Népújság, 1962. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-30 / 151. szám

1962. június 30., szombat NÉPÜJSAG 3 A gombafelhőkön átsüt a nap „Bizonyára nagy dolog, hogy az emberek között hadakozá­sok legyenek, és hogy így az emberi állat az maga felének veszedelmére siet...” — írja Zrínyi Miklós a Vitéz had­nagyban, hazája óvásán és sor­sán töprengve, azért és azon dolgozva, egy olyan korban, amikor a hadtudományok szer­zői szerint 40—50 ezer főnyi hadsereg már hatalmas erőnek számított. A Don-kanyarban 200 ezres magyar hadsereg pusztult el! Egyetlen csatában! És a szovjet r.'ép annyi embert áldozott a hitleri fasizmus le­verésére, mint Zrínyi kora Angliájának összlakossága ... ... mert „ :.; az emberi állat maga felének veszedelmére” sietett, mert a barnaingbe bújt farkas megvadulva tört min­denre, ami élő. Bruno Apitz ezt a címet adta nagy sikerű könyvének „Farkasok közt védtelen” ... A koncentrációs táborok, a haláligyárak nyers­anyagának sorsáról írván. S vajon most nincsenek „farka­sok”? De vajon most is véd­telenek? Az emberiség min­dennapjának legégetőbb kér­dése lett a béke. Ha valaha, talán századok, vagy évezredek múlva történettudósok e szá­zad akkor már titoknak tűnő éveit kutatják, minden bizony­nyal a mi történeti korfelosz- tásunkat — legalábbis ahogyan még az iskolában tanultuk! — megmásítják. A kommunista társadalom!, a béke megvédé­sének kora. S nem a legújabb kor. Ha lehet egy-egy szóba tömöríteni egy világ megszám- láthatatilan jellegű, célú, irá­nyú és mődszerű törekvését, akkor ez kétségkívül a : béke. Cyrus Eaton amerikai nagy­iparos is békét akar. Gagarin szovjet űrhajós is békét akar. Az egyszerű és becsületes nyugatnémet is, a keletnémet is, a lengyel is, csehszlovák is, a francia is, az amerikai kis­ember is. S lehetetlen, hogy mindenki békét kiált, s a békét óhajtók kórusának harsogó szavát mégis „háború”-mak hallanánk Még húsz esztendővel ezelőtt is „csak” arról volt szó, hogy öt-, vagy tízmillió ember pusz­tul el... Még húsz esztendő­vel ezelőtt is, „csak” arról volt szó, hogy tíz, vagy száz várost dönt romba, borít lángokba a vijjogó bombák borzalmas zá­pora. Most azonban százmilli­ókról és földrészekről, az em­beriség egyetemes kultúrájá­ról van szó és jövőjéről is ... De nemcsak a jövőjéről! Bár­milyen paradoxon; a múltjáról is. Csak annak van múltja, aki emlékezni tud; az élőnek. Az elpusztult világ nagy te­metőjének már múltja sem lesz. Nemcsak a holnap válhat a Föld egy jó részén semmivé, de a tegnap is, mindaz a kincs, amit az emberi tudás, szorga­lom, alkotókészség felhalmo­zott a lelkekben, múzeumok­ban, könyvekben, laboratóriu­mokban — mindenütt. Zrínyi idejében katonának lenni egyet jelentett a vitézség­gel és a becsülettel. Ma kato­nának lenni és menni, két tár­sadalom két fia két okból lesz és megy. Az egyik: akarva nem akarva, hogy az emberi­ség farkasa legyen. A másik; hogy megvédje az emberiséget a farkasoktól, hogy ne legyen senki „farkasok közt védtelen”. Koreában és Laoszban, Nyu- gat-Iriánban és Kongóban va­jon ki meri becsülettel vitéz­ségnek nevezni, ami az ENSZ zászlaja, vagy a holland lo­bogó alatt történt és történik? Miféle vitézség volt rátörni és szerszám helyett fegyvert kényszeríttetni az alkotni aka­rók kezébe, hogy amit alkot­tak, annak jó része is rommá váljék, s hogy ne lakóházak, de temetők, ne babakocsik, traktorok, hanem tankok, pán­célautók épüljenek... Igaz: nincs veszélyesebb do­log a békénél. Azok számára, akik feltartott kézzel üdvözlik emlékeiket és a horogkereszt­ben látják holnapjukat, a béke iszonyatosabb, mint az atom­háború ... Az atomháború ta­lán mégsem hozza mindenki pusztulását, de a béke, ha las­sabban is, felitartózhatatlanul elpusztítja a véres álmokat és a véres álmodozókat is. Igen', azok számára, akiknek egyet­len egymáshoz közelítő sovány­ka lépés a két nagyhatalom között tőzsdei krachot jelent, a béke egyúttal a végleges és teljes elbukást is jelenti. A szocializmus, a kommuniz­mus eszméje izmos tenyéren nyújtja a magot a béke ga­lambjának. A kommunizmus maga a béke... Az eltelt évek békés építésének ideje alatt — milyen békés évek voltak ezek? — hatalmas erővel tört előre, milliókat hódítva meg újra és újra a felszabadult nép alkotó lehetőségei gondo­laténak s magának a békének is. Néhány évvel ezelőtt a béke még inkább csak óhajt jelen­tett és szavakat és látszólag egyedül vágyó embereket szer­te a világon. Ma? Hatalmas, egész világot átfogó, százmil­liókat csatasorba állító moz­galmat ... Ezt a csatasort, ezt a harcot mindenki vállalja és akarja, hogy ne kelljen más harcba bocsátkozni akarat és vállalás nélkül. A gombafelhőkön is átsüt a nap, a felhők árnyékán is di­adalmaskodik a fény, hogy „emberi állat a maga felének” veszedelmére ne siethessen. Gyurkó Géza Hazafelé a határból :r­..................... A hosszú utat kerékpárral teszik meg a tiszanánai Lenin és Petőfi Termelőszövetkezet lányai. Sietnek, mert odahaza várja őket a vacsorafőzés munkája. Megjelent a Világosság júniusi száma A folyóirat első helyen közli F. N. Olescsuk cikkét Lenin és a tudományos valláskritika címmel. Olescsuk cikkében az ateizmus mai feladatairól is szól. Sós Vilmos a determiniz­mus és a vallásos világkép vi­szonyát teszi vizsgálat tár­gyává. A folyóirat tovább folytatja Tarján Imre tanulmányának közlését, amelyben a francia katolikus hierarchia és az al­gériai háború összefüggését vizsgálja. Pető Tibor a leg­utóbbi olasz elnökválasztás kapcsán a Vatikánnak az olasz állam életében betöltött szere­péről ír; Galántai József vázla­tosan elemzi a magyarországi katolikus politikai mozgalom kezdeteit. Kónya István a re­formátus egyház szerepéről ír a Horthy-korszak alatti nacio­nalizmus terjesztésében. Érde­kes cikket olvashatunk A tu­domány és a vallás rovatban a „Teilhard-jelenség” körüli vi­táról és a nemi különbségek meghatározásáról­A folyóirat számában is ta­lálható több ismeretién doku­mentum az ateizmus és az an- tiklerikalizmus történetéből, a Kisenciklopédia rovatban a kettős igazság (duplex varie- tas) elvének’magyarázatát ta­láljuk. Sz. K. Kongó nehéz évei Két éve örömmámorban úszott az ország. Kongó nem­zeti hőse, Patrice Lumumba, a gyarmatosítók bilincseitől felsebzett kézzel írta alá az ország gyarmati sorból való felszabadulásának dokumen­tumát. Szerte a világon a sza­badságszerető emberek, meg­nyugvással és örömmel vet­ték tudomásul, hogy egy nép szabaddá lett, lerázta a gyar­matosítás bilincsét, elindult a felemelkedés útján. Két év időparány egy nem­zet életében, mégis e két év alatt a remények jóformán semmivé foszlottak. A nem­zeti felemelkedés helyett test­vérháborúk dúltak Kongó földjén, amelyet mesterkedé­seik célpontjául tettek az egykori gyarmatosítók, hogy visszaszerezzék elvesztett ha­talmukat, a kongói nép ki­zsákmányolásából eredő bú­sás jövedelmüket. Ezeknek a mesterkedések­nek lett áldozata Lumumba és sok harcostársa, akiket ma az afrikai nép felszabadulási harcának mártírjai közé so­rolnak. S akiknek hősi példá­ja sokáig emlékezetes marad az egész világ számára. Két év telt el és a kongói nép számára nem gazdasági felemelkedést hozott ez idő, hanem kilátástalanságot, a gazdasági élet leromlását, amint az egyik nyugati lap jellemezte: „üres kincstárat, gyors rothadást, szerteszaka­dozó államot hozott". De vajon mi okozta a kez­deti remények elsorvadását, a gyalázatos kongói színjáték lezajlását? Az ország belső helyzetéből eredtek-e a tragi­kus események, vagy más okokkal lehet magyarázni a két esztendeje zajló belvillon- gásokat ? Nyílt titok ma már: nyu­gati államférfiak is kertelén nélkül beszélnek róla, nem a kongói belső helyzet hozta magával e tragikus esemé­nyeket, hanem a gyarmati hatalmak összefogása, hogy visszaszerezzék elvesztett po­zícióikat és más módon ugyan, de hasonló mértékben zsákmányolhassák ki a kon­gói népet, s tartsák meg az ország óriási értékű termé­szeti kincseit. Ez az igazi oka a kongói drámának, amelyhez sajnála- tós módon, az ENSZ is segéd­kezet nyújtott. Ezért hallhat, juk Csőmbe kérkedő kijelen­téseit Katanga különválásá­ról, amellyel egy-egy tárgya­láson előhozakodik, ezért zaj­lik tovább a nagy játszma, amelyen a tét az egész ország, amelyet semmiképpen sem akarnak veszteséglistájukra könyvelni az egykori gyar­matosítók. A játszma még nem fejező­dött be, eddig még mindig a kongói nép vesztett, de tud­juk: ez a játszma előbb- utóbb a gyarmatosítók buká­sával végződik és a gyarma­tosítás, mini a XX. század szégyene, végleg lekerül az emberiség történelmének színpadáról. K. E. kjéuHzfi H Érzékeny nemzedék Az ifjúságvédelemnek szin­te már hagyományai vannak a gyöngyösi MÁV Kitérőgyártó Üzemi Vállalatnál. Hozzá­tehetjük, jó hagyományai, mert a gondoskodás, a közös­ség figyelme kiterjed vala­mennyi ifjú nemzedékre. Ezt a munkát nagy lelkiismeretes­séggel végzik a gyár vezetői, a párt és társadalmi szervezetek tagjai, nem csoda, hogy a vá­rosi ifjúságvédelmi felelős elismeréssel beszél a váltó­gyáriak gondoskodásáról. Gó- cza Zsigmond, a gyár gond­noka, s még négyen rajta kí­vül, tagjai az ifjúságvédelmi tanácsnak is, de sok önkéntes segítőjük akad a gyáriak kö­— Nyugalom lesz — mondja az iskolaigazgató, mikor azt kérdeztem tőle: véleménye sze­rint mi történik akkor, ha hol­nap aláírják az általános és teljes leszerelésről szóló egyezményeket. Hiába faggatom to­vább, nem beszél arról, amiről hallani szeretnék. Nem rész­letezi a leszerelés előnyeit, csak egyet ragad ki közülük: nyu­galom lesz. Csalódottan csavarom vissza a töltőtoll kupakját, a szűk­szavú választ le se írom. Magamban már elkészültem vala­hogy ilyen feleletre: a világon évente 120 milliárdot költenek fegyverkezésre, s ha valóság lenne a leszerelésből, ezt a pénzt békés célokra fordítanák. Mivel az igazgató újságolvasó ember hírében áll, még arra is számítottam, hogy egy villámgyors számvetéssel azt is meg­mondja, mi kerül ki ebből. Talán azt is elmondja majd, hogy ebből az összegből húszmillió összkomfortos lakást építhetne az emberiség, s tanárkodva hozzátenné: a hazai lakásproblé­mákat egymillió lakással szándékozunk megoldani. Esetleg tovább számolna, valahogy így:' a tengernyi pénzből 25 ezer kórház épülhetne, négymillió ággyal. Arra vártam, hogy hivatkozzon technikai folyóiratokra, amelyekből kiderül, hogy a szóban forgó összegből háromszáz, egyenként 120 ezer kilowattos hőerőművet lehetne építeni, S ezzel, megkétszereznénk a világ energiatermelését, s meg­duplázódna a fogyasztási és ipari cikkek jelenlegi termelése is. A fegyverkezésre költött javakból ezer darab, egyenként 70 ezer tonna kapacitású műtrágyagyárat építhetnénk, amelyek össztermelése felülmúlná a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Anglia, a Német Szövetségi Kötársaság, Franciaország és Ja­pán jelenlegi műtrágyatermelését... etc ... etc ... S ehelyett nyugalomról beszél az igazgató, amelyet a fegyvertelen világ biztosíthatna az emberiségnek. Nyugalom. Zsebregyűröm a jegyzetfüzetemet is, nem tisz­telem az ilyen jámbor hangzású, semmitmondóan nagy szava­kat Szeretem, ha pontosan körülírják, mire is gondolnak — hogy ne legyen félreértés. Nyugalom. — Mit is jelent ez? Nyugalom. Ügy vagyok ezzel a szóval, mint Kqssuth, mi­kor a fontolva haladókról beszélt. Tisztelte azokat, akik meg­gondolják, alaposan minden lépésüket, de szenvedélyesen gyű­lölte a fontolgatókat, akiknél a meditáció megölte, helyettesí­tette a tetteket. Nyugalom. Nem hagy nyugton ez a szó, sze­retnék vitatkozni vele, az igazgatóval is, de nem megy. Evi­dens, hogy mindenki erre vágyik: az algériai menekült csak úgy, mint az egeresehí bányász. De erről beszélnek az ame­rikaiak is, mikor beássák magukat a thaiföldi határnál. —- Olyan éz a szó, mint a jó szándék köve a pokolba vezető úton. De nem segít nekem, nem magyaráz, nem tesz hozzá sem­9,Nyugalom lesz66 mit. Ügy érzi, mindent elmon­dott ezzel a két szóval: nyuga­lom lesz. S mikor tovább erős-! ködöm, úgy néz rám, mintha valamelyik rosszemlékű szemi­náriumon állna szótlanul, kissé ellenségesen a szemináriumé vezető előtt. — Ugye, most valami szabályos, „vonalas vá-; laszt vár? — Ezt kérdezik a szemei, a hallgatása, s magam-- ban sem tudok válaszolni neki, nem tudom megcáfolni. Arra is hiába várok, hogy legalább a „saját területén” megmagyarázza ennek a nyugalomnak a mibenlétét, s elmond-; ja, mennyivel több energia jut majd az iskolák felszerelésére,’ támogatására. Negyvenéves férfi: tanítványai közül már sokan leszerelt; katonák. Erre gondolok és- reménykedem: talán azt ecseteli majd, hogy a fiatalkor legértékesebb évei nem laktanyában! vagy lövészárokban'múlnak el. De ezeket is „kihagyja”, s hiá­ba ostromlom újabb „szájbarágóbb” kédésekkel, ő csak a Nyu­galomról beszél. Mint egy furcsa, érthetetlen fixa idea, úgy bukkan ki be-; lőle ez a szó: nyugalom. Ha kedvem lenne a tréfához, nézném az órámat, milyen időközökben ismétli. Nyugalom. — Rég elbúcsúztunk már, a vonaton is birkó­zom a szóval. — Nem megy, nem megyek vele semmire. Any-- nyira megtámadhatatlanul nem konkrét, és mégis, a másik pillanatban olyan kézzelfoghatónak látszik. Olyan semmit-; mondóan frázisszerű és oly fenségesen tömör. Nyugalom lesz. — Igaz is: mi lenne, ha valóban megköt­nék a leszerelési egyezményt? — Próbálok röviden válaszolni, s egy-két szóval — magamnak — összefoglalom az egyezmény; várható következményeit. Elégedetlen vagyok: nem sikerül rövid mondatokba zsúfolni gondolataimat. Már öt perce f<> galmazgatök magamban, s még csak a gazdasági vonatkozó-; soknál „tartók”. Pedig az egyezmény után talán az emberek is mások lesznek. Legalábbis azok, akik a tömegpusztító fegyve­rekért felelősek, s alkohol, nikotin és atomriadó-rombolta ide-; geikben megszűnik az izgató, roncsoló vibrálás, levehetik- ujjúkat a gyilkos fegyverek élsütőszerkezetéről. ök is megnyugszanak, velünk együtt. „Nyugalom lesz”. — Még mindig nem barátkoztam meg ezzel a tőmondattal, de nem tudom elkerülni. Kezd imponálni a tömörsége. — Gondolatgazdag... Nyugalom lesz. — Precíz válasz. Valahogy kibékülök az­zal is. hogy nem elég konkrét. Nyugalom lesz. — Nem tudom máshogy megfogalmazni. Nyugalom lesz. — Ha valamikor összeállítják a békemoz­galom eszperantóját, javaslom, hogy ezt a két szót a magyar nyelvből kölcsönözzék. Krajczár Imre zül. Így aktán szinte tudomá­nyos alapossággal tudnak fog­lalkozni az ifjúságvédelmi ügyekkel. Jellemző erre, hogy külön gondolnak azokra a fia­talokra, akik a háborús évek alatt születtek és sokkal ér­zékenyebbek, mint a békeidő­ben született társaik. Ez a minden részletre kiter­jedő gondoskodás is azt bizo­nyítja: a -gyár vezetői, mun­kásai számára nem közömbös az ifjú nemzedék sorsa, s mindent megtesznek azért, hogy jó szakmunkásokká, becsületes munkásemberekké váljanak. Hasznos „tükör“ A termelés pártellenőrzése és segítése megköveteli, hogy a kommunisták a legnagyobb részletességgel ismerjék az üzem. terveit, a termelés és a termelési költségek alakulását. Ezért a Mátravidéki Erőmű pártszervezetei javasolták, hogy minden üzemrészben részletes kimutatásokat készít­senek a termelés alakulásáról és a felhasznált pénzösszegről. Ezekből a kimutatásokból tisztán látják az üzemrészek vezetői, a pártszervezetek tag­jai, hogy miként gazdálkod­nak egy-egy negyedévben, s időközben is intézkedni tud­nak, ha valahol rendellenes­ség mutatkozik. Így történt ez a TMK üzemnél is, ahol a ki­mutatások jelezték: túlságo­san sok anyagot használtak fel, vigyázzanak, nehogy túl­lépjék az engedélyezett meny- nyiséget. Szilágyi Antal, az erőmű párttitkára is ezeknek a ki­mutatásoknak alapján intéz­kedik, s kíséri figyelemmel az üzemrészek munkáját. Ott- jártunkkor örömmel állapítot­ta meg, hogy valamennyi üzemrész jól hasznosítja ezt a tükröt”, s egyetlen helyen ;sem mutatkozik elcsúszás. Ö ajánlotta: más üzemben is hasznosak lennének az ilyen „tükrök”. Érdemes gon­dolkodni az ajánlaton. Ki mit gyűjt? A gépüzem udvarán Poda. ni István villanyszerelő „vezény­letével” fiatalokból álló cso­port szorgoskodik, melegítő­lámpával olvasztják a szur­kot, hogy hozzájussanak a hi­bás kábelekhez. Mivel ennek az üzemrésznek fiataljairól akartunk írni, s ők kerültek kezünk ügyébe leghamarabb, hozzájuk intéztük a kérdést: — Itt, a Mátravidéki Szén- bányászati Tröszt gépüzemé­ben, miként gazdálkodnak a fiatalok keresetükkel, mire gyűjtenek? Rövid töprengés után alig győztük jegyezni, hogy a fia­talok közül kik akarnak ko­moly pénzt igénylő dolgokat vásárolni, s milyen elképzelé­seiket tudták máris valóra váltani. — Szabó Kálmán autóra gyűjt... talán már együtt is van az összeg — kapjuk az első felvilágosítást. — És Garamvölgyi? Hisz 8 is Skodát, vagy Moszkvicsot akar. — Esetleg megnézhetik Lip- tákot is, nagyon szépen beren­dezte lakását. Televízió, cseh­szlovák garnitúra, ... szóval gépesített. És sorolták tovább Cito r Lacit, aki fiatal házas és így természetes, lakását akarja korszerűsíteni, Németh Ilit, aki stafirungjához gyűjti az ezreseket és még vagy hét­nyolc nevet, akik szintén ko­moly terveket akarnak valóra váltani, ők a „ki mit gyűjt?” mozgalomban a leghasznosab­bat választották: pénzt gyűj­tenek, szorgalmasan dolgoz­nak, újítanak, hogy mielőbb együtt legyen a szükséges pénz autóra, bútorra, külföldi kirándulásra, s más földi jók­ra, amely maradandó, vagy maradandó emléket nyújt, így hálálja meg a takarékosságot-. K. E. A reklám mint „elriasztó^-fegyver Az angol egészségügyi mi- [ tűk feltüntetett számok rmftat- misztérium elhatározta., hogy ják hogy míg 1940-ben 5 303- „elriasztó” fegyvereket alkal- .... , >maz a dohányosok ellen. a|J11 me§ a ™kotin ár‘ ’legújabb plakátokon öt /.eke- Halmai következtében, számuk >te koporsófedél látható: a raj-11961-ben 25 288-ra emelkedett

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom