárda. E keze munkáját, szín- és formaérzókét, népünk szellemi kincseit megtanulja becsülni és elismerni Hollandia éppen úgy, mint Belgium* Ausztria legalább annyira* mint a baráti országok népei is.

„Ha gazdagot veszek, nem tud szőni, fonni” — énekli a székely legény házasodni akaró nagy tanácstalanságában. Nos, ide eljöhetne házasodni* nemcsak azért, mert sok fiatal, csinos lány dolgozik, hanem azért is, mert gazdagok is, becsülettel keresnek és ők igazán tudnak szőni-fonni... Legalábbis, ha én lennék a székely legény, ide jönnék ... Ügy bizony.

Gyurkó Géza