Népújság, 1962. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-09 / 133. szám

( 1982. június 9., szombat NÉPÚJSÁG 5 Akiket a baj összehozott Minden munkát időben elvégeznek az egri Rákóczi Termelőszövetkezet tagiai — Ebben az esztendőben jobb volt a munka szervezése is itt nálunk a Rákóczi Tsz- ben, meg a vezetőség is meg­mondta, hogy akkor tudunk még valamenyire megfelelő eredményt elérni, ha minden erőnkkel igyekszünk a szőlőt megmenteni, így aztán dolgo­zik is mindenki, aki csak bír, hogy ez az esztendő se legyen rosszabb a tavalyinál — mond­ja Mátyási Sándor kinn az egri Rákóczi Termelőszövetke­zet szőlője egyik darabjának szélén, amíg a permetezőgé­pét újratölti. Nem hiszem, hogy általános érvényű megállapítást akart néhány szavával tenni a kö­zös gazdaságban folyó munká­ról, mégis az lett belőle, mert úgy van, ahogy mondta: ösz- szefogott mindenki^, s igyekszik a tőle telhető módon több és jobb eredményt elérni napon­ta. Nem sokkal előbb ugyanis, amikor Bóta Kálmán elnökhe­lyettessel és Aranyosi István agronómussal, később meg Gyúró László elnökkel beszél­gettünk, nekik is az volt a véleményük, hogy ami most tapasztalható a termelőszövet­kezetben, nagyon megfelel az elképzeléseknek, a terveknek. — A fagyok alkalmával kárt szenvedtek szőlőink, gyümöl­csösünk, amely, ha nem is egy zárt területen van, az el­múlt évben mégis egy millió forint jövedelmet hozott, úgy kellett tehát gondolkodnunk, hogy a kieséseket csak akkor tudjuk pótolni, ha a növények­nél sokkal gondosabban ügye­lünk a fejlődésre, az ápolási munkák elvégzésére — mon­dottá az agronómus. — Miután elmúltak a fagyos napok, küldöttközgyűlést tar­tottunk, amelyen elmondtuk, mit tapasztaltunk az egész ha­tárban. Ezenkívül beszélget­tünk a szőlőtelepítésnél dolgo­zókkal, mintegy 130—150 tag­gal, s felszólítani szinte nem is kellett senkit, mégis min­denki egyik napról a másikra úgyszólván megkétszerezte ere­jét, csakhogy ne érezzük majd annyira a fagykár hatását az év végén — tette hozzá a szö­vetkezet elnökhelyettese. Számszerűen is megmutat­kozott az összefogás, a gyors összeforrás a Rákóczi Terme­lőszövetkezetben. Egyrészt az­által, hogy míg a tavasszal 130—150 tag járt ki rendsze­resen dolgozni, — s igyekezett jól elvégezni mindent —, mos­tanában már 100—J.30-al több a naponta munkában megje­lenők száma. Még a nyugdíja­sok közül is számosán járnak ki vagy a szőlőkbe, vagy a ka­pásnövények művelését vég­zik. Olyanok, mint Csanádi Já­nos, Mélypataki András, özv. Tóth Ferencné, vagy a 81 éves Haronyik Ferencné. A beirat­kozott tagok közül egy asszony például az elmúlt esztendőben nem vett részt a közös munká­ban, mert beteges gyermekeit kellett ápolni, — most. ő is naponta kint van a földeken, a kicsinyekre óvodában vi­gyáznak. Meg is van az eredménye ennek a nagy összefogásnak, A kapások közül 26 hold burgo­nya kapálásával már végeztek, a hatvanöt hold kukoricából több mint negyven holdat eke- kapáztak, utána azonnal kiosz­tották egyénekre, s mindenki elvégezte a reáeső részen az első kapálást. A négyszáz hold szőlőben állandóan 70—80 em­ber permetez, a két hold cu­korrépát, négy hold takar­mányrépát kiegyelték, s két­szer megkapálták, a negyven hold lucerna kaszálása ugyan­csak befejeződött a gyűjtéssel együtt, még hozzá rekord idő, mindössze öt nap alatt, amel­lett, hogy ebben az évben 11 holdon telepítettek fekete ri- bdzlit, nemrégen végeztek 51000 ribizli és hatvanezer szőlővessző beiskolázásával, s 22 holdon új szőlő telepítésé­vel. Bármerre járunk a közös gazdaságban, mindenütt úgy érződik, itt az idei rendkívüli időjárás összehozta, egységbe tömöritette a tagságot Ahogy Csutorái András, Brázovics Fe­renc és Cseh József a perme­tezés néhány perces szüneté­ben elmondja, mennyi munkát végeznek naponta, — átlago­san 380 liter permetlevet szór­nak ki négyen a tőkékre, reg­geltől estig, — ez a nagy meny- nyiség a nagy igyekezetét iga­zolja. Mások szavai meg arra engednek következtetni, hogy a vezetőség és a tagság között is nagyobb a megértés, mint akár egy esztendővel ezelőtt is, s az elnök, a helyettes, az ag­ronómus, tapasztalataik alap­ján ezt helyben is hagyják. Így szinte azt lehetne monda­ni, hogy minden kárnak meg­van a haszna. Kárt szervedett a rossz időjárás miatt a Rákó­czi Tsz tagsága, de ez azzal a nagy előnnyel járt, hogy egy­másra találtak a tagok, meg­érezték, nagyobb az erejük, ha összefognak, mint egyéni gaz­da korukban volt, s ez szorgal­masabb, odaadóbb munkára ösztökélte még azokat is, akik néhány hónappal ezelőtt nem szívesen vettek részt a közös tevékenységben és kibúvókat kerestek, csakhogy ne kelljen a közösben dolgozniok. Ha tehát azt is mondjuk, hogy a kárnak, ami megesett nem kellett volna bekövetkez­nie, vagyis a szeszélyes időjá­rást szidjuk elkeseredve, örömnek is van helye itt, mert az egység, az egymásratalálás. ha bajban született is, a jövőt tekintve még nagyszerű ered­mények elérésére biztathat mindenkit a Rákőczi Tsz-ben. Weidinger László .. . hogy az amerikaiakat egyre inkább bosszantja a nyugatnémet ,,szövetséges” arroganciája. Washingtonban nem veszik jó néven, hogy Bonn olyan zavaros akciókba bonyolódik, mint a Kroll- ügy, és hasonlóan nem fo­gadja közmegelégedés a ter- geren túl Adenauer hideg- háborús szólamait sem. Az USA-ban ellenszenvvel gon­dolnak Nyugat-Németország- ra, amely elveszítette ugyan a háborút, de úgy viselkedik, mintha megnyerte volna. Mint a Newsweek írja, „ke­vés amerikai felejtette még el a második világháborút.” A Washington—Bonn ten­gelyen keletkezett repedés méreteire jellemző ez a ki- fakadás, hiszen az amerikai propaganda mindent megtesz azért, hogy feledtesse a né­met militarizmus bűneit. Ép­pen azért ez a szemrehányás nem egyszerűen a múltat idézi, a múlt sebeket szag­gatja, inkább a mai ellenté­teket tükrözi. zár 4 termésbetaharítás komplex gépesítése A rosztovi Mezőgazdasági Gépgyár tervezőirodája a ter­mésbetakarítás komplex gépesítésének előkészítésén dolgozik. A konstruktőrök által javasolt módszer lényege az, hogy folyamatosan, három fázisban takarítsák be a termést, megfelelő gépkomplexumok alkalmazásával. A betakarítás gépesítéséhez a tervek szerint rendre rakó aratógép, rendfelszedő cséplőgép, szalmagyűjtő kocsi, bog- lyázógép, boglyaszállító, magtartálykocsi, magtisztítógép, szállítószalag tartozik. A gépek prototípusait még ebben az évben kipróbálják. Miért nem látunk Chaplin filmeket? ELFOGADJUK? — Igen. Műfajilag is újdon­ság és jobb a szokásos kaland- filmeknél. — Szerintem is. Pergő és lendületes az egész film. — A filmfőigazgatóság Bá- thori utcai épületének házive­títőjében vagyunk. Mindössze 10—12 nézője van a most vetí­tett filmnek. Helyesebben in­kább bírálója, mint nézője. Filmművészek, pedagógusok, kritikusok: a Filmátvételi Bi­zottság tagjai. Egy-egy film le- vetísése után, rövid időre vita­partnerekké, vagy egyetértő társakká válnak. Ök döntik el, hogy érdemes-e megvételre ja­vasolni a filmet, vagy sem. Ha a megvásárlás mellett dönte­nek, akkor a filmet a Filmfő- igazgatóság vezetője is megné­zi és ő mondja ki az utolsó szót. Ezen az úton jutnak el a külföldi filmek a közönséghez, a vetítővászonra. A Báthori utcai házdvetitő- bén hetenként két-három al­kalommal kerülnek az úgyne­vezett bemutató kópiák az át­vételi bizottság elé. Néhány délelőttön az újságíró is végig­nézte a filmeket részt vett a bizottság vitáiban. Ez a né­hány délelőtt is elég volt ah­hoz, hogy megállapíthassuk: nem könnyű az átvételi bizott­ság dolga, mert nagyon kevés jó filmet találni. A MOZILÁTOGATO közönség körében elterjedt az a nézet, hogy sok nagyszerű nyugati filmalkotás a magyar filmátvevő szervek miatt nem kerül a mozik vetítővásznára. Egy hét statisztikája nem lehet eléggé meggyőző, de a bizott­ság tagjai több éves gyakorla­tukra hivatkozva állítják: sok nagyszerű filmről nem tud­nak. .. — Van úgy, hogy három- négy hét alatt egyetlen, megvé­telre alkalmas filmet sem lá­tunk — halljuk a filmkritikus­tól. Tehát nem olyan irigylés­re méltó a bizottság munkája, mint gondolnánk. Kivéve az olyan eseteket, mikor a nyuga­ti filmgyártás valóban klasszi­kus alkotásait nézhetik meg. Mert a Chaplin-filmeket pél­dául — és néhány, már a ha­ladó szellemű amerikai film­alkotást — csak a házivetítő­ben lehet látni. Ezeket a fil­meket ugyanis a nyugati gyár­tó, illetve forgalmazó cégek nem adják el a szocialista or­szágoknak. — Ezeknek a filmeknek csak egy kópiája jut hozzánk csere útján. De a közönség elé nem tudjuk vinni őket — hall­juk a filmesztétától. — A Chaplin-művek sorsáról pél­dául a filmek jogtulajdonosa döntött így, a „Porgy and Bess”-1, vagy a „Híd a Quai folyón”-t az amerikai külügy­minisztérium nem engedi elad­ni a szocialista országoknak. Ez talán azért történik így. mert maguk a nyugatiak fél­nek attól, hogy a szocializmus országaiba küldjenek olyan fil­meket, amelyekben a saját mű­vészeik leplezik le a kapitaliz­must, néha döbbenetes erővel. — Ezekért a filmekért pedig még az eredeti eladási áruknál többet is ajánlottunk fel — hiába... — Viszont kérés nélkül is adnák azokat a szirupos sze­relmi történeteket, amiből huszonnégy fér egy tucatba. De a korlátlanul gyártott gengszterfilmjeiket is megve­hetnénk. Milyen elvek érvényesülnek a nyugati filmek átvételénél? — kérdezi az újságíró. — Természetesen nem vá­runk szocialista-realista alko­tásokat. Olyanokat sem várha­tunk, amelyek a kapitalizmust befeketítik. Az egyetlen köve­telményünk a nyugati filmek­től, hogy olyan alkotások le­gyenek, amelyekben szépség, emberség, művészet van. Ami­ket megnézve, egy kicsit jobb ember lesz a néző — mondja az átvételi bizottság egyik ve­zetője. ÉVENTE átlagosan 40—45 nyugati filmet láthatunk, s ezek természete­sen a termés legjavából ke­rülnek ki. A közönség egy ré­szének az a téves elképzelése, hogy „nyugaton csak jó film készül” abból származik, hogy a nálunk bemutatott filmek nagy része valóban jó. De a választék óriási: nyugaton évente átlagosan 2000 film ké­szül. Magyarország 4500 mozijá­nak másik ellátási területe a szocialista országok „filmter­mése”. Évente átlagosan 300 film készül a népi demok­ráciákban. Ez a szám az előb­bi 2000 mellé állítva mutatja: mennyivel kisebb e területen a választék. Megtudjuk, hogy évente kö­rülbelül 100, szocialista or­szágban készült filmet muta­tunk be. Arról is szó esett, hogy még néhány évvel ezelőtt nem volt alaptalan az a né­zet, hogy „szolidaritásból” megveszik a baráti országok gyenge filmjeit is, hogy a mi­einket is eladhassuk. A jelen­leg műsoron levő filmek arról tanúskodhatnak, hogy ez a gya­korlat a múlté: ebben az év­ben már csak az alapos kriti­kát elbíró filmeket mutatjuk be. Végezetül néhány közeljövő­ben bemutatásira kerülő film­ről számolunk be. Júniusban mutatják be a Nagy Olimpi- ász című színes olasz filmet, augusztusban Romm: Egy év kilenc napja című alkotását vetítik a mozik, a Bekerítve című nagydíjas francia filmet szeptemberben, az ugyancsak francia Gróf Monte Christo-t és Rajzmann: Hátha mégis szerelem című alkotását no­vemberben láthatják nézőink. BÜCSÜZÓDL I ”í*aot£í az egyik filmszakembertől: „Mi igazán szeretnénk csupa jó filmmel ellátni a közönsé­get, de ez nemcsak rajtunk múlik, elsősorban a film ké­szítőin. Tőlük várunk jobb alkotásokat.” Ezzel valameny- nyien egyetértettünk. Győry Zsuzsa Üzemi konyhák diagnózisa Néhány üzemi konyhán folytatott vizsgálat eredményei­ről a KPVDSZ Heves megyei Bizottságának ülésén hallot­tunk. A vizsgálat alapján a beszámoló megállapítottá, hogy a Felsőmagyarországi Üzemi Vendéglátó Vállalat egységei az előző időszakhoz viszonyítva, pozitív irányú fejlődést mutatnak. Nézzünk meg két, a „pozitív irányú fejlődésnek” mostani fokán álló egységet. Itt van mindjárt a vállalat gyöngyösi — 15. számú — étterme. A személyzet rendelkezésére egy öltöző és egy illemhely áll, jóllehet a konyhának férfi dolgo­zói is vannak. Tisztálkodási lehetőség nincs, az öltöző nem fűthető! Megemlíthetjük az egri 18. számú éttermet is, amely élelmet döntően az ipari tanulóknak biztosít. Az előbb emlí­tett hiányosságok itt is érvényesek. A tisztálkodási lehetőség bizonytalan, a mosdókagyló több hónapja eltörött. Öltözőnek — más hiányában — az irodahelyiséget használja a konyha személyzete. Az ételmaradékot a mosogatóban tárolják, s ennek a bűze még a konyha légterében is érezhető. Egészségügyi szempontból nem valami „tiszta” képet mulat ez a két említett konyha. Azt szoktuk mondani: a tisz­taság fél egészség! Ebből a fél-bői vajmi kevés fedezhető fel a két helyen, hogy a tisztaságot ne is említsük! A gyöngyösi 15. sz. étteremben a mellékhelyiség közös, csak egyetlen egy van, férfiak és nők számára. Tisztálkodási lehetőség? Semmi! Könnyen súlyos következményekkel jár­hatnak ezek a hiányosságok. Kinek, vagy kiknek a felelőssé­gét terhelik ezek a mulasztások?! A vállalat vezetősége segí­teni tudna a problémák megoldásában. Segíteni tudna, csak­hogy nehéz helyzetben vannak: az épület, melyben az étter­met berendezték — műemlék. Változásokra így csak mini­mális, korlátozott lehetőségeik akadnak. De hát nem találni Gyöngyösön egy erre a célra alkalmasabb helyiséget?! Az egri 18. sz. étteremben a mosogatóban gyűjtik össze az ételmaradékokat; ezt aztán moslékba viszik, s kitisztítják a mosogatót, — benne mossák el a tányérokat, evőeszközö­ket, amelyben másnap felszolgálják az étkeket. Enyhén szólva: gusztustalan módszer. Sőt: felháborító a felelőtlen­ségnek ez a foka! Máshol nem lehet az ételmaradékokat tárolni, csakis a mosogatóban? Nincs erre más edény, más hely?! A mosdókagylóval körülményes a helyzet... Egyáltalán nem lehet kapni, beszerzése bizonytalan. Ügy próbálnak se­gíteni ezen az állapoton, hogy „falikutakat” szerelnek fel. Ideiglenesen ez tűrhető, de hát meddig ... ? Sokáig nem lehet szemet húnyni a hiányosságok fölött. A két konyha majd kétezer dolgozót étkeztet. Egészségükért is felelős! K. G. A külföldi és az ország leg­különbözőbb részeiből Egerbe érkező vendégek panasza nyo­mán, mi is szóvá tesszük azt a kultúrálatlan plakáterdőt, mely a Széchenyi utca szép vá­rosképét, a legkényesebb pont­ján csúfítja el. A Vörös Csil­lag Mozival szemben, a legkü­lönbözőbb szervek, saját tet­szésük, kényük-kedvük szerin­ti kivitelben készült hirdető- táblák légióját állítják a te­rasz fala mellé, illetve erősitik fel a terasz magasságába. A színház, a szakszervezetek, a művelődési ház, stb. a legkü­lönbözőbb alakú és legbizar- rabb színösszeállítású, kultúrá­latlan kivitelű hirdetőtáblái­val nem éppen a korszerű hir­detést példázzák. A leglehetetlenebb plakát­tábla ott „ékeskedik” a magas­ban, de ennek dacára kiállításá­nak semmi értelme. Hogyan is szól a tábla szövege? „NB Il-es női kézilabda-mér­kőzés ... hó .. .-án, h-kor, a kórházi pályán. Lendület. Be­járat. Belépődíj 3 forint”. Vajon milyen okból éktelen­kedik a város szívében ez az értelmetlen szövegű tábla, melynek a feliratát rég lemos­ta az idő?! * Amennyire fontos a jo ide­genforgalmi propaganda, ép­pen olyan bosszantó, sőt, cél- játtévesztő a hibásan összeállí­tott kiadvány. A napokban két ilyen kiad­vány is került a kezembe, mely Egerrel kapcsolatban sú­lyosan hibás adatokkal trak­tál ja a jobb sorsra érdemes érdeklődőket. Az Országos Idegenforgalmi Tanács kiadásában látott nap­világot, több idegen nyelven, az idei magyarországi program. Előttem fekszik a valósággal reprezentatív kiállítású, né­metnyelvű „Program Ungarn 1962.” című kis könyvecske. Vajon mit mond Egerről? — lapozom fel érdeklődéssel a könyvecskét. A 77. oldalon a többi között szóról szóra ez ol­vasható. — magyar fordítás­ban: „Eger ma már egy erőser, iparosodott város, a gépgyár­tás egyik központja.” Kérem, nincs tévedés! így írja a né­met turistákat informáló ki­advány! Nem árulja el a kötet, hogy ki írta a magyar szöve­get, mindenesetre azonban, kár ilyen nagyképű valótlanságot tálalni a nyugati turisták elé. i Mert azért, ügye a legsovi­nisztóbb egri sem állíthatja, hogy városunk a magyarorszá­gi gépgyártás centruma...? Akad azért még más hiba is a könyvecskében. Az országos jelentőségű zenei rendezvé­nyek között, a 18. oldalon azt olvashatja a derék külföldi ha­zánkba szándékozni utazó tu­rista, hogy Egerben július 23— 24-én a Vili. dalostalálkozó kerül megrendezésre, ami bi­zony semmiképpen nem felel meg a valóságnak! A másik baklövést az IBUSZ követte el. „Rákóczi nyomában” című Ms Madvá- nyában, mely túraszerűen ve­zeti végig az utazókat a Rá- kóczl-bejárta nevezetesebb he­lyeken. Azt írja a nagyon rosszul informált szerző, hogy a Buttler-ház ma múzeumul szolgál- Mennyire fognak majd csodálkozni a túra részvevői, amikor a Buttler-házban az Idegenforgalmi Hivatal diák- és turistaszállóját találják „bekvártélyozvá’. ★ A Széchenyi utcai „Nefe­lejcs” presszóban történt. Be­tértem szokásos szimpla feke­tekávémat elfogyasztani. Ami­kor elém tette a mosolygó ká- véfőzőnő a kis pohárban a pá­rolgó illatos feketét, vérpiros rúzsfolt dicstetankedett a po­hárka peremén, árulkodván arról, hogy nem éppen jól mosták el a poharat az előző vendég után. Az ilyen pirosló rúzsíoltok a poharak peremén* bizony nem öregbítik vendéglátóipa­runk jóhírét. ★ A városi tanács nagy költ­séggel tavaly a Bartók Béla téren szép parkot létesített, virágágyakkal, padokkal, — sőt a sokirányú kérésnek is eleget téve, játszóteret is fel­szerelt. Ma, aki arra jár, látja, hogy a szép park fel van dúl­va és az Út és Vasútépítő Vállalat ott építette ki útépí­tői munkái során telephelyét. Közben értékes fákat vágott ki engedély nélkül, kerti pa­dokat szedett ki, sőt a játszó­tér hintáját is „elhúzatta” egy teherautóval. Miért nem a rendezetlen Hatvani temető előtti gyepes részen ütötte fel sátorfáját a vállalat, ahol semminemű kárt nem okozott volna. Mindenesetre az oko­zott kár helyrehozatala több tízezer forintba fog kerülni „valakinek", vagy a vállalat­nak. Sugár Istváa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom