Népújság, 1962. május (13. évfolyam, 101-125. szám)
1962-05-03 / 101. szám
W62. május 3., csütörtök NEPÜJSAG 5 Vidáman ünnepelte megyénk május 1-ét (Folytatás a 3. oldalról) kezet tagjai léptek el ezulár nézőközönség előtt, s bár ő „érdekességüket” nem so'. látták, azt azonban majd egész város tudta, hogy ez ; kálómmal kapták meg a t melőszövetkezetek között fo 1961. évi munkaversenyb elért kiváló eredményeik ei méréseképpen a díszoklevél A felvonulók tömegének \ ge felé jöttek a Húsipari Ví lalat dolgozói. A fehér k penyekbe öltözött férfiak nők büszkén lépkedtek el nézők sorfala között. Erth: is ez a büszkeség, mert sors előtt legújabb szerzemény;' haladt, lassú méltósággal: eg: hatalmas, fehérre festett hússzállító hűtő tehergépkocsi. Ismét egy lépéssel előbbre léplek tehát a gyöngyösi húsosok. Nemcsak korszerű üzemben dolgoznak, megfelelő körülmények között, nemcsak jó minőségű húst tudnak adni a más szakmákban dolgozóknak, hanem a jövőben már a szállítás körülményei is megfelelőbbek lesznek, mint eddig voltak. Kiket lehetne még felsorolni, melyik vállalat munkásainak felvonulásáról lehetne még hosszan írni az említetteken kívül? Elsősorban a Váltó- és Kitérőgyár ÜV, a Szerszám- és Készülékgyár, az Építőipari Vállalat, a Háziipari Szövetkezet dolgozóiról, akik közül többen szintén magukkal hozták munkájuk „jelvényeit”, összekoccantak a poharak, ez- Teljes szépségét mutatta csak szabad, hanem boldog es úttal a proletariátus nagy ün- meg tehát itt is május 1, elégedettségről tanúskodó is epén is dolgozó parasztembe- amelyhez másokkal együtt a volt... ek egészségére. hatvaniak is hozzátették: nem- (W A „hevesi" május 1. a hatvani népkertben egész nap fel, s alá hullámzó sokaság. A 18. szabad május ünnepe itt is nagyszabású felvonulással kezdődött, amelynek végcélja a Zagyva partján elterülő népkert volt. Itt rövid ünnepség után az erre az alkalomra felállított sátrak között széledtek el az emberek. A szép fasor két oldalán nagy számiban sorakoztak az édességet, játékot, különböző Ínyenc falatokat, s hozzájuk jó bort, vagy sört kínáló sátrak. Igazi, vidám majális volt ez a hatvani. Volt, aki reggeltől estig itt szórakozott. Néhány jó falat után a szabadtéri színpad mellett állt meg, s hallgatta, tapsolta végig a kora délután megkezdődött kultúrműsort, volt aki néhány lépéssel távolabb a sporttelepein folyó izgalmas kézilabda-mérkőzésen szurkolt, mások, a népkert egyik sarkát elfoglaló körhinta, céllövölde bűvköréből nem tudtak szabadulni, számtalanszor próbára téve a nap folyo- mán bátorságukat, ügyességüket. Közben pedig mindenütt felfel harsant a nevetés a tréfák után, össze-ussze csendültek vidám köszöntők nyomán a poharak. Régi jó barátok, munkatársak adtak itt találkozót egymásnak a nagyszerűen sikerült felvonulás, seregszemle után, s az csak természetes, hogy ilyenkor nagyon sok a beszélgetni való. Itt voltak a népkertben a vasútállomás szolgálaton kívüli dolgozói, a cukor- és konzervgyár munkásai, a nagy- gombosi gazdaság dolgozód, fiatalok, idősebbek egyaránt. A lányok és fiúk közül sokan még a délelőtti felvonuláison viselt népi ruhákban sétálgattak a riépkert útjain, vagy üllek fel jó kedvükben a körhintára. A tanuló ifjúság közül az általános iskolások a szabadtéri színpadon adtak egymásnak találkozót, ök voltak a délutáni kultúrműsor fő szereplői, ők szavaltak, énekeltek a szabad, virágos május elsejékről, növelték a nagyszámú nézősereg hangulatát kedves táncaikkal. Nem volt tehát egy „lyukas” pillanat sem a hatvani majálison, sem a szórakozni vágyók, sem a különböző sátrakban ezúttal is szolgálatot teljesítők számára. Ha a színpadon szünetelt a műsor, vagy megállt néhány pillanatra a körhinta, a sportolók meg ugyancsak pihentek néhány percet, gyorsan akadtak egymásra az ismerősök, s az új szórakozást már a beszélgetés jelentette. De ha valaki alaposabban körülnézett, mégis felfedezett valamit, ami meglepő volt: a sok munkás, értelmiségi, idősebb, vagy fiatalabb között alig lehetett látni termelőszövetkezeti tagot, parasztembert a népkerti majálison. Pedig a hatvani termelőszövetkezeti tagoknak is minden okuk megvolt az ünneplésre, őket is köszöntötte sámos felirat a városban, az ő szorgalmukat is dicsérték az emberek napközben a beszélgetések során, szívesen látták volna tehát képviselőiket, minél nagyobb ’számban itt a délutáni hangulatos ünnepen. Ám a termelőszövetkezeti tagok elmaradásának okát is meg lehetett tudni. A hatvani tsz lacikonyhájánál elmondták szívesen, hogy míg a közös gazdaság így, saját készítményéi hurkával, kolbásszal, disznósajttal ezúttal először vesz részt a május elsejei ünnepségen, — s ezek árusításával nagy sikert is aratott —, maguk a tagok nagyrészt azért nem képviselték a gazdaságot, mért dolgoztak. —- A horti út mellett vetik most is a kukoricát a Lenin Tsz tagjai — hallatszott in- nen-onnan, s e hír nyomában ismét csak a dicséret következhetett. Példamutató a tsz-ta- gok szorgalma, amivel a megkésett tavasz okozta elmaradást pótolni akarják, állapították meg mindenütt, s e jó érzést adó vélemény kialakulása nyomán sok helyen ismét Hevesen tulajdonképpen nur április harmincadikén negkezdődött az ünnep. A üzség dolgozói közül mintegy így ezren vonultak fel az esti órákban fáklyákkal, énekszóval, s a sötétedő égboltra egymás után röppentek fel a piros-, fehér-, zöld-fényű raké- ;ak. Szemkápráztató, gyönyörű tűzijáték, s a dolgozók erőt sugárzó, lampionos, fáklyás felvonulása „vezette be” a munka ünnepét. Másnap, elsején a felkelő Nap egy ünnepi pompába öltözött községre nézett. A hangszórókból szólt a zene — a harsogó induló ébresztőjére megelevenedtek az utcák. Ünneplőbe öltözött öregek, fiatalok; munkások, mezőgazdasági dolgozók, egyensapkás diákok, pirosnyakkendős úttörők sétáltak a tavasztól üde-lombú fákkal szegélyezett utcákon, vagy a Népkert virágzó gesztenyefái alatt. Mindenütt, amerre jártak, a házakon feliratok köszöntötték a munka ünnepét, az enyhe tavaszi szél zászlókat lengetett, s a fagallyakra kötözött, színes papírokkal játszadozott Már nyolc óra felé kinyitottak a földmüvesszövetkezet lacikonyhái, italos sátrai, az édesség- és játékbódék. Pöttömnyi gyerekek fújták a játékfcrombitát, vagy gyönyörködtek a színes léggömbökben, szüleik kezét fogva, séta közben. Felvirradt Hevesen is a tizennyolcadik szabad május napja. Kilenc órakor volt a gyülekező a vásártéren. Tizenegy órakor a járás és a község vezetői elfoglalták helyüket a Fő téren felállított dísztribünön, s a Rákóczi induló hangjaira megkezdték seregszemléjüket a hevesiek. A menetet az I. számú Állami Általános Iskola úttörői nyitották meg. Az egyenruhás, fegyelmezetten menetelő kisdiákokat a sorfalat állók tapsai üdvözölték, amerre elvonultak. Zászlójukat lobogtatta a szél, s feliratban fogadták: „Jó tanulással védjük a békét”. Lassan a dísztribün előtti teret betöltötte a hevesiek több ezres, ünneplő tömege. Ott voltak a termelőszövetkezetek és az Állami Gazdaság dolgozó parasztjai, akik munkájuk jelvényeivel, a feldíszített mezőgazdasági gépekkel vonultak fel. Ott voltak a vállalatok és intézmények dolgozói is. Harsogott a Rákóczi induló, nőtt, egyre nőtt a tömeg, mely eljött megünnepelni május elsejét. A Himnusz hangjaira tisztelegve meghajoltak a zászlók... Kiss István, a Heves községi pártbizottság titkára üdvözölte a község ünneplő dolgozóit, majd Sramkó László, a járási pártbizottság első titkára emelkedett szólásra. Ünnepi beszédében megemlékezett május 1 a munka ünnepe nagy jelentőségéről. Elmondotta, hogy most még a Földnek csak egy részén szabad a május, csak ott ünnepük: igazán, bensőségesen ezt a napot, ahol a dolgozó nép a saját maga ura lett, ahol a békét, a szép jövőt építik az országok. De ott, ahol még nem szűnt meg az ember ember ál tal való kizsákmányolása, tüntetések, sztrájkok, véres összetűzések jelzik e nap útját Beszélt a nemzetközi helyzetről is, és rámutatott, hogy meg lehet akadályozni a fenyegető háborút, ha a Föld valamennyi országának dolgozói összefognak. Mi a békét akarjuk, és szolidaritást vállalunk azokkal a tömegekkel, amelyeket a kizsákmányolok rabszolgasorban szeretnének tartani. El kell érnünk, hogy a világ valamennyi dolgozója szabadon ünnepelhesse május elsejét... Sramkó László beszédét lelkes tapsorkán köszönte meg, majd az Internacionálé hangjai mellett véget ért az ünnepség. Közben a Nap elbújt a felhők mögé, erősebb lett a szél. de ez mit sem változtatott az ünnepi hangulaton. Délután a község művészeti csoportjai, színjátszók, táncosok tarka, változatos, vidám kultúrműsorral szórakoztatták a közönséget a dísztribünön. Nevetés harsant egy-egy vidámabb szám közben. A népi táncosok számait lelkes taps jutalmazta — kitettek magukért a község fiataljai. A sportkedvelők számára is tartogatott meglepetést az ünnep. Az uszodában három órakor kezdetét vette a Hevesi MEDOSZ és az egri Finom- mechanikai Vállalat csapatainak vízilabda-mérkőzése. Este, amint bealkonyodott, a kivilágított, feldíszített Népkertben nagyszabású utcabált rendeztek a fiatalok, de az idősebbek is szívesen táncoltak egy-egy fordulót. Jól, szépen sikerült a hevesiek májusi ünnepsége, a tizennyolcadik szabad május 1. napja. K. G. Ünnepeltek a füzesabonyi járás dolgozói is Egész nap szállt a körhinta a hatvani népkertben. Füzesabonyban és a járás községeiben mindenhol a népek közötti béke és barátság jegyében sok-sok dallal, vidámsággal ünnepelték meg az idei május elsejét Füzesabonyban már április 30-án megkezdődtek a kulturális megmozdulások, amikoriis a járási művelődési ház nagytermében a járás úttörőinek idei kulturális seregszemléjét bonyolították le. A hosszú időt kitöltő tánc- és énekszámok, valamint egyéb bemutatók jó szórakozást nyújtottak a pihenő dolgozók számára. Május elsején hosszú sorban kígyózott végig a felvonulók menete Füzesabony főutcáján. Elől a két általános iskola dísz-egyenruhába öltözött úttörői haladtak, utánuk a községi KISZ-szervezet, majd a 216. sz. Iparitanuló Intézet fiataljai vonultak fel díszes dekorációkkal. Képviseltették magukat a felvonuláson a helybeli vállalatok és intézmények dolgozói, majd az állami gazdaság és a termelőszövetkezetek csoportjai haladtak el a feldíszített járműveiken a művelődési ház előtt felállított dísztribün előtt. Az ünnepség megtartására a földművesszövetkezet kerthelyiségében került sor, ahol Szabó Sándor elvtárs, a járási pártbizottság mezőgazdasági osztályának vezetője emelkedett szólásra. Tamás elvtárs méltatta az ünnep jelentőségét, és történelmi példákon keresztül mutatta be azt a harcot, melyet a világ dolgozói a május elseje megünnepléséért vívlak. Megemlékezett 1919- ről, az első szabad május elsejénkről, majd arról beszélt, mit jelent ma szabadon ünnepelni hazánkban és a szocialista tábor országaiban. A szocialista tábor egyre nö- ckvő gazdasági sikereiről -óivá megemlékezett a terme- . 's és a termelékenység hatalmas arányú fejlődéséről és arról a perspektíváról, amelyet az SZKP XXII. kongresszusa a kommunizmus építésében számunkra kitűzött. További feladataink között említette a mezőgazdasági termelés fejlesztésének programját és részletesen beszélt arról, hogy a füzesabonyi termelőszövetkezetek miként járulhatnak hozzá jobb munkájukkal a mezőgazdaság ötéves tervének sikeres megvalósításához. Tamás elvtárs beszéde után kulturális bemutatóra került sor, ahol a község fiataljai, ének- és táncegyütteséi adtak színvonalas, szórakoztató kultúrműsort. Hasonlóképpen ünnepeltek a járás többi községeinek dolgozói is ezen a napon. Sarudon Dorkó József elvtárs, a megyei pártbizottság osztályvezetője, MezStárkányban ötvös Aladár, a gépállomások megyei igazgatóságának vezetője mondott ünnepi beszédet. Poroszlón Tóth Miklós községi párttitkár, Mezőszemerén Koncz Lajos, a járási tanács elnökhelyettese volt az ünnepi szónok. Kápolnán Fázold Károly, a járási népfrontbizottság titkára, Tófaluban pedig Barta András országgyűlési képviselő tartott ünnepi beszédet. Besenyőtelken dr. Tóth István a Szakszervezetek megyei Tanácsa titkára emlékezett meg május elseje jelentőségéről, a járás többi községeiben helybeli vezetők' (ártottak ünnepi beszédeket. (császár) A menet élén A Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlajával kitüntetett egri vasutasok haladtak a május elsejei felvonulás élén. Egerben őket köszöntötte először a mikrofon bemondója és a járdaszegélyeken, ablakokban és erkélyeken ünneplő emberek sokasága. De élüzem-csillag alatt vonultak Hatvanban a Heves megyei Építőanyagipari Vállalat dolgozói és tizedik él- üzem-ünnepsegét tartotta április 30-án a Mátrai Ásványbánya Vállalat is. A Mátra északi oldalán, a Párád i Üveggyárban is kétszeres ünnepet ültek: a munkásosztály nagy nemzetközi ünnepén került fel az öreg gyár homlokzatára a büszke clüzem- cim. Ipari üzemeink mellett siker koronázta mezőgazdaságunk legjobbjainak szorgos igyekezetét. Először lett éiüzem a Gyöngyös—Domosz- lói Állami Gazdaság és a Detki Gépállomás. Hosszú évek gyengébb eredményei után az élre kerültek« Öröm és lelkesedés fűtötte a gyöngyösi XII-cs akna bányászait, a füzesabonyi vasútállomás, a gyöngyösi posta és a gyöngyösi vasútállomás dolgozóit, az új sikerek, az é!üzem-cún büszke dolgozóit. A büszkeség, az öröm nemcsak az övék: osztoznak benne mindazok, akiknek öröm és büszkeség a szocializmust építő békés munka minden sikere. Az ünnepeitekkel, a legjobbakka! együtt örvendezik megyénk bányáinak, gyárainak, mezőgazdasági üzemeinek, termelőszövetkezeteinek, vállalatainak és intézményeinek dolgozói. Nevükben köszöntjük a legjobbakat. a Minisztertanács cs a SZOT vándorzászlajának és az élüzem-cím tulajdonosait. A kitüntetés és az erkölcsianyagi elismerés serkentse ükét további jó munkára. Példamutatásuk. lendületük adjon erőt mindnyájunknak, hogy dolgos hétköznapjaink után újabb győzelmeket ü»> nepelhessünk. náló erőt bizonyító volt ez a 18. szabad május elsejei seregszemle. Ám, ha a „hivatalos” program egyszer véget is ért, mindenkinek akadt még bőséges alkalma a nap folyamán nagy tömeget látni a városban. Mert bár az ünnep délutánja sem hozott sokkal jobb időt, május első napját nagyon kevesen töltötték otthon. Számos szórakozási lehetőség között válogathattak az idősebbek, fiatalabbak egyaránt, s méltó befejezéseként a napnak, éltek is az alkalommal. Épp úgy, mint az építők például a XII. Akna szénosztályozójának teherautóra szerelt modelljét, a háziiparosok legszínesebb, legs-zebb szőnyegeket, de akik ezek mellett mégis elsősorban azzal nyerték meg a nézők tetszését, hogy felvonulásukból az erő, a kemény akarat, a munkások nagy ereje sugárzott... ... Több mint másfél óra hosszat tartott a gyöngyösiek nagyszerű felvonulása, — ami legnagyobb volt az eddigi májusi megmozdulások között —, s amikor az utolsó vörös zászló, májusfa szalag is eltűnt a nézők szeme elől, mindenki azt mondta: még tovább is gyönyörködött volna a látványban, oly magávalragadó, impoLeikesen köszöntötték a gyöa.yá '.ak az éj üzem XII-es akna * dolgozóit.
