Népújság, 1962. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-29 / 150. szám

M62. június 28., péntek NÉPÚJSÁG 3 közéji-Lurópában egyetlen a csipkéskúti lipicai lótenyészet Görögországba bárányt# Dániába# Nyugat-Németorsságba lovakat szállítanak Nem sokan tudják, hogy a Szilvásvárad! Állami Erdőgaz­daság lótenyészete az egyetlen lipicai lótenyészet Közép-Euró- pában. A gazdaság leginkább ló- és juhtenyésztéssel foglal­kozik, s tegyük hozzá: mind eredményesebben. Kovács Mihály, a gazdaság igazgatója, kérésünkre elmon­dotta, hogy gazdaságuknak je­lenleg kettőszázötven fajtiszta lova van és ezen belül tíz olyan törzsméne, amelynek da­rabonkénti értéke mintegy nyolcvanezer forint. A messze földön híres szil- vésváradi lipicai lótenyészetét évről évre «ok külföldi cég is felkeresi ég nagy előszeretettel vásárolják innen a szép test­tartást!, jó teherbírású kocsi- lovakat. A napokban öt csikót adtak el, darabját huszonkétezer fo­rintért. Ugyancsak a közel­múltban jártak a szilvásvára- di gazdaságban dán, nyugatné­met s más külföldiek is, akik nemcsak megtekinteni akarták a híres csipkéskúti ménest, ha­nem vásároltak is a szép jószá­gokból. Ä esi pk őskúti ménes A Btikk-fenwsfk egyik leg­szebb tája Cgipkéskút, ahol a híres lipicai ménes tanyázik. A gazdaság igazgatójától meg­tudtuk, hogy itt tulajdonkép­pen rideg nevelés folyik, hi­szen a csikók az esztendő nagy részét künn a szabadban töl­tik s ha rövid időre be is szo­rulnak, ekkor sem kötik le fiiét, hanem szabadon járkál­hatnak istállójukban. Aki már látta a csipkéskúti ménest, hallotta a csikósok os­torainak pattogását, aki figyel­te a lovak vágtáját a szabad fennsíkon, sohasem felejti el Sít a látványt. A Szilvásváradon, illetve n Csipkéskúton felnevelt lova­kat mind bel-, minid külföldön Szép testtartása, kitartó futása miatt kocsilónak használják, de nagy előszeretettel veszik, vásárolják őket a cirkuszok is, ahol nagy becsben tartják a fehér színű, tanulékony állato­kat. Csipkéskúton jelenleg mint­egy száz csikót nevelnek a csi­kósok, s bizony ezeknek a jó­szágoknak a nevelése, rendben- tartása nagy - figyelmet, gon­dosságot és lelkiismeretességet igényel. „Betörik" a fiatal csikókat A gazdaság igazgatója ugyan tiltakozik a szó ellen s úgy mondja: „betanítják” a csikór kát. A lényeg azonban egy. A fiatal csikók betanítása nem is olyan könnyű mesterség. A gyakorlat az, hogy a belföldi, vagy a külföldi vásárló meg­érkezik Csipkéskútra, kivá­lasztja a neki tetsző csikót, vagy csikókat s megbízást ad a csikók betanítására, — Bizony sokszor beleizzad­nak ebbe a nehéz munkába embereink, de maguk a jó­szágok is, — meséli Kovács Mihály igazgató és elmondja, hogy első lépésként a kijelölt Csikókat a karámba szorítják és életükben először kötőféket húznak a fejükre, egyszóval véget vetnek aran szabadsá­guknak. A felkötőfékeit álla­tokat ezután jászol mellé kö­tik, s ott áll három, négy na­pig. Meg kell szoknia a lekö­tést, A második lépés, amikor a csikókat a csikósok hoazű kötélen körbefuttatják, hajt­ják. Ez a „művelet” naponta fél órától másfél óráig tart egészen addiig, amíg a csikók meg nem szokják a körbeíu- tást, az ostort. A betanítás „harmadik osz­tályában” a csikók hámot kap­nak, amit természetesen meg kell szokniuk, s ami ellen leg­többjük eleinte erőteljesen ül­takozik. Miután a hámot meg­szokták a csikók, könnyű, e célra készült szekérbe fogják őket, amelyben aztán megkez­dődik a rendszeres hajtás. Meddig tart a csikók iskolá­ja? — Csikója válogatja. Általá­ban egy-két hónap kél! ahhoz, hogy a csikók betanuljanak, de akad mindig egy-kéttő, amelyik igen rossz „diáknak” minősül és egyszerűen tanít- hstatlan. Két hónap múltán is olyan vad és rakoncátlan, mint szilaj korában. A csipkéskúti lovasok, csikósok ügyessége azonban a legtöbbször sikert arat. Pecsenrcbárány és gomolya A Szilvásviradi Állami Gaz­daság a lótenyésztés mellett juhtenyésztéssel, ezen belül pecsenyebár ány-t*nyésztéssel is foglalkozik. Jelenleg mint­egy háromezer az állomány és az idei nyírás is szép eredmé­nyeket hozott. Száz mázsa gyapjút adtak át az illetékes felvásárló szervnek. A híres pecsenyebárány, amely külföldön is igen kere­sett cikk, mind nagyobb szám­ban található a gazdaságban. Legutóbb Görögországba szál­lítottak innen pecsenyebárá­nyokat, amely igen megnyerte a külföldiek tetszését. A Jö­vőben még inkább fejleszteni akarják a gazdaságban a juh­tenyésztést s ezzel természete­sen növelik exportjukat is. A juhtejből a gazdaság gomolyát készít, amely szintéi keresett cikk. ■fr A Szilvásváráéi Állami Gaz­daság új vezetői komolyan lát­tak munkához és nem kétsé­ges, hogy további szorgalmas munkájuk révén a jövőben még az eddigieknél is nagyobb hírnevet szereznek majd nem­csak belföldön, de külföld előtt is. Szalay István Ha valaki most megkérdizné, volta­képpen mi is a bajom, mondjam el, írjam körül, részletezzem, nem tudnám meg­mondani. Legfeljebb átharapnitn a torkát a kérdezőnek. Volta­képpen semmi bajom sincs. Egészséges va­gyok. Zűr sincs körü­löttem, ahogy monda­ni szokás és mégis, perben és haragban állok az egész világ­gal, az egész világon belül elsősorban is Saját magámmal. Fe­jem leszegim, majd­nem az orrómra lé­pek, tekintetem mind­untalan megbotlik sa­ját lábamba, hogy ne keltjén találkozni senkivel, se beszélni, se köszönni, csak mi­nél előbb otthon len­ni. Néha élkap ilyen hangulat, néhány órás remeteilet odúm raj­tákén, aztán megbé­kélek magammái is, a világgal Is, és rájö­vök, hogy voltakép­pen minden a legna­gyobb rendben megy és ebben a legna­gyobb rendben har­monikusan illeszke­dem bele én magam is. És ekkor jön 9. Kár, hogy kisebb ö betű cA {j&eAj&qÄ nincs, mert azzal ír­nám. Jön és megáll, és elém áll, hogy sem kikerülni nem tudom, sem fellökni, mer l ahhoz hátrálnom kel­lene egy kicsit, hogy lendülettel söpörjem el magam elől. S hát­rálni sem tudok, mert fogja a kabátom haj­tókáját. És beszél. Atyaúristen, de hógy és mennyit. Panasz­kodik. A fene egye meg az ilyen embere­ket, akiknek cSak ar­ra való minden em­bertársa. hogy bele­rakja, mint a fürkész- darázs, bájai petéit. Figyelem is, meg nem is... — . ..és akkor azt mondja nékem ez a Fehér... Nézze, kid-, vés szaktárs, lehet hogy magának nagy gyakorlata van... De mit ér a gyakorlat, ha nincs hozzá koncep­ció. A gyakorlat az lehet az új temetője is... Éned? Ézt mondja nékem ez a Fehér — rángatja a kabátom hajtókáját és nekem fogalmam sincs, ki az a Fehér, meg mit akar azzal a koporsóval, csak ál­lok, kétségbeesve és reménytelenül. Amíg ez be nem fejezi, ad­dig nincs menekülés... — Ide figyeljen, Fehér szaktárs, mond­tam én neki erre, ... Ismersz, hogy csendes ember vagyok, de ha begorombitanak... Mi lenne, ha most én is begorombulnék. Ráordítanék, hogy fe­küdj bele abba a ko­porsóba, tó fürkész- darázs, vagy üdvözülj, azt se bánom, csak engedj már utamra... — ... akkor aztán nincsen mese,.. Mondóm neki, ide fi­gyeljen, Fehér szak­társ, maga még az éj- jeliedényét sem tudta megfogni, amikor én már tengelyeket esz­tergáltam .., ...is mondja, mondja, játszik, szi- nészkedik, ugrál előt­tem, hol ö: 6; hol ő a Fehér szaktárs, fo­lyik a párbeszéd, pe­regnek a dialógusok, már legalább öt nagy­tengelyt ejtett a li­bámra, már ismerem Fehér szaktdre felesé­gének erkölcsi botié- sát is, mér mindent tudok, csak hazamen­ni nem tudok,.. — Valami bajod van? Nincs valami jó színád? — kérdi és már mondanám Ut, hogy igen, rakoncát- lankodik a szivem is, a tüdőm is, minden ott bélül, de aztán a váltamra csap... — Különben, te túllkaptató, ml bajód léhét neked... Ha­nem én, öregem, én, hogy jártam... Kép­zeld el, egy héttel ez­előtt irtóztatóan be­faltam krumplis tész­tával és... Nem bírtam tovább ráorditottam: — Erldj a fészkes fenébe a tésztáddal, meg a koporsóddal... Dolgom van! — kitép­tem a kezeiből a ka­bátom és elrohan­tam ... Egy hét múlva hal­lom, hogy ez a tulok telebömbölte a gyá­rat, hogy haragszom rá, mert nem volt hajlandó végighall­gatni nyavaigisomat: mi a bajom... * Ismeritek mi­lyen — mondta gú­nyos legyintés köze­pette és rögtön elfo­gott valakit, hogy ala­posan elmondhassa neki, — milyen va­gyok én,., (gyurkó) NAPmemEN a leszerelés Karácsony-szigetek, — Karácsony sugárút Karácsony-szigetek. ■, Meg­szokta az ember a különös föld­rajzi elnevezéseket, s nem le­pődik meg azon, hogy néhány sziget neve a nagyvilágban a katolikus naptár ünnepeire emlékeztet. Karácsony-szige­tek, Húsvét-szigetek, Pünkösd- szigetek.,, pihenőt jelentettek a magoló kisdiáknak, amikor a szigetvilágok névlabirtntusá- ban találkozott velük. A diák felnőtt, s talán a Karácsony­ni: ehhez vagy idealizmus (nem filozófiai) kell, azaz, hit a munka értelmében — vagy egyszerűen kötelességtudat, A „Pattantyús”-brigád tagjai­ban ezek a tulajdonságok egyesülnek. Szavakban maguk sem tudják megmondani, mi­ért végeznek társadalmi mun­kát, csupán annyit mondanak: másként nem tudnék már el­képzelni sem életüket! Ilyen brigád kellene még több! A „Fattantyús”-brigád — entellektiiel brigád. Nagy mű­veltségük, szakmai tudásuk, magas felkészültségük nyil­vánvaló. S másban nem is ke­reshetők a jó eredmények okai, mint ebben, öntudato­sak (le kell írni ezt a szót, ha százszorosán frázisnak tűnik is), olyanok, akiknek helyén van a lelkiismerete. Olyan emberek, akik céltudatosan munkálkodnak, s szinte mér­nöki precizitással hajtják vég­re feladataikat. Persze, azt állítani róluk, hogy a munka idealistái, hogy életüket egyedül csak a mun­ka célja, értelme tölti ki -- ferde túlzás lenne. Élé, való­ságos emberek ék, nem holmi „csodalények”, örülnek és szeretnek, egyéni vágyaik, ter­veik sokszínű, tarka. Ismerik egymás gondját, baját és örö­mét. Barátok és testvérek egyszerre. Külön-külön, és együttesen is dicsérni lehet őket: Molnár Gyula (I.) elv­társat, Nagy Istvánt, Vitnyá- kovies Zoltánt, Pataki Istvánt, Csizmadia Sándort, meg a többieket. A „Pattantyús”-brigád a Mátravidéki Erőműben csak egy a több közül. Ahogy mond­ják: ma már egy a sok közük S nagy dolog, hogy ennyi „egyforma” ember, ennyi „egyforma” brigád van a vil­lanyáramot termelő gyárón- ás ban. Pataky Dezső szigetekre sem emlékezne már, ha az amerikai kormány jóvol­tából nem szerepelnének any- nyit az újságokban. Nukleáris kísérleteket végez itt a Ken- nedy-kormányzat — dacolva a nemzetközi közvélemény egy­öntetű ellenállásával. Karácsony .,. olyan békés, megnyugtató hangulata van ennek a szónak, hogy profani- zálásnak, szinte szentségtörés­nek hat gomoiygó nukleáris felhőt képzelni a szigetek fölé. jVagy ez is milyen banális köz­hely! — a sors iróniája? Karácsony sugárút. Rozs- gyesztvenszkij bulvár. — Ez a hivatalos neve annak az utcá­nak, ahol a moszkvai béke- világkongresszus előkészítő bi­zottságának palotája áll. Itt ké­szítik elő a nagy eszmecserét, ahoi majd a különböző társa­dalmi, politikai, vallási nézetek képviselői megvitatják: mit ? kellene tenni a békéért. S „Két Karácsony”, — a moszk- Svai sugárút és az óceániai szí- Rget. Az egyiket az amerikai ^hadügyminisztérium felhívá- •»saiból ismerhette meg a világ: ja Pentagon felszólította a ha­jókat és repülőgépeket, kerül­jék a sziget térségét. A másik­ról leptudósítók írnak: beszá­molnak a júliusi kongresszus előkészületeiről, az újonnan ér­kező vendégekről. Az „egyjk” Karácsonyon Szent Bertalan­éit, készítenek elő az emberiség számára, a másikon húsvéti fel­támadást — Fel akarják kelte­ni, támasztani a még szunnya­dó lelkeket. A trópusi szigete­ken tökéletesítik a pusztítás fegyvereit: Moszkvában a béke harci módszereit akarják meg­vitatni, a jövőt, az életet. Az atomkísérletek után bizo­nyára új fegyverfajták kerül­nek az US ARMY raktáraiba, s valószínűleg kiszorítanak né­hány régebbi, elavult — de ta­lán sose használt — típust. A néhány kilométerrel nagyobb hatósugarú nukleáris rakéták „elnyelik" a jelentéktelenebbe­ket, az elavultakat, amelyekbe annak idején miliiárdokat öltek. Költségek... A fegyverke­zésről szélé tájékoztatók so­hase felejtkeznek el megemlí­tani: mibe kerül a világnak. « népeknek az őrült verseny. A rosszindulatú akadékoskodók felvethetik azt a kérdést i*t No, és mibe kerül a békemoz­galom? A kongresszusok, • szervezeti apparátus működ­tetése, a nemzetköri találko­zók bizonyára nagy pénzeket emésztenek fel. Megéri-e ez? Aki pedig a moszkvai tanács­kozásról hallott,1 csodálkozha­tott a bonyolult technikai ap­parátuson, amely lehetővé tói szí a beszédek fordítását, meg­értését (43 nyelven) szód majd a tanácskozáson elhangzó mim den felszólalás), a szovjet ven­dégszereteten, amely a legki- fogástalanabb szállodákat biz­tosítja a küldötteknek. Eset­leg önkéntelenül is latolgatni kezd. — Vajon mibe kerül ez? Megéri? A Karácsony sugárúton a békéről, a béke sorsáról ta­nácskoznak, és ha költségei « legdrágább fegyverek árával vetélkednének; akkor is „jól járna" az emberiség. Amíg a népek képviselői, különböző nézetek harcosai, a béke hívei tárgyalóasztalnál tanácskoz­nak: s ott igyekeznek megszab­ni a holnapot, nincs ok aggoda­lomra. Fogalmam sincs a ta­nácskozás budgetjéről, de ab* ban bizonyos vagyok: ha * legkevésbé is sikerül hozzá­járulnia ahhoz, hogy kiszéle­sítse a békemozgalom bázisát, ha új híveket sikerül megnyer­nie a béke ügyének, ha egy fokkal erősebben hallatja hangját, ha az eddiginél is energikusabban tudja képvi­selni, megszólaltatni a mé©ak békevágyát: nem volt hiába a tanácskozás. — „Megéri" a fá­radságot), az állásukat, egzisz­tenciájukat kockáztató nyugati békehareoE'ok áldozatát, s ezt az anyagi ráfordítást is, amely minden bizonnyal csak kis tö­redéke a fegyverkezés költsé­geinek. Karácsony,,, talán Moszkvá­ban visszanyeri békés csengé­sét ez a szó, amelyet a szige­teken kompromittált a keres» tény hitet valló Kennedy-ad- minisztráeió. Krajczár Imre tása áram segítségével mind­össze néhány percet vesz igénybe. Az új módszert márif sok aranylelőhelyen alkalmaz« záfci A kisinyevi egyetem tudósai kidolgozták a? arany és más nemesfémek felkutatásának fi­zikai—kémiai módszerét Az ércben a nemesfémek folkuta­A villamos áram nyrgfafálja az aranyat bér: megbecsülik, szerétül, bíz­nak benne brigádjának kom­munistái és a gyár vezetői is Nem méltatlanul! Univerzális emberek... Az idén, május elsején ado­mányozták a szocialista címet a Pattantyús-brigádnak. 3 bár a gyenge vezetés mellett volt idő, mikor nem mindenki egyforma hittel, lendülettel küzdött a kitüntető címért, ma már elvétve sem fordul­nak elő ilyesmik a brigád éle­tében. Számuk is szaporodott, s most már 19 tagja van a brigádnak. Vállalásaiknak gazdasági területen, szakmai, politikai, állami iskolai okta­tás, társadalmi munka, köl­csönös segítés, munkavéde­lem, szocialista megőrzés te­rén mindenben eleget tesz­nek. Sőt: többet tesznek, mint amennyire ígéretük kötelezi őket. A közösségi szellem, az összefogás, az egység olyan erőa az ő családjukban, hogy hegyeket lehetne mozdítani velük. Nincs a brigádban senki, aki ne újítana- Két-három újítással dicsekedhetnek vala­mennyien. s akad közöttük pártpropagandista, munkás­őr, „nyelvtanár”, technikumi és egyetemi előkészítő tanfo­lyam oktatója, horgász, népi ellenőr, tanácstag és úszómes­ter, „C’-vizsgás repülő és ví­zi-vitorlás. S ki tudná még mind felsorolni a tagok társa­dalmi funkcióit; általában a brigád minden tagja 3—4—5 társadalmi funkció viselője. (Nem „tisztséghalmozók!”) Az ember önkéntelenül is felteszi önmagának a kérdést: miért végeznek társadalmi munkát általában, mi az, ami erre serkenti őket? Társadalmi mim kát végez­brigád életével, formálisan, tessék-iássék módra tevékeny­kedett A brigádgyűlésen sej­tette a változások előszelét, de még fel sem ocsúdhatott töp­rengéséből, lezajlott a tisztújí­tás. Az emberek egyöntetűen az üzemviteli osztály vezetőjét, a 34 éves Horváth mérnököt tették meg a „családfőnek”. Magas, csontos, szikár férfi Horváth Miklós. Szeme körül ravaszkásan futó ráncok. Az állandó derű és jókedv jelei. Szikrázó, sziporkázó ember, te­le szenvedélyes életörömmel, ötlettel. Itt, a gyá Póriasban „lett” mérnökké, az egyetem padjaiból kikerülve, itt sajátí­totta el szakmáj a-hivatása ezernyi titká^, fogását. Az az ember, akit mindig az egészséges elégedetlenség örök nyugtalansága űz. Aki pilla­natra sem áll meg, lépést tart a fejlődő, új technikával- Meg­tanul „úszni”, s a „mély víz­ben” is egyenletes, erőteljes karcsapásokkal tartja magát a víz színén, s halad előre, célja felé. Pillanatra sem lankad. Mindenütt ott van és készsé­gesen, szívesen, örömmel segít. Nemcsak a munkáját végzi el becsülettel — a társadalmi munkában is jelentős részt vál­lal magára. Elnöke a gyár mű­szaki bizottságának, légoltalmi műszaki felügyelő, tagja a gyár szakszervezeti bizottságá­nak, patronálója a fiatalok mű­szaki tanácsának és előadó a munkásakadémián. S mind emellett önmagát is képezi, fa- . nul. Levelező úton szerezte • meg mérnöki diplomája mellé a mérnök-közgazdász diplo­■ mát. Valaki azt mondhatná: • íme: ilyen kell legyen minden 1 kommunista! Pedig Horváth • Miklós nem tagja a pártnak, i Pe, mert becsületes, hozzáértő, i jó (képességű, tehetséges em­Erdekes színfoltja a Mátra <Aji tájnak a villanyáramot termelő gyáróriás paprikaszínű téglaépülete. A füstölgő ké­ményhad, a háromezres fordu­lattal pörgő turbinák, a hatal­mas méretek lenyűgöző árnyé­kában százak és százak serény­kednek, de immár nem tör- ptilnek el az arányok mellett, mint néhány éve. Hozzánőttek s méretekhez. A nemes maté­riáért, a tegnap álig ismert ösz- szetételű anyag létrehozásiért küzdenek itt a kommunisták és nem kommunisták. S persze, nemcsak kilowattokban, mega­wattokban gondolkodnak, ha­nem elsősorban EMBERBEN. Szocialista emberben.,. Az el$6 intervallum Egy esztendeje, 1961. május elsején alakították meg — mér­nökök ég technikusok — a szo­cialista cím elnyeréséért ver­senyző brigádot. Akkor csak Üzenketten voltak. Közben má­sok is érezni kezdték az embe­rek közötti új kapcsolat ízét, erejét, s azok is, akik hónapo­kig távol tartották magukat mindentől, csatlakoztak a bri­gádhoz. S a brigád, mint egy nagy családban az idősebb testvérek a frissen születőiket, Úgy nevelték, formálták ma­gukhoz az „új embereket”. Ám, hiába volt minden kö­zös erőfeszítés, az első inter­vallumban nem nyerhették el a címet. Az emberekben volt talán hiba? Nem. A vezetés volt elégtelen. Mert mát ér a legjobb gép, a legjobb motor, ha nincs, aki értene hozzá, aki megnyugtatóan irányítaná? Az úi vezető: Horváth Miklós! genkit sem keserített el a kudarc. Az emberek megkeres­ték a maguk vezetőjét. 1962. március 13-án, „viharos” bri­gádgyűlésre jöttek össze a mér­nökök és technikusok, hosszú idő után ez volt az első talál­kozó. A korábbi brigád vezető bgyanis nem sokat törődött a ' TÖRTÉNETEK a „Pattantyús-brigádról"

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom