Népújság, 1962. június (13. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-28 / 149. szám
1962. jtfnlus 28., csütörtök NÉPÚJSÁG TEkmJaMTKnnem Felkészültek az aratásra Tiszanánán A tiszanánai Petőfi Termelő- szövetkezet tagsága már teljes egészében felkészült az idei aratási és cséplési munkák elvégzésére. Tegnap értesültek arról, hogy megérkezett) a szövetkezetbe három kombájn, s így a két saját tulajdonukban levő aratógép segítségével a jövő hét első napjaiban hozzáláthatnak a kalászosok aratásához. Több min't 2000 holdat kell az idén levágniuk,, és elcsépelniük, de ezt nagy részben géppel oldják meg. Kézi kaszálásra csak abban az esetben kerül sor, ha olyan terület akadna, ahol a gép a tala j miatt nem tudna dolgozni. A szövetkezet vezetősége már jóval ezelőtt, ütemtervet készített a Wyári betakarítási munka elvégzésére, s ebben a tervben meghatározták a többi munka végzésének az ütemét is. A Petőfi Termelőszövetkezetben tegnap is 560 tsz- tag dolgozott kint a földeken, s így érthető, hogy 240 hold cukorrépájuk, 30 hold burgonyájuk, 480 hold kukoricájuk gyomtalan, frissen kapált, és szépen fejlődik. Minden kapásnövényük gyomtalan Makiár három termelőszövetkezete szinte „fej fej mellett” végzi a soron levő mező- gazdasági munkákat. 442 hold kukoricájukat például kétszer bekapálták, de 56 holdon a harmadik kézikapálással is végeztek. Ugyanakkor említésre méltó az is, hogy 100 hold napraforgót, 85 hold cukorrépát. 12 hold burgonyát, 35 hold silókukoricát, és nem utolsósorban 150 hold kertészeti növényt szabadítottak meg a gyomoktól, kapáltak be már kétszer az elmúlt napokban'. Makiáron is — mint megyénk valamennyi községében es szövetkezetében — legfontosabb az idei aratásra való megfelelő felkészülés. Ezt tartják legnagyobb feladatuknak most, hiszen erősen vágás alá érik az őszi árpa, búza, s lesz vágnivaló belőle bőven. 'Az aratási és cséplési munkákat elsősorban géppel oldják meg Makiár mindhárom közös gazdaságában. Jelenleg három kombájn és három aratógép áll a szövetkezeti tagok rendelkezésére, s előreláthatóan időben tudnak majd dolgozni velük. Említésre méltó még a szövetkezeti szőlők gondozása is. 90 hold szőlőjüket kétszer kapálták már be, de folyik a szőlők második kötözése, valamint a második, illetve a harmadik permetezése is. A második és harmadik permetezést a legutóbbi összesítés szerint 34 holdon végezték el, de az aratás kezdésére, a jövő hét elejére ezzel is végeznek majd. 8 mázsa korai kürtét szállítottak piacra a markaziak A markazi Máfravölgye Termelőszövetkezetben most napjainkban nem is annyira az aratásra való felkészülés a legfontosabb feladat — hiszen mindössze 300 hold aratni valójuk van —. hanem a szőlő ápolása és gondozása. Az is igaz azonban, hogy ezzel a feladattal jól haladnak. Mint a szövetkezet főkönyvelője értesített bennünket, a szőlőt ez ideig háromszor lókapáziták, és kétszer kézzel is megkapálták, sőt több helyen a harmadik kapáláshoz fogtak piár hozzá. Ugyancsak harmadszorra végzik a szőlők kötözését is. Nagy újság a szövetkezet házatáján, hogy megérett a korai körte, s kedd estig 8 mázsát szedtek le belőle, és értékesítettek a piacon. Cseresznyéből körülbelül 800 mázsát adtak már át a felvásárlóknak, amelynek egyrészét a külföldi, a többit pedig a hazai piacokra szállították. Fiatalok a tenki Béke Tsz-ben A tenki Béke Termelőszövetkezet tagságáról az a vélemény inkább egy nappal előbb fognak hozzá a munkához, mintsem egy percét is késsenek vele. Ügy látszik, ez a jó tulajdonság már ,a legifjabbák- ban is megvan. Amint az utolsó tanítási Wapnak vége volt, bezárult a VIII. osztály ajtaja, Kiss István, Tóth Mária, Bessenyei Júlia növényápolási munkára jelentkezett a termelőszövetkezetben, valamint gyumö'lcsszedésre is. Hamarosan csatlakoztak hozzájuk a VII.-et végzettek közül Kom- ló.si László, Varga Edit, a két Erdélyi fiú, és még sokan mások. Szorgos tevékenységükkel hozzájárultak és hozzájárulnak, hogy ebben az időszakban a szövetkezetiek minden miunkát elvégezzenek a határban. Említésre méltó még a szövetkezetben az is, hogy a nap-, raforgó, és a cukorrépa a lelkiismeretes gondozás következtében szépen fejlődik, virágzásnak indult a mák, nagy terméseredménnyel kecsegtet a dohány is. ...hogy a nyugati fővárosokban megint sokat foglalkoznak Egyiptommal. „Leg-, újabban” azt vetik a kormányzat szemére: miért vásárol fegyvereket — nem kapitalista eladóktól. És egyáltalán: minek a fegyver Nasszemek? — teszik hozzá —, ha úgyis békeszerető politikát folytat. Egyiptom hat évvel ezelőtt is békeszerető politikát folytatott... De akkor is szüksége volt a szocialista tábor segítségére, hogy ellenfelei rákényszerüljenek a békés megoldásra, akik érezhették a „nem nyugati eladóktól vett” ágyúk, repülők erejét. zár Balsiker!! szerenád La Pazban egy Alberto Reyna nevű kereskedőnek születésnapján a barátai szerenádot akartak adni. Az előzékeny barátok azonban szörnyű perceket éltek át, mert az ünnepelt az ének hangjaira kirohant háza erkélyére és revolverét előrántva lövöldözött az összegyűltekre. Az ünneplő társaság közül sokan megsebesültek, s kórházba kellett szállítani őket. A rendőrségen a haragos ünnepelt azzal védekezett, nem bírja az ilyen „macskazenét” és dühében ragadott fegyvert. Túlzott hangulatkitöréséért a bíróság előtt kell felelnie. Mint ahogy előbbi lapszámunkban már megírtuk, Egerben a városi tanács dísztermében Ellenséges tevékenység a Magyar Népköztársaság ellen címmel dokumentációs kiállítás nyílt. Felvételünk a kiállítás egy részletét mutatja be. (Foto: Kiss Béla) REGGEL NYOLCKOR kelni, nagyot sétálni a tiszaháti erdőn, végigszívni egy jósaagú szivart, uras nyugalommal ebédelni, s utána egészségesen végignyújtózkod- ni a heverőn, hogy beleropogjanak az öreg, vásott csontok — ez a nyugdíjas élete. Fújhat a gyár, pirosodhat a vas a fúj- tatóbani, az öreg kovácsmiester csaik mosolyog, mert elvégezte, amit egy embertől.el lehet kívánni!: negyvenöt évig döngette kalapácsával a csengő üllőt, de sohasem immel-ámmal, mindig jászívvel, fesziülő izommal. Most miár kiszikkadt, meg-megreszketett a lába, igenis ideje, hogy klszusszant- sa magát, kilehejle tüdejéből a szénmonoxidot. Lehet, hogy már annyi ideje sincs, ameny- nyi elég lenne az öreges fáradtság lerázására, nem is tesz majd mást, mint amit csupa kedvtelésből vállalhat az ember. Ráérős pihenéssel jön- megy, sétál, ül vagy fekszik, s annyi lesz az egész havi dolga, hogy aláírja a postásnak a csekket, aki minden hónapban pontosan megjelenik majd a nyugdíjjal. Mert ez jár... mert ezt hívják igazi) megérdemelt pihenésnek. így cifrázta álma szőttesét Kender Pál okleveles kovács- mester. mikor még kicsit bódult ' az ünnepeléstől, a búc melegétől, a feléje áradó szeretettől, s így is Sät, egészen nyugdíja» élete Megérdemelt pihenés Hja Ehrenburg i Jelszavunk: Le a fegyverekkel! Brüsszelben nemrég nagygyűlést tartottak. Szónokai között voltak többek között: Sir Noel-Baker, Dlusky 'engyfl kommunista, Jules Moch, Ivenkovics, a jugoszláv parlament elnöke, De Gaulle híve: Billotte francia tábornok, Zilliacus, az angol Munkáspárt baloldali tagja, Henry Rolin belga szenátor, és egy szovjet író. Az utolsónak felszólaló, Jules Moch mondotta: ha az általános és teljes leszerelésről tárgyaló genfi bizottságot ugyanolyan jóakarat vezérelné, mint a nagygyűlés, valamint a „kerekasztal”-találkozó részvevőit, akkot egészen rövid idő alatt megállapodás jönne létre. Az általános és teljes leszerelés kérdése — nem egy kérdés a sok közül, hanem ettől függ az emberiség élete, vagy halála, ez a kérdések kérdése. Nincs olyan nép, nincs olyan ember, amelynek, illetve akiknek ne lenne létérdeke, hogy e kérdés megoldódjék. A szakemberek kijelentései szerint, az atomhatalmak rendelkezésére álló magfegyverkészlete elegendő arra, hogy háromszor elpusztuljon a mi kicsiny, de mégis nagyszerű bolygónk. Mindazonáltal folytatódik a fegyverkezési hajsza, mintha bizony minden egyes embert háromszor kellene megölni. Ugyanezek a szakértők határozottan állítják, hogy a technika néhány év múlva eljut az olcsó atombombák gyártásáig. Ha akadnak eladók, akadnak majd vevők is. A világkatasztrófát is előidézni képes, borzalmas fegyver kérészéletű diktátorok, fanatikusok, kalandorok kezébe kerül. Nem szabad tovább halogatni az általános leszerelést — a huzavona minden hónapja katasztrofális következményekkel járhat. Számunkra világos, hogy a szakemberek, diplomaták, ka- tanai szakértők tárgyalásaiba bele kell avatkozni a világ közvéleményének. A kormányokat csakis a népek kényszeríthetik megegyezésre. A moszkvai világkongresszus elősegítheti e nagy fontosságú ügyet, s ebben van jelentősége. Mi, a béke és a leszerelés szovjet harcosai, tisztában vagyunk azzal, mekkora felelősség hárul ránk. A moszkvai kongresszus gyanakvást kelthet: vajon nem az e a célunk, hogy mindenkire ráerőszakoljuk a mi tervünket a mi programunkat, a mi elképzeléseinket? De nem, mi szabad légkörű, sokoldalú megvitatásra törekszünk, örömmel nyugtázzuk, hogy különböző mozgalmak, szervezetek sok képviselője, különféle pártok politikusai: szocialisták, liberálisok, nacionalisták, katolikusok, máris hajlandónak mutatkoznak részt venni a kongresszus munkájában. Nevetséges és méltatlan lenne azt állítani, hogy a leszerelésért folytatott harc —* egyetlen állam, egyetlen párt, vagy államcsoport monopóliuma. Nem! A moszkvai kongresszus csakis akkor képes elmozdítani a szekeret a holtpontról, ha reprezentatív, átfogó és tárgyilagos lesz. Legyen minél kevesebb éljenzés, minél több munka a bizottságokban, tárgyalják meg komolyan e problémákat, keressenek olyan megoldásokat, amelyek mindenki számára elfogadhatók! Mi igen komolyan vesszük a moszkvai világkongresszust, s úgy tekintjük, mint az első nagyszabású kísérletet arra, hogy egyesüljenek a békeszerető erők. Be fogjuk bizonyítani, hog-J bizakodásunk nem mond ellent türelmetlenségünknek, hogy büszkeségünk nem zárja ki a szerénységet: hadd álljanak csak elő különféle javaslatokkal, hadd hallatszanak csak egymástól elütő hangok. Nem erőszakolni, hanem bizonyítani; nem diktálni, hanem megvitatni, nem szavazat-többségre, hanem igazi egyetértésre törekedni — ez a közelgő kongresszus feladata. Jelszavunk: Le a fegyverekkel! Szép a határ Mezötárkány tanácstagjai, amikor a napokban megbeszélték a nyári mezőgazdasági munkákkal kapcsolatos feladatokat, örömmel számoltak be arról, hogy az utolsó évtizedben (azóta termelőszövetkezeti község Mezötárkány), ilyen szépen még soha nem művelték meg a földet. Ez bizakodással tölti el a termelőmiásodik napjáig. Mert a második napon egészen más irányba fordult az élete. — Apa, hallod-e! — motyo- rászott a felesége. — Gondoltam, fölkelhetnél. Öt óra van, már mennek a gyárba! — Hát aztán! Ráérek! — Éppen azért gondoltam. Nagymosást csinálnék, ha meghordanád a vizet Egyéb dolgod sincs, nem kívánhatod, hogy magami küszködjek. C MINTHOGY Kender ^ Pál okleveles kovácsmester nagyon' szerette a feleségét, és igazán ráért, nem is kívánta, hogy a törékeny kis anyóka cipelje a tenger vizet a szomszéd utca kút járói. Különbed is, kell ennyi mozgás — gondolta magában — nehogy megmacskásodjanak a lábad. Délutáni majd kipiheni magát Le is dőlt ebéd után a kis1- konyhában, de alig nyújtózott kettőt, az unokák lármája verte föl csöndes nyugalmából, még fia érces baritonja, — Gondoltuk, megnézzük már, hogy él egy nyugdíjas! — kedélyeskedett a fiú. — Aztán ha nem kérnénk nagyot eljöhetne apám megcsinálni a nagykaput. Már hónapok óta wem lehet bezárni. Minek hívnánk idegen mestert, mikor apám ért is hozzá, meg rá is ér. Már csak unalmában is... S minthogy Kender Pál okleveles kovácsmiester nagyon szerette a fiát, de meg igazán rá is érti fölszerszámozta magát és elkocogott felsővárosira, hogy megreperálja azt a bizonyos nagykaput. Minthogy azonban az esőcsatornát is csak a lélekzet tartotta, a menye annak a megjavításét is kikuncogta. • • flREG ESTE LETT, mire v hazaballagott, nemi kellett ringatni. Ügy volt az egész tevés-vevéssel, hogy pár nap alatt rendbe tesz mindent s akkor aztán tényleg nem zavarja pihenését semmi. Igen ám, de másnap meghozták a tüzelőt, s nagy szégyen volna napszámost fogadni, mikor ráérő, nyugdíjas ember van a háznál. Belapátolta a szenet, fölhasogatta a fát. Ki ássa föl a kertet? Ki cserélje ki a tetőn az eltört cserepet? Ki sétáltassa az unokákat? Ki járjon el a hivatali dolgok után? Nincs ezekre az apróságokra alkalmasabb ember, mint egy unatkozó, ráérő nyugdíjas. Hozzá szaladt a fia és a menye, a lánya és a veje, ha társadalmi munkát szerveztek az utcában, kit hívtak először? A ráérő nyugdíjasokat. És szaladt, kocogott az öreg, mert nem tudott ellenállni, mert szeretett segíteni), mert nem nézhette, hogyha valami rendetlen volt. Szivaros, ráérős napjait pedig újra meg újra álmodta egy darabig, de egyszer aztán az álmai is elmaradtak, mert a fáradt embernek az álmai is nyugvásra várnak. — Apám ráér ... — Már csak imaimában is.,'. — Ügy se tudna meglenni munka nélkül... — A vérében van, hogy csináljon valamit... — Bele is halna, ha haszontalan embernek érezné magát... — Az idős embereknek jobb, ha lefoglalják magukat, mert így elfelejtik a korukat... Mindig ezek az érvek iTX kopogtak a kiskonyhában, ha a családból valaki szívességet kért az öregtől. Ö pedig nem volt elég erős az érvekkel szemben. Egyszer azonban megemberelte magák Elhatározta, hogy véget vet ennek az áldatlan állapotnak, s Igenis pihenni fog. Nem vert az asztalra, nem pörlekedett sem a feleségével sem a gyermekeivel, hanem kapta magát és beállított a gyárba, egyenesen az igazgatóhoz. — Csak visszahúz az öreg szív... — kedveskedett vele az igazgató. — Hiányzik a gyár úgye? — Igen, hiányzik... — hagyta rá az öreg. — Meg úgye, aki munkához szokott, nem tudja elviselni a tétlenséget... — Nem bizony, igazgató elvtárs ,.. — Hát mi gondoltunk magára. Lehetne dolgozgatni ötszáz forint erejéig... Persze, ha kívánja a munkát a szervezete. — Már hogyne kívánná, igazgató elvtárs. De nekem nem elég annyi munka. Én egészen vissza akarok jönni. Tetszik tudni, nem nekem való ez a nyugdíjas élet, ez a ráérős semmittevés. Mert ebben sokkal jobban elfárad az ember, mint a kovácsműhelyben. Mindig csak feküdni, kelni, nagyokat sétálni; jókat enni, nem nekem találták ezt ki... RGÉSZEN MAS az, ledol- x_i gozni a nyolc órát, meg- fürödni, hazamenni, s úgy pihenni .., — Én megértem magát, Kender bácsi. Majd elintézzük. Ha már nem tud meglenni munka nélkül, hát jöjjön vissza Mert ugye, van ember, akinek éppen a munka a pihenés. — Ügy van az — bólintott rá Kender Pál okleveles kovácsmester ,mert ha valaki kipróbálta a nyugdíjas életét, ő már igen. Sz. Simon István szövetkezetek tagjait, az egész falu lakosságát. A nyári munkákkal kapcsolatban érdekes visszapillantást tettek a tanácstagok. Ebben az időben minden évben a nyári mezőgazdasági munkák elkészítéséről tárgyaltak. Am korábban egészen más problémák adódtak, mint az idén. Néhány évvel ezelőtt még azon tanakodtak, hogy mivel a gépek csak az aratni való felét tudják levágni, miként biztosítsák a többi terület betakarítását. Az idén már csak mutatóban lesz kézikaszás aratás, mert az egész aratni- váló területnek mindössze 5 százaléka vár csak a kézierő- <re, a többit gépek segítségével tudják learatni. Kiss Andor Rendelő, rendeles nélkül A Selypi Cementművek és a többi üzem dolgozói is hátra* nyos helyzetbe kerültek. Ugyanis eddig hetenként egy* szer a cukorgyár orvosi rendelőjében fogászati rendelés volt. Ez megszűnt. Üjabban mintegy 15 kilométerre levő Hatvanba kénytelenek utazni, akiknek bármilyen fogászati kezelésre van szükségük. Ugyanakkor Selypen egy teljesen felszerelt rendelő áll a dolgozók rendelkezésére, csak a fogorvos hiányzik. Ez a változás kellemetlen, annál is inkább, mert körülbelül 50 személy utazik fogkezelésre Hatvanba, és fordítva viszont csak egy személynek kellene * lejönnie ötven dolgozóhoz. Nem beszélve arról, hogy ez az utazás egy napjába kerül Í mindazoknak, akik fogrendelésre elutaznak. Kiesnek a munkából, anyagilag is károsodnak, mert ezért a kieső napért sem táppénzt, sem egyéb juttatást nem kapnak. Bányai István, $ Selyp, Cementművek
