Népújság, 1962. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-05 / 129. szám

NÉPÚJSÁG m június 5., kedd J ólértesültség Az Espresso május 20-i szá­mában, Andrea Barbato, a ma­gyar irodalmi élet problémái­ról meglepő dolgokat tálal nyájas olvasói elé. Arról ír, hogy nevezetes íróink elszige­telten élnek, s dolgoznak, fel­sorol tucatnyi nevet, s itt kö­vetkezik a meglepő dolog, köz­tük Szabó Lőrincet. Miért meglepő ez a dolog? Mert valóság, amit az Espresso tollnoka ír: Szabó Lőrinc való­ban elszigetelt! Csakhogy nem él, s nem dolgozik. Néhány esztendeje halott, földben pi­hen, a legnagyobb „elszigetelt­ségben”. Lám, lám, milyen jól értesült Andrea Barbato! Legyen neki könnyű a remittenda ... (kyd) — A MUNKAVÉDELMI őrségek eredményesen tevé­kenykednek a balesetek elle­ni küzdelemben. A Mátra vi­déki Szénbányászati Tröszt­nél a munkavédelmi őrség­nek 200 tagja van, akik két­hetenként váltják egymást. Az őrség tagjai figyelmezte­tik munkatársaikat a bizton­sági szabályok betartására, s az észlelt hiányosságokat rendszeresen rögzítik az őr­ség naplójában is, sürgetve a szükséges intézkedéseket. ss A HORT1 Gépállomáson az elmúlt évben két brigád harcolt a szocialista cím elnye­réséért, de csak az egyik bri­gád tudta teljesíteni a követel­ményeket. Ebben az évben újabb három brigád indult ver­senybe ezért a címért. — A GYÖNGYÖSOROSZI Ércbányában korszerű bizto­sítási módszerekkel kísérle­teznek. A pillér nélküli fejté­sek alatt „Z-l”, nyitott vas­biztosító szerkezetet alkal­maznak majd, s ugyancsak kísérleteket folytatnak a fej­tések alatt betonidomkővel. A nyitott vasbiztosító szerke­zetet a pillér nélküli fejtések­hez már megrendelték. sä A SARUDI Gépállomás dolgozói elhatározták, hogy az idei nyáron, az aratás idején versenyt indítanak a kombáj­notok között a 700 hold telje­sítmény eléréséért. Az első két kombájnost, aki e teljesítményt eléri, ingyenes szovjetunióbeli utazással jutalmazzák. A kulturális szemle pályamunkáiról SOHA MÉG egyetlen évben nem érkezett be annyi pálya­mű a Hámán Kató kulturális szemle alkalmából, mint az idén. Óriási mértékben növe­kedett meg az érdeklődés a különféle szakágakban meg­hirdetett pályázatok iránt. Sok gondot és nagy munkát adott a zsűrinek — amelynek vezetője Zilahy György festő­művész, a Népművelési Intézet munkatársa volt — a beérke­zett anyagok átvizsgálása és értékelése. A pályázatra beérkezett 147 festmény és grafika, 3 szobor, 28 iparművészeti és népművé­szeti tárgy és 143 fotóanyag. A bíráló bizottság a beérkezett anyagokat olyan szempontból is vizsgálta, hogy a pályadíjat nem nyert anyagok közül is a legjobbakat kiválasztva, kiállí­tásra javasolta. A díjazott és a nem díjazott, de színvonalas, jó anyagból kiállítást rendez­tünk Egerben és majd a járási székhelyeken, hogy a megye lakossága Is ismerje meg azt a gazdag anyagot, amit ebben az évben szakköreink tagjai pro­dukáltak. A beérkezett anyagok alap­ján elmondhatjuk, hogy a kul­turális szemle minden évben nagyon jó alkalomnak bizo­nyul a fejlődés lemérésére. Jó keret arra, hogy az év közben elkészített produkción keresz­tül a szakkör, vagy az egyén értékelést kapjon munkáját, fejlődését illetően, s az elké­szített munkákat, s azon ke­resztül az alkotót a kiállítások alkalmával megismerje a kö­zönség. A nyilvánosság ilyen formájú biztosítása újabb, színvonalasabb alkotásra ad ösztönzést ( MÁSODSORBAN az a ta­nulság, hogy óriási a fejlődés évről évre, a mennyiséget, s a minőséget illetően is. Egyre többen kapcsolódnak be e tö­megmozgalomba, megtalálják igényeik kielégítését, fejlődik Ízlésük, aktív élvezői és része­sei lesznek a szocialista kultú­rának. Nem célja ennek a moz­galomnak a „hivatásosokkal’? való versengés, vagy közéjük való bekerülés, de a mozgalom kétségtelen hoz fel olyan te­hetségeket, akik a megfelelő fejlődés esetén élethivatásuk­nak is választhatják valame­lyik ágban a működést A beérkezett fotóanyagokat vizsgálva megállapíthatjuk, hogy az anyag az 1960. évi képanyagot (83) közel száz szá­zalékban múlja felül, az 1961. évi képanyagot (105), közel 50 százalékban haladja meg mennyiségileg. De a számsze­rűségtől sokkal többet mond a minőségi javulás, s itt különö­sen örvendetes, hogy a vidék — főleg a hatvani, és gyöngyö­si járás — szorosan felzárkó­zott az egri fotósok mögé! Fo­tóanyagból pénzjutalomban ré­szesült 6, könyvjutalomban 8 és oklevélben 12 pályamunka. Ezen kívül a legjobb 56 kép ke­rült kiállításra. A beérkezett pályaművek alapján különös­képpen ki kell emelni Kormos Aurél (Eger) Soha többé há­borút! című képét, Tar József (Petőfibánya) Művezető című munkáját, Körmendi Károly (Eger) Várakozás című anya­gát, Berkes József (Hatvan) Figyeld, Tamás, Adamik Mik­lós (Gyöngyös) Reggel a völgy­ben és Fehér Miklós (Gyön­gyös) Felvonulás című képeit. De a legjobb képanyagot be­küldők között kell megemlíte­ni Imrik Zsuzsanna Hatvan, Gombás Jenő Bélapátfalva, Evva Zsolt Hatvan, szakköri tagokat, s örvendetes, hogy ezt a névsort még sokáig lehetne folytatni. A SZÁMSZERŰ emelkedés mellett) a minőségi javulás jel­lemzi a képző- és iparművé­szeti anyagokat is. Nagyon sok szép, alapos kézügyességet, technikai készséget, ötletessé- get és aprólékos munkát Is fő­képpen! tehetséget igénylő pá­lyamű érkezett be egyéni és szakköri pályázóktól. A fest­mények közül kiemelkednek Volent Miklós gyöngyösi szak­köri tag, Kovács Dénes egri művelődési házi szakköri tag, Molnár Béla gyöngyösi szakkö­ri tag, Szabó Margit Eger, egyéni, Mátrai Attila Gyön­gyös, szakköri tag, Bruchalla Norbert Eger, honvéd egyéni és Csincsifc Orsolya egri mű­velődési házi szakköri tagok munkái. A pályázók többsége „otthon” van az olaj, akvarell, grafika, pasztell, széni és tem­pera területién egyaránt. Oko­sam megválasztott témák, szé­pen kidolgozott művek,, a va­lóság hű ábrázoláséra való törekvés jellemzik a pályamű­vek többségét s alig akad olyan, amelynek mondanivaló­ja ne lenne azonnal közérthe­tő. Kerülik az absztrakciót té­mában' és kidolgozásban is. Az anyag túlnyomó többségén ér­ződik a szakszerű irányítás és vezetés s az egyenletes fejlő­dés. Meglepő érzékről és te­hetségről ad számot Dargai La jos, a Pedagógus Stúdió tag­ja által benyújtott Női alak szobra. A KULTURÁLIS szemle színfoltját jelentik minden év­ben, így most is Szerencsi Kálmán kovácsoltvas munkái és Simon Károly szilvásváradi erdész csontfaragásai. Mind­ketten Sokat fejlődték s a te­hetség, rutin, ötletesség két­ségtelen jeleiről tanúskodnak beküldött pályamunkáik. Meg kell említeni még Daragóné ér­tékes népművészeti dolgozatát. Schülinger Attila EGRI VÖRÖS CSILLAG A fekete Orfeusz EGRI BRÖDY Útközben (L—EL részi EGRI KERTMOZI A világ minden aranya GYÖNGYÖSI PUSKIN Fáklyák GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Szeptemberi szerelem HATVANI VÖRÖS CSILLAG A riksakuli HATVANI KOSSUTH A lelkiismeret lázadása (m.) HEVES A bosszú PETERVASÄRA Balti égbolt (IL részi FÜZESABONY Matróz a rakétában műsora: Abasáron este fél 8 Cirkuszhercegnő órakor: I 1382. JUNIUS 5^ KEDD: BONIFÁC 80 évvél ezelőtt, 1882 júniusában halt meg VASZILU PEROV , orosz festő: Fedotov mellett az orosz kritikai realizmus művé- j X szeti irányzatának fő képviselője. Néhány ismert képe: Teázás j Miszcsiben (1862), i A kormányzó j megérkezése — t Í1866), A trojkái i Húsvéti körme- ( net — (1862), és j az egyszerűsé- , gében is meg- I rázó erejű pa­raszttemetés — (1868.) 100 évvel ez­előtt, 1862. iú­(Perov: Paraszttemetés) nius 5-én született i ALVAR GULL- ( STRAND svéd I orvos; kutaté- J sai a szem vizs- • gálati eljárásai ) szempontjából igen fontosak. 1911-ben az emberi szem mikrosz- J kópikus vizsgálatát lehetővé tevő ún. „réslámpa” és egyéb g vizsgálati eszközök alkalmazásáért Nóbel-díjjal tüntették ki. # 60 évvel ezelőtt, 1902-ben e napon született HUGO HUPPERT j osztrák költő és esszéista. Hosszú ideig élt a Szovjetunióban; i nevezetesek Majakovszkij és Rusztaveli műveinek átköltései. J Verskötetei: A haza (1940), Évszakok (1951.) ( 75 évvel ezelőtt, 1887-ben e napon halt meg JANS MARÉES J német festő. Erősen realista vonásokkal rendelkező újklasszikus l műveit az idealizált táj ábrázolás és a monumentális fényhatá- # A gyermek-, és ifjúságvédelmi munka feladatairól, valamint a cigánylakosság helyzetéről tárgyal Eger város tanácsa E hónap kilencedikén kerül sor az Egri Városi Tanács ülé­sére, ahol a napirenden fon­tos, megoldásra váró felada­tok kerülnek megvitatásra. A tanácsülésen szó lesz a gyermek- és ifjúságvédelmi munka jelenlegi helyzetéről, és további feladatairól. Ennek előadója Dargay Lajos, a vá­rosi tanács művelődésügyi osztályának vezetője. Kocsmár János vb-elnök Eger cigánylakossága helyze­tének megjavításáról beszél majd. A beszámolókat hozzászólá­sok, viták követik. Tanácskoztak a füzesabonyi járás KISX-tezetoi Az elmúlt hét végén a fü­zesabonyi járási KlSZ-bizott- ság értekezletet tartott Po­roszló községben a járás terü­letén levő KlSZ-alapszerveze- tek titkárainak részvételével. Ezt az értekezletet azért rendezték meg Poroszlón, mert e hónap 10-én itt rende­zik meg a már hagyományos­sá váló Tisza menti ifjúsági találkozót. A járás KlSZ-alap- szervezeteinek titkárai ígér­ték: mindent megtesznek azért, hogy sikeres legyen az idei találkozó, amely Poroszló határában levő, festői környe­zetű Gserő-háton kerül meg­rendezésre. A továbbiakban megvitat­ták az Ifjúság a szocializmu- sértemozgalom szervezésének kérdéseit, majd részletesen foglalkozták a termelőszövet­kezetekben dolgozó ifjúsági munkacsapatok eredményeivel és a további munkacsapatok szervezésével. (Szigetváry Józsefi HARMATH ENDRE: 6 VI. Mérnök úr, a takarítónő A „nagy kaszinó” mellé csat­lakoztak az aránylag filléres szerencsejáték-gépek tízezrei. Ezeket egy Roberto Fernan­dez Miranda nevű férfiú irá­nyította és tiszta haszna meg­közelítette az évi tízmillió dol­lárt. Micsoda Csodálatos vélet­len, ez az úr Fulgencio Batista feleségének fivére volt. A tábornok a „hitvány anya­giakon” kívül felismerte a mes­terségesen felkorbácsolt ha- zárdkultusz politikai hasfalát is. Ügy gondolta, miinél inkább megcsillantja a reménytelen nyomorba süllyedt tömegek előtt az egyetlen kiút, a nagy nyereség délibábját, annál in­kább el tudja terelni a figyel­met a milliók húsába vágó problémákról. Nyilván a do­lognak ez a politikai oldala s magyarázata Batistáék által mesterségesen felszított sze­rencse.] áték- őrület következő állomására: a mindennapos lottóhúzás bevezetésiére. Hogy ennek hasznához is volt vala­mi köze a Baitásta-familiánák, arra abból is következtethe­tünk, hogy a hivatalos állami nyereség egy meghatározott százalékban nyíltan Batista második szép és nagyravágyó feleségének (az elsőt a diktá­tor, amikor, csillaga emelke- dett, eldobta magától) a fo­lyószámlájára került. Csinos kis öszeg volt: mintegy évi 30 millió dollár. ÉS a hazárd-őrület nem állt meg itt sem. A mindennapos lottó után az amerikai gengsz­tertársak segítségével megszer­vezték a magánlottó furcsa hálózatát. Mi vcút ez? A nye­rőszámok mindig megegyez­tek a hivatalos állami szá­mokkal, csak éppen a szelvé­nyekért járó pénz folyt be a tulajdonlás kezébe. Ez a lottó­fajta természetesen illegális volt és magától értetődik, hogy éppen ez volt benne az üzlet. A rendőrség ugyanis csak azokat vonta felelősségre, akik nem voltak elég okosak ahhoz, hogy a parancsnokoknak meg­fizessék a megfelelő sápot. Ven­turától kezdve Pilar Gardáig ez volt a főpribékek egyik leg­nagyobb üzlete. Az említett Chaviane tábornoknak Santia­go de Cubában — nem téve­dés — csak ebből a tiítkos lot­tóból 600 dollár jövedelme volt naponta! Külön jövedelmi for­rásnak számított, hogy a hata­lom birtokosai — és elsősor­ban maga Fulgencio Batiste, — százszámra kapták az ingyen- szelvényeket, mind az állami lottótársaságtól, minid a magán- lottó „illegális” tulajdonosai­tól. Ily módon nem csoda, hogy Batisia nem sokkal második hatelomrajutfása után megvet­te, illetve felépítette a világ alighanem egyik legfényűzőbb rezidenciáját: Kukinei birto­kát és ultramodern kastélyát. Ennek értékét egy amerikai közgazdász 1958-ban négymil­lió dollárra becsülte. Bukása után a forradalmárok megdöb­benve álltak olyan kincsek előtt, amelyeket a diktátor egyszerűen nem tudott, vagy nem tartott érdemesnek magá­val vinni. Az akkori lapok a sok közül megemlítettek pél­dául egy gyémántokkal, sma­ragdokkal és egyéb drágakö­vekkel telezsúfolt hatalmas bőröndöt, — közölték is ennek a különös koffernek fényké­pét — tartalma mintegy 450 ezer dollárt ért. TÖLTŐTOLLÁVAL.„ Az amúgy is gazdag tábor­nok-elnök mammutvagyonát megjsokiszorozta, 'amikor rájött az ingatlanspekuláció ízére. A metódus pofonegyszerű volt. Elhanyagolt, állami földeket államköltséggel, tehát útépí­téssel, közművesítéssel, új köz­épületeikkel sokkal értékesebbé tett, majd ezeket a földeket felparcellázva adta el. Azok a nagy magánvállalatok, ame­lyek ezeket a közmunkákat végezték, tudták* mii a köte­lességük: szabályos, nem .is titkolt „provízióit” fizettek a diktátornak. Csoda-e, ha Ha­vannában futótűzként terjedt él egy népi mondás, amely sze­rint „Fulgencio Batista töltő­tollával több pénzt tud keresni egy nap alatt, mint Amerika összes géppisztólyos gengsztere egy év alatt”. Jellemlét számunkra érthe­tőbbé ■ és teljesebbé teszi az, ami menekülése után, háztar­tási könyve megtalálásakor derült ki: ez a félelmetesen gazdag bűnöző a háztartás leg­apróbb tételeit — tehát a ke­ményítő vasalástól a fehérne­mű tisztításig — a maga állam­fői kezével ellenőrizte. Saját személyzetének bére még vé­letlenül sem haladta meg a maga által előírt törvényes bérminimumot, a nevetségesen kevés havi 33 dollár 33 cen­tet, de a gazda elsősorban kül­földre kihelyezett vagyona meghaladta a 380 millió dol­lárt A „SZABAD IMPORT” DZSUNGELJE Lássunk még néhány nem akármilyen jövedelmi forrást. Ez magyarázatot ad arra, hogy a hazárd-hálózaton kívül, miiként jutalmazta és tette ér­dekeltté a rezsimben — persze az államkasszából — legíbuz- góbb híveit a tábornok úr. ...Van Kubában, néhány kilométerre a fővárostól egy repülőtér. A neve: Columbia. Hivatása szerint katonai légi- bázis volt, a valóságban leg­feljebb az is. Betonjára napon­ta tízesével érkeznek olyan 'ívű sőt, katonai gépek is, amelyek importáruval voltak megrakva. A dolog nyitja a következő: mivel a kubai pia­cot teljesen az amerikai töke uralta, a más nemzetiségű áruk vámtarifái Wall-Street nyomásra rendkívül magasak voltak Batista Kubájában. Azok, akik a tábornoknál ér­demeket szereztél:, viszont megkapták az úgynevezett „szabad import” engedélyt. Ez eleve elég volt a gyors meggaz­dagodáshoz. Alá ugyanis a Co­lumbia repülőtérre szállítha­tott, az egyszerűen megkerülte a kubai vámot. Egy példa a sok közül: 1958-ban a hivata­los svájci statisztikák kimutat­ták, hogy a Kubába irányuló óraexport értéke mintegy két­millió dollár. Ugyanakkor a Batista-féle gazdasági statiszti­kákból kiderül, hogy ebben az esztendőben összesen 70 ezer dollár értékű óráért fizették meg a szabályos vámot. A töb­bit vám nélkül hozhatták be és adhatták el, hatalmas ha­szonnal a kegyencek. De volt ennél különösebb formája is a jutalmazásnak... ... Egy újságíró a kubai San- tiagoban szodgálaíott tett a fő­polgármesternek. A város ura irodájába hivatta, megvendé­gelte, majd megkérdezte tőle, nem lenne-e kedve egy utca­seprői álláshoz? A vendég természetesen meg­rémült. Azt hitte, valamit rosszul csinált, és ez az elbo­csátást jelenti a városi laptól. A főpolgármester szélesen vi­gyorgott: — Csak nem képzeli, bará­tom, hogy seprőt kell a kezébe vennie? A státuszról van szó, és a fizetésről, amelyet hivata­lom jutalmul havonta rendsze­resen megküld magának. így lett a riporter mellék- foglalkozásként „utcaseprő” is. Egy énektanár és amatőr ze­neszerző valami indulót kom­ponált, amit a rezsim felhasz­nált. A hála nem maradi éi: a tanár úr nyomban kapott egy vegyészmérnöki állást egy nemlétező laboratóriumban. A javadalom havi 350 dollár. A dologhoz hozzátartozik, hogy ez a férfi korábbi indulókért ka­pott már különböző takarítónői státuszokat is... Kubában a politika és az üz­let annyira összefolyt, hogy a rezsim vezetői szinte már nem is érzékelték a kettő közötti kü­lönbséget. Amikor például Fi­del Castro forradalmárai már komolyan nyugtalanították Ba- tístát és 4 millió dollárral akar­ta megvásárolni a kubai Ori­ente tartománnyal szomszédos Haiti „semlegességét”, a forra­dalmárok és az ő csapatai kö­zötti harcban unokaöccse, aki a tárgyalásokat vezette, négy- százezer dollár szabályos „köz­vetítési díjat” kapott. Lanzmann, az említett fran­cia riporter elmondja, hogy a prostituáltaknak az egyház szervezett tömegméretekben biztosította a tiszta lelkiisme­retet. Hetenként egyszer meg kellett gyónniok bűneiket- és megfizetni a megfelelő össze­get ... Szent Borbálánál:. Lanz­mann számításai szerint, ha 50 ezerből csak 40 ezer adakozott rendszeresen a „védőszentnek”, ez annyit jelent, hogy még mindössze tíz centes bűnbocsá­nati díjat alapulvéve is, na­ponta 3000 dollár vándorolt a főleg spanyol falangista papok által vezetett kubai egyháí pénztárába. (Következik: Átlagos életkor 22 Mfe

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom