Népújság, 1962. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-10 / 134. szám

1962. június 10.. vasárnap NÉPÚJSÁG 3 A közepes becsülete ...s néhány héttel ezelőtt úgy látszott: talán nem is teljesen indokolatlanul írja, hogy Spa­nyolország új katolikus rene­szánszban él, az Ibériai fél­szigeten megújhodott a kato­licizmus. A legutóbbi sztrájk­harcok azonban a hiszékenyek figyelmét is felhívták arra, hogy Spanyolországban is többen foglalkoznak a földi élet javaival, panaszaival, gondjaival, mint a túlvilági boldogulás perspektíváival. Az olvasó eddig, ha figyelem­mel is kísérte a spanyol szel­lemi élet jelenségeit, nem értesülhetett az értelmiség mozgolódásáról, hiszen a spa­nyol sajtó legfeljebb sport- eseményekről írt, ha csak azok elöl is nem vették el a ■ papírt a fatimai szűz újabb kiadásairól készített beszámo­lók. Persze, a fasiszta kormány­zat nem kötelezi az írókat, hogy pontosan miről írjanak, s a kiadókat sem kényszeríti nyíltan arra, hogy milyen könyveket jelentessenek meg. Ha van „magukhoz való eszük”, úgyis észreveszik, mi­re van szükség. S ha nem? Ügy járnak, mint az a bizo­nyos kiadóvállalati igazgató, akit, miután állást foglalt a cenzúra ellen, a kormány fel­szólította, hogy önként vonul­jon vissza. A következő, aki ismét próbálkozik valamivel, eset­leg már hatósági segédlettel „vonul vissza”. — Hogy ne zavarja semmi a „katolikus megújhodást’. zár Építők köszöntése .. • Országszerte az építő-, fa- és építőanyagiparban dolgozó munkások ma ünnepük a hagyományossá vált építők napját. ^ Ma az építőmunkások és családtagjaiknak százai, ezret találkoznak egymással. Ügy Is, mint munkatársak, de mint jó barátok is, hogy ezt a vasárnapot a többi napoktól elté­rően kellemesebben, vidámabban, jól szórakozva tölthes­sék el. Az építőiparban megöregedett — s még jelenleg is dol­gozó — idősebb munkások tudják, hogy a múlt rendszer nem adta meg a módot, s a lehetőséget arra, hogy az építők, e nagy tradícióval rendelkező szervezett munkások idő­közönként találkozókat, ünneplést rendezzenek, szórakozza­nak. A rendszer urai minden megmozdulásban a kormány megdöntésére irányuló törekvéseket látták, s azokra a he­lyekre, ahol az építőmunkások gyülekezést hirdettek, csend- őrséget. rendőrséget vezényeltek ki. hogy a legkisebb cso­portokat is szétzavarják. A felszabadulás ezen a téren is változást hozott. Kor- mányunk minden lehetőséget biztosított arra, hogy dolgo­zóink értekezleteken, gyűléseken, különböző tanácskozáso­kon, összejöveteleken fejthessék ki véleményüket, s hogy elmondhassák mindazt, amit a vezetésben, a munka irá­nyításában helytelennek tapasztalnak. Munkásaink tudják, hogy azokat az eredményeket, amelyeket az elmúlt 17 esz­tendő során a termelés, a termelékenység, a munka köny- nyítése, a munkakörülmények javítása, a munkavédelem vonalán, elértünk, a múltban fél évszázad alatt sem lehe­tett voina elérni. Eredményeink szépek, kedvezően alakulnak. De koránt­sem lehetünk elégedettek, nagyobb lendülettel kell dolgozni, hogy a szocializmus útján gyorsabban juthassunk előre. Ol­csóbban, gazdaságosabban, minőségileg tökéletesebben kell építenünk; az építési határidőket is csökkenteni kell, s arra törekedni, hogy minden megkezdett lakóház építését 9 hó­napon belül fejezzünk be és adjunk át az építtetőknek. AB építőmunkásoknak is érdeke, fokozottabb érdeke kell legyen az, hogy a rászoruló családok mielőbb megfelelő és egész­séges lakáshoz jussanak. A mai építők napja legyen munkásaink között tapasz­talatcsere napja is, hogy azokat a feladatokat, amelyek tel­jesítését pártunk VIII. kongresszusának tiszteletére vállal­ták, a kitűzött határidőn belül végrehajthassák. Gazdasági és műszaki vezetőink adjanak meg minden segítséget a ter­vek teljesítéséhez. Az építők napján az Építők Szakszervezetének Heves megyei bizottsága köszönti az építőmunkásokat, s erőt és egészséget kíván az 1962. évi tervek teljesítésének munkáihoz. ROZSNAKI ISTVÁN, az Építők Szakszervezete t Heves .megyei Bizottságának titkára Rozsda marja, nem ragyog... Poroszló határában, a tiszai gát mellett, tavaly december óta rozsdásodik ez a két traktor. Nincs rá szükség? A kongresszusi munkaverseny tapasztalatairól A minap részt vet­tem egy értekezleten. Az értekezlet — sze­rencsére, már egyrc\ ritkább az ilyen — korán kezdődött és sokáig tartott, de legalább semmi ér­demleges dolgot ott el nem mondtak, bár! mindenki hozzá­szólt, nehogy kima­radjon a jegyző­könyvből... Volt olyan, aki azzal vál­totta ki legőszintébb elismerésemet, hogy négyszer is szót kért, kapott is, s mind a négyszer, mint szitán 111 a víz, úgy elfolyt a kért és kapott szó: magyarul beszélt, kissé hindosztáni akcentussal, úgy­hogy semmit sem ér­tettem. Gyanúm, hogy ő maga sem. Hogy akkor miért erről az értekezlet­ről megemlékezni? Mert páratlan volt a maga nemében. A végén egyöntetű volt a vélemény: nahát, ennél unalmasabb fe­csegésen régen vet­tem részt... ' Az önkritika elis­merésre méltó! (-6) JfrOTfffmn* [V/| egyénk dolgozói az MSZMP Központi Bi­zottsága és a Szaktanács fel­hívása nyomán lelkes felaján­lással készülnek pártunk VIII kongresszusára. Minden eddi­ginél nagyobb munkasikerek­kel, eredményekkel kívánják köszöntem a kommunisták ta­nácskozását. A felajánlások dolgozóink lelkesedését, alkotó tettvágyát tükrözik. Ez a törekvésük ab­ból fakad, hogy dolgozóink tudják: ötéves tervünkben, az éves tervek számadataiban, né­pünk vágyai, szükségletei ölte­nek testet, tudják azt is, hogy a tervek megvalósítása csakis a széles dolgozótömegek cse­lekvő részvételével lehetséges. Dolgozóinkban él az alkotás vágya, érzik, hogy érdemes többet, jobban dolgozni, mert ez megbecsülést hoz számukra. Dolgozóink érzik, pártunk gon­doskodását, s értik a párt he­lyes elvi politikáját, ezért bon­takozhatott ki már pártunk VII. kongresszusára is széles versenymozgalom és született meg a munkaverseny maga­sabb, tökéletesebb formája­ként a szocialista brigád-moz­galom. Megyénk dolgozói pártunk VIII. kongresszusát minden ed­diginél nagyszerűbb munkasi­kerekkel kívánják ünnepelni. Ezt bizonyítja az a sok és lel­kes felajánlás, kezdeményezés, melyek a termelési mutatók eredményesebb teljesítésére irányulnak. Bizonyítja az a tény is, hogy a vállalások fo­rintban kimutatható értéke eddig már több mint 80 mil­lió forintot tesz ki. A dolgozók lelkesedését tükrözi, hogy számos üzemben a kongresszus tiszte­letére kibontakozott verseny­ben felülvizsgálták korábbi vállalásaikat és a feltárt tar­talékok alapján jelentősen megnövelték azokat. A Gyön- gyösoroszi Ércbányánál, ahol az előző vállalások értéke 2 443 000 forint volt, most a dolgozók 5 330 000 forint telje­sítését vállalták. A petőfibá- nyai gépüzem dolgozói is 800 ezer forinttal növelték eddigi vállalásaikat. A dolgozók lelkesedését tük­rözi a szocialista brigádmozga­lom jelentős kiszélesedése. felelően — a mozgalom hár­mas jelszavát: szocialista mó­don dolgozni, tanulni és élni1. De szocialista brigádjaink is kövessenek ‘el mindent, hogy a munkaverseny élesztői, moz­gatói legyenek. Vezetőink gondoskodjanak arról, hogy a szocialista brigádok tagjai a szocialista építés harcosai az őket megillető társadalmi megbecsülésben részesüljenek, A kongresszusi munka- ^ verseny sikere érdeké­ben számolják fel üzemeink­ben az újító-mozgalom terüle­tén mutatkozó lazaságokat* Biztosítsák, hogy az újító­mozgalmon keresztül a dolgo­zók széles tömegei kapcsolód­hassanak be az üzem műszaki fejlesztési terveinek megvaló­sításába. Ne tűrjék a nehéz­kességet, lassúságot az újítá­sok elintézésének menetében, mint például a Gyöngyösi MÁV Kitérőgyártó Üzemi Vállalatnál, ahol jelenleg is 41 újítás van restanciában, holott ezeknek az újításoknak a je­lentős részét még a múlt év­ben nyújtották be a dolgozók. A termelést elősegítő tevé­kenység mellett nem szabad megfeledkezni a dolgozók biz­tonságos munkafeltételeinek megteremtéséről, a' balesetek elhárításáról sem. El kell érni, hogy a vállalások terjedjenek ki a munkavédelem területé­re, tovább kell szélesíteni a munkavédelmi őrségeket. A dolgozók lelkesedése biztos alap arra, hogy a kongresszusi munkaverseny ideje alatt a termelési muta­tók javításában, ezen keresz­tül népgazdaságunk erősítésé­ben, lényeges előrehaladást érjünk el. Csupán az szüksé­ges, hogy vállalataink vezetői ezt a lelkesedést anyagi erővé tegyék. Vállalatunk vezetői képesek erre, s ezt bizonyí­totta a VII. kongresszus tisz­teletére indított munkaver­seny sikere is, amely több nint 300 millió forint gazda­sági eredményt hozott. Eddigi .apasztalataink szerint a VIII. jártkongresszus tiszteletére kibontakozó munkaverseny is íasonló eredménnyel fog zá- 'ulni. Mudriczki János, SZMT-titkár. ■ teljesítését, ahol az nem nép­■ gazdasági érdeket, hanem csak ■ szűk vállalati érdeket szolgál. ■ Oda kell hatni, hogy a verseny ■ mindenütt a minőségi muta­tók teljesítését és túlteljesíté­sét szolgálja. A dolgozók, s különösen a műszakiak figyelmét irányít­sák az MSZMP Politikai Bi­zottsága 1960 szeptemberi ha­tározatának végrehajtására. Gondoskodjanak arról, hogy a határozat nyomán feltárt vesz­■ teségidők az üzemnél meg­szűnjenek. A tapasztalatok ugyanis azt mutatják: nem teljes mértékben tesznek ele­get a határozat végrehajtásá­nak, a műszaki szervezetlen­ségek miatt kiesett veszteség­idők nem csökkentek megfe­lelően. lVj inden eddiginél nagyobb gondot kell fordítani a szocialista brigádok, a dolgo­zók e nagyszerű kezdeménye­zésének felkarolására, mely mozgalom most a kongresszusi munkaverseny idején jelentős mértékben fellendült. A ta­pasztalatok szerint a szocialis­ta brigádokkal való foglalko­zás nem minden helyen ki­elégítő. A vállalatvezetés nem nyújt elég segítséget a válla­lások teljesítéséhez (különösen szakmai, politikai és az álta­lános műveltség terén tett vállalásoknál). Hiányos a szo­cialista brigádok elért ered­ményeinek publikálása, a verseny nyilvánossága. Több helyen elhanyagolják a bri­gádnaplók vezetését, nem tartják számon, havonként, a vállalások teljesítését. Számos üzemben olyan helytelen né­zet is kialakult, hogy mivel a szocialista brigád cím elnye­rése a korábbi hat hónap he- < lyett egyéves időtartamra szól, ! így csak az év elején kapcso- ' lódhatnak be a versenymoz- > galomba. Ezt a helytelen né- 1 zetet fel kell számolni, bizto- 1 sítva, hogy (bármely időszak- 1 ban, amikor a dolgozók elha- í tározzák, hogy versenyre lép- í nek a szocialista címért, be- s kapcsolódhassanak a brigád- 1 mozgalomba. * i Szakszervezeti bizottsága- 1 ink gondoskodjanak, hogy a i szocialista brigádok vállalásai i mindenkor tükrözzék — a Szaktanács irányelveinek meg­Több munkabrigád elhatároz­ta, hogy a kongresszus tiszte leiére harcot indítanak a szo­cialista brigád cím elnyerésé ért. Megyénk 1700 munkabri gádja közül 600 kollektíva har­col a szocialista brigád cíir elnyeréséért, s a címért vetél kedők száma napról napra je­lentős mértékben növekszik. Igen sok felajánlás történi a műszaki színvonal emelésé­re, az újítási feladattervekber szereplő pontök megvalósítá­sára, az újítómozgalom szélesí­tésére. Általában elmondható hogy a vállalások eredménye­sek, mivel azok súllyal a költ­ségszint csökkentésére, a mű­szaki fejlesztésre, a termelé­kenység növekedésére irányul­nak. Elmondható, hogy a kong­resszus tiszteletére tett fel­ajánlások jelentősek. Azonban még korántsem merítették ki azokat a lehetőségeket, melye­ket a dolgozók pártunk iránti lelkesedésükkel képesek lenné­nek megoldani. Ez azzal ma­gyarázható, hogy az üzemek egy részében a vezetők nem tettek meg mindent a jól szer­vezett kongresszusi munka­versenyben rejlő lehetőségek kihasználására, nem tárták fel eléggé az üzem tartalékait, amelyek a termelékenység, a gazdasági mutatók javítását segítenék elő. A rnég nagyobb eredmé- ^ nyék eléréséhez szükség van arra, hogy pártszerveze­teink, szakszervezeteink, gaz­dasági és műszaki vezetőink az eddigieknél következetesebben foglalkozzanak a versenymoz- galommai, karolják fel a dol­gozók kezdeményezéseit, bizto­sítsák a verseny politikai és műszaki feltételeit, gondoskod­janak arról, hogy a terv és a verseny célkitűzései műhe­lyekre, brigádokra lebontva is­meretessé váljanak minden dolgozó előtt. A versenyt úgy irányítsák, hogy az a gazdasá­gos termelésre, az energiával, anyaggal való takarékosságra, a termelékenység emelésére, a gyártási költségek csökkenté­sére, a műszaki fejlesztésig és az exporttervek teljesítésére irányuljon. A tervek mennyi­ségi túlteljesítése nem elsődle­ges. Párt- és szakszervezeteink lépjenek fel és akadályozzák meg a tervek mennyiségi túl­lyik tárgyat vesszük is elő. Az élet számtalanszor igazolta már, hogy a jeles bizonyít­vány nem biztosíték a jelesen végzett munkára, s a köze­pes bizonyítvány sok esetben produkál kitűnő szakmunkást. Az iskola egy széles mező, ahol első osztálytól az érettsé­giig nagyon sok mindennel Is­merkedik meg a gyerek. Mind­arra az ismeretanyagra nincs szüksége, abból szakosodik majd az életre — ha szabad így mondani —, s ami pályá­jához szükséges, abban ugyan­is rá lesz utalva a továbbkép­zésre. Az iskolásgyermek egy kicsit irodalmár, egy kicsit történése, egy kicsit fizikus, tornász, rajzos, sőt író is, ho- j gyan képzelhető tehát, hogy | mindenben kiváló, mindig, { mindenkor ötösre felel? Azért olyan hosszú az általános is­kola, hogy a sok közül nyolc év alatt kikristályosodjék — hová, merre, mely tantárgyak alapos-tudásának birtokában? Hamarosan itt a bizonyít­ványosztás. Az ünnepélyes tanévzárón' úgyis lesznek meg­szeppent gyerekek, akikben most ébredezik a bűntudat, mert jobban is1 tanulhatak vol­na. Ne szomorítisák hát a hiú szülők a kék és vörös nyak- kendős gyerekeket, akik út­törőbecsülettel végezték mun­kájukat, de nem mindnyájan érték el a kitűnőt. Gondol­janak arra, hogy nemcsak a kitűnőké az iskola, a jövő, ha­nem a szorgalmas, erős akarat­tal tanuló diákoké, akik mun­kájukat szerető, feladatukat becsületesen ellátó felnőttek­ké lesznek. Becsüljük még a munkával szerzett iskolai kö­zepest és segítsük a gyermek­nek megtalálni azt á terüle­tet, amelyen majdan jeles le­het! Cs. Adám Éva- felelésnél próbál csalni s mi- . re középiskolába kerül — kész : a „csaló diák”, i Ki tette azzá? Mi váltotta : ki belőle az első hazugságot, , az első csalást? A szülői hiú­ság, a szülői meg nem értés. ■ Biztos vagyok benne, hogy az ilyen szülők bizonyítványát ; nem lenne érdemes megnézni! Az egyik egri iskola első osztályában történt. Olvasás­ból hármasra felelt a kisle- gény. A tanító néni beírta, majd fojtott zokogást hallott. Felemelte a könnyes szemű fejecskét, mire a gyerek kiug­rott a pádból és átölelte: „Ta­nító néni! Nem bánom, ha bennmarad a hármas az isko­lában, csak az ellenőrzőben tessék kijavítani, mert agyon­üt édesapám!” Régi pedagógus a tanító néni, délben megfogta a gyerek kezét és elment apu­kához. „Én amikor elsőbe ke­rültem, már tudtam olvasni, — pattogott az apa —, de en­nek csak a bicikli kell!” „Csak egyszer bicikliztem; tegnap is” — óvakodott elő a gyerek. „Aki nem tud olvasni, az ne játsszék! Mától kezdve nincs játék, majd én megmutatom neked!” Ezzel kizavarta a kis nyolcévest. Sokáig tartott a bes'zélegtés, de azóta Jóska szeme tiszta, becsületles mun­kával erős közepes, néhány négyes, ötös felelettel. De minden édesapát nem győzhetnek meg a pedagógu­sok. Felnőtt emberek, akik dolgoznak és akik jól tudják, hogy az életben sem lehet mindent jelesre megoldani. A legjobb tudás, a legigazibb akarat ellenére is van selejt. A gyermektől miért kívánunk többet, mint amire magunk az életben, ő pedig az iskolá­ban képes. Meg kell becsülni a szorgal­mat, a törekvést, a tudással párosultan elért legmagasabb eredményt akikor is1, ha az csak közepes. A mai iskolá­ban, a mai kívánalmak mel­lett bizony állandó, szívós mun káról és tudásról tanúsko­dik ez a közepes, mert össze sem lehet hasonlítani a mai felnőttek anyagával, bárme­Most már senki nem csap­kodja az osztálytermek ajtaját, a gyerekek izgatottan várják az évzáróit, vajon mit rejteget a bizonyítvány? Ez már csak amolyan „szabványt izgalom, hiszen rendszeresen, minden felelet után, egész éven át be­írták a jegyeket az ellenőrző­be, így meglepetés nem érhet sem szállót, sem gyermeket. Nem úgy van már, mint régen volt, hogy valóságos hadititok volt az osiztálykönyv! Mégis minden évben, minden bizonyítványosztáskor akad sí­ró gyéreik, aki fölött sziklama- gasan tornyosodik apja fe­nyegető szidalmazása és kiis szívében az értetlenséggel, szemébeni krokodil könnyek­kel érzi, tudja, hogy most igazságtalanul bántják. Nem a haszontalanokról beszélek, azoknak nem árt egy kis atyai s'zigor, no de azok nem is szoktak sírni! Hanem azok­ról, akik egyszerűen képtele­nek közepesnél jobb ered­ményt elérni összesen, vagy egyes tantárgyakból, .de azért a közepesért megtették a ma­gukét. A szülők egy része mél­tányolja a gyermek szorgal­mát, azonban a többségben évek óta.valami soha nem lá­tott „kitűnő láz” kapott lábra, ízeknek a szülőknek a hiúsá­ga a kitűnővel legyezett gyer- mekkultusznál kezdődik. S ha nem sikerül.a kitűnő, a gyer­mek issza meg a levét. Évköz­ben nem jön be, hogy meg­beszélje a tanítóval, tanárral, miért nem képes jobb ered­ményre a gyerek. Otthon haj­szolja, kínozza a „bezzeg a ba­rátod tud ötösöket hazavinni!” féle rossz módszerekkel. .S a gyere!? újra nekiesik a példá­nak, vagy a történelemnek, holtfáradtam kerül ágyba, nem is játszott, másnap mégis hár­masra felel. ... Aztán nem mer hazamen­ni, vagy már az iskolában cselhez folyamodik: „nincs itt az ellenőrzőm” — mondja s boldogan lélegzik fel .a szinte öntudatlan hazugság után, hi­szen megmenekült a veszeke­déstől, vagy talán a veréstől. ... Aztán dolgozatírásnál,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom